Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-22 / 275. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. november 22. Napi külpolitikai kommentár Forró ősz GONDTERHELT MUN­KATÁRSAK várták hétfőn reggel Andreotti olasz kor­mányfőt a Chigl palotában. A négy arab országban tett kőrútról hazatérő miniszter- elnök dolgozószobájában csupa aggasztó hírről, a „for­ró ősz” eseményeiről számol­tak be. Forró ősz — jellegzetesen olasz kifejezés, amely néhány korábbi, munkabeszünteté­sekkel terhes időszakot je­löl. Az idén egyesek derűlá­tással néztek az őszi hónapok elébe, miután a szakszerveze­ti szövetségek — korábbi döntésüknek megfelelően — tartózkodtak a nagyobb ará­nyú sztrájkok meghirdetésé­től. Most azonban — mint Lama, a CGIL főtitkára xegy nyilatkozatában kifejtet­te — a türelem órája lejárt, a kormánynak előlegezett bi­zalomnak vége. Vasárnap a vasutasok sztrájkja bénította meg- Itália közlekedését, a múlt héten a déli országrész­ben szüntették be a munkát, ezen a héten pedig néhány más kategóriában — a többi között a vas- és vegyipar­ban — rendeznek hosszabb- rövidebb sztrájkot. Ezúttal nemcsak az új kol­lektív szerződések követelé­seinek nyomatékos alátá­masztására, hanem országo­san nyomasztó gondok miatt is időszerűnek vélték a szer­vezett dolgozók a munka be­szüntetését. Ügy ítélik meg, hogy sem a Dél fejlesztésé­ben, sem a munkanélküliség megfékezésében nem történt semmi lényeges változás, an­nak ellenére, hogy a kormány erre elkötelezte magát. Római megfigyelők köré­ben egyre több szó esik egy újabb kormányválságról is. Magában a kereszténydemok­rata pártban is sokan szeret­nék fölrúgni a jelenlegi po­litikai kereteket. Donat Cat- tin miniszter is ezt szorgal­mazta Andreotti elleni kiro­hanásában, amelyen a többi között azzal vádolta á kor­mányfőt, hogy titkos megál­lapodást kötött a kommunis­tákkal. Erről persze szó sincs, annyi azonban bizonyos, hogy az OKP kezdettől fogva tart­ja magát a parlamenti több­ségből adódó kötelezettségek­hez, s igyekezett együttmű­ködni partnereivel. Tekintélyét, befolyását mi sem bizonyítja jobban — egyben csattanós választ is adva az OKP-n belüli nézet- eltérésekről, s az iránta kife­jezett bizalom megrendülésé­ről keringő híresztelésekre —, mint a Trentino Alto Adige-i választások eredménye. Az OKP növelte tartományi po­zícióit, míg a keresztényde­mokraták és a szocialisták visszaestek. Megerősödtek vi­szont a szélsőséges pártok mind a jobb-, mind a bal­szárnyon. NOHA EZ A TARTO­MÁNY SOHA NEM JELLE­MEZTE egész Itáliát — je­lentős német kisebbség lak­ja, s erőteljes a szeparatista tö­rekvések küzdőtere —, még­sem lehet figyelmen kívül hagyni a voksok tanulságát. Ha nem is fontos epizódja, de kétségtelenül ez is beletar­tozik az olasz forró ősz ese­ményeinek sorába. ■ Gyapay Dénes IRÁN: . TAsaívr o n • Újabb halálos áldozatok A sah rendszere ellen tün­tetők és a biztonsági erők újabb halálos áldozatokat kö­vetelő összecsapásairól érkez­tek hírek Iránból. Az AFP francia hírügynökség ellen­zéki forrásokra hivatkozva azt jelentette, hogy hétfőn Shiraz városában 28 halálos áldozata és 60 sebesültje volt az összetűzéseknek. A város jogászi testületé be­szüntette tevékenységét, kö­vetelve, hogy indítsanak el­járást a véres kimenetelű lövöldözésért felelős szemé­lyek ellen. Kedden katonák szállták meg a Teherán melletti Shahriar városkában működő erőművet, mivel a dolgozók tiltakozó sztrájkba léptek. Itt egy tüntető életét ontották ki a biztonsági erők lövedékei, illetve húszán megsebesültek a brutális hatósági fellépés következtében. Csehszlovák kitüntetés szovjet vezetőknek Párt- és kormányküldött­ség élén kedden Moszkvába érkezett Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártjának főtitkára, a Cseh­szlovák Szocialista Köz­társaság elnöke. A kül­döttség tagjai Lubomir Strougal, a CSKP elnökségé­nek tagja, miniszterelnök, Vasil Bilak, az elnökség tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Bohuslav Chnoupek, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter. A küldött­ség részt vesz a Varsói Szer­ződés tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének ülésén. Gustáv Husák kedden a Kremlben magas csehszlovák kitüntetést nyújtott át Mihail Szuszlovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Központi Bizottság titkárának és Dmitrij Usztyi- nov marsallnak, a Politikai Bizottság tagjának, a Szov­jetunió honvédelmi miniszte­rének. A két szovjet vezető Klement Gottwald Rendet kapta, a két ország közötti barátság és együttműködés fejlesztéséért. A kitüntetés átadásánál je­len volt Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná- j csa elnökségének elnöke, valamint több más szovjet párt- és állami vezető. A jugoszláv parlamenti küldöttség kedden látogatást tett a Budapesti Fővárosi Tanácsnál, ahol Kelemen Lajos elnök- helyettes köszöntötte a vendégeket. (Kelet-Magyarország telefotó) Akcióban a fajüldöző rendszer Rhodesiái támadások A rhodesiai fajüldöző rend­szer harci gépei ismét megsér­tették a szomszédos Botswa­na légterét. Behatolva az or­szág légterébe, provokatív propagandaanyagot szórtak le. Mint azt a botswanai kor­mány közleménye kijelenti, a Salisbury rezsim akciója Botswana területi épségének nyilvánvaló megsértését je­lenti. A rhodesiai csapatok ezt megelőzően is többször átlép­ték Botswana határát. Ezek­nek a támadásoknak polgár ri lakosok estek áldozatul. Kenneth Kaunda, zambiai államfő hétfőn a rhodesiai határ közelében lévő Choma dél-zambiai városban egy politikai nagygyűlésen el­hangzott beszédében azzal vádolta Angliát, az Egyesült Államokat és más nyugati országokat, hogy azok támo^ gatásban részesítik az orszá­ga elleni dél-afrikai és rho­desiai támadásokat. Az elmúlt hetekben rhode­siai harci gépek és csapatok több ízben támadták a Jos­hua Nkomo vezetése alatt ál­ló Zapu zambiai menekült- táborait. A támadásoknak mintegy 1500 afrikai harcos esett áldozatul. Szovjet—amerikai viszony Fegyverkezés vagy leszerelés? O politikai megfigyelők az utóbbi időben már azt fon­tolgatják Nyugaton: mikor és pontosan hol lesz a következő szovjet—amerikai csúcs, amelyen végre kerülhet a SALT—II. dokumentumára. Igaz, a vagy hatvanoldalas okmányban még ötszázaléknyi szöveg­ről vitatkoznak a felek, de szovjet és amerikai magas ran­gú diplomaták és politikusok megnyilatkozásaiból kivehe­tő: ezt az akadályt a hadászati fegyverrendszerek korláto­zásának útjából kölcsönös jóindulattal el lehet hárítani. Aligha vitatható, a szovjet—amerikai viszony kulcs- problémáját a leszerelési kérdések jelentik. Méghozzá olyan kérdéscsoportot, amely szoros összefüggésben van a két nagyhatalom bonyolult és kiterjedt kapcsolatrendsze­rének többi tényezőjével is. Ebben a sokoldalú és végtele­nül bonyolult rendszerben kiemelt helye van a hadászati fegyverek korlátozásának. Ez nem véletlen, hiszen a SALT éppen azokról a pusztító eszközökről szól, amelyek ma már olyan potenciált képviselnek, amely a földi élet teljes megsemmisülésével fenyeget. Ugyanakkor a Szovjetunió és az Egyesült Államok több más témában is tárgyalásokat folytat: így mind a két nagyhatalom résztvevője a bécsi közép-európai csapat- és fegyverzetcsökkentési megbeszéléseknek, tárgyalnak a koz­mikus hadviselés betiltásáról, a fegyvereladások korláto­zásáról és az Indiai-óceán biztonságának kérdéseiről. E problémák összefüggése nyilvánvaló, s aligha vita­tott, a legkényesebb és legégetőbb ügyek egyike a közép­európai térség biztonságával kapcsolatos. Ismeretes, hogy az idén tavasszal a szocialista országok olyan javaslatot terjesztettek a tanácskozás elé, amely sok elemet tartal­mazott a korábbi nyugati elképzelésekből. A széles komp­romisszum elfogadása végre kimozdíthatná a holtpontról az öt évé folyó, s immár 190. üléséhez közeledő megbe­széléseket. A nyugati tárgyalófél azonban nem mutat haj­landóságot a szocialista országokhoz hasonló rugalmas ál­láspontra. Sőt, az utóbbi időben egyre több jel arra mutat, hogy a NATO „héjái” a fegyverkezési verseny új, európai menetére készülnek. November 8-án adta hírül a jól értesült Washington Post, hogy a Carter-adminisztráció új középhatósugarú rakéták gyártására készül. A Pershing—2 olyan több atom­robbanófej hordozására alkalmas fegyver, amely az NSZK területéről szovjet célpontokra lenne irányítható. Ez a lé­pés tovább bonyolíthatja a bécsi tárgyalásokat és nehezít­heti esetleg a SALT előrehaladását is — hasonló szerepet játszva, mint az úgynevezett „szárnyasrakéták”. A rakéta- rendszer előállítására már a következő évben 100 millió dollárt szándékoznak fordítani, s 1982-re akarják a Nyu- gat-Európában állomásozó amerikai csapatokat ellátni a Pershing—2-vel. Ugyanakkor tovább folytatódik az amerikai egységek átszállítása az NSZK északi területeire — legutóbb szep­temberben nyitottak meg egy új támaszpontot, s 1000 harckocsival erősítették meg a 7. amerikai hadsereg erőit. Ehhez hozzájárul a nyugatnémet Bundeswehr átszervezé­se, ami további 3 dandárral növeli a NATO közép-európai csapatait. A fenyegető atlanti lépések közé tartozik a vegyi had­viselés korszerű eszközeinek nyugat-európai telepítése is. Haig tábornok, az európai atlanti erők főparancsnoka a legutóbbi hadgyakorlatok alatt elmondott beszédeiben többször utalt erre a lehetőségre. A vegyi fegyvereket az amerikaiak vietnami agresszív háborújukban tömegesen alkalmazták, jelenleg a Pentagon és a brüsszeli NATO-fő- parancsnokság Európa sűrűn lakott területeire szándéko­zik olyan anyagokat hurcolni, amelyekből már 2 milli- grammnyi is halálos lehet. wvz enyhülés ügyét fenyegeti továbbra is a neutron- I ! ■ £egyver kérdése. Ismeretes, hogy Carter elnök en- I gedélyt adott a rendkívül veszedelmes nukleáris ®^%r alkatrészeinek gyártására. A neutronbomba Európába telepítésének veszélye tehát nem múlt el, annak ellenére, hogy nyugat-európai kormányok és az állampol­gárok százezrei tiltakoznak a veszedelmes lépés ellen. A mindenható Korán Az utóbbi években hirte­lenjében megszaporodtak a hírek Szaúd-Arábiáról, a Közel-Kelet e külvilágtól leginkább elzárt országáról. Amíg úgy két évtizeddel ez­előtt létezésén túl vajmi ke­veset tudhattunk róla, addig ma alig múlik el hét, hogy ne hallanánk felőle. Néhány megfigyelő egyenesen fan­tasztikusnak minősíti Szaúd- Arábia „karrierjét”, amelyet néhány esztendő alatt elért. A szaúdiak álláspontját ma mór nem lehet figyelmen kí­vül hagyni — érvelnek. S valóban: a fejlett tőkés or­szágok energetikai hivatalai­ban, nagybankjaiban és kor­mánypalotáiban egyaránt komolyan számolnak a szaú­diakkal, s a Közel-Keleten szinte nem is születik döntés nélkülük. Sorozatunkban arra próbá­lunk választ adni, milyen té­nyezőkkel magyarázható ez a „fantasztikus karrier” s mi­lyen is valójában Szaúd-Ará- bia, ez a furcsa állami be­rendezkedésű, gazdag, ám gazdaságilag elmaradott, tár­sadalmi fejlődésében megre­kedt arab-félszigeti ország? Szaúd-Arábia tulajdon­képpen 1973-ban fedte fel arcát a világ előtt. Addig el­sősorban úgy ismerték, mint egy elszigetelt homok- és kő- sivatag-birodalmat, az isz­lám szent helyei, Mekka és Medina őrzőjét. 1950-ben kezdődött meg olajkincsének kiaknázása, de ezt a tényt az energiaforrásokban akkor még dúskáló világ szinte észre sem vette. Ha mégis beszéltek a királyságról, mint kuriózumot emlegették. Hosszú ideig olyan a világ szemében, mint az „ezeregy­éjszaka meséi”, csak hát­borzongatóbb változatban. Egy „különleges birodalom", ahol a korbácsolás, a test­csonkítás, a lefejezés még a XX. század harmadik har­madában is gyakori jelenség, ahol csak akkor engedélyez­ték a rádió, a televízió és a telefon bevezetését, amikor bebizonyosodott, hogy kivá­lóan- alkalmasak Mohammed próféta tanainak terjesztésé­re... Egy európai számára ab­szurd dolgok ezek, Szaúd- Arábiára viszont ma is jel­lemzőek. Olyannyira, A hogy például tavaly nyáron (!!!) rendeletben tiltották be a nők utazását férfikíséret nél­kül, miután a királyi család kétezer hercegnőjének egyi­ke szökni próbált nem éppen királyi választottjával. A 23 éves Misha hercegnő és fér­je (titokban házasodtak ösz­sze) a határon „buktak le” s vétkükért mindketten az éle­tükkel fizettek. A kivégzés nagy tömeg előtt a dzsiddai piactéren zajlott: Misha her­cegnőt férje szemeláttára lőtték agyon, a „leányszökte- tőre” pedig ötször sújtott le a pallos, amíg hatodszorra végzett vele. Első pillantásra két fiatal szerelmi tragédiájának tűn­het ez az epizód, valójában azonban több annál: azt a konokságot tükrözi, amellyel ma a gyors változásokkal szembenéző királyi család a múlthoz ragaszkodik. Misha hercegnő sorsa még ezt a múltat idézi, akárcsak a sza- údi nők helyzete általában. Mindmáig nem szabad autót vezetniük és nyilvánosan fá­tyol nélkül megjelenniük, „szexuális bűncselekményei­ket” családtagjaik torolják meg rajtuk, mint ahogy jö­vőjükről sem maguk, hanem hozzátartozóik döntenek. A lányokat elfüggönyözött au­tóbuszokban szállítják az is­kolákba, az egyetemeken kü­lön teremben ipari tévélán­con keresztül már hallgat­hatják ugyanazokat az elő­adásokat, amelyeket a fiúk... A szaúdi vezetők más el­képzeléseikhez is ragaszkod­nak. Feltett szándékuk, hogy Szaúd-Arábia rövid időn be­lül a világ fejlett országai közé kerüljön, mégpedig hosszú időre. Ehhez egyre több jól képzett szakmunkás­ra, termelésirányítóra lenne szükségük. A lakosság vi­szont mindössze hét-nyolc­millió fő s fele nő, 85 száza­léka analfabéta és nagy ré­sze nomád körülmények kö­zött él. Jelenleg még a mun­kaerő-állomány egyharmada, több mint egymillió foglal­koztatott — külföldi, akik már így is sok gondot okoz­nak a hercegeknek. Bármi­lyen szigorúak legyenek is tehát a ma még mindenható Korán előírásai, a gazdasági előrehaladás legfőbb gátja, a munkaerőhiány előbb-utóbb Szaúd-Arábiában is kikény­szerítheti a nők tömeges fog­lalkoztatását. Amikor a pénzáradat 1974- ben az országot elérte, az uralkodóház egy ambiciózus ötéves fejlesztési tervet ké­szíttetett. Ez a mezőgazda­ságban évi négy, az iparban évi 14, az építőiparban pedig évi 15 százalékos növekedést irányzott elő. A terv azonban hozzáértés és szervezettség híján, a spekulációk és a korrupció miatt majdnem kátyúba jutott s csak az utolsó pillanatban a „Korán­ból vett” drákói intézkedé­sekkel tudták megmenteni. „Mi most néhány év alatt próbáljuk megcsinálni mind­azt, ami Európában 150 esz­tendőt követelt” — mondo­gatják immár túláradó önbi­zalommal a kormánytisztvi­selők a királyi fővárosban, Rijadban. Uj városokat, mo­dern kikötőket, repülőtere­ket, nyolcezer mérföldes út­hálózatot, két korszerű ipari központot kívánnak felépíte­ni a következő években, h lakosságnak pedig jólétet ígérnek. A burnuszos férfiak és a lefátyolozott nők az 1300 éves Korán árnyékában azonban egyelőre még csak álmodoznak a jólétről. Az egyszerű polgárok ugyanis vajmi kevés hasznot húznak az ország gazdagságából. Ta­lán csupán a fiatalok a kivé­telek, akiket most tanulásra sarkall a kormány, és ehhez mind jobb feltéte’eket bizto­sít. A mesés lehetőségektől és még mesésebb jövedel­mektől viszont valószínűleg őket is távol tartják majd. Azok csak a királyi család tagjai számára elérhetőek — és ők sokan vannak. Kocsi Margit Korszerű lakóépületek „nőnek ki a homokból” Dzsiddában.

Next

/
Thumbnails
Contents