Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
1978. november 21. KELET-MAGYARORSZÁG 7 A KOMMUNISTÁK MAGYARORSZÁGI PÁRTJA ELSŐ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA VOLT SZAMUELY TIBOR, NYÍREGYHÁZA NAGY FORRADALMÁR SZÜLÖTTE. RÁ EMLÉKEZIK AZ ALÁBBIAKBAN KÉT KORTÁRSA. ZALKA MÁTÉ: Á kárpáti sas Vlagyimir Dmitrijevics Boncs-Brujevics, a Népbiztosok Tanácsának autójával a pályaudvar előtt várta Sza- muelyt. A tömeg azt tárgyalta, hogy Kun Béla egyik közeli harcostársa érkezik. Amidőn Szamuely, Márkus kíséretében feltűnt a pályaudvar előcsarnokában, nagy hurrázás fogadta. Boncs-Brujevics régi ismerősként fogadta Tibort. Még abbóL az időből ismerte, amikor az a kremli agitátorképző iskola egyik vezetője volt. Maga mellé ültette, s az autó a borogyinói híd felé indult. Az utcákon nagy a forgalom. Az Arbaton fegyvers osztogok menetelnek. A Kárpátokon túlról jött vendég érkezésének napja egybeesett a dolgozók általános katonai kiképzéséről szóló rendelet kibocsátásának évfordulójával. A harcvonalak szoros gyűrűjébe zárt szovjetköztársaság roppant fontosságot tulajdonított a munkások és parasztok katonai kiképzésének. Ezen a napon ment végbe a fővárosi munkásság fegyveres erőinek a szemléje és kiképzésének bemutatója. Fegyveresek tízezrei tartottak a város szíve, a Vörös tér felé, kinyilvánítandó, hogy készek megvédeni Október vívmányait. Erre most minden eddiginél nagyobb szükség volt. hiszen köröskörül lángoltak a frontok. Az autó mellett szuronyok hullámoztak, zászlók virítottak. Tibornak eszébe jutottak a nemrégi budapesti napok, a Magyar Vörös Hadsereg menetelése: ..Harcol a forradalom” — gondolta. Boncs-Brujevics közölte vele, hogy Vlagyimir Iljics várja, és kéri, hogy vegyen részt a díszszemlén. ' Lenin rendkívüli, jelentőséget tulajdonított a szemlének és jelezte, hogy személyesen kíván felszólalni a különböző moszkvai tereken rendezendő népgyűléseken. A szónoki emelvényt egy teherautó szolgáltatta. Boncs-Brujevics a Vörös térre vitte vendégét. A szemle már megkezdődött. Éppen Lenin beszélt a teherautó tetejéről. Tibor egyre őt nézte, Iljics ismét az egészséges ember benyomását keltette, jóllehet az előző évben súlyos műtéten esett át. Beszélt a Vörös Hadsereg uráli győzelmeiről, arról, hogy Kolcsakot tönkre kell verni, s hogy ki kell aknázni Frunze győzelmét. Lenin ugyanolyan közvetlen hangon beszélt a tömeggel, akárcsak legbensőbb munkatársaival, amikor feladatokkal látta el azokat. Tibor tapasztalt füle nyomban megérezte szavainak elvi jelentőségét. Lenin visszaverte Trockij támadásait, aki akkoriban vissza akarta venni a keleti hadseregeket, hogy azokat Gyenyikin ellen küldje ... Leninen kívül ott állt az autó tetején egy alacsony növésű, fekete szemű férfi. Kezét nyújtotta Tibornak, és felsegítette a platóra. — Lev Marijaszin, a kiképzés moszkvai vezetője — mutatkozott be Szamuelynek. Lenin végére ért felszólalásának. Felhívta a tömeget a szovjethatalom megvédésére s arra, hogy tegyen meg mindent a Vörös Hadsereg fegyelméért. Rámutatott Frunze példájára, akinek győzelme a csapatok proletár fegyelmezettségén alapult. Ezután Szamuelyhez fordult, megölelte, majd az elcsendesült tömegnek ezeket mondotta: — Az imént érkezett hozzánk, átrepülve a Kárpátokon, a Komintern egyik legbátrabb harcosa, a mi húgunknak, a magyar tanácsoknak egyik népbiztosa, Szamuely Tibor elvtárs. Üdvözlő felkiáltások szakították meg Iljics szavait. — Éljenek a magyar tanácsok! — Éljen Kun Béla! — Halljuk Szamuelyt! Szamuely érezte, hogy szaporábban ver a szíve, annyira meghatotta a tömeg őszinte örvendezése. Iljics nem vette le kezét a vendég válláról, s hol őt nézte, hol a nyüzsgő tömeget. Arcán mosoly ült, szeme boldogan csillogott. Hirtelen mintegy magától csend lett. Szamuely a teherautó szélére ment, és beszélni kezdett. Hangja nem volt erős, de a csend visszhangként verte vissza minden szavát. önkéntelenül a Magyar Tanácsköztársaságnak azokról a problémáiról szólt, amelyekről mindenekelőtt magával Iljiccsel akart tanácskozni. Az, hogy Lenin ott állt mellette, átfűtötte beszédét, amely nem is hasonlított a szokásos népgyűlési szónoklatokra. A tömeg rendkívül melegen fogadta szavait. Mihelyt megemlítette a Magyar Vörös Hadsereget, az egész tér zúgott az éljenektől. Alighogy befejezte beszédét, a gépkocsi elindult a folyó felé. A tengernyi nép utána. Marijaszin pedig az elvonuló csapattesteket vezényelte. A Forradalom tér sarkán a teherautó megállt. Ismét Lenin szólt a néphez. Utána Marijaszin Tibornak adta meg a szót. Ez többször is megismétlődött, majd a kocsi a Kremlbe ment. Ennek udvarán Lenin fürgén leszállt róla, s kezét nyújtotta, hogy vendégét lesegítse, de a kipirult arcú Szamuely máris leugrott a kocsiról. Tekintetét mohón jártatta körül az ismerős helyeken, megrohanták az emlékek. — Itt vagyok hát újra — szólalt meg csendesen, de megfordult: Lenin megérintette a karját. Tibor nem is rejtette véka alá, mennyire meghatja, hogy újból Moszkvában lehet, méghozzá vele, a tanítómesterével. Ám hamarosan vissza kellett térnie a vörös Budapestre, ahol a magyar kom- munárok serege várta. Meg^ indultak a kavicsos úton. Szamuely Leninhez fordult: — Mindenekelőtt engedje meg, kedves Vlagyimir Iljics, hogy tolmácsoljam önnek barátom és az ön tanítványa, Kun Béla szívélyes üdvözletét, és mindazon kommuná- rokét és proletárokét, akik megértették önt, és az orosz elvtársak által tört úton haladnak ... „Kiizdtiink híven a forradalomért" Képes röplapok az illegalitás idejéből Az elnyomás sötét évtizedeiben az illegális kommunista párt ezer veszély közepette, börtön és bitó árnyékában harcolt a dolgozó nép igazáért. Munkájában a röplapok fontos szerepet töltöttek be. Elárasztották velük az utcákat, a gyárakat s a röplapok mint eleven agitátorok terjesztették a párt szavát. A párt hatvanadik születésnapján ezekből a „röpcsik”-ből közlünk néhányat. NOVEMBER 7 MUNKÁSOK! KI AZ UCCÁRA! BERÉNYI LÁSZLÓ: 11)1(1 húsvét nagyszomIII III hatján délután 3 órakor a Nyugati pályaudvarról egy 7—8 pull- mankocsiból álló gyorsvonat indul ki Cegléd — Szolnok — Püspökladány irányába. A vonat utasai a Cserny József parancsnoksága alatt álló, de a belügyi népbiztonság politikai osztályához tartozó fegyveres alakulat tagjai voltak. Az alakulat négy szakaszból állott, a 3. és 4. szakasz a fővárosban maradt a helyi ellenforradalmi tevékenység elfojtására, míg az 1. és 2. szakasz, körülbelül 40—50 fő, Szamuely Tibor elvtárs parancsnoksága alatt, a fent említett vonattal vidékre teszi át őrhelyét. Szamuely Tibor elvtárs bal karján 10 centiméter széles vörös karszalag „Hadseregparancsnok” felírással. (A vonattal utazó fegyveres alakulat becsületes, bátor, megbízható proletárokból állott, fiatal és idősebb elvtársakból.) Erősen sötét volt, mikor a vonat megérkezett. Püspökladány közepes nagyságú állomás lévén, az egyre érkező vonatok egy részét Szolnokra és Ceglédre kellett irányítani, majd a parancsnoki gyorsvonat elindul Nagyvárad irányába. Berettyóújfaluig jut el. A továbbjutást megakadályozták a vonalon álló, menekültekkel megrakott vonatok. A vonaton lévő politikai megbízottak és parancsnokok jelentést tettek a visszavonulás okairól. A romboló rémhírterjesztés csak egy része volt a visszavonulás okának. A be- rettyóújfalusi éjszakai rövid beszélgetés ut^p reggel Püspökladány állomásfőnöki irodájában folytatódott a megbeszélés és az utasítások kiadása, majd a gyorsvonat utasai (akiket ezután Lenin- fiúk néven említek meg) megkezdték az érkező és az állomáson veszteglő katonai vonatok átfésülését. A kártevő fehérgárdisták, volt császári és királyi tisztek, valamint egypár volt csendőr el lett távolítva a Vörös Hadseregből. A menekült katonák elmondták: Gáldorosnál és Csúcsánál igen nagy csapategységek jelentek meg a román bojárok részéről. A vörösőrség hátvédcsapatának egyik géppuskás szakasza megtámadta az előrenyomuló bojár csapatokat Gáldoros és Csúcsa között. Ezen összecsapás a hős vörösőrség győzelmével végződött, az ellenségnek igen nagy veszteséget okoztak, és azok pánikszerűen megfutamodtak. Hős hátvédeink sürgős visszavonulásra kaptak parancsot, hogy a bekerítő hadmozdulatot végző bojár csapatok gyűrűjéből még időben ki tudjanak jönni. A Gáldoros és Csúcsa között elszenvedett nagy vereség a bojár hadvezetőséget még nagyabb, még vadabb hadműveletre ösztönözte a szabadságát, hazáját védő magyar munkásság és parasztság ellen. Április 20-án Nagyváradot elhagyta az utolsó vöröskatonákkal megrakott vonat, akik között sok polgári ruhás menekült is volt, főleg vasutas családok. A vonat kifutása után a bojár gyűrű bezárult, Nagyvárad elesett. Szamuely elvtárs Kun elvtársnak naponta többször is referált a harcok állásáról, egyre sürgette az utánpótlás sürgős útbaindítását. Április 23—24-én a bojár gyűrű Debrecent is bekeríti és megszállja, egy hadoszlop Hajdúszoboszló, Kaba, Püspökladány irányába vonult előre. Hajdúszoboszlón bekerítik a volt Molinári 38-as gyalogezred egy zászlóalját, akiket lefegyvereztek és fogságba ejtettek. Szamuely elvtárs utasítást adott Knechtl Gyula elvtársnak és e sorok írójának, hogy Hajdúszoboszló irányába menjünk felderítő járőrként a vasúti töltésen, keressük meg az elszakadt telefonvezetéket és én, mint szerelő, javítsam meg, mert reggel körülbelül 9 óta sem Kaba, sem Hajdúszoboszló nem jelentkezett, a telefon ez irányból megné- mult. A kábái állomást minden különösebb esemény nélkül el is értük. Az állomásfőnököt emeleti lakásán találtuk meg, aki elmondta, hogy egy bojár járőr parancsára tartózkodik a lakásában. Azonnal lementünk az irodába és a telefonhoz nyúltam; Hajdúszoboszló nem jelentkezik, a vonal rossz, Püspökladány" jelentkezik. Szamuely elvtársnak jelentést teszek, Kábáig az út szabad. További parancs: az elvtársak induljanak Hajdúszoboszló irányába a hiba megszüntetésére. A gyorsvonat elindult. A vasúti töltés mellett Hajdúszoboszló irányába haladunk lóháton, keresve az elszakadt telefondrótot. Pár kilométeres út után Knechtl Gyula elvtársam megállítja lovát és szól, szálljak le a lóról, miközben ő maga is leszállt. Távcsövét szeméhez emelve azt mondja, nézz balra, a szo- boszlói templom irányába, ott románokat látok, mégpedig sokat. Én nem láttam, tanácskoztunk, mit tegyünk. Végül döntöttünk: a lovakat itt hagyjuk, és kúszva előremegyünk. A vasút mellett már nem messze kis őrház áll, talán odáig sikerül eljutni, és megtalálni a sérült telefonvonalat. Egy útátjáróhoz érve felmásztunk a töltés oldalán és átvizsgáltuk távcsővel a vasúti töltés mellett lévő területeket. Jobbról erdő és szántás, ellenség sehol sem volt látható, az őrházon túl vasúti híd volt (de a gyors sém jön). Megállapodtunk abban, hogy Knechtl Gyula visszamegy Kábáig, és jelentést tesz a felderített útról, én az őrházig megyek, és megvárom a gyorsot. Igen nehéz körülmények között értem az őrházhoz, az ellenséget körülbelül 50 méterre közelítettem meg, az őrházban a vonalőr és idős apósa volt. Nagyon örültek, hogy végre egy vöröskatonát látnak. Elmondják, hogy „meg- siketítettek ezek a vademberek, hogy a nyű essen beléjük, nem hallunk semmit, mert elrontották a telefont.” Hát itt a hiba, amit keresünk. A telefon mikrofonja hiányzott, amit az őr az apró öntöttvas kályhából kotorászott elő. A mikrofon, kis piszoktól eltekintve, ép állapotban volt, rohamkésemmel kibontottam a telefonszekrényt, visszahelyeztem és megszólalt a telefon. Püspökladány jelentkezett. Szamuely elvtársnak teszek jelentést: Az őrházhoz közel a folyón átmenő vasúti híd szét van rombolva, majd jelentem, hogy az erdő szélén egy folyó van, melynek medre tele van bojár katonákkal. Szamuely elvtárs közli: „A 4-es számú erdélyi páncélvonat pár perc múlva ott lesz, utána a gyorsvonat megy, vigyázzon magára, további jelentést várok, vége.” (Részlet.) Szamuely Tibor és csapata»
