Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-19 / 273. szám
Közvetlenség N em szeretem azokat az embereket, akik nem néznek a szemembe, amikor kezet nyújtanak. Azokért sem rajongom, akik gépiesen megkérdezik, hogy vagyok, de a válaszra egyáltalán nem kíváncsiak. Sőt, majdnem sértésnek veszik, ha mégis meg kell hallgatniuk, néhány mondatot arról, hogyan is vagyok... Olyasmit gondolnak: ugyan mit traktál ez engem a személyes dolgaival? Azt hiszi, tényleg érdekel, hogy újra elővette a reumája? Hogy fekete pontot hozott a gyermeke az iskolából? Vagy, hogy nem kapott prémiumot, pedig jól dolgozott...? Ezeket gondolhatja az ön- r-magát a közvetlenség színeiben feltüntető ember. De fegyelmezi magát. Közhelyekkel tér ki a viszontválasz elől, nehogy osztozkodnia kelljen a másik ember gondjaiban. Nem kell talán indolkolni, miért nem szeretem — és mondhatjuk többesszámban — miért nem szeretjük az ilyen, látszólag közvetlen embereket. Mert érdeklődésük nem őszinte, valójában nem a másik embernek szól. Egy szerepjáték része a gépies „kérdezz-felelek, amely mögött mély közöny húzódik meg. Igaz, rohan a idő, sietünk, keveset beszélgetünk. Nem is biztos, hogy legbensőbb dolgainkat jó dolog megosztani, mert vannak tennivalók, amelyeket csak egyedül nekünk lehet és kell dűlőre vinni. Mások aligha léphetnek helyettünk. Mégis... Valamennyien — igaz, nem egyforma mértékben — igényeljük a közvetlenséget, sikereink, kudarcaink, apróbb emberi dolgaink megosztását munkatársainkkal, barátainkkal. Sőt, állásfoglalásuk, véleményük is fontos lehet számunkra, hogy megerősítsenek igazunkban, vagy hogy rádöbbentsenek tévedéseinkre, önismeretünk hiányaira. Gyakran hallunk minősítést egy- egy munkahelyről, hogy közvetlen ott a légkör. S még ha a bér kevesebb is, mint másutt, vagy a munkakörülmények mostohábbak, az emberek szívesen dolgoznak ott éppen az emberi környezet miatt. Másutt ridegségre, merevségre panaszkodnak, s nem találnak örömet a munkában, akár a pénzben kifejezett elismerésben. Egyáltalán nem a rendre megtartott születés- és névnapok, a közös „bulik” adják a közvetlenség melegét, hanem valami emberi többlet, amely fogékony- nyá teszi az embert, hogy ne bújjon a saját kis csigaházába, érdekelje az is: a mellette dolgozó hogyan él, netán miben szorulna segítségre. Ezt intézményesen elrendelni természetesen egyetlen munkahelyen sem lehet. Találkoztam olyan részlegvezetővel, aki pontosan tudta, melyik beosztott munkatársának beteg a gyermeke, milyen gondok-bajok szorítják otthon. De ugyanaz a részlegvezető alig figyelt arra, hogy a beosztott munkatársak „kutya-macska barátságban” dolgoznak a szalagon, filléres perlekedésekkel gyötrik egymást, amin egy munkaszervezési húzással változtatni lehetne. A ilyen uram-bátyám kapcsolatnak nemigen örülnek az emberek, mert a lelki vigasz, a közvetlenkedés mögött hiányzik a cselekvő érdeklődés. Ezt megérzik és jogosan „zárkóznak” be az olykor már tolakodó közvetlenkedés előtt. De ez nem is szimplán vezető-beosztott viszony kérdése. Az is. A munkatársak egymás közötti közvetlen kapcsolatát aligha pótolja a legjobb „főnök-beosztott” kapcsolat. Nemrég a Taurus nyíregyházi gyárában arra kértek választ a frissen munkába állt dolgozóktól: milyen az üzemen belüli kapcsolatuk, kivel beszélgettek az eltelt hónapok alatt? Kiderült, hogy többségük gyökértelen, nem talált emberi kapaszkodókat a szűkebb kollektívában. S ez bizonyára sok más gyár, vállalat, intézmény tesztvizsgálatából is leszűrhető lenne. S az ilyen esetek tanulsága akkor is nagy, ha tudjuk: sokan maguk zárkóznak el, ők nem fogadják el a közeledést. Nincs kimutatás róla, vajon a megyében hányán változtatnak munkhelyet ilyen, vagy hasonló okok miatt. Vagy küszködnek idegi-lelki bajokkal. De jó lenne olykor „ítélőszék” elé vonni egy- egy kisebb kollektívát is, amikor a meghitt, emberi közvetlenség miatt csúsznak vakvágányra emberek, vagy jutnak válságba, magukra maradva gondjaikkal. Nincs rá paragrafus igaz, valójában veszélyes cinkosság, emberi kisiklást okozó közöny ez, amely valahol mégis megtalálható Íratlan erkölcsi normáink között. dr. Petrus István nyíregyházi a városi környezetről A Egyre gyakrabban hangzik el, hogy w Nyíregyháza nagyváros lett. A fejlesztésnél a lépéstartáshoz sokszor már nem elegendő az egyszerű mennyiségi növelés, új léptékre van szükség. Mit jelent ez a nyíregyháziaknak? — Alapvető változásokat. Volt olyan időszak, amikor azt mondhattuk, hogy építünk 50, vagy 100 lakással többet, s legfeljebb beépítettünk még néhány szemrevaló „foghíjtelket”. Mostani lakásépítési terveinket csak újabb nagyszabású lakóterület-előkészítéssel teljesíthetjük. A jó ivóvíz iránti igény is rohamosan nőtt, de újabb vízműtelepi kutak fúrásával csak feszített körülmények között tudunk lépést tartani. Tovább ez már nem járható út, be kell vezetni Nyíregyházára a tiszai ivóvizet. Hasonló a helyzet a szennyvízelvezetéssel; a bővítések, áthidaló megoldások esetenként már nem elegendők: újabb tisztítótelep építésével generálisan kell rend- betenni a szennyvízhelyzetet. De ugyanígy nem egyszerű mennyiségi, hanem számottevő minőségi fejlesztés oldhatja meg a közlekedési gondokat, a zöldfelületfejlesztést és karbantartást, a köztisztaságot és sok más fontos városi feladatot. Számtalan példáját tudnám annak említeni, ahol a nagyvárosi méretek már nemcsak mennyiségi igényeket, hanem léptékváltást is követelnek. A Mindez tulajdonképpen alapvetően ki- w hat a megyeszékhely lakosságának közérzetére. Melyek most a legsürgetőbb tennivalók Nyíregyházán? — Ha a lakosság környezete, közérzete szempontjából közelítjük meg a kérdést, lényegében a szaknyelven infrastruktúrának nevezett hátteret kell boncolnunk. Aki a vá-_ rosban él, itt dolgozik, vagy gyakran jár Nyíregyházára, tudja, hogy sokféle gond van. Ezt természetesen a fejlesztésért felelős szakemberek is nyilvántartják. Mégis azt mondhatom, hogy alapvetően szerencsés helyzetben van Nyíregyháza. Mintegy két, két és fél évtizeddel ezelőtt ugyanis szinte mindent meg kellett alapozni, mert közmű- ellátásról alig beszélhettünk. Kedvező volt, hogy nagyon jó koncepció készült az infrastruktúra fejlesztésére, az ipartelepítésre, a városszerkezet átalakítására, egyáltalán a területfelhasználásra. A rövidtávú fejlesztések egy távolabbi perspektíva megvalósítását szolgálták. Kedvezőnek tartom, hogy a régebben kidolgozott hosszabb távú város- fejlesztési elképzelések ma is megállják a helyüket, jórészt most is azokat folytatjuk. Sok a megvalósításra váró feladat, de amit létesítettünk, építettünk — egy-két kivételtől eltekintve — távlataikban is megállják helyüket. Természetesen az a jelentős változás, amely a város nagyságrendjében végbement, szükségszerűen követeli a város- fejlesztés terveinek korszerűsítését. Az előbb a „léptékváltás” igényéről szóltam. Ez a követelmény a város nagyságrendjét, szerkezetét, arányait tartalmazó rendezési tervekben azzal jár, hogy a város közigazgatási területére vonatkozó tervek együtt és összehangoltan készülnek a vonzáskörzetbe tartozó településekkel. Ön tősgyökeres nyíregyházi. Mit kedvel w ebben a városban legjobban? — Szűkebb pátriájáról bizonyára mindenki őriz egy-egy kedves részletet, vagy emléket. Nevezhetném akár „foglalkozási ártalomnak” is, hogy hozzám nem a régi, az emléket idéző részek, hanem az új, alakuló környezet áll közelebb. Igaz, csak fele részben van kész a külső körút és a belvárost körül ölelő kiskörútnak még kisebb része látható és a maga nehézségeivel lassan halad a belső városmag kiépítése. Nekem mégis ezek tetszenek a legjobban. Nagyváros bontakozik ki általuk, de szép, megkomponált város. Szerencsés, hogy a belvárosban vannak megőrzendő régi épületek, amelyeket szépen fog majd közre a modern körút. Örömet adó munkáim közé sorolom a belső városrész tereinek, utcáinak építését, ahol a parkfelületek, köztéri létesítmények, sétáló utcák, épületek, üzletsorok már a közeljövőben és egykoron igényesebb környezetünk képviselői lesznek. A Említette a fákat, örökzöldeket. A vá- v rosszerető közönségnek nagy fájdalma, hogy rendre-másra csökken az erdő, és egyébként is kevés fát telepítenek Nyíregyházán. .. — Magam is sajnálom az erdő minden egyes kivágott fáját és a magunk eszközeivel igyekszünk' is megakadályozni. De erre a kérdéskörre ugyanaz vonatkozik, amivel beszélgetésünket kezdtük: új módon kell megszerveznünk zöldterületeink védelmét, fejlesztését. A régi nyíregyháziak talán jól emlékeznek a városközpont útjait is szegélyező alacsonyra nyírott gömbakácokra, amelyek szinte jelképévé lettek a városnak. Ma már újabb, tetszetősebb lombok vették át a helyüket, de még ez sem végleges megoldás; kialakítottuk átfogó zöldfelületgazdál- kodási elképzeléseinket is. A Mit jelent ez, és mikorra várhatók az első látható eredmények? — Elgondolásunk tulajdonképpen egy komplex zöldövezeti terv készítését jelenti. Az ebben foglaltak fontos részei szerencsésen találkoztak az erdészeti főhatóság szándékával, így megkezdjük a várost északkeleti irányból körülölelő zöldövezet kialakítását. A terv másik része, hogy a Nyíregyházától öt kilométernyire lévő víztározó mellett a Harangodi erdőt parkerdővé alakítjuk, s ott hozzuk létre a város télisportcentrumát. A Tiszavasvári út déli oldalán a lakótelepet védő erdősávot létesítünk. Már ezen az. őszön (a vállalatok és a lakosság segítségével) nagy mennyiségű fát, cserjét ültettünk a déli ipartelepen. Mindezek hosz- szú távú elképzelés egy-egy részletét jelentik, s végre megkezdődhet az a folyamat, melyet előbb csak az erdő tekintélyének rehabilitálása címén kívántunk. A A lakosság gyorsabb ütemet várna pél- ^ dául a néhány éve meghirdetett városliget építésben. Mi a helyzet ezzel? — A városligetet kialakítjuk. Talán jogosak az aggályok is, mert nem mondtuk meg előre, hogy öt-tíz éves, vagy még hosz- szabb programról van szó, s a köztudatban az rögződött: két-három év alatt kialakul a városliget. Ennek egyik oldala, hogy anyagi lehetőségeink korlátot szabnak a látványosan gyors ütemű fejlesztésnek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem. hogy a tavaly, vagy az idén elültetett fák csak több év múlva lombosodnak ki, és igazi liget majd csak azután lehet. De meg kell osztani azt a gondot is. hogy olyan munkákat, amilyeneket a bujtosi tavak rendezése igényel, még nem végeztünk; egy sor műszaki problémával s meg kell küzdenünk. Szeretnénk elkerülni azt is, hogy látványos sikerekre törekvés közepette elvétsünk olyat, ami a környék biológiai egyensúlyát veszélyezteti. Ilyen gondjaink vannak tehát, de ezekkel együtt 1980-ra (főként a 4-es főút építésével összefüggően) jelentős változások lesznek a bujtosi részen. A Hagyományosabb téma a közterületek ^ rendje. Milyen elképzeléseik vannak ezzel kapcsolatban? — Szervezetileg is szeretnénk előbbre lépni ebben. A korábbi kereteket ugyanis e tekintetben szintén régen kinőtte a város; vajúdott is az új megoldás. Évente már 60— 70 millió forintot költ a város a közterületek fenntartására, a köztisztaságra — de nem elég hatékonyan. A növekvő nagyságú feladatok végrehajtása már nem szervezhető hagyományos eszközökkel; a gazdaságos pénzfelhasználás új módszereket követel. Megtörtént az elhatározás: több nagyváros példájára Nyíregyházán is létrehozzuk a közterületek fenntartásával foglalkozó szervezetet. A Mit várhatnak majd a város lakói az ^ új szervezet munkájától? — Tisztább, jobban rendbentartott várost, gyorsabb reagálást a közterületek rendjével kapcsolatban tett közérdekű bejelentésekre, a rendelkezésre álló milliók hatékonyabb felhasználását. Belső dolog, de jól jellemzi a helyzetet, hogy eddig a tanács illetékes osztályainak előadói (egyéb munkáik mellett) kapcsolt feladatként foglalkoznak a közterületet érintő munkák megrendelésével, a közterület rendjének ellenőrzésével. Most átcsoportosításokkal, szervezési intézkedésekkel olyan szervezetet hozunk létre, amelynek ez lesz az egyetlen és így fő feladata. A Hasonló dolog: az emberek nem értik, ^ miért vesz igénybe hosszú időt például egy bosszantó kátyú megszüntetése, ha azt be is jelentik? — Azt várjuk, hogy közterületfenntartó szervezetünk révén ezeket valóban egyszerűen, ha lehet, azonnal elintézzük. Szeretnénk egy kézbe adni az utak, járdák, parkok rendbentartását — ami furcsa mód jelenleg legalább három közület hatáskörébe tartozik. Sok más ésszerű és gyakorlatias változtatást kívánunk elérni az említetteken kívül Is — és reméljük, hogy már az új esztendő első hónapjaiban. A Beszélgetésünk elején szóba került a ^ szennyvízelvezetés ma kétségtelenül városi méretű gondja. Most a jósavárosiak egy részét aggasztja ez, de gondok várhatók a déli városnegyedben is. Jogosak-e a aggályok? — Jogosak, de hozzá kell tenni, hogy évek óta foglalkoznak az illetékesek a gondok szisztematikus, általános megoldásával. A jósa városi tehermentesítő csatornák építésével egyidőben hozzáláttak a szennyvíz- elhelyezés és tisztítás távlati igényeinek felméréséhez és a megoldás kereséséhez. Ez már kibontakozott; elkészült a tanulmány- terv, most készül a beruházási program. 1980-ban megkezdődik a kivitelezés, a munkák zömére pedig a hatodik ötéves tervben kerül sor. A feladat nagyságát szeretném érzékeltetni azzal, hogy a jelenlegi szennyvíztisztító mű 28 ezer köbméterig képes betölteni feladatát. Az ezredforduló táján 100 ezer köbméter szennyvíz elhelyezését kell megoldani naponta. A nagyobb távlatokban történő tervezés fontosságának példáját illusztrálnám azzal, ami majd Nyíregyházán történik: nem a meglévő telepet bővítjük, mert ez a csatornahálózat kicserélésével is járna, s a nagyobb átmérőjű csövek elhelyezése miatt úgyszólván az egész várost fel kellene túrni. Kettéválasztják a nyíregyházi csatorna- rendszert, s az északi városrészt a jelenlegi tisztítómű látja majd el. A Nyíregyházától délnyugatra megépülő másik tisztítótelep pedig a déli és a majdani keleti új városrészt szolgálja ki. A Környezetünk sokféle ártalma, gondja került már szóba, a levegőtisztaság azonban, úgy tűnik, ma még nem téma Nyíregyházán, holott ha valaki csúcs- forgalomban a Kossuth téren megáll a kereszteződés közelében, azonnal érzi, hogy a helyzet hovatovább tarthatatlanná válik. Mit tart kiútnak? — Kétségtelen, egyre inkább számolnunk kell ezzel az ártalommal is. Ellene sok fronton tehetünk. A motorizáció által keletkezett ártalmak csökkentése egyrészt a gépjárműkonstruktőrök feladata. A városépí- tők-városfejlesztők a közútrendszer szervezésével, a zöldfelület növelésével tehetnek legtöbbet. Városunk szerkezetének, úthálózatának olyan alakítására törekszünk, ahol elkerülhetők a túlzsúfolt csomópontok, elviselhetővé válhat a levegőszennyezettség. A legfontosabb lenne a forgalom megosztása, ami két év múlva valóság lesz a nagykörút keleti szakaszának megépülésével. Ez a gépkocsik által kibocsátott gáz és a zaj csökkentését is jelenti a gyorsabb forgalom révén. A kérdésben nem hangzott el, de azokra a felvetésekre is szeretnék reagálni, amelyek esetenként úgy fogalmazódnak meg, hogy a tömegközlekedés egy részét halk és tiszta üzemű trolibusszal kellene megoldani. Elmondanám, hogy hivatalos elképzelésekben is helyet kapott ilyen javaslat, ám ez nem konkrét, csak a távoli jövő témája lehet. £ Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést! A hivatalos fórumok, testületek követlen munkatársai mellett számít-e és ha igen, hogyan a városfejlesztésben nem szakember, de városszerető lokál- patrióták véleményére? — A környezeti kultúra, a város élete sokak ügye, mindannyiunké, akik itt élünk. Kétségtelen, hogy a döntés joga a város vezető testületeié, ahol mindig nagyon sok javaslat, kezdeményezés is elhangzik. A döntésnél úgyszólván minden esetben kitűnik, hogy sok pénz kell a város életének jobbá tételéhez és minden forint kiadását meg kell fontolni. De sok esetben nemcsak pénzről van szó. összefogással, jó javaslatok megvalósításának segítésével milliókat nyerhetünk; és megfogalmazhatom azt is, hogy a „városesztétika” elsősorban nem pénz kérdése. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a városfejlesztés kérdéseihez olyanok is hozzászóljanak, akiket nem kötnek pénzösszegek, jogszabályok, esetleg nem is járatosak a városfejlesztés szakkérdéseiben, csak egyszerűen szeretik szűkebb hazánkat. Amikor elnökhelyettessé választottak, ilyen véleményekre is számítottam. Ezért írtam például levelet tizenöt olyan régi nyíregyházinak, akikről tudtam, hogy szívesen cselekszenek a városért. Örömmel tapasztaltam, hogy sokan vállalkoznak egy-egy téma kibontására, sok jó ötletük van és rengeteget tudnak segíteni a „hivatalos” városfejlesztésben. Nemcsak egy-egy nagy feladat előtt, hanem „menet közben” is számítunk erre az alkotó eszmecserére. 9 Köszönöm a beszélgetést. Marik Sándor KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. november 19. Vasárnapi INTERJÚ L j általános tanácselnök-helyettessel
