Kelet-Magyarország, 1978. november (35. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-19 / 273. szám

1978. november 19. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kulcsemberek SOKAN MONDJÁK: ha majd azok, akik ma 25— 30 éve törzsgárdatagok, a 80-as, 90-es évek fordulóján nyugdíjba mennek, a törzs­gárdák létszáma egycsa- pásra összezsugorodik. E jóslat, érezhetően az utób­bi években elszaporodott vándormadarakat „becsüli túl”. Arra gondolva, hogy a 60-as évtized végén, s az azóta munkábaállók — a fiatalok, az új korosztályok — már kevésbé tudnak hű­ségesek maradni a gyár­hoz, nem tudnak majd mel­lette jóban, rosszban kitar­tani, s főleg a nehezebb helyzetben áldozatos szív­vel azon munkálkodni., hogy választott, szeretett munkahelyük sorsa jobbra forduljon. Akik aggódnak a törzs­gárdák jövőbeni nagysá­gáért, valószínűleg eltúloz­zák kissé, helyi, egyedi ta­pasztalataikat: a valóságos­nál például nagyobbnak ér­tékelve a vándormadarak számát, mozgását. Az igaz­ság pedig az, hogy az első komolyabb felmérések a 70-es évek közepén azonnal kimutatták (csak ennek_ nem ment olyan harsányan híre, mint a fluktuáció nö­vekedésének), hogy a notó­rius munkahelyváltoztatók nagyjából mindig ugyan­azok: ez a kör pár tízezer embert számlál. Táboruk persze a 60-as évek végétől megnövekedett, s kezdet­ben ugrásszerűen nőtt, de nem azért, mert hirtelen több ezer embernek romlott a munkaerkölcse, hanem elsősorban azért, mert több lett a munkahely, nagyobb a foglalkoztatottak száma, kibontakozott a munkaerő- hiány és így tovább. IGAZOLJA EZT az is, hogy — napjainkra — a fluktuáció hirtelen növeke­dése után, az utóbbi évek­ben már nem nőtt a ván­dorlók száma a korábbiak­hoz hasonló ütemben. Rá­adásul a vándormadarak mellett a törzsgárdák lét­száma az utóbbi években már újra emelkedett, az időközben meghozott mun­kajogi, szociálpolitikai in­tézkedések s a vállalatok nagy részének magatartás- változása következtében is. Az persze igaz, hogy a fiatalok könnyebben cserél­nek munkahelyet. Csak­hogy amióta világ a világ, ez így van. Csak Magyaror­szágon még sohasem volt ilyen helyzete a fiatalok­nak, mint most, tehát, hogy a „könnyebben mozdulá­suk” mellé a lehetőségük is létezik a cserére, a jobb munkahely megkeresésére: mert sok a gyár, s mert en­nek kedveznek a demokra­tikus közállapotok is.- A tapasztalatok is azt mutatják, hogy miután a fiatalok egy része több gyá­rat is megpróbált, a végén 2—3—5 év múlva csak meg­állapodik ott, ahol számára a legmegfelelőbbnek tűnik a környezet, szakmailag, emberileg egyaránt. Egyszóval valóságos, iga­zi jelzés nincs arra, hogy a munkások és alkalmazottak hűségét a vállalatukhoz a jövőt illetően szerényebb­nek kellene ítélni. Sőt: fel­merült már az a gondolat, hogy a törzsgárdatagság vonzó rangja nem gátolja-e majd a munkaerő szüksé­ges átáramlását a stagnáló vállalattól, ágazatból a fej­lődőbe. Mert ezen viszont segíteni kellene. Végtére is fontosabb a hűség a mun­kához, mint esetleg egy tar­tósan rosszul gazdálkodó vállalathoz. A TÖRZSGÁRDÁT a vi­lág minden részében meg­becsülik, a nagy tőkés cé­geknél is. Évfordulóikról megemlékeznek, jutalmat, erkölcsi elismerést kapnak a hűségükért. A törzsgárda, különösen 10—15 év után minden vállalatnál a mun­kások, alkalmazottak leg­értékesebb csoportját képe­zik, éppen az adott vállalat szempontjából. A törzs­gárdatagok 10—15 év után már nemcsak általában gyakorlott, beérett szak­emberek, hanem éppen az adott vállalatnál szükséges szakmai ismeretek, fogások és szokások legjobb tudói, tehát akik már specializá­lódtak a vállalatra. Helyismerettel rendel­kezve és a vállalat törekvé­seivel azonosulva ők a kulcsemberek. Velük lehet igazán közösen vezetni a gyárat. Megbecsülésük va­lamennyi vállalat elsőszá­mú gazdasági érdeke. így válhat a hűség is — miként a szaktudás, az akarat, a fegyelem vagy a rátermett­ség — a hatékonyság forrá­sává. G. F. A cipőipari szakmában az egyik legkorszerűbb gép dolgozik a nyíregyházi cipőgyár­ban. A férficipők sarokrészét vasalják és rögzítik az új géppel, amelynek kezelője Bisztrán János szakmunkás. (Elek E. felv.) Saját erőből, arányosan Évzárás előtt Beregdarócon Lassan vége az évnek. Igaz, Beregbeix még „arat­ják” a kukoricát, készí­tik a silót, de már a téli képét mutatja a határ. A vetés kikelt, bokrosodik, éhes csapatba verődött varjúk serege kárál fe­lette. Deres a frissen fel­szántott rög. Jelzi a tél jöttét a legelőre csapott csorda is: borzas, csomós a szőrük. 0 Milyen volt a tavasz, a nyár, az ősz? Indokolt már a kérdés. Ábrók Imre a bereg- daróci Barátság Termelőszö­vetkezet főagronómusa a há­rom évszaknak jellemzését egyetlen tőmondattal intézte el: Kihasználni az adottságokat — Rossz volt. — A kérdő tekintet láttán így egészítette ki. — Ezen a tájon ritkán tud az emberek kedvére, a gazdálkodás hasznára lenni az időjárás. Most is a 350 ha kukoricából 200 hektár még kint van. Éretlen, a levele szinte zöld. Három kombájn­nal vágjuk, de a szemet nem győzzük szárítani, ezért úgy határoztunk, hogy száz hek­tárt besilózunk. Silónak a ku­Héiközstapi karrier K örülötte csupa nyüzs­gés, mind csak űzte, hajszolta önmagát és a másikat, esztelenül forog­tak összevissza. Ki tudja, meddig nyűtte magát így az egész mindenség, csak annyi bizonyos, hogy egyszercsak elég lett ebből is, néhány elem legalábbis belefáradt a dologba. Ezek megfeszítették végső erejüket, és kitépték magukat a zűrös keveredés­ből. Viszonylag rövid idő alatt sikerült lecsillapodniuk, mondjuk így: összeszedték magukat. Egyikük mérsékelt maga­tartása különösen kitűnt a többi közül. Olyan fegyelme­zett, sima polgári formák kö­zé szorította valamikori he­ves dulakodó kedvét, hogy senki sem sejtette, mi rej­lik a kérges, egyöntetű, szür­ke felszín alatt. Igaz, hogy olykor majd szétfeszítette az elfojtott lobogás; kivörösö­dött, ki-kitört, de többé-ke- vésbé mindig sikerült vissza­nyernie konszolidált külle­mét. Rutinos, kimért pontossá­ga, szenvtelen, megbízható buzgalma lassanként elfe­ledtette egykori forrófejűsé- gét. Nem hagyta el pályáját, nem ismert kilengést, kerek­re simult, kifejezéstelen ké­pét minden irányban egyfor­ma figyelemmel forgatta, el is érte, hogy a legsötétebb helyzetekben sem borult tel­jesen árnyékba. Ragyogó pá­lyafutása a lehető legszemlé­letesebben bizonyította, mit tesz az. ha valaki annyira ért a helyezkedéshez, mint előtte soha senki. Helyzeti előnyével össze­függésben szinte konkurren- ciamentesen foroghatott a legfényesebb körökben. Stá­tusának stabilitását felis­merve, kikerült minden ösz- szekoccanást. Még a főnök in­dokolatlan, hisztérikus kitö­réseit is fegyelmezetten tűr­te, s úgy fogadta, mint elke­rülhetetlen szükségszerűsé­get. Hivatali pozícióját elősegí­tette az is, hogy minden kö­rülmények között megtartot­ta az előírt távolságot. Igaz, felettese nap mint nap meg­felelő világításba helyezte a dolgokat, de ez a ragyogó főnök ösztönös pszichológiá­val elejét vette a beosztott egészségtelenül túlzott biz­tonságérzetének is. Olykor például csaknem teljesen magára hagyta. Ilyenkor a beosztott sötéten látott, ide­ges rettegés, ingerlékenység lett úrrá rajta. De végülis mindig újra megtalálták a kellő kapcsolatot, mint akiket egy anyagból gyúrtak, s mint akik között csupán annyi a különbség, hogy az egyik el­találta, melyik a legszeren­csésebb pillanat ahhoz, hogy kiugorjon az egészből. A fel­jebbvalót ez a kezdeti hely­zetfelismerése tette feljebb- levővé, s ez a tudat serken­tette feltétel nélküli szolgá­latra az energiában szegé­nyebb, szürkébb, kisebb ka­liberű pályatársat. Csakhogy vannak pillana­tok, amelyekben a konszoli­dáció is rabságnak látszik. Szegény, seszínű, poros be­osztott is úgy érezte egy sze­rencsétlen időszakában, hogy fel kell lázadnia a lázadás­mentes élet ellen. Elszakadt volna, önállósította volna magát. De hiába, nem ma­radt egy szikrányi önálló energiája sem. Csak kerin­gett, forgott, rótta az unalo­mig megszokott utat, gömbö­lyű képe kissé laposodni kez­dett, lehervadtak utolsó ró­zsái is. Végérvényesen ellom- posodott. r Í gy lett, hogy a föld, a beosztottak gyöngye, méltán nyerte el, s tartotta meg kitűnőnek ne­vezhető kozmoszbeli pozíció­ját. Nyugdíjig csak kihúzza, akárhogyan is. Ha pedig fel­robban mégis, az sem a ma­ga akaratából történik. Péreli Gabriella korica éppen olyan jó, mint ha szem lenne. Talán még jobb is, hiszen nemcsak a mag, hanem a szár is hasz­nosul. Az egész évi munka várha­tó eredményéről beszélget­tünk, erre mondta a főagro- nómus: — A kedvezőtlen időjárás ellenére nem lesz mérleghiány. Véleményét adatokkal igazolta: — 86 hektáron 260 vagon alma termett, ebből 200 va­gonnal exportáltunk. Annak ellenére, hogy a napraforgó­nál a tervezett termésátlagot nem értük el, csak 9 és fél mázsa termett hektáronként, ez is jövedelmező. De nem is ezek az alapvető dolgok. Mi a növénytermesztést, a bú­zát, árpát, a kukoricát már évekkel ezelőtt az állatte­nyésztésnek rendeltük alá. Az állattenyésztéshez vannak meg az adottságaink. Hiába erőltetnénk például a cukor­répát, a mi rossz földünk az elvetett magok árát sem fi­zetné vissza. Beregdarócon, Beregsu- rányban, Márokpapin — en­nek a három községnek a határát egyesíti a termelő- szövetkezet — nagy hagyo­mányai vannak a szarvas­marha-tartásnak. Ezt és a következőket már a határjá­rásból érkezett csizmaszárig sáros Mester Endre elnök- helyettes. párttitkár mondta. — Az egyesülést követően 1970-től fő célunk az állat- tenyésztés fejlesztése volt. Kétezer szarvasmarhája van jelenleg a termelőszövetkezet tünknek és két szakosított te­lepe, az egyik az úgynevezett húshasznosítású, a másik a tejelő tehenészet. A tejelő tehénállomány 650. Megyei, de úgy gondolom országos szinten is jó eredményeket érünk el. utolsósorban kellenek az ál­latszerető, jó szakemberek. — Nálunk — mondta Áb­rók Imre — minden együtt van. Az elmúlt esztendőben 22 milliót költöttünk a szarvas­marha-tenyésztés fejlesz­tésére, és ezek csak a tele­pek. Külön tétel a takar- múnytermesztés fejlesztése. Rossz, szinte semmit nem érő területen ma már 830 hektár a füveskeverék, ezt az utóbbi években telepítettük. Ettől több a rét, legelő, ame­lyet esztendőről esztendőre javítunk. Szénából 25 ezer mázsát takarítottunk be, ké­szítettünk 40 ezer mázsa fű­silót és lesz 50 ezer mázsa kukoricasiló. Az abrakot megtermeljük, egyedül csak a tápot vásároljuk. Így jöve­delmező, nem ráfizetéses az állattenyésztés, sőt takar­mányt az igényeknek megfe­lelően a háztájinak is adunk. — Jó a szakember ellá­tottság is. Az állattenyész­tésben jelenleg százötvenen dolgoznak, 80 százalékuk törzsgárdatag, betanított munkás, öt szocialista brigád működik. Szakembereink jól dolgoznak, nem véletlen, hogy dr. Révész Ferenc, Mak- kai Zoltán nem régen kivá­ló munkáért kitüntetést ka­pott, Szarka Bálintot a Mun­kaérdemrend bronz fokoza­tával tüntették ki. Egy gon­dunk van: a fiatalok nem szívesen vállalják ezt a mun­kát. I« minden együtt van A Barátság Termelőszövet­kezetben pár éve még az egy tehénre jutó éves tejterme- lési átlag kétezer liter alatt volt. 1976-ban már kettőezer­nyolcszáz, tavaly a megyei tejtermelési versenyben há- romezerhétszáz literes átlag­gal értékelték őket. Mennyi lesz most? — Négyezer, négyezerkét­száz liter. Most nehezebb az eredményeket növelni, pedig a tejprémiumra nagy szük­ségünk van. Ami tartalék volt az állományban, jórészt már hasznosítottuk, további ered­ményeket az FI—F2-esektől várunk. Az Fl-esek a Holsteinfriz magyartarkával keresztezett utódai, amelyektől több tejet várnak, már szép számmal legelnek a daróci határban. A tejtermelés eredményes­sége azonban csak részben fajtakérdés. Kell hozzá a jó minőségű, a megfelelő meny- nyíségű takarmány, és nem Ameddig a takaró ér Sok minden szóba került még, többek között az, hogy a termelőszövetkezet a ter­melésfejlesztést egy fillér hi­tel nélkül saját erőből vé­gezte, végzi: „Addig nyújtó­zunk, amíg a takaró ér” elv alapján csak azt és annyit ruháznak be, amennyit a fej­lesztési alap, az amortizáció megenged. A termelőszövet­kezet elnöke Szarka Sándor a beszélgetés csendes részt­vevője volt ez ideig, de mi­után megtudta mi a téma, megjegyezte: — Nem járunk a felle­gekben. Nem akarunk sem­miben túlzásba esni, ezért is valósítjuk meg azt az álta­lunk kialakított elvet, hitel nélkül és arányosan fejlesz­tünk. Termelőszövetkezetünk gyenge adottságú, ezért ha valamit eltúloznánk könnyen baj lehetne belőle. Milyen lesz az évzárás Be­regdarócon? Csak ezt kér­deztük, és bár lehetett vol­na erre is egy szóval vála­szolni: jó, a valóságot na­gyon leszűkítette volna. Kel­lett a bővebb értékelés, mert a gazdálkodás eredménye­ként a körültekintő munkát, a helytállást és nem utolsó sorban a jó eredmények hát­terét csak így lehetett meg­érteni. Seres Ernő H ol tartanak a vállala­tok, gyárak, gyáregy­ségek, közös gazdasá­gaink az ötödik ötéves terv időarányos teljesítésével? Er­ről tájékoztatják majd az igazgatók, tsz-elnökök a párt­tagságot a jövő év eleji párt­taggyűléseken. Az informá­ció, a kölcsönös tájékoztatás fontos része az irányításnak. Ennek hiányában csak tapo­gatózik, sötétben botorkál a gazdasági vezetés. Egyébként is fontos felada­ta az üzemi pártvezetésnek a termelés segítése és ellenőr­zése. Egyik módja ennek az első számú politikai vezető, az igazgató, tsz-elnök szám­adása, értékelése az elmúlt 3 évben végzett gazdasági munkáról. Kiváló alkalom lesz eszmecserére, elmélke­désre, javaslatok meghallga­tására és latolgatásra, az erők józan számbavételére. Mit szükséges még tenni a tartalékok felkutatásáért és hasznosításuk érdekében, az élő munka jobb kihasználá­sáért. Nem véletlenül hívta fel párthatározat a figyelmet az anyaggal, energiával tör­ténő fokozott takarékosságra. Ezt is számba kell venni a vízi energiától egészen a vil­lamos és gázenergiáig. Fel­mérni, miből mennyire lesz szükség ahhoz, hogy a válla­lat, gazdaság célja teljesül­jön. Ezek a taggyűlések akkor járnak sikerrel, ha közös cselekvésre serkentik az egész párttagságot és hatás­sal lesznek az egész gyár, gazdaság termelésére, ex­porttervének teljesítésére, a fegyelem javítására, a minő­ségi munka feltételeinek megteremtésére. Hiba lenne, ha nem élnének ezzel a le­hetőséggel a gyárak, a ter­melőüzemek vezetői: sok­sok hasznos kezdeményezés­től, javaslattól fosztanák meg magukat, üzemüket. Rossz vezető az, aki nem osztja meg örömeit és gondjait, s ezek megoldásához nem igényli a kommunista kol­lektíva segítségét. Közis­mert, hogy most és a jövő­ben sokkal nehezebb külgaz­dasági körülmények között kell megoldani bonyolultabb gazdasági feladatokat. Eze­ket sikerre vinni csak kol­lektív segítség révén lehet. R eális mérlegelésre lesz szükség. Igényes tájé­koztatásra minden te­rületről. Közös gondolkodás­ra abban, hogy mennyiben lesz szükség termékszerke­zet-váltásra, új termékre? Hol lesz piaca, mennyiben lesz gazdaságos és így to­vább. Közös gondolkodásra abban is, hogy elkövetkező VI. ötéves tervünk reális vo­nalai rajzolódjanak ki. Ezt várja a taggyűlés a vállalat-, a gazdasági vezetők beszá­molójától. Farkas Kálmán Lakások Nyirbélleken Tizenkét lakás építési te­rületét készítik elő ezekben a napokban Nyírbélteken, Kétszintes tanácsi bérlakáso­kat épít itt a Nyírbátori Vá­rosi Tanács költségvetési üzeme nem egészen egy év alatt. A lakásokat elsősor­ban a Ganz-MÁVAG Közle­kedési Műszergyára nyírbél- teki üzemében dolgozó fiatal munkásoknak, értelmiségiek­nek utalják ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents