Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-12 / 241. szám

1978. október 12. KELET-MAOYABORSZÁjG 3 Előre látni a városépítésben Beszélgetés Szilágyi Lajos miniszterhelyettessel Nyíregyháza, Ungvár sétány. (Hammel József felvétele) Közművelés — emberközelből (2.) IsmergetjSk a jót.... A napokban tartott előa­dást Nyíregyházán Szilágyi Lajos építésügyi és városfej­lesztési miniszterhelyettes a terület- és településfejlesztés időszerű problémáiról. Majd találkozott a megyében lévő építőipari szervezetek veze­tőivel, ahol a tárca előtt ál­ló feladatokról váltottak szót. Ebből az alkalomból kértük meg a miniszterhelyettest, hogy válaszoljon néhány, a megyét érintő kérdésre. — Örülök annak, hogy a Szervezési és Vezetési Tudo­mányos Társaság megyei és városi szervezetének meghí­vására az ankéton, az eszme­cserén részt vehettem. Mint a megye szülöttje különben is figyelemmel kísérem a szabolcs-szatmári változáso­kat. Az a tapasztalatom, hogy megélénkült a szellemi élet, ennek pezsdítő hatása meg­mutatkozik a meggyorsult fejlődésben is. — Milyen tapasztala­tokat szerzett a város­építésben, városnéző körútja után mi a véle­ménye a nyíregyházi építkezésekről? — Ha valaki tíz év­vel ezelőtt hagyta el Nyír­egyházát, s most visszatér, az már alig ismer rá a vá­rosra. Láttam az új fémipari szakközépiskolát, amely nem­zetközi színvonalat üt meg mind a kivitelezés, mind az elhelyezés szempontjából. Érdekes épület lesz a megyei művelődési központ. Nagyon korszerű városrészt alakítot­tak ki Jósavárosban, ahol egy komplex lakótelep épült, is­kolával, üzletekkel, szolgál­tató létesítményekkel. Ezekre büszkék lehetnek. — A városépítés üte­me tovább folytatódik. A szakember szemével ho­gyan látja, a további lé­pésnek milyen buktatói lehetnek? — Szabolcs-Szatmár megye nyolc kiemelt szerepkörű te­lepülésére készültek el a második 15 éves lakásépítési terv városépítési előkészítő munkái. Ezek közül két vá­ros néhány problémáját szer retném kiemelni. Nyíregyhá­za keleti városrészén a VI. ötéves tervidőszak során még viszonylag sok, mintegy öt­ezer lakás szanálásmentes területen való elhelyezése oldható meg. Ám a követke­ző ötéves terv végétől a sza­bad területek igénybevételé­nek lehetősége már korláto­zott. Fel kell ezért már most készülnünk arra, hogy 1985 után a belső városrészek na­gyobb arányú rekonstrukció­ját meg lehessen kezdeni. Ennek biztosítását szolgálja az 1979-re, a kiskörút mentén elhelyezkedő területekre a minisztérium által kiírt terv- pályázat is. — Nyírbátor példája mu­tatja, hogy milyen lényeges a rendezési tervek betartása, az azok alapján történő fej­lesztés. A városban kiépítés­re kerülő iparvágány a város további egységes szerkezeti fejlődését kényszerpályára tereli és nem a legkedvezőbb irányú területi fejlesztés le­hetősége következik be. — A városok és köz­ségek arányos fejleszté­sére a településhálózat­fejlesztési terv szól. Ho­gyan minősíti ezt a ter­vet, a következő évek­ben mit érdemes figye­lembe venni? — Országosan és a me­gyén belül is bebizonyoso­dott, hogy a településhálózat­fejlesztési tervek jól szolgál­ják a fejlődést. Tudtommal viszont a megyén belül >s vannak olyan eltérések, hogy a kisebb szerepkörű telepü­léseknél, az alsófokú közpon­toknál nem mindig esik egy­be a mezőgazdasági és igaz­gatási központ. Ezen érdemes változtatni. A másik észrevé­telem, hogy a megye szépen zárkózik fel az országos el­látottsági szinthez, de példá­ul a munkaerő elhelyezésénél legyenek figyelemmel arra, hogy a harmadik szektor, a közlekedés, kereskedelem és szolgáltatás a jövőben több embert kíván, ezért ennek teremtsék meg a személyi alapjait is. — A legfontosabb tanácsi beruházásoknál, az óvoda, is­kola és egészségügyi intéz­mények építésénél, valamint a lakásépítésnél gondot je­lent, hogy a megyén belül ki­csi a tervezői kapacitás, a megyei tervező iroda bővíté­séhez új székház szükséges. Várható itt változás? — El kell fogadtatni, hogy egy tervező iroda épülete nem irodaház, hanem üzem­épület, termelő munkahely, s ehhez szükséges igazítani a feltételeket. Az építésre most ígéretet nem tudok adni, de tény, hogy tovább érdemes vizsgálni ezt a helyzetet, hi­szen a tervezői kapacitás hi­ánya visszahathat a további fejlődésre. Bár meg kell je­gyezni, hogy már 1979-re sem jeleznek olyan leterhelt­séget az országos tervező vállalatok, így ezen a téren javulás várható. — A beruházások jobb lebonyolítása attól is függ, milyen a me­gyében lévő építőipari vállalatok együttműkö­dése. Mi a tapasztalata? — Valóban nagy tartalék rejlik az építőipari vállalatok együttműködésében. Az, hogy a három szabolcsi, a SZÁÉV. a KEMÉV és az ÉPSZER, va­lamint a Hajdú megyei Álla­mi és Tanácsi Építőipari Vál­lalat között létrejött az együttműködés országos pél­da is lehet. Feladat, hogy az itteni öt vállalat társulásá­nak jogilag is megteremtsük a működőképes feltételeit. Ennek haszna a speciális gé­pek kihasználásában, az anyagellátás javításában, a szervizmunkában, az alkat­részellátásban kell. hogy megmutatkozzon — fejezte be Szilágyi Lajos miniszter- helyettes. I lyen nagy munkaidőben a falusi házaknál álta­lában ki tartózkodik otthon? Csakis az öregasszo­nyok. A képárus úgy nyitott be egyikőjükhöz, akárha régi ismerős lenne. Kérés nélkül kitett a veranda párkányára néhány tenyérnyi képet és azt mondta: — Harminckét forint pár­ja, öreganyám, szinte, ingyen van, vegye már meg. — Nem is tudom — vélte félénken az öregasszony, hisz mindenkitől félt, ha hívás nélkül tette udvarára a lá­bát. De az illető most mégis, mintha jámbor arcot muta­tott volna. — Nem is tudom. — Nem szépek tán a ké­pek? — Nem is tudom. A képek a lehető legrosz- szabb nyomások voltak, a színek elmosódva és össze­keveredve; még ragadtak is a nyomdafestéktől. — Mindössze harminckét forint párja, hát a kutyának is megéri, nem? Ha végigbóklásszuk a Nyír­egyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet irodaépületét, akkor az üzemi sivárságról alkotott kép csak bővül. Az irodák ridegek, a könyvtár, ami tanácskozóterem is, ki­etlen, a művelődési célokat is szolgáló ebédlő se ottho­nos. A művezetői irodák fa­lain pápakoronázás és aktkép jelent némi otthonosságot, vi­tatható értékkel. Az egész üzem valóban a félkész és alakuló élet képét mutatja. Az elnöktől, Hajdú László­tól tudom, hogy bőven tesz­nek erőfeszítéseket, bár této­vákat arra; mozduljon vala­mi a1 szövetkezetnél. — Meghívtuk előadónak P. Kovács Józsefet a tv-ből, járt itt dr. Kulin István csilla­gász, fogadtunk írót is. Szo­cialista brigádjaink szinte mind neveztek az Igaz ez a szép vetélkedőre, nem is eredménytelenül. Van színes televízió az üzemben, s most a KISZ-szervezetnek egy ve­títője is rendelkezésre áll. Alakult egy irodalmi színpad is. Tudjuk, hogy az általános műveltség ügyében tennünk kell... ! Az előadásokon 20—40 em­ber vett részt, felük irodai dolgozó volt, munkaidőben. Klub nincs, az emberek mun­ka után sietnek haza. Az iro­dalmi színpadnak nyolc tagja van — felük irodista. A film­vetítő — bár ez is haszon — elsősorban munkavédelmi filmeket játszik. Vagyis az erőfeszítések aligha biztatóak. A munkások legnagyobb — Csak két nap múlva lesz nyugdíj — vélte az öregasz- szony —, addig csak tíz fo­rint van a bukszámban. Galambos Lajos: A képárus Az árus mérgesen pakolta össze portékáját. — Az isten verje meg ezt a falut — sziszegte. — Le- pedálozom a Iában, ebben a rossz időben a rongy utakon tönkremegy a biciklim gumi­ja, ráadásul annyit se tudok keresni, hogy egy pohár sört megigyak. Átkot kérek én er­re a falura. Hirtelen felnézett. részéhez alig jut valami. Ám nézzük a brigádok vetélke­dőit, hátha ott találni valami jót. Illés Sándorral és Horváth Lászlóval beszélgetek. Laka­tosok, szocialista brigádokban dolgoznak. Részvevői a most folyó vetélkedőnek, túljutot­tak az elődöntőn. Előadások — keveseknek ízlelgetés Reggelizés közben — Beneveztünk, és sikerült eddig. Annyi haszna van, hogy bővíti a látókörünket — így Illés. Olvastam korábban, de egészen mást, könnyebbet. Most megismertem Fejest, Veres Pétert és másokat. Tetszik. Ha vége lesz, akkor is fogom őket olvasni — fe­le-fele arányban. — Én a tudományon belül a csillagászattal foglalkozom most. Ez jutott rám. Érdekes. Miután mindig szerettem a fantasztikusát, így könnyebb. Csak az a baj, hogy sok min­— Mutassa a bukszáját. Tényleg csak tíz forintja van? Az öregasszony kivette a zsebéből az árva pénztárcát, kinyitotta. — Ennyi, ha mondom, ez a tizes. És csak két nap múlva lesz nyugdíj. Az árus kivette a pénzt, mustrálgatta, mintha azt nézné; vajon nem hamis-e? Aztán zsebrevágta, kiment a kapun, felült a biciklijére, s elhajtott. Már a szomszéd portája felől kiálltott vissza: — Viszlát, öreganyám. A z asszony szaladt, mon­dani akarta volna, hogy abból két napra még kenyeret és tejet kell venni a boltban, de akkor már az árus messze karikázott. Is­tenem, ült le szegény özvegy a küszöbre, megvénülten, annyit tapasztaltam az élet­ben, hogy tíz embernek is sok lenne, és még mindig meg tudnak lopni? den olyan könyvet is előír­tak, amiből a megyei könyv­tárból sincs csak két-három darab. S kinek van ideje ah­hoz, hogy futkosson? Még jó, hogy a szövetkezetnél ke­zünkbe adják azt, amit ol­vasni, tudni kell. — Van formális dolog is — folytatja Illés. Olyan ver­senypont is akadt: aki a1 42 múzeumi pecsételőhelyet vé­gigjárja, darabonként fél pon­tot kap. Nos, ahol volt egy autós anyagbeszerző, az pe- csételtetett. Hol van ilyenre ideje egy munkásembernek? — És a súlycsoport — egé­szíti ki az eddigieket Hor­váth. Igaz, fizikai állományú­nknak szól a vetélkedő, de bizony akadnak vállalatok, ahol ezt kicselezik. így aztán van egy kis reménytelenség a városi versenyeknél. Akkor mire jó a vetélkedő? — kérdem, s remélem a jó választ. Nem is csalódok. — ízlelgetjük, ismergetjük a jót — mondja Illés. Közben az egész brigád kutat, segíti az öt versenyzőt. S már ez is valami. A szocialista brigádok tag­jai reggelizés közben cserélik ki ismereteiket könyvről, hely- történetről, népművészetről. A maguk erejéből küzdenek, s örülnek, ha egy-egy arra járó tanultabb embertől ta­nácsot kérhetnek. Mindez ad­dig tart, amíg vetélkednek. Ha vége, akkor visszajönnek a szürke hétköznapok. Itt már hiányzik a tudatos köz­művelés, népművelés. Nincs, aki csinálja. — Nincsen nálunk főhiva­tású népművelő — magya­rázza Farkas Tamás, a KISZ csúcstitkára. De nem is men­ne sokra, hiszen a művelődés­hez pénz kell, meg helyiség, és hatáskör. Egyik sincs meg. így aztán vannak fellobbaná- sok, de aztán lelanyhul min­den. — Volt eset — mondja Sza­bó —, hogy reggelizés közben körbevittük a színházi bér­letet. Ki akar ingyen menni? — szólt a kérdés. Két-három kéz óvatosan félmagasságba emelkedett. A többiek röhög­ni kezdték, froclizták. Aztán a kezek lehanyatlottak. Ki­nek van türelme és ideje, hogy ezt a falat törögesse? Kinek van ideje? S kinek a kötelessége? — merül fel a kérdés. Az elnöknek? A KISZ-nek? A társadalmi munkásoknak? Nos, egy nyolcszázas üzemben, amely a távlatokban szinte kétsze­resére nő, ez már nem elég. Minden igyekezet csupán barkácsolás marad. Bürget Lajos Következik: Ki mire fogé­kony? Előadások a számító­gépekről A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskolán október 9-től nyitva tartó számítástechni­kai kiállításon csütörtök dél­után három órától részlete­sen bemutatják az érdeklő­dőknek a kiállított készüléke­ket A megnyitó óta a leg­többen a leltárfeldolgozó gép­re voltak kíváncsiak, mely elsősorban a kereskedelmi dolgozók munkáját hivatott megkönnyíteni. Sokan érdek­lődtek a távvezérlésű számí­tógép és a telemagnó iránt, utóbbit az oktatásban lehet kiválóan alkalmazni. Csütör­tökön a mezőgazdasági főis­kola földszinti előadótermé­ben délelőtt 10 órától a me­zőgazdaságban használható számítógépekről tartanak elő­adásokat. Import helyett Néhány éve kezdték meg a rotaméterek gyártását a nyíregyházi UNIVERSIL üvegtechnikai gyárában. A korábban importból beszer­zett folyadékáramlás-mé­rőkből az elmúlt évben már 5 idillié, az idén megközelí­tőleg 7 millió forint értékben készítenek. Képünk: Kaposi Lajosné a bekalibrált rota- métereket látja el skálabe- .osztással. (Fotó: Gaál Béla) Kiadvány ' a tsz-mozgalom történetéről A megyei levéltár gondozá­sában a közelmúltban meg­jelent „A termelőszövetkezeti mozgalom kutatásának mód­szertani kérdései” című ki­advány. A termelőszövetke­zet-történeti kutatások irá­nyúiról és problémáiról Or­bán Sándor, a Történelem­tudományi Intézet osztályve- zetőjé írt tanulmányt. Ezen­kívül a tsz-mozgalom megyei történetéről; a pártarchí­vumban őrzött dokumentu­mokról; a1 paraszti munka kereteiről és a földreform fe­hérgyarmati történetéről ol­vashatunk a kiadványban. Bátorliget - filmen A hétfőn kezdődött nyír­egyházi környezetvédelmi rendezvénysorozat következő előadásaira október 13-án, péntek délután 3 órakor ke­rül sor. Dr. Csokonay József- né a KÖJÁLL vegyésze „Nyíregyháza környezetvé­delme” címmel tart diaké­pekkel illusztrált előadást, majd dr. Nagy Sándor, a Bes­senyei György Tanárképző Főiskola docense mutatja be megyénk védett természeti értékeit. Ugyanakkor vetítik az érdeklődőknek a bátorlige­ti természetvédelmi területről készített filmet. Az előadá­sokra a megyei művelődési központ klubtermében kerül sor. Lányi Botond

Next

/
Thumbnails
Contents