Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-10 / 239. szám
2 kelet-magyaroeszág 1978. október 10. Országos minősítés — fesztivál szépe — különdíjak Jól sikerült a Kállai kettős néptáncverseny VÁLASZ CIKKÜNKRE Az Eötvös család emléke Lápunk október 5-i számában megjelent „A régi iskola” című írásra válaszolt a Vásárosnaményi Nagyközségi Tanács elnöke, Czakó János. Leveléből idézzük az alábbiakat: „A kiállításon találkozik községünk régi kulturális hagyománya (már 1866-ban volt itt elemi iskola), és az Eötvös család emléke. Tudatában vagyunk, hogy a jövő kultúrájának építésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni múltúnk pozitív kulturális eredményeit. Különös hangsúlyt kap ez, amikor a köz- művelődést törvény szabályozza, amely az eddigieknél is szélesebb keretet biztosít számunkra. Építünk új iskolát és minden támogatást megadunk a meglevő kulturális intézményeinknek is. A megjelent cikk megerősít abban az érdekünkben, hogy községünk kulturális hagyományait minél szélesebb rétegek számára hozzáférhetővé tegyük. Támogatjuk azt a törekvést, amely megmutatja kulturális múltúnkat és egyben összehasonlítási lehetőséget ad. Lehetőségeinket figyelembe véve arra törekszünk, hogy a cikkben felvetett neveléstörténeti kiállítás az ősi Eötvös- kúriában megvalósulhasson és ott méltó helyet nyerhessen a hálás utókor számára.” — Kérünk két fél deci cseresznyepálinkát és két pohár szódát — adták le a pincérnek a rendelést a szálloda- és vendéglátó vállalat nyíregyházi, Bocskai utcai 302-es falatozójában a délelőtti vendégek. — 14,50-et kérek! — igya felszolgáló. — A húszasból nem tudok visszaadni, nincs apróm. Tessék öt forint, ötven fillért majd hozok. A vendégek bemutatkoznak, a Nyíregyházi Városi Tanács termelés-ellátásfel- ügyeleti osztálya kereskedelmi csoportjának ellenőrei. A cseresznyepálinkát visszamérik, a csapos mindkét féldeci helyett csak 0,45 decilitert töltött a poharakba, így a két „vendéget” 1,42 forinttal károsította meg. Évek óta rossz... A nagy hűtő egyik részében vasárnap érkezett cukrászsütemények, közülük a csokoládés dobostortát már nem lehet árusítani. A hűtő másik része üres. — Itt ételeket, virslit, kolbászt tartottunk régebben, míg a hűtő üzemelt. Sajnos, évek óta rossz — mondja Szalontai Imréné üzletvezető, így a falatozójelleget az a néhány cukrászsütemény hivatott biztosítani ... Az ellenőrök az üzlet rendbentartását, tisztaságát, a mellékhelyiségek rendezettségét is megnézték. Valamennyi szék (!) törött, a műbőr bevonatot sok helyen felvágták, jó néhánynak már a hátlapja is eltűnt... A zöldségfeliratot nemcsak a pókháló lepte be, hanem több éves szemét és madárfészek „díszíti” a neonbetűket. Az ablakot a nyitva tartási idő alatt is szoros vasrács zárja, az üveg nagyon régen láthatott vizes rongyot és ablaktisztítót. Kívülről ez a látvány fogad a ZÖLDÉRT Vállalat 13-as számú boltjában a megyeszékhelyen. Ahogy belépünk, a Magas szakmai színvonal, jó hangulat, s az átlagosnál nagyobb közönségsiker — ennyi körülbelül elegendő ahhoz, hogy egy olyan rendezvény, mint a Kállai kettős néptáncverseny, jól sikerüljön. A hét végén mindez „összejött” Nagykállóban, ahol ezúttal már nyolcadik alkalommal bonyolították le a hagyományos versenyt és bemutatót. Tizenhárom együttes mutatkozott be egymásnak és a közönségnek, az ország minden részéből, illetve bemutatópult rothadt arany- parmen almával van tele, az eladótérben áll egy kerékpár is. A plafonról rétegekben omlik le a festék. Á télen beázott... — Még a télen beázott, azóta sem javították meg, pedig kértük — bizonygatja Horváth Lajosné boltvezető. A falon még a panaszkönyv használatára utaló tájékoztató, mellette kifüggesztve a Vásárlók könyve. Megsárgult papíron egy 1961- ből származó utasítás a vásárlók minőségi kifogásának intézéséről. Azóta már mindenütt a 11/1978. (III. 1.) számú belkereskedelmi miniszteri rendelet szerint járnak el, s ezt is látniuk kellene a vásárlóknak. A bolt belseje szemetes, csikkek, madzagdarabok tarkítják a kockakövet. A szomszédos boltban éles ellentétet tapasztalhatnak a vevők. Viszonylag kis alap- területen, az élelmiszeripari termékek széles skáláját találják az ÉKV 68-as számú boltjában, a nyíregyházi Bocskai utcán. Az ellenőr-vevő lecsókolbászt, kenőmájast, trappista sajtot és citromot kért a pultnál. Az újból lemért áruk értéke fillérre megegyezett az eladó által számolttal, 28 forint volt... Lejárt kakaó... A friss áruval tömött polcokról a kakaós süteményport emeli le az ellenőr. A dobozon a gyártási idő: 1977. nov. 17. A megyei élelmiszerellenőrző és vegyvizsgáló intézet viszont meghosszabbította a termék szavatossági idejét 1978. szeptember 30- ig. Viszont már ez is lejárt... A délelőtti ellenőrzés tapasztalatait így összegezték az ellenőrök: Csehszlovákiából és Lengyel- országból. A kétnapos rendezvényen három versenyprogram zajlott: menettáncverseny, szóló-, valamint csoportverseny. A neves szakemberekből álló zsűrin kívül több mint négyezres közönség nézte végig a menettáncversenyt — soha nem volt még ilyen nagy az érdeklődés. A győztes: a Körös menti táncegyüttes Gyo- máról. Izgalmas volt a szólisták versenye, hiszen ezúttal a koreografált táncok ka— A fogyasztókat csak a vendéglátóüzletben károsították meg. Viszont az úgynevezett kereskedelmi környezeti kulturáltság még sok kívánnivalót hagy maga után. A raktárak, a mellék- helyiségek, a hűtők, az eladótér rendje nem mindig kifogástalan. Ahhoz, hogy a vásárló jó érzéssel távozzon az üzletből, nemcsak az kell, hogy ne fizettessenek vele többet, hanem hogy tiszta, rendezett boltból, jó minőségű árut kapjon a pénzéért. A szegedi levéltárban őrzött legrégibb, 200 éves receptkönyveket is felkutatták a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat dolgozói, hogy valóban különleges ételekkel lepjék meg az őszi vendéglátó napok közönségét. Az 1795- ben Szegeden kiadott „Rézi néni szakácskönyve” még nem tesz említést a fűszerek között a szegedi pirospapriSzeszes italtól befolyásolt állapotban halálos közúti baleset gondatlan okozása és segítség- nyújtás elmulasztása miatt Ítélte el a bíróság Jankolics Mihály 27 éves gemzsei lakost. Jankolics május 11-én, munka után Miklo- vics Endre traktorostársával bement az italboltba és megivott két féldeci pálinkát. Már éppen indulni akartak hazafelé, amikor megjelent a főagronómus és megkérte őket: a fagyveszély miatt üljenek vontatóra és végezzenek még néhány fuvart. Jankolicsék nem mondták meg, hogy ittak, bementek a telepre, vontatóra ültek és elindultak dolgozni. Jankolics ment elöl, Miklovics mögötte, s amikor a tsz-iroda közelébe értek, Jankolics nem vette észre, hogy az úton egy részeg ember fekszik előtte, és áthajtott rajta. A döc- cenést észrevette, de nem állt meg, csak vagy száz méterrel a gázolás után. Miklovics utolérte és szólt neki, hogy elütött valakit, de úgy egyeztek meg, hogy nem mennek Részlet a Kállai kettős műsorából. tegóriája mellett improvizációval is szerepelhettek. Három hasonló színvonalú produkció között osztotta meg a zsűri az első helyet. A gyomai táncegyüttes szólistája: ifj. Putnoki Elemér a tv-ben néhány hete látott vidám legényest mutatta be. Adorján Attila, az Ózdi Kohász Tánc- együttes szólistája igen magas fokon megoldott ver- bunk-improvizációt adott elő, az ajaki Juhász József és Juhász Józsefné páros — akiknek már felnőtt gyermekei is a népi együttes tagjai — a tőlük szokott színvonalon szerepeltek. A fesztivál fődíját a legutóbbi „Ki mit tud?”- győztes jászberényi Jászsági Népi Együttes kapta. Második lett a gyomai táncegyüttes, a harmadik díjat meg- ' osztva kapta az Ózdi Kohász Táncegyüttes és a BAÍ Kaposvár Táncegyüttes. Az utóbbi együttes itt szerzett Arany III. fokozatú országos minősítést. Kedves eseménye volt a rendezvénynek a szépségkirálynő-választás. A fesztivál szépe jászberényi hölgy, Borzák Éva lett. Koreográfiái különdíjat kapott: Gyapjas István, a Körös menti Táncegyüttes koreográfusa. A hagyományok őrzéséért az Ajaki Népi Együttest, illetve az ököritófül- pösi Ököritói Fergetegest díjazta a zsűri. káról. Ilyen paprika nélküli, de egyéb fűszerekkel bőven ízesített ételekből rendezték a vasárnapi vendégfogadást a »szegedi Hági étteremben. Egyebek között a híres alföldi betyár, Rózsa Sándor ízlése szerinti pecsenyéket, és más, 150—200 évvel ezelőtt divatos ételkülönlegességeket tálaltak fel. vissza, hátha nem derül ki, ki volt a tettes. A nyíregyházi járásbíróság Jankolicsot 4 év szigorított börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte és 5 évre eltiltotta a járművezetéstől. Miklovicsot 8 hónap szabadságvesztésre ítélte a bíróság, de a büntetés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Mellékbüntetésként 2000 forintot kell neki fizetni és 8 hónapig nem vezethet járművet. A járásbíróság ítéletét a megyei bíróság megváltoztatta. Figyelembe vette, hogy Jankolics 8 éve vezet és még nem követett el szabálysértést, a munka befejezése után ivott, és nem tudta, hogy még aznap vezetnie kell. Azt sem hagyta figyelmen kívül a bíróság, hogy az áldozat keresztben feküdt az úton, s így nagymértékben hozzájárult a baleset bekövetkezéséhez. A bíróság Jankolics büntetését 3 évre mérsékelte és 3 évre csökkentette a járművezetéstől való eltiltást. Az ítélet jogerős. Nem lehet panasz a múlt heti "műsor eredeti tévés produkcióinak szinte torlódását illetően. Még a mozifilm-bemutatók is (Az operáció c. belga film, A földön eltöltött idő című svéd filmsorozat első része, az amerikai Pokol a Csendesóceánon) jólesően növelték választási bőségérzetünket, nem is beszélve az olyan műsorok iránti felfokozott várakozásról, mint a Selye- portréfilm, a Röpülj páva népművészeti vetélkedő döntőinek kezdete, vagy a Most mutasd meg társasjáték rendhagyóan oldott, vidám „profi” változata és sok minden más. Nos, a választék gazdagsága egymagában persze nem minősítheti az átlagosnál jobbá a műsorhetet, de kétségkívül pozitívan értékelhető tényező. A gazdagabb kínálatban több jó műsor akadt fenn az emlékezet rostáján, a fenti néhány cím puszta megemlítése is erre utal. A drámai produkciók közül magasan kiemelkedett örsi Ferenc tévéjátéka (Zsurzs Éva kiváló rendezésében), a Teréz, melynek a Budapesti Művészeti Hetek keretében történt bemutatása is jelezte rangját. A halálraítélt Táncsics Mihályt nyolc évig rejtegető Seidl Teréz egyetlen nehéz napját igazi drámai mag (az ismert körülmények miatti nem kívánt teherbeesése) köré építette az író. Az egy napba besűrűsödött — Teréz egyéni drámáján kívül — az egész táncsicsi pálya, a tántoríthatatlan népbarát, a legradikálisabb forradalmár eszmeisége és sorsa, korabeli megítélése jobbról és balról, kíméletlen üldöztetése a Habsburg- önkényuralomtól és támogatása a néptől, örsi szerencsésen kerülte el a fölös patetizálás és a didaktikus- ság buktatóit: realista történelmi tévédrámát alkoRitka, s ezért szokatlan, de mégis megkapó az a megközelítés, ahogyan Wolfgang Kohlhaase a háborúról beszél hangjátékában, A Grünstein-változat- ban. Nem a tömegmészárlás, nem a borzalmak, hanem a béke, a békés kisember köznapi érzései, gondolatai, tevékenysége oldaláról láttatja a hallgatóval a háborút. Lodek — volt német hajóskapitány (egy kétáborcos bárkán) — emlékezetében a háború után idéződnek fel a világégés kitörése előtti képek; találkozása, illetve egy párizsi börtönben, nem kívánatos idegen személyként egy görög szakáccsal és egy lengyelországi zsidó mészárossal, Grünsteinnel együtt töltött hetei; milyenek voltak, hogyan reagáltak az őket ért bántalomra, azokra a jogtalan sérelmekre, amelyek már a háború előszeleként érték őket. A béke, a nyugalom, a szépség, az emberi alkotás szépsége a börtönben lejátszott sakkpartik köntösében jelenik meg a hangjátékban. Grünstein, aki itt, a börtönben Lodektől tanul meg sakkozni, akaratán kívül kitalál egy zseniális lépést, amit sem előtte, sem utána nem csinált meg senki. Lodek is elfelejtette. Egyszerivé és megismétel- hetetlenné vált, mert Grünstem is (minden valószínűség szerint) milliókhoz hasonlóan, a háború mészárszékére került. Grünstein maga volt a béke, hangjának minden árnyalatából, tott. (Csak a siklósi jobbágy alakját éreztük talán kissé túl romantizáltnak.) A feszes, kifejező drámai szöveg a cselekmény csúcspontjain költőivé forrósodott fel. S örsi — nem utolsósorban — jó szerepeket is írt a részletesebben jellemzett figuráinak. A szereposztás rendezői telitalálat volt. A címszereplő Csomós Mari, Koltai János (Táncsics) éltményt adó játéka mellett Bálint András (Vadnay) nagyszerű alakítása mindenképpen külön említést érdemel. Némi csalódást keltett a Nyitott könyv szerdai adása, melyben Raffai Sarolta: Jöhetsz holnap is című új regényét mutatták be. A népszerű írónő erényei (a fordulatos meseszövés, morális problémaérzékenység, maiság) sajnos, nem kárpótolhattak a kidolgozatlan jellemekért (elsősorban az asszony 19 év után felbukkant hajdani nagy szerelme, vagy a múzeológu- sé), a logikai hézagokért és a szereplők cselekedeteinek nem kellő motiváltságáért. A gyávaság, mint az elrontott életekből való „kitörés” akadálya csupán az egysíkú pszichológizálás szintjén maradt a képernyőn. Ezen még a hősnő — aki legalább önként meghalni nem volt gyáva — morálisabb- ra (!) és markánsabbra formált figurája sem segített. Ugyancsak kevés meggyőző erővel bírt Kató István tévéfilmje, az Illetéktelenek. Mondanivalójában (hogy vannak még kiskirályok, s ha nehezen is, de megvan a mód leszámolni velük) nem lépett túl a közhelyeken, s kidolgozatlanságában jórészt lapos tételillusztrációként hatott. Életszerűnek — szövegben, játékban egyaránt — csak a két jószemű, tisztahitű mai fiatal figuráját éreztük. minden szavából az élet szeretete, az emberek iránti tisztelet áradt. Az írói szövegből is kitűnt ez, de teljesebbé Kézdy György, a színész tette. Alkotása, a lépésváltozat semmivé lett, csak emberségének emléke maradt meg Lodekban, a szintén békére, a földközi-tengeri társasutazásokat tervező hajóskapitányban, aki most egy pincérrel mérkőzik sakkban. Keményebb, de nem kevésbé emberséges Grünsteinnél. Szabó Gyula nagy elhitető erővel állította mikrofon elé. A rádiójátékot vendégművész rendezte, Günther Rücker, az NDK rádiójától. A Rádió Kabarészínházának októberi bemutatója a legégetőbb kérdéskört tűzte műsorára: mennyire érezzük magunkénak a szocialista építés gondjait, magát a gazdaságot. Miénk a miénk? — tette fel a kérdést a műsor címe is. Azt hiszem, az természetes, hogy a politikai kabaré nem a dicsérni való tulajdonságainkat emlegeti, mégis meghökkentő volt az a kép, amit arról kaptunk: menynyire vagyunk tudatában szocialista tulajdonosi mivoltunknak. Meg kell becsülni ezt az igazmondó következetességet, amellyel a a Rádió Kabarészínháza fejünkre olvassa társadalmi következményekkel járó hibáinkat, de akkor becsüljük meg igazán, ha közösen iparkodunk ezeket a hibákat megszüntetni, a visszaéléseknek gátat vetni. Seregi István Ellenőrökkel a boltokban Süteménytől még nem falatozó Tóth Kornélia Rózsa Sándor pecsenyéje Három év gázolásért Merkovszky Pál AképernyőRTííü A Um MELLETT
