Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

SZABOLCS-SZATMÁRI IDEGENVEZETŐ Megyejáró kirándulások II. Közéletiség, nyelvi műveltség A Nyírség déli részének műemlékei jórészt középkori templomok, melyek feltehe­tőleg régebbi, kezdetlegesebb építési módú templomok he­lyén épültek. Azok többnyi­re fából vagy sárból készül­tek, s a pusztulásnak nem­igen tudtak ellenállni. A kő­templomok eredeti állapotán az évszázadok folyamán többször változtattak, de legtöbbjükön ma is szemügy­re vehetjük a középkori fa­lusi templomépítészet jelleg­zetességeit. Ez annak a régé­szeti feltáró munkának is köszönhető, mellyel Helyre­állítottak több templomot. tőlég a mennyezet is rejt még hasonlót. A torony épült legkésőbb, a XVII. század elején. Ezáltal megváltozott a homlokzati kép, hiszen ez barokk jegyekét hordozó to­rony. Baktalórántházától nem esik messze a.'Nyírbátor felé vezető útón Ófehértó, amely­nek római katolikus templo­mában a megye talán legér­dekesebb falfreskóiban gyö­nyörködhetünk. Különleges­sége, hogy két falfestmény is előbukkant a vakolat alól — különböző korokból, A leg­alsó rétegen a XV. századi tagsága váltakozó — és így tovább. Mégis, talán éppen ez a kedves kezdetlegesség teszi vonzóvá az épületet. Nyírbélteken a római ka­tolikus templom érdekessége, hogy egy dombon, háttal az utcának áll. Valószínű, hogy építése idején, az 1300-as években előtte is húzódha­tott utca — ma azonban a mezőkre lát a csöndes pádon j megpihenő látogató. Alapo- j san átformálták a századok ! az épületet, ám értékesek az ! itt talált freskók: Zsigmond­Az ófehértói templom tornya Barokk erkély a kallói volt megyeházán A leveleki római katolikus templomnak nincs tornya, Kis fa harangláb áll előtte. A szépen Helyreállított mű­emlék épület a XIV. század­ban már állott: erre egy 1332-es tizedjegyzék utal. Téglából építették — mégpe­dig igen kemény téglából: né­hány csákányütés meg sem kottyan egy-egy darabjának, A feltárás során a mai abla­kok helyén volt keskeny, ki­felé szélesedő régi ablakok nyomát is megtalálták, s jel­zik is több helyen. Ugyancsak kibontották az eredeti déli kaput: kőkeretének korát még nem állapították meg véglegesen. A templombelső egyik ér­dekessége a falba épített vö­rösmárvány epitáfium — azaz siremlékutánzat. Niczky Fe­renc, akinek emléket állít,, a templom kegyura volt a XVIII. században. Megmaradt az 1780-as évekből származó szószék is, mely sajátos népi barokk vonásokat mutat. Az oltár mellett kibontottak egy szép, gótikus ivű ülőfülkét is. Érdekessége még a leveleki templomnak, hogy a téglá i közt levő vakolás is vöröses szinű — ez talán egy nagy tűzvész emlékét őrzi. Utunk innen a baktalóránt- házi templomhoz vezet, mely a volt Dégenfeld-kastéilyal, a mai kórházzal szemközt áll. A templomhajó és a szentély épült legrégebben, a XIII. században. Különlegessége, hogy — mint ez jól látható a csupasz falakon — égetett, mázas téglákból épült. Még­hozzá két színű vörös és sö­tét — téglákból, s ezeket sa­játos minta szerint rakta a rég porladó mester. Igen szemléletes és tartalmas tá­jékoztató tábla hívja fel a lá­togató figyelmét a templom értékeire. 1519-ben Baktai Mátyás a hajóhoz építtetett toldást, és mindezt egy ma is látható reneszánsz kőkapuval, illet­ve felirattal örökítette meg: „Matheus de Baktha Faci- undum Curávit 1519” — ol­vashatjuk. A XVI. században a protestánsoké lett a temp­lom, ekkor vakolták le azo­kat a freskókat melyek nyo­mait ma megtalálták. A fő­oltár fölött két régi ablak közt — ma még egy oltár­kép által takarva, restaurá- latianul — szép festményma­radvány található, s feltehe­Szent . György a sárkánnyal küzd, körülötte bibliai jele­netek sora húzódik. E freskó korából származik a jobb ol­dalt látható kép is: Szent Er­zsébet leprásokat ápol. Ez utóbbi a legszebb állapotban megmaradt részlet. A XVII. században lévakölták ezeket a képeket, és egy Dák nevű festő — aki Gsarodán is dol­gozott egy évvel később — Hit 1-ben virágmintás díszí­tést festett, áz új falra. A Kitűnően’.' helyreállított freskómaradványokon meg­Reneszánsz ajtókeret Bakta. lórantházán. (M. V. feiv.) figyelhet a szemlélő egy ér­dekességet: már századokkal ezelőtt is dívott a rossz szo­kás, hogy a „turisták” meg­örökítették látogatásukat — a falon. „Hic fűit Stephanus Beham 1584” azaz: itt volt Beharri István... Külön említést érdemel az ófehértói templom szép kör­nyezete, a hangulatos, régi korokba ringató szép színű vadszőlőindák a falakon ... Nyírbátorból rövid kirán­dulást tehetünk dél felé: a piricsei és a nyírbélteki mű­emlék templomok megérdem­lik a látogatást. Az előbbi érdekessége, hogy szinte semmi sem szabályos rajta avatatlan kéz építhette a XIII. század tjégén. A temp­lombelső például a bejárat­tól befelé szűkül: a szentély­nél csaknem másfél méterrel keskenyebb, mint elöl; nem egyformák a téglák, melyek­ből épült; a támpillérek vas­korabeli öltözéket viselnek a Kálvária szereplői, tehát a XV. század első feléből szár­mazhat a kép. Ismét Nyíregyháza felé kö­zeledünk, amikor megtekint­hetjük a máriapócsi bazili­kát, amely 1756-ban készült el. Barokk pompája és mére­tei miatt érdemel figyelmet a műtörténet iránt érdek­lődők szemében. Ezután Nagykállóban édemes meg­állni, ahol á faluba menet tábla hívja föl a figyelmet az Inségdombrá. Ezt a dombot, tetején kilátóval 1780-ban építették a Kállay-birtok pa­rasztjai — adósságuk fejé­ben talicskával, szakajtóval hordták a földet, hogy uruk felülről szemlélhesse birto- lkait. A község főtérén áll a me­gye egyik legszebb barokk épülete, a XVIII. században épült volt megyeháza. Nagy- kálló Szabolcs vármegye székhelye volt hosszú ideig, s 1779-től ebből az épületből irányították a Tisza északi kanyarulatától Püspökladá­nyig terjedő vidék életét. Itt folytak a Krúdy emlegette nagy megyebálok, melyeknek nem tudni, mikor van vége, a több napos kártyacsaták, ahol néha egész földbirtokok cseréltek gazdát. S itt tartot­ták a követválasztásokat, , melyeken sokszor vér is folyt — s talán ezek füzében égett le az eredeti tetőzet is a múlt században... Az Április testvérpár ne­véhez fűződik építése — az olasz mesterek eredeti neve nem ez volt, de rajtuk ma­radt. Ugyanis minden évben áprilisban — amikor járha­tókká váltak az utak — ér­keztek Káliéba olaszhonból. Giuseppe Április keze nyoma fedezhető föl a nagykállói római katolikus templomon is, mely egy időben épült a megyeházával. Figyelmet ér-; demel a református templom . külön álló tornya, mélynek anyaga a hagyomány szerint ’ a lerontott káliói vár bás- - tyáiból származik;; Már be­mutattuk a községben lévő Korányi-emlékházat, melybe ugyancsak: érdemes elláto­gatnia az idegennek. T. Gy. Gondolatok Deme Az ember mindig azonos önmagával, csak a helyzetek változnak, amelyekben megfor­dul. Különféle kapcsolatokban más és más szerepet tölt be. Az üzletben vásárló, az óvodában kedves szülő, a hivatalban ügyfél, a munkahelyen dolgozó, még alvás közben is állampolgár, mert nyugalmát törvények biztosítják. Magas azok száma, akik a „nagy­közéletben” nap mint nap aktívan vesznek részt. Úgy érzem, s úgy tapasztalom, hogy még mindig kevesebben mernek a közéletbe be­kapcsolódni, mint amennyien helyzetük és képességeik révén tudnának írja Deme László, a Kossuth Kiadó gondozásában húsz­ezer példányban megjelent, „Közéletiség, beszédmód, nyelvi műveltség” című könyvé­nek ajánlásában. E tartózkodások mélyén gyakran gátlások rejlenek, néha első pró­bálkozásoktól való félelem, vagy a „közélet” fogalmának tísztátlansága. Vannak olyanok is, akik átesnek a lő másik oldalára. Úgy érzik, ha nyilvánosan beszélnek, már nem Is maradnak azonosak önmagukkal, valami egészen új köntöst kell magukra ölteniük magatartásban és Deszédmodorban is. Deme László éppen időben megjelenő könyve mindenkihez szól, foglalkozásra, be­osztásra, korra és nemre való tekintet nél­kül. Napjainkban a nyelvhasználat romlik. A hivatali nyelv amúgy is joggal kifogásolt szavai, kifejezései nagy számban kerülnek be a mindennapi beszédbe. A közéleti magatartás szabályait felisme­rés révén lehet megtanulni, ugyanúgy a köz­életi megnyilatkozás, beszédmód rejtélyeit is. A szerző könyvének első fejezetét a köz­életi megszólalás kérdéseinek szánta. Hogyan tovább? — teszi fel a kérdést a jelenlegi helyzet vázolása során. A közéle­tiség egész nyelvhasználata öröklött rossz hagyományoktól terhes. Ezért az élettől és az élő használattól elszakadt, elszemélytele­nedett, nyakatokért bürokrata fogalmazás trónfosztásával kell kezdenünk. Nemzeti méretekben szükséges a nyelvi műveltség erősítése, a lehető leggyorsabb ütemben, az erőket a nyelvi kommunikáció problémáira irányítva — fogalmazza meg a szerző. Az iskola sok hasznos ismeretet ad a nyelvről, csak tovább kellene lépni, hogy valóban „állampolgári szintre” emelje a ta­nulók nyelvi megértési és nyelvhasználati készségét. Szemléleti változásra van szükség. Egyrészt meg kell érteni, hogy a hivatalos nyelvhasz­nálatnak a pontosság, a közéletinek a haté­konyság a fő feladata. Bonyolultságuk növe­kedése az ellenkező irányba hat. Másrészt a közélet nem más, mint mi magunk, csak egy fokkal emelkedettebb szinten. Termé­szetesen a nyelvezete seré lehet merőben más, mint a mienk. Idestova nemzetnyi mé­retű rossz beidegzéssel kell szembenéznünk és változtatnunk rajta ■— mondja Deme László. Az embernek „közéletül” kell tanul­László új könyvéről nía, a közéletnek viszont „emberül”. A min­dennapi, a közéleti és a hivatali nyelvhasz­nálatnak össze kell érnie. A nyelvi kommunikáció problémáinak fel­tárása és megoldáshoz segítése ma kulcskér­dés. Egyre nagyobb azok száma, akikre ki- sebb-nagyobb közéleti feladatok hárulnak: hozzászólnak, beszámolnak, felszólalnak, je­lentkeznek, vitát ezetnek. elnökölnek stb. A több évtizedes nyelvművelői munka sok­mindenben előkészítette már a talajt — vá­zolja Deme. Felkészítette :az érdeklődést a nyelvi kérdések iránt, terjeszti az ismerete­ket, megkedveltette a nyelvi játékot. Csak­hogy mindezektől egyetlen tanácsi dolgozó sem fogalmaz jobban, egyetlen polgár sem érti meg könnyebben az aktáka egyetlen munkás sem szólal meg bátrabban a kisebb- nagyobb nyilvánosság előtt — fogalmazza meg a kötet szerzője. Fogalomalkotásunknak, gondoiatkifejezé- sünknek hozzá keli nőnie szélesre táguló látókörhöz A nyelvi eszközök jel ismerete valóságismeret is, a pontos nyelvi kifejezés pontosabb valóságtükrözés. A második fejezetben a könyvíró elemzi a közéleti megszólalás helyzeteit és fajait Részletesen szól az ügyintézés, tárgyalás, a vitában való részvétel, a tájékoztatás, a nyilatkozat tartalmi és formai követelmé­nyeiről. Az előkészíthető megszóMásformák közül konkrét példákkal elemzi a felszóla­lást, beszámolást, jelentést, elnöklést és vi­tavezetést, valamint az üdvözlés, búcsúzta­tás, köszöntő újjáéledő szokását. A harmadik fejezetben a közéleti megszó­lalás anyagát és formáját veszi nagyító alá. Vizsgálja a gondolkodás alapszerkezetét, ele­mi formáját, a logikai ítéletet. Mi teszi gondolatainkat átadhatóvá? Az, hogy ismerjük a nyelvi jeleket (szavakat) és a mondat megszerkesztésének szabályait. Tudnunk kell azt is, hogy a beszélő mellett a hallgató is fontos tényező a gondolat to­vábbadásában. Mondataink fűzése során nemcsak a nyelvi-nyelvhasználati szabályo­kat Kell megtartanunk, hanem a kommuni­káció szabályait is. A mondat ettől lesz a partner számára egyértelmű ér közvetítő erejű. Deme konkrét és azonnal hasznosít­ható ismereteket, tanácsokat ad £ ueszéd- műről mint egészről, annak egységéről és tagoltságáról. A kötetet szövegszerkesztési tanácsok zár­ják le. Kik hasznosíthatják Deme László húszezer példányban a napokban megjelent könyvét? Mindenki, aki részt vesz a közéletben. A közéleti megnyilatkozásoknak szükségszerű­en megvannak a maguk műfaji kellékei, jel­lemzői. Deme konkrét példákkal mindenki számára érthetően nyújtja az ismereteket. Könyve közéleti beszédkultúránk továbbfej­lődésének serkentője, segítője lehet, csak kézbe kell venni. •vvyj Tóth László J ó katonákban nem volt hiány a nagyalföldi alakulatnál. Sokan szolgáltak itt olyanok, akik később nagy emberek lettek. Ott volt például Németh Pé-v tér honvéd, a labdarúgócsa­pat kapitánya, aki a makaó nevű kártyajátékban is meg­állta a helyét. Rettentő csa­tákban vezette győzelemre a csapatát, s mindig ember­veszteség nélkül. Kevés ka­tona mondhatja ezt el magá­ról. Aztán nálunk szolgált Kóbor László honvéd is, nép­szerű nevén Beton Laci. Egyszerű gyalogos közlegény­ből küzdötte fel magát Nagy- alföld falucska nőinek bálvá­nyává, s a felderítő század lélektani hadviseléssel fog­lalkozó tudományos kutató- csoportja vezetőjévé. Nagyobb hadgyakorlatokon, amelye­ken tábornokok is részt vet­tek, rendszerint őt dobták le a „kékek” hátországába, és sohasem eredménytelenül. Végig masírozott a „kékek” helyőrségének főutcáján, a péknél is ejtett néhány szép szót a íiszteszacskőval sor­bán álló asszonyoknak és lá­nyoknak, végig kerzózott a .p'íácon, a vasútállomás és a postahivatal előtt, aztán be­ült a presszóba (persze civil ruhában), és a presszós lá­nyoknak turbékolt. — Kóbor László költő és hadvezér vagyok! — így mu­tatkozott be a hölgyeknek, akik a meglepetéstől, a cso­dálkozástól és a gyönyörű­ségtől összepisilték magukat. Mire az éj fátyola diszkré­ten a helyőrségre terült, megérkezett az első jóbarát a postahivatal bezárt ajtaja Gulay István: Lélektani hadviselés elé, és verni kezdte a postás vénkisasszony ablakát. Zsör­tölődve kelt ki hideg ágyá­ból: — Ki a ménkű zavar fel legszebb álmomból? — ri­kácsolta a függöny mögül ki- iesve, noha még nem aludt. Dehát a vénkisasszonyok éb­ren is tudnak álmodni. — Ébredjen, Paula kisasz- szony, ébredjen! — kiabált be a felhajtott galléré jóba­rát, és körbetekintett, iátja-e valaki. Végre kinyílott a zöldre festett kisáblak, Paula kis­asszony az asztalához telepe­dett, bögöc ujjai közé toll­szárat kapott. — írja, Paula kisasszony, távirat lesz! Cím: Nagyalföl­di hadgyakorlat, péef tizen­három. Megvan? — Megvan ? — Klein Tamás honvéd. Megvan? — Megvan? — Barátom, a Pirid elve­szett! — Aláírás? — Paula kisasszony, mit írjunk oda? — Paula kisasszony min­denkit ismert a faluban, és mindenki mindenkijéről tu­dott mindent. A csélcsap fiú­kat és kikapós lányokat szív­ből megvetette. — írjuk azt — suttogta —, hogy Vilmos, a hajósinas. Olvasta? Jaj, de cuki könyv! — és incselkedve bekapta a kisujját. A jóbarát helyeselt, fize­tett,; és nyakát behúzva el­tűnt a helyőrségben. Paula kisasszony alighogy továbbí­totta a táviratot, ismét meg­kocogtatták az ablakot. — Huhu, Paula! — Most meg egy jó barátnő volt oly kedves, hogy tudósítsa a „ké­kek” katonájának egyiket kedvese elestéről. Paula kis­asszony természetesen ször- nyülködött, noha még nem sejtette, hogy hajnalig össze­KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. október 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents