Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-08 / 238. szám
1978. október 8. KELET-MAGYARORSZÁG 3 lilénkéi Gellérthegy AKI BELÉP új lakásába, rövid örvendezés után sokszor szidni kezdi az építőket. Mert vetemedettek az ajtók, rósz szak a ragasztások, de kár sorolni a listát, bárki, aki új lakásba költözött, tovább mondhatja maga is. Mindig az építőket szidjuk. Csak úgy, általában. Az építésügyi tárca vezetője, Ábrahám Kálmán legutóbbi parlamenti sajtótájékoztatóján azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy az építőipar szinte megszámlálhatatlan meny- nyiségű, mintegy hetven — százezer féle anyaggal, alkatrésszel, szerkezeti elemmel, csavarral, szöggel, vassal, festékkel és fával, kaviccsal, homokkal, mészszel és ki tudja még mivel dolgozik, mutatva azt, hogy építeni bonyolult dolog és ha valamire, akkor érré. ráillik a kifejezés: igazi csapatmunka. A labdarúgó-mérkőzések látogatói igencsak tudják, mi az, ha a tizenegyből egy vagy két ember - formán alul focizik. Gondoljuk ezt el, az 'építőipar-méreteiben. Csak néhány adat a monumentális mennyiségek érzékeltetésére. Egy év alatt megmozgatnak , 12 gellérthegynyi földet. -Felhasználnak annyi festéket, meszet, amivel a Velenceitó felszínét kétszer is átfesthetnék. És felvonultathatnánk még a látványos .ösz- szehasonlításokat, de bizonyítékként ennyi is elég. A kép akkor lesz teljes; ha. hozzátesszük: több száz ezer ember keze munkáját minősíti, osztályozza jelesre vagy elégtelenre az, amit építőiparnak nevezünk., AZT MONDTUK: építeni, csapatmunka. Tegyük még hozzá, olyan játék ez, ahol nem mindig azok a hibásak, esetleg dicsérendők, vagy nem csak azok, akik a pályán mozognak. A százezer féle cikk többségét ugyanis nem ők készítik. Csak használják. Felszerelik és beépítik. Néha jól, máskor rosszul.' De mindig csak azt, amit kapnak. Kétségtelen, hogy az építőket sokszor lehet elmarasztalni, de azért is hibás az általánosítás, téves dolog mindenért csak őket szidni, mert aki rosszul dolgozik, az Kis Péter, vagy Kovács János és nem csak úgy általában, egy óriási szervezet. De a helytelen utasításokat sem megfoghatatlan vezetők adják, nem fantomok, hanem húsvér emberek, létező építés- vezetők, mérnökök, igazgatók, minisztériumi tisztség- viselők. Eddig az építőmunkás mentségét — persze nem felmentését — mondjuk el. óvva az igazságtalan általánosítástól. A baj azonban az. hogy amíg az építők mentségeit keressük és esetenként meg is találjuk, addig joggal marasztalunk el másokat, további tíz- és százezreket; üveggyárat, festékgyárat, faipart, fémtömegcikk-gyártást — de ők is odébb mutathatnak. KÖZTUDOTT. hogy a megye építőipari vállalatai, akárcsak az ország más hasonló szervezetei, határainkon túl, Huszton és Ungvá- ron, Pozsonyban vagy Algírban elismerést kiváltban dolgoznak. Ügy, mintha nem is azok az emberek lennének, akik itthon építkeznek, mintha nem is azokat az anyagokat használnák, amik a hazai gyárakban készülnek, mintha mások szerveznék munkájukat mint idehaza, mintha mások lennének a munkanormák és az emberi követelmények, mint honi építkezéseinken. Kétségtelenül jóleső érzés az elismeréseket fogadni, hallani a magyar munka külföldi dícséretét, de rossz dolog arra gondolni, hogy közben házon belül megközelítően sem mennek úgy a dolgok, mint ahogy azt más tájakon mutattuk. És ez, csak tovább bonyolítja az ügyet, mi több, majdhogynem erkölcsi síkra tereli a kérdést, a vezetők, az anyagokat előállítók, és az azokat felhasználóké felelősségét. Mert elfogadhatatlan, hogy kétféleképpen dolgozzunk. Hazai használatra és a külhoni elismerés learatására. Itthon is jó lenne ezt mind többször megpróbálni. Az sem baj, ha nem sikerül egyből. Speidl Zoltán „NEMKIRÁNDULNI JÖTTÜNK" Bányászok a kertben — Hét gyereket neveltünk mi fel, most hét az unoka. Azt is mondjad Árpád, van helye a pénznek. Azelőtt Dánszentmiklósra jártunk, de ott kevés volt a fillér. — Igaz — helyesel a brigádvezető — itt jobban becsülnek. — Mennyire? — Ahogy teljesítünk. Tavaly. akik végig dolgoztak, 8—U) ezer forintot kerestek. Most sem lesz kevesebb. Hét hete vagyunk itt. egy ember egy nap 10—12 mázsát is leszed. Szombaton, vasárnap is dolgozunk. Nem kirándulni jöttünk. Egyrpás előtt is restellnénk, ha nem úgy menne a munka, ahogyan az a nagykönyvben írva van. 1 Szabolcsi íz Nógrádban Hetedik hete tart az almaszüret. Nehéz, de szép ez a munka, csakhogy a szeszélyes őszi időjárás most sokat rontott a dolgon. Olyan napfény és meleg, mint október 4-én volt, ritkán adódott. A derékfájdító létrázás, az ágák közötti bujkálást többnyire hűvös, szeles idő, felhős ég kísérte. Talán ezért is mondta Dudás János nagy- batonyi bányászlakatos: %'L- Most először vagyok itt. Könnyebbnek képzeltem. Szüretelő nógrádi bán yászok Balkányban. Szebb itt a föld... Természetesen nem ez az általános vélemény. Mindenki zúg. morog valamiért, de Babiják Lajos nyugdíjas gépkezelő a valóságnak megfelelően fogalmaz: — Jobb itt, szebb itt a föld felett, mint annak idején volt a bányában lent. A munka persze hogy nehéz, de senki sém mondta, hogy könnyű lesz. Én azt tartom. így is megéri, mert szükség van a pénzre. Még 1966-ban mentem nyugdíjba, akkor nem úgy számoltak, mint most. kicsi 1975 forint csak a járandóság. A feleségemnek nincs nyugdíja és van hat unoka. Az ember szeret adni ezt-azt. Milyen jó, ha visz haza egy kis pénzt, almát, csokit. A nyugdíjasok, a szabadságukat ' Szabolcsban töltő bányászok a Balkányi Állami Gazdaság gyümölcsöskertjeiben dolgoznak. Minden évben, az alkotmánynapi ünnepség után lerándul- nak ide Nagybátony, Kiste nyere, őzd környékéről. A hegyek tiszta levegőjét a síkság kvarcos klímájával egy időre felcserélik. Kell a munka! A bányászok brigadérosa, szervezője dús, magyaros bajszú, cserzett bőrű, egye nes tartású ember, nemcsak kiállásáért, de szavaiért is figyelemre méltó. — Nyolc éve toborzom már a bányászokat, az Ismerd meg hazád, mozgalom elve alapján. De ezt csak úgy mondom. Az igazság, hogy az az ember, aki mar ledolgozta az életét, nem tud dologtalanul lenni. KeU a munka, a levegő. Mert már nyugdíjas, nem zárkózhat a négy fal közé, unatkozni, elsorvadni. Hát milyen jó dolog az nekünk, hogy' tudjuk, még mindég hasznosak vagyunk. A brigádvezető felesége Ludvig Árpádné a törpefa ágaitól takarva szintén ott van a szüretelők között, messziről kiáltja: A bányászok — sok közöttük az asszony, a feleség — valóban példamutatóan dolgoznak. Korán reggel már ott vannak a kertben és amíg látnak, szedik a gyümölcsöt. A gazdaság főkertészének, Condor Istvánnak a véleménye: — A legszorgalmasabb szüretelők. Csak az a baj, évről évre' idősebbek. lesznek. Néhány nap és a Balkányi Állami Gazdaságban befejeződik az almaszüret. Október 15-től újra csendesek lesznek a kertek, a vendég- munkások hazamennek. Megy velük néhány teherautó is. almát, burgonyát visznek. Szabolcsi íz és zamat utazik Nógrádba a nagyapákkal. nagymamákkal. Jó lenne tudni, mennyire becsülik majd az unokák? Seres Ernő F elesége adott Samu Miskának nyolcvan forintot, amelyből egy mázsa szalmát kellett vásárolnia saját munkahelyétől, a szövetkezettől. Nem először történt ez, hisz a háztáji állatok alá is kell alom; arra az asszony nagyon vigyázott, hogy tiszták legyenek az állatai. Samu Miska persze rendre elsinkófálta a pénzt, ahelyett, hogy annak rendje- módja szerint befizette volna a szövetkezet pénztárába a szalma árát; inkább elitta a kocsmában a komáival. Holott ama összegért a szalmát alkalmas időben a vontatóházhoz is szállította volna. De nem: ő inkább lopott. Jól telegyürmölte a zsebét madzaggal: egy hát szalmát még részegen is haza tudott vinni; az asszony szája ezzel be lett fogva. Hanem, bármennyire csekély értékű szalma mostanában, a szövetkezet vezetői fölfedezték, hogy bár a gazdaság keveset használ belőle, a kazal mégis fogy. Minek gyűjtöttük össze a kombájnok után a tarlókról? Felégethettük volna, mint más vidéken teszik. Jó trágya a szalma pernyéje! De mi ragaszkodunk a régi módhoz, ami megtermett. ha csak szár is, ne lökjük a kutyák szájába azonnal. De miért fogy? Ki és kik fogyasztják, ha egyszer haszon nincs belőle? Főleg miért fogy, amikor olyan őr Egy hát tűz van a határban, mint Szállási Ambrus, aki még a jóistennek se engedne elvinni a szövetkezet területéről egy gazszálat se. Berendelték Ambrust és a szemére olvasták a tapasztaltakat. Szállási megigazította a vállán mezőőri fegyverét és sötéten azt mondta: — A márványcsődörére akasztom, akit megfogok. Nagy indulattal ment este a kazlak felé. Útjába került még egy senyvedék, kapirgá- ló tyúk az árokszélen. Felrúgta: miért nem ülsz, minden barom az óljában van már ilyenkor. Valamely kutya megugatta: csak gyere ki — mormolta — beléd eresztek egy sörétet, vonhatod az inadat aztán. A kocsma előtt ment el, gyomoridegessége megkívánt volna egy pofa bort. Ambrus ráütött a gyomrára: — Te büdös gyomor, bort kívánsz? Odament a vezetékes kút csapjához és teleitta magát vízzel. — Na. Ez tán nem teszi meg? — csapott újra a gyomrára, aztán ment a kazlakhoz. Az erős alkonyban már látta, hogy valaki pakolászik ott, de az arcát nem tudta felismerni. Nem baj, gondolta, kössed csak a szalmát, elkísérlek én óvatosan hazáig téged, ott aztán már nyakon foglak. Az ember inogva felvette a jó hát szalmát, majd nekiindult egyenesen a csatornaparton hazafelé. Ismerős az ingása, meg a járása, vélte magában Szállási Ambrus, csak nem az unokaöcsém lenne ez, a Samu Miska? Ahogy mentek a csatornaparton, egyre jobban gyanította, hogy csakis ő lehet az. Az asszony odaadta neki a pénzt, Miska elitta, most meg lop. Rokont mégsem kísérhet be az ember a szövetkezet udvarára és örök szégyenre. Más mód kell itten Olyan óvatosan követte a tolvajt, hogy oly puhán tán egy menyét sem tud járni Már egészen a közelébe ért. Jó kis öngyújtója volt Szállási Ambrusnak. És Samu Miska hátán meggyújtotta a szalmát. Lángra lobbant az azonnal. Tíz lépés se kellet, Samu Miska észrevette, hogy ég a bátyúja. De jól rá volt kötve az egész csomag, mi az eget csináljon, hisz már a hajába is belekapott a tűz, elkezdett kiabálni: — Jaj, emberek, jaj, meggyulladtam, segítség. De itten nem voltak hazak, csak a part. meg a víz. — Jaj nekem! A pálinka gyulladt meg bennem, vagy mi? S belevetette magát a mocskos vizű kanálisba. A tűz elaludt. A kikászálódó embert ott várta Ambrus, és mondotta neki: — így mégy haza öcsém, az asszonyod elibe. Égett hajjal üszkös szalmacsutakokkal a hátadon. Ne félj, elkísérlek. Otthon leírod, menynyit loptál eddig, és azt is, kik lopnak még. — Ambrus bátyám, ha ismer istent! — Én a rendet ismerem, fiam. A puskám sós töltényre van állítva. Annyit megköszönhetsz, hogy nem kísértelek be, és nem röhög rajtad egy falu. Ami pedig következik, köszönheted a torkodnak Te marha. És szépen hazakísérte, és szépen átadta Szállási Ambrus Samu Miskát a feleségégének. — Ne nagyon verd meg — mondta még az asszonynak a vén Ambrus. — Vétkezik olykor az ember. Aztán elment, megigazítván vállán a mezőőri puskáját. Galambos Lajos m_m Ötvenezer vagon siló Minden szól termésre szükség van a téli takarmányozáshoz Silóznak a gazdaságokban, készítik az állatok téli takarmányát. Ezt segítette a minap a tunyogmatolcsi silózási bemutatóval egybekötött tapasztalatcsere is. Itt hangzott el: mintegy százötvenezer szarvasmarháról és juhról kell gondoskodni a megyei mezőgazdasági nagyüzemeknek. Ez közel ötvenezer vagon kukoricasiló-szilázst igényel. Kedvezőtlen volt a tavaszi időjárás. Nem tudtak időben vetni az üzemek, éppen ezért a mennyiség mellett minőségi problémákkal kell számolni. így nagy szükség lesz a téli hónapokban a fű, a lucerna és a vöröshere szilázsokra is. Minden gazdaságban szorítja a silókukorica betakarítását az őszi munkacsúcs. Ilyenkor egyszerre jelentkezik más ágazatokban is a szállítójárművek szükséglete. Jelenleg túljutottak a betakarítás felén. Azonban számolni kell az esetleges őszi fagyokra is, ami részben értéktelenné teheti a terményt. Előzetes felmérések szerint kétszáz mázsás hektáronkénti átlagot várnak silókukoricából a nagyüzemek. Ez kedvező, hiszen tavaly negyven mázsával kevesebbet takarítottak be. Persze, ha azt vesszük, hogy a szárazanyagtartalom a nem kielégítő fejlődés miatt, mintegy tíz százalékkal kevesebb a szokásosnál, akkor látszik csak, milyen szükség van minden termés szál besilózására. A betakarítógépek nemcsak az eredetileg silónak vetett kukoricát vágják. Sok helyen silózzák a szemesnek termelt fejletlen kukoricát is. Ez azzal járhat, hogy á megyei abrakszüksegletet nem tudják megtermelni. Ezért nem szabad megfeledkezni a melléktermékekről sem Ilyen a cukorgyári melasz, répaszelet, a szemesnek betakarított kukorica szára. A gyengébb beltartalmi értékekkel rendelkező szilázsok melasszal ízesítve értékesebbek, jobban hasznosítják az állatok. A megfelelő takarmányozás szempontjából pedig elengedhetetlenül fontos a laboratóriumi vizsgálat. Újítási kiállítás „30 éves az újító mozgalom" címmel rendez kiállítást a Szakszervezetek Sza- bolcs-Szatmár megyei Tanácsa, valamint a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Sza- bolcs-Szatmár megyei Taná- vezete október 9—18-ig Nyíregyházán, a sóstói kul- túrpark kiállítótermében Az ünnepélyes megnyitót október 9-én, 10 órakor tartják. A szakmai napokon a témákat legjobban ismerő szakemberek következő előadásait hallhatják a téma iránt érdeklődők: Október 9-én „Az újító mozgalom 30 éves fejlődése, jelenlegi helyzete és főbb feladatai”, október 12-én a „Szakszervezetek közreműködése az újítómozgalom fejlesztéséért, az V. ötéves terv teljesítéséért", október 17-án a „Műszaki értelmiségiek helye, szerepe az újító mozgalomban”.
