Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-07 / 237. szám
1978. október 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Jogainkról rök igazság: kevesebb II a bosszúságunk, könnyebben be tudunk illeszkedni a környezetünkbe, jobban élünk, ha ismerjük alapvető jogainkat. A jogszabályok ismerete és megtartása számos kellemetlenségtől kímélheti meg az embert. Ma már az általános műveltséghez is hozzátartozik némi jogismeret. A Magyar Jogász Szövetség megyei szervezete a TIT közreműködésével a jövőben még többet akar tenni azért, hogy az alapvető jogi ismeretek bővüljenek, s több emberhez eljussanak. Ebben a hónapban, vagyis októberben indul a TIT által szervezett előadássorozat, amelynek ez a fő címe: „Bölcsőtől a koporsóig”. A megye több településén májusig tartó előadássorozat valóban végig kíséri az ember életét — a jogszabályok tükrében. Az állampolgár jogainak kezdete és megszűnése címszó alatt például a születés előtti jogokról (az embriónak is vannak jogai), az anyakönyvről, a fiatalkorról, a házasságkötésről és a névviselésről hangzik el előadás. A sorozat tartalom- jegyzékét nem soroljuk fel, de ízelítőt adunk az érdekesebb témákról. Szó lesz a gyámügyi eljárásokról, az ifjúsági törvényről, az egészség elleni bűncselekményekről, a társadalmi tulajdon védelméről, aVám- bűntettről, a devizagazdálkodásról, valamint az ember halálával kapcsolatos jogi szabályokról. A jognak sok ága, sok területe van, a jogszabályok az élet változásaival módosulnak, így még a képzett jogásznak is nehéz mindent átfogó jogi ismeret megszerzése. A jogpropaganda célja az, hogy az előadások segítségével, az alapismeretek megszerzésével az állampolgárok helyesen gyakorolják jogaikat. Némi jogismerettel elkerülhetők az alaptalan perek, megtakaríthatók a perköltségek. Megnőtt az utazási kedv, s minden turista hasznát veheti, ha megismeri az utazásra vonatkozó jogszabályokat, vagy azt, hogy mi a különbség a vámszabálysértés és a vámbűntett között. A sorozatban szó lesz a vásárlók jogairól is és ugye mindenki vásárol. A közeli jövőben sokat ígérő elképzelést akar megvalósítani a jogászszövetség megyei szervezete és a TIT. A nyíregyházi rádiót is be akarják vonni a jog- propaganda terjesztésébe. Az elképzelések szerint a rádió sorozatban közöl majd helyszíni hangfelvételeket egy-egy tanulságos polgári, ■ büntetőjogi és munkaügyi tárgyalásról. Az egyik jogszabály kimondja: a törvény nem tudása nem mentesíti a szabálysértőt és a bűnelkövetőt. Tehát elsősorban saját érdekünk, hogy jobban megismerjük jogainkat és kötelességeinket, örvendetes, hogy a jogi ismeretek megszerzéséhez a jövőben minden eddiginél több segítséget kapunk. N. L,. MÉRNÖKNŐ FARMERBAN „Menj Giziké Nagyhalászba“ Korábban, ahogy az irodába nyitottam, éppen az általuk álomtervnek nevezett elképzelés megvalósításán töprengett Kovács Sándor az igazgató és Török Gizella, a farmernadrágos, csinos gépészmérnöknő. Kovács kezében az elmaradhatatlan zseb- számológép, Gizikénél ceruza. Előttük a tárgyalóasztalon kiterítve papírlepedő, a megújhodó nagyhalászi zsákgyár tervrajza. Kijelölve rajta a cérnázók, csévélők, a gépsorok helye, rendje. Giziké éppen azt magyarázta, milyen összhangot kell teremteni az egymást kiszolgáló fonoda és szövődé között. „Egy régi gyárat temetünk..." Kovács felnézett, s felém fordulva így szólt: — Októberben meghívjuk egy nosztalgikus ünnepségre. Giziké mosolygott. — Egy régi gyárat „temetünk” és egy újat avatunk. Szeretnénk fényképen is megörökíteni, milyen „kóce- ráj” volt a régi, ócska masinákkal. Kovács Sándor, szívós, sok küzdelmet vívott ember. Mellőle férfi gépészmérnökök szöktek meg. Egyik a meggazdagodás reményében érkezett, csalódva távozott. A másik, S. B. talán három hónapig bírta. Nem tudott megbirkózni a feladatokkal. Akadt olyan is, akitől ők váltak meg. Hosszú hónapokig gépészmérnök nélkül volt a gyár. A fővárosi anyagyár újságban is meghirdette a nagyhalászi állást. Nem akadt jelentkező. Ekkor döntött a vezérkar Giziké mellett. — Menj Giziké Nagyhalászba és segíts, hogy fejre ne álljanak. — Ezzel bocsáj- tották útra Szabolcsba. Hint Pesten Ritka a „rostos” szakmában a gépészmérnök. Hát még nőben! Öt is a véletlen sodorta erre a pályára. Egyik tanárának köszönheti, aki a jelentkezési lapját elirányí- tofta. És ő az úton végig ment. Diplomával dolgozott segédmunkásként. Volt fonodavezető. Ismeri a szakma minden rejtelmét. Októberben annak az üzemnek a hasonmását szerelik fel Nagyhalászban, amelyikben Pesten Török Gizella fonodavezetőként dolgozott. — így lényegesen köny- nyebb helyzetben vagyunk. — említi Kovács Sándor, az igazgató. Ügy valósul meg minden, ahogy a mérnöknő elképzelte. Talán még egy picivel jobban is, mert a Pesten szerzett tapasztalatokat itt hasznosítani tudja. — Leállunk a rosttechnológiával, a jutafonal termelésével. Gazdaságtalan volt a gyártásuk. Ezeket inkább kész szövet formájában Pakisztánból vásároljuk meg. Helyettük korszerű, szintetikus anyagokból polietilén és polipropilén termékeket gyártunk. — magyarázza Török Gizella. Hétfőn jött, pénteken ment S hogy idáig eljuthattak, itt mindenki tanuló volt, a segédmunkásoktól a művezetőkig. Évekig készültek az átállásra. — Amikor az egyik kollégám elment, ide küldtek még 76 előtt megbízott főmérnöknek. Mellette a Budapesti Kender-Jutában üzemvezető voltam. Abban az üzemben, amit most ide telepítünk — magyarázza. — Hogy bírta? — Hétfőn jöttem, pénteken mentem Pestre. Az volt a szerencsém, hogy képzett helyettesem volt. És rend volt a fővárosi üzemben is. Nagyhalászban munkásokat tanított tanfolyamon a fonás-szövés mesterségére. Képezte az új gyár részére a szakmunkásgárdát, művezetőket. — Most aztán a nyakába szakadt egy új üzem telepítése és irányítása — jegyzi meg az igazgató, akivel jól megértik egymást. — Folyamatosan álltunk át a szintetikus anyagok termelésére. A teljes gépparkot a technológiai sorrend szerint helyeztük át. Ezelőtt négy gépet kezelt egy szövőnő, most tizet. Már korszerűbbek a termékeink és növekszik a termelékenység is — magyarázta a mérnöknő. Termelés közben valósították meg a gépek áttelepítését úgy, hogy nem volt termeléskiesésük. És az első polietilén terméket exportra küldték Hollandiába. Októberben avatják Nagyhalászban az új üzemet, s búcsúztatják a régit. Egyben köszöntik Török Gizella kommunista gépészmérnöknőt is, aki egy párthatározat megvalósítását sok fáradozással, lelkiismeretes munkával segítette. Farkas Kálmán Transzformátor exportra H áromezer transzformátortekercset készít a Nyíregyházi Vasipari Szövetkezet hatvan különféle teljesítményű trafóhoz. A megrendelő a Ganz Villamos- sági Művek. Teljes szerelés után a gyártmányok felét a tőkés piacon értékesítik. A tekercsekhez évi ezer tonna mennyiségben az alapanyagot is a szövetkezet állítja elő. A Ganznak komplett tfanszfor- mátor vasszerkezeteket készítenek ötszáz kilowattól hatvanezer kilowattos teljesítményig. összesen százhatvan darabot gyártanak belőle és a termékek nyolcvan százaléka kerül tőkés exportra. Ezenkívül a Szovjetunióba száz transzformátorállomást szállítanak, az NDK-ba pedig 360 darabot. Kardos Lajosné és Makara Sándor kuvaiti exportra készülő transzformátor nagyfeszültségű tekercsét készíti. Szállítás előtti utolsó ellenőrzés a transzformátorokon. (Gaál Béla felTételei.) LEHETNE JOBBAN ? A megye dinamikus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasági munka színvonala, hogyan tudjnk hasznosítani az anyagi és szellemi erőforrásokat. Csak a termelékenység növelésével, a termék és termék- szerkezetnek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg munkásokat és vezetőket, hogyan lehetne jobban dolgozni, gazdálkodni? Szakmunkástanulók oktatása — Szakmunkástanuló intézetünkben 101 leendő gyógyszergyártó ismerkedik a szakmával. Előre kell bo- csátanom, hogy kevesebben vannak, mint amennyire a bázis üzemünknek, az Alkaloida Vegyészeti Gyárnak szüksége lenne. A gyár szakmunkásvizsga után minden végzős hallgatónkat átvesz, sőt első évtől kezdve, társadalmi ösztöndíjat is ad a gyerekeknek. Szakmunkásként jól keresnek, s éppen ezért érthetetlen előttem, miért nem jelentkeznek erre a szakmára többen. Talán abban látom a hiány okát, hogy félnek a gyerekek, azt hiszik, ez a pálya káros az egészségre. Pedig ma már korszerű, modern gépekkel, védőfelszereléssel dolgoznak. — Elsőéves korukban a gyári tanlaborban, a jól felszerelt oktatóteremben kapnak képzést és lakatosgyakorlatra is az üzembe járnak. Második évben már laboratóriumi és üzemi gyakorlatra járnak a tanulók, s szakoktatók foglalkoznak velük. Harmadik évben pedig csak üzemi képzést kapnak. — A bázis üzemünk, az • Alkaloida messzemenően figyelembe veszi az igényeket és kérésünket, a tantervek összeállításánál. Minden segítséget megad, hogy minél szakszerűbben, jobban oktassuk a gyerekeket. Persze ez az ő érdekük is, hiszen mint szakmunkások, ESZENYI LAJOSNÉ a végzősök visszakerülnek a gyárba. A harmadik év második felében állományba veszik a tanulókat és szakmunkásfizetés mellett dolgoznak, beosztva egy-egy idősebb, tapasztaltabb munkás felügyelete alatt. Ez már önálló tevékenységet jelent, amit meg kell szokni egy tizenhét—tizennyolc éves fiatalnak. Nemegyszer több száz ezer forint értékű gépet és alapanyagot bíznak rájuk. Ez növeli az önbizalmukat, s jót tesz a későbbi munkájuk során is. — Sajnos, problémánk az, hogy nem egységes a tanterv. A kiadott tantervi utasítások, a tanterv-kiegészítő módosítások, a túlterhelés csökkentése ellentmondásosak. Hiába kapunk szabad kezet a tanterv összeállításában, ha ezek megnehezítik a dolgunkat. A megoldás: egységes tananyagterv, követelményszint megvalósítása lenne az első két évben, a harmadikban pedig specializálni kellene a szakon belül. — A tantestületünk, a szakoktatói gárda most azon igyekszik, hogy megtartsa a tantervi követelményeket. A munkaközösség is összehangolja a munkáját, hogy ne legyen átfedés a tananyagban, hogy minél többet taníthassunk meg a szakmunkástanulókkal. Az évfolyamonkénti tananyag-egyeztetést most végezzük. Nem késett, hiszen a mezőgazdasági munka miatt az elméleti oktatás kicsit később kezdődik. Különben szeretnénk, ha a gyár szocialista brigádjai patronálnák a tanulóinkat. Mindenképpen hasznos a gyárnak is, az iskolának is. Elmondta: Eszenyi Lajosné, a tiszavasvári 115. számú Vasvári Pál Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatója. Lejegyezte: Sipos Béla. A szeszélyes feleség 5 zombat este. A házaspár nemrég fejezte be a vacsorát. Az asszony a vasárnapi tervekről beszél: — Drágám, mit szólnál hozzá, ha átmennénk piknikre El Tigrébe? — De ha eső lesz? — Rendben van, talán igazad van. Akkor inkább menjünk moziba. — Hát persze, hogy tönkretegyük a szemünket és elnézzük, ahogyan a vásznon a bűnöket magasztalják. — Akkor talán lóversenyre megyünk? Ez olyan szép látvány... — Remek látvány! Azt akarod, hogy az egész fizetésemet és minden megtakarított pénzünket elveszítsem? — Ne idegeskedjél annyira, kedvesem, neked árt ez. És mi lenne, ha uszodába mennénk? — Megőrültél! Októberben? Azt akarod, hogy tüdő- gyulladást kapjak? — De hiszen a medencében melegített víz van... — Annál rosszabb. Az ember utána kimegy az utcára — és tessék, holtbiztos a tüdőgyulladás! — Ó, megvan! Vendégségbe megyünk a nővéremhez. — De nem értesítettük őket, és bizonyára nem lesznek otthon. — Valaki csak otthon lesz. A nővérem telefonált, hogy megbetegedett a gyerek. — És oda akarsz engem cipelni? Hiszen megfertőzhet bennünket! — Ugyan már, kedvesem. De ha ennyire félsz, akkor inkább menjünk az állatkertbe, már évek óta nem voltunk ott. — És hátha az oroszlán kitör a ketrecéből? — Uramisten! Hát rendben van, akkor otthon maradunk és a televíziót nézzük! — Remek ötlet! Vasárnap az egyetlen nap, amikor elmehetnénk valahová, te pedig erőnek-erejével oda akarsz ültetni a televízió elé! (Spanyolból fordította: Gellert György)
