Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
Vásár A kik a megyéből felutaztak a BNV- re, sok szép és jó dolgot láthattak. Voltak, akiket a kíváncsiság vitt, a látnivaló hívogatott a vásárba, másokat a szakmai érdeklődés és a kötelesség szólított. Szabolcsi ipari és kereskedelmi szakemberek népes csoportjaival is találkoztunk a vásáron, akik összehasonlítottak, „osztályoztak”, piacot kutattak, sőt szerződéseket is kötöttek, vagy előkészítettek. S pontosan ez a misszió érdekelhet bennünket, vásárlókat a legjobban. Mert szemet-szívet gyönyörködtetőek a ruházati, cipőipari, lakberendezési és egyéb pavilonok, de a fogyasztó gyarló. Rögtön árra kíváncsi: „mikor és mennyiért kaphatom meg otthon az áruházamban, boltomban? És tényleg megkaphatom-e? Lehetőleg nem pult alól, nem is a vásáron látott árucikk „égi mását”, hanem ugyanazt a minőséget, fazont...” Kereskedelem és ipar együttműködéséről, áruválasztékról, az olcsó áruk mennyiségének növeléséről eleget hallunk vásáron kívül is. A vásár viszont egyfajta tükröt is tart a fogyasztók ellátására hivatott ipari és kereskedelmi szakemberek elé, azokat a forrásokat is megmutatja, amelyek lényegesen javíthatják a megye kereskedelmi ellátását, vagy a szabolcsi ipar piacképességét. Akik tehát mint szakemberek, üzemük, áruházuk „színeiben” vettek részt a vásáron, felelősségteljes úton voltak, nyitott szemmel és füllel kellett járni- uk-kelniük. Régebben előfordult, hogy a BNV-re küldött szakember egy, vagy több napos jutalomszabadságnak fogta fel a küldetését. Olyan is akadt, aki inkább töltötte idejét a vidámságot osztó pavilonokban, elsörözgetett és mint aki jól végezte dolgát, hazautazott. Ma sem tilos betérni egy-egy frissítőre, sörre a vendéglátást kínáló pavilonokba, de csak a munka végeztével. Hogy a reklámszövegre hivatkozzunk, időt, pénzt takarít meg az az ipari, kereskedelmi szakember, aki alaposan feltérképezi a látottakat. Nem kell majd tűvétenni az országot, hogy hol kaphatja meg az igen szükséges alapanyagot, árucikket. Utitársam, az egyik nyíregyházi nagyáruház osztályvezetője példák sokaságát említette, mennyi pénzbe, energiába — és saját zsebből fizetett reprezentációba — kerül, amíg felhajtja az áruház pultjaira kívánkozó, keresett árucikkeket. De menni kell utána, az ország minden zugába, mert a vásárlók keresik. A vásár, ha nem is ad mindenre megoldást, de sokat segít, ha a részt vevő szakember nem pusztán nézelődő látogató szerepében járja a pavilonokat, hanem dolgozik, kutat, ötleteket, irányzatokat figyel és raktároz el... A BNV szabolcsi látogatóinak többsége azonban átlagérdeklődő. Egyszerűen kíváncsi ember, aki szereti megnézni a legújabb divatcikkeket, ruhákat, táskákat, bútorokat, tévéket, gépkocsikat, ki-ki érdeklődése szerint. S azt sem kell szégyellnünk, hogy szaporább lett a lélegzetünk, amikor a szabolcsi ipari termékek előtt vitt el az utunk. Nem kell szakembernek lenni, hogy megállapítsuk: álljuk a versenyt, szépek, talán már túl merészen színezettek is a Szat- már Bútorgyár szekrénysorai, divatosak a szabolcsi női pulóverek, keresettek a mosószerek, a cipők és más árucikkek. Jó a hazai munkákon megpihenni a szemnek és jó a kitekintés az országra, a külföldre, önbizalmat ad és serkent is a többre, az önelégültség ellenszere. Mert sok még a dolog a piacok, a vásárok házatáján. hogy a vevők többségé azt kapja a pénzéért, amit óhajt, és a luxus árucikkek skálájának növekedésével fordított arányban ne csökkenjen az olcsóbb cikkek mennyisége és minősége sem, . dr. Hajdú Bertalannéval, a statisztikai hivatal osztályvezetőjével a népesség változásairól Gyakran halljuk, hogy százezres város Nyíregyháza, ha viszont valamilyen kimutatás kerül az ember kezébe, 93 ezer ember szerepel rajta. Hányán élünk tulajdonképpen a megyeszékhelyen? — Az előbbi adat az igaz: 1977 végén már meghaladta a százezret Nyíregyháza lakóinak száma. 1975-ben voltunk 93 ezren. Évtizedünk elején arról beszéltünk, hogy az 1990-es évekre érjük el a százezres számot. Mi az oka a vártnál gyorsabb növekedésnek? — Egyik oka a természetes szaporodás, a másik pedig, hogy az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatások fejlődése vonzotta Nyíregyházára az embereket. 1970-ben még csak 79 ezer ember élt itt, s azóta évente közel három-, néha négyezer emberrel is nőtt a lakosság száma. A Nincs ebben egy kis szépítés? Ügy ér- ^ tem, hogy 1970 óta Nyiregybázához csatoltak néhány környékbeli községet, s ez jó néhány ezer embert jelent. Az első hely tehát még megvan, de megmarad-e, ha tovább tart a csökkenő tendencia? — A statisztikusnak számokkal illene válaszolni, de erre a kérdésre nem lehet. Úgy gondolom, hogy az első hely a csökkenés ellenére is megmarad, mert nemcsak a megyében, hanem az országban is csökkenés tapasztalható. Ennek egyik oka, hogy abban a bizonyos Ratkó-korszakban született népes korosztály még szülőképes korban van, de az utánpótlás — a mai 10—14 éves korosztály — tagjai az egész országban már kevesebben vannak. De nem fenyegeti az első helyünket veszély azért sem, mert itt sohasem volt divat az „egyke”, a családonként született gyermekek száma átlagosan kettőn felül van, míg az országos adat 1,83. Még egy adat: akik a múlt évben szültek, azok közül az országban- csak minden tizedik anya vállalta a harmadik gyermekét, Szabolcs- Szatmárban pedig minden hetedik-nyolcadik. ' Ezek szerint szaporodó megye Szabolcs- Szatmár? — Nincs semmilyen torzítás. Bár igaz, hogy a százezres számban a mai Nyíregyháza egészének lakossága benne van, de utólag az 1970-es lakosságszámhoz is hozzáadtuk a közigazgatásilag Nyíregyházához csatolt települések lakosságának számát — ami kb. négyezer főt jelent —, így a növekedést az átszervezés nem torzítja. Világjelenség, hogy az emberek a többet nyújtó városba vándorolnak. Itt is így van ez? — Ez a tendencia természetesen megyénkben is így van. A városi életforma előnyei — a munkahely, a magasabb színvonalú ellátás, az infrastruktúra, a \ szórakozási lehetőségek — igen jelntős vonzerőt gyakorolnak a falun élőkre, főleg a fiatalokra. Erre utalnak az elvándorlási adatok is. A megyén belüli lakóhelyváltoztatók közül a községekből elköltözők zöme — 93 százaléka — a megye városaiba jön. A megyéből elköltözőknek több mint fele Budapestre, harmada Pest, Hajdú és Borsod megyébe költözik, valószínűleg többségük a megyeszékhelyre, illetve az ottani városokba. Szabolcs-Szatmárban is a városbavándorlás gyorsította Nyíregyháza lakosságának növekedését és hozzájárult új városaink kialakulásához is. Míg 1960-ban csak minden tizedik ember élt városban, ma minden negyedik szabolcs-szatmári ember városlakó. Több ember többet is igényel. Hogyan tudja ezt a statisztika kimutatni? — A központi irányelvekben is szerepel, hogy a lakosság alapellátását minden településen biztosítani kell, függetlenül az adott helynek a településhierarchiában elfoglalt helyétől. Ez azt jelenti, hogy például körzeti orvosi ellátást, általános iskolát, élelmiszerboltot stb. minden településen létre kell hozni, a lakosság mindennapi igényének, illetve szükségleteinek kielégítésére. Természetesen a magasabb szerepkörű településeken ez már nem elég. Egy középfokú központi szerepkörrel ?endelkező településen már olyan intézményhálózatot kell teremteni, amely nemcsak a helyi, hanem a környező lakosság magasabb szintű igényeit is ellátja. Azt hiszem természetes, hogy például középiskola, kórház, mentőállomás, szakosított üzlethálózat, szerviz stb. nem kell minden településen, de a középfokú központokban már alapkövetelmény. A felsőfokú szerepkörrel rendelkező Nyíregyházán már az egész megyére, sőt megyén kívülre is vonzást gyakorló különböző intézményhálózat kialakítása indokolt. A statisztika a különböző ellátottsági (népességre vetített) mutatók elemzésével igen jól ki tudja mutatni, hogy ezek a települések mennyire felelnek meg az előírt követelményeknek. A Állandóan azt halljuk, hogy Szabolcs- v Szatmár megyében születik a legtöbb gyermek. Mennyi ez a legtöbb? — Valóban igaz: évtizedek óta az első helyet foglalja el megyénk az elveszületések számával. Csak egy arányszámot mondok: míg a múlt évben például a megyében ezer lakosra 19,7 élveszületés jutott, addig országosan csak 16,7. Ami a kérdés második részét illeti: az utóbbi évtizedben 1974-ben született a legtöbb gyermek, összesen 12 600, azóta egyenletesen csökkenő az irányzat. A múlt évben 11 300 gyerek született, ez az országosnak 6,4 százalékát képviseli, jóllehet a népességnek csak 5,4 százaléka él a megyében. — A megye állandó és lakónépessége az utóbbi években már egyenletes növekedést mutat. Ennek egyik forrása a nagy számú élveszületés, illetve a viszonylag magas természetes szaporodás. Másik tényezője a vándorlási veszteség csökkenése. Az utóbbi években ugyanis mérséklődött a megyéből állandó, vagy ideiglenes jelleggel elköltözők száma. Az ide költözők viszont még mindig kevesebben vannak, mint az elköltözők, e két adat különbségéből végül is vándorlási veszteségünk van. Miután azonban a természetes szaporodásból származó növekedés na^vobb, mint a vándorlási veszteség, ez azt eredményezi, hogy a népesség ss;áma növekedő tendenciát mutat. Az előbbi válaszában beszélt élveszüle- tésről és természetes szaporodásról. Mi a kettő közötti különbség? — Az élveszületések növelik, a halálozások csökkentik a népesség számát. A kettő különbözete jelenti a természetes szaporodást? Lépést tartott-e a születések számának növekedésével a gyermekintézmény-hálózat fejlődése? — A jelentős és gyors fejlődés ellenére sem sikerült olyan mértékben növelni a gyermekintézmények számát, mint amilyen mértékben szükség volna rá. Megyénkben — de az ország más területein is — az óvodai helyek számát sikerült legnagyobb ütemben növelni: Szabolcs-Szatmárban például tíz év alatt több mint kétszeresére emelni. Ma az óvodai helyek száma meghaladja a 19 ezret, de még így is csak 60 hely jut 100 óvodás korú gyerekre. A városokban valamivel jobb a helyzet, 100 gyerekből hetvenkettőt tudnak a szülők óvodában elhelyezni. Kisebb mértékben emelkedett a bölcsődei helyek száma és ez természetes is, hiszen az édesanyák közül sokan maradnak otthon gyermekgondozási szabadságon. Tulajdonképpen hányán vannak ma gyesen? — Több mint tizenötezren és ez azt jelenti, hogy egyre népszerűbb ez az intézmény: 1970-ben még csak 7209 szülő nő vette igénybe a gyest, 1974-ben — amikor a legtöbb gyermek született — akkor is csak 13 ezer, tavaly pedig már elértük a 15 ezret. A statisztikák sok év adatait őrzik meg. w Mit tudhatunk meg ezekből például megyénk lakosságának összetételéről? — A statisztikai adatokat valóban nagyon hosszú ideig megőrzik. Ha a részvizsgálatok nem is, de az összefoglalók — például évkönyvek, kiadványok formájában — évtizedekig hozzáférhetők, az érdeklődő kutatók rendelkezésére állnak. Ezekből tudjuk azt is, hogy Szabolcs-Szatmár megye iparában még 1970-ben is mindössze 35 ezren dolgoztak, ma 52 ezren keresik az iparban kenyerüket. A mezőgazdaságban még 1970-ben is 62 ezer ember dolgozott — ez a nyugdíjasok nélküli tsz-tagok számát jelenti —, a múlt év végén pedig már nem érte el számuk az ötvenezret sem. A megye gazdasági fejlődése maga után vonta az úgynevezett tercier ágazatok fejlődését is, ahol szintén lényegesen nőtt a foglalkoztatottak száma. Például ma a kereskedelem több mint 23 ezer ember megélhetését biztosítja. A foglalkoztatási lehetőségek bővülése sok embernek teremtett munkaalkalmat, ez kedvező hatással volt különösen a női aktív keresők számának és arányának növelésére, így sok korábbi háztartásbeli nő vált eltartottból keresővé. Szorosan ide tartozik, hogy lényegesen javult a lakosság iskolai végzettsége, szakképzettség szerinti összetétele. Ez természetes folyamat, hiszen nemcsak az ipar, hanem a mezőgazdaság gépesítése is egyre több jól képzett szakembert igényel. Ezek az adatok jól mutatják azt az átrétegződést, amelyet az iparosodás, a városba vándorlás idézett elő az utóbbi években. Korábban említette, hogy bár csökkent, de nem szűnt meg az elvándorlás megyénkből. Kik a mai elvándorlók és miért mennek el? — A klasszikus elvándorlás kora a megye gyors ipari fejlődésének kezdetével lejárt, ám, az elköltözők egyharmada még ma is másutt keres és talál munkát magának. Ugyancsak egyharmadot képviselnek a házasságkötés és családi okok miatt elköltözők, de jelentős arányt — mintegy 30 százalékot — jelent az eltartóval költözés is. Az ideiglenes jelleggel elköltözők több mint kétharmada férfi, többségük 30 éven aluli. Az elköltözést közel kétharmaduknál a munkavégzés indokolja. Az állandó jelleggel elköltözők nagyobb része ma már a nők közül kerül ki, és a 30 éven aluliak korcsoportjába tartozik. Néhány éve néppsségnyilvántartó csoportokat hoztak létre a tanácsok. Mivel foglalkoznak ezek? — Tudomásom szerint nyilvántartják a népesség változását jelentő születéseket, halálozásokat, vezetik a ván'dórlasi'adatokát.' Miért ni? kell akkor népszámlálást végez — A népesség és a lakáshelyzet legfontosabb jellemzőiben bekövetkezett változásokra nincsenek teljesen pontos adataink, csak a népszámlálás idején. Közismert ugyanis, hogy az állampolgárok az adataikban bekövetkezett változásokról nem készítenek statisztikai jelentés, mint a gazdálkodó, vagy egyéb szervek. A népszámlálás során nyert adatokból igen fontos információkat nyerhetünk a népesség nemére, korára, iskolai végzettségére, foglalkozására, lakáshelyzetére, a lakásállomány felszereltségére vonatkozóan. Milyen adathalmazt jelent egy népszámlálás? — A személyekre vonatkozóan 29, a lakás- állomány, illetve annak felszereltségére vonatkozóan 18 adatot írnak össze. Ennek feldolgozása több fajta csoportosításban fog elkészülni. A megyében akkor már 630 ezer állandó lakosra és 190 ezer lakásra számítunk. Hogyan dolgoznak fel ennyi adatot? — A megyében csak a kérdőívek ellenőrzése, kódolása, elektronikus feldolgozásra való előkészítés történik. A gépi feldolgozást nem mi végezzük. A születésekről, a gyermekekről már beszéltünk, de az öregekről nem. Van-e adatuk arról, hogy meddig élünk? — Természetesen igen és nem is új dolog, -ha azt mondom, hogy az életszínvonal emelkedése, a fejlett egészségügyi ellátás eredményeként az átlagéletkor megnövekedett. Csak egy pár kiragadott adat: demográfiai számítások szerint a most születő nemzedék Várható élettartama nőknél 72 év, a férfiaknál 67 év körül alakul. Ma egy ötvenéves ember átlagosan még egy negyed- századot megérhet, pontosabban a férfiak 23, a nők 27 évet. A mai hetvenévesek átlagosan még egy évtized gondjainak, örömeinek megismerésére számíthatnak. Befejezésül hadd kérdezzem meg: ön hány adatot ismer fejből? — Ezen még sose gondolkodtam, de biztosan több százra tehető. Tulajdonképpen nincs szükség rá, hogy az ember mindent fejben tartson, hiszen arra valók a statisztikák. Azért azt szégyellném, ha a népességre, a foglalkozásra, a megyére, illetve a megyének az országban elfoglalt helyére vonatkozó legfontosabb adatokat is könyvből kellene kiolvasnom. Köszönöm az interjút. Balogh József KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. október 1. 'Vasárnapi' 1 INTERJÚ ,
