Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET SZABOLCS-SZATMÁRI IDEGENVEZETŐ Megyejáró kirándulások I. Útikalauz-sorozatunk eddigi részeiben megismerkedtünk megyénk múzeumainak gyűjteményeivel, legrango- sabbb műemlékeivel, egy-egy kisebb település emlékszobáival, emlékházaival, kiállításaival. Ezek után olyan kirándulásokra indulunk, me-* lyeken egy-egy tájegység építészeti, művészettörténeti jellegzetességeit figyelhetjük meg: műemlék templomokat és kastélyokat nézünk meg. Négy ilyen megyejáró kia szemben levő házból kérhetjük el — eredetileg katolikusnak készült. Legértékesebb részlete, az úgynevezett pasztofórium — a szentségtartó, mely a református templomokban szokatlan — is erre utal. De van más érdekessége is: nyolc gyámkő látható a belső falakon, ezeknek ma már semmi funkciójuk nincs, valaha azonban a főbejárat két oldalán voltak ilyenek. Az épület az erdélyi templomok építészeti megoldásaival mutat hasonlóságot, de az is látszik, hogy közel van a Bereg: itt már György szülőhelyén érdemes megállni, a népművészet kedvelőinek pedig Paszabot ajánljuk, ahol a híres szőttesek falujában nézhetnek szét. Utunk végállomása — innen indulunk majd vissza a megyeszékhelyre — Szabolcs község. A megye névadó községe az utóbbi években országszerte nagy hírnévre tett szert. Ha a község nevét halljuk, általában a földvárra, valamint az ispánsági székhelyre gondolunk. Ez, a várrándulást tervezünk. Először a Nyírség és a Rétköz tájain barangolunk. Másik ilyen kőrútunk a Nyírség déli részébe, a harmadik Beregbe, a negyedik pedig Szatmárba vezet. A megyeszékhelyről indulunk Kisvárda felé. Az úton végig csaknem minden faluban találunk egy-egy olyan értékes épületet, amiért érdemes megállni. Nyírturán ilyen a késő gótikus, támpil- léres református templom, címeres kapuzatán az 1488-as évszámmal. Kis kitérővel érünk Nyírpazonyba, ahol szintén egy szép késő gótikus templomot láthatunk. Tovább a főúton Székelyben a copf stílusú volt Orosz-kastély a fő látnivaló — sajnos mostanában elég rossz állapotban van. Berkeszen a volt Vay- kastély ma a gyermekotthon lakóinak otthona. Nemes, klasszicista vonalai, oszlopsorai miatt ez az egyik legszebb kastélyunk. Letérünk a főútról Ajakra. Egy olyan református templomot nézünk meg, mely egyike a legrégibb műemlékeinknek. Jobbról-balról 3— 3 támpilléres puritán épület a XIII. századból. Valódi szépsége belül bontakozik ki igazán: dísztelen, vaskos falak, keskeny, résnyi ablakok, döngölt földpadló, tapasztott szószék, a padsorokon egyszerű faragás. Ráépült fa harangtornya is különleges a mai szemnek. A templom Az ajaki templom belseje. műemléki bélyegzőhely, kulcsát a Rákóczi út 47. szám alatt kérhetjük el. Az úton feltétlenül fogunk találkozni néhány sokszoknyás öregasz- szonnyal — ez az egyetlen falu megyénkben, ahol még ma is él a népviselet. Kisvárdáról többfelé is indulhatunk. Mi a Tiszabezdéd —Zsurk felé vezető utat választottuk. A tiszabezdédi református templom — kulcsát Részlet a tuzséri kastélyból. keresztszemes terítővei díszítik a belső teret. Nincs messze Zsurk, az úttal viszont meg kell küzdenie annak, aki egy remekmívű fa harangtornyot szeretne látni. Messziről, mint egy tű hegye villan ki a falut övező fák mögül — vezeti a szemet. Pompás arányaival nyűgözi le a nézőt, négy fiatornya a népi építészet jellegzetes megoldásait mutatja. Ennyi egy szuszra elég is — ideje ebédelni. Kisvárdán, vagy még inkább a közelebbi Záhonyban. Innen ugyanis visszafelé a főútról jobbra térünk Tuzsér felé. Ez a másik legszebb kastély a környéken: a tuzséri volt Lónyay-kúria. A XVIII századi barokk stílus minden díszítőkedvét, játékos, gazdagon pompázó részletmegoldását megfigyelhetjük a homlokzati részeken. Ismeretes, hogy egyik legnevezetesebb építészünk, Ybl Miklós keze- munkáját is ott találjuk a falakon, a múlt század 80-as éveiben építette át és bővítette. így számos eklektikus jegy keveredik a barokk pompájával, míg belül a boltozatos mennyezetmegoldás ismét egy másfajta hangulatot sugall. Mostanában sajnos azt sugallja: a kastélyt ugyan kívülről már rendbe- tették, de belülről bizony elhanyagolt állapotban van, ami pedig a műemlék épület kiszolgáló részeit és tartozékait illeti — például az árkádos melléképületet — arról jobb nem is beszélni. Pedig sokan keresik fel. A turisták a bélyegzőért a Kossuth utca 121-be kopogjanak be. Visszaindulunk Dombrádon át Szabolcs felé. Útközben Tiszabercelen, Bessenyei nak bizony szokatlanul hatalmas építmény, melynek mind történelmi, mind pedig művészettörténeti szempontból páratlan a jelentősége, valóban lenyűgöző látvány. Ha azonban már itt vagyunk a községben, ne elégedjünk Fa harangtorony Zsurkon. (H. J. felv.) meg csupán a földvár megtekintésével, ne menjünk el anélkül, hogy meg ne néznénk a község református templomát. A XI. századi épület a hazai román stílus egyik legremekebb alkotása. Nincs rajta semmi feltűnő, egyszerű méltóságával hoz üzenetet a múlt századokból a mai nézőnek. Nemcsak megyénk, de az egész ország egyik legrangosabb műemléke. B. E. Gyümölcsöző együttműködés az ungvári egyetem és a nyíregyházi tanárképző főiskola között 1945-ben Uzshorodon megnyílt az Állami Egyetem. A filológiai karon, amely az első négy karnak egyike volt, abban az időben mindössze 40 diák tanult. Jelenleg a nappali tagozatnak 500 hallgatója van. A karon mintegy 100 tanár és munkatárs ad elő. Hét tanszékünkön 56 előadó és 12 laboráns dolgozik. A tanárok közül öten doktorok és professzorok. 33-an kandidátusok és docensek, 18-an főelőadók és előadók. Az ukrán nyelv, ukrán irodalom, orosz nyelv, orosz irodalom, általános és szláv nyelvtudomány, irodalomelméleti, valamint a világ- irodalmi tanszéken kívül megnyílt a magyar filológiai tanszék. A magyar tagozaton 1963- ban húsz hallgatóval kezdődtek meg a foglalkozások. Az Uzshorodi Állami Egyetem filológiai karának három tagozata van: ukrán, orosz és magyar. A magyar tagozat szakembereket képez a magyar tannyelvű iskolák, a területi magyar nyelvű rádió és televízió, a magyar nyelvű területi és kerületi lapok szerkesztőségei, a Kárpáti és a Ragyanszka Skola Kiadók, az Inturiszt, valamint más intézmények számára. Jelenleg a nappali tagozaton 50, a levelezőn 100 hallgató tanul. Tanszékünk szoros baráti kapcsolatot tart fenn különböző magyarországi tudományos intézményekkel. Egyebek között együttműködési szerződést kötöttünk a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola magyar nyelv és irodalom tanszékével. Tevékeny kapcsolatot építettünk ki a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, a szegedi József Attila Tudományegyetem tanszékeivel, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Intézeteivel. Ezek a kapcsolatok kezdettől fogva igen hatékonyak voltak. Megkezdődött a tudományos, a szép- irodalmi és a kritikai kiadványok, a szótárak széles körű cseréje. így például a debreceni és a szegedi egyetem, a nyíregyházi, és a szegedi tanárképző főiskola, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete számos tankönyvet, sok kritikai és szépirodalmi kiadványt küldött nekünk. Együttműködésünk jelentősen gazdagodik azáltal, hogy felsőfokú tanintézeteink, tanszékeink között szoros, munkajellegű kapcsolatok jöttek létre. A magyar filológiai tanszék tagjai rendszeresen részt vesznek az egyhónapos debreceni egyetemen, magyar tudományos intézetek konferenciáin és szimpóziumain. így például Gortvay Erzsébet docens és e sorok szerzője előadást tartott a Krúdy-jubileum tiszteletére rendezett konferencián. Vaszócsik Vera docenssel együtt felléptünk a IV. nemzetközi finnugor kongresszuson, amelyet 1975-ben rendeztek meg Budapesten. A Magyar Népköztársaság Művelődésügyi Minisztériumának meghívására előadásokat tartottam a nyíregyházi és a szegedi tanárképző főiskola, a budapesti, szegedi és debreceni egyetem diákjainak. A Magyar Nyelvtudományi Társaság ülésein is több előadásom hangzott el. Különösen gyümölcsözők az alkotó kapcsolatok az Uzshorodi Állami Egyetem filológiai tanszéke és a nyíregyházi tanárképző főiskola magyar irodalom és magyar nyelvészeti tanszéke között. Egyetemünk magyar szakos hallgatói számára különböző irodalomtörténeti és nyelvtudományi, szakkollégiumokból a nyíregyházi tanárképző főiskola több tanára tartott előadást, így például Margócsy József főigazgató, Bachát László, a magyar nyelvészti tanszék vezetője, Mező András professzor, Túrák János, Pál György, Bánszky István docensek és mások. Margócsy József és Bachát László tudományos konferencián is részt vettek nálunk. Egyetemünk előadói szintén szívesen várt vendégek a nyíregyházi tanárképző főiskolán. A főiskola meghívása alapján érkeztem én is Nyíregyházára, hogy előadássorozatot tartsak a „Keleti szláv—magyar nyelvi kapcsolatok” című szakkollégium témaköréből. Ezenkívül célul tűztem magam elé: behatóbban megismerni a nyíregyházi kollégák oktatási-nevelési módszereit, hogy minden jót, érdekeset és újat felhasználhassunk otthon a mi magyar szakos hallgatiónk képzésében. Nemcsak a tanárok, hanem a hallgatók közt is alkotó és tevékeny kapcsolatok alakultak ki. így például több diákunk részt vett az egyhónapos debreceni nyári egyetemen, egyéves gyakorlaton voltak a budapesti egyetemen. Korábban a magyar szakos hallgatók kéthetes ismerkedési terepgyakorlaton vettek részt Magyarországon. A nyíregyházi és szegedi tanárképző főiskola hallgatói minden évben rendszeresen látogatnak ilyen céllal hozzánk. Más példákat is említhetnénk a magyar filológiai tanszék előadóinak, hallgatóinak a magyarországi tanintézetek tanáraival és hallgatóival folytatott közvetlen, hatékony együttműködésről, melyek a szovjet—magyar barátság erősödését segítik elő. Az ilyen alkotó jellegű kapcsolatok a rokon tanszékek tudósai között hasznosak, és elősegítik, hogy jobban megismerhessük egymás oktatói-módszertani, ideológiai-nevelő és tudományos munkáját, és új impulzusokat adnak munkánk javításához. Érthető, hogy mindkét fél megtesz és meg is fog tenni mindent, hogy kapcsolataink továbbra is konkrétak, tartalmasak legyenek. Fontos, hogy a jövőben elmélyítsük az alkotó jellegű kapcsolatokat diákjaink között is, mind oktatási, mind a tudományos munka terén. Lizanec Petro professzor, a filológiai tudományok doktora, az Uzshorodi Állami Egyetem filológiai karának dékánja, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Kárpátontúli területi Tagozatának elnöke. P otyek komótosan dolgozik, a jó szakmunkások tudásával, de a mozgása nagyon a középsze- rűeké, akik nem érzik a szerszámot vagy az anyagot teljesen, akikben kicsike görcs van állandóan: a „mi lesz, ha elrontom?” De nemcsak a munkája, az egész élete ilyen. Ezt érzi a kocsmában, az első üveg sör után, a buszon hazafelé utazva, ha valakivel beszédbe elegyedik. Inkább csak hallgat, fél, hogy hülyeséget mond és kinevetik. Ezért inkább, ha megszólal, problémákról beszél, kitalál hibákat a háztartási gépekre, de legtöbbször a permetezőre. A brigád ezüstérmes lett a vállalati versenyben. Az ünnepély után megbeszélték, hogy egy görbe estét csinálnak.^ Sokáig vívódott, hogy elmenjen-e, végül úgy döntött az utolsó pillanatban, hogy nem megy el. Amikor elment a busz, amelyikkel időben beért volna, megbánta döntését, hiszen a kollégák szeretik őt, bár később ezt megkérdőjelezte magában, de haragudni nem haragszanak, mert nem bántják, nem is ugratják. Egy teríték üresen maradt. Hiányzik valaki, és nem tudnak rájönni, hogy ki. A brigádnaplót is magukkal vitték, "sokan a söröspoharat akarták rányomni minden áron a közös program pecsétjeként. Végül az étlapot csatolták igazolásként a naplóba. Szavazással a névsorolvasás mellett döntöttek. A brigádvezető felolvasta a névsort. Míg a Potyek nevéhez nem értek, nem is gondoltak rá. — Mindig kihúz. — Zárjuk ki. — Milyen ember az ilyen? — kiabáltak többen, míg a Varga IX. leintette a többieket. Farkas Ilona: Valaki hiányzik — Több jut nekünk, mit vagytok oda! — Biztosan valami dolga lett — állt pártjára Nagy VIII. Potyek az ágyban sem nyugodott meg. Akkorákat sóhajtott, hogy az asszony nem tudott elaludni. — Beteg vagy? — Én? Miért lennék beteg? — Akkorákat sóhajtozol, félek, ránk szakad a mennyezet. — Azon gondolkozom, hogy mit fognak mondani... — Mafla ember vagy. A mai napig nem tudom elképzelni, hogy hogyan szedted össze magad, mikor megkérted a szüleimtől a kezem? El sem tudtam képzelni, hogy valaha is a feleséged leszek. Hiányzott belőled az a pici erőszakosság, ami a fiút a lányok szemében férfivá teszi. Szerencsére a gyerekek nem örökölték ezt a tutyi- mutyi természeted. — Szeretem a békességet. — Nem gondolod, hogy a te nagy nyugalmad — gyávaság? — Nem bántok senkit. — De néha lehetnének elképzeléseid, amiket mindenen keresztül meg kellene valósítanod, még akkor is, ha nem túl lényegesek. — Jókor mondod — emeli fel kissé a hangját. — Elégedett vagy te egyáltalán? — Igen, azt hiszem. 1978. október 1.
