Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-04 / 234. szám
1978. október 4. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Drága-e a mivelődés? SOKAN DRÁGA ÁGAZATNAK nevezik a művelődést. Olyan beruházásnak, amelyek nem teremnek újabb forintokat, nem hoz hasznot sem forintban, sem valutában. Ez a szemlélet tarthatatlan és szemellenzős, aligha kell háborogni miatta. De „felmegy a pumpa”, ha a megye művelődési intézményeit járva azt halljuk, megint zsonglőrködni kell, hogy a költség- vetés egyensúlyban legyen, s maradjon pénz fűtésre, világításra, villanyszámlára... Vajon kevesebb pénz jut az utóbbi években a művelődési házak és egyéb intézmények fenntartására? A megyei költségvetés adatai szerint a közművelődési ágazat összköltségvetése, nem kevesebb, mint a korábbi években. Ez megnyugtató, de csak részben. Drágultak ugyanis a fenntartás költségei, a különböző eszközök és berendezési tárgyak. így a nem kevesebb, sőt valamivel több költségvetésből nehezebben jönnek ki a művelődési házak, mint régebben. Ráadásul léteznek, úgynevezett költségigényes művelődési formák, műfajok is, amelyek a leggondosabb gazdálkodás, tervezés ellenére is könnyen elvihetik a pénzt, s mire a népművelő észbekap, alig marad a klubokra, a megrozzant fotelek kijavítására, plakátra, tiszteletdíjra. Baj-e, ha a művelődési házak vezetői, dolgozói az ésszerű „gazdálkodásra” is gondolnak, ezekre is figyelve szervezik a művelődési programokat? Ez nem baj. Az anyagiakkal takarékosan kell bánni a művelődési ágazat háza táján is, legyen szó új művelődési ház építéséről, színházi és egyéb rendezvényről. Meg kell becsülni a művelődésre kapott forintokat, s törekedni kell arra, hogy a bevételek lehetőleg fedezzék a kiadásokat. Más- kérdés, hogy a művelődési intézményeket hiba lenne egyfajta nyereséget hozó „szolgáltató ágazatnak” tekinteni. Ez arra késztetné a művelődés irányítóit, hogy feladják a tartalmi követelményeket és egyedül a jobb bevételt hozó rendezvényeket szorgalmazzák. Nemrég a nyíregyházi színház igazgatójával azt számolgattuk, mennyi hasznot hoz a színháznak egy- egy jól sikerült ORI-ren- dezvény, könnyűzenei hangverseny. Kiderült, hogy 80—100 ezer forint tiszta bevételt is hoz a „konyhára”, a beatkedvelő fiatalok — és szüleik — pénztárcájának jóvoltából. Egy- egy jegy ára ugyanis nemritkán 50—60 forint. A színházigazgató nyomban hozzátette, hogy a fővárosban 80—100 forintos ORI-je- gyek is vannak, mégis egymást -ölik a fiatalok a helyekért. Mégis elgondolkoztató, helyes-e, hogy a zenekedvelő fiatalokkal fizettetjük meg a nehezebb műfajok, az operák, drámák ráfizetéses előadásait. „Másként nem lehet egyensúlyban tartani a költség- vetést” — érvelt az igazgató. IGEN, AZ EGYENSÚLY FONTOS. De az is, hogy a művelődési intézmények vezetőinek energiáját ne a költségvetési egyenleg állandó pallérozása vigye el, hanem a tartalmi munka irányítása, a kulturális alapszolgáltatások szervezése, a változatos művelődési programok kidolgozása és lebonyolítása. Hogy ez jó irányba változzék, az irányítást ellátó tanácsi művelődési osztályok sokat tehetnek. Jobban kellene élni azokkal a megyén belüli pénzügyi lehetőségekkel, amelyek egyes célfeladatokra adhatók. MŰVELŐDÉSPOLITIKÁNK helyes alapelveit, gyakorlatát a valóság hitelesítette. A tartalom és a költségvetésben kifejeződő „működési feltételek” összhangjának megteremtéséhez azonban, úgy látszik, hosz- szadalmas és konfliktusoktól sem mentes út vezet. Nem feladni a tartalmas munkát a pénzért, de nem is kidobálni az ország, a megye pénzét feleslegesen. E szemlélet erősítését kell előbbre lendíteni a művelődést irányító állami, tanácsi szerveknek, jó szóval, erkölcsi és nem utolsósorban anyagi erővel. Ez növeli a népművelő felelősségét. S mikor drága a művelődés? Ahol sok pénzért selejtet ad, ott duplán drága... Páll Géza A mutatványos A körhinta lecsupaszítva álldogál, a láncok, ülőkék mellette hevernek a földön. Mögötte hívogató tarkasággal tátong a céllö- völdés bódé mélye. Üres a környék — hétköznap délelőtt. Közeledésünkre jókora farkaskutya bukkan föl a céllövölde mögött álló lakókocsi ajtajában, mintha csodálkozna: ilyenkor nemigen szoktak vendégek jönni... „Robi! Vigyázz az útból!” — hangzik mögötte egy női hang, s kipillant az ősz hajú gazda, ő is furcsállja a dolgot, de készséggel lép a pult mögé, nyúlna az egyik puskáért. Amikor megtudja, hogy nem célba lőni, pusztán beszélgetni akarunk, kissé idegesen nyúl hátra a táskájáért az idős asszony. „Tessék, itt van az engedélyem, a KISOSZ-igazolványom...” A megnyugtató szavak után — nem ellenőrzés, nem tanácsi emberek vagyunk — megnyugszik. „özvegy Novák Istvánná mutatványos” — olvasható a céllövölde feliratdzsungelében egy táblán. (Ferdén lőni tilos! Ittas egyén nem lőhet! Egy lövés 5 Ft. A találat csak akkor érvényes, ha a pálca eltörik és leesik!) — Tavaly halt meg a férjem, húsvétkor. Azóta egyedül járok. Hatvanhárom éves vagyok, s nyugdíjat kapok a férjem halála óta. Most már adót sem kell fizetnem... — válaszolgat szaporán a kérdésekre, Robi, a kutya értelmes tekintettel figyeli a párbeszédet. — Útra készülődik? — Igen, öt hetet voltam itt Nyírcsászáriban. Most Nyír- kátára megyek majd — int a félreállított traktor felé. — Lassan megy az összepakolás. Egyedül vagyok. Esténként jönnek az emberek, akiknek öt község felső tagozatos általános iskolásai tanulhatnak kényelmes körülmények között az új csa- rodai iskolában. A négy tantermes, napközi szobás, körzeti iskolát Bán Ferenc tervezte. Közel 4 millió forintból építették. (E. E.) Partner a világpiacon 25 ÉVES A VAGÉP Egy kis vállalat még kisebb telepével egyesülve, mindössze harmincöt emberrel alakult meg 25 évvel ezelőtt Nyíregyházán a mai vasszerkezeti és gépipari szolgáltató vállalat jogelődje. Töltőtollat, órát, mérleget, írógépet, kerékpárt, motor- kerékpárt javítottak, villany- motorokat tekercseltek. Költözködés évekig Az alapítólevél átadása után néhány évig szinte egy helyben topogtak. Ebben az időszakban, egészen 1959-ig főleg a szervezéssel, költözéssel telt el az idő. A Rákóczi utcai új telephelyre költözés ekkorra fejeződött be. Csupán három műhely — az óra-, mérleg- és írógépjavító — maradt a városban. Ekkor már 150-en termeltek kilenc és fél milliót és új szerelőcsarnok építését is megkezdték. A vasszerkezet- gyártás újabb lehetőségeit adta Demecserben és Bal- kányban a megszűnt gépállomási épületek átvétele. Jellemző az akkori állapotokra, hogy ez idő alatt hat igazgató váltotta egymást a vállalatnál. Nem volt stabil törzsgárda sem. Az emberek jöttek-mentek, mert nem volt anyag, kevés volt a kereset. — Ma szanálnák az ilyen vállalatot. Én is csak ideiglenesen vállaltam el akkor az igazgatói teendők ellátását — emlékezik vissza 1960 január elsejére Marko- vics Miklós. — Aztán mégis meggyőztek, hogy maradjak. A rossz hírű finommechanika helyett akkor választottuk az új nevet. így született a VAGÉP. Vaskomp és csillapító S megkezdődött az újabb versenyfutás a fennmaradásért. A fő profil a vasszerkezet lett. Gyorsan változtak a termékek is: vaskomp, elektromos kapcsolószekrény, baromfiszállító kocsi — az első exporttermék — vasbeton- aljgyár, eredményhirdető tábla — ugyancsak külföldre — infraszárító kemence, kézi fémfűrész, MOTA-targonca, alkatrészek Diesel-motorokhoz, lengéscsillapítók, dömperputtonyok. kártolószalag, s végül a szanált gépjárműtechnikai vállalattal a szervizállomás ... Közben: már kész üzemek átadása nagyvállalati gyáregységeknek. A VAGÉP bölcsőjében ringott a Csepel nyírbátori, a HAFE nyíregyházi gyáregysége. A Budapesti Gyapjúfonó, a deme- cseri, a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi és balkányi üzemet vett át. Innen vált ki a tiszalöki TISZAFA és az Irodagéptechnika Vállalat. — Nagy érvágások voltak ezek — folytatja Földi Károly, az órajavító nyugdíjas üzemvezetője — de túléltük. Volt olyan eset, hogy majdnem megvásároltuk azokat az esztergagépeket az újság- hirdetés alapján, amelyeket a HAFE kapott tőlünk, könyv jóváírással... A Rákóczi utcában már hiába keresi valaki a VAGÉP központját, csak néhány elköltözésre váró üzemrészt talál. A vállalat zöme ugyanis már a Lujza utcában van. Mintegy húsz hektáron a város egyik legkorszerűbb szolgáltató bázisa, illetve központja alakul itt ki. Doxa bérmunkában Csak röviden: Az elmúlt évben az árbevételben 30 százalékot képviselt a szolgáltatás. A tervidőszak végére 70 százalék lesz. s ebből a lakossági — máris — 20 százalék. Uj gépek és berendezések egész sora segíti a gépkocsik korszerű szervizelését és javítását. Uj szolgáltatásként bevezették az alváz- és üregvédelmet. Már épül egy kétezer-hatszáz négyzetméter alapterületű csarnok. Átadását — a hozzá tartozó szociális létesítményekkel együtt — 1980-ra tervezik. Megyei szinten fejlesztik az órajavító szolgáltatást is. Ékszerjavítással, később pedig készítéssel is bővíti a kapacitást. A vállalat máris félezer embernek biztosít munkát, megfelelő keresetet, korszerű munkahelyet. Az export útján, a li- cenc- és szerszámvásárlások révén ma is tartják a kapcsolatot jó néhány külföldi céggel. Moszkva, Kairó, Dzsakarta a készárukról tanúskodik, a svájciaktól nemcsak korszerű szerszámokat vásárolnak az órajavításhoz, hanem olyan alkatrész-garnitúrákat is kapnak, amelyekből komplett órákat állítanak össze. Bérmunkában kerülnek ki a műhelyből a márkás Doxa. Marvin, Sucura és Certina típusú órák. S nem ok nélkül kapták meg a gépkocsik korrózióvédelméhez is az üregvédő eljárás licencét és technológiai leírását is a svéd Dinitrol-cégtől. Tóth Árpád Jutalom a csengerieknek A szeptemberi teljesítményeket értékelve, az eredmények azt bizonyítják, hogy érdemes volt a vasárnapi rakodásokat szervezni — állapította meg a MÁV mátészalkai körzeti üzemfőnöksége. A hónap négy vasárnapján a nagyobb állomásokon — Csengerben. Mátészalkán, Nyírbátorban és Vá- sárosnaményban — összesen 378 tehervagont raktak meg különböző áruval, illetve anyaggal. A rakomány összsúlya 6750 tonna. A vasárnap berakott többlettonnákkal együtt a körzet teljesítménye körülbelül 120 százalék lesz. A vasárnapi rakodásokban úttörő szerepet vállaló és teljesítő csengeri kollektívának a körzeti üzemfőnökség vezetése rendkívüli jutalmat fizet ki. fizetek, s ők pakolnak. A traktorra is fogadni szoktam valakit. — Hány esztendeje járja a falvakat? — Ö, legalább hatvan éve... Tudják, én amolyan szerelemgyerek voltam, anyám eltűnt valamerre. Nagyanyám meghalt, s tőle egy mutatványos családhoz kerültem. Űgyhogy én már ebben nőttem fel. Ebben is fogok meghalni talán — mutat hátra a lakókocsira. — Van odahaza egy vastag könyvem, abba beírtak a ne- velőszüleim minden falut, ahol jártunk. Voltunk mi a Dunántúltól Bácskáig mindenfelé. Ha egyszer Mátészalkán járnak, jöjjenek el megnézni, a Rákóczi utca-6. szám alatt lakom. Én ugyan elolvasni nem tudom, mert se írni, se olvasni nem tanultam meg. Nem úgy volt az annak idején, mint máma. Jártunk faluról falura és mi gyerekek mentünk a házakhoz, hogy egy kis ennivalót, ruhaneműt kérjünk. Kódultunk, na! Mit szégyelljem, így volt. Harminchat évvel ezelőtt házasodtunk össze a férjemmel, és együtt jártuk aztán. — Gyerek van? Elfelhősödik a szeme, megtorpan a beszéde. — A fiam gépkocsivezető volt Szálkán. Most ül. Gázolásért. Egy évet töltött le, még másfél van neki... A menyemet meg a kisunokái- mat én is segítem, ahogy csak lehet. A menyem a kicsivel gyesen van még. Áldott jó lélek, megértjük egymást... A kopott falú kocsi tetején tévéantenna ágaskodik, az ajtó mellett gáztűzhely fehérük. Belül két faágy támlája a félhomályban. Az egyik immár üres. — Magam vagyok, s Robi a házőrzőm. Nagyon okos jószág. Most is, elmentem az előbb a boltba, itt hagyhatok fá mindent... Nem is vártam én, hogy a fiam folytassa ezt a munkát, mások máma az idők. De hát így nem könnyű. El akartam adni a múltkor a körhintát, dé hát olyan olcsón akarták megvenni, hogy inkább maradjon. Nem nagy a forgalom, jóformán csak hétvégeken jönnek. Múlt szombaton-va- sárnap is yolt ötszáz forint bevételem?! Helypénz, villanyszámla, meg ilyenkor a napszám az embereknek ... Jó, hogy van az a kis nyugdíj. De már nem igen tudnék odahaza megülni nyáron. Amíg csak bírom, megyek. Idén öt faluban voltam, s most őszre Szálkán szeretnék helyet kapni. Talán sikerül. T. Gy. Rang és szervezés Két dolog hiányzott vasárnap Vaján a megyei múzeumi hónap megnyitójáról: az eseménynek kijáró rang és a jó szervezés. A kettő persze szorosan összefügg, az egyik segíti, vagy éppen gyengíti a másikat. Vaján az utóbbinak lehettünk tanúi. Az esemény rangját a múzeumi és műemléki hónap, a két értékes szobor avatása, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár- helyettesének közreműködése adták. A szervezés nem igazodott ehhez. Akadozó „forgatókönyv” szerint haladt a program, általános iskolások erejüket meghaladó, nehéz versezettel küszködve szavaltak. A község lakóit jobban vonzotta a közeli focimeccs, amelynek időpontja ütközött a kulturális rendezvényével ... Végül csak megtörtént minden, ha nem is a legünnepélyesebb formában. A közönség egy tekintélyes részét a megyeszékhelyről érkezők alkották. Sajnos, nem láttuk az ünnepségen a járási szervek vezetőit, a művelődési intézmények képviselőit sem. Egy rendezvény rangját nem a megjelentek beosztása fémjelzi, — jól tudjuk. Valamit mégis jelez a hiányuk. Bizonyára nem tartották eléggé fontosnak, hogy részt vegyenek a megyei jellegű kulturális eseményen. Az ünnepség lebonyolításában érdekelt helyi, járási és megyei tanácsi, múzeumi dolgozók égY amatőr rendezvény szintjére szállították le az egyébként országos rangot érdemlő eseményt. Utólag sajnálkozni már aligha érdemes, a szükséges következtetéseket azonban minél előbb le kell vonni... Páll Géza Egyetemi előkészítő Egyetemi előkészítő tanfolyam indítását tervezi a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem debreceni kihelyezett tagozatára pályázóknak. Az elmúlt napokban összesen száznyolcvan megyei munkahely vezetőinek küldték ki a tájékoztatót a tanfolyam szervezéséről. Az előkészítő célja, hogy a jelentkezők minél sikeresebben teljesíthessék az egyetemi felvételi vizsga követelményeit: azaz megyénkben több legyen a felsőfokú végzettségű közgazdász szakember. A TIT nyíregyházi Lenin téri székházában október 15- ig gyűjtik össze a jelentkezési lapokat. Az előkészítő a felvételi vizsga tantárgyaiból, tehát matematikából és politikai gazdaságtanból frissíti fel, illetve gazdagítja a továbbtanulni vágyók ismereteit. Mindkét tantárgyból nyolcvan-nyolcvan órát tartanak, heti két alkalommal. A tanfolyam szervezésére a tavalyi eredmények is buzdítanak, az előző előkészítő résztvevői ugyanis sikeresen szerepeltek az egyetemi felvételin.
