Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-04 / 234. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. október 4. Carter jelölte ki az egyiptomi- izraeli tárgyalások színhelyét Kommentár C arter amerikai elnök újabb, minden korábbinál megdöbbentőbb tanúbizonyságát adta annak, mennyit is ér az „emberi jogok védelmében” meghirdetett kampánya. Miközben világszerte mély együttérzéssel figyelik az emberek az élethalálharcában vérző nicara- guai nép küzdelmét a Somoza- rezsim állig felfegyverzett katonáival, Carter egyszerűen még fogadni sem volt hajlandó a nicaraguai ellenzéki, széles front képviselőit. Pedig mibe került volna az amerikai elnöknek, ha fogadja őket? Semmibe — azazhogy mégis! Ha a találkozó létrejön, magyarázkodnia kellett volna. Megindokolni többek között azt, hogy az év első felében miért gratulált titkos levélben az „emberi jogok fokozott tiszteletben tartásáért”, a népi felkelés kiterjedésekor miért küldött zsoldosokat, népirtásban jeleskedő „szakembereket” a rezsim támogatására. A találkozó azonban elmaradt. Ellenben az amerikai külügyminisztérium felajánlotta, hogy közvetít a nicaraguai ellenzék egy csoportja és Somoza diktátor között. És *e közvetítés végeredménye: mindenáron megvédeni az Egyesült Államok érdekeltségeit Nicaraguában. Akár Somoza menesztésével is ... Időközben csitui a fegyverropogás Nicaraguában, de a kivégzőosztagok sortüze még gyakran megtöri a dermesztő csendet és robajuk messze el- hallik. A felkelők a hegyekbe, a velük szolidáris szomszédos országokba menekültek. Az ÜSÁ és Nicaragua fővárosához egyaránt közel lévő Panamavárosban a' térség 15 államának képviselői biztosították szolidaritásukról, támogatásukról a felkelőket. Egyben a nicaraguai diktatúra elítélésére és bojkottálására, a kapcsolatok megszakítására szólították fel a világ- szervezetet, K. M. A Camp David-i különal- kú két közel-keleti főszereplője hétfőn lelkes sietséggel igent mondott Carter amerikai elnök Washingtonba szóló meghívásának, amellyel sikerült megakadályozni, hogy a felek még a megállapodások végrehajtását célzó tárgyalások megkezdése előtt végelláthatatlan vitába boRövid megszakítás után kedden folytatódott a tüzérségi párbaj Beirut keleti negyedeiben és keleti külvárosában a libanoni jobboldal és az arabközi békefenntartó erők egységei között. A katonai helyzetnél nem kevésbé bonyolult a belpolitikai helyzet: Szelim Al-Hossz kormányfő kedden — miután hétfőn Szárkisz államfő kifejezte azt a szándékát, hogy új kormányt alakít — kijelentette, hogy mindaddig A nicaraguai rezsimmel szembenálló ellenzéki széles front hétfőn Managuában bejelentette: hajlandó elfogadni az amerikai-guatemalai- dominikai közvetítéssel történő tárgyalásokat. A front ugyanakkor leszögezte: „Somozának távoznia kell, mielőtt végleges megállapodást érnek el.” nyolódjanak a tanácskozások színhelyének kérdésében. Kairóban és Tel Avivban egyaránt bejelentették, hogy a két kormány az október 12- re kitűzött első tárgyalási napra hajlandó elküldeni képviselőit a semleges tárgyalási terepnek kinevezett amerikai fővárosba. nem nyújtja be kormányának lemondását, amíg be nem bizonyosodik, hogy a kormányválság nem jár a beláthatatlan következmények kockázatával. A Szárkisz államfő által tíz napon belül életbe léptetendő úgynevezett biztonsági tervről pedig kijelentette, hogy azt a minisztertanács még meg sem vitatta, „következésképpen korai még erről a kérdésről vitatkozni.” Adolfo Calero Portocarre- ro, a betiltott politikai pártok, az üzleti élet és az egyház képviselőit tömörítő front szóvivője rámutatott, hogy az ellenzék megkísérli „részeire bontani a válságot”, hogy elősegítse a három ország által felajánlott közvetítést. Ismét ágyutűz alatt Beirat keleti negyede Tüntetések, összecsapások Irán városaiban Irán sok városában a múlt hét végén tömeges felvonulásokra, tüntetésekre és súlyos összecsapásokra került sor. Amint arról a teheráni lapok kedden beszámoltak, szombaton és vasárnap Ker- manshahban, Hamadanban, Daroudban és további hat iráni városban rendeztek tömegtüntetést és felvonulást a 15 éve Irakban száműzetésben élő iráni vallási vezető Khomeini Ayatolla mellett. A tüntetők és a rendőrök több városban összecsaptak és az összetűzések során hatan életüket vesztették, sokan megsebesültek. Hamadan városában 39 személyt letartóztattak. Nicaragua Hz ellenzéki front kész tárgyalni Bandaháborúk Kínaiak az USA-ban A világ nagyvárosaiban a turisták szívesen látogatják a távol-keleti vendéglőket és örömmel ízlelik a kínai konyha Ínyencségeit. így van ez San Franciscóban is. Kína városrészének legelegánsabb éttermében, az „Arany Sárkányban” ritkán lehetett szabad asztalt találni. Tavaly egy esős őszi estén a konyha remekeire várva egy turista emígy szólt a feleségéhez: „Tudod drágám, itt az Ég Gyermekeivel mindig jól szórakozom”. A következő pillanatban lövések dördültek. A terembe berohanó álarcos banditák géppisztolysorozatának egyik eltévedt golyója őt is leterítette. Az „Ég Gyermekei” ezen az estén furcsán szórakoztak, öt halott és egy tucat sebesült maradt az „Arany Sárkány” padlóján. A lövöldözést aztán követte a többi, annak ellenére, hogy a város polgármestere 100 ezer dollár jutalmat tűzött ki a nyomravezetőknek. New York kínai negyedének egyik utcáján több tucat ember szeme láttára fényes nappal késelték meg Man Bunt, azt a gazdag üzletembert, aki addig kezében tartotta a kerület „félhivatalos” és „nem hivatalos” de jól jövedelmező ügyleteit. A tajvani kormány is igyekezett a saját érdekeinek megfelelő propagandát kialakítani. A New York-ban megjelenő kínai nyelvű újságban a sziget főkonzulja azt írta: „a kommunisták minden Chinatownban ki akarják tűzni a vörös zászlót”. A feketék, a Puerto Ricó-iak és az indiánok megmozdulásai után az USA-ban élő fiatal kínaiak is kezdtek mozgolódni Nixon elnök 1972-es pekingi utazása után. A Berkeley egyetemen „faji büszkeségük” jeléül „vörös gárdát” alapítottak. 1976-ban pedig egy a Mao Ce-tung emlékére rendezett egyetemi előadáson mintegy két és fél ezer kínai nemzetiségű amerikai jelent meg, élükön a fizikai Nobel-díjas Jang Csen-ning. De a bandák közötti harcnak nincs sok köze ezekhez az egyetemi csoportokhoz. A feketék és Puerto Ricó-iak gettóival ellentétben a Chinatown-ok Amerika-szer- te eddig turisztikai látványosságot is szolgáltattak. Most új arcot öltenek. A prostitúció, a kábítószer és a játékbarlangok piaca ver- senyré sarkallja a banditák új nemzedékét. Az amerikai „nehéz kábítószer” keresletet évek óta, már nem a francia szállítócég elégíti ki. Üj vállalkozók jelentkeztek, akik Hongkongból és Makaóból indítják útra szállítmányaikat Európába, s onnan az Egyesült Államokba. Ezzel új fogalom született az „Ázsiai kapcsolat”. Ennek szálai pedig egyre jobban befonják a kínai negyedeket. 1965 óta, amikor Johnson elnök rendelettel szabályozta a nemzetiségek bevándorlási arányát, az évi 100-ról 20 ezerre nőtt a Hongkongból, Szingapúrból, Makaóból és Tajvanról érkezők száma. Ez 12 év alatt megkétszerezte a könnyebb élet reményével az Egyesült Államokba érkező kínai nemzetiségek számát. Az élet azonban sohasem volt könnyű Amerikában a kínai bevándorlók negyedeiben. A szociológusok szerint a Chinatownok világa elmaradott világrész a fejlett fogyasztói társadalomban. Az „Ifjú Sárkányok” és a többi gengszterbanda az olasz Cosa Nostra módjára hozzáfogtak (zsarolással és gyilkolással) negyedeik újrafelosztásához. Ennek áldozata lett az „Arany Sárkányban” az egyik rivális banda főnöke, aki éppen ebben a vendéglőben fogyasztotta kedvenc pekingi kacsáját, amikor a halálos lövések végeztek vele. A Chinatown-ok genszte- reinek új nemzedéke nem válogat az eszközökben. Nem akarnak láthatatlanul és visszahúzódva élni. Ök már itt születtek, vagy legalábbis ezekben a gettókban cseperedtek fel. Vágyaikat és igényeiket a könnyen megszerezhető csillogó, gazdag élet reménye táplálja. Elérhetetlen álmaikig egyedüli járható útnak csak a bűnözés tűnik. Liszkai László — AZ ÁRAMFOLYAM FORRÁSÁNÁL (1.) M ár elhagytuk Lvovot, s nagy ukrán síkságon szalad velünk a vonat. Hatalmas, szépen megművelt táblák mindkét oldalon. ' — Nézzük csak — tréfálkozik Lusztig Károly barátom, a Kárpáti Igaz Szó helyettes főszerkesztője, e vidék kitűnő ismerője —, ha ez cukorrépa, akkor ez Vinnyica. A filmcímre (Ha kedd, akkor ez Belgium) utal a tréfa, de mindenképpen a valóságra tapint. Üticélunk, Vinnyica város felé tartva az azpnos nevű megyében haladunk a székhelyre. E ne- gyedmagyarországnyi (26 és fél ezer négyzetkilométernyi) megyének a legfőbb jellegzetessége a cukorrépa, az egyébként is erősen fejlett élelmiszeriparon belül, összesen 240 ezer hektáron termelik, s a 39 cukorgyár a megye rubelben számított összipari termelésének csaknem a felét adja. Mégis egyre inkább háttérbe szorul — * noha jelentősége nem csökken — egy újabb, még nagyobb jellegzetesség mögött. A sík tájból, a cukorrépa-, kukorica- és gabonatáblák rengetegéből - hatalmas felkiáltójelekként emelkednek ki a nagyfeszültségű távvezetékek tartóoszlopai. Ma már ez az, ami végérvényesen — sőt, világraszólóan — egybekapcsolódik Vinnyica nevével. Vinnyica—Albertirsa távvezeték ... Hányszor szerepelt már ez a név nemcsak a magyar lapok, hanem számos külföldi újság címoldalán is, hiszen Európában, a Szovjetunió európai területe után hazánkban működik majd először 750 kilovoltos vezeték. Az egész világon is a harmadikak vagyunk, az USA és Kanada után. Az érdekelt KGST-országok 1974 februárjában állapodtak meg abban, hogy a Szovjetunió déli energia- rendszerét összekötő 750 kilovoltos távvezetéket egybekapcsolják a KGST-or- szágok egyesített energia- rendszerével. Ennek fő vonala halad a Pest megyei Albertirsára, hogy a ceglédi járás e külföldön alig hallott településéről több ágon haladjon tovább az áram Csehszlovákiába, Lengyelországba, az NDK-ba. A vezeték építésének minden szakasza munkahős- költeménybe illő, hiszen az ukrán síkság nyári forróságában és a Kárpátok ezerméteres csúcsainak téli dermesztő hidegségében, hóban, fagyban és tavaszi, őszi sárban egyaránt folyt a munka. Építették a vezetéket, szerelték a transzformátorokat, s gyártották mindazt a felsorolhatatlan műszert, sodronyt, berendezést, ami ehhez szükséges. Nyolcszáznegyven kilométeren. Mert ennyi a vezeték hosszúsága Vinnyicá- tól Albertirsáig. Illetve enynyi lesz rövidesen, mire minden kiépül, s októberre — határidőre — már áramot továbbít. Egyelőre majd próbaüzemelésre, hogy aztán az idén szilveszter éjszakáján, 1979. január 1-én 0 óra 0 perckor megindulhasson az áramfolyam. Az előkészületek tervszerűen haladnak az áramfolyam fogadására. A vinnyica—albertirsai vezeték már átlépte hazánk határát. Áll Pest megyében is az utolsó tartóoszlop. Igen, a tartóoszlopok, amelyek Vinnyica felé a táj újabb jellegzetességeként oly ismerősen fogadnak az utakon. Mert egyformák a hazai vidéken vagy itt, vagy akár a Kárpátokban. A messziről kecsesnek ható, karcsún magasodó fémtesteket a lelkes fantázia szinte ezüstös tündéreknek láttatja, amint csillogó füzérfonatokat nyújtanak egymásnak. Ám nyomban el is. szégyellem a suta költői hasonlatot. mikor beleolvasok Lusztig kollégámnak az építkezésről írt riportjába: „A tartóoszlopok alapjaiba mintegy 200" tonna vasbetont dolgoztak be, egyes elemek súlya eléri a hét tonnát” ... Szép kis tündérek! — gondolom, s olvasom tovább: „Egy-egy oszlop három vezetékköteget, 12 vezetéket tart. Ezek mindegyike 54 alumínium és hét szál acélhuzalból áll.” ★ A forráshoz, az áramfolyam indulópontjához igyekszünk. A vinnyicai al- állomás ugyan maga is közvetítő: több erőműtől kapja az áramot, de csak 330 ki- lovolton, s azt transzformálják itt fel 750 kilovoltosra. így hát valóban mégiscsak forrás. Ennek megismerésére keltem útra Pest megyéből, hogy úgymond lássam: mi van a drót másik végén? Kár lett volna azonban ajtóstul rontani a házba, vagyis mindjárt az állomáson kezdeni. Ismerkedni érdemes a tereppel is, ahol megszületett. Nem is lehetett volna másként, hiszen a bennünket fogadó Vlagyimir Novo- szad, a megyei pártbizottság sajtófelelős politikai munkatársa oly szívesen kalauzolt a megyeszékhelyvárosban. Amely — mint mondotta — nem régen indult nagy fejlődésnek. A háború alatt még csak 40 ezer lakosa volt, most pedig csaknem 300 ezer. Valóban kellemes és a vártnál forgalmasabb, mozgalmasabb város benyomását tette rövid sétánk. Különösen a belső városrész hatott üdítően a széles, tágas utcákkal, fasoraival, arányosan elhelyezett parkjaival. Tudatos, egészségre törekvő várostervezés jelei. Ami pedig a város életét illeti: 50 nagyüzem a meghatározója, ezen belül itt is az élelmiszeripar, de mintegy 20—20 százalékot tesz ki a gépipar és a könnyűipar is. Az ipar megnövekedett szerepe egyébként egész Vinnyica megyére rányomta a bélyegét. Erről Nyiko- laj Tunyikkal, a megyei tanács általános elnökhelyettesével folytatott beszélgetésben alkothattunk képet. — Ez a mi 2 millió 33 ezer lakosú megyénk — mint,.elmondotta — a közelmúltban is még csupán fejlett agrárterületnek számított Ukrajnában. Az utóbbi években ehhez olyannyira fölfejlődött az ipar, hogy termelése — rubelban számítva — csaknem kétszer nagyobb a mezőgazdaságénál, amely egyébként szintén nem esett vissza. Ez utóbbira jellemző, hogy az államnak évente egymillió 200 ezer tonna kenyérgabonát adunk át, 210 ezer tonna húst, 170 ezer tonna gyümölcsfélét, főként almát. Gyakorlatilag tulajdonképpen minden megterem errefelé, a fő jellegzetesség, az évi mintegy 7 millió tonna cukorrépa mellett, kukorica, gabonafélék. Az oktatás, a művelődés, a kultúra fejlettsége párosul a termeléshez — bontakozott ki a beszélgetés folyamán. — Négy főiskola (műszaki, orvosi, tanárképző, közgazdasági), zenei és drámai színház, a londoni nemzetközi szemlén nagydíjat nyert bábszínház, 5 múzeum, 1450 művelődési ház és klub, 1490 könyvtár a számszerű jelzői ennek. Meg az a tisztelet, ahogyan a hagyományok ápolásáról szólnak. Hogy e területen született Nyekraszov, a költőóriás, itt működött Pirogov, az orosz sebészet atyja, tudós pedagógus, kinek bebalzsamozott testét az ö nevét viselő múzeum falai között őrzik, s itt szü-' letett napjaink neves (magyarul is olvasott) írója, Mihajlo Sztyelmah, az ukrán falvak életének regényes megörökítője. S mi minden még, amit érdemes lett volna, érdemes lenne közelebbről megismerni. De annyit még mindenképpen megjegyzett a szíves fogadtatás közben Nyikolaj Tunyik, hogy a most kiépülő kapcsolat, a távvezeték mellett már korábbi, más kontaktus is létezik. Az itt működő mezőgazdasági gépgyártó üzemből importálunk traktoralkatrészeket hazánkba, ezenkívül különféle szerszámokat. A föld felettin kívül lesz még egy föld alatti vezeték, mely összeköt: a Szojuz gázcsőhálózata is átmegy itt 180 kilométer hosszan. A nemzetközi összefogásnak e másik szép gyakorlati megnyilvánulásán a megyében az NDK-ból érkezett munkások, szakemberek dolgoznak. Lőkös Zoltán (Következik: Séta az erőtér körül) Miniatűr metropolis Antonin Langweil (1791— 1837) elkészítette a város húsz négyzetméteres modelljét, ösz- szesen 1228 házzal. Langweil hihetetlen pedáns volt. Ennek kös*önhetjük, hogy ma pontosan tudjuk, milyen volt a múlt század Prágája. Most Prága főépítészének az irodájában 1974-ben született meg a terv a város mai arculatát bemutató, miniatűr másának a megalkotására. Az új modell méretei is tekintélyesek: a panelek 24 négyzetméternyi területet foglalnak el. A prágai főépítész és munkatársai elképzelése szerint összesen több mint 85 ezer objektum lesz rajtuk elhelyezve 1:500 méretben. Tehát hetvenszer több, mint Langweil modelljén. Csupán az érdekesség kedvéért mondjuk el, hogy a modellen körülbelül hárommillió ajtó és ablak lesz. Az Ötlet megszületésétől az első házacska elkészítéséig négy esztendő telt el. A számítások szerint legalább tizenöt évig fog tartani a munka. Nem is olyan nagy idő ez, ha meggondoljuk, hogy egy házacska elkészítése 24 órát igényel. Nyolcvanötezer- szer huszonnégy ... Langwe- ilnek ehhez a munkához — ha jól számoljuk — 236 esztendőre lett volna szüksége!
