Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

Az ősember a barlang .üregében keresett menedéket az időjárás viszontagságai elől. A vándorló törzsek később sátrat építettek, az eszkimó jégből készített kunyhóba húzódik a hideg elől, a mai kor városlakója előbb vályog-, majd tégla-, később betonépítményekbe költözött.

Régebben ki-ki a saját elgondolása alapján, családi erővel állt neki a ház építésének. Századunk mostani éveiben egy ház születését sok minden előzi meg. Gondoljunk csak arra, hogy egy beépített ódon városrész újjávarázsolását hány embernek köszönhetjük! Kezdődik a tervezéssel, majd a „halálra ítélt” régi épületek bontása következik. Utána megjelenik a földdel egyenlővé tett terepen a talajvizsgáló vállalat, hogy megállapítsa, elbírja-e a talaj az oda szánt építményt? Ha pozitív döntés születik, az építők veszik birtokukba a terepet. Az alapozás kemény munkája után elkezdődik az igazi építés: betonhordó gépek, daruk, teherautók sokasága nyüzsög és az épület szemlátomást, szinte gomba módra nő ki a földből. A munkaterületen fehérlő védősisakos emberek kemény munkája nyomán megszületik a ház, magán viselve ezután a számtalan szakma művelőinek keze nyomát.

Kép és szöveg: Mikita Viktor

1978. október 29.