Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-29 / 256. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Palesztin népművészet a Néprajzi Múzeumban EGY TANULMÁNY MARGÓJÁRA Ajtmatov népszerűsége Alig egy hónapja Frun- zéban, a kirgiz állami egyetemen tudományos konferencia volt, ahol a kirgiz irodalom és a Szovjetunió népei kultúrájának kapcsolatairól és kölcsönhatásáról volt szó. A konferencia egyik kiemelt kérdése volt: Csingiz Ajtmatov és a mai irodalom. A szekcióüléseken kilencen foglalkoztak ezzel a problémával különböző aspektusból, köztük Csingiz Ajtmatov prózájának szovjetunióbeli és külföldi népszerűségével. Az utóbbival kapcsolatban Angliái;, az Amerikai Egyesült Államokat, Bulgáriát és Magyarországot emelték ki. Burcsák L. A. kandidátus, az ogyesszai Mecsnyi- kov Egyetem docense „Csingiz Ajtmatov Magyarországon” címmel tartott előadást. Véleménye szerint Magyarországon ' már szinte hagyománya í van a soknemzetiségű szovjet irodalom iránti érdeklődésnek. Előadásában hangsúlyozta Fehér János, Árvay János, Elbert János ) és Láng Anikó fordítói J munkásságának jelentősé- I gét, akik tanulmányokat, I kritikákat, cikkeket írnak I a szovjet irodalmi alkotó - I sokról. Munkásságuknak I * köszönhető, hogy a magyar olvasók megismerkedhet - tek Ajtmatov Az első tanító, Dzsamila sz elme. A versenyló halála ;s a Feh '' hajó című kisregényeinek hőseivel. Az előadásban elhangzott, hogy a magyar irodalomtörténészek mélyrehatóan és érdekesen elemzik Ajtmatov prózájának jellemző vonásait, és a magyar színházi kritika objektív és igényes az író műveinek színpadra vitelében. A kirgiz író munkásságának kutatásában nagy jelentősége van — Burcsák L. A. véleménye szerint — a magyar egyetemek és főiskolák tanárainak, akik az utóbbi években Csingiz Ajtmatov prózájának kérdéseit előadásaikon és szemináriumokon tanulmányozzák. Burcsák előadásában három magyarországi irodalomtanárt említ meg: Varga Mihályt Budapestről, Rumpler Nyinát Pécsről és Bállá Tamarát Nyíregyházáról. Előadása befejezésében Burcsák elmondja, hogy Ajtmatov nagy íróvá történt elismerése a magyar bölcsészek munkáiban növeli az író munkássága tanulmányozásának aspektusait, és évről évre növeli a róla szóló szakirodalmat. Ezek a munkák ösztönzik az élő, közvetlen kapcsolatot a magyar és a szovjet bölcsészek között, lehetővé teszik a közös kutatásokat és a baráti egyetértést. Balta Tamara Palesztin népművészet címmel a Néprajzi Múzeumban nyílt kiállítás Budapesten. Képeink a színes nép- művészeti viseletek, használati tárgyak bemutatójáról készültek. (Hauer Lajos felvételei — KS) A történelmi regényeivel induló Balázs Józsefnek elismerő fogadtatásban volt része. Űjabb regényében mai történéssor elemzésére vállalkozik. Egy gyártelepítés emberformáló hatásait kutatja, a környezet tudatalakító érdekviszonyait tárja fel. Vajon a továbblépés igényediktálta témaváltásról van szó? Az eredményt nézve: feladatvállaló írás. Előnyben részesíti a társadalmi elkötelezettséget, magára vállalja egy felemásan működő „társadalmi mechanizmus” korképének felvázolását, a politikai mozgósítást. Hősei életünk, környezetünk ismert alakjai. Átlagemberek, a városi és a falusi életforma kettős szorításában élő vándormunkások Pontosabban ingázók. Pesten dolgoznak, s albérlet, munkásszálló, utazgatás, munkahely, vendéglők, örömlányok I körül morzsolódik életük. Kalenda Józsefet, a lelkiismeretesen dolgozó asztalost „kiemelik”. Juhász mérnök hívja magával egy kisvárosi építkezésre. Az új munkahelyen nem vár rájuk senki. FILMJÉGYZET Á nagy balhé Az amerikai film mostanában új erőre kapott, friss tartalmakkal telítődött és művészi-gondolati vonatkozásban egyaránt előbbre lépett. A megállapítás nemcsak a társadalomkritikai elemekben gazdag alkotásokra vonatkozik (a sorozat legjelentősebb darabjai, a Serpico, A keselyű három napja, A dominó elv nálunk is bemutatásra kerültek), hanem a szórakoztató produktumokra is. Hollywoodban mindig értették a hatáskeltés trükkjeit, a film- csinálás receptjei nagyon sokáig nem változtak, újabban azonban a napi fogyasztásra szánt mozidarabok is igényesebben készülnek s olyan pluszt tartalmaznak, amit a korább; szabványfilmekben hiába kerestünk. Érdekes köl- csönkapcsolatnak, visszahatásnak lehetünk tanúi: a filmművészeti modernség bizonyos vívmányai a perifériális műfajokban (krimikben, zenés filmben stb.) is felbukkannak. A nagy balhé, George Roy Hill világsikerű kommers7 vígjátéka, melyet bűnügyi paródiának is nevezhetnénk szinte halmozza a fordulatokat. Ilyen vonatkozásban nem tart lépést az idővel, ugyanis manapság a mese szerepe a könnyed fajsúlyú művekben is viss aszorul, helyét a hangulatok rajza, a dokumentumok áradása foglalja el. Ami viszont új: a jellemrajz sokkal igényesebb, mint korábban. A „csavarások” technikája agyafúrtabb. A poénokban a szöveg és a látvány együttes hatására építenek az alkotók. A részletek hitelességét nagy gonddal teremtik meg. S most vegyük szemügyre A nagy balhé különleges építményét. A sztori alapötlete ismerős, legfeljebb annyi az újítás, hogy zsúfoltabb és mozgalmasabb a cselekmény. Alvilági banda tagjai küzdenek egymással a „dohányért” és a dicsőségért. Ki jár túl a többiek (a -riválisok) eszén, ez itt a kérdés. Az eseményekbe bele-beleavatkozik a rendőrség is* mivel azonban a harmincas években vagyunk, ez inkább rivalizálást jelent. A nagy balhéban sűrűn változnak az erőviszonyok. Csak egyvalaki érezheti magát mindig páholyban — ez a hős pedig Henry Gondorff, a nagy kombinátor, akit nyugodtan nevezhetünk a szélhámoskodás világbajnokának. Ö az, aki a nagy balhé részleteit mérnöki pontossággal megtervezi és végrehajtja. Meglepetésekre „hegyezett” filmcselekmény részleteit nem illik kritikában felidézni, elégedjünk meg any- nyival, hogy az alapjában véve kedves svihákok győznek a küzdelemben. Ami a karaktereket illeti, David S. Ward (az író) általában egy-egy jellemvonást domborított ki a figurák jellemzésekor, de ezt alaposan motiválta és könnyed iróniával vonta be. Henry Gondorff (Paul Newman megszemélyesítésében) hallatlanul magabiztos. Mindent tud, amit az általa választott rögös pályán tudni kell, ehhez azonban nagy gyakorlat és kivételes helyzetfelismerési képesség szükséges. Johnny Hooker (Robert Redford játssza a szerepet) a „tehetséges tanítvány”. Neki az az ásza, hogy mindenkiben azonnal bizalmat képes kelteni — ezért aztán a legnehezebb feladatot is játszi könnyedséggel hajtja végre. A nagy balhé tótágasairól. Gondorff és Lonnegan között (utóbbi befolyásos alvilági vezér) voltaképpen azért áll a harc. mert a bandafőnök pribékjei megölték Hooker főnökét. Fizetni sokféleképpen lehet: Gondorff azt imádja, ha ellenfele nevetségessé válik. A film egyik csúcspontja a vonaton végrehajtott manőver. Teljesen kifosztják kártyajátékban a tajtékzó Lonnegant s még vaskos tréfát is űznek vele. Itt ajánlkozik fel Hooker a félelmetes maffiafőnöknek (persze csak „tablói”), hogy aztán később orránál fogva vezessék félre... Még szellemesebb a pontos koreográfia szerint lebonyolított „átverés” (a finálé). Egyik ámulatból a másikba esünk, mert kiderül, hogy a véres harc — ügyes mutatvány, az FBI alkalmazottai — felbérelt cimborák, a lelőtt halottak — vidáman talpraszökkenő élők. Jó kis hecc játszódott le a szemünk előtt. A csattanót egyébként a kép és a szöveg harmonikus egyensúlya jellemzi. George Roy Hill mintha idézőjelbe tenné azt, amit bravúros technikával elénk tár. Marad a kérdés: mit akart mondani A nagy balhé rendezője a régi időket feltámasztó mulatságos mesével? Talán kicsit megtépázni a nosztalgiákat (karikírozni a retro-divatot) — s mindenekelőtt önfeledt szórakozást nyújtani a nézőnek. A játék egyetlen pillanatra sem válik komollyá, mert a szerzők —, megítélésem szerint — fölényes távolság- tartással szemlélik a megdi- csőülő gengszterek kalandjait. Egy vonatkozásban azért hiányérzetünk van. Mostanában normává vált, hogy a stúdiókban két-hó- romórás filmeket készítenek (ha akad hozzávaló nyersanyag, ha nem — egyre- megy). A nagy balhénak voltaképpen nincsenek üresjáratai, mégis kicsit hosszadalmas. Az előadásmód lehetne feszesebb, tömörebb. Néhány epizód tálalása aprólékos (csak egy példa: elnyújtott az expozíció). A teljesítmény így is rangos. A közreműködők (akik súlyos veretű drámákban éppúgy csillogtak már, mint habkönnyű semmiségekben) elsőrangúan értik a dolgukat. Weress József ■ m wmmm Arcképek, érdekviszonyok Balázs József: Szeretők és szerelmesek Épülő gyár, nagy még a zűrzavar. Este a vendéglőben, az „üvegpalotában” a kisváros jellegzetes figuráival ismerkednek: a kávéfőző Szalai Magdolnával és barátnőjével. Kapuvári Mártával. Egyik asztal mellett különös társaság mulatozik: a volt tanácselnök, aki az új üzem megbízott igazgatója lett, volt gépkocsivezétője, ő építésvezető lett, és Dönci, a demagóg hírharang. „Itt mindenkinek messzire ér a keze...” Kalendáékat kettős életkötés állítja próbák elé: H- hoz köti őket a munkahely, a szabad idő eltöltésének színtere. Érzelmeik, álmaik a faluhoz kötődnek. Az embert és magatartását meghatározó környezet kölcsönhatása tárul elénk életformájuk rajzában. A munkahelyen „... Helyt kell állni!”, s „... egyik nap nem különbözik a másiktól. Dolgoznak becsülettel. Két ember helyett is...” E magatartást motiválja az a falusi életformából fakadó vágy, s egyben életvitelre utaló oksági viszony,- az a közfelfogás, hogy aki városon dolgozik, annak törvényszerűen meg kell gazdagodni. Hajlik is, hogy fizetségért a közösség anyagából az igazgató présházát „korszerűsítse”. A rendezetlen körülmények, a lopás, a fusimunka színvallásra készteti. Juhász mérnök az össztársadalmi érdeket védi az igazgató ellenében, a harácsolás ellen. Szenvedélyes és következetes Hangját mégis elnyomja a sekélyes közömbösség, a közösség erőtlen magatartása. „... Hadd öljék egymást... semmi közöm hozzájuk...” — húzódik légvárába Kalenda. Magatartása a közérdek sérelmét jelenti. A mérnök győzelmét a közösség ereje helyett a törvényes rend segíti. Ezzel a motívummal inspirál politikai mozgósításra. Életvitelük másik területe a szabad idő eltöltése. Ennek színhelye az „üvegpalota”, esetenként Márta lakása, vagy egy tóparti faház, ahol szerelmek szövődnek, de a vágyak, kapcsolatok nem vezetnek boldogsághoz. A színhelyek a munkában megfáradt emberek pihenésének jelképeként funkcionálnak, de itt minden gyakorlati hasznosság nélkül. Ezért nem szolgálják a szabad emberhez méltó időtöltést. Kitűnik, hogy a falusi társadalom értékelésének hagyományos felfogása, az agrárszemlélet keretein belül konzervált emberi viszonyok mennyiben ma radnak a városiasodé ipari értékrend mögött. A konfliktus a magánéletre is jellemző. Kalenda határozatlan útkeresése, Márta múltja árnyékot vet kapcsolatukra. Ez tragédiához vezet: Márta volt szeretőjét, Mendelt úgy dobja a lovas kocsiról az utca kövezetére Kalenda, hogy a sérülés halálos. Csak sejtés, hogy »Kalenda érzelmeire ható élményei miért és hogyan szabadítják fel agresszív hajlamait, elmarad a tragédia pszichikus motivációinak feltárása, s ezzel Balázs az elnagyoltság látszatát kelti. Bár a tudati egyensúly megingása fontos mozzanat, a tragédia mégsem redukálható érzelmi hullámzásra. A kuszáit emberi viszonyok, az anyagi érdek, egyéni vágyak, vonzalmak ellentéteitől fűtött helyzetben a tragédia csak látszólag az indulat következménye. A megtisztító mozzanat, el is marad, s az olvasóra bízza, hogy a szánalomtól, részvéttől megszabaduljon. Kalenda bukásának oka nem a hitványság, nem a félreértés, hanem a tudati stabilitás hiánya, mely az átmeneti helyzetben botladozó embert gyakran sújtja. (Szépirodalmi, 1978.) Miklós Elemér 1978. október 29. r ~ Könyvespolc
