Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-29 / 256. szám
nisssm magyanirszág XXXV. évfolyam, 256. szám ÁRA: 1,— FORINT 1978. október 29., vasárnap f A tágas, világos műszergyá rtó csarnok látképe. (Mikita Viktor felvételei) A közlekedés: összefüggő rendszer a z ország minden második lakosa — ötmillió ember — napról napra igénybe veszi a tömegközlekedési eszközöket. A mozdonyvezető ötvenmillió forint értékű szerelvényt irányít — ekkora súlya van felelősségének. A közlekedés tág köréből, s nem kevésbé bonyolult kapcsolatrendszeréből megmutat valamit a két, csupán utalásnyi erejű adalék, amit a miniszteri beszámolóból emeltünk ki. A tíz esztendeje elfogadott közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásának tapasztalatait összegezve, az országgyűlés most befejeződött őszi ülésszaka reális képet állíthatott mind önmaga, mind az ország lakossága elé. A tekintélyes eredmények és a feszítő gondok vidámabb, komorabb színei váltakoznak ezen a képen. A közlekedés összefüggő rendszert alkot — e közismert igazságban lelhetjük a parlamenti tanácskozás legfőbb gondolati magját. Mindez rögtön nyomatékos figyelmeztetéssé válik, ha napi tapasztalatainkra gondolunk — amiket nagy szemléletességgel fogalmaztak meg a vitában részt vevő képviselők —, arra például, hogy az úgy-ahogy korszerűsített országutak lakott területeken átvezető — és elavult — szakaszai egyre gyakrabban okai a torlódásoknak, mint ahogy nehéz gondokat teremt a pályafelépítmények állapota a vasútnál, a szerviz az autóbuszközlekedésben. Egy évtizedről mérleget vonva, a miniszteri beszámoló eredmények tárházából válogathatott — elég itt a gőzvontatás erőteljes visszaszorulására, a személygépkocsi-állomány növekedésére, a fő közlekedési utak korszerűsítésére hivatkoznunk —, ám mind a mai helyzet vázolásakor, mind a jövőbeni teendők taglalásánál a feszültségeket sem hallgatta el. Azokat a feszültségeket, amelyek a népgazdaság egyetlen területét sem hagyják érintetlenül, hiszen a közlekedés — a személy- és áruszállítás — egyre inkább össztársadalmi jellemzővé, s ezért — üggyé válik. Több értelemben is igaz ez. A lehetséges nézőpontok egyike: a népgazdaság minden 100 forint értékű állóeszközéből húsz forintnyi a közlekedésben található. Azaz tulajdonosként korántsem közömbös számunkra, miként kamatoznak e dologi javak. Más szemszögből vizsgálódva: a vasút már a 70-es évek elején elérte azt a teljesítményszintet az árutovábbításban, amit a szakemberek 1980-ra vártak. Vajon mindenkor indokolt, szükséges volt-e ez a növekedés, avagy hozzájárultak a fölös megbízások, a „keresztbe” szállítások is? A harmadik látószög: amint a miniszter elmondotta, a tárca évente egymilliárd forintot költ szociálpolitikai feladatokra, mégis állandósult a munkaerő- hiány némely területen. Milyen irányban kell haladni ahhoz, hogy a közlekedési szakmák valamelyike élethivatás, jó kenyérkereset, elfogadható munkakörnyezet egyszerre lehessen, legyen? ww z ilyen és hasonló kérdésekre adandó válaszokhoz ^■*1 sokféle ténnyel, javaslattal járultak hozzá a képvi- Mjj selők a közlekedéspolitikai koncepció megtárgyalásakor lévén a téma húsbavágó; mindennap közlekedünk. A tizennégy felszólalásból, valamint a miniszteri összefoglalóból az is kiderült, a tervbe foglalható teendők mellett nagy figyelmet kell szentelni a tartalékoknak, a szervezés kínálta hatékonyságjavításnak. Való igaz, a további fejlesztési feladatok rangsorában megkülönböztetett helyet érdemelnek — a miniszter szóhasználata szerint döntő jelentőségüknél fogva — a rendező pályaudvarok, csomópontok, hidak, a korszerű vasúti biztosítóberendezések. Ahogy a nagyvárosokat elkerülő úgynevezett sugaras-gyűrűs út- I építések szintén, a rakodásgépesítés jelentőségéről már nem i is beszélve. Aligha csekélység — sem a munka, sem a költség oldaláról — a további vasútvillamosítás, 1200—1500 kilométeres hosszban, mégis azt a szemléletmódot tartjuk ; a legfontosabbnak, mely felismerteti s a cselekvésben érvényesítteti a közlekedés összefüggő rendszerként történő kezelését, s nagy népgazdasági jelentőségét. Az országgyűlés tanácskozása ezt a szemléletmódot erősítette, a vita stílusával, tartalmával egyaránt bizonyította. Jubileumi ünnepség Moszkvában Ifjúsági nagygyűlésen és ünnepi felvonuláson emlékeztek meg szombaton a Vörös téren a moszkvai városi és a Moszkva területi fiatalok a Lenini Komszomol megalakulásának 60. évfordulójáról. A Lenin-mauzóleum mellvédjén foglaltak helyet az ünnepség díszvendégei: az SZKP és a Komszomol veteránjai. Ott volt Viktor Gri- sin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a moszkvai városi bizottságának első titkára és Borisz Pasztu- hov, a Komszomol KB első titkára. A Komszomol jubileumával kapcsolatos rendezvényekre Moszkvába érkezett külföldi küldöttségek sorában ott voltak a magyar fiatalok képviselői is dr. Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ KB első titkárának vezetésével. A nagygyűlést követően került sor a moszkvai fiatalok színpompás, vidám felvonulására. MA Bútorvásár áruház nélkül? (2. oldal) Merre folyjék a Tisza? (2. oldal) Egy brigád egy éve (3. oldal) Érdekek (16. oldal! Polski' alkatrészek Nyírbéltekről Ez év elején a Kelet-magyarországi Faipari Vállalat nyírbélteki' üzemét átvette a Ganz Müvek, A faipari termelésről műszergyártásra áttért üzem dolgozói egy olyan iparágban tevékenykednek már, melynek eddig hagyománya nem volt megyénkben. A satupadhoz szokott em- rek keze gyalu helyett érzékeny forrasztópákát fognak, s a fa helyett precíziós elektromos alkatrészeket munkálnak meg. Az üzem profilja két csoportra osztható. Legjelentősebb a lágyvasas műszerek gyártása. Az itt gyártott mérőeszközök 80 százaléka export. A másik csoport a gépjármű-villamossági berendezések. Nyomáskapcsolókon, kilométerórákon, lámpafoglalatokon kívül benzinnívó berendezések gyártása is elkezdődött a Polski Fiat-cég megrendelésére. NEHÉZ HAJRÁ A FÖLDEKEN Ötvenezer hektár kukorica várja a gépeket Megyei iizemtörténeti konferencia Nyíregyházán Nehéz őszi hajrára kell számítaniuk az elkövetkező hetekben megyénk mezőgazdasági üzemeinek. A kedvezőtlen tavaszi, nyári időjárás miatt ugyanis két-három héttel eltolódott a növények te- nyészideje, érése. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán kapott tájékoztatás szerint a hét végére befejeződött az alma szedése, és a burgonya betakarítása. A 13 400 hektáros napraforgó-területnek eddig a 98 százalékával végeztek a gazdaságok, a gabonaforgalmi és malomipari vállalat, amely 410 vagonra kötött szerződést, az idén mintegy négyszáz vagonnal vett át a megyében a termelőktől. A még hátralévő feladatok közül a legfontosabb a kukorica betakarítása, melynek területe meghaladja a 88 ezer hektárt. Eddig valamivel több, mint harmincezer hektárról takarították be ezt a növényfajtát. Sajnos, a víztartalom igen magas, a legtöbb helyen eléri a harminchat-harmincnyolc százalékot, ezért minden szemet szárítani kell. A gabonaforgalmi vállalat felvásárlási tervében nyolcezer vagon szerepel, melyből eddig ezerötszáz vagonnal vettek át. Az első országos üzemtörténeti konferenciát követően a megyék között Szabolcs- Szatmárban rendezték meg elsőként a megyei üzemtörténeti konferenciát. Október 28-án délelőtt 9 órakor kezdődött az MSZMP megyei oktatási igazgatóságának nagytermében a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a megyei tanács és intézményei, az SZMT és az oktatási igazgatóság által közösen kezdeményezett I. megyei üzemtörténeti konferencia. Megnyitót Gulyás Emil- né dr., a népfront megyei titkára tartott, amelyben kifejezte meggyőződését, hogy a megyei konferencia elősegíti az üzemi történetírás fejlődését, újabb híveket szerez e fontos munkának. Ezután dr. Karsai Elek történész, a Szakszervezetek Központi Levéltárának igazgatója tartott vitaindító előadást az üzem- történet-írás feladatairól és kapcsolatairól. Az előadó utalt azokra a rokon területekre, amelyek szorosan kapcsolódnak a helytörténetíráshoz. Az üzemi krónikások sok segítséget kaphatnak a gyárak mérnökeitől, a termelési-technikai folyamatok szakembereitől. Hasonlóan nélkülözhetetlen az agrárszakemberek közreműködése is. Feladatunk a dolgozó embert az üzemtörténet-írás középpontjába állítani — hangsúlyozta dr. Karsai Elek. Az üzemtörténet-írás szorosan összefügg az életmódkutatással és a politikatörténettel is. Ezt követően az üzemtörténet-írás különböző forrásairól szólt, amelynek egyik kiindulópontja az üzemek irattára, a gyáripari munkabérlisták, majd a múzeumokban, levéltárakban, könyvtárakban található forrásanyagokra hívta fel a figyelmet. A megyei üzemtörténeti konferencia korreferátumokkal folytatódott: Milei Lajos, az oktatási igazgatóság tanszékvezetője az ipari üzemtörténet-írás helyzetével, dr. Gyarmathy Zsigmond megyei levéltárigazgató a mezőgazda- sági üzemtörténet-írás helyzetével és forrásaival foglalkozott. Ezután szekcióülésekkel folytatódott a munka. Az ipari üzemtörténeti szekciót Tóth Géza, az SZMT megyei titkára, a mezőgazdaságit dr. Botár József kandidátus, tanszékvezető főiskolai tanár vezette. A szekciók munkájának értékelésével szombaton befejeződött a megyei üzemtörténeti konferencia. A nívómérőket iZelenák Mihályné ellenőrzi. Épül a felüljáró Nyíregyházán, a 4-es számú fő útvonal Debreceni úti szakaszánál. (E. E.)
