Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-28 / 255. szám

1978. október 28. KELET-MAGYABOHSZÁG 3 Üzemi krónikások H onismereti és hely- történeti szakkörök vezetői és tagjai, üzemi krónikások, egy erő­re kapó új mozgalom pártfogói és hívei, szak­emberek és amatőrök ta­lálkoznak ma délelőtt Nyíregyházán az első me­gyei üzemtörténeti kon­ferencián. A hagyomány­teremtés szándékával szervezett tanácskozás közvetlen előzménye egy hasonló országos jellegű rendezvény volt, Vesz­prémben. Ott országos el­képzeléseket fogalmaztak meg. itt szűkebb hazánk krónikásainak eddigi munkáját mérlegelik, s a megyei üzemtörténet-írás további feladatait összeg­zik. Az országos konferen­cián kívül egy sereg más előzmény is indokolja az első ilyen megyei rendez­vény szervezését. Első­sorban az, hogy megyénk­ben is egyre inkább moz­galmi jelleget ölt a szak­emberek munkáját segí­tő amatőr kutatók lelet­mentő és feldolgozó mun­kája. Az eddigi eredmé­nyekre alapozva éppen e mozgalomjelleg erősítése lehet a konferencia egyik erénye. Szabolcs-Szat- márban nyolcvan olyan honismereti és helytörté­neti szakkört tartanak számon az általános és kö­zépiskolákban, művelődé­si házakban, múzeumok- ban és a levéltárban mű­ködő csoportok közül, me­lyek több-kevesebb ered­ménnyel vállalkoztak, vagy vállalkoznak környe­zetük eseményeinek meg­örökítésére. Megyénkben főleg a me­zőgazdasági üzemtörténet­írás lett népszerű. A fal­vakban működő szakkö­rök szívesen dolgozzák fel a helyi tsz történetét. Nem véletlen, hogy a megyei levéltár gondozásában a közelmúltban megjelent módszertani kiadvány is a tsz-történettel foglalko­zik. Az ipari üzemtörténet- íráiS fellendülését eddig számos tényező hátráltat­ta. Most már azonban az ipartelepítés is, néhány nagy hagyománnyal ren­delkező üzemünk múlt­jának feltérképezése is indokolja, hogy. a kutatók erre is figyeljenek. Az országos konferen­cia arra hívta fel a figyel­met, hogy érdemes job­ban alapozni a szocialista brigádnaplóra, mint üzem­történeti dokumentumra — amennyiben a napló­ból egy kis közösség min­dennapjairól valós kép bontakozik ki. Ezekből a kutató rendszeresen tá­jékozódhat, s ha szeren­cséje van, akár egész munkásdinasztiák sorát követheti. S zabolcs-Szatmár ed­dig is kivette részét az üzemtörténeti krónikaírás támogatásá­ból. A hagyományos or­szágos honismereti diák­tábor például az egyik szintere ennek a ku­tatómunkának. A ta­valyi jól sikerült dolgozatok módszertani kiadványban láttak nap­világot, az ideiek — vásá- rosnaményi üzemek tör­ténetének megörökítése — országos pályázaton versenyeznek. Az önálló­an dolgozó amatőr kutató­nak is lehetősége van ar­ra, hogy pályázata or­szágos mércével is meg­méressen. Az üzemi kró­nikások munkájának még­is az a felbecsülhetetlen értéke, hogy a múltból és jelenből leletet mentenek a holnapnak. Mert. ami ma f még esemény — holnap már történelem... B. E. I A tintafekete felhő meg­vívta párharcát a palaszür­kével. Győztes a nap lett. Ki­bújt közülük. A jegenyék csúcsán a sárga levél mint gyertyaláng lobban sárgán, Gerda Béla és Rudnák Sán­dor átintett egymásnak a hatalmas gépből. Felmutattak az égre. Nevettek. a A rizs egyéves pázsitfűfé­le. Bugás virágzata van. A kőkor óta fontos táplálék. Feljegyzések szerint a Sen Nung korban került Kínába, de radiokarbon-vizsgálatok tanúsága szerint az indiai Gujaratban i. e. 2300-ban et­ték. Erről szólnak a talált rizsszemek. Az emberiség hatvan százalékának fő táp­láléka. Huszonöt faja is­mert. Hazánkban is termesz­tik, itt a mocsári rizs ter­jedt el. Termesztésével a Nemzetközi Rizskutató In­tézet foglalkozik tudományo­san. 2 gyök itt a kölesei Kossuth­ban rizsőr, de ilyen rossz termés még nem volt. Jó, ha hét—nyolc mázsa lesz hektáronként. Nem kell itt túlzottan sok magtár. A most kezdett aratás első szemei a rizsőr kezében. a nem volt napfény. Pedig ügyeltünk a vetésre, az árasztásra, itt voltunk ha kel­lett éjjel és nappal is. Mégse az lett. amit vártunk. 6 Kérem a kisvárdai Ha­lászban a rizsköretet. A pin­cér sajnálkozik: nincsen. Egyek krumplit. Másutt is előfordul. Az üzemi kony­hákon jelentősen csökkentet­ték a rizsköretet. Az import drága, a hazai termés gyen­ge. Pedig szeretjük a rizst. Garda: — jó az, főleg a töl­tött káposztában. Gyula Pál: — Ha nem is rajongok érte, a család ugyancsak kedveli. Rudnák: — El lehet képzelni a hurkát rizs nélkül? A köl­esei 200 ezer kiló csepp a ten­gerben De azért is mit kell küzdeni! D A két vezető leszáll az SZKD—5-ös nyergéből. A hatalmas lánctalpas mint nyugtalan állat remeg a rizs­föld szélén A távolból a pá­rán át is idesej lenek a köl­esei házak. A Rókás felől madárraj igyekszik a már le­vágott területre. Dél van. A gép vezetői kinyitják a mag­szekrényt. s kezükbe veszik az első idei rizst. Pergetik, nézik, meg-megízlelgetik. Mint a viaskodó felhők játéka, olyan az arcuk. Öröm » és gond árnyékolja, színezi őket. 3 „Dús esztendő, búsás köles, szapora rizs, / hozzá tágas magtárak is, / tízezer is, száz­ezer is!” — jut eszembe a Dalok Könyvéből a három­ezeréves munkadal. Mondom magam elé, csendesen. Ta­kács Gyula a rizsőr megcsó­válja a fejét. — Nem. sajnos nem. Nincsen búsás és szapo­ra rizs. Hatvanegy óta va­A gépeken Garda és Rud­nák dolgozik, van egy váltó­társuk is. Reggel 10 körül tudnak kezdeni, mire felszállt a harmat. Délután három­kor már leállnak. Ennyi idő alatt kell meghajszolni a mammutnyi masinát. Egy nap nyolc holdat vágnak le, ha nincsen baj. — Gép olyan, amilyennek megcsináljuk — mondják. Itt most még men­nek is. korábban leengedték a vizet. De ahol vízben haj­tunk ... 5 — Kétszázhúsz hektáros a kölesei tsz rizsterülete, há­rom helyen elosztva — ma­gyarázza a másik rizsőr, Gyula Pál. Több fajtát ter­mesztünk, de most alig van olyan, amelyik jól sikerült. Pedig volt itt már 25—30 nRizsás termés is. Az idén Indulnak a gépek. Az agyagos talaj fényessé válik a lánctalpak súlya alatt. Her- seg a még sok helyütt zöld szár a kések alatt. Puhán omlik a földre a szalma. A sár egybefüggően öleli a ke­reket. A két vezető megfe­szítetten figyel. A dübörgőstül felreppenek a madarak, s tovatűnnek a Túron túlra. A rizsőrök gumicsizmában je­lölik be az irányt. Még a hű­vös szél sem hűti a gépek parancsnokainak izzadó hom­lokát. Nehezebb ez, mint nyáron az aratás. 8 "„ ... köles-, rizs- és cirok- asztag, / szerencséje a pa­rasztnak. / Nem is ér majd soha véget f sem a vígság, sem az élet.” — mondja egy ősi ázsiai áldozati dal. Az aratás mindig diadal. Akkor is, ha nem ont dúsan ma­got a kalász. Valami meg­érett, valami, ha késve is, magtárakba indul. S a vízből élő rizst ilyenkor utoljára öntözik. Küzdő ember veríté­kével. Bürget Lajos A nő rátartian kapaszko­dik az autóbuszon. Na­gyon elegánsnak véli magát. Zöld kalapot visel, barna kosztümöt, fehér kesz­tyűt, zöld retiküjt. Az utasok tisztelettel nézik. A nő érzi ezt a tiszteletet, de úgy tesz, mintha nem venne tudomást róla. Gőgösen áll, s lenézi mindazokat, akik körülötte vannak, akik nem veszik fi­gyelembe a tényt, hogy ele­gáns nő csak kesztyűvel me­het utcára. A nő az elisme­rés gyűrűjében utazna, ki tudja meddig, ha valaki hal­kan nem figyelmeztetné: — Asszonyom, a cipzár­ja... Rémülten hátranyúl, hát igen, a szoknya cipzárja lecsúszott vagy fel sem húz­ta, mindegy már, kapkodva rángatja, miközben oda a te- i kintély, az elismerés, valaki 1 mosolyog, valaki félrenéz, Egy kis üzemzavar. (Császár Csaba felvételei) LEHETNE JOBBAN? A megye további dinami­kus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasági munka színvonala, hogyan tudják hasznosítani az anya­gi és szellemi erőforráso­kat. Csak a termelékenység növelésével, a termék- és termelésszerkezetnek az ed­diginél gyorsabb ütemű vál­toztatásával lehet a piaci igényekhez jobban alkal­mazkodó termelést megvaló­sítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg mun­kásokat és vezetőket, ho­gyan lehetne jobban dolgoz­ni, gazdálkodni? Szerves­és műtrágyázás — Termelőszövetkezetünk három falu határában — Barabás, Gelénes és Vá­mosatya — négyezer-ötszáz hektáron gazdálkodik. Gya­korlatilag a teljes területet minden évben műtrágyáz­nunk kell. Ebben az évben száz hektár téli almát és harminc hektár szőlőt tele­pítünk. Ahhoz, hogy meg­alapozzuk a következő évek, évtizedek gazdag termését, nem szabad sajnálnunk a tápanyagot sem a földből. Szerencsére ha nem is bő- viben, de van elegendő szerves trágyánk. A szako­sított húshasznú szarvas­marhatelepünkön jelenleg hatszáz állat hízik, és ösz- szesen ezerötszáz szarvas- marha trágyáját szórhatjuk szét. Emellett jelentős a termelőszövetkezetben a juhtenyésztés is, így nem elhanyagolandó a szerves trágya mennyisége sem. A háztájiban állatot tartó tag­jaink szintén felkínálták a szövetkezetnek a felesleges mennyiséget. — Ebben az évben 120 ezer mázsa szerves trágyát szórunk ki, s már túljutot­tunk a százezer mázsán. Két évvel ezelőtt a trágya­halmokat robbantottuk, ami gyorsította és egyenletessé tette a kiszórást. Sajnos behívták az ezzel foglalkozó, kiképzett üzemmérnökünket katonának, s így maradtunk a gépi szórásnál. Jövőre is­mét elővesszük ezt a mód­szert. A szervestrágya-szó- rást három gépjárművel végezzük. — A műtrágyázás jóval nagyobb területen történik a gazdaságban, mint szerves- trágyázás. Az 1400 hektáros gyepterületünkön már befe­jeztük, s most végezzük IKR technológia alapján az ezerhektáros őszi veté­BENCS TIBOR sűek alá, de már megkezd­tük a tavasszal vetendő nö­vények területén is. Abszo­lút mennyiségben harminc­ezer mázsa, hatóanyagban 7100 mázsa a szövetkezet évi műtrágya-felhasználása. — A tápanyag zömét a vásárosnaményi vasútállo­másról szállítjuk közúton. Szükség esetén, mint most is, amikor kevés a foszfor­tartalmú műtrágyánk, egye­nesen a gyártó vállalatok­tól hozzuk. így gondot okoz a hiánya, ebben a fél évben még csak a legszüksége­sebb mennyiséget kaptuk meg. Pedig nagy szükség lenne rá. Azt a keveset, amit kiszórhattunk, a Buda­pesti Vegyi Művektől ma­gunk szállítottuk. Ez akadá­lyozza a telepítést, hiszen a talajt most kell feltölteni tápanyaggal. Szerencsére egy keveset kaptunk a társ­gazdaságoktól is. — A műtrágyát egy IFA- val és három RCV—3-as géppel szórjuk. Van javíta­nivalónk a kiszórás egyenle­tességén, sokszor fedi egy­mást a műtrágya, és van olyan, ahová nem jut. A magyar gyártmányú műtrá­gya könnyen összetapad, és őrölni kell. A gazdaságunk­ban nincsen ehhez megfele­lő gép, kézzel végzik dolgo­zóink. Nincsen megoldva a tárolás sem. Szükségtárolók­ban, régi dohánypajtákban helyezzük el a műtrágyát. Ezekből is hiányzik a szál­lítószalag és más gépi be­rendezés. Ezt mindenki na­gyon jól tudja nálunk és nem is törődünk bele. Vál­toztatni akarunk és fogunk is a közeljövőben ezen a helyzeten. Elmondta: Bencs Tibor, a barabási Lenin Termelő- szövetkezet főmérnöke. Lejegyezte: Sípos Béla. valaki nyíltan és gúnyosan örül a kudarcnak ... Az elegáns hölgy a követ­Utca­képek kező megállóban nagyon gyorsan leszáll. □ K ét férfi a buszmegálló­ban. Most találkozhat­tak hosszabb idő után. Az egyik mesél, a másik hall­gatja. — ... és tudod, iskolába járok, estire, nem vészes, odabent ta­nulok, még rajzolni is lehet, mert a főnök azt hiszi, hogy a rendes rajzomat csinálom, oda van készítve, ha arra jön. gyorsan kicserélem. Néha be­jelentem, kiszállásra me­gyek, azt mondom, két nap lesz, de ki se mozdulok ha­zulról, otthon tanulok, oda­bent meg azt hiszik, hogy ... Diadalmasan nevet, körül­néz, figyelik-e, hallják-e, mi­lyen elmés, milyen ötletes. Ismerőse faggatja: —. — És hogy csinálod a ki­szállást ,.., hogy nem jönnek rá? — Hát nézd... — nem tudja folytatni, jön a nyol­cas busz. Felszállnak. A férfi tovább magyaráz. — Gyerünk gyorsan utánuk — mondja hirtelen társának egy nő — ezt én is tudni sze­retném ... (pauwlik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents