Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-24 / 251. szám
1978. október 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szilárd bázis A vasipari szövetkezet Nyíregyházán elkötelezte magát. Jelentős részt vállal a magyar energetikai ipar számára készülő termékek előállításából. Csupán egy jellemző adat: az idei 200 milliós termelési értékkel szemben jövőre 40 millióval többet gyártanak. Tegyük ehhez a lényeget: változatlan létszámmal. A vasipari szövetkezet tipikus középüzem. Olyan gyár, amely lényegében akkor tud jól és a népgazdaság számára haszonnal termelni, ha biztonságot adó nagyvállalatra támaszkodhat. Jelen esetben a Ganzra. Mindez a két fél számára egyaránt hasznos, hiszen a szövetkezetnek nő a termelési biztonsága, a nagyvállalat viszont tökéletesen megbízható kooperációs partnert kap. Ez a szilárd bázis eredményezheti a termelés felfuttatását, a hatékonyabb, és ami még lényegesebb: a piacképes, magas színvonalú gyártást. Sok vita dűl ma közgazdasági berkekben arról, hogy képes-e egy kisvagy középüzem hatásosan idomulni a tervgazdálkodáshoz. Mind többször fogalmazódik meg e vita során: nem szabad fetisizálni a túlzott koncentrálást, de azt tudomásul kell venni: a nagyobb, összehangoltabban működő gyárak, vállalatok a várhatóan mind nehezebb feladatok megoldására alkalmasabbak, mint a közepes, sokszor vergődő vállalatok. A vasipari szövetkezet példája a jelen, de valahol benne rejlik a jövő is. Az a törekvés, amely egyrészt a belső erők okos felhasználását szorgalmazza, de mozgósítja a hazai kooperáció tartalékait is. Alap lehet ez ahhoz, hogy egy ma kis gyárnak számító üzem bázissá nője ki magát, fejlesztésre alkalmasnak mutatkozzék. Sokszor beszélünk arról, melyek a szabolcsi ipar- telepítés távlatai. Nos, az okos együttműködésen alapuló, táguló horizontot mutató profil kialakítása mindenképpen. Gondoljunk a magyar és a megyei cipőipar példájára, vagy a mind több, középüzemszinten működő szövetkezeti vállalatra. A változásokat az élet kényszeríti ki. Az az okos felismerés, amely a termékszerkezet kialakításának időszakában kényszeríti a gazdaságosan termelni akarókat arra: csak versenyképes árut szabad termelni. B. L. A Nyírei házi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet kötőüzemében Hajdú Tiborné 75 darab acryl alapanyagú fiúpantallót készít egy műszak alatt. (GB) VÁGY Á KORSZERŰ UTÁN (1) Hz automata kovácsai Egymás mellett: Orbán Ferenc (balra) és Magyar István (Császár Csaba felvétele) — Patkolni tudsz? — Miért bántsuk azt a szegény lovat — válaszol nevetve Magyar István. — Ráfot húztál-e kerékre? — Elméletben igen, ha kell, akkor talán — morfondíroz Orbán Ferenc. — Kaszát kalapálni, fenni tudtok-e? — Igen, azt otthon csináltuk — feleli a két harmadéves mezőgazdasági gépszerelő tanuló Tiszavasváriban. A gép megszelídül A két fiú aztán magyarázni kezd: tanulják ők a vasasszakma alapjait, sok mindent a régi gépekről, eszközökről, de a cél mégis az, legyenek képesek a korszerű masinák javítására, szerelésére: — Lényegében elveket tanítunk — mondja Kathó Károly igazgatóhelyettes. Olyan alapelveket, amelyek képessé teszik az itt végző szakmunkástanulókat arra, hogy a gyakorlatban jól eligazodjanak. — Úgy van az, hogy a ti- szavasvári Munka és Vasvári Tsz-ben, a Tiszalöki és Hajdúnánási Állami Gazdaságokban találkozunk a modern gépekkel — folytatja Magyar. És ami a képről, könyvből szörnynek tűnt, a valóságban megszelidül. — Látjuk, hogyan működik a valóságban, amit tanultunk, s mindjárt értjük, mi miért van — fejezi be a gondolatot Orbán. Csendesen figyelem a tanteremben Szabó Károly magyarázatát. Szemléltetőeszközök és beredezések segítségével igazítja el a harmadéveseket a kenőrendszerek rejtelmei között, s tanítja a traktorok javítását. — Bonyolult dolog ez, hiszen az itt tanulóknak meg kell ismerni a régi gépeket, amelyek még futnak, de az újakat is, hiszen mind több a rendszerben dolgozó automatizált, bonyolult gép — tájékoztat az oktató. A fiúk tanultak kovácsismereteket, hegesztést, autóvillamosságot, egy sor vasasmunkát. Csupa olyan ismeretet, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsék a korszerű erőgépek működési elvét. Elv és gyakorlat A műhelyben Bóz László vezető oktató mutatja az alkatrészeket. Logikus rendben sorakoznak a szobában, ahol minden munka megkezdése előtt eligazítják a tanulókat. — Nincsen az iskolának saját gépparkja. A gazdaságok segítenek ki a helyszínen, szerencsére egy jól működő együttműködési terv alapján. De nagyon kell •itt is az olyan alkatrész, amin megmutatjuk a működési elvet. Mert igen sok újdonság van ám. Az,alkatrészek sokkal kisebbek, pontosabbak, igényesebbek, precízebbek. Ezt látni is kell, nem elég tanulni róluk. — Tudom, hogy egy-egy mai, gép milliókba kerül — mondta Magyar István. Ha erre gondol az ember, akkor bizony félni kezd, nem lehet ezekre odasózni a nagykalapáccsal. — Ha valamiért, már csak ezért is tanulni kell az iskola után — folytatja Orbán —, gyűjteni a könyveket, ahogy mi tesszük. A Rábák, a John Deere nagyon igényesek, s nem is mernék egyedül hozzájuk nyúlni. A tanulók közül igen sokan pályáznak a mezőgazda- sági szakközépbe, érettségit akarnak szerezni. Az intézet fő erénye éppen abban van: fel tudja ébreszteni a vágyat a legmodernebb iránt; serkent a folyamatos tanulásra. — Mindez nem jelenti azt — magyarázza a két fiú —, hogy nem akarunk a mező- gazdaságban dolgozni. Én — mondja Magyar — a nyírteleki, Orbán a nagykállói szövetkezetben szeretne dolgozni. — Iskolánkból évek óta kiváló szakemberek kerülnek ki — világosít fel Kathó Károly. A közelmúltban volt itt egy húszéves találkozó. Büszkén mondom, mind sokra vitte, a szakmában is, azon kívül is. Mi leszünk az ipar... — Mit jelent nektek a föld — kérdem két beszélgető partneremet. A két fiú egymás szavába vágva válaszol: — Azt az anyagot, ami meghatározza, hogyan kell beállítani a gépet, az ekét, milyen technikát kell választani a különböző talajban és időjárásban. — Mi már nem leszünk igazi parasztok — folytatja Magyar István. Talán úgy lenne a legpontosabb, ha azt mondanám: mi leszünk az ipar a mezőgazdaságban. — A gépé a jövő — toldja Orbán. Sok szépség van a traktorban, kombájnban, si- lózóban, teherautóban, fűkaszában — hogy ne soroljam végig. Én először autószerelőnek. készültem, de nem bántam meg, hogy idekerültem. És arra is rájöttem, nagyon fontos, amit csinálni fogunk. A termekben folyik az oktatás. Bekapcsolják a magnót. Gépzörejek hallatszanak. — Gyújtáshiba — mondja az egyik. — Vizes benzin — felel a másik. — Nem tudom. — Recseg a sebességváltó — záporoznak a válaszok. A fej, a kéz mellett okosodik a fül is. Mert sok mindent kell hallani egy szerelőnek. Bürget Lajos Következik: A jog és a kötelesség. Felesleges fuvarok Az öröm mellett sok gondunk is akadt ebben az esztendőben a burgonyával, s mindezt még tetőzte néhány felesleges, bosszantó dolog. Egyik állami gazdaságunk főagro- nómusa sorolta: idén nyáron és ősszel több vagon burgonyát utaztattak Miskolc és a gazdaság között anélkül, hogy a szállított áruból egy szem burgonyát is kiraktak volna. Olykor a minőséggel volt baj, máskor sok volt a meg nem értés, a félreértés. Ahhoz, hogy egy termelőüzem értékesítés után nyereséget érjen el, nagy figyelemmel igyekszik minden költséget a szükséglet szerint mérsékelni. Vannak természetesen elkerülhetetlen dolgok is, mint például a fokozottabb növényvédelem pluszköltsége. A szállítási pluszköltség azonban olyan dolog, amely nem szükségszerű velejárója a termelésnek. Mint azt a főagronómus elmondta: a szállításokból, a raktározásból, az ismételt átválogatásból milliós káraik keletkeztek. Még nagyobb baj, hogy akkor, amikor őszi csúcs idején szűkében állunk szállító járműveknek, kénytelen- kelletlen emberi energiát és járműkapacitást pazar- lünk. Nehéz azt elbírálni, ki a felelős. A termelőüzem a kereskedelmet okolja, a kereskedelem minőségi kifogásokkal él. A problémán már túl vagyunk. Már nem lehet meg nem történtnek tudni, hogy milliók vesztek el. Okulni viszont lehet. S. E. HAT KATONA A nya. Ez a szó úgyszólván mindent kifejez. Viszont ha azzal párosul, hogy az anya tizenegy gyereket szült, más értelmet kap. Ha pedig a tizenegy gyerekből hét fiú, s közülük hat fegyveresen szolgálta, vagy szolgálja a hazát, viseli a Magyar Néphadsereg egyenruháját, az anya fogalma különös jelentőséget nyer. Ezek a gondolatok járnak a fejünkben, miközben a Nyíregyháza melletti Nyírjesre igyekszünk, Lippai Istvánék- hoz. S az is szóba kerül, vajon milyen lehet az az asz- szony, akinek a hét fia közül eddig öt töltötte le becsülettel a katonaidejét, a hatodik jelenleg szolgálja fegyverrel a hazát. Az anya. Lippai Istvánná, kemény kötésű asszony, vidám kék szemekkel. Ha nem tudnánk róla. hogy tizenegy gyermeket nevelt fel, el sem hinnénk. Hatvankilenc éves. Arany János így mondaná: „Az élet heg.;, ének már tetején jár”. Kosztolányi hozzátenné: „Időtől koszorúzva”. — Sanyi, a legidősebb fiam már negyvenöt éves. Hej, de régen volt kiskatona! Mi tagadás, Pista behívója, a sok A honvédelmi miniszter magas kitüntetését Kenyeres József alezredes, a Szabolcs- Szatmár megyei Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancsnokság parancsnoka adja át Lippai Istvánnénak. (Miklta* Viktor felv.) munka miatt, nem a legjobbkor jött, de ő is. csakúgy, mint a két évvel idősebb Sanyi bátyja, becsülettel leszolgálta a két évet. Mindketten honvédként szereltek le. Büszke voltam, és ma is büszke vagyok arra, hogy a hét fiam közül hat bevált katonának — mondja Lippainé, s az arcán valóban elégedettség tükröződik. — A sorban Józsi követte őket. Vele sem vallottunk szégyent, hiszen tizedesként jött haza. Ezután Péter vonult be, majd Jancsi öltötte magára az egyenruhát. Ö is két csillagot érdemelt ki, raj- parancsnok is volt a díszszázadnál. Miki, a legkisebb egy éve katona. Meg vannak vele is elégedve, mert eddig már többször kapott jutalomszabadságot, legutóbb éppen a napokban hét napot. Csak az a baj, hogy olyan messze van, a Dunántúlon ... Nagyon hiányzik, mert már csak ő van a családi háznál a gyerekek közül. Természetesen szó esik a négy lányról is, akik közül Ilona adminisztrátor, Júlia szakácsnő, Erzsébet üzemi dolgozó, míg Mária rokkant- nyugdíjas. Lippainé nem tagadja, sokszor nehéz volt a tizenegy gyerekkel, mert mellettük ő nem vállalhatott állandó munkát, a férje pedig egyedül nemigen győzte. Mikor azonban a fiúk nőni kezdtek, sokat javult a helyzet. — Tudják, az az igazság, hogy minden gyerek nagyon szorgalmas volt. Nyaranként 4—5 hold kukoricakapálást vállaltunk, hogy meglegyen a káz körüli jószágnak az eleség, ugyanis ebből tudtunk pénzelni és természetesen a tizenegy gyereknek sok szalonnára, kolbászra, élelemre volt szüksége. — Hogy nekem mi volt a legszebb emlékem a fiaim katonáskodásából? Az esküjük! Ott voltam mind a haton! Ha valaki egyszer is volt már gyermekének az ünnepélyes eskütételén, akkor az tudja, milyen felemelő érzés ez egy szülőnek. Az a tudat, hogy az én fiam is •>— mikor melyik — a hazáját szolgálja, nagyon jó volt. Mostanában pedig az esik jól, ha nevem napján, vagy István- napon, amikor a férjemet ünnepeljük, de disznótorkor is, összejön a család, és együtt vagyunk. Sőt többen is, mert a hét fiam közül hat már nős, és a lányok is férjnél vannak. Anya. Egy a sok közül. Ugyanolyan mint a többi, s mégis más. Nem különbözik a többi édesanyától semmiben, csak abban, hogy hat fia volt katona. ★ A honvédelmi miniszter a közelmúltban a fegyveres erők napja alkalmából, kiemelkedő és áldozatos családanyai helytállásukért, gyermekeik gondos, szocialista szellemben való neveléséért, sorkatonai szolgálatra való becsületes felkészítéséért, anyai hivatásuk kimagasló teljesítésének elismeréséül Lippai Istvánnét, és a vajai Kupái Istvánnét a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával , tüntette ki. Pauwlik György Épül a nyíregyházi Marx téri csomópont. A temető előtti 4-es számú fő közlekedési út és az Északi körút folytatását kötik össze a tanácsi építőipari vállalat szakemberét (Gaál Béla felv). Pályaválasztási kiállítás A most végző nyolcadikos általános iskolások pályaválasztását szeretnék megkönnyíteni a nyíregyházi Szamuely Tibor Mezőgazda- sági Szakközépiskolában: pályaválasztási tanácsadó kiállítást rendeznek. Október 25-én, szerdán a szakközép- iskolában nyílt napot tartanak, a délelőtt folyamán a látogatók megtekinthetik az intézményt, valamint a kiállítást. Itt bemutatják a kertészeti, mezőgazdasági gépészeti, növényvédő szakmákat az érdeklődő kisdiákoknak.
