Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-18 / 246. szám
1978. október 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á megbízatás A pártmegbízatásokról tárgyalt behatóan legutóbbi ülésén a párt mátészalkai városi végrehajtó bizottsága. A testület megállapította: a Központi Bizottság 1972. december 20-i határozata óta jelentősen fejlődött az alapszervezetek munkája. Mátészalkán csaknem 2 ezer párttag tevékenykedik. Ebből közel 1500-nak van pártmegbízatása. Személyre szóló pártmegbízatása 460-nak nincs. Ebből a pártszervezetek 205 idős, beteg elvtársat felmentettek a pártmunka végzése alól. Megállapította a vb azt is, hogy a csaknem másfél ezer párttagnak összesen, több mint 2200 állandó jellegű pártmegbízatása van. A korábbi évekhez viszonyítva jelentős az előrehaladás. Különösen a XI. kongresszus és a párttagokkal történt beszélgetések óta. Tapasztalható a párttagok részéről a kezdeményezés és a feladatvállalás. Vigyázni kell azonban arra, nehogy egyeseket túlterheljenek, mások pedig pártmegbízatások nélkül maradjanak. Két megbízatása van a pártmegbízatással rendelkező párttagok közül 300-nak, három megbízatása 118-nak, míg négy megbízatást 21 párttag végez. Sajnos, akadnak még ennél több feladattal rendelkezők is, legalább 16-an. Helyes, hogy a pártszervezetek igyekeztek mindenkinek „testre” szabott, képességeinek megfelelő munkát adni. Ezzel a pártmunka színvonala javul. A formális jellegű pártmegbízatások elkerülése érdekében az alapszervezetek zöme a munkahelyek előtt álló feladatokból indult ki. Erre építettek a Szatmár Bútorgyárban, a MOM mátészalkai gyárában, a MÁV-nál, a ZÖLDÉRT-nél. Megállapította a városi párt-vb, hogy kialakult a pártmegbízatások teljesítésének egységes elveken és gyakorlaton alapuló ellenőrzési rendszere. Ezek a következők: a taggyűlésen való beszámoltatás, a vezetőségi üléseken történő értékelés és a pártcsoportüléseken való számadás. Legátfogóbban mégis az’ év végi beszámoló taggyűléseken mérlegelték a párttagok egész esztendőben végzett munkáját. Ügy értékelté a párt-vb, hogy a kommunisták zöme, a párttól kapott megbízatásokat önzetlenül, a közösségért érzett felelősség tudatában végzi. Különösen szép példáit mutatják ennek a munkásőrök, a propagandisták, a különböző politikai testületekben, tömegszervezetekben és a tanácsoknál dolgozó párttagok. N éhány gondra is felhívta a figyelmet a városi párt- vb. A pártmegbízatásoknak még csak kis része kapcsolódik közvetlenül a párthatározatokhoz. Esetenként az értékelés is rendszertelen. Több olyan megbízatást is számon tartanak, amelyek végrehajtása nem jelent különösebb erőfeszítést. Ez nem ösztönöz, nem vonzó. Alig található olyan megbízatás, amely célul tűzné, hogy idősebb párttagok új párttagok nevelését vállalnák. Pártszervezeteink hibája, hogy egy-egy feladatot ellátó párttagról később megfeledkeznek, nem bízzák meg újabb feladatokkal. F. K. Mezőgazdasági gumiabroncsgyár Próbaüzem 1979-ben A Gép- és Felvonószerelő Vállalat a gyárakban szükséges gépek helyszíni szerelésével foglalkozik. Munkájuk van bőven, mert nemcsak hazai, hanem külföldi megrendelőik is akadnak. Megyénk területén 3 helyen tevékenykednek jelentős apparátussal, összesen 200 szakembert számláló kollektívával; a tiszavasvári Alkaloidában, az eperjeskei MÁV-átra- kónál és a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárában. Tiszavasváriban elsősorban karbantartásokat, felújításokat végeznek, míg Eper- jeskén az átrakáshoz szükséges darupályákat készítik. Munkájuk legnagyobb figyelmet érdemlő színtere a gumigyár. Az ott épülő mező- gazdasági gumiabroncsgyártó üzem, mintegy 30 hektár területen helyezkedik el. A Gép- és Felvonószerelő Vállalat az egyes részlegekben a technológiai szerelési munkát végzi. A vulkanizáló üzemben például, mintegy 300 tonna acélanyagból kell a berendezések tartószerkezeteit elkészíteni, s majd 25 vulkanizáló gép fog benne dolgozni. A gépeket darabokra bontva szállítják, azokat a GÉPSZER-nek a helyszínen kell összeállítania, s elhelyezni. Ez nagyon precíz munkát igényel, mert a nem megfelelően beállított alkatrészek az indítás után kijavíthatatlanul eldeformálódhatnak, eltörhetnek. A vállalat előreláthatóan 55 millió forint értékű munkát végez a gumigyárban. A technológiai felszerelések zömét Szovjetunióból szerzik be, de működnek majd csehszlovák, sőt tőkés import eszközök is. A szerelést úgy végzik a beruházásnál, hogy 1979 közepére a próbaüzemelést megkezdhessék. (cs) Kerékpárhoz kerekek Nyíregyházáról Áz eltűnt munkaidő nyomában Tiszalökön H jövedelmező táppénz n ásfél éve a nyíregyházi Tempó Általános Ipari Szövetkezet és a Csepel Művek kerékpárgyára munkakapcsolatot létesített. A Tempó korszerű szerelőüzemet hozott létre, ahol a különböző típusú kerékpárok kerekeit állítják össze. A harminc nőt foglalkoztató üzemben naponta 1500—1600 kereket készítenek. Képeinken: a küllőszerelő munkacsoport ... A fogaskerék felszerelése az u tolsó művelet. Valent Mihályné munka közben. (Elek Emil felvételei) Gávavencsellő Cipőújdonságok Üj termék: ványolt női csizma gyártását kezdték meg a közelmúltban Gáva- vencsellőn, a Victoria Cipőipari Szövetkezetben. Az új modellek méltán számíthatnak sikerre. Bokától a térden felül érő hosz- szúságig 11 modellt gyárt a szövetkezet — a most divatos karcsú, magas sarokkal, felhajtható, galléros szárral — hat színben: fekete, sötétbarna, két árnyalatú drapp, csau és bordó bőrből. Az NSZK-ba 32 ezer 700 párat exportáltak az idén, s a hónap végéig még 4500 párat indítanak útnak a Victoriá- ból a nyugatnémet megrendelő részére. Az 1979-es év modelljeiből gazdag mintakollekciókat küldött megrendelőinek a szövetkezet. A napokban New Yorkba indítottak útnak egy 60 párás kollekciót: szép kivitelű ványolt csizmákat. Október végén dől el, igényli-e az amerikai cég a gávavencsellői csizmákat. A szövetkezet egyelőre 30 ezer párás megrendelésbe számít. Régi megrendelőjük, az NSZK az előzetes tárgyálá- sok szerint 100 ezer pár lábbelit vesz jövőre a szövetkezettől. Szocialista országokba 200 ezer pár cipő szállítását tervezik a következő évben. A következő évi terv teljesítésében részt vesz az új üzemcsarnok is, melyet év végén ad át a kivitelező. A Tiszalöki Faipari Vállalat igazgatója, Balogh Gábor szerint: — A munkaidőalap kihasználása rossz. Két okra vezethető ez vissza: a gépekhez szükséges pótalkatrészek hiányára és a sajnálatosan sok betegre. Pontosabban fogalmazva: a sok táppénzes állományban lévőre. Mert — meggyőződésem —, a kettő nem ugyanaz. Az anyaghiány, nálunk nem szerepel az okok között. Tízmilliós kiesés Nézzük közelebbről a dolgokat. Nem megoldott a segédanyag és az alkatrészellátás, származzon a gép bárhonnan. Üzemképtelen targonca, rossz rakodó, használhatatlan IFA teherautó nehezíti a helyzetet. — Másfél, két évre előre kell megrendelni az alkatrészeket, és ez, indokolni sem nagyon szükséges, hogy miért, gátja a folyamatos termelésnek. Közvetlen kapcsolatok útján sokkal könnyebben lehetne beszerezni a lét- fontosságú cikkeket, azonban a rendelkezések nem teszik ezt lehetővé. Kimutatták: egy év alatt — elnagyoltan számolva — mintegy 10 millió forint termelési érték esik ki, mert a gépállások az előállítható hatezer Szabolcs ládát napi négy és fél ezerre csökkentik. Persze, a gépállás csak az egyik ok. Napi átlagban öt- ven-hatvan ember marad táppénzben, az összlétszám legalább tíz százaléka. A „háromnapos” betegségek elleni rendelkezés eredménye pedig: nincs annyi „heveny” megbetegedés, mint annak előtte, helyüket a szép hosz- szú gyengélkedések vették át. Igaztalanság lenne feltételezni, hogy nincsenek valódi betegek, de kétségtelen tény: gyanúsan magas az arány. — Az emberek nálunk viszonylag jól keresnek — vélekedik az igazgató — a kieső néhány száz forint pedig a többségnek megéri a pihenést, vagy a maszek munkát. A beteglátogatás legtöbbször mit sem ér. ráadásul sokba kerül — gépkocsi, sofőr és két látogató kell hozzá. „Itt mindenki lumbágós...1 ii Már fél hétre járt, és a kisfiú összekucorodott a paplan alatt. A függöny mellett beszűrődő sápadt fény nem tudta kiverni szemeiből az álmosságot, holott ha tiszta kék ég ragyogott be, az nyomban kiugrasztotta az ágyból. Apja ingerkedve rántotta le róla a takarót, a kapálózó apró lábak, a nevetős-durcás szemek mintha fényesebbé tették volna a szobát. — Ki az ágyból, úrfi! Hasadra süt a nap! — Nem is süt a nap — mutatta diadalmasan a gyerek az ablakot. — Inkább ne menjünk sehova! — fúrta a fejét a párnába. De már nevetett. — Hogyne mennénk. Gyere csak, nézzünk ki az utcára. Olyan köd van, hogy az orrunkig se látunk ... A kicsi fölpattant, s álmélkodva pislogott ki a félrehúzott függöny mellett. — Hűha! — álmélkodott a kisfiú. — Milyen sok köd. Menjünk bele, jó? — Azzal felszólítás nélkül hozzálátott az öltözködésnek, s közben izgatottan csacsogott. Köd — Ilyen nagy ködben, ugye, az autók nem járnak? Es a buszok se — mondta. Meg a lámpájukat felgyújtják — fűzte tovább csapongó gondolatait. Megtorpant. Kinézett újra a tompa, távlat nélküli égboltra. — A madarak hogy tudnak repülni ilyen nagy ködben? — A probléma felvetésénél többre azonban nem futotta a háromesztendős fejben, így tétovázás nélkül ugrott egyet a fantáziája. — A bölcsődében majd elmondom a gyerekeknek, hogy nagy ködben mentünk ... Amikor kiléptek az utcára, a fiúcska hallgatott. Nem szólt vagy húsz méteren át, ám akkor megállt. Belekapaszkodott apja kezébe, és tétovázva kérdezte. — Hol a nagy köd? Köröttünk ugyanis tisztán látszottak a járda menti fák, virágok, a ház oldala, s jól lehetett látni azt a nénit is, aki előttük sietett vagy tíz lépésnyire. Az apa meghökkent. Mit lehet erre válaszolni? Már fogalmazta magában, hogy „ott van a nagy köd, kisfiam, előttünk, nézd csak, a néni mindjárt belemegy, s nem fog látszani...”, ám mégsem mondta ki. Mert ez igaz ugyan, ám ha odaérnek ahhoz a magas fához, melynél az asszony alakja belemosódott a szürkeségbe, ott újra csak tiszta lesz a levegő egy jókora körben... Valamit mormogott az orra alatt, ám a gyerek csak bámészkodott. Apja megrántotta a kezét: sietni kell. Közben tovább rágódott magában. A kisfiú előremeredt, oda, ahol a járda vége semmibe veszett. Megiramodott. Futott, futott, lelkendezve kiáltott vissza apjának: Mindjárt meglesz az a köd! Aztán kifulladva megállt. Csak a fák, házfalak változtak. A köd egy lépést sem közeledett. Az ajtót filozofikus gondolatok szállták meg. „De sok ilyen megfoghatatlan dolog vár még rád, fiam ...” Aztán utolérte a gyereket, és a karjába vette. Tarnavölgyi György A tiszalöki telep vezetője Veres László további adalékkal szolgál a témához: — Megesett, hogy a főorvosi felülvizsgálat során kiírt táppénzeseket két-három nap után, a körzeti orvos ismételten betegállományba vette. Itt, kérem, mindenki lumbágós, mert azt nehéz ellenőrizni. Kropcsák Mihály asztalos brigádvezető mondja: — Sokan akkor betegek, amikor akarnak. Kis községekben laknak, ismerik az orvost... Most is volt egy ellenőrzés, az egyik tiszadobi munkatársunkat nem találták otthon, de a büntetés elmaradt, mert utólag ő is kapott igazolást... Ebben a műszakban két olyan házaspár is van, akik fizetés után rendszeresen otthon maradnak, pár napig a színüket sem látni. Gondolom, nem nehéz az okot kitalálni. A két házaspár — mivel a vállalattól még egyszer, remélhetőleg utoljára türelmet kaptak — maradjon névtelen. Egyikük egy gyereket nevel, de az asszony előző házasságából származó kettő után fizet tartásdíjat. A bíróság ugyanis, a volt férjnek ítélte őket. Ötezer-ötszázat keresnek ketten, albérletben laknak. Fogadkoznak: több mint egy hónapja nem voltak fizetés után „betegek”. Miért hiányoznak ? * A másik házaspárnak hat gyereke van. Négyezer-ötszázat keresnek ketten. Miért hiányoznak? — Mindig van mit elintézni — meséli az asszony, de aztán, mint a csínytevésen kapott gyerek, nevetgélve ismeri el a valós okot. az italt. — Emberek vagyunk, elgörbülünk. — Néha elkeseredek — — mondja a férj, aki pár hónapja szabadult a börtönből. A beszélgetés vége: ígérgetés. A tiszalöki teleptől hét kilométerre, Kisfástanyán működik egy kicsi, kilencven embert foglalkoztató részleg. Pál Sándor telepvezető fej- bevágó adatot közöl: húszhuszonöt százalék a napi Tií- ányzók aránya. — Betegek ? — Táppénzesek — válaszolja kurtán. Furcsa esetek is előfordulnak itt. Az egyik dolgozónak idén már kétszer, összesen pedig ötször szakadt le a körme. Kétszáz forintot fizet a biztosító, és heteket lehet ezzel betegállományban lenni. — Szándékosság? A telepvezető válasz helyett a munkát mutatja. Fatörzset kell a szállítógörgőkre helyezni. Olyan mozdulat egy sincs, ami a köröm leszakadását okozhatná. Speidl Zoltán
