Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-18 / 246. szám

1978. október 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á megbízatás A pártmegbízatásokról tárgyalt behatóan legutóbbi ülésén a párt mátészalkai városi végrehajtó bi­zottsága. A testület megállapította: a Központi Bizottság 1972. december 20-i határozata óta jelentősen fejlődött az alapszervezetek munkája. Mátészalkán csaknem 2 ezer párttag tevékenyke­dik. Ebből közel 1500-nak van pártmegbízatása. Sze­mélyre szóló pártmegbízatása 460-nak nincs. Ebből a pártszervezetek 205 idős, beteg elvtársat felmentettek a pártmunka végzése alól. Megállapította a vb azt is, hogy a csaknem másfél ezer párttagnak összesen, több mint 2200 állandó jellegű pártmegbízatása van. A korábbi évekhez viszonyítva jelentős az előrehaladás. Különösen a XI. kongresszus és a párttagokkal történt beszélgeté­sek óta. Tapasztalható a párttagok részéről a kezdemé­nyezés és a feladatvállalás. Vigyázni kell azonban arra, nehogy egyeseket túl­terheljenek, mások pedig pártmegbízatások nélkül ma­radjanak. Két megbízatása van a pártmegbízatással ren­delkező párttagok közül 300-nak, három megbízatása 118-nak, míg négy megbízatást 21 párttag végez. Sajnos, akadnak még ennél több feladattal rendelkezők is, leg­alább 16-an. Helyes, hogy a pártszervezetek igyekeztek mindenkinek „testre” szabott, képességeinek megfelelő munkát adni. Ezzel a pártmunka színvonala javul. A formális jellegű pártmegbízatások elkerülése érdekében az alapszervezetek zöme a munkahelyek előtt álló fel­adatokból indult ki. Erre építettek a Szatmár Bútor­gyárban, a MOM mátészalkai gyárában, a MÁV-nál, a ZÖLDÉRT-nél. Megállapította a városi párt-vb, hogy kialakult a pártmegbízatások teljesítésének egységes elveken és gyakorlaton alapuló ellenőrzési rendszere. Ezek a követ­kezők: a taggyűlésen való beszámoltatás, a vezetőségi üléseken történő értékelés és a pártcsoportüléseken va­ló számadás. Legátfogóbban mégis az’ év végi beszámoló taggyűléseken mérlegelték a párttagok egész esztendő­ben végzett munkáját. Ügy értékelté a párt-vb, hogy a kommunisták zöme, a párttól kapott megbízatásokat önzetlenül, a közössé­gért érzett felelősség tudatában végzi. Különösen szép példáit mutatják ennek a munkásőrök, a propagandis­ták, a különböző politikai testületekben, tömegszerveze­tekben és a tanácsoknál dolgozó párttagok. N éhány gondra is felhívta a figyelmet a városi párt- vb. A pártmegbízatásoknak még csak kis része kapcsolódik közvetlenül a párthatározatokhoz. Esetenként az értékelés is rendszertelen. Több olyan megbízatást is számon tartanak, amelyek végrehajtása nem jelent különösebb erőfeszítést. Ez nem ösztönöz, nem vonzó. Alig található olyan megbízatás, amely célul tűzné, hogy idősebb párttagok új párttagok nevelését vállalnák. Pártszervezeteink hibája, hogy egy-egy fela­datot ellátó párttagról később megfeledkeznek, nem bízzák meg újabb feladatokkal. F. K. Mezőgazdasági gumiabroncsgyár Próbaüzem 1979-ben A Gép- és Felvonószerelő Vállalat a gyárakban szüksé­ges gépek helyszíni szerelésé­vel foglalkozik. Munkájuk van bőven, mert nemcsak ha­zai, hanem külföldi megren­delőik is akadnak. Megyénk területén 3 helyen tevékenykednek jelentős ap­parátussal, összesen 200 szak­embert számláló kollektívá­val; a tiszavasvári Alkaloidá­ban, az eperjeskei MÁV-átra- kónál és a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárá­ban. Tiszavasváriban elsősor­ban karbantartásokat, felújí­tásokat végeznek, míg Eper- jeskén az átrakáshoz szüksé­ges darupályákat készítik. Munkájuk legnagyobb fi­gyelmet érdemlő színtere a gumigyár. Az ott épülő mező- gazdasági gumiabroncsgyártó üzem, mintegy 30 hektár te­rületen helyezkedik el. A Gép- és Felvonószerelő Vál­lalat az egyes részlegekben a technológiai szerelési munkát végzi. A vulkanizáló üzem­ben például, mintegy 300 tonna acélanyagból kell a berendezések tartószerkeze­teit elkészíteni, s majd 25 vulkanizáló gép fog benne dolgozni. A gépeket darabok­ra bontva szállítják, azokat a GÉPSZER-nek a helyszínen kell összeállítania, s elhelyez­ni. Ez nagyon precíz munkát igényel, mert a nem megfele­lően beállított alkatrészek az indítás után kijavíthatatlanul eldeformálódhatnak, eltörhet­nek. A vállalat előreláthatóan 55 millió forint értékű munkát végez a gumigyárban. A tech­nológiai felszerelések zömét Szovjetunióból szerzik be, de működnek majd csehszlovák, sőt tőkés import eszközök is. A szerelést úgy végzik a be­ruházásnál, hogy 1979 köze­pére a próbaüzemelést meg­kezdhessék. (cs) Kerékpárhoz kerekek Nyíregyházáról Áz eltűnt munkaidő nyomában Tiszalökön H jövedelmező táppénz n ásfél éve a nyíregyházi Tempó Általános Ipari Szövetkezet és a Csepel Művek kerékpárgyára munkakapcsolatot létesített. A Tem­pó korszerű szerelőüzemet hozott létre, ahol a különböző típusú ke­rékpárok kerekeit állítják össze. A harminc nőt foglalkoztató üzemben na­ponta 1500—1600 kereket készítenek. Képeinken: a küllőszerelő munkacso­port ... A fogaskerék felszerelése az u tolsó művelet. Valent Mihályné munka közben. (Elek Emil felvételei) Gávavencsellő Cipő­újdonságok Üj termék: ványolt női csizma gyártását kezdték meg a közelmúltban Gáva- vencsellőn, a Victoria Cipő­ipari Szövetkezetben. Az új modellek méltán számíthatnak sikerre. Boká­tól a térden felül érő hosz- szúságig 11 modellt gyárt a szövetkezet — a most divatos karcsú, magas sarokkal, fel­hajtható, galléros szárral — hat színben: fekete, sötétbar­na, két árnyalatú drapp, csau és bordó bőrből. Az NSZK-ba 32 ezer 700 párat exportáltak az idén, s a hó­nap végéig még 4500 párat indítanak útnak a Victoriá- ból a nyugatnémet megren­delő részére. Az 1979-es év modelljei­ből gazdag mintakollekció­kat küldött megrendelőinek a szövetkezet. A napokban New Yorkba indítottak útnak egy 60 párás kollekciót: szép kivitelű ványolt csizmákat. Október végén dől el, igényli-e az amerikai cég a gávavencsellői csizmákat. A szövetkezet egyelőre 30 ezer párás megrendelésbe számít. Régi megrendelőjük, az NSZK az előzetes tárgyálá- sok szerint 100 ezer pár láb­belit vesz jövőre a szövetke­zettől. Szocialista országok­ba 200 ezer pár cipő szállí­tását tervezik a következő évben. A következő évi terv tel­jesítésében részt vesz az új üzemcsarnok is, melyet év végén ad át a kivitelező. A Tiszalöki Faipari Válla­lat igazgatója, Balogh Gábor szerint: — A munkaidőalap ki­használása rossz. Két okra vezethető ez vissza: a gépek­hez szükséges pótalkatrészek hiányára és a sajnálatosan sok betegre. Pontosabban fogalmazva: a sok táppénzes állományban lévőre. Mert — meggyőződésem —, a kettő nem ugyanaz. Az anyaghi­ány, nálunk nem szerepel az okok között. Tízmilliós kiesés Nézzük közelebbről a dol­gokat. Nem megoldott a se­gédanyag és az alkatrészel­látás, származzon a gép bár­honnan. Üzemképtelen tar­gonca, rossz rakodó, hasz­nálhatatlan IFA teherautó nehezíti a helyzetet. — Másfél, két évre előre kell megrendelni az alkatré­szeket, és ez, indokolni sem nagyon szükséges, hogy mi­ért, gátja a folyamatos ter­melésnek. Közvetlen kapcso­latok útján sokkal könnyeb­ben lehetne beszerezni a lét- fontosságú cikkeket, azon­ban a rendelkezések nem te­szik ezt lehetővé. Kimutatták: egy év alatt — elnagyoltan számolva — mintegy 10 millió forint ter­melési érték esik ki, mert a gépállások az előállítható hatezer Szabolcs ládát napi négy és fél ezerre csökken­tik. Persze, a gépállás csak az egyik ok. Napi átlagban öt- ven-hatvan ember marad táppénzben, az összlétszám legalább tíz százaléka. A „háromnapos” betegségek el­leni rendelkezés eredménye pedig: nincs annyi „heveny” megbetegedés, mint annak előtte, helyüket a szép hosz- szú gyengélkedések vették át. Igaztalanság lenne felté­telezni, hogy nincsenek va­lódi betegek, de kétségtelen tény: gyanúsan magas az arány. — Az emberek nálunk vi­szonylag jól keresnek — vé­lekedik az igazgató — a ki­eső néhány száz forint pedig a többségnek megéri a pihe­nést, vagy a maszek munkát. A beteglátogatás legtöbbször mit sem ér. ráadásul sokba kerül — gépkocsi, sofőr és két látogató kell hozzá. „Itt mindenki lumbágós...1 ii Már fél hétre járt, és a kis­fiú összekucorodott a paplan alatt. A függöny mellett be­szűrődő sápadt fény nem tud­ta kiverni szemeiből az ál­mosságot, holott ha tiszta kék ég ragyogott be, az nyomban kiugrasztotta az ágyból. Apja ingerkedve rántotta le róla a takarót, a kapálózó apró lábak, a nevetős-durcás szemek mintha fényesebbé tették volna a szobát. — Ki az ágyból, úrfi! Ha­sadra süt a nap! — Nem is süt a nap — mu­tatta diadalmasan a gyerek az ablakot. — Inkább ne menjünk sehova! — fúrta a fejét a párnába. De már ne­vetett. — Hogyne mennénk. Gyere csak, nézzünk ki az utcára. Olyan köd van, hogy az or­runkig se látunk ... A kicsi fölpattant, s álmél­kodva pislogott ki a félrehú­zott függöny mellett. — Hűha! — álmélkodott a kisfiú. — Milyen sok köd. Menjünk bele, jó? — Azzal felszólítás nélkül hozzálátott az öltözködésnek, s közben izgatottan csacsogott. Köd — Ilyen nagy ködben, ugye, az autók nem járnak? Es a buszok se — mondta. Meg a lámpájukat felgyújtják — fűzte tovább csapongó gondo­latait. Megtorpant. Kinézett újra a tompa, távlat nélküli égboltra. — A madarak hogy tudnak repülni ilyen nagy ködben? — A probléma fel­vetésénél többre azonban nem futotta a háromesztendős fej­ben, így tétovázás nélkül ug­rott egyet a fantáziája. — A bölcsődében majd elmondom a gyerekeknek, hogy nagy ködben mentünk ... Amikor kiléptek az utcára, a fiúcska hallgatott. Nem szólt vagy húsz méteren át, ám ak­kor megállt. Belekapaszkodott apja kezébe, és tétovázva kér­dezte. — Hol a nagy köd? Köröttünk ugyanis tisztán látszottak a járda menti fák, virágok, a ház oldala, s jól le­hetett látni azt a nénit is, aki előttük sietett vagy tíz lépés­nyire. Az apa meghökkent. Mit lehet erre válaszolni? Már fogalmazta magában, hogy „ott van a nagy köd, kisfiam, előttünk, nézd csak, a néni mindjárt belemegy, s nem fog látszani...”, ám még­sem mondta ki. Mert ez igaz ugyan, ám ha odaérnek ahhoz a magas fához, melynél az asszony alakja belemosódott a szürkeségbe, ott újra csak tiszta lesz a levegő egy jóko­ra körben... Valamit mormogott az orra alatt, ám a gyerek csak bá­mészkodott. Apja megrántot­ta a kezét: sietni kell. Köz­ben tovább rágódott magában. A kisfiú előremeredt, oda, ahol a járda vége semmibe veszett. Megiramodott. Futott, futott, lelkendezve kiáltott vissza apjának: Mindjárt meglesz az a köd! Aztán kifulladva megállt. Csak a fák, házfalak változ­tak. A köd egy lépést sem közeledett. Az ajtót filozofi­kus gondolatok szállták meg. „De sok ilyen megfoghatatlan dolog vár még rád, fiam ...” Aztán utolérte a gyereket, és a karjába vette. Tarnavölgyi György A tiszalöki telep vezetője Veres László további adalék­kal szolgál a témához: — Megesett, hogy a főor­vosi felülvizsgálat során ki­írt táppénzeseket két-három nap után, a körzeti orvos is­mételten betegállományba vette. Itt, kérem, mindenki lumbágós, mert azt nehéz el­lenőrizni. Kropcsák Mihály asztalos brigádvezető mondja: — Sokan akkor betegek, amikor akarnak. Kis közsé­gekben laknak, ismerik az orvost... Most is volt egy el­lenőrzés, az egyik tiszadobi munkatársunkat nem találták otthon, de a büntetés elma­radt, mert utólag ő is kapott igazolást... Ebben a mű­szakban két olyan házaspár is van, akik fizetés után rendszeresen otthon marad­nak, pár napig a színüket sem látni. Gondolom, nem nehéz az okot kitalálni. A két házaspár — mivel a vállalattól még egyszer, re­mélhetőleg utoljára türel­met kaptak — maradjon név­telen. Egyikük egy gyereket nevel, de az asszony előző házasságából származó kettő után fizet tartásdíjat. A bí­róság ugyanis, a volt férjnek ítélte őket. Ötezer-ötszázat keresnek ketten, albérletben laknak. Fogadkoznak: több mint egy hónapja nem vol­tak fizetés után „betegek”. Miért hiányoznak ? * A másik házaspárnak hat gyereke van. Négyezer-öt­százat keresnek ketten. Mi­ért hiányoznak? — Mindig van mit elin­tézni — meséli az asszony, de aztán, mint a csínytevésen kapott gyerek, nevetgélve is­meri el a valós okot. az italt. — Emberek vagyunk, elgör­bülünk. — Néha elkeseredek — — mondja a férj, aki pár hó­napja szabadult a börtönből. A beszélgetés vége: ígér­getés. A tiszalöki teleptől hét ki­lométerre, Kisfástanyán mű­ködik egy kicsi, kilencven embert foglalkoztató részleg. Pál Sándor telepvezető fej- bevágó adatot közöl: húsz­huszonöt százalék a napi Tií- ányzók aránya. — Betegek ? — Táppénzesek — vála­szolja kurtán. Furcsa esetek is előfordul­nak itt. Az egyik dolgozónak idén már kétszer, összesen pedig ötször szakadt le a körme. Kétszáz forintot fizet a biztosító, és heteket lehet ezzel betegállományban len­ni. — Szándékosság? A telepvezető válasz he­lyett a munkát mutatja. Fa­törzset kell a szállítógörgők­re helyezni. Olyan mozdulat egy sincs, ami a köröm le­szakadását okozhatná. Speidl Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents