Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-18 / 246. szám
4 kelet-magyarorszäg 1978. október 18. TELEX LUANDA Mobutu Sese Seko zaire-i elnök kedden befejezte háromnapos hivatalos látogatását az Angolai Népi Köztársaságban. A luandai repülőtéren Agostinho Neto angolai elnök búcsúztatta a szomszédos ország államfőjét. A hivatalos látogatás lezárásaképpen a két elnök közös közleményt írt alá. A közleményben Angola és Zaire kinyilvánítja elkötelezettségét a békés egymás mellett élés elveihez és az afrikai egységszervezet alapokmányához. Magyarországra érkezik Piotr Jaroszewicz Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa elnökének meghívására a hét végén baráti látogatásra hazánkba érkezik Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Nép- köztársaság minisztertanácsának elnöke. Lengyel bíboros a pápai trónon PRÁGA Szovjet pártküldöttség érkezett kedden Prágába Ar- vid Pelsének. az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának vezetésével. A delegációt a csehszlovák főváros repülőterén Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára üdvözölte. A szovjet vendégek látogatásuk folyamán eszmecserét tartanak a CSKP képviselőivel a két párt legutóbbi kongresszusán hozott határozatok végrehajtásáról, valamint a pártellenőrzési munka tapasztalatairól. SINGAPORE Singaporeben közös szingapúri—vietnami nyilatkozatot hoztak nyilvánosságra Pham Van Dong vietnami kormányfő kétnapos hivatalos látogatásáról. A két kormányfő megállapította, hogy a két ország népe, valamint a délkelet-ázsiai béke és stabilitás érdekében szilárdítani kívánják a baráti kapcsolatokat és az együttműködést — hangzik a nyilatkozat. A közös nyilatkozat rámutat: Délkelet-Ázsiát a béke. a függetlenség, a szabadság, a semlegesség, valamint a stabilitás és a fejlődés térségévé kell változtatni. A Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnökét fogadta Benjamin Henry Sheares köztársasági elnök. Pham Van Dong és kísérete hazautazott Singaporéból. Losonczi Pál üdvözlete az új római egyházfőhöz Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a következő üdvözletei intézte II. János Pál pápához: őszentsége, II. János Pál pápának, Vatikán- város. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya nevében jókívánságaimat fejezem ki abból az alkalomból, hogy megválasztották a római katolikus egyház pápájának. Reméljük, hogy őszentsége irányításával a katolikus egyház továbbra is tevékenyen részt vállal az emberiséget legközvetlenebbről érintő sorskérdések megoldásában: az enyhülés és a leszerelés ügyének előmozdításában, a népek békés jövőjének biztosításában. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. ★ II. János Pál pápát október 22-én, vasárnap iktatják be ünnepélyesen tisztségébe — közölték a Vatikánban. Mint elődjét, I. János Pált, őt sem koronázzák meg. A beiktatási ünnepség után az új pápa misét pontifikái. ★ Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Henryk JabKarol Wojtyla krakkói kardinálist választották meg pápának. Képünkön az új egyházfő, aki II. János Pál nevet vette fel. (Kelet-Magyaror- szág telefotó) lonski, az államtanács elnöke és Piotr Jaroszewicz, a minisztertanács elnöke közös üzenetet intéztek az új római katolikus egyházfőhöz megválasztása alkalmából. Az üzenet a lengyel nép és a Lengyel Népköztársaság vezető testületéi nevében szívélyes üdvözletei tolmácsolja és minden jót kíván az új pápának, — jelentette az MTI varsói tudósítója. ItedÉBMBAHBHHalMÉÉÉIáÉÉMHHin Illusztris vendég Pekingben KÍNÁVAL KAPCSOLATBAN már aligha1 érheti meglepetés a világot. A nemzetközi sajtó ennek ellenére bő terjedelemben foglalkozik egy most Pekingbe érkezett delegációval. A küldöttség San- tiagóból, a chilei fővárosból érkezett. Nem kisebb rangú személyiség vezeti, mint Her- nan Cubillos Sallato, a junta külügyminisztere, Pinochet tábornok egyik közeli munkatársa. ■Egy ilyen utazás koordinátáinak meghatározásánál a vezető rangja mellett támpontot ad a látogatás időtartama. A nemzetközi szokásjog szerint ilyen összetételű delegáció általában kettő—négy napig tartózkodik a meglátogatott országban. A chilei külügyminiszter és népes kísérete viszont tíz teljes napot tölt a Kínai Népköztársaságban és ez az adat is önmagáért beszél. A kapcsolatok a két ország között persze nem újak. Peking intenzív érdeklődése a földkerekség egyik legreakciósabb rezsimje iránt pontosan beleillik a kínai külpolitika általános stratégiájába. Ennek lényege: minél szovjetellenesebb egy személyiség, vagy kormányzat, annál melegebb fogadtatásra számíthat a pekingi vezetők rezidenciáján, a tiltott vár- rosban. A modell minden esetben beigazolódott: elég Brzezins- ki, Franz-Josef Strauss, vagy éppen a brit konzervatív vezér, Thatcher asszony látogatására emlékeznünk. És most a chilei külügyminiszter ... A látogatás deklarált célja egy újabb kínai-chilei gazdasági egyezmény megkötése. A szerződés ebben a tömény politikai hátterű műfajban sem az első fecske. Pontosan egy esztendeje, 1977 októberében már megszületett egy három évre szóló egyezmény a két ország között, amely — egyebek között — százötezer tonna chilei réz vásárlásáról szólt. Most állítólag belép a témák sorába egy másik jellegzetesen chilei termék, a salétrom is. AZ ELŐZETES KÍNAI NYILATKOZATOK szerint ez a salétrom ,,a kínai mezőgazdaság fejlesztéséhez” kell. A salétromot azonban közismerten egyéb célokra is használják, például puskapor'gyártására. A gyakorlati részleteket aligha ismerheti meg a nemzetközi közvélemény. Annyi azonban biztos, hogy a chilei salétrom iránti kínai érdeklődésnek sokkal több köze van a hideg- és melegháború számtalan formájához, mint bármilyen békés tevékenységhez. A kép lényege mégiscsak az, hogy miközben Peking fokozza nyomását Vietnamra, szocialista és nem szocialista országok egész sorát fenyegeti, a tiltott városban tárt karokkal üövözlik a maratoni barátkozásra érkezett juntakülügyminisztert ... Harmat Endre (Folytatás az 1. oldalról) előállításának segítése mellett még több gondot fordítsanak a lakosság kulturális, szociális, egészségügyi ellátásának szervezésére. Kérte a végrehajtó bizottság, a vezetők legyenek még igényesebbek a saját és az apparátus munkájával szemben. A végrehajtó bizottság a beszámolót elfogadta és elismerését fejezte ki a javuló munkáért. Az ülésen többek között jelentést vitattak meg a megye hosszú távú iparfejlesztési koncepciója megvalósulásáról. Megállapította a végrehajtó bizottság: a tervszerű iparfejlesztéssel megváltozott a megye gazdasági, vele a társadalmi struktúrája is. A hosszú távra meghatározott fejlődési irányok és arányok az ipar területén helyesnek bizonyultak. A megye párt-, tanácsi terveihez, a gazdasági struktúra megváltoztatásához sok segítséget nyújtottak az illetékes szakminisztériumok. A koncepciók általában továbbra is iránymutatók, a szerkezetben azonban néhány korszerűsítést végre kell hajtani. Nagyobb ütemben szükséges fejleszteni az élelmiszeripart, szinten tartani a nehéz- és a gépipart. A könnyűipart pedig a népgazdaság igénye szerint alakítani. A jelenlegi helyzet figyelembevételével a szabad munkaerőt még tervszerűbben kell felhasználni. Az iparfejlesztést a település- fejlesztéssel komplexen szükséges megtervezni. A végrehajtó bizottság a továbbiakban egyéb ügyeket tárgyalt. NATO-manőverek Aligha kétséges bárki számára is: az NSZK kulcsország az atlanti szövetségben. Nem csupán azért, mert a NATO tagállamai közül a második gazdasági hatalom, s az ország lélekszámát tekintve is az USA után következik a sorban. A Német Szövetségi Köztársaság területe a világ talán legalaposabban és legköltségesebben kiépített feltételezett hadszíntere, ahol — a szocialista országok határainak közelében — hatalmas hadigépezetet állomásoztatnak. Jelentős erőt képvisel a nyugatnémet hadsereg is — a Bundeswehr állományában majd félmillió katona szolgál. Hadgyakorlat és vita Az idén ősszel a2 NSZK területe, mint annyiszor az elmúlt években, „csatatérré” változott. Immár több, mint egy hónapja folyik az „Autumn Forge—78” hadgyakorlat, a nagy atlanti hadijátékok legnagyobbika. összesen több, mint 30 hadgyakorlatot rendez a NATO 1978 őszén, s az idei „atlanti tűzijáték” méretei felülmúlnak minden korábbit: több, mint 300 ezer katona vesz részt rajtuk, számtalan harckocsit, repülőgépet, helikoptert vonnak be a „harcokba”. Az idézőjelbe tett csatáknak azonban nagyon is valóságos áldozatai vannak — a hírügynökségek jelentései szerint szeptember utolsó napjaira már vagy tizenhat nyugatnémet és amerikai katona, több polgári személy esett áldozatul a hadgyakorlatnak. Az emberéletek nem mérhetők pénzegységgel, de az anyagi kár igen — ez már most eléri a 20 millió márkát. A politikai kár azonban ennél is nagyobb. Hiszen aligha vitatható veszélyt jelent az Európa kellős közepén megmozgatott hatalmas mennyiségű harci technika, az USA területéről átszállított rengeteg fegyver, a tengereken harci alakzatba felfejlődött hadihajók és tengeralattjárók, az eget szántó vadászgépek és bombázók tömege. Ezt a veszélyt, amelyre oly sokszor figyelmeztetett már a világ józanabb fele, most úgy tűnik Nyugaton, az NSZK-ban is felismerték. Helmut Schmidt kancellár a NATO-társaság hamburgi közgyűlésén elítélte azokat, akik a katonai paktumon belül válságtudatot igyekeznek teremteni a „keletről fenyegető veszély” ürügyén és a „NATO viszonylagos gyengeségére” hivatkozva mind nagyobb összegeket követelnek a katonai költségvetések számára. (Az sem véletlen, hogy az évente megismétlődő propagandakampányokat rendszeresen arra az időpontra időzítik, amikor az atlanti országokban az évi költségvetések vitája zajlik a parlamentekben.) A Nyugat-Európa területén folyó nagyszabású hadgyakorlatok veszélyességére felhívta a figyelmet a bonni kormány egyik tagja is. Von Bülow, a hadügyminisztérium parlamenti államtitkára nyilatkozatában kijelentette: a fél kontinenst átfogó szárazföldi, légi és tengeri gyakorlatok „magamutogatása” egyáltalán nem használ a nemzetközi légkörnek. (A dologhoz tartozik, hogy a jobboldal felhördülését követően Von Bülow főnöke, Hans Apel hadügyminiszter elhatárolta magát az államtitkár kijelentésétől, de maga is hozzátette: megvizsgálandó, hogy jövőre ilyen mértékben ismételjék-e meg a manővereket?) Neutrontóma A józanabb hangokra nem maradt el a NATO héjáinak válasza. A hamburgi tanácskozáson felszólaló Joseph Luns NA- TO-főtitkár — egy szólamban Haig amerikai tábornokkal, az európai atlanti erők főparancsnokával — ismét a szovjet veszély emlegetésével hozakodott elő, s mint annyiszor, arra szólította fel az Egyesült Államokat: minél előbb rendszeresítsék a neutronfegyvert! Ismeretes, hogy az USA elnöke a nemzetközi tiltakozás ellenére sem mondott le véglegesen az új típusú tömegpusztító eszköz bevezetéséről, s a washingtoni képviselőház legutóbbi döntésével további anyagi alapokat biztosított az N-bomba majdani gyártásához. A neutronfegyver tehát továbbra is téma marad — annak ellenére, hogy 700 millió ember aláírásával tiltakozott gyártása ellen, s a Szovjetunió vezetői kijelentették: nem kezdik el gyártását, ha erre az USA is kötelezettséget vállal. Mindez arra mutat — húzzák alá világszerte a megfigyelők —, hogy befolyásos katonai és „civil” NATO-körök továbbra is arra törekszenek, hogy akadályozzák a katonai enyhülés amúgy is igen lassan haladó folyamatát. Szeptember 29‘én Becsben megkezdődött a közép-európai csapatcsökkentési tárgyalások XVI. fordulója — a Hofburg kongresszusi termének asztalán átfogó, s messzemenő kompromisz- szumokat tartalmazó szocialista javaslatok várták a választ a NATO-tagállamoktól. A sikernek azonban akadálya lehet, ha a nyugati fél nem a kölcsönös bizalom alapján, hanem továbbra is egyoldalú előnyökre számítva ül le az asztalhoz. S aligha kétséges, a Közép-Európában jelenleg fennálló erőegyensúlyt veszélyezteti az újabb amerikai csapategységek átvezénylése az NSZK területére. (Ezekben a napokban például egy teljes harckocsidandárt szállítanak át Európába az USA-ból.) A veszélyes manőverekre — katonaiakra és politikaiakra egyaránt — figyelmeztetett Leonyid Brezsnyev bakui beszédében. Kijelentette: a Nyugat ellen irányuló állítólagos „katonai fenyegetéssel” kapcsolatos koholmányokra azért van szükség, hogy igazolják a NATO újabb fegyverkezési terveit, az „erőpozíció” politikájához való visszatérésre irányuló kísérleteket. Ez pedig — s ez az SZKP főtitkárának beszédéből is kiviláglik — elavult és reménytelen törekvés ... Miklós Gábor Délkelet-Azsia: újra feszültséggóc A vietnami háború után a világ joggal reménykedett abban, hogy ez a térség a stabilitás, a béke övezetévé válik. Sajnálatos módon új tényező lépett be a térség politikai színpadára, egy, már régebben kimunkált, de a felszín alatt kiterebélyesedő jelenség: a kínai hegemonisztikus törekvések. A kínai vezetés világuralmi törekvésének szolgálatába állította a politika csaknem minden eszközét. Területi követelésekkel léptek fel Kína szinte valamennyi szomszédjával szemben, sőt a térségben a közel levő államokkal szemben is. „Elveszett földnek” minősítik azon területeket, amelyeket a történelem során kínaiak uraltak. Ez a terület több mint 3 millió km2. Ebből mintegy 1,5 millió km2 a Szovjetunió területére esik, így az Amur-mellék, a Tengermellék, Kazahsztán és Szovjet-Közép-Ázsia egy része. A térképen bemutatott országok részben vagy egészben, ebbe a kategóriába tartoznak, miként a Kelet-kínai- és Dél-kínai-tenger szigetei is. Ennek a törekvésnek az eszköze az a helyzet is, hogy Délkelet-Ázsiában él a 25 millió főt kitevő külföldi kínai 90 százaléka. Ezek a kínaiak tartják kezükben a térség fejlődő országaiban a kereskedelem 60—80 százalékát, a külkereskedelem 40 százalékát. Jelentős érdekeltségeik vannak a közlekedésben, a feldolgozó iparban és a bankhálózatban is. Ezt a réteget felhasználva feszültséget, bizonytalanságot, zavarkeltést tudnak kirobbantani azon országokban, amelyek politikája szembekerül a kínai vezetés irányvonalával. Kína nem riad vissza a nyílt gazdasági zsarolás eszközétől sem, támogatja a szeparatista törekvéseket fegyverrel, pénzzel sőt, ügynökökkel is. A fegyveres provokációk napirenden vannak Vietnammal szemben, sőt Kambodzsát — amely így a kínai politika eszközévé vált — nyíltan támogatja Vietnam elleni agressziójában. Pedig Kína szocialista fejlődő országnak vallja magát, és húszezer kilométeres szárazföldi határa mentén nincs egyetlen szomszédja sem, amely ne lenne szocialista vagy fejlődő ország...
