Kelet-Magyarország, 1978. október (35. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-18 / 246. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. október 18. Havonta kilencezer gépkocsi. SSÄSS havonta csaknem kilencezer személygépkocsit raknak át a széles nyomtávú vagonokról a keskeny nyomtávúakra. Az autók nyolcvan százaléka belföldön kerül forgalomba, húsz százalékát tranzit szállítmányként továbbítják. (MTI fotó: Paál László felv. — KS) KOPOGTAT A GONDOZÓHŐ... Felkarolják az öregeket Négy és lél milliós támogatás a kisvárdai járásban A kisvárdai járásban tavaly 4,3 millió forintot fizettek ki rendszeres és rendkívüli segélyezésre. Az idén 200 ezerrel többet fordítanak erre a célra. A hadiözvegyek, termelőszövetkezeti özvegyi járadékosok mellett 206 termelőszövetkezeti járadékos kap rendszeresen kiegészítő vagy részösszegű segélyt. A nagycsaládosok közül például csak egyedül Nyírtass községben ötvenketten kaptak rendkívüli segélyt. Az idős embereket segítik a szociális étkeztetéssel is. Erre a járásban 355 ezer forintot költenek az idén. Kilenc községben mintegy 125 személyt tudnak — minimális térítés ellenében — ebédeltetni a különböző vendéglátóhelyeken, vagy valamelyik községi tanácsi intézményben. Három igen jól működő öregek napközi otthon van a járásban: Dombrád, Pát- roha és Nyírkárász községekben. Kivételes törődésben van részük a napközi otthon „lakóinak”: a rászorulókat a gondozók otthonukban is felkeresik, tüzelőt, vizet készítenek fel. A napközi otthonban pedig ruhájukat mossák és vasalják. A járási hivatal a községi tanácsokkal karöltve a további fejlesztés lehetőségét kutatják. Általában a legnagyobb akadálya az öregek napközi otthona létesítésének az épülethiány. 1980-ban Szabolcsve- resmart, valamint Tiszaka- nyár községekben szeretnének az öregeknek új otthont teremteni — hallottuk Vécsey Józsefnétől, a kisvárdai járási hivatal szociálpolitikai főelőadójától. Eddig is szép eredményeket értek el a járásban a házi szociális gondozásban, de a következőkben további lépéseket szeretnének tenni. Eddig tizenhat községben harminckét tiszteletdíjas aktíva negyvenhárom személy otthoni ápolását, gondozását látta el. Négy főfoglalkozású gondozónő pedig Dombrád, Tiszakanyár, Mándok és Szabolcsveresmart községekben lát el hasonló feladatot. Harminchat idős ember otthoni ápolását odják meg így. A nem hivatásos házi szociális gondozók odaadó munkájának honorálásaként ebben az évben közel 140 ezer forint tiszteletdíjat fizetnek ki a járásban. (S. Á.) SZÖVETKEZETI SZÁLLÍTÓK Megy az áru Záhonytól Csengerig CSAK KOCCINT AZ ANYAKÖNYVVEZETŐ „Igen" után pezsgő Hová bújt el a „medve11 a szertartás alatt? „önöket ezennel a Magyar Népköztársaság nevében házastársaknak nyilvánítom.” Ki tudja, hányszor mondta már el ezt a mondatot ifjú és idősebb házasulóknak Varga Sándor- né> a Nyíregyházi Városi Tanács anyakönyvvezetője. Hiába a 18 éves gyakorlat, hangja elfogódot- tan csendül. ÁZ ÚTBURKOLAT VÉDELMÉBEN: Mérik a tengelysúlyt A közúti szállítások során esetenként olyan nagy terhelés nehezedik az útburkolatra. ami súlyosan rongálja, o idő előtt tönkreteszi az aszfaltszőnyeget. (Egy tengelynél 10, ikertengely esetén 16 tonha a megengedett legnagyobb nyomás:) Az útfelület védelme érdekében még tavaly üzembe helyeztek egy tengelysúlynyomást ellenőrző, rögzített mérleget Záhonyban. A belső forgalomban eddig nem volt lehetőség a tengelynyomás ellenőrzésére. Az idén valamennyi közúti igazgatóságot1 mozgó mérleggel szerelnek föl. A mérőkocsik cirkálnak az ország útjain, s minden alkalommal más és más helyen állítják le és ellenőrzik a szállítójárműveket. A KPM megyei közúti igazgatósága a napokban kapta meg a berendezést. A szabolcsi szállító vállalatok vezetőivel, munkatársaival október 17-én ismertették meg a masinát. Lehetőség van a műszer kipróbálására is. Október 30-tól 31-ig Nyíregyházán a Búza téren helyezik el a készüléket, s mutatják meg a mérést a szállítók saját jármüvein. Terv szerint november l-én kezdi me? útját Szabolcs-Szatmárban a tengelysúlynyomást ellenőrző mérleg. A KPM kezelésében lévő országos közúthálózat megyei. 2100 kilométeres szakaszán cirkál majd. s vizsgálja szúrópróbaszerűen a járműveket. A megengedettnél nagyobb nyomás esetén magas összegű bírságot fizet a fuvarozó vállalat. Nagy súlyú áruk közúti szállításához egyszeri útvonalengedélyt kell kérni a megyei közúti igazgatóságtól. Ha ezt elmulasztja a szállító, birságot fizet: az egyszeri használatbavételi díj kilencszeresét. Megyén belüli fuvarozásoknál 10—15 ezer. országos szállításoknál akár több száz ezer forint i« lehet ez az összeg. A bírság országos számlára kerül, s azt a közúthálózat fejlesztésére fordítják. Az Utcaszínház Nyíregyházán „Történet három emberről — mirólunk. Elindulnak, megérkeznek, munkába állnak — közénk kerülnek. Megjátsszuk magunkat — ők is...” így írnak műsorukról a budapesti Utcaszínház tagjai, akik október 21-én Nyíregyházán mutatkoznak be „Fél van” című produkciójukkal. A nyíregyházi művelődési központ „Bemutatószínpad” címmel indított sorozatának második előadása lesz ez — mint előzőleg, most is jó nevű amatőr színjátszók lépnek a közönség elé. A most átadott Szarvas utcai szakszervezeti művelődési házban rendezik az előadást, este héttől. A műsor után beszélgetésre várják a nézőket, az ankétot Duró Győző, a szolnoki Szigligeti Színház dramaturgja vezeti. Az Utcaszínház ezt a műsorát a tanárképző főiskolán is bemutatja. Záhonytól Csengerig, valamint Vásárosnaménytól Polgárig egész éven át 51, a Szövetkezeti Szállítási Szolgáltató Vállalat „felségjelzésével” ellátott tehergépkocsi hordja az árut. A termelőktől szállított termények ideiglenes gazdái a ZÖLDÉRT-ek, és az ÁFÉSZ-ek. A SZÖV- AUTÓ vállalat 7 kirendeltsége az egész országot felöleli. A Szabolcsi egység „karjai” így Hajdú-Bihar megyére is kinyúlnak. Elsőrendű megbízatásuk a megyénkbeli szövetkezetek áruinak továbbítása, szállítása. Ha marad szabad kapacitásuk, akkor más vállalatoknak is segítenek anyag- mozgatási gondjaik megoldásában. így főként a konténerek szállításánál előnyösen alkalmazható speciális hátsó emelőfalas autóikat a Méltó módon ünnepelte Barta Lajos születésének századik évfordulóját az, aki jegyet váltott 16-án a nyíregyházi színházban és 17-én a nagykállói művelődési központban. A szlovákiai magyar irodalomhoz szoros szálakkal kötődő kommunista író és publicista Szerelem című színművével érkezett megyénkbe a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpada. Színművet írtam, mert így fogalmaz a színlap is. Ám ez az előadás korántsem „középműfajú”. Tragikomédia ez a javából. Kivált így, ahogy Vass Károly Jászai-díjas, a győri Kisfaludy Színház rendezője színpadra állította, s ahogy a kassai Thália művészei játsszák. Végignevetjük az előadást, ám időnként mintha nehezünkre esne. összeszorul a torok... De most még nem erről akartam írni. „Barta Lajost felfedezzük olykor.” — mondja Erki Edit az Élet és Irodalom legfrisebb számában, „Magyar tegnapelőtt” című cikkében. S milyen igaza van. Könyvtárainkban is elvétve található meg manapság a Szerelem. (A megyei könyvtárban sincs meg.) Felfedezni Barta Lajost tehát „olykor” sem könnyű. Nekünk szerencsénk volt. Centenáriumán fedezhettük fel őt, a színi élmény semmiFÜSZÉRT, a papírgyár, továbbá a VASVILL foglalkoztatja. A partnereikkel többnyire szerződéses viszonyban vannak. Tevékenységük egy része szolgáltató jellegű, amit szintén a szövetkezetek részére végeznek. Közreműködnek az ÁFÉSZ-ek gépparkjánál használatos alkatrészek beszerzésében, a Dimitrov utcai központi telepükön járműjavító szervizt üzemeletetnek, de ezeken kívül segítenek az új autók, illetve akkumulátorok, gumiabroncsok vásárlásában is. Az idén 5 és fél milliós értékű szállítási tervet kívánnak megvalósítani. Ennek eléréséhez 70 ember együttes elhatározása és tevékeny munkája szükséges. Eddig nincs hiány az időarányos teljesítésben. vei sem pótolható közegében, a kassai Thália kitűnő társulatának jóvoltából. S most visszatérve a tragikomédiához. A tragikum és a komikum között jár kötéltáncot ez az előadás, — közben mintha dob peregne, mint a cirkuszban, — de semmi baj, nem csak a kötéltánc, a hármas- szaltó is sikerül. Nem válik melodrámává a darab. Kilobbannak az ötletek, (sőt egyik-másik sorozatban mint Chaplin filmjeiben) és sértetlenül „földet ér a mutatvány”. A század eleji polgár komikusán tragikus sorsának egy vetülete elevenedik itt meg, borotvaélre állított rendezésben, kiaknázva minden helyzetet. — Az emberi gyöngeségek ostorozása minden korban időszerű. Az érzelmi élet elsivárosodása, sajnos, semmit sem vesztett aktualitásából — mondja a darabról a rendező. Kitűnő megvalósítói ennek az elgondolásnak a Thália Színház művészei. A Komo- róczyt játszó Csendes László, a három Szalai lány, (közöttük is kivált Gombos Ilona) és az idős Bikyt játszó szép beszédű Kovács József. Szabó Rózsi és Gyur- kovics Mihály a Szalai szülők szerepében remek támaszai ennek a „kötéltáncnak”, bár Igen, egy esküvő mindig megható. Vargáné mosolyogva idézi vissza, hogy remegett a hangja, mikor ő mondta ki az igent. 1956-ban, Teremen. Akkor még nem sejtette, hogy négy év múlva ő áll majd az anyakönyvvezető helyén. — Gép- és gyorsírást tanultam, s utána otthon. Teremen helyezkedtem el a tanácson. Pár évvel később velük az író (s talán a rendező is) kissé mintha mostohábban bánt volna. A díszleteket és a jelmezeket Csonka István tervezte. Tudjuk, hogy a Thália Színház sokat „tájol”. A díszletek ehhez igazodnak. Kitűnően játszik az a bizonyos „vizavi ablak”. A szemben lakó Komoróczy ismételt megjelenése a magasban, igazi tervezői ötlet. A jelmezek korhűek, s tudom, hogy ezzel nem mondtam sokat. Inkább azt, hogy például Nelli „pirosba fordulása” az utolsó jelenetben, amikor a vénkisasszo- nyos slafrokok után pipacsként kivirit, vagy a zárótabló egész szín- és formavilága tökéletesen példázza a rendező és a tervező alkotó együttműködését. Jó előadásban „fedezhettük fel” tehát Barta Lajost. Köszönet ezért a Thália színészeinek, akiknek címerében ott van a MATESZ (Magyar Területi Színház) és ott van a MOD (Madarske Oblestné Divádló), s a két felirat M-betűje egybefonódik. Egyformán méltón képviseli a Thália a csehszlovák és a magyar színházkultúrát, vezérelje további sikerekre őket a játék, és az anyanyelv szeretete. Mester Attila megbíztak, hogy végezzem el az anyakönyvvezetői tanfolyamot. Szívesen mentem, mert már gyerekkoromban is tetszett a szertartás. Igaz, akkoriban még szekéren vitték az ifjú arát. A szokás gyökeresen megváltozott. 1960-tól magam sem tudom hány barátnőmet „adtam férjhez” az új módi szerint. Nyíregyházára 1971-ben kerültem. Mikor Vargáné kezdett, a nagy esküvők hagyománya élt. A 70-es évek elején pedig inkább csak a szűk családi kör gyűlt össze a szertartásra. Most újra föléledt a fényes lakodalmak divatja. Egy-egy szombat délután a 17—18 pár közül 2—3 jön csak kisebb rokonsággal. A többséget 80—100 vendég is kíséri: alig férnek a teremben. Meggondolták, visszaléptek — A 30 napos várakozási idő nem kis erőpróba: sokan visszalépnek. Az idén közel 800 párt adtam össze, s 35 esküvő pedig elmaradt. Kétszer itt, a házasságkötő teremben gondolták meg magukat a fiatalok. De az sem ritka, hogy szakítás után hónapokkal most már megfontoltabban újra jelentkeznek, s össze is házasodnak. A menyasszony ma is többnyire földig érő, hófehér ruhát, fátylat visel. A hagyományos fehér csokor helyett inkább színes gerbera, vagy vörös szegfű bukétát tartanak. Legtöbben a nászinduló hangjaira fogadnak örök hűséget, bár volt, aki A halál dalát kérte. Két éve nagy divat a pezsgőzés. A boldogító igen után poharat emel az ifjú pár, a tanúk és az anyakönyvvezető. Vargáné tiltakozik: „Én nem iszom, csak koccintok.” — A legemlékezetesebb? Talán az, amikor a színház egyik dolgozója esküdött. Kollégája egy nagy medve jelmezébe öltözött, s a szertartás alatt ott bujt meg a lábamnál. Micsoda kacagás volt, mikor előmászott, s gratulált a fiataloknak... Sok az adminisztráció Látványos, nagy esküvők megtartásához kicsi és elavult a jelenlegi házasság- kötő terem. De már épül az új: jövőre készül el. Két és félszer lesz nagyobb a mostaninál. A hétvégék forgalmát ismerve az új terem sem lesz elég. Szükség lenne még egy helyiségre, a város egy távolabbi pontján. — Másik gond, hogy rengeteg az adminisztráció. Hiszen a házasságkötések mellett mi vezetjük például a születéssel, az állampolgársággal, a névváltozással kapcsolatos iratokat. Négyen foglalkozunk ányakönyv- vezetéssel, heti váltásban tartjuk az esküvőket. így havonta egy hét végén kerül rám a sor. A többi szombat, vasárnap szabad. A szabad hétvégeken fölpakol a család, s a téglási parkerdőben töltik az időt. Az anyakönyvvezető-nő férje ritka foglalkozást választott: erdész. Az erdészház a Var- gáék második otthona. Itt piheni ki magát nagylányuk, Ágota is, aki orvosi egyetemre jár Ha a lánya következik...? — Szerintem az anyakönyvvezetés kimondottan női munka — szögezi le Varga Sándorné. — Ágota pályaválasztását nem befolyásoltuk, de ha az én szakmám mellett dönt, szívesen vettem volna. így végül csak az a tisztség maradhat nekem, hogy ha férjhez megy, én vezessem a szertartást. Ezt viszont én nem vállalom. Túlságosan elfogódott vagyok, aligha bírnám ki könnyek nélkül az esküvőt... H. Zs. Á kassai Thália Szabolcsban
