Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. szeptember 10. 0 VÁLTOZÓ ÉLETÜNK BABONA ÉS LÉLEKELEMZÉS A kispadon Falvainkban a régi veretű házak előtt ott áll még a lóca. Délután koptatott jószág. Ezt a deszka fényessimára ült színe árulja el. Háta mögött a házvég és a kerítés közötti kiskert virágai illatoznak, tájai fogják az utca rohanásának felvert porát. Létét mindenkor számon- tartották, ám a kispad szerepét sohasem értékeltük igazán. Ma is csak „hiányának” okát kutatgatjuk. Valóban: a házfantáziák, az építés falusi csodái, a vasbeton várerődítmény családi házak, a színes- üveg-csillogású homlokok és tűzfalak, a kovácsolt meg ösz- szegányolt vasrácsozatos kerítés elé sikk-e korhatag fából, deszkából kispadot ácsolni? Vagy ezek csak a zsindely-, szalma-, zsupp-, esetleg cserép-, pala-, vagy bádogtetős házak elé illenek? Aki használja, csak az tudja, hogy milyen jólesik rajta kipihenni a nap fáradalmait. Szót váltani munka után. Hírt hallani a szomszédról, a közeli, a távoli világról: nem a síp, dob, zene, rádió, tv hangján, de élő szóval. Érezni az emberi közelséget, mely annyira hiányzik rohanó világunkból. • Évszázados rend. Szombat estére készül a falu. A gazda, amint a nap lefelé menet eléri a fák koronáját, veszi az udvarseprűt. Széles rendeket hagyva maga mögött „összetisztítja” az udvart. Száraz időben fel is locsolja, hogy ne nyeljék a port. A belső részt az utcafront követi. • Alkonyattájra a por elül. Beköszönt a pihenés órája. — Már ahol van — kiülnek a népek a kispadra. „Isten tudja, miről folyik a pletyka” — mondja a népdal. Életünkről, máról és holnapról, vallja a mai kor krónikása. De nézzük, „kispad és vidéke” beszélgetéseit az augusztusi nyárutón. Ramocsaháza. Kossuth u. 52. Sebők György tsz-nyug- díjas portája előtti kispad. A házigazdán kívül felesége, valamint idős Nagy Péter tsz- nyugdíjas és Kovács Sándor- né pedagógus, az úttörőcsapat vezetője szegődnek hozzánk beszélgetni. — Jönnek az emberhóna- pok, — kezdi a gazda. — A kukorica meg zsengés. Ha jón egy dér, akkor fuccs a termésnek. A házigazdák a falu történetét hozzák elő. Mondják, hogy nagy volt itt a szegénység. Volt idő, amikor a gyé- kénykocsortánt, a sás gyökerét szárították, őrölték a népek és ebből sütöttek kenyeret. Ma meg a fiatalok azt se tudják, mit jelent aratni, markot szedni, csépelni kézzel meg géppel, etetni, rudast hordani, törekben nyelni a port. Igaz, a technikát uralják. Az se a köz kincse még, hogy Mező Imre innen indult dicsőséges útjára. Arról is kevesen hallottak, hogy a hét- szilvafás Horthy család is a faluból került ki. Horthy Miklós nagyapjának éppen e kispad szomszédságában volt a kúriája. Ma iskola, meg óvoda van a portán. Az is szóba került, hogy Mező Imrének még nem rendeztek be emlékszobát, pedig néhány tárgyi emlék máris adódnék. Az úttörőcsapat pedig rendszeresen vált levelet Mező Imrénével. Beszélgetőpartnereim közben rá-rácsodálkoznak az előttünk elhaladókra, köztük a jól öltözött cigányokra, „az új magyarokra”, — ahogy ők mondják. Zsémbelnek a belterületen is száz kilométeres sebességgel száguldó, falu csendjét, nyugalmát állandóan felverő autósokra, motorosokra. Közszájon járó történet, hogy az egyik helybeli fiatalember „vihar”-motorke- rékpárjával úgy nekirohant éppen a rendőrjárőr kocsijának, hogy maga keresztül repülte azt. A fiatalok pártjára állnék, hogy: a kispadon ülők is kerítést ugrattak lóháton. Letorkolnak: a jószághoz szív is kellett. A motorhoz meg csak benzin. Közben családtagok, szomszédok jönnek- mennek. Vacsoraszagot hoz a szél... Magába, betegségbe ros- kadtan Ruszkovics József nyugdíjas tsz-juhász csatlakozik hozzánk. — A gyomrom, — kezdi egy „Hogy érzi magát?” kérdésre. — Beutalt a doktor úr. Reggel jön a mentő és megyek kivizsgálásra. És már árad is belőle a szó. Hogy volt, mikor bojtár volt, meg számadó. Miként legeltette végig Szabolcsot, Hajdút. Milyen volt a hortobágyi juhászélet. Gazdag, fukar, meg vagyonukat elmulató nagyurak nevei kerülnek szóba. És ami legcsodálatosabb a kispadban: elfelejtette a betegségét. Nevetett. Hun- cutkodott, amint a miniszoknyás, hosszú combú eladó lányok bicikliztek előttünk. Hogy milyen gazdag a falusi porta előtti lőca és vidéke világa, arról Kéken az Ady Endre u. 98. szám alatti kispadon is meggyőződhettünk. Itt Tóth Istvánná háziasszony, Neuzer Ferencné munkásnő, a gyermekgondozási segélyen lévő kismama és Halász Erzsébet vb-titkór győzött meg. — Közéleti gondok is járják itt, — kezdték. — Van szövőgyár, de, a három műszak a gyerekes anyáknak nem leányálom. Gondolkodni kellene kismamaműszakról. Most meg itt van ez a tizenegy napos tanítási ciklus. Mi lesz a gyerekekkel a szabad szombaton? Pecázni megy a csatornára? Meg tudják oldani okos foglalkoztatását? Majd azt bizonygatják, hogy itt az ősz, ha idejében nem betonozzák le a belvízlevezető csatornát, akkor aztán járhatnak térdig a sárban. Baktalórántházán a falusi lakodalmakról esett szó. Az ÁFÉSZ-nek itt már harminc —negyven forintos tányérokat, rozsdamentes késeket, kanalakat, villákat kell tartani a kölcsönzőboltban, hogy ki tudják elégíteni az igényeket. Szóba került a háztáji termékek felvásárlási gondja is. Ahány ház, annyi szokás. Van község, ahol csak a szomszédok szűkös kis világára terjed ki a kispadi beszélgetés. Van ahol férfiak asztalt meg széket tesznek az utcai diófa alá és ultiznak. Másutt tanácsi, szövetkezeti fórummá alakul a lócázók társasága. Ezeken sok, közösséget érintő kérdéseket úgy beszélnek meg, hogy a tanácstag, a népfrontvezető, a KISZ-titkár viheti azt a közösség elé. Sok helyen a kispad ma is a falu élő lelkiismerete. Akiről itt kimondják, hogy mihaszna ember, győzködhet, amíg visszanyeri becsületét. Mások viszont éppen itt tűnnek fel tenniakarásukkal, és válnak a közösség szószólóivá. Beszterecen a Kossuth u. 37. alatti kispad az egyik legfényesebb, a legkedveltebb falufórum. Zombor Károly földrajz-biológia szakos tanár, a HNF községi titkára ide kalauzolt. A népes kispa- doló sereg azon vitatkozott, hogy miképpen lehet eredményesebb gazdálkodásra bírni a termelőszövetkezetet. Érkezésünkkor, hogy szó ne érje a ház elejét, gyorsan témát váltottak. Döglik a disznó a faluban. Laikusán, de okos szóval arra vetettek, hogy vegyszer került a gizre-gazra, amit a disznó felfalt. Mások azt bizonygatták, hogy a tápban van a hiba. Azt is felhántorgatták az ÁFÉSZ-nek, hogy vasárnaponként megy a karaván Ti- szatelekre. így Beszterec pénzének egy részét ott fölözik le. Maga az ottani „italkombinát” vezetője vallja, hogy „a besztereciek adják forgalmának 70 százalékát”. A kispadon ülők ezzel azt is jelezték, hogy presszó kellene Beszterecnek is, ahol, nemcsak mint a kocsmában, pálinkán kívül egyebet is lehetne kapni. Ujjúkon számolták, hogy kinek milyen atyafia van jó helyen egy pótgázpalack megszerzéséhez, meg mennyi „suskát” kell adni egy gáz-, meg elektromos háztartási gépszerelőnek, hogy „kegyeskedjék” a javítást elvégezni. • Funkcionáriusoktól lehet hallani a panaszt: a különböző fórumokon mindig ugyanazokat az arcokat lehet látni. Nem azt állítjuk, hogy kispadpolitikát kell csinálni. Az viszont szükséges, hogy ahol még van kispad — elemi demokratikus fórum — ott jobban figyeljünk szavára. A beszélgetésekben az egy-két fertályóra alatt indulatok törtek magasra; és a kimondással valahogy el is csitultak. Az élet rohanó tempójában akadt néhány fáradtságot, gondot felejtető, pihentető perc, ahol ha kis csoportokban is, de emberek értették meg egymást, cseréltek gondolatot. Erezték a közösséghez való tartozás nagyszerűségét. Ezért van életerő a a kispadokban. emberség a kispadozókban. Sigér Imre Az álomfejtő Krúdy Nyíregyházán, a Krúdy Gyula Gimnáziumban az író születésének 100. évfordulója alkalmából avatják fel Borbás Tibor szobrászművész alkotását Krúdy Gyula bronz mellszobrát. A képen: a művész munka közben. „Én írónak készültem: semmi másnak”. Életének 50. karácsonyán vetette papírra e sorokat a XX. századi magyar irodalom egyik legnagyobb és — Jókai mellett — legtermékenyebb pró- zaírója — Nyíregyháza szülötte —, Krúdy Gyula. Több mint 60 regény, mintegy 3000 elbeszélés, több száz ifjúsági írás, ezernél több cikk, karcolat és négy színmű a számon tartott öröksége. Születése centenáriumára adták ki hetedik és öregbített kiadásban a legkedvesebb művei között számon tartott Álmoskönyvet. Egy télen írta Sokat mond az álomfejtő Krúdyról a mű keletkezésének időpontja: 1920. Ismert, hogy az ellenforradalom győzelme után Krúdy nem emigrált, s még 1919 végén is az új rendet (a Tanácsköztársaságot) üdvözölte. így ő maga hívta fel a figyelmet forradalmi elkötelezettségére, amelynek megtorlásaként nem adták ki könyveit, megtiltották színdarabja előadását. Ezért álomlátó nagyanyjának, Radios Máriának és Fe- renczi Sándornak, a pszicho- analitikusának segítségével, illetve ösztönzésével azért írta az Álmoskönyvet, hogy 1919—20 telét átvészelhesse. A műnek csak egy részét alkotta maga, az anyag nagyobbik hányadát inkább ösz- szegyűjtötte régi álmoskönyvekből, nagyanyja, öreg barátai, fiatal parasztszolgálók, s megannyi más ismerőse emlékeiből, vélekedéseiből, majd saját feljegyzéseivel bőven kiegészítve mindezt írásba foglalta és csoportosította. Az irodalomtörténészek szerint Szindbád megalkotója már nyírségi gyermekkorától érdeklődést mutatott az álomfejtés, a jövendőmondás és a babonaságok iránt. Apai nagyanyja, a várpalotai származású Radics Mária révén személyes gyermekkori élménye az álommagyarázat. A babonás nagymamáról egy várpalotai öregasszony még sok évtized múltán is így emlékezik: „De nagy kuruzsló volt, még ólmot is öntött ... Nagy lutrizó volt, de milyen nagy, nemcsak ólmot önött, kuruzsolt is ...” Krúdy azonban nemcsak a babonákra hagyatkozott. Barátja, Fe- renczi Sándor, a freudizmus magyarországi úttörője és népszerűsítője révén ismerkedett meg a lélekelemzés tanával, s több írása is kétségtelenné teszi, hogy élénken érdeklődött a bécsi professzor és magyar barátjának munkája iránt. Az első kiadás bevezető fejezetében erről így vall: „Ámde a világért sem szeretném, ha könyvemet tudákosnak vagy álbölcsnek ítélnék, mert itt- ott Freud professzor, illetve Ferenczi Sándor doktor tanításainak nyomai mutatkoznak”. Elfojtott élmények Freud szerint az álomképeknek sajátos logikája van, amely szoros viszonyban áll az egyén nappali életével, összesűríti az ébrenlét élményeit. A bécsi professzor ezzel a nézetével ráirányította a figyelmet a tudatalatti, elfojtott élmények jelentőségére — ez jelentős érdeme —, de rendszerének alapvető hibája a „mindent átfogó szexualitás” túlzott hangsúlyozása. Hogyan fejti Krúdy a leggyakoribb álomképeket? Néhány példa: szeszélyes asz- szonnyal álmodni nagy kellemetlenséget jelent. Szú percepését hallani: betegnek halál, másnak hosszú élet. Szomszédasszony: minden könyvben pletykaság. Szűz meztelenül: szégyenbe esünk. Krúdy külön részben gyűjtötte össze egyes fejezetek végén a legrégibb magyar álmoskönyvekből való megfejtéseket. Ezek szerint repülni az égben: ravaszságban járni. Repülni a föld felett: valami nagy, titkos dologban fáradozni. Sajtot, lágyat enni: víg öröm. Szamárháton ülni: sok dolog. Szeretővel lenni: vígasság nagy gonddal. Agysejtek gátlása Ma is sokakat foglalkoztat, mivel magyarázhatók meg az olykor bizarr, értelmes ösz- szefüggésekben lejátszódó, filmszerűen pergő ámok? Pavlov szerint: alvás közben idegrendszerünk, mindenekelőtt a nagy megterhelésnek kitett agykéreg sejtjei gátlás alá kerülnek. Ez a gátlás megvédi a sejteket a fáradtsággal járó károsodástól és pihent állapotba juttatja azokat. Ezt a folyamatot igen plasztikusan írja le: „A gátlás birtokba vette a nagyagyat, bekövetkezett az alvás, de ennek ellenére ébren maradhatnak benne egyes pontok, amelyeket én ügyeletes, vagy őrségi pontoknak neveznék. Ezek nyilvánulnak meg például a mély alvás idején a molnárnál. Ha a malom abbahagyja a munkát, a molnár felébred". A legkorszerűbb eszközökkel végzett kutatások szerint az álomban megnyilvánuló képzeleti működés legtöbbször szoros kapcsolatban van az 1 alvó embert érintő ingerekkel is. Ezek lehetnek közvetlen ingerek — például, ha alvás közben a testet hideg éri, hóról, téli emlékekről álmodnak a legtöbben — vagy a napi események emléknyomai. S hogy ennek ellenére miért sokak által szívesen lapozgatott könyv az Álmoskönyv, erre is Krúdy ad magyarázatot: „Éppen arra való ez a könyv, hogy az álomtól elborult ember kikeresse magának a sokféle álommagyarázat közül azt a megfejtést, amely öt leginkább megvigasztalja”.
