Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-10 / 214. szám

VASÁRNAPI MELLEKLET 1978. szeptember 10. e Lévai Istvánné: álmunk egy lengyel út... Holló Ilona: Ha több nap kell, rádolgo­zok ... Szöveg: Bürget Lajos Képek: Császár Csaba ved. Minduntalan visszatérő motívum: majd egyszer talán sikerüli. De mi? Baráth, aki nyolc éve házas, egyszer már volt üdülni, igaz rokonnál, a Balatonon, a feleségével együtt. Most, hogy kész a ház, szeretnének újra eljutni valahová, az sem baj, ha csak Ugornyára, a vállalati üdülőbe. Humenyik nem is tagadja: nem tudna elmenni belát­ható időn belül, hiszen a gyerekek kicsik. Lévainé álma egy lengyelországi nyara­lás. A férje a TITÁSZ-nál dolgozik, s a cse­rekapcsolat ígérne megoldást. Csupán az k gond: sok pénz kell ehhez, s bizony ezt elő­keríteni a legnehezebb. És máris jön a számolgatás. Beutaló két főre, a gyermeknek, az útiköltség oda- vissza — s máris odavan 2000 íorint. Ha az ember megy, akkor nem akar szégyenkezni, kell az új fürdőruha, ruha, pongyola, fürdő­köpeny. A gyereknek is ez, az. Aztán a költőpénz, hiszen amint mondják: ilyenkor lazít az ember. Summa summárum: egy csa­ládnak 5—6 ezer forint kell ahhoz, hogy két hétig a megszokott környezeten kívül nyaraljon. ' Ez az összeg akkor is «agy, ha tudjuk: az itt dolgozók nem keresnek rosszul. Ugyan­akkor fiatalemberek, akik építenek, most rendezkednek be, hatalmas OTP-részleteket fizetnek, kis gyermekekre költenek. A kon­fliktusok tehát sűrűsödnek. A vállalati érdek A beszélgetésbe itt kapcsolódik be Biró Miklós igazgató. Nem szépít, nem magya­ráz. A gazdasági vezető is érzi: valami baj van. — Most szervezzük, hogy a vállalatnál legalább az OTP-ügyeket helyben lehessen intézni. Rengeteg idő vész el, s nem könnyű egy üzemben a munkát szervezni akkor, ha minduntalan el kell engedni egy-két napra embereket. Egész munkasorok termelése bo­rul fel. Kínunkban szerveztünk nyáron óvo­dát is, hogy legalább az anyákon segítsünk. Év elején azonban azt is meg kellett mon­dani: ha valaki év végén házasodni akar, akkor spóroljon a szabadsággal. Humenyik István: Ez az év próbatétel volt... — De nem közömbös az sem: alig ka­punk vissza egy évben valakit, aki pihenten térne meg a szabadságról. Mindez évek óta így van. Senki ne mondja, hogy ez nem hat vissza a termelésre. Hozzá kell ehhez tenni: a vállalat rendelkezik a dolgozók szabadsá­gával, ami azt is jelenti, a munkás tervez- getését ez is befolyásoja. Vitathatatlan, meg kell oldani a szabadságok kérdését, mert a két-három napra szétforgácsolt sza­badságok a normális üzemszervezés akadá­lyát is jelentik. Senkinek se jó Időszerű feladat tehát a szabadságok, üdülések ügyének felülvizsgálata. Beleértve ebbe azt is, milyen anyagi konzekvenciák­kal jár ez, hogyan gátolja még a jó szándé­kot is az üdülőkben folyó oktalan vetélke­dés, divatőrület. Elemzést érdemelne az is, vajon miért van hátrányos helyzetben a fia­tal, aki 12 napjával valóban nem sokat tud kezdeni. A legizgalmasabb a probléma em­beri oldala, de nem kisebb súlya van a rossz szabadságolási rendszernek a termelés szer­vezése esetében. A jelenlegi tapasztalatok a MOM-ban még a kedvezőekhez tartoznak. Bármily furcsa, de így igaz, hiszen a gyár dolgozói között nem azok vannak túlsúlyban, akik kétlakiak. A fiatalok is legföljebb kis kertjükkel foglalkoznak. A megyei és országos kép ennél rosszabb. A megoldást sürgeti a munkások érdeke, a szervezés és termelés egyaránt. Érvnek ennyi elég. Mit lehet kezdeni azzal a két-három héttel, ami évente a pihenés, felüdülés, meg­újulás érdekében áll a dolgozó rendelkezésére? Tudunk-e pihenni? Sürgető a válasz, hiszen egyre többen érzik: valahol döcög az alkotmány adta jog érvényesülése. A választ Mátészalkán kezdtem keresni a Magyar Optikai Művek gyárában. Beszél­gető partnereim voltak Baráth Mihály, az optikai üzemből, Lévai Istvánné szintén eb­ből a részlegből, Holló Ilona Westing-szerelő és Humenyik István vízóraszerelő. Munká­sok, zömében fiatalok, akik saját helyzetük jó ismerete mellett társaik sorsát is ismerik, így amit elmondanak több, mint négy em­ber gondja, öröme. Induljunk ki abból a tényből: a máté­szalkai MOM-ból az idei év első felében 26 munkás vette igénybe a szervezett üdülés adta lehetőséget. Ehhez vegyünk még a szá­mítások szerint lehetséges 100 főt, aki saját autóval, rokoni kapcsolatok révén, társas- utazás során teljes kikapcsolódással töltötte a nyarat. Ez a szám alig haladja meg az üzem létszámának 10 százalékát. És ez a 10 százalék még mindig jobb, mint az országos átlag. A SZOT egyik tanulmánya szerint a termelőmunkában foglalkoztatottaknak csu­pán öt százaléka vesz ki egyszerre 10 vagy több napot szabadságából. Kilépni a ritmusból Számolgatunk. Baráth Mihálynak van a legtöbb szabadsága: 18 nap. Humenyik Ist­vánnak már csak 15, Holló Ilonának 14, Lé­váménak 20, de ebben már a gyermek után járó anyasági szabadság is benne van. A helyzet ma hazánkban az, mindenki 12 nap szabadsággal kezd. Egy 18 éves fiatalember­nek tehát 12 évre van szüksége ahhoz, hogy 18 nappal rendelkezzék. Vagyis pontosan ab­ban a korban, amikor mozgásigénye van, szeretne utazni, pihenni, családot alapít, épít, ekkor van a legkevesebb szabadsága. Az egészségügyiek szakvéleménye sze­rint 12 napnál kevesebb időre szabadságot nem is érdemes kivenni, hiszen ez az idő éppen arra elég, hogy a korábbi ritmusból kilépjen az ember, majdan megkezdje a re­generálódást. Ez elvileg*azt jelenti, hogy még aki egyben el is tölt két hetet pihenés­sel, annak sem teljes az újratöftodése a friss energiával. — Mindez persze szépen hangzik — mondja Baráth. A baj csupán az, hogy az ember sosem rendelkezik egyben a szabad­ság idejével. Vegyük az én példámat. Van házépítés, óvodai nyitás és zárás, van ker­tem. Mindegyik megkívánja, hogy miatta kivegyek egy-két napot. Hasonló módon juthat a háziasszony sza­badnaphoz az ünnepek előtt, aminek egye­nes következménye: mire végez, fáradtabb, mintha dolgozott volna. Adódnak esetek, amikor bizonyos anyagi függőség készteti az embert arra, hogy szabadságot vegyen ki. Idősebb szülők az őszi termés árát, vagy annak egy részét ígérik be a segítség fejé­ben. Megsínylik a gyermekek És új, nem mellékes szempontot vetnek fel a gyermekes szülők. — Lényegében egész esztendőben nincsen olyan egybefüggő idő, amit a gyerekkel tölthetnénk. Pedig érezzük, Igényelnék az együttlétet. Kimarad az életükből sok közös élmény, ami a csa- ádot összetartja. — Az én feleségem gyesen van — mond­ja Humenyik — ő sokat van még a gyer­mekkel. De bizony nekem van társadalmi munkám is, úgy hogy bizony keveset látom. Hiszem, hogy kellene egy olyan időszak, ami­kor gondtalanul együtt játszunk, s nem mindig csak nevelünk. Folyik a beszélgetés, mert vitáról nem lehet ott beszélni, ahol teljes az egyetértés, arról: mennyi hátránya van a nevelés ese­tében is annak, hogy a gyermek szinte alig- látja gondtalannak a szülőjét. Lassan arra terelődik a szó: ezek a fia­talemberek, akik négy—nyolc éve házasok, még egyszer sem voltak tartósan nyaralni. Ha sikerült is pár nap kikapcsolódás, az is áprilisra esett, amikor kevés örömöt adott az időjárás. Számukra oz idegenforgalomról szóló hírek szinte mesébe illő dolgok, alig értik meg: hogyan tudnak milliók és milliók vándorolni a világban és a hazában. Humenyik és Baráth ezt követően témát vált. Az okok általános kutatása közben egy nem mellékes szempontot is megemlítenek. — Volt idő, amikor itt is előfordult, hogy valaki este jól beivott, aztán vagy be­üzent, vagv két nap múlva közölte: szabad­ságon volt. Van ember — így Baráth — aki nem jutott el oda, hogy felmérje a szabad­ság lényegét. Most már szigorúbb a rend, három nappal a szabadság előtt kérni kell az engedélyt, de nem mindenütt van ez így­Rendeződik tehát lassan a kép. A felté­telek sem a legjobbak, az üdülési kultúra is kifogásolható. A szabadsággal kapcsolatos nevelőmunkát is számon kellene kérni. Na­gyon úgy néz ki, hogy egy jog mellé senki nem adta a jog gyakorlásának művészetét. Jóval körültekintőbb tájékoztatás kellene * annak érdekében: ismerje meg a munkás a saját érdekét szolgáló pihenés okos módjait. Okok sorozata És máris záporoznak a további magya­rázatok. Humenyik elmondja: a gyermek­ortopédia Naményba van körzetesítve. Ha a gyereket viszik, az mindig egy nap szabad­ság. Lévainé is sorolja: OTP-ügyintézés, majd 5 nap neki, öt nap a férjének óvodai tatarozás miatt. Aztán hozzák a tüzelőt, másnak esküvő, haláleset jöhet közbe. Eh­hez jön a lakástakarítás, a festetés, a szülés, amikor az apa marad otthon a többi gye­rekkel, a tanácsi ügyintézés. Sorolni is sok. összedugjuk a fejünket, s máris kész a számítás. Egy normális mun­kásember egy évben minimálisan 7 napot úgy tölt el a szabadságából, hogy ügyet in­téz, pesztrál vagy éppen dolgozik otthon. — Én voltam üdülni az idén — mond­ja Holló Ilona. Nekem a legkönnyebb. Lány vagyok, sok más gondom nincsen. De úgy utaztam a Balatonra, hogy este még dolgoz­tam, s amikor hazajöttem, másnap reggel már munkába is álltam. Ha valamire még kell idő, úgy ledolgozom, ami nem szabadság már. Nem, hiszen a szabadság lényege éppen az, hogy azért semmi ellenszolgáltatást nem kell a dolgozónak adnia. Ha tehát meg is le­het toldani a napok számát, az bizony nem­csak nem szabadság, de még túlmunka is. Lássuk, ki mivel töltötte az idei évi rendes szabadságát. Lévainé sorolja: négy napot kivett akkor, amikor beteg volt, mert anyagilag úgy állnak, hogy a táppénz kevés Baráth Mihály: Évnyitó, festés, OTP... lett volna, öt napot vett igénybe a lakás festése és a bútorvásárlás, öt napot az óvo­datatarozásra vett ki. Két nap a gyermek betegsége miatt kellett. S a maradék négy? Nos jönnek még az ünnepek, s ki tudja mi­kor adódik valami rendkívüli? Baráth Mihály öt napot volt rokonoknál Budapesten családostól. A többi idő kellett a házépítéshez, ügyintézésre, kertápolásra, az óvodai ünnepségekre. Humenyik Istvánnak sok próbatételt tartalmazott ez az év, orvoshoz járt a gyer­mekével, otthoni teendőket kellett végezni, ha az asszony ment orvoshoz, ő vigyázott otthon a másik leányára. Ha minden jól megy, akkor talán az ősszel, persze ha min­den stimmel, esetleg egy hét végén elmenne Lengyelországba. Miután családokról van szó, rögvest hozzá is tehetjük: a házastársak sem jártak jobban. Közös volt a nem nyaralás, a mun­ka, a gond. Igény lenne Ha valaki most azt gondolja, nem is vágynak beszélgető társaim pihenésre, az té­KM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents