Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-10 / 214. szám

VASÁRNAPI MELLEKLET

1978. szeptember 10.

Két tanév Csehszlovákiában

Ny ír béliek

is. (A Kossuth adásait Nyitrán jobban lehet hallani, mint Nyíregyházán.)

Számos költőt, írót mondhatnak magukénak a csehszlovákiai magyarok. A ma élők művei többnyire a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat gondozásában jelennek meg. A két állam között azonban (a magyar és a szlovák illetékes minisztériumok között) könyvkiadási egyezmény is van, s ez lehetőséget ad arra, hogy a magyar Szépirodalmi Könyvkiadó és a szlovák Madách Könyv- és Lapkiadó közösen jelentessen meg műveket, illetve, hogy egymás kiadványaiból bizonyos példányszámot átvegyenek.

1977-ben pl. a Madách 3350 példányszámban jelentette meg a Csallóköztől a Bodrogközig című kötetet, s ebből a Szép- irodalmi Kiadó 1350 példányt vett át E kötet hét tájegység (a Csallóköz, a Mátyusföld, a Garam mente, az Ipoly völgye, Gömör, Kassa és vidéke, a Bodrogköz) életét mutatja be. A szerzők versekben, elbeszélésekben, novellákban érzékeltetik e tájak szépségeit, a szülőföldhöz való ragaszkodásukat. A kötet teljes bemutatására itt nincs lehetőség, így csak néhány nevet és címet említek meg. Fábry Zoltán nevét sokan ismerik nálunk is. A Nincs elveszett poszt című írása valóban „Utószó a hűségről”. A magyarság- tudatról így vall: „A mi magyarságtudatunknak semmi köze egy hamis, egy aljas modorT eszközként felhasznált, megnyomorított kisajátításhoz, egy elhasznált és. így kilúgozott frázishoz, mely ugyancsak magyarnak kendőzi és mondja magát. Aki velünk szemben búsmagyarságot említ, vagy a Gömbös-utódok sorába utasít, az becsület- sértést követ el. A magyarságtudat a kisebbségnél létmagyarság, léttudat, társadalmi tudat, mely szocialista nevezők nélkül éppúgy elképzelhetetlen, mint internacionalista eszmeiség nélkül. Ezért lehet a magyarságtudat egyben emberiségtudat is.

Szakfolyóiratok is jelennek meg magyar nyelven. Ilyen pl. a Szocialista Nevelés, amely a XXIII. évfolyamát éli. Ez a magyar tannyelvű iskolák tanítóinak, tanárainak munkáját segíti. A Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatásügyi (pontosabban Iskolaügyi) Minisztériuma adja ki, a szlovák Pedagógiai Kiadóvállalat gondozásában. Tízszer jelenik meg évenként.

M

eggyőződésem, hogy akik Magyarországról Szlovákiába mennek, ezeket nem veszik észre, pedig a „priorok”, az áruházak mellett ezekre is figyelniük

kellene. Megyénkben viszonylag sokan vannak, akikben valamilyen ok miatt nem alakult ki valós kép a csehszlovákiai magyarok életéről, pedig testvéreink ők, életüket illik jobban megismernünk.

Dr. Orosz Béla

A

zt akartam először megkérdezni Csik Mihály nyírbélteki tanácselnöktől, hogy miért szereti községét, de a kérdésre nem került sor. Az első mondatokból kiderült ugyanis, hogy az a fiatalember, aki most két éve a nagyközségi tanács élén áll, itt született a faluhoz tartozó Nagyaszos tanyán, s azóta szinte megszakítás nélkül itt lakik, dolgozik. Ráadásul egyebek között azért is tevékenykedik, hogy a már megszüntetett Cifraszállás tanya után gyermekéveinek színhelyét is felváltsa az új, amely a nagyaszosi négyes és hatos pit- varú volt cselédlakások megszüntetését jelenti.

— Különben gyors ütemre váltott az élet Nyírbélteken — fejtegette a tanácselnök. — Ha csak szóban mondom, talán elfogultsággal is vádolhatnak — tette hozzá.

Igjt indultunk Csik Mihállyal „falujárásra”, mielőtt a község mai gondjairól és terveiről szót váltottunk volna.

A Ganz Műszer Művek gyáregységéhez mentünk elsőként, amely nyolc hónap alatt a község büszkeségévé fejlődött. Egyszer, nem is olyan sokára, — talán egy-két év múlva — egy kisregényt is megérne annak a másfélszáz embernek a sorsa, élete, aki tavaly is itt dolgozott és most is itt áll munkába. Toldott-foldott malomépületből alakított faipari üzemben rönköt, deszkát emelgettek sokan, hogy rajztábla, vonalzó, mérőléc formálódjék kezük nyomás a gépeken. Most félkész az egyik munkcsarnok, ahol fehér köpenyben, apró íróasztalhoz hasonlító „munkapadon” dolgoznak.

Mindenki számára öröm, amit Monostori János gyáregységvezető lelkesen újságol: úgy állapodtak meg korábban, hogy ez év végéig mindenki megkapja a régi fizetését, ha nem is áll át egyik hónapról a másikra faiparról az igényes műszeriparra. Ám augusztusban a többség már a törzsgyár normaszintjének megfelelően dolgozott. Ez mindenképpen a nyírbélteki munkások dicsérete.

— Talán a sportélet is fellendül — mondja visszaútban a tanácselnök, miközben bepillant a községi futballpályára. Be is megyünk: meccs van ott, a helyi ÁFÉSZ csapata játszik a szövetkezeti kupáért a ti- szavasVáriakkal. A szövetkezetiek között a legjobbak most a nyírbéltekiek, a megyét képviselték Szolnokon. Tiszavasvári ellen is 1:0-ra vezetnek éppen, s a jó hírrel indulunk tovább Gucz György ÁFÉSZ-elnökhöz, aki a legfrissebb kimutatásokkal vár bennünket.

Csak a legérdekesebbnek tartott számokat írom fel azok közül, amit az elnök sorol: ételből, üdítő italból 38,3 százalékkal adtak el többet idén, mint tavaly, mirelitből pedig 43 százalékkal többet. 700 adag ételt főznek naponta — változnak az étkezési szokások, holott a családok többségében az asz- szonyok még mindig otthon dolgoznak.

Sok érdekes dolgot rejtenek az ÁFÉSZ felvásárlási számai is. Nyírbélteken nincs tsz — hatezer hektáros határa néhány évvel ezelőtt még csak maszek parcellákat egyesített. (Az új azonban itt is tért hódít: csak egyetlen évben, • tavaly 946 hektárt adtak át földhasznosításra a társközség termelőszövetkezetének.) Változó arccal ugyan, de egyéni a község, s a kisgazdaságokban megtermelt áru zömmel az ÁFÉSZ közvetítésével kerül a nagyüzemekbe, vagy exportra.

— Egyik nap mi rakodunk, másnap, harmadnap Bonnban, Stockholmban eszik a bélteki uborkát — mondja Gucz György, nem kis büszkeséggel arra célozva, hogy a legjobb minőségű exportuborka aránya az idén 34 százalék volt. Az ÁFÉSZ 215 (!) vagon uborkát vásárolt fel a legutóbbi teljes szezonban, de augusztus közepén már az idén is felül voltak a száz vagonon, s ennek negyedét Nyírbéltek adta.

Sajátos, megyén kívülre tekintő kapcsolatokat fűznek egyre szorosabbra a Szabolcs- Szatmár határán fekvő Nyírbélteken. Az idén már nagyon sok árut szállítottak a Debreceni Konzervgyárnak, s negyven vagon málnát küldtek a hűtőiparnak Miskolcra,

ahonnan nagy összegekkel, ingyenes vagy olcsó dugványokkal segítik a bélteki termelőket. Ám nemcsak málnából szállítanak va- lószínűtlenül nagy tételeket, de nemsokára egresből is: tavaly a hűtőipar 6000 egresdugványt juttatott, ami majd később fordul termőre, de az idén is már több, mint háromszáz mázsát adott.

— Érdekes „termelésszervezést” lehet megfigyelni a községben — mondja Gucz György. — Mivel az egyéni gazdaságok egy részében a családfő sem jár el az iparba, vagy más, rendszeres havi fizetéssel járó munkahelyre, úgy alakítják a vetést, telepítést, hogy tavasztól őszig mindig legyen be- vétaj. Paprika, paradicsom, egres, málna, uborka, dohány, alma a menetrend, ha a legfontosabbakat említjük.

Az összefogás, a közös munka azonban már itt is nagy tért hódít. Az ÁFÉSZ területén lévő 9 szakcsoportból öt működik Nyírbélteken: gyümölcstermesztő, nyúltenyésztő, sertéshízlaló, méhész, zödségter- mesztő szakcsoport, amelyekben több, országos kitüntetésben részesített kistermelő is dolgozik. S a fenti összegezésekből nem tűnik ki, hogy „mellesleg” egymillió liter tejet is leadnak...

Mi minden is van most folyamatban — vesszük sorra a párttitkárral és a tanácselnökkel.

Az 1960-ban épült négytantermes iskola mellé most hat tantermet és tornatermet építenek. Ötvenszemélyes óvoda nyújt majd örömet a kicsinyeknek, s könnyebbséget a munkába álló nőknek. Kijelölték az új tá- nácsháza helyét is, s hasonlóképpen 12 állami lakásét. Kezdődik a vízműprogram — mindez nagyon jelentős megyei támogatással. Járda, út épül, s a napokban adták át a ravatalozót. Ha kétszer annyi pénze lenne a községnek, mint amennyi most van, a kész, félkész tervek megvalósítására az is kevés lenne. Megvan viszont egy jól átgondolt sorrend: gyógyszertár, szolgáltatóház, egészségház, bölcsőde, az iskola továbbfejlesztése — hamarosan kezdődő vízművesítés után a következő középtávú tervekben ezeket, s így célozzák meg.

A fejlesztések, beruházások, anyagiak mellett a szellemi előbbrelépést is sürgetik: most újra lendületre kap a dolgozók iskolája, magasabb igényeket támasztanak az ismeretterjesztő előadások iránt. Működik a nők akadémiája, a Vöröskereszt, s kezd életre kelni a szocialista brigádmozgalom.

Visszaútban a tanácsháza felé Csik Mihály elmagyarázza, milyen lesz a szép új községközpont, amely az előbb sorravett beruházásokkal teljesen átalakul, s aztán Juhász Ottó társadalmi tanácselnök-helyettes társaságában Nyírbéltekről kezdünk beszélgetni. Ä Zsuzsi-vonatról, amit megszüntettek az évi 3 milliós ráfizetés miatt, de helyette 55 millióba került a „közútra terelés feltételeinek” megvalósítása. Nosztalgiával vegyül a hír, hogy a szomszédos Hajdú megyei szakaszon mégis lesz úttörővasút, ha csak ideiglenes jelleggel is ... Az új munkaalkalmakról: megkérdeztek mindenkit a községben, aki nem dolgozik, s 206-an vállalnának munkát, szinte kivétel nélkül nők, és csak helyben. (A 3331 lakosból 1975-ben 83-an naponta, 441-en hetente-kéthetente ingáztak. Jelenleg 180 a napi, 323 a heti-kétheti ingázók száma. Debrecenből a konzervgyár, a házgyár, a dohánygyár napi járat- párokat indít a községből.)

K

ét nappal előbb keltezett, mégis múzeumi ritkasági „Hirdetményt” mutat a tanácselnök: a környék egyetlen cséplőgépének „rajontervét”, melyik portán mikor csépelnek. Aztán látszólag más témaként hozzáteszi: Muszta János tanár már időszerűnek látta a régi mezőgazdasági eszközök egy-egy példányának összegyűjtését, egy majdani kiállítás számára ...

Marik Sándor

Az egyik vadász azt mondta:

— Kell lenni még egynek.

— Nincs több, elvtársak — mondta Mráz —, megnézhetik a terepet.

— De én világosan láttam, hogy találtam — mondta ama vadász. — A szügyére céloztam, úgy hogy a lövedék áthatoljon a szívén, és az fel is bukfencezett.

— A szíve? — nevettek a többiek. — Nem találtál, testvér, te fizeted az italt.

— Esküszöm, hogy találtam.

— Kiderül a vadszámláláskor — vélte a fővadász.

— Én azért becserkészem a tájat.

— Cserkészd. Mi megyünk reggelizni, satöbb.

Tíz órára vége lett a vadászatnak, a cserkésző ember is bejött szomorún, és azt mondta:

— Mintha azért vérnyomokat találtam volna.

Nevettek rajta.

A két hajtót megjutalmazták három-háromszáz forinttal, adtak nekik enni-inni, aztán elbocsájtották őket.

— Gyere csak — mondta Mráz Gecsének, a sógorának —, én sejtem merre van. Nem volt jó lövés. Nem szakította át a szügyét. Itt az árokban van egy nagy mélyedés, abba zuhant.

Odaérvén látták, hogy valóban ott van a bak. Rugdalt még, de hangja már nem volt.

— Jelentsük? — kérdezte Gecse.

— Marha. Hagyjuk csak itt, hadd múljon ki tisztességgel. Amikor a vadászó elvtársak elmennek, majd eljövünk érte.

— Borzasztó.

— Mért?

— A vadszámláláskor rájönnek.

— Ezek? — mondta a kicsi Mráz. — Majd a csontvázát megtalálják ugyanott, a gödörben. Megehették a varjak, darazsak, mindenféle mászkáló állatok. Mármint azt a bakot.

— A bőrét is?

— Megoldjuk valahogy. Te csak szólj az asszonyodnak, hogy készüljön trancsírozás- ra. Ettél már te valaha őzbakot?

— Nyulat, fácánt, ilyesmit igencsak. De őzet?

— Még én sem. Itt az idő.

Elmentek a nagyon csendes délutánon a páráért. Vittek magukkal plédeket, és zsákokat, hogy az állatot letakarják. Igen nehéz volt a kimultat elcipelni Mráz ka- ducsáig. A két asszony edényekkel, vizes vödrökkel készen állott, a gyerekeket át- parentálták Gecse portájára. Nem vette őket útközben észre senki.

— Meg tudod nyúzni? — kérdezte Gecse.

— Én? Nagyobb tudósa vagyok a vadaknak, mint a professzorok. Hát mi? Éppen- úgy kell nyúzni egy őzet, akár egy nyulat. Ez csak nyilvánvaló?!

— Nyilvánvaló, sógorom, csak csináld már, mert félek.

— Bár még sohse nyúztam őzet, de éppúgy megyen ez, majd meglátod, mint a nyu- laknál.

Ügy is történt.

Lejött a bőr.

— Még meleg a húsa — mondta Mráz.

— Igen, de pondrók vannak rajta, nem figyeled?

Valóban mozgott ott valami az inak-húsok hártyáinak felszínén. Ahogyan hozzányúltak a csupasz, bőr nélküli testhez, ezek a valamik hánykolódni kezdtek.

— Jaj! — mondták az asz- szonyok, és elszaladtak.

— Ilyen hamar megpond- rósodik egy őz? — kérdezte a sógorától Mráz.

— Ez már így van, láthatod.

— Mi az eget csináljunk vele?

— Ássuk el szőröstől-bő- röstől, hogy a kutyák se találják meg.

Ügy történt.

A két ember nagyon szomorú volt.

Este jöttek értük: menjenek nyúzni a leterített őzbakokat, mivelhogy megérkezett a hűtőkocsi, amely kibelezve, megpucolva külföldre szállítja azonnal a leterített állatokat.

0

" k szívesen mentek, sőt rohanvást, mert azt hitték, az elsinkófált őz miatt keresik máris őket. Másokkal együtt nekikezdtek a munkához. Amint megbomlott a bőr, Mráz Andri rémülten felkiáltott:

— De hiszen ez pondrós! — A maga esze! — nevetett a főerdész. — Az őzbak legfinomabb része. Zsirhu- kák ezek a száraz húson. Ha megérintjük, persze, hogy remegnek. De igazi őzsültet csakis ezzel a remegő réteggel lehet csinálni.

— Ügy néz ki, mint a pondró.

— Annak a szemében, Mráz, — mondta a főerdész, —, aki olyan okos, mint maga.

— Mi nagyon okosak vagyunk — morogta Gecse is. — Már ötven évesen csak okosak lehetünk, nem?

Aztán dolgoztak tovább; legalább a nyúzásért, bele- zésért kapnak még két-két- száz forintot, meg egy kis pálinkát.

o

KM

A magyar Oktatási Minisztérium és a szlovák iskolaügyi minisztérium a korábban kötött államközi kulturális szerződést 1976-ban 1980-ig meghosszabbította. E szerződés alapján az 1976/77. és 1977/78. tanévet a Nyitrai Pedagógiai Fakultás (főiskola) magyar tagozatán, a magyar nyelv és irodalom tanszékén töltöttem. E cikkben a két év alatt szerzett tapasztalataimról kívánom igen röviden tájékoztatni a lap olvasóit.

A főiskola szlovák tannyelvű, de van egy magyar tannyelvű tagozata is, amely a magyar tannyelvű általános (alap) iskolák részére képez tanítókat és tanárokat. E tagozaton tanítottam a leendő tanítóknak és tanároknak a leíró magyar nyelvtant. Az évfolyamok létszáma mind a tanító, mind a tanár szakon alig haladja meg a 10 főt. Üjabban a tanító szakosok is négy évig (nyolc szemeszter) tanulnak a főiskolán (korábban három év alatt szerezhettek tanítói oklevelet), de a második évben egy szakot is választhatnak (ének-zene, testnevelés, rajz stb.), s ezt a felső tagozat osztályaiban szaktanárként taníthatják. Az alsófokú iskolák részére csak a nyitrai főiskola képez szaktanárokat. A magyar tannyelvű középiskolákat a Pozsonyban működő Coménius (Ko- mesky) egyetem látja el szaktanárokkal. Kassától Pozsonyig tehát ez a két intézmény biztosítja a magyar tannyelvű iskolák részére a szaktanárokat.

A párt és a kormány Szlovákiában is biztosítja a nemzetiségiek jogait, lehetővé teszi, hogy kultúrájuknak, hagyományaiknak megfelelően éljenek, azokat ápolhassák. Ehhez anyagi támogatást is adnak.

Van magyar nyelvű napilap, az Uj Szó. Ez a hét minden napján megjelenik (a vasárnapi számot pénteken adják ki), s az egész Csehszlovákiában megvásárolható. (Minden bizonnyal megyénkben is elkelne néhány példány. Somogy megyében, Kaposvárott árusítják.) A nagyobb területi egységek is adnak ki heti- vagy napilapot, ezek többnyire kétnyelvűek. Hetenként jelenik meg a HÉT című színes, magyar nyelvű hetilap, amelyet a CSEMADOK KB ad ki. Ez nemcsak tájékoztat, hanem ismereteket is terjeszt, segíti a kulturális rendezvények szervezését stb.

Két magyar színház működik Szlovákiában. Komáromban (Komárno) és Kassán (Kosice). Ezek területi színházak, vagyis nemcsak Komáromban, illetve Kassán tartanak előadásokat, hanem időnként más, nagyobb településhelyre is ellátogatnak. Nyitrán viszonylag kevés magyar anyanyelvű család él, a kassaiak előadásán mégis „teltház” volt. Igaz, hogy a környéken van néhány magyar anyanyelvű település, s az előadásra igen sokan jöttek ezekből a községekből.

A pozsonyi rádió magyar nyelvű adásait is érdemes meghallgatni. Hallgatják is. De hallgatják a Kossuth és a Petőfi adásait