Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-10 / 214. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. szeptember 10. A hét címszavakban : HÉTFŐ: Lázár György hivatalos, baráti látogatásra a Mon­gol Népköztársaságba utazik. — A görög külügyminiszter moszkvai tárgyalásai. — Nicaraguában, a letartóztatások eile- nére, folytatódik a sztrájk. KEDD: a chilei néppel való szolidaritás nemzetközi hete. — A vietnami kormányfő Bangkokba utazik. — A japán minisz­terelnök „olajútja” az Arab-félszigeten. — Tanácskozások Na­mibia jövőjéről. SZERDA: Camp D&vid-ben, teljes hírzárlat mellett, kezde- tét veszi az amerikai-egyiptomi-izraeli csúcstalálkozó. Warnke, az amerikai SALT-küldöttség vezetője Moszkvában. CSÜTÖRTÖK: Londonban bejelentik, hogy mégsem tarta­nak rendkívüli választásokat októberben. — Ellentmondó nyi­latkozatok a zimbabwei rendezésről, a telepes rezsim megtor­ló akciókkal fenyegetőzik. PÉNTEK: egészségügyi világkonferencia Alma-Atában. — Példátlan méretű kormányellenes tüntetés Iránban, rendőrségi közbelépés 60 halottal. SZOMBAT: Bulgária és a KNDK nemzeti ünnepe. - A francia pártlap, a L’Humanité fesztiválja. — A spanyol minisz­terelnök Kubába utazik. A hét három kérdése O Miről tárgyalnak az Aspin Lodge-ban? A vi­lág mindent megtudott Camp Dávidról: hogyan nevezte el Eisenhower elnök unokájáról a marylandi hegyek 620 mé­ter magas nyergében elhe­lyezkedő elnöki nyaralót, s milyen falusias stílusú búto­rokkal rendezték be az As­pin Lodge épületet, ahol Car­ter, Szadat és Begin a közel- keleti különalkudozást foly­tatja. Közölték a tárgyalások résztvevőit és időtartamát, még azt is, ki hol és kivel sé­tált a környező erdőkben. A teljes hírzárlat azonban meg­akadályozta, hogy a lényeg­ről, az érdemi megbeszélések­ről bármi is kiszivárogjon. Így azután azt sem lehet megítélni, hogy a különböző sajtó jelentéseknek van-e va­lóságtartalmuk, vagy csupán találgatásokat reppentenek fel. Az alapvető megegyezésre természetesen senki sem szá­mít, akkor sem, ha a péntek —szombat—vasárnapi hár­más vallási ünnepnapokat is áttanácskozzák. De az asztal felborulása sem várható, hi­szen mindegyik résztvevő túl sokat kockáztat ehhez. A színpadias külsőségek így azt a célt is szolgálhatják, hogy a legcsekélyebb eredmény, például a tárgyalások folyta­tásának bejelentése, vagy egy különbözőképpen értelmez­hető nyilatkozat a siker lát­szatát keltheti. Ám legfeljebb a rész részeiben történhet va­lamilyen mozgás, hiszen a különtárgyalások teljes ered­ményessége esetén is (amire a nyugati táborban sem szá­míthat senki), joggal felvető­dik: mit szólnak ehhez a kö­zel-keleti helyzetben közvet­lenül érdekelt más erők. Figyelmeztetésül szolgálhat a bejelentés, hogy a Szadat politikáját ellenző arab or­szágok máris újabb összejö­vetelt terveznek szeptember második felében, s új akció­kat tervez a palesztin moz­galom. A legutóbbi szovjet— Szíriái párbeszéd során pedig Moszkva — mint a genfi bé­keértekezlet egyik társelnöke — nyomatékosan hangsú­lyozta: csak egy általános rendezés hozhatja meg a tar­tós és szilárd békét, s az amerikai tervek saját katonai jelenlétük biztosítására e vál­ságtérségben, jelentősen to­vább bonyolíthatják a közel- keleti szövevényt. O Mi áll Warnke moszk­vai útjának hátterében? Nem annyira rangja, (miután nem állam-, vagy kormány­fő, de külügyminiszter sem), hanem tárgyalásainak témá­ja és fontossága helyezte elő­térbe Paul Warnke moszkvai útját. Közismert, hogy ő a vezetője az amerikai SALT- küldöttségnek, s a hét csü­törtökén ismét felújították Genfben a stratégiai fegyver- rendszerek korlátozásáról szóló megbeszéléseket. Rá­adásul Warnke moszkvai tár­gyalópartnere Gromiko, nem­sokára New Yorkba utazik az ENSZ-közgyűlés őszi nyitá­nyára, s ezt az utat minden bizonnyal összekapcsolja egy hagyományos washingtoni lá­togatással is. A képet talán az teszi teljessé, hogy Brze- zinski nemzetbiztonsági hiva­talában új alhivatalt hoztak létre a napokban, Fritz Er- marth-nak, a CIA korábbi befolyásos munkatársának vezetésével. Az intézmény célja, hogy megfelelő doktrí­nákat dolgozzon ki az Egye­sült Államok számára a nuk­leáris stratégiában és aktív ajánlásokkal lássa el a kü­lönböző fegyverzetkorlátozá­si és leszerelési megbeszélé­seken részt vevő amerikai küldöttségeket. Warnkét személyében ál­talában úgy tartják nyilván, mint a SALT-tárgyalások elő­— Milyen aranyos a néni! — mondja meghatva. Aztán Janihoz dől, s ezt már csak neki súgja: — De a kégli se utolsó! ★ Nyílik az ajtó. Az elnök odapillant, majd meglepve int Kakucsinénak, hogy nézze ő is. Ispánkiné tegnap volt itt, nagyobb tétel papuccsal — és ma már megint itt van? Mi történt? Az asszony lejön a három lépcsőfokon, szatyrát határo­zott mozdulattal Kakucsiné asztalára csapja, és így szól: — Ebből a szemét munká­ból nem viszek többet! Kakucsiné azt hiszi, rosz- szul hall. Egyáltalán: lehet a fülével valami, mert Ispánki- nénak már a köszönését sem hallotta... — Hogy mondja? — kérdi idegesen. — Jó reggelt... — Jó napot! Azt mondtam, ebből a vacak munkából nem kérek többet! Ezt már nem lehet félre­érteni. Ezt bizony jól hallot­ta! — Hogy érti ezt, Ispánki­né? — kérdi mégis, mert pillanatnyilag nem éri fel ésszel, amit átélt. Mi ütött ebbe az asszonyba? Ez min­dig olyan készséges volt, olyan udvarias volt, olyan kis hálás... — Úgy értem, ahogy mon­dom! Ebből a rohadt tutyi- ból többé egy darabot se! Ezzel csak folyassa ki a sze­mét, akinek kedve van rá! De az én szemem világa drá­gább! Kakucsiné felelni akarna, de az elnök int neki, hogy hagyja, majd ő! Feláll, két öklére támaszkodva előredől az íróasztala fölött és mert a lázadást csírájában kell el­fojtani, fenyegető hangon dörren rá a szemlátomást megbolondult bedolgozóra. — És mennyivel drágább, Ispánkiné? — Micsoda? — rebben meg a rebellis asszony tekintete. — Hát a szeme világa! Az asszony a fejét rázza. — Annyi pénze nincs en­nek a szövetkezetnek! Szatymazi a polcok felé pillant, ahol hatalmas bálák­ban állnak a különféle nyers­anyagok garmadái. Kissé lá­gyít a hangján. — Mert ugye, ha a darab­bért akarná, mondjuk, tíz, vagy húsz fillérrel feljebb tornászni... Ispákiné nevet. — Itt már a forint is ke­vés, Szatymazikám! Az elnök visszahull széké­re. — Akkor nem értem ma­gát, Ispánkiné. Tulajdonkép­pen mit akar? A szemlátomást fellázadt bedolgozó keze a csípején, s ömlik szájából a szó: — Kényelmes, tiszta mun­kát, nem szemrontót ám, de szaporát, hogy keresni is le­hessen rajta! Erre az éhbér­re, erre a szemrontó piszmo- gásra, erre at átkok átkára meg fogjanak más bolondot! Az elnök nézi, nézi, majd újra feláll, kijön az asztal mögül, s roppant udvariasan kérdi: — De drága Ispánkiné, ké­rem, az istenért, mi történt? A férje előlépett? Gratulál­hatok? Mi lett belőle? Ve­zérigazgató? Az asszony gúnyosan le­gyint. — Ugyan! Belőlem lett vil­latulajdonos ! Kakucsiné szájához kapja kezét, az elnök csak moso­lyog, mosolyog, mosolyog, szinte már hüdéses vigyor- ral. — Három szoba a Balato­non, plusz alagsor! Az alag­sorba a család, konyha is van lent, teljes komfort, a fenti három szoba kiadva! Van fogalma róla, Szatymazi­kám, hogy mit adnak egy szobáért a főszezonban példá­ul a nyugatnémetek? Napi kétszáz, per szoba, hogy a legpesszimistábban számol­jak!... Számol maga is? Ez majdnem húszezer egy hó­napban! És ezt szorozza meg kettő és féllel: ez a főszezon! És akkor az elő- és utóidény­ről a szép nyárias húsvétról és pünkösdről, egy enyhe szeptemberről még nem is beszéltem! És arról sem, hogy ha éppen akarok, hát főzhetek is rájuk, ott a vete­Chile — öt éve mozdításának hívét, de hát nem magánvéleményt képvi­sel, s tudjuk, hogy Brzezinski, hivatalával és új alhivatalá- val együtt, a megállapodáso­kat ellenző héják szószólója. Az amerikai sajtó ebből azt a következtetést vonja le, hogy a SALT—2 ügye lassan közeledhet a megoldás felé. A jelek szerint a technikai rész­letkérdésekben (amelyek ugyanakkor nagyon fonto­sak), némi közeledés mutat­kozik, viszont Brzezinski és köre növelni akarja befolyá­sát minden fegyverzetcsök­kentési kérdésben. O Hogyan áll Zimbabwe függetlenségének ügye? Híresztelések és cáfolatok kergetik egymást gyors soro­zatban Rhodesia—Zimbabwe körül. Először kereken tagad­ták egy Nkomo—Smith tit­kos találkozó hírét, azután mégis megerősítették azt. A hírek szerint a fajüldöző re­zsim vezetője felajánlotta volna a hatalom átadását, de azon az áron, hogy viszályt szítson a hazafias front két szervezete és társelnöke, a Nkomo vezette Zapu és a Mugabe vezette Zanu között. Az ellentét szítása szélesebb körű is, hiszen az afrikai frontállamok az általános tá­mogatáson túl, előnyben ré­szesítik az egyik vagy másik szervezetet. Minden jel szerint Smith tehát úgy akarja átadni a ha­talmat, hogy közben meg­tarthassa, elsősorban időt szeretne nyerni. Igazi szán­dékaira vall, hogy közben a fenyegetéstől sem riad visz- sza. A gerillák ugyanis le­lőttek 1 hadianyagot is szállí­tó rhodesiai gépet az egyik harci körzet felett. Smith ar­ra hivatkozva, hogy a túlélők egy részét meggyilkolták vol­na — Nkomo egyébként hatá­rozottan visszautasította ezt a vádat — ellenakciókat helye­zett kilátásba, s arról a „ha­tárról” beszélt, ahol már nem lehet engedni. Az afrikai or­szágok, s elsősorban Zambia most Londonhoz fordultak, mivel nemzetközi jogilag Rhodesia még mindig angol gyarmat: tegyen valamit a Smith-rezsim provokációinak megakadályozására. így áll most a rhodesiai játszma, s egyre inkább ki­tűnik, hogy még határozot­tabb fellépésre van szükség a hatalombitorlók ellen. Réti Ervin sai miatt, hogy bebizonyoso­dott: Pinochet bérgyilkosai ölték meg 1976 szeptemberé­ben Orlando Leteliert, a Né­pi Egység kormányának volt külügy- és hadügyminiszte­rét — és ami az egész ügyben főben járó bűn Carter sze­mében! — az Egyesült Álla­mok területén, Washington­ban. Az amerikai elnököt az viszont egy csöppet sem za­varja, hogy már az USA-ban is mind többen megelégelték Washington kétes szerepét a chilei eseményekben. Ezt felismerve javasolta egy amerikai képviselő, hogy a kormány szüntesse be a Chi­lébe irányuló fegyverszállít­mányokat. A képviselőház 246 szavazattal 146 ellenében elvetette az indítványt. De nemcsak külföldön nő szinte naponta a junta bírá­lóinak száma, nő odahaza, még Pinochet közvetlen kör­nyezetében is. Erről tanús­kodott a junta egyik tagjá­nak, Gustavo Leigh Guzman tábornoknak a nyilatkozata, amelyben elismerte: Pino­chetnek köze volt politikai ellenfeleinek, köztük Orlando Leteliernek a meggyilkolásá­hoz. Igaz, ezért a nyilatkoza­táért Leigh összes tisztségé­vel fizetett, de hát ő sem ma született bárány. Ami Pinochet számára szintén kínos, az Egyesült Államok kormánya most rá­adásul példát is akar statu­álni, és Letelier gyilkosainak a kiadását követeli tőle. Az egyik vádlott, Pinochet után a rezsim legrettegettebb, leg­gyűlöltebb reprezentánsa, Contreras Sepulveda tábor­nok, a hírhedt chilei titkos- rendőrség, a Dina egykori főnöke már háziőrizetben van. És ha Washington való­ban ragaszkodni fog átadá­sához, Pinochetnek minden bizonnyal sok álmatlan éj­szakája lesz. A gyilkos fegyverek árnyé­kában a nép ellenállása is erősödik. Az utóbbi időben olyanok is részt vesznek a megmozdulásokban, akik két- három éve még lélegzetet is alig mertek venni a terror országában. A halottak he­lyébe élők léptek: idősebbek s fiatalok, hivők és ateisták, kereszténydemokraták és kommunisták sokasága ké­szül odahaza és külföldön a fordulatra, arra, hogy folytas­sa Allende útját. K. M. ményeskertem! És akkor sti- kában panziót nyithatok, por koponya, mondjuk, kettőszáz- húsz- kettőszázötven, az öt vendéget véve, mondjuk, na­pi ezerkettőszáz, vagyis havi harminchatezer... Ha az adót leszámítom, még mindig ma­rad havi harminc tisztán, egész nyáron... Na?! Ehhez mit szólnak?! Kakucsiné mélyen magá­ba süpped; csak orrcimpái reszketésén látszik, hogy él még. Az elnök arca bíborvö­rös, s ádámcsutkája ráng meg néha. Júniusig mondjuk csak húszezer, számol magá­ban. Július: harminc. Au­gusztus : harminc. Szeptem­ber: tizenöt. Húsvét és pün­kösd: mondjuk, egy ötös... Azaz évi száz, tisztán. Vagy­is, éves átlagban, havi nyol­cas... Gondolatban végigfut a szövetkezet keresetkimutatá­sán, és megállapodik az I betűnél. Itt van, igen! Ispán­kiné: tizennégyezer forint, vagyis — oszt villámgyorsan tizenkettővel — havi ezer­százötven... A betyár minde- nit! És az egyik legjobb ke­zű bedolgozó! A legprecí­zebb! Hangjában lágy hárfák du­ruzsolnak, ahogy nagysokára megszólal: — Azért visz most még munkát, kedves asszonyom? Vagy már most áttér a ven­déglátóiparra? A lázadó angyal tűnődik, majd megvonja vállát. — Ha rendes anyagot ad, esetleg viszek még... Valami szép, tiszta munkát... Zseb- kendőszegést, törülközőendli- zést... Szatymazi maga a könyör­gő alázat. Munkanélküliség a Közös Piac országaiban 1978 júliusában a Közös Piac kilenc tagországában tovább növekedett a munkanélküliek száma. A tagországok munkaké­pes lakosságának 5,5 százaléka, összesen 5,9 millió ember vált állástalanná. 1977 júniusában 5,6, júliusában 5,8 millió ember volt munka nélkül. A brüsszeli jelentés szerint a Júliusi csúcs szezonális okokra vezethető vissza. Az Iskolát elhagyó munkát keresők növelik a munkanél­küliek számát, a vállalatok pedig a nyári időszakban kevesebb dolgozót foglalkoztatnak. Ö t éve ezen a napon még milliók bíztak világ­szerte abban, hogy Chile népe folytatja, folytat­hatja megkezdett, ígéretes út­ját, elkerüli a tragédiát. Ma már tudjuk: 1973. szeptember 11-én a külső és belső reak­ció minden korábbinál na­gyobb erőt vetett be a népi egység kormányának meg­döntésére — nem a chilei nép küzdeni akarásán múlott, hogy ebben a latin-amerikai országban a leggonoszabb elemek diadalmaskodtak. Igen, ez a pontos megjelö­lés: a leggonoszabbak. Min­den szörnyűség, ami Chilé­ben történt az elmúlt öt esz­tendő alatt, ami milliókat késztetett és késztet felhá­borodásra, tiltakozásra szerte a világon, ezekben a napok­ban is, az ő nevükhöz fűző­dik. Holnap lesz öt éve, hogy a lázadó légierő gépei tüzér­ségi támogatással Santiagó- ban. megkezdték az elnöki pa­lota ostromát, s Salvador Al- lende köztársasági elnök a Moneda sok-sok védőjével együtt életét vesztette a gyil­kos golyózáporban. Holnap lesz öt éve, hogy Pinochet és társai csak Santiagóban 5200 hazafit állítottak statáriális bíróság elé, s kegyetlen irtó­hadjáratuk elől rövidesen tízezrek voltak kénytelenek elmenekülni hazájukból. Hol­nap már öt esztendeje, hogy Chiléről csak szomorú dol­gok, olyan szörnyűségek jut­hatnak eszünkbe, mint a koncentrációs táborok, a tö­megmészárlások borzalmai. És holnap lesz a napja an­nak is, hogy amikor a fa­siszta puccs, az azt követő terror áldozatainak emléke előtt tisztelgünk, immár ki tudja hányadszor, ismét fel­tesszük a kérdést: hát még mindig lehetséges? Sajnos, lehetséges. A fa­siszta junta, amely ezeket a szörnyűségeket elkövette, mindvégig az Egyesült Álla­mok kormányának védőszár­nya alatt cselekedett. Jellem­ző erre a viszonyra, hogy miután Pinochet, a junta ve­zetője tavaly ősszel a jelen­legi amerikai elnökkel Wa­shingtonban tárgyalt, azzal dicsekedett az újságíróknak, hogy „az emberi jogok kérdé­sében egyetértenek Carter- ral”. És jellemző az is, hogy az emberi jogokra oly „ké­nyes” Carter elnök csak most fortyant fel a junta atrocitá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents