Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. szeptember 10. az üzemi tartalékokról A Önök a közelmúltban 19 nyíregyházi w iparvállalatnál vizsgálták a munkaidő kihasználását. Milyen főbb következtetésre jutottak? — Abból indultunk ki, hogy városunkban meg kell keresni azokat a központi és megyei párthatározatokban előírt tartalékokat, amelyek üzemeinkben mérhetők, megfoghatók. Azt vizsgáltuk: a törvényesen ledolgoz - gozható munkaidőből mennyi a kiesés szabadság, betegség, igazolt és igazolatlan távoliét miatt. Megnéztük, mennyi az az idő, amelyet a dolgozó munkaidő alatt ügye intézéseivel tölt el különböző helyeken, s azt is, hogy vajon a táppénz minden esetben betegséget tükröz-e. És végül: a termelési folyamatban lévők mennyire töltik el munkával a nyolc órát. 0 Elégedettek-e az eredménnyel? — Tizennégyezer ember munkájánál a tapasztalat: indokolatlanul sokan töltik a munkaidőt tényleges munka nélkül az üzemen kívül, vagy belül, intézik igazoltan, vagy igazolatlanul magánügyüket, állnak sorban a büfénél stb. Hallatlan tartalékok vannak abban, ha ezeket a veszteségidőket sikerül csökkenteni. A Ez tehát azt is jelenti, hogy a létszám- w gondok — amire sok vállalatvezető panaszkodik — tulajdonképpen belső intézkedéssel is megoldhatók lennének? — Van ahol teljesen, de részben feltétlenül. Mert amikor az egészségügyi szervek szúrópróbaszerűen táppénzellenőrzést rendeltek el, a betegek 45 százaléka egyik napról a másikra „meggyógyult”. A vállalatokat megkértük, készítsenek munkanap-fényképezést hagyományos, stopperes módszerrel: melyek nálunk az elkerülhető veszteségidők. Harmincnyolc munkanapfényképet kaptunk — igaz, sokan vitatták mennyire lehet ebből általánosítani — és az elkerülhető veszteségidő általában a munkaidő 30 százalékát teszi ki. Hangsúlyozom: az elkerülhető. Mi magunk sem hittük, hogy jó néhány üzemünknél a 8 órából csak 5,6 órát foglalkoznak konkrét munkával! Regisztráltattuk a napi villamosenergia-fogyasztást is. Kiderült, a munkakezdéstől közel egy óra telik el, amíg a terhelés vízszintbe kerül. Nyolc óra körül elér egy bizonyos szintet, és fél 9 tájban újra lefelé megy a görbe. Nem az a baj, hogy reggeliznek, hanem, hogy a reggeli olykor egy óra hosszat is eltart. Körülbelül 11 órakor érte el a mutató a teljes terhelést — vagyis azt a szintet, amelyen egész nap lennie kellene, majd jön a hosszantartó ebéd. Az is kitűnt, hogy a műszakváltás sem megy zökkenők nélkül. Az üzemek vízfogyasztása is roppant tanulságos. A Említette a munkanapfényképet. Ez w mit mutat? — Volt olyan 400 fős központi telep, ahol egy reggel 250-en késtek el — ha csak egy percet is. Egy ilyen dolgozó 20 perces késéssel foglalja el a helyét. A váratlan reggeli ellenőrzés — amikor az igazgató megállt a kapuban — másnapra pontos embereket hozott. Ebből is következik: a vezető máskor is, magától is megnézhetné a munkafegyelmet. A felmérés idején mindössze 65—70 százalékos volt a gépek kihasználtsága városi átlagban. Aki foglalkozott ergonómiával, az tudja: 100 százalékosan nem lehet kihasználni sem a munkaerőt, sem a gépet. De ha évente csak 3 százalékkal javítunk a helyzeten, a munkaerőgond jelentősen csökken! A Azt hiszem, az üzem- és munkaszerve-* ” zés lényegéhez értünk. Kézenfekvő a kérdés: születtek-e intézkedések a felmérést követően? — Igen, mégpedig sokrétűek és színesek. '• De sajnos, ezeknél meg is ragadtunk. Az üzemek kezdeti lelkesedése éppúgy lelohadt, mint korábban a lépcsőzetes munkakezdésnél. Pedig a vállalatvezetők egy része mérhető jelekből látta, hogy indokolatlanul sok üzemében a fegyelemsértés, a jutalomszabadság; hogy a táppénzelienőrzés laza és az igazolt vagy igazolatlan hiányzásokból is jócskán le lehetne faragni. V A Kinek a számlájára írható ez a tetemes w veszteség? — Semmiképpen nem a munkáséra. Rájöttünk, hogy a munkaidőből kiesett 30 százalékból a dolgozó nem keveset tölt el azzal, hogy anyagra, szerszámra vár, hogy ellentétes utasítások miatt ácsorog. Még a hosszú ügyintézési idő is a munkahelyi vezető rovására írandó, aki nem követeli meg a rendet, a fegyelmet. Bármilyen oldatról közelítettünk az okokhoz, azok a munkaszervezés hiányosságaihoz vezettek. A vezető világos feladata, hogy a termelést meghatározó négy fő tényezőt — ember,- anyag, gép, energia — összefogja 0 Az 1971 decemberében született ttzem- és munkaszervezésről szóló határozatra gondol? — Ezt követően jó néhány vállalatunknál korszerűsödött a munka. A Taurus értékelemző módszerével — sajnos a városban kevesen használják — jelentős tőkés importot sikerült kiváltani és mérhető megtakarítást elérni. A VOR mozdulatelemzése után a rosszul beidegződött, úgynevezett ügyetlen mozdulatokat kezdik elhagyni. Csak ez és a belső szállítás átszervezése 30 százalékos termelésfelfutást garantál! öt vállalatunknál már számítógéppel programozzák a termelést, és 10 vállalatnál alkalmazzák a hálótervezést. Ez is bizonyítja, hogy minimális ráfordítással intenzívebb munkát lehet megalapozni, végezni. A A városnak azonban 85 gazdálkodó egysége van! — ... tehát mindegyikben korszerűen szükséges szervezni a munkát. Valóban. A kereskedelmi vállalatoknál is igen fontos lecke az üzem- és munkaszervezés. Sőt! Az egészségügyi és a kulturális ágazatoknál sem mindegy, mennyire ismerik a szervezési tennivalókat. Mert ott is hasonló gondokkal küzdenek. De még a termelőüzemeknél sem megy simán. A határozat megjelenése után nagy erőfeszítést kellett kifejteni a szervező apparátus megteremtéséért. És ma is akad vállalati vezető, aki azt hiszi, hogy egyedül rajta múlik a szervezési tevékenység. Rajta is. Hét év óta nyolcvan függetlenített üzem- és munkaszervező van Nyíregyházán és százötvenen kapcsolt munkakörben végzik ezt a feladatot. 0 Ez összesen 230 ember. Ebből az következik, hogy a szervezeti feltétel adott, s hogy ez óriási előny ... — ... lenne, ha mindegyikük valóban a szervezéssel foglalkozna. Ám a vállalatok nagy része sok minden másra használja őket, vagyis amolyan vállalati mindenesek. Nem szabályozza egységes ütemterv, munkaterv a tevékenységüket. Sok helyen velük dolgoztatják ki a vállalati működési szervezeti szabályzatokat, a technológiai folyamatok szabályozását. Ez is szervezés, ez is fontos lenne, különösen, ha a szabályzatokat a vállalatoknál nem a polcokra1 raknák. A szervezés azonban ettől szélesebb körű tevékenység. 0 Es nagy lehetőség rejlik a vállalati dol- w . gozókban. Ha kiaknázzák a lehetőséget... — Harminc vállalatnál kérdeztük meg a munkásokat — akik végső soron végrehajtói a beállt változásoknak — hogyan látják ők az ott folyó szervezési tevékenységet. Háromszáz munkás mondott véleményt, igen elgondolkoztatókat. Többségük nem is tudta, hogy vállalatánál ilyen tevékenység folyik. A szervezési intézkedéseket tehát jobbára a munkások nélkül — tudásukat, tapasztalatukat, gyakorlatukat mellőzve — hozták meg. Pedig óriási tartalék van abban, ha a vezető, a szervező megosztja a gondot azzal, aki hosszú időn át szakmája mestereként dolgozik. A Feltételezem, hogy Nyíregyházán egy bizonyos időben egy nagy teljesítményű építőipari gép áll az egyik vállalatnál, mert nincs munkája. A másik vállalatnál ugyanez a gép hiányzik, azért nem boldogul. Nem lenne ésszerű az építő- vállalatok közti ilyesfajta kooperáció? — De igen. És nem csak az építővállalatok között! Sajnos, sok esetben nem is kell a példáért vállalatokon kívülre menni. Megtörténik, hogy ugyanannál a vállalatnál az egyik építésvezető nem adja oda a gépet egy-két hétre a másiknak — bár akkor az neki nem szükséges — mert attól tart, hogy nem kapja időben vissza. Addig áll ez is, az is. 0 ... netán presztízs okok ... Gondolom, w é nélkül a város jó néhány ipari üzeme is együttműködhetne... — Számos olyan vállalatunk van, ahol azonos típusú géppel dolgoznak, ahol korábban párhuzamos kapacitások alakultak ki. Nem kevés eredményt hozna az együttműködésük. Mégis nehéz idáig eljutni. Arra inkább van példa, hogy más megyék vállalataival kooperálnak, vagy az ország más vidékein lévő — és ugyanahhoz a nagyvállalathoz tartozó — gyáregységek működnek együtt. És még ez a gyér kooperáció is mennyire szervezetlen néha! Egy nagyvállalat előírta az egyik gyáregységnek, hogy bizonyos terméket június 30-ra gyártson le. Ám a szerkezet lelkét egy másik gyáregységgel csináltatják és nála a gyártás befejezését már októberre programozzák. Pedig itt csupán egy vállalatnak kellene összehangolnia a saját gyáregységei munkáját... 0 Azt akarja mondani, hogy nem minden vállalatvezető érti a bonyolultabb gazdálkodásból adódó feladatát? — Nem, hiszen a vezetők alapvetően felkészültek, alkalmasak. Képesek a korszerű termelésre, a hatékony intézkedésekre. A hibák okát inkább abban látom, hogy az alapintézkedéseket követően már sokkal kisebb következetességgel szervezik, ellenőrzik a végrehajtást. Ezen kell sürgősen változtatni. 0 Korszerű-e a város iparának termelése? Gazdaságosan, a mind igényesebb piac követelményei szerint termelnek a vállalatok? — Iparunk előnye, hogy fiatal és viszonylag korszerű termékeket gyárt. A termelés - szerkezettel nincs is különösebb gond. Elégedettségre sincs azonban okunk, hiszen könnyen előfordul, hogy a ma még korszerű, gazdaságos termék holnapra elavul. A Központi Bizottság 1977. októberi határozata után kértük a vállalatokat: vizsgálják felül a munkájukat. Ez megtörtént és nem kis eredménnyel. Egy-két gyáregységgel vagyunk _ gondban, amelyek ma sem ismerik, hogy gyártmányaik mennyire gazdaságosak. A Eddig a termelés szférájában vizsgáltuk a dolgokat. Tartalékok a szellemi munkában is vannak. Ott mi a teendő? — Sokszor kezdődik a veszteség az íróasztaloknál. Érdemes lenne egyszer stopperrel, vagy tv-kamerával nyomon kísérni, hogyan szervezik, irányítják a termelést. A szellemi munka — bár egzaktabb — sok lehetőséget rejteget. Vajon ott dolgozik-e mindenki, ahol kell, amihez képessége, kedve van? Mennyire tájékozott? Kérik-e, figyelembe veszik-e a véleményét? A termelés és a beruházás hatékonysága nem kis részt az előkészítési szakaszban dől el. Ha itt kevesebbet hibázunk, könnyebben, zökkenőmentesebben dolgozunk később. Nagy tartalék van a szakértelemben, amelyet szintén lehetne összpontosítani. A közelmúltban kiderült: a város vállalatainál dolgozó, egy tevékenységet folytató szakemberek nem is ismerik egymást. Pedig igen lényeges volna a tapasztalatcsere. 0 A helyzeten javítani nem csak a gazdasági, de a párt- és társadalmi szervezetek vezetőinek a feladata is. Mit tehetnek ők? — Nem elég a négy fal között tartani az eredményeket, de a gondokat sem. Agitálni, beszélni kell erről. Propagálni, tájékoztatni kell az embereket az üzemi fórumokon, egy-egy intézkedés hozott-e siker-t, pénzt, vagy csak öncélúan csinálták. A pártszervezetek akkor tehetnek sokat, ha megfogalmazzák a saját tennivalójukat egy-egy határozat kapcsán. Ha kezdeményeznek, ha lendületet adnak az egész munkának. 0 Elérkeztünk odáig: mi szükséges ahhoz, hogy Nyíregyházán aprópénzre váltsuk a határozatokat? — Sok követendő módszert ajánlanak a központi és megyei szervek. Az Országos Tervhivatal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság nagyszerű, részletes ajánlásokat adott ki. Külön hangsúlyoznám a megyei pártbizottság intézkedési tervét, amely a sajátosságainkat figyelembe véve úgyszólván testreszabottan határozza meg a feladatainkat. Mindezektől okosabbat aligha kell kitalálni. Most a végrehajtás megszervezésén van a sor. 0 Köszönöm, az interjúi. Kopka János 0 Szemján Tiborral, a nyíregyházi városi pártbizottság titkárával Á pályán F iatal ismerősöm a diploma átvétele után csupán egy hónapot „lazsált”, augusztus elején munkába állt. A napokban nagy örömmel újságolta, felvették a vállalat értelmiségi komplex brigádjába, a KISZ-klub rendezésében kétszer voltak kiránduláson, de mindezek tetejébe beszélgetett vele a szervezési osztályvezető és arra kért, ha van valami észrevétele a munkaszervezésről, nyugodtan mondja el. neki, mert az egyetemen a legfrissebb dolgokat tanulták. Más: üzemgazdász a fiatalember és alig két hónap után munkahelyet akar változtatni. Asztalt ugyan kapott, de ennél többet alig. „Ismerkedjél pajtás a munkával, figyeljed mások hogyan csinálják” — mondta neki a felettese. Már megunta az ismerkedést, dolgozni szeretne. Egy alkalmazkodóbb típusú pályakezdő fiatal, aki már egy éve dolgozik, a következőket mesélte. „Bármit mondtam a vezetőmnek, mindig talált benne valami hibát, lebeszélt ötletem megvalósításáról. Rájöttem, presztízsből csinálja. Később mindent kétszer mondtam el neki. Másodszor már eleve úgy kezdtem: gondolkoztam a dolgon, tényleg jobb úgy, ahogy az osztályvezető kartárs mondta. Osztályértekezleten felszólalok és elmondom, hogy a napokban egy jó ötletet hallottam a főnöktől, javaslom valósítsuk meg. Tudom nem a legegyenesebb út, de az ügy érdekében ...” Három fiatal a „pályán”. Sporthasonlattal élve mondhatnám: kettő egy a fiatalok ellen. De ez így nem lenne igaz. MiveL csak három fiatal ismerősömtől érdeklődtem, lehetett volna a válasz mind a három esetben pozitív vagy negatív is. Ebben az esetben a cseppben nincs benne a tenger. Egy azonban bizonyos, sokféle pálya van: léphetünk asztalsima zöldre, göröngyös grundra és akár gödrös pályára is. Még lódíthatnám a-variációkat: a pálya rontható és javítható, a pillanatnyi állapot sem örökös. De olyan is van, hogy a fiatalok sem valamennyien makulátlanok. Akadnak türelmetlenek, akik már a harmincasokat is öregnek tartják vezetésre, és találkoztam már kimondottan lusta fiatallal is, aki szívesen elmenne a munka temetésére, ha azt nem szabad szombaton tartanák. A kép tehát tarka és nem is lesz egyszínű soha. Mindezek ellenére merem állítani: a fiatalok nagy többsége munkát, értelmes munkát szeretne kapni és végezni. Hosszú éveken át készülnek a „pályára”, legtöbbjük nagy ambícióval indul, szeretné bizonyítani, hogy nem hiába tanult. Ehhez kell megfelelő segítséget adni, a „jó labdát” is odapasz- szolni, hadd rúgjon gólt a fiatal is. Ki „passzolja oda” a labdát? Ebben az esetben nem lehet csak a gazdasági vezetőt megnevezni, habár a felelősség oroszlánrésze az övé. ö felel a tervek teljesítéséért és mellesleg az ifjúsági törvény megtartásáért. Nem nézhetik azonban a küzdelmet a pálya széléről a társadalmi szervek sem — mivel fiatalokról lévén szó — ezek közül is kiemelném a KISZ-szervezet szerepét. Az egyetemeken, főiskolákon esetleg csak hallottak a fiataloknak szóló akciókról, mint a Kiváló Ifjú Mérnök, Technikus, vagy az Alkotó Ifjúság mozgalom. Sok segítséget nyújthatnak a minél simább pályakezdéshez a különböző klubok, a szocialista brigádok fórumai és így tovább. A legtöbb segítséget azonban a közvetlen környezet, az osztály, a brigád adhat, és nem babusgatással, prédikációkkal, hanem próbára tevő munkával. Az önállóság, a kezdeményezés, a felelősség és a tévedés lehetősége együtt formálhat’" *v a fiatalt. Ilyen len csak a munkahelyi környezet :iny vonásáról szólhattam csupán, de mellett az életkörülmények alakulasa (lakás, jövedelem stb.) szintén egy nagy csoportja a közérzet, a pályakezdés ilyen vagy olyan alakulásának. Sokan és sok minden segíthet, de igazán eredményes a munka, a beilleszkedés csak akkor lehet, ha a pályakezdő személyes törekvései, néha még áldozatvállalása is párosul a közösség támogatásához. És még egyet: a kezdőkkel való foglalkozás nemcsak szeptemberi feladat: azonban figyelembe veendő, az első benyomások fontosak, hosszú időre kedvet, vagy kiábrándultságot adhatnak.
