Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-10 / 214. szám

1978. szeptember 10.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

Név szerint

ÉVEK ÓTA HALLJUK: KEVÉS A ZÖLDSÉG, A GYÜMÖLCS, AZÉRT DRÁGA A PIAC. HA VISZONT Jó A TERMES, OTTMARAD A TERMELŐ NYAKÁN. EZEN A HELYZETEN VÁLTOZTATOTT 1976-BAN A HÁZTÁJI ÉS KISEGÍTŐ GAZDASÁGOK TERMELÉSÉNEK FEJLESZTÉSÉRŐL SZÓLÓ ÍOOC-OS MINISZTERTANÁCSI HATÁROZAT,

AMELYBEN A FELVÁSÁRLÁSI TEVÉKENYSÉG JAVÍTÁSÁVAL GARANTÁLTÁK. HOGY MINDEN FOGYASZTÁSRA ES FELDOLGOZÁSRA ALKALMAS ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCSFÉLE PIACOT TALÁL. VAJON TALÁL-E?

Bőség mai gondokkal

Nincs összhangban a termelés és a forgalmazás

A Gyürei ÁFÉSZ-felvásárlóhelyen készült felvételünk. Dávid Lajos szilvát mér. Naponta 35—40 ezer forint értékű árut — körtét, almát, uborkát, mákgubót — hoznak a háztáji kistermelők. Később a piros alma felvásárlásakor napi 300 ezer forintot is meghalad ja a forgalom.

A

z alapszervezeti munka fontos követelménye a gyakorlatiasság és a konkrétság. Ezen a szinten a dolgozók, jelenségek nem általában jelennek meg, hanem nagyon is személyhez, időhöz és helyhez kötötten. A politikai munkának ez a természete arra készteti a pártszervezeteket, hogy száműzzék a szólamokat, az általánosságokat. Erre ösztönzik és segítik őket a helyi pártszervek is, amikor a központi határozatok helyi feldolgo- zásában, konkretizálásában részt vesznek.

A pártszervezetekben tudatos törekvés tapasztalható a semmitmondó általánosítás ellen. Ennek ellenére napjainkban is gyakran felüti fejét egyes vezetőségi beszámolókban, jelentésekben, határozatokban. Miből táplálkozik ez, a politikai munkát elsekélyesítő jelenség?

Kétségkívül gazdag táptalaja a dolgok, jelenségek felületes ismerete. Ezt lelkiismeretes vizsgálódással, utánjárással persze pótolni lehet. Nehezebb feladat a dolgok, jelenségek sokaságából politikailag helyes következtetéseket levonni. Előfordul, hogy az általánosítás, a problémák elkendőzése különböző megfontolásokból, nemegyszer megalkuvásból származik. Nem állítható, hogy van oyan alapszervezeti vezetőség hazánkban, amelynek munkájára, állásfogalásaira általában ez volna a jellemző, hiszen az ilyen párttestület hosszú Időn keresztül aligha tarthatja fenn magát. Az azonban tény és bizonyosság, hogy személyi ügyekben, nyílt, őszinte kiállást igénylő kérdésekben hozott határozatokban gyakoribb a bátortalanság, a megalkuvás. Főleg amikor név szerint kell bírálni, véleményt mondani, vagy amikor számítani kell, illetve lehet arra, hogy a megbírált, vagy az érintett vitatkozik, esetleg megsértődik. Jó példa erre az egyik Szolnok megyei pártszervezet vezetőségének állásfoga- lása. A legutóbbi beszámoló taggyűlésen a vezetőségi beszámolóban egyetlen nevet sem említettek, pedig erre bőven volt oka a vezetőségnek, hiszen — amint mondották — többen rendszeresen nem vettek részt a taggyűlésen, néhány an nem tesznek eleget pártmegbízatásuknak, van aki pártszerűtlenül él. .. De számos kedvező jelenség is névtelenségbe vep jszakai sötétség szájig kadt a földre. Forgószél vitte magasba a homokot, szünet nélkül dör- gött és villámlott. Olyan hirtelen jött mindez, hogy Bagi, a juhász meglepetésében néhány percre elvesztette a cselekvőképességét. Ott állt a birkák karéjában, Vakarcs és Faszuly a lábánál nyüszített.

Mozdulni sem tudott. A szél szemét, száját telecsapta, nyakszirtjén érezte: kegyetlen fűszúrásokkal veri a homok. Amikor eszmélt, csak káromkodott.

— A keserves istenét, ez aztán nagymise.

A szél elfutott, utóvédként hideg áramlások nyargaltak át a tarlón. Beleborzongott. Ez teljesen magához térítette.

— Mozduljatok — mordult a kutyákra és előbb Vakarcsba, aztán Paszulyba rúgott. Paszuly vagy négy métert repült, az összebújt birkák hátára esett.

Nem volt könnyű a rémült állatokat a nyárfásba terelni. Volt ott egy bunker. — Bagi vagy négy éve készítette, — oda igyekezett. A félig földbe ásott kunyhó tágas, kényelmes volt, friss szalmával bélelt. Bejáratánál megszett, mint jó néhány elvtárs erején felül végez társadalmi munkát, egyesek példát mutatnak munkahelyükön és a családi életben...

Több felszólaló bírálta a vezetőséget, amiért nem név szerint nevezte meg a mulasztókat, vagy dicsérte a példamutatókat. A párttitkár, a felszólalásokra adott válaszában őszintén elmondotta: „Azért nem bíráltuk személy szerint a hibát elkövetőket, mert nem akartuk, hogy megsértődjenek.” A megalkuvás, a bírálatról való lemondás, forrása lett egy másik hiba elkövetésének is: a párt politikájáért példamutatóan kiálló kommunistákat sem említették név szerint. A párttagok elvi álláspontja, illetve állásfoglalása, tette helyére a dolgot, s vette elejét annak, hogy a taggyűlés általános céljával — a párttagok kiállásra, helytállásra való nevelésével — ellentétes hatást, a passzivitásra, a közönyösségre szoktatást érjen el.

Kellemesebb dolog dicsérni és még jobb érzés dicséretet kapni. De a dicséret is visz- szájára fordulhat, ha azt érdemtelenül, vagy nem név szerint, személyre szólóan alkalmazzák a pártszervezetek. Egy-egy határozat végrehajtása, vagy kampányok befejezése után még napjainkban is gyakori, hogy a vezetőségek úgy fogalmaznak: „Jól dolgoztak elvtársaink.” Sikertelenség esetén ugyancsak nem ritka az ilyen „értékelés”: „Hibát követtünk el elvtársaink!” Igaztalan, hogy mindenki azonos módon dolgozott, vagy nem dolgozott!

Kommunisták munkáját, s munkájuk eredményességét minősíteni egyrészt hozzáértést, másrészt politikai bátorságot igényel. A párt kialakult normái szerint nem is egy ember, vagy tisztségviselő joga ez, hanem testületeké. Kétségkívül, van súlya annak is, ha a párttitkár azt mondja a párttagnak: „Jól

csináltad elvtárs, köszönjük!” vagy ennek az ellenkezőjét: „A jövőben jobban igyekezz!” De igazi rangja, embert formáló, nevelő hatása a testületek adta, a kommunista közösség előtt elhangzó dicséretnek, bírálatnak van. A testületek döntései idő- és értékállóbbak, szélsőségektől mentesebbek. Ezért nevelő hatásuk is nagyobb. Éljenek bátran ezzel a jogukkal a párt testületek.

M. S.

lepetés érte. Asszonyokkal volt tele.

— Bújjon be gyorsan, András bácsi — szólt ki egy hang.

A juhász a birkákra nézett. Azok megint boglyába gyűltek, a kisbárányok a kör szélére szorultak.

— Gyertek ki, asszonyok — szólt halkan, de határozottan a juhász.

Kikacagtak a kunyhókból a nők.

— Csak nem a birkákat akarja behajtani. Azok nem áznak, nem fáznak, van bunda rajtuk bőven.

Bagi nem vitatkozott. Felvette az első bárányt és már dobta is be az asszonyok közé. A vihar, a szél újra felerősödött. A nyárfák nyögve, jajongva dőltek délkeletnek, majd a szél ördöge ka- nyarintott egyet, visszájára csapta a kis erdőt. Derékban pattantak el a szálfák.

Az asszonyok visítottak, a bárányok bégettek. Vakarcs és Paszuly vonyítva ugatott.

Idősebb asszony áll a mátészalkai 46-os zöldségbolt ajtajánál. Kezében zsák. tele paprikával. Egy vevőt kiszolgálnak, aztán a paprika kerül a mérlegre. 12 kiló 80 deka — mutatja a mérleg nyelve — aztán a fizetésre kerül sor.

Az ÁFÉSZ központjában percek alatt kigyűjtik, melyik bolt milyen értékű zöid- séget-gyümölcsöt vásárolt meg a kistermelőktől. Az első fél évben tulajdonképpen szinte csak primőröket vettek 1 millió 93 ezer forint értékben. A második fél évben sokkal több lesz majd. Panaszok, panaszosok után kutatunk, hiába. Az okot Szabó Miklós főosztályvezető mondja:

Érdekelt a kereskedő

— Azt is mondhatnám, azért veszik meg a boltvezetők a kistermelők által felkínált árut, mert utasítás van rá, de ettől még tucatszámra érkezhetnének a reklamációk. Olyan bérezést alakítottunk ki, amely érdekeltté teszi a kiskereskedelemben dolgozót a felvásárlásban. Az első évben az árrés (a felvásárlási és fogyasztói ár különbsége) 40 százalékát a boltvezető kapta, tavaly óta pedig a jutalékot emeltük meg 5 százalékra.

Az ár? A mindenkori fogyasztói ár, mínusz 20 százalék. A szakcsoporttagok előnyben részesülnek: nem

csak a termelést segíti a szövetkezet, az értékesítésnél is csak 15 százalékot vonnak le a fogyasztói árból.

Kisvárdán, Fehérgyarmaton, Vásárosnaményban hasonlóak a tapasztalatok. A bolti dolgozók érdekeltségét nem egyformán oldották meg, ez mindenütt a szövetkezet egyéni dolga, de mindenütt találtak megoldást a felvásárlás ösztönzésére.

Mikor, miből, mennyit ?

— Harmadik éve tart már, hogy a zöldségboltok felvásárolják a kistermelők áruját és ennyi idő alatt kialakultak a kapcsolatok a boltvezető és kistermelők között — mondA tizedik, kunyhóba dobott bárány után kiszaladt az első asszony. A nyaka vérzett, felsértette. Egyenesen Bagi- nak, az istenverte juhásznak rontott:

— Maga vén marha — kiabálta és hátulról a viharkabátba csimpaj kozott, ököllel verte a juhász fejét. Az, mint egy türelmes tehén a maceráló bögölyt, egyetlen suhintással csapta félre az asszonyt.

Már hullott a jég. Az asz- szonyok a kunyhó előtt álltak, a bárányok bent a szalmába bújtak. Nagyszemű jég esett. Nem csak csipkézte, de szárastól tépte a fák leveleit.

— Feküdjenek a kunyhó árnyékába — mondta a juhász az asszonyoknak. Azok, mint a birkák, összebújtak, hallgattak a szóra. Bagi rájuk dobta a viharkabátját, rossz télikabátot, rongyokat akasztott le a bejárati ágasról és betakarta a nőket. Né- hányan sírtak, többen szitkozódtak.

Nem tartott sokáig. A

ja Fésűs Bertalan, a Kisvár- dai ÁFÉSZ főosztályvezetője. Aki rendszeresen viszi termékeit a zöldségboltba, már előre megbeszéli: mikor, mit és mennyit visz, így nem kell várakozni és a bolt is úgy gazdálkodhat, hogy nem fogy ki a zöldség, a gyümölcs a pultokról és ha a boltvezető tudja, hogy kap a kistermelőktől, nem rendel a központi készletből.

A kis tételű felvásárlásnál ilyen tapasztalatokat szereztünk. Mi a helyzet a nagy tételeknél?

A demecseri tsz-ben viszonylag kevés a gond, mert mindent leszerződtek — adja a tájékoztatást Szabó Béla elnök és Dajka János elnökhelyettes. A sárgarépát, a gyökérzöldséget, a paszternákot, a póréhagymát a hűtőipar veszi meg, az ipari minőségű almát meghámozva értékesítik. Egyedül a megyében a mákkal is szerencséjük van, mert 54 forintos védőárral kötötték meg a szerződést. Legfeljebb olyan gondjuk lehet, hogy nem tudnak minjégverés a kiserdőt teljesen letarolta. Néhány birka és Paszuly a puli, elnyúlt a földön, jégkupac takarta be. Bagi az asszonyok mellett guggolt. Fájt a háta, de nem ügyelt rá. Az egyik nő fehér, kemény húsú combját nézte. Tudta, kihez tartozik a taka- ratlanul maradt lábszár. Azé, aki belemart, aki a fejét verte, özvegyasszony, jól tartja magát.

Elmúlt a vihar. A sötétség eloszlott, magához tért az ég, az ember. A jeges göncöt magukról ledobáló asszonyok úgy néztek a guggoló juhászra, mint a, bélpoklosra.

— Megbánja ezt maga — mondta ellenségesen a vérző nyakú asszony. — Lesz ennek böjtje.

— Szép húsod van, Eszter — válaszolta csendesen a juhász.

E

z hülye — ez a gondolat tükröződött az asz- szonyok tekintetében, ahogyan egymásra néztek. Aztán valaki kuncogni kezdett, végül elemi erővel kitört a kacagás. Az özvegy előbb a méregtől fehéren, aztán pironkodva igazgatta magán a szoknyát.

Kiderült az ég, a nap is kisütött.

Seres Ernő

dent átadni, tárolni kell, de az áru már a felvásárlóé.

Például a mák ára...

Pátrohán egymást érik a gondok. A főagronómus elsőként a mákot említi,' ainit 75 hektáron termeltek és amelynek a tavalyelőtti 100 forint, a tavalyi 80 forint után most 20 forint az ára kilónként. Ez legalább 2 és fél milliós kiesést jelent a tagságnak, a közös gazdaságnak. Hogy mi e hatalmas árzuhanás oka? Sok mák termett. A tisza- vasvárí Alkaloidának 10—12 ezer hektár mákgubóra van szüksége, hogy ne kelljen dollárért venni. Ez mind a gyárnak, mind a népgazdaságnak hasznos, de azért még hasznosabb lett volna, ha a máknak is találnak piacot. A tsz-ek vezetői sem vitatják, hogy a 80, a 100 forintos kilónkénti mákár irreális, de éppen ilyen irreális a 20 forint is, s ez nem ösztönöz a mák termelésére.

— 120 vagon sárgarépát szerződtünk — folytatja a főagronómus, de legalább 200 vagonnyi terem. Burgonyából 400 vagonra számítottunk, 800—900 vagonnal lesz. Mi lesz a sorsa? Még nem tudjuk.

A kisvárdai Rákóczi Tsz, a pátrohai, az ajaki, a döge-fé- nyeslitkei, a papi, a tuzséri és a mándoki tsz-szel társulásban termel burgonyát. A 2100 hektár terület előreláthatólag bővebb termést hozott, mint amennyit előre vártak, mégsincs mosoly az arcokon. Ennek két oka is van. Egyik az ár, amely a tavalyi 345 forintról 300-ra csökkent, a másik: közben a termelési költségek nőttek.

Juhász István, a kisvárdai tsz elnöke mondja: tavaly

kétszer, az idén hétszer permeteztek fitoftóra ellen, a vetőmag mázsájának ára is közel volt az 1000 forinthoz. A másik ok, hogy bár szerződésük van a burgonyára, körülbelül 25 százalékkal magasabb lesz a termés. Mi lesz a plusszal?

Mi legyen a burgonyával?

A ZÖLDÉRT igazgatója, Hunyadi János először a mákról szól. Azt mondja: az árat a piaci helyzet ismeretében, a kereslet-kínálat alapján állapítják meg. Most a

szerződöttért 25, a nem szerződöttért 20 forintot fizetnek. A kender visszaszorítása is oka annak, hogy a nagyüzemekben többet termeltek, a legtöbb helyen a kender helyét a mák foglalta el. E pillanatban még nem tudják: mi lesz a felvásárolt mákkal.

Burgonyából 6000 vagonnyit szerződtek, de ettől többet vásárolnak fel, jóllehet 4000 vagon burgonyának még nem tudják mi lesz a sorsa. Külföldi piac kellene, de Európa-szerte jó a burgonya- termés. A mi megyénkben például két éve a maitól nagyobb területről is csak 3200 vagonnal vásároltak fel. Tavaly jóval nagyobb területről 5 és fél ezer vagonnal.

A ZÖLDÉRT idén 7,5 ezer vagon burgonyát vásárol fel, ám a megyében a nagyüzemekben 11 ezer vagonnal terem. Mi lesz a többivel? Vásárol még az ÁGKER, a SZATÉV és dolgoz fel a szeszipar.

— Kétezer vagon burgonya feldolgozása lenne a kapacitásnak megfelelően reális, de ha feszített tempóban dolgozik a demecseri gyár, 3000 vagonnal is feldolgozható — mondja a szeszipari vállalat főmérnöke. — De mi lesz a keményítővel? Tele a raktár a tavalyival, s e pillanatban nem . .tudjuk, ■ mit kezdjünk vele. - -ncd

— Foglalkozunk vele, hogy jó lenne burgonyapehelyt előállítani — folytatja a szeszipari vállalat főmérnöke —, hiszen egyre kedveltebb lesz a burgonyáskenyér, s ehhez Lengyelországból importáljuk a burgonyapehelyt. Lenne még egy út: szeszt készíteni a burgonyából, de ez nem gazdaságos.

Hogy is állunk a burgonyával? A 11 000 vagon termést tulajdonképpen felvásárolják a nagyüzemektől, persze egyáltalán nem mindegy, hogy 300 forintért, vagy 100 forintos ipari áron. Az viszont jó lenne, ha a demecseri gyár minél hamarabb megkezdené a feldolgozást, hiszen a burgonyaszedés megkezdődött, s a válogatásnál már az első nap kikerül az ipari minőség.

ló minőség exportra

A végére maradt az alma, amelynek értékesítésével az idén — sajnos — nem lesz gond. Kevesebb termett, s a ZÖLDÉRT a 28 ezer vagon szerződöttel szemben csak 18 —20 ezer vagonra számít. A 40 ezer vagonnyi termésből kap a HUNGAROFRUCHT, a SZATÉV. A jó minőségűnek biztos külföldi piaca van, a léalmát minden mennyiségben megveszi a Balkányi Állami Gazdaság nyírgelsei üzeme, a szeszipar pedig még a cefreminőséget is feldolgozza. Az ár azonos a tavalyival, csak a húsvéti rozmaringért adnak többet kilónként egy forinttal.

A háztáji és kisegítő gazdaságokban termelt zöldséggyümölcs felvásárlását tehát a szövetkezetek és a ZÖLDÉRT megoldotta, ám a nagy tételekkel néhány terméknél gond van. Az intenzív termelés elterjedésével nőnek az átlagok, de nem tart lépést a feldolgozó ipar, nem képes stabil piacot teremteni a külkereskedelem. Pedig a termelési kedvet csak értékesítési biztonsággal lehet fenntartani.

Balogh József

Vihar