Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-06 / 210. szám

1978. szeptember 6. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Postabontás Kémény Kovács Sándor Nyírbog- dány, Kéki út 25. szám alatti lakos családi házat épített. Írja levelében, hogy augusztusban elkészült a lakás, s már csak a költöz­ködés következne, ha bizo­nyos bonyodalmak miatt nem kellene várniuk. A levélből megtudtuk, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei Kommunális és Szol­gáltató Vállalat nem veszi át az épületüket, mert a ké­mény nem megfelelő anyag­ból készült. Kovács Sándor ezek után részletesen leírja, hogy annak idején nem kap­tak piros égetett téglát — legalábbis annyit, amennyi­re szükségük lett volna — ezért úgy oldották meg, hogy a tetőtérig bontásból eredő téglából építették meg a kéményt, tovább pedig fe­hér mészhomok téglából. A TÜZEP-telepen ugyanis mészhomok téglát ajánlot­ták, a másik, az akkor pilla­natnyilag nem létező helyett. Így bizonyára több ezer mészhomok tégla is elkelhe­tett kéményépítés céljára, mire rájöttek az illetékesek is és az építtetők, hogy rosz- szat tesznek, a tégla nem hőálló, kémény építésére al­kalmatlan. Ebből pedig sok bonyodalom származhatott. Például Kovácsék nem kap­nak addig a tanácstól lak­hatási engedélyt, míg a kommunális és szolgáltató vállalat nem ad egy papírt, vagyis engedélyt, hogy a ké­mény tűzrendészeti szem­pontból biztonságos, megfe­lelő. Az OTP viszont a lak­hatási engedély nélkül nem adhatja ki a végszámlára visszatartott összeget. (Amire viszont Kovácséknak igen nagy szükségük volna). Ko­vácsék most várnak. Vár­ják, hogy valaki végérvé­nyesen eldöntse: csak a pi­ros kéménytégla, vagy a fe­hér mészhomok tégla is megfelel kémény építésére. Érthetetlen volt számunk­ra, mi okozza a hosszú hu­zavonát, a tehetetlenséget. Ugyanis eddig senki nem mondta Kovácséknak, hogy hiába várnak, a kéményt úgyis le kell bontaniuk, át kell építeniük, megfelelő anyagból. A kommunális és szolgál­tató vállalattól mi ugyanis megtudtuk, hogy a mészho­mok tégla kémény építésé­re alkalmatlan. Ha ezt a TÜZÉP-telepen (megjegyez­zük: nem tudjuk, levélírónk hol vásárolta a téglát) ilyen célra ajánlották, ez felelőt­lenség volt. Mert a mészho­mok téglából készült ké­mény a műszaki követelmé­nyeknek nem felel meg. Egyrészt szilárdsága nem megfelelő, a kéményből ká­ros visszaáramlások lehet­ségesek, a tökéletlen égés miatt szén-monoxid-mérge- zés történhet. A vállalat te­hát joggal ragaszkodik a műszaki előírásokhoz, hi­szen ez a lakók érdekét szol­gálja. Az előbbiek ismeretében is nehéz volna egyenleget vonni: ki követte el a leg­nagyobb hibát? Aki aján­lotta a mészhomok téglát, vagy az a műszaki ellenőr, aki az építkezés folyamán a hibára nem figyelt fel? Egy biztos: a számlán pilla­natnyilag az áll, a kéményt újra kell építeni, s ennek költségét Kovácsék viselik. A tévedések sorozatának te­hát ők a kárvallottjai. Soltész Ágnes UTCANÉV — Inkább kihímezem az utcanevet, mert szóval már nem győzöm ... Jó lenne, ha Nyíregyházán a városközpontban is gon­dolnának azokra, akik nem a megyeszékhely lakói. Ugyan­is sem a Zrínyi Ilona utcán, sem a Kossuth téren nincs tábla, hogy éppen melyik ut­cáról, illetve térről van szó. Pedig ezeken a helyeken több közhivatal, üzlet van, amit a vidékiek is felkeresnek. Igaz, készséggel felvilágosítást ad­nak a helybeliek, akik isme­rik a járást, de azért nem ártana az idegenekre is gon­dolni — teszi szóvá Béres László mátészalkai olvasónk. SÁRRÁZÓ A Sóstó egyik legforgalma­sabb földútja a Fürdő utca. Tudjuk, milliókba kerülne műúttá építése, ezt nem is kí­vánhatjuk egyik napról a másikra. A két végén, a mű­útra csatlakozásnál az erre járó teherkocsik, vontatók akkora butykákat vájnak, hogy abban állandóan víz áll. A nagy személygépkocsi-for­galom állandóan szennyezi a műutat, mindemellett rúgó-, vagy tengelytöréssel is köny- nyen számolhatunk. A város- rendezésnél valami útbontás- ból néhány vontató kockakő vagy egyéb szilárd anyag megoldaná gondunkat, ez egyben sárrázó is lenne — ír­ja levelében Gaál Róbert Fürdő utcai lakos. ÜVEGGEL SZÁLKÁRA Ügy tűnik, hogy az üres üvegek visszaváltása körüli viták „örökzöldek” maradnak — jegyezte meg levelében Széles Miklós vajai olvasónk. — Községünk önkiszolgáló boltjában ugyanis a nem ott vásárolt ital üvegét nem veszik vissza, noha tudom, a rendelet kötelezi erre őket. Számtalanszor előfordul az is, hogy az ott vásárolt üveg visszavételét is megtagadják, mondván: nincs üres ládájuk, rekeszük. Ilyenkor nincs mit tennünk, mint elcipelni az üvegeket Mátészalkára, vagy Baktalórántházára, ha sza­badulni akarunk mindenáron tőlük, mert ott mindig van üres rekesz. Vagy inkább jó szándék, akarat az üres üve­gek visszaváltásához.... Nem is tudom, mivel magyaráz­zam. KENYERET CSAK EGÉSZBEN? A vásárló szombaton ti­zenhat órakor, a záróra előt­ti utolsó percben érkezett Nyíregyházán, a sütőipari vállalat Szarvas utcai hatos számú boltjába. A pult mö­gött két hölgy és egy „civil” ruhás férfi tartózkodott. A vásárló egy kiló kenyeret kért. A férfi agitálta: „Vigyen uram kétkilósat”. A vevő előbb előzékeny árukínálat­nak fogta fel a dolgot. Am az egyik elárusító megerősí­tette: „Csak egészet adunk. Tőlünk fél kenyeret nem vesznek vissza”. Közben az üzlet elé érkezett több, most már valóban egy-két percet késett vásárló. A bentlévővel az elárusító hajthatatlan ma­radt. Egészet pedig a vevő sem volt hajlandó megvenni. A kenyér maradt a polcon. A vásárló illatozó, friss ke­nyérszaggal a tüdejében, de üres kézzel távozott. Azóta is azon töpreng: fél kenyeret miért nem vesznek vissza a bolttól az illetékesek ? — kér­dezi S. I. CSIKK Gyakran utazom vonaton. S mert — sajnos — dohányos vagyok, az erre kijelölt sza­kaszba szállók fel. És mindig bosszankodom, mert hiába van minden ülés szélén és az ablaknál hamutartó, igen sok utastársam, csak azért is a padlóra dobja a csikket és lába körkörös mozdulatával dörzsöli, vagy égeti bele. Ta­lán, ha a MÁV figyelmezte­tő táblákat tenne ki, jobban megszívlelnék, mert engem a figyelmeztetésről leszoktat­tak bagóstársaim,. a váloga­tott megjegyzéseikkel — írja Ferenczi János kisvárdai ol­vasónk. SZECSKAVÁGÓ Hiába keresem az üzletek­ben azt a kis kézi meghajtá­sú szerszámot — a szecska­vágó kicsinyített mása — ami hasznos segédeszköz a kisállattenyésztésnél (és fő­leg: számunkra is elérhető áron volt kapható). Négy ké­sével a készülék gyorsan fel­aprítja a zöldtakarmányt. Bi­zonyára sok baromfitenyésztő örömét jelentené, ha újra gyártanák — teszi szóvá le­velében Sarkadi Miklós vá- sárosnaményi olvasónk. SPECIÁLIS ÉGŐ Naumann gyártmányú var­rógépemben a megfelelő vi­lágítást adó speciális égő ki­égett. Bejártuk érte a kör­nyéket, érdeklődtünk több helyen is a szaküzletekben, de jelenleg sehol sem kapha­tó. Visszatérő probléma, hogy a külföldről behozott árukhoz nincs elegendő alkatrész. Ta­lán nem is rendelnek? — kérdezi Nagy Zoltánná má­tészalkai levélírónk. GYÖGY­HARISNYANADRÁG? Sajnos, sok nőnek többé- kevésbé visszeres a lába a megerőltetéstől, gyerekszü­léstől, vagy egyszerűen, mert hajlamos rá. Árusítanak ugyan gumírozott gyógyha- risnyát, de az kevésbé prak­tikus. Jó lenne, ha gumíro­zott gyógyharisnyanadrágot is gyártanának — javasolja levelében Zelei Miklósné nyírbátori lakos. HOL AZ ŰJSÁG... ? Szerkesztői üzenetek Márta Péterné mándoki, Kása Menyhértné szamos- szegi, Szilvást Györgyné nyíregyházi olvasóinknak levélben válaszoltunk. özv. Varga Bertalanná eperjeskei, Baján Miklós újfehértói, Bodnár Miklós nagyhalászi, ifj. Csercsa Zoltán tunyogmatolcsi, özv. Szűcs Györgyné napkori, özv. Nagy Jánosné győrtel- ki, ifj. Molnár József újfe­hértói, Vári Imre csengeri, Pók György nagydobosi, Tímár Péter eperjeskei, Szesztai Gyula nyírmadai, Gere Miklósné hodászi, Tóth István kemecsei, Pál Gyuláné kállósemjéni, Fe­kete István nyíregyházi és özv. Demeter Miklósné nyíregyházi lakosok ügyé­ben az illetékesek segítsé­gét kértük. Ricska Mária újfehértói olvasónk, amennyiben a termelőszövetkezet intézke­désével nem ért egyet, úgy ügyével a Nyíregyházi Já­rásbírósághoz fordulhat. Molnár Józsefné nyíregy­házi levélírónk szabadságát a termelőszövetkezet pénz­ben megváltja (Molnár Jó­zsefné ugyanis munkaviszo­nyát a gyes lejárta után megszüntette), s azt szep­tember 10-én kifizetik. Pák Ferenc kölesei lakost levélben tájékoztattuk, hogy a kérdéses sportfel­szerelés iránt megyénk bár­mely szaküzletében érdek­lődhet, a szükséges felvilá­gosítást megkapja. Nyíregyháza-Borbánya Margaretta utcai lakosok bejelentésére a TITÁSZ vállalat nyíregyházi üzem- igazgatósága ellenőrző mé­rést végzett, s megállapí­tották, hogy nappal a Mar­garetta utcában a feszültség a szabvány által megenge­dett határon belül változik. Este azonban valóban fe­szültségingadozást idéznek elő azok a személyek, akik engedély nélkül hegesztő­transzformátort üzemeltet­nek. Ez a televízió, vala­mint a rádió vételi viszo­nyait valóban zavarhatja. Az érintett lakosok e pana­szukkal a Debreceni Posta- igazgatóság rádió- és televí­zió-vételi zavarszűrő rész­legéhez fordulhatnak. Ne­kik módjukban áll a zavar­forrás helyét pontosan meghatározni, és intézked­hetnek az illegális hegesz­tések korlátozása érdeké­ben. Lengyel Zoltánná gyürei olvasónkat a VASVILL Ke­reskedelmi Vállalat Sza­bolcs megyei kirendeltségé­nek vezetője értesítette, hogy a kért gáztűzhelyet az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat nyíregyházi 16. sz. boltjában megvásárolhatja. — Hát ez borzasztó! Las­san már én sem ismerem ki magamat... Több mint három hete, hogy nem kapom meg a Ke- let-Magyarország-ot — pana­szolja levelében Tóth István Tiszakanyár, Dózsa u. 14. szám alatti lakos. Igaz, nap­közben nem vagyok otthon, de az újság nem kallódhat el, hiszen biztonságos postalá­dám van. A kézbesítő sem kerülheti el házamat, hiszen a faluban, lakott területen élek. Valami más baj van! Előfordult már az is, hogy a rokonok megérkeztek, de a levelük — amelyben jelezték, hogy jönnek és várjuk őket — az nem. Sokszor a családi pótlékot is csak úgy kapom meg, ha utánajárok. Mármint a postás után ... VIZ „Vízért a szomszéd faluba” címmel közölt észrevételük­ben szóvá tették, hogy mind­össze egy fúrott kút látja el községünk lakosságát ivóvíz­zel, s ez igen gyakran elrom­lik. Igazgatási területünkön — Cégénydányád, Gyügye, Szamosújlak községekben — vízmű épült, az előbbi két községben 1977. november 15-től már üzemel is, Sza- mosújlakon pedig szintén ezen munkálkodnak. A víz­műépítés időszakában előfor­dult, hogy egy-két napra a kutakat lezárták. így volt ez a levélíró által említett idő­szakban is. Gyügye községben viszont van egy mélyfúrású kút is, ám ennek használa­tát annak idején a körzeti orvos megtiltotta, mert a vi­ze szennyezett volt. A köz­ségi tanács még 1975-ben szerződést kötött a helybeli , termelőszövetkezettel a mély­fúrású kút karbantartására. Sokszor azonban e munkát hátráltatja az alkatrész-, és a szakemberhiány. Ennek el­lenére mindent elkövetünk, hogy a hibát mielőbb kikü­szöböljük, így volt ez a le­vélíró által említett időpont­ban is. Egyébként Gyügye községben van egy másik fú­rott kút is, amely minden­képpen megoldotta a község ivóvízellátását a szóvá tett időszakban is. Lukács József, Cégénydányád Községi Közös Tanács elnöke Az áthelyezésről A hozzánk megküldött panaszos és egyben tanácsot kérő levél szerint K. J.-né előadja, hogy öt és fél hónapos terhes és a terhességével kapcsolatosan kezdettől fogva voltak egészségügyi problémái. Táppénzre azonban mind eddig nem ment, mert azt anyagi okok miatt nem enged­heti meg magának, de az orvos több ízben tanácsolta ne­ki, hogy próbáljon meg olyan munkahelyre kerülni, ahol nem kell egész nap állnia, kényelmesebb, ülőfoglalkozás feltétlenül kedvezően befolyásolná terhességi állapotát. A vállalat vezetője az üzemorvostól tudomást szerzett arról a gondról és felajánlotta olvasónknak, hogy áthelyezi egy olyan munkakörbe, ahol lényegesen kisebb a fizikai meg­terhelés, sőt utasította is, hogy másnap már ezt az új munkakört foglalja el. Olvasónk akkor kezdett kétségbe esni, amikor meg­tudta, hogy új munkahelyén a fizetése havonta mintegy 400 forinttal kevesebb lesz és emiatt reklamálni ment, ak­kor közölték vele, hogy ez valóban így van, ezért a mun­káért csak a rendeletekben előírt fizetést tudják adni, de eredeti munkahelyére sem tudják már visszahelyezni egye­lőre, mert azt a munkakört betöltötték. A vállalat vezető­jének jogában áll bármelyik dolgozót ideiglenesen más munkakörbe helyezni és a dolgozó ott köteles munkát vé­gezni. Olvasónk arra hivatkozott, hogy a terhes nőt véde­lem illeti meg és ha egészségi okból könnyebb munka­helyre helyezik, akkor meg kell kapnia az eredeti fize­tését abban az esetben is, ha az új munkahelyen kevesebb a fizetése. Erre azt a választ kapta, hogy ez csak abban az esetben lehetséges, hogy ha a dolgozó kifejezetten kéri, hogy helyezzék könnyebb munkakörbe és orvosi igazolás­sal igazolja, hogy ez a kérelem indokolt is. Olvasónk azon­ban ilyen kérelmet nem terjesztett elő. Olvasónk nem tart­ja igazságosnak ezt a döntést és kérdése az, hogy megil­leti-e az új munkahelyén a volt fizetése, vagy sem. Megfelel a valóságnak, hogy a Munkatörvénykönyv 23. § (4) bek. szerint a dolgozó nőt terhessége 4. hónapjától kezdődően orvosi vélemény alapján, állapotának egész­ségügyi szempontjából megfelelő munkakörbe kell ideig­lenesen helyezni. Az ideiglenesen áthelyezett dolgozó nő keresete azonban nem lehet kevesebb, mint amennyi át­lagkeresete volt. Ha nagyon mereven, szó szerint nézzük a fent írt szabályt, valóban az a helyzet, hogy ez a jog va­lóban csak akkor illeti meg a dolgozó nőt, ha ő kifejezet­ten kéri az áthelyezést és ezt orvosilag is igazolja, hogy egészségének védelme szempontjából ez fontos. Ez a me­rev álláspont azonban nem egyezik a törvény szellemével, hiszen egyéb jogszabályok a munkaadót arra kötelezik, hogy mindig és minden körülmények között gondoskod­jék a dolgozó egészségének megvédéséről, éppen ezért nincs akadálya annak, hogy a terhes dolgozó nőt kifeje­zett kérelme nélkül is kedvezőbb munkakörbe helyezze, és a dolgozó nőt ebben az esetben is megilleti a megelőző munkahelyén elért átlagkeresete. A munkakörnek végle­ges és fizetésre is kiterjedő megváltoztatásához a munka- szerződést is meg kell változtatni, mégpedig írásban, az adott esetben azonban ilyen nem történt. Ha arra az állás­pontra helyezkedünk, hogy ideiglenesen bármelyik dolgozót át lehet helyezni új munkakörbe, abban az esetben is ér­vényes az a szabály, hogy áthelyezés esetén a dolgozó fi­zetése nem lehet alacsonyabb, mint a volt munkakörében. Amennyiben tehát olvasónk nem kapná meg az eredeti fizetését, azt joggal követelheti, akár peres úton is. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
Thumbnails
Contents