Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-27 / 228. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. szeptember 2T. Szabolcs a BNV-n A Magyar Posztó nagykállói egységébe» szőtt Borneó nevet viselő szövet a vásár aagydíját nyerte el. ,✓ A Kender-Juta és Politextil Vállalat nagyhalászi gyára 1979-ben már a belföldi termelés 90 százalékát fogja adni. A képen részlet a kiállított 280 féle termékből. A Budapesti FinomkötöAáru-gyár Mátészalkán készült darabjai tetemes helyet foglalnak el a kiállítási pavilonban. A nagyrészt szovjet exportra termelő gyár Polónia nevű termékcsoportja BNV-díjat kapott. A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat kiállított termékei között szerepel a Nyírbátorban készített Biopon és Tip-por nevű mosó-, illetve mosogatószer. (Mikita Viktor felvételei) Lelkiismereti szolgálat Sári néni vigasztalhatatlan. Férjhez ment a gondozója, s az ember megtiltotta, hogy cselédkedjen. Keres ő any- nyit, harsogja férfigőggel ut- caszerte, hogy ne kelljen házhoz járni az asszonyának. Különben is, sokra mennének azzal a hétszáz forinttal, amit a tanácsnál havonta az öregasszony gondozásáért kifizet- • nek. Ismerős okoskodás, én magam szinte naponta találkozom ehhez hasonlóval. Barátom felesége szervező, házi szociális gondozónő, szóval az a valaki az egészségügyi osztályon, aki valamilyen módon gondozót kerít a magatehetetlen öregeknek. Van egy motorja, s azzal jóformán egész nap úton van. Bizony sok, hiábavaló kilométert hagy maga mögött, mert hát nem könnyű a szervezés. Nem valami vonzó dolog az öregek istápolása, pedig vannak szép számmal. A legújabb statisztika tanúbizonysága szerint a nyugdíjasok száma megközelíti a kétmilliót. Csaknem minden ötödik állampolgár túl van munkáséletén! Persze öregember, akár a középkorú vagy a nagyon fiatal, sokféle van. Legtöbb a derék, akin meg se látszik, hogy leszokott esténként a vekkerfelhúzásról, vagy ha mégse, hát „továbbszolgál”, ráér még az öregséggel, „aki dolgozik, az nem ér rá betegeskedni”. Aztán vannak szép számmal, akiknek elegük volt, éppen any- nyit dolgoztak, amennyi megadatott nekik, pihennének. Megvan a házuk vagy a lakásuk, valamilyen hobbyjuk, néhány cimbora az iskolából, műhelyből vagy éppenséggel a katonaságtól. A gyerek se lakik messze, nem múlik el hét, hogy át ne ugrana asz- szonyostul, unokástul, de ha nem jönnek valamiért, akkor is elvannak valahogy. Van egy motorja... Aki egyedül él • Kevés a gondozó • Főfoglalkozásban Ilyen felhőtlen lenne az öregség manapság? Nem egészen, és főleg nem mindenkinek. Sok a magára hagyott, teljesen egyedül élő, sorsát egyik napról a másikra tengető öregember van az országban. Olyan is, akinek van közeli hozzátartozója, de felé se néz, vagy aki olyan egyedül él, akár a kisujja. A vér szerinti rokonon legfeljebb a gondozási díj hajtható be, egyéb felelősséggel nem tartozik. Csak a lelkiismeret törvénye kötelezné... A házi szociális gondozás társadalmunk talán legemberségesebb vívmánya, bár e lélekemelő tevékenység ma még nem vívta ki igazi társadalmi rangját. Kevés a gondozó, s a szükségesnél is több kellene. Hogy Sári néninek egyik napról a másikra legyen pártfogója, aki nem kizárólag -jövedelemkiegészí- tésnek tekinti a vele eltöitöt't perceket. Mert a házi szociális gondoskodás nem csupán takarításból, bevásárlásból, gy új tós vágásból, konzervfelmelegítésből áll. Mindez csak életben tartja az öregeket, akiknek jóformán a gondozójuk jelenti az egyetlen társaságot, a külvilágot, hí- reivel-eseményeivel, az emberi szót, ami éltetheti őket. Hogy ne haljanak meg, amíg élnek. Tovább kell gondolni az öregvédelmet, hiszen csak az első lépést tettük meg, s annyi bizonyos, hogy jó úton járunk. Mindenekelőtt társadalmibbá kell szélesíteni, hogy ne csak a szerencsésebbek részesüljenek gondozásban. Hogy ne csak alacsony nyugdíjú nénikék, akik hamarosan maguk is segítségre szorulnak, vállalják javarészt ezt a jószolgálati küldetést. Több főfoglalkozású gondozónő kellene, akik napi nyolc órában újra és újra végiglátogatják az öregeket. Többet vállalhatnának magukra a népfrontszervezetek, s mindenekelőtt a fiatalok. Nem kampányszerűen, ahogy egy- egy akciót, hanem elkötelezetten, nap mint nap tenni kell. Mindenkinek nem jut hely a szociális otthonban, az öregek napközijében, s különben is, van akit erővel sem lehetne beutalni: ragaszkodik a magáéhoz, a megszokott környezetéhez. Fogadjuk el olyannak őket, amilyenek, s ne várjuk el, hogy töredék életükkel ők alkalmazkodjanak hozzánk. Lelkiismereti szolgálat ez, igazából nagyobb tisztességet és szebb nevet is érdemelne. K. P. Képzőművészeti stúdió, tévé fejhallgatóval Mátészalkai változások Képzőművészeti stúdiót avattak szeptember 25-én, hétfőn délelőtt Mátészalkán. Ebben a stúdióban végre megfelelő körülmények között dolgozhatnak a jövőben az eddig is szép eredményeket felmutató gyermekrajz- csoportok. A város Petőfi téri klubkönyvtárával átellen- ben, egy volt iskolaépületben alakították ki a három helyiségből álló műtermet. Az első időszakban három gyermekcsoport és egy felnőttcsoport megindítását tervezik. Amatőrök és rajztanárok Igaz, tulajdonképpen nincs szó újrakezdésről: az eddig is munkálkodó gyerekközösség csupán megfelelő körülmények közé kerül. Ellenben a felnőttek számára eddig nem volt lehetőség ilyen munkára a városban — hely hiányában. Most szívesen látják az olyan felnőtteket, akik szabad idejükben szívesen rajzolgatnak, festenek, faragnak és szeretnék továbbfejleszteni tudásukat. A szakszerű tanácsadást, irányítást három megyénkben képzőművész vállalta Mátészalkán : rendszeresen részt vesznek a foglalkozások egy részén, és segítik a stúdióban munkálkodókat. A kedvtelésből festő, szob- rászkodó amatőrök mellett a stúdió másoknak is otthont ad. A tervek szerint három járás rajztanárai számára itt nyújtanának lehetőséget a szervezett továbbképzésre: közösségi keretek között bővíthetik szakmai tudásukat, cserélhetnek tapasztalatokat. A továbbképzés mellett önálló alkotó munkára is alkalmuk nyílik — s ez természetesen iskolai oktatómunkájukban is kamatozik. Emellett ebben az épületben kap helyet a művelődési központ fotóklubja és a most munkához látó amatórfilmes csoport. „Komplex terem" A stúdióavatással egy időben a Zalka Máté Művelődési Központ nagytermében gyermekrajz-kiállítást nyitottak. Mintegy százhúsz gyermekrajz kerül a nézők elé: a város képzőművészeti Szakköreiben dolgozó gyerekek munkái. Ezt a tárlatot szeptember 25-től 30-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A mátészalkai művelődési központ hamarosan más újdonságokkal is szolgál látogatóinak — akik száma feltehetőleg tovább növekszik októbertől. A nagyteremben ugyanis különleges módon szórakozhatnak a hét hat napján a szabad idejüket eltölteni kívánók. Nagy technikai apparátussal és kitűnő ötletekkel úgynevezett „komplex teremmé” alakították át a művelődési központ nagytermét, amely eddig is több meglepetéssel szolgált már. Itt rendezik ugyanis rendszeresen a képzőművészeti kiállításokat egy sajátos paravánrendszer segítségével, ha szükséges, nem sok munkával gyorsan visz- szaállíthatók a széksorok. A csatlakozók „titkai" A terem oldalfalait veszik most szemügyre az itt már ismerős látogatók: méternyi magasságban ugyanis négyes csoportokban dugaszolóaljzatok sorakoznak: szám szerint harmincat. Egy-egy fejhallgató tartozik minden fotelhoz, és a megfelelő szerelési munkák befejezése után televíziót nézhetnek, rádióműsort, hanglemezt vagy magnót hallgathatnak a látogatók — vagy éppen újságot olvashatnak. Kis stúdiót rendeztek be a nagyterem mellett, ebből jut a műsor a fejhallgatókba. Egy időben szólhatnak tehát a tévék — mindkét csatorna — illetve a másik két lehetőségből választhatnak az érdeklődők: zene, prózai műsor stb. Csak a fejhallgató csatlakozóját kell átdugni, és máris új hangok hallatszanak ... Ezzel a módszerrel — mely nem kis pénzbe került — nagymértékben megnő a művelődési központ termének kihasználtsága. Eddig évente mintegy nyolcvan műsort tartottak, a többi napon legfeljebb tárlatot nézhettek a látogatók. Október közepétől csaknem mindennap hasznosítható lesz — és még a tárlatok sem maradnak el. Valóban „komplex teremrné” válik a helyiség. (tgy) Névjegy N emrég új társasházakat adtak át Nyíregyházán. Az épületek előtt megjelentek a kukák is, annak rendje és módja szerint. Rajtuk a szokványos felírás: utcanév és házszám, az elcse- rélés eshetőségét csökkentendő. Az egyiken azonban ennél több szöveg található. Vastag, fehér betűkkel, olajfestékkel rajzolták rá a szöveget: dr. Kovács. Most már nyugodt a kukatulajdonos, az ő különleges szemetét a kukás különleges tisztelettel önti majd a kocsira. Országvilág tudja, nem akármilyen Kovács lakik itt... Nézem a kukát, s gondolkodom: hogyan is változik a világ, s benne — a névjegy, (bürget) Tanárok és diákjaik tárlata Máté Erzsébet és Danes Ferenc képeibőL nyílt kiállítás szeptember 25-én délután a nyíregyházi tanárképző főiskola kollégiumi klubjában. A főiskolán két éve végzett pedagógus házaspár nemcsak saját festményeit, grafikáit mutatja be a tárlaton, hanem — s ez újszerű kezdeményezés — tanítványaik munkáiból is ízelítőt adnak. Papírhajtogatástól bábfigurákig sokféle gyerekmunkát láthatnak az érdeklődők a két rajztanár alkotásai mellett. Mai Anonymus. (Fotó: Mikita V.) Meglopták cimborájukat Visszaesőként és elhárításra képtelen állapot kihasználásával elkövetett lopásért ítélte a Nyíregyházi Járásbíróság dr. Dré- gelyvári Imre tanácsa Acs Béla 19 éves nyíregyházi lakost. A már kétszer büntetett Acs június 30-án Ferenc és József nevű testvéreivel Nyíregyházán a Zöld Elefántban szórakozott. Itt találkoztak Acs Ferenc két munkatársával, és egy asztalhoz ültek velük. Az új ismerősök rendeltek és fizettek, egyikük örömmel újságolta Acs Ferencnek, hogy megvan a negyedik gyermeke is. Hogy ezt tényekkel is igazolja, személyazonosságiát mutatta, de Acs nem a beírást nézte, hanem az igazolványban lévő ötszázasokat. Este 10 körül a három Acs elköszönt, de még beszélgettek egy kis ideig a presszó előtt. Nemsokára észrevették, hogy volt cimborájuk elaludt az asztalnál. Acs Béla és Acs József visszamentek az asztalhoz. Acs Béla belenyúlt az alvó férfi zsebébe. kiemelte igazolványát. a pénzt — 2100 forint volt benne — zsebrevágta, az igazolványt pedig visszatette. Kint várakozó öccsének azt hazudta, hogy 1100 forintot vett el. s ebből ötszázat odaadott. Elindultak hazafelé, de a stadion előtt összetalálkoztak Szegő Katalinnal, Acs Béla élettársával és egy lánnyal, akinek Acs Ferenc udvarolt. Acs Béla elmondta élettársának, hogy mit csinált, majd odaadta a pénzt. Ezután taxiba ültek, kimentek Sóstóra és beültek a bárba szórakozni. Közben a Zöld Elefántban felébredt a meglopott ember, s amikor észrevette, hogy hiányzik a pénze, telefonon bejelentést tett a rendőrségen. Félóra sem telt el, a rendőrség megtalálta Acsé- kat. Szegő Katalin zoknijából pedig előkerült három ötszázas. Acs Ferencnél is volt még 250 forint, a többit már kifizette a cehhért. ígv 1750 forintot visszakapott a sértett. A bíróság Acs Bélát 1 év szigorított börtönben letöltendő szabadságvesztésre. Szegő Katalint orgazdaságért 4 hónapi börtönre, Acs Ferencet ugyancsak 4 hónapi börtönre, a fiatalkorú Acs Józsefet 2000 forint pénzbüntetésre ítélte. Acs Bélát, Acs Ferencet 1 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. s kötelezték őket az okozott kár megtérítésére. Szegő Katalin büntetésének végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztették. \z ítélet jogerős.
