Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-27 / 228. szám
1978. szeptember 27. KEUET-M AGYARORSZÁG 3 Technika az emberért A Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet csehszlovák megrendelésre gyárt 20 ezer pár férfimokaszint (Császár Csaba (elvétele) Egy rosszul sikerült beruházás Selejt importgépen Tavaly, augusztus 20. tiszteletére ünnepélyes keretek között, népes vendégsereg jelenlétében kezdték meg a próbaüzemelést az ÉRDÉRT vásárosnaményi forgácslapgyárában. Aztán több száz köbméter selejtet gyártva, teljesen csendben leállították a gépsort az idén, március 31-én. A berendezést szállító finn Rau— Te-cég szakemberei nem tudtak elegen tenni a vállalt kötelezettségeknek sem minőségben, sem mennyiségben nem hozták az ígért termelést. I pari robotokról beszélt a műszaki vándorgyűlés neves professzora. Olyan gépekről, amelyek ai gyárakban, üzemekben elvégzik majd a nehéz fizikai munkát, s ott is alkalmazhatók, ahol az ember csak egészsége károsításával vehet részt a munkában. Beszélt az egyes állatok mozgását utánzó robotokról is, amelyek elsősorban a mezőgazdaságban lehetnek majd hasznára az embernek. A lejtős, egyenetlen földeken is képesek a rugalmas munkára. Amíg az előadó beszélt, folyton arra gondoltam, vajon, akik ezt hallgatjuk, hol leszünk már, amikor az ipari robotok a szabolcsi üzemekben földeken is munkába állnak! Ma még csak lombikrobotoknak nevezhetjük őket, sok év kell ahhoz, hogy „felnőjenek”. Még sem tartozik a fantasztikumok világába az automatizálásról, a számítógépes technika térhódításáról, az ipari robotokról szóló tudományos eszmefutattás. Szabolcs-Szatmár megye közismerten nagy hátrányokkal indult az iparosodás útján. Még ezelőtt ti- zenyolc évvel mindössze 1,6 milliárd értéket termelt a szabolcsi ipar. Tíz évvel később már ez a szám 4,2 milliárdra nőtt. Az elmúlt évben pedig elérte a 22 milliárd forintot. Mindez — tárgyilagosan mondhatjuk — ma sem számottevő az országos részesedést tekintve. önmagához és az elért fejlődéshez viszonyítva mégis igen jelentős. S a hátrányból, — hogy a megye az iparilag elmaradott területek közé tartozott — előny is lehet. Olyan technikát teremthetnek meg, amely modern, él a műszaki-tudományos vívmányok új lehetőségeivel, köztük az automatizálással, amely a korszerű termelés egyik ismérve. A realitások talaján maradva vitatták meg a témát a héten az országos műszaki vándorgyűlésen, amelyet ebben az évben a TIT műszaki választmánya Szabolcs-Szatmár megye székhelyén tartott, önmagában az a tény, hogy egy sereg országos szaktekintély. tudományos kutató, professzor és műszaki ismeretterjesztő ember választotta a tanácskozás, ismerkedés színhelyéül Nyíregyházát, — a megyében elért műszaki eredmények elismeréseként is tekinthetjük. A megyei előadásokon jó volt hallani, hogy a szabolcsi ipar 90 százaléka korM egdöbbentő álmom volt. Azt álmodtam. hogy gyanútlanul kinyitottam kedvenc újságomat, s annak fő oldalán, öklömnyi betűk hirdették a kormány határozatát, amely a néptömegek követelő óhajának kénytelen-kelletlen eleget téve elrendelte, hogy Magyar- országon ezek után tilos evéssel ünnepelni. Amikor idáig jutottam álmaim újságja sorainak alvastán, felkordult a gyomrom, mint veszély esetén a riasztócsengő, de szemem elszántan futotta tovább a sorokat. Melyek szerint: a húsvétot például úgy kell ünnepelni, hogy nem sütünk beiglit, kétfélét, nem főzünk töltött káposztát, nem főzünk sonkát sem, csak kemény tojást és nem iszunk bort, sört, pálinkát, konyakot, vodkát, whiskyt, csak Márkát, hogy legyen elég kupakunk az év végi nagy Márka-kupak nyereménysorsolásához, amit természetesen ismét nem evéssel ünnepelünk majd. A határozat érvényes a karácsonyra, a május elsejére, az április 4-re, és minden vasárnapra. szerű körülmények között dolgozik és a termékek 37 százalékát exportálják Európa és a világ több országába. Mindez annak tulajdonítható, hogy a megyében dolgozó műszaki értelmiség, vállalati vezetők többsége idejében felismerte, hogy nem szabad avult, gazdaságtalan gyártástechnológiát, gépi berendezéseket és rendszereket telepíteni. Az újat, a korszerűt kell pártfogolni. Ehhez minden segítséget megkapnak a megye párt- és állami vezető szerveitől, amelyek tisztában vannak a tennivaló kettőségével. Az egyik tennivaló, hogy további munkaalkalmakat szükséges teremteni, a számítások szerint még mintegy 10 ezres szabad munkaerőnek. A másik feladat: minden létező anyagi és szellemi tartalékot fel kell használni a műszaki színvonal növelésére, az automatizálásra, a számítógépes technológia alapjainak megteremtésére, amely ma már nélkülözhetetlen az üzem tervezési, fejlesztési, gyártási és értékesítési munkájában. Az automatizálás azonban nem csak a termelésben kezd mind több megyei üzemben elterjedni. A számítógépes adatfeldolgozás, különböző adatbankok létrehozása mind több megyei intézmény, gazdaság, köz- igazgatási intézmény munkájának is részévé válik. E legendő-e csak a gombokat nyomkodni, s fogalmunk sincs azok működésének legalább az alapelveiről? Mit kíván az általános műveltségű embertől a műszaki-technikai haladás? Hogyan gazdagítja az embert a természet- tudományos és műszaki műveltség? Napi kérdések, amelyekre a már említett műszaki vándorgyűlés is kereste a választ. Fontosak, mert életmódunkkal, életünk minőségével függnek össze. Vajon, tudunk-e élni a technika adta lehetőségekkel, céllá vagy eszközzé válik a kezünkben. Jobbá, hasznosabbá tehet- jük-e általuk életünket... A választ naponta és konkrétan kell megadni műszaki értelmiséginek, szülőnek, tanárnak, ismeretterjesztőnek, s nem utolsósorban politikai munkásnak. Páll Géza Mondtam is reggel, ébredés után a feleségemnek, hogy mit álmodtam és mit szólna hozzá, ha lenne ilyen határozat. Akkor nem kellene megfőzni a sonkát húsvétra, elkészíteni a kétféle rántott halat és a mákos gubát karácsonyra és ... — Benőhetne már a fejed lágya — intett a feleségem józanságra, majd nagyot sóhajtott, mert megszokta szegény mellettem, hogy szakmámból kifolyólag még álmaim fantáziái is kibirhatat- lanok. — Itt van — nyomta kezembe a listát, amelyen jelentős tételek szerepeltek az élelmiszerek világából. s amelyeknek egy nem kevésbé jelentős tételét nekem kell megvásárolnom. — Mit szólna hozzá, hogyha... — mondtam az álmom az eladónak az üzletben, aki kedélyesen, göcögve, de kiAz ÉRDÉRT 1974-ben döntött arról, hogy vállalati beruházás keretében bővíti a vásárosnaményi forgácslapgyárat, amely főleg a bútoriparnak szállít alapanyagot. A cél az volt, hogy az évi 130 ezer m:i-re megnövelt termeléssel megszüntetik a tőkés importot, mi több. még exportra is jut a forgácslapból. A beruházáshoz bankhitelt vettek fel, összesen 712 milliót költöttek el. Ám az új gépsor, amit beszereltek, a 6 és fél millió dolláros költség ellenére, nemhogy hozzájárult volna a termelés gazdaságosságának növeléséhez, hanem azzal, hogy nem üzemel, évente 100 milliós nagyságrendű termeléskiesést, vállalati veszteséget okoz az ERDÉRT-nek. Nemzetközi bíróság előtt — Nemzetközi választott bíróság előtt van az ügy — tájékoztat dr. Rotbart László, a vállalat jogügyi főosztályvezetője. Tudni kell, hogy a nemzetközi bíróságoknál — ebben az esetben Svájcban, Zürichben lesz a tárgyalás — több hónapig, esetleg évekig eltart egy-egy vitás ügy lezárására, csit gyanakodva nézett rám, majd nem mulasztotta eí megjegyezni: — De jó humorának tetszik lenni, hiába, aki ugye újságíró, annak aztán van fantáziája ... Tehát akkor egy sonka kérem, igen aztán ... — Maga őrült? — Le ne írjon ilyesmit, még azok ott fenn komolyan veszik — hördült fel Pipás Berci bor- pince-tulajdonos, amikor mondtam neki, hogy mit álmodtam, miszerint ezentúl úgy ünnepelünk, hogy se töltött káposzta, se bor. meg se más, mert az az egészség ... — Van benne valami... Nem. nem az álmában, hanem abban, hogy az ilyen rendelkezések csak hasznára lennének a mind jobban elhízott hazánkfiainak — mondta az orvos, amikor elmeséltem az álmom, majd kíváncsian, de kissé idegesen hozzátette, kérdésnek szánva: többnyire megegyezéssel. Ám a termelés kiesését, az export elmaradását addig az ERDÉRT-nek kell vállalnia. Még ha kijavítják is a gépsort, az eredeti elképzelésekhez képest akkor is több mint kétéves a késés. A régi gépsor átalakítását szintén ugyanez a cég végezte, és ott sem feleltek meg az előírásoknak. A vállalt 99,5 százalékos exportminőség helyett még a 20 százalékot sem érték el. — Az itteni szakemberek, a kollektíva erőfeszítéseinek eredménye, hogy mióta a finnek elvonultak, a régi gépsoron sokkal jobb minőségű árut, valamint nagyobb mennyiséget érnek el, mint amit ők produkáltak — vázolja a mai helyzetet Halász László, az ÉRDÉRT műszaki igazgatója. Csak a régi gépsoron Csakhogy a szerződések szerint felvett hiteleket a vállalatnak vissza kell fizetnie. Évente 70 millió forint a hiteltörlesztés nagysága. Mindez a vállalat eredményeit rontja. Az új gépsor tervezett kapacitása évente 76 ezer tonna forgácslap előállítása — És mondja már kérem, azt nem álmodta, hogy a hétköznapokra hogyan szólt az az álombéli kormányhatározat? — Nem doktor úr ... Az álombéli határozat kifejezetten a vasár- és ünnepnapokra szól. — Még szerencse... a hétköznap mégis csak több, mint az ünnep — tette hozzá és elindult a büfé felé. Megéhezett az álmomtól. M ost ismét este van. fekszem az ágyon, várom az álmom. Azt szeretném álmodni, hogy a Magyar Tudományos Akadémia határozatba hozta, miszerint a kétszemélyes sertéscsülök, a marhapörkölt és túrós csusza fogyaszt, míg a pirított gríz kemény tojással kimondottan súlyos veszélyeket rejt magában az elhízást illetően. A bor, meg a whisky májerősítő hatása is egyértelműen kimutatható, szemben a Márka szőlőlével, amely már több ember idült halálát okozta. Hja, álmodni tudni kell! Gyurkó Géza volt. Az idei tervek előkészítése idején még ezt vették figyelembe. Aztán — látva a gyártási nehézségeket — fokozatosan csökkentették a tervszámokat. Végül az idén mintegy 50 ezer köbméter forgácslap gyártását várják, amit a régi gépsor termel. — Ezzel a hazai ipart el tudjuk látni, s még 10—15 ezer köbméter tőkés exportra is jut — folytatja a műszaki igazgató. — Csakhogy így, ilyen mennységek mellett önmagában is ráfizetéses a termelés. A nehézségeket legjobban Vásárosnaményban érzik. Az új gépsor indításához felvették az új munkásokat, akiknek a foglalkoztatását meg kellett oldani. Fokozták a ládagyártást, nagyobb a méretre szabott forgácslapgyártás aránya, s az ÉRDÉRT más telepeinek faalapanyag-mani- pulációt végeznek. Rengeteg vitájuk volt a finn szakemberekkel, akik próbáltak minden nehézséget áthárítani a gyáriakra, kibúvót kerestek azzal, hogy a feltételeknek nem tettek eleget a gyáriak. Mindennek ékes cáfolata, hogy az itteniek erőfeszítései nyomán javult 85—90 százalékosra az exportminőség a régi gépsoron. — Azon is dolgozunk, hogyan lehetne az új gépsort alkalmassá tenni a folyamatos és jó minőségű termelésre — mondja Kelemen Miklós, a gyár igazgatója. Félrevezetett közvélemény Tanulmányt készítettek, felsorolva, hogy milyen változtatásokat, módosításokat javasolnak az elfogadható termelés érdekében. Felvetődhet bárkiben a kérdés, hogy már a gépsor megvásárlásakor hibáztak, nem megfelelő céget választottak. Ám a külkereskedők több ajánlat közül választottak, a finn Metex egyesülés, amely komplett faipari berendezések exportját bonyolítja több szocialista országba és a Szovjetunióba, bizonyította, hogy berendezései állják a versenyt. Ebben az esetben viszont már az első határidő-elcsúszások, a bizonytalan szerelés mutatta, hogy a gépet szállító cég nem áll hivatása magaslatán. Ehhez képest viszonylag későn reagált az ÉRDÉRT, félrevezetve a közvéleményt, a szakmai és a megyei vezetést is azzal, hogy nagy csinnadrattával indították a próbaüzemelést. A következmények ugyan legjobban az ERDÉRT-et sújtják, de közvetve, az elmaradt termelés és export miatt a népgazdaság helyzetét is rontják. Lányi Botond Álmodni tudni kell Fontos szerepe van a vezetéstechnikának és az ügyes gépkocsivezetőnek az energiatakarékosságban. Ezt példázza a Volán 5. számú Vállalatának múlt héten lezajlott versenye. A közlekedésiek 25 gépkocsivezetője vett részt — a benzinnel és gázolajjal egész évben legjobban gazdálkodók közül kerültek ki valameny- nyien — a vállalat által rendezett vezetéstechnikai versenyen. Az indulóknak az elméleti tesztkérdések mellett a gyakorlatban is számot kellett adniuk vezetési tudásukról. Egy 2 kilométer hosszú útvonalat tettek meg a benzines ZIL-lel és a gázolajjal működő Skodával. A győztes az lett, aki a legoptimálisabb fordulatázámon üzemeltette járművét, helyesen választotta meg a menetsebességet, jól kezelte a fék- és gázpedált: egyszóval legjobban törekedett az energiatakarékos vezetésre. A győzelmet Séra Lajos mátészalkai autóbuszvezető szerezte meg, második a nyíregyházi Ferenczi Károly harmadik szintén a megye- székhelyen dolgozó Smid Elemér lett. Az első két helyezett jutott a Volán Tröszt versenyének országos döntőjébe, amelyet ugyancsak Nyíregyházán rendeznek meg október 12-én és 13-án. H ölgyismerősöm meséli: — Képzeld, a fiamnak névnapja van és az óvodában ilyenkor a gyerekek is felköszöntik az ünnepeltet. Hogy meg tudja kínálni a többieket, vettem egy kis apró süteményt, sütöttem egy finom csokoládétortát, de talán jó lenne még készíteni egy kis szendvicset is. Nem gondolod? Nem, egyáltalán nem gondolom. Sőt az jár az eszemben, miért kell ekkora felhajtást csinálni egy 4 éves gyermek névnapjából az óvodában? Ha már nem is hadakozunk az új szokás ellen, — mely szerint a kiscsoportokban is megkínálja a gyermek pajtásait —, az ellen mindenképpen szót kell emelni, hogy ez ne váljék a szülők újabb „vadászterületévé”. Öltözködésben, játékokban — sajnos — úgyis gyakran licitálunk egymásra, miért kelljen akkor most a gyermek névnapján is megmutatni, hogy „mire vagyunk képesek”. A felnőttek már meg tudják különböztetni, hogy a Józsika anyukája háromfélét vitt be, akkor nekünk is „megfelelően” kell ellátni a gyereket az ünnepen. De talán a 4—6 éves gyermek még nem érti, mit jelent az, hogy a barátja nemcsak cukrot, hanem más nyalánkságot is kap a nagy napra. Jó lenne, ha legalább erre a rivalizálásra nem tanítanánk meg gyermekeinket ilyen korán. Mert később már az lesz nekik a természetes ... (t. k.) sofőrök
