Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. szeptember 3. Végletek „Valósággal lenyűgözi azt, aki először hallgatja. Termelési tanácskozáson csak ámulnak a jelenlévők, amikor ő szól: légies könnyedséggel használja az idegen kifejezéseket, választékosán írja körül a mondandóját; még csak egy botlása sincs . . . Mondom, ilyennek tűnik az első hallásra, csak amikor később vissza akarja idézni az ember, hogy tulajdonképpen miről is beszélt, semmi nem jut az eszébe. Mert ez történt: a felszólaló tetszetősen becsomagolva adta elő a semmit...” Aki mindezt leleplezni igyekezett, még hozzátette: szerinte az effajta ködösítés nem is rossz módszer, egyesek egészen jól megélnek belőle. „Ha ismerné az én közvetlen főnökömet, tátva maradna a szája, ő az az ember, akit talán még az sem hozná ki a sodrából, ha rászakadna a plafon. Ö a nyugalom, a megfontoltság mintaképe. Ö az, aki nem kapkodja el a döntéseket, három év alatt kétszer sem szólalt fel az ösztályértekezleten. Ö nem szeret fecsegni, elhamarkodott véleményt hangoztatni. Neki az az elve: hallgatni arany. És igaza van. így hallgatja egyre magasabb beosztásba magát...” Aki pedig ezt elmesélte, még elárulta: különben nagyon is átlagképességű ember a főnöke. Ezek szerint tehát mind a két véglet jó üzletnek bizonyul? A ködösítő — aki olyan remekül körül tudja írni a dolgokat — mindannyiszor azt a látszatot kelti, hogy ő nem megy el szó nélkül a jelenségek mögött; ő igenis szóvá teszi a visszás jelenségeket, amiről — szokta mondani — nem lehet eleget beszélni. A rácsodálkozó hallgatóság a hatás alatt észre sem veszi, hogy itt valójában az történik, mint amikor a bűvész kiáll a porondra. Mert miként a szemfényvesztő sem „vágja ketté” a produkcióhoz felkért asszisztensét, ugyanúgy a munkahelyi ködösítő sem bántja valójában a felettesét. Csak úgy tesz, mintha kritizálná, — eközben azonban az egész művelet ártalmatlan, senkinek még csak á haja szála sem görbül meg. A mutatvány viszont tapsot arat. Ama átlagképességű bölcs kis vezető pedig, aki nyugodtan benevezhetne a hallgatás rekorddöntő versenyébe, nagyon is hasonlít a maga ellentétére, a túlbeszélőre. A szófukarság ugyanis nem mindig — és nem törvényszerűen — bölcsességet, megfontoltságot takar, de még csak nem is veleszületett adottsága az embernek. A hallgatás oka lehet még ezeken kívül a kényelmesség, a félelem az ütközésektől, vagy egyáltalán az, hogy az illetőnek nincsenek elmondandó gondolatai. Hiba lenne azonban ebből azt az általános következtetést levonni, hogy szószátyár ködösítéssel vagy megtévesztő hallgatással szép karriert lehet csinálni minálunk. Mert mind a két jelenség egyre jobban szembe kerül a mi mindennapi gyakorlatunkkal. Nem ritka ugyanis manapság a termelési tanácskozáson, hogy valaki a hátsó sorból rászól a rébuszokra, a csak nehezen felfogható szakkifejezésekben beszélőre: „Ne kerülje, mint macska a forró kását, mondja meg magyarul...” Ahol viszont nincs ilyen „közbeszólás”, ott a munkamegbeszélés légköre állja gátját a mellébeszélésnek. Sok helyütt éppen azért rövidültek meg a tanácskozások, mert divat lett a lényegről beszélni. Aztán mind több helyen jó szokás nyíltan igen-t vagy nem-et mondani egy-egy javaslatra, még akkor is, ha valaki emiatt megsértődik ... Megtörtént, hogy a vezető amolyan ötletdélutánt szervezett a dolgozóknak, akik be is gyűltek a tanácsterembe. Kérte is az ötleteket, de mivel öt percig csak hallgatás volt a válasz,, véget vetett a „tanácskozásnak” ... Akadnak — szerencsére — olyan irányítók, vezetők is, mind nagyobb létszámmal, akik névreszólóan vetnek fel kényes kérdéseket, szólásra bírván ezzel az örökös hallgatókat. Mert érzik és tudják: ez a járható út. Szólásra bírni és olykor „levizsgáztatni” a hallgatót, és a mindenben jártas szóbűvészt, hátha kiderül, hogy valójában mi is az igazi probléma. Szakács Józseffel, a Fehérgyarmati ÁFÉSZ elnökével A falvak ellátásáról A Igazgatósági ülést vezetett beszélgeté- w sünk előtt. Gondokból vagy jó hírekből írt többet a jegyzetfüzetébe? — A felvásárlási csúcs előkészítéséről és az őszi-téli kereskedelmi forgalom kilátásairól volt szó és elsősorban feladatokat írtam fel. Mindkét területen bőven van tennivaló. A korábbinál is jobban kell megszervezni a tervezett 600 vagon .téli alma felvásárlását, mert ez a jelenlegi terméskilátásokat ismerve nehezebb lesz, mint eddig bármikor. Az őszi-téli kereskedelmi felkészülésben a választék jelenthet majd gondot. Általánosságban ugyanis megfelelő a beszerzett áru, napi cikkekből pedig jó. De például cipőből és ruházatból, elsősorban a divatos női kabátokból, ruhákból eddig nem tudtunk annyit és olyan minőségben beszerezni, amennyit szerettünk volna. Ügy látszik, hogy a konfekció kínálata kezd elmaradni az igényektől. Egy szebb, különlegesebb női átmeneti kabátra például alig tudnak szert tenni beszerzőink, így aztán esetleg áruházunkban sem tudunk ajánlani. A Ha önöknek gondjaik vannak, azt sok ^ vásárló érezheti, mert a megye távoli kis falvaiban az ÁFÉSZ boltja az egyetlen bevásárlási lehetőség. Hogyan befolyásolja ez a munkájukat? — Huszonhét község 34 ezer lakójának ellátása a dolgunk, de — mivel a járási székhelyen működünk — ennél több ember igényét kell szem előtt tartani. Természetes például, hogy aki Fehérgyarmaton intézi hivatalos ügyeit, vagy ha nem is a „mi köz- ségünk”-ből jár be dolgozni naponta, itt vásárol. A mi áruházunkat, szaküzleteinket találja elsőként az is, aki bevásárlási céllal indul a határszéli kis falvakból a nagyobb települések, városok felé. Nem titkoljuk, hogy mi meg is akarjuk őket állítani. Azt szeretnénk, ha minél többen vásárolnának a mi üzleteinkben. Fehérgyarmat ilyen szempontból számottevő hely is: a járás kereskedelmi forgalmából 53—55 százalékkal részesedik, de a járás lakói a ruházat 80, a vegyesiparcikkek 60 százalékát vásárolják itt. A Milyen áruforgalom zajlik akkor a fal- w vakban? — A kis településeken a lakosság élelmiszerekkel és más napi cikkekkel történő minél jobb ellátása a feladatunk. A Nem mindegy azonban, hogy hol húz- ^ zák meg a határt, vagyis mit tartanak napi cikknek és mit a szaküzletekbe valónak... — Valóban nem mindegy, lehet szűkíteni és bővíteni a falvakban mindenütt vásárolható áruk körét. De merev határt nem is akarunk szabni. Jó gyakorlati tapasztalataink vannak már, figyelembe vesszük a községek hagyományait, a településhálózatban elfoglalt helyüket. A legnagyobb gondot mindenképpen az élelmiszerek választékára, a háztartási-vegyi árukra fordítunk. Az iparcikkeknél, ruházati áruknál aszerint húzzukl meg a határt, hogy egy bizonyos áruért a vásárló már szívesen útrakél-e vagy sem. Egy zokni, munkásing, tornacipő például korántsem érné meg az utazást, ezért az ilyen és ezekhez hasonló gyakran szükséges cikkeket minden faluban meg lehet találni. Egy öltönyt, nagykabátot, egy divatos ruhát viszont akkor is sok közül szeret kiválasztani a vásárló, ha neki csak egyre van szüksége. Azt már szereti a nagyáruházban megvenni, s talán akkor is ott venné — főleg a fiatalabb korosztály —, ha otthon a faluban esetleg volna néhány darabos választék, közte neki való is. A tartós fogyasztási cikkek vásárlása többé-kevésbé esemény is egyben a családnak, s ilyenkor történetesen nem egy-két tévé közül akarnak választani legtöbben, hanem hat-nyolc féléből. Ekkora választékot pedig csak szakáruház kínálhat. A Ilyen okok miatt vonták ki tehát né- ^ hány éve a falusi boltokból a tévéket, rádiókat, motorokat? — Alapvetően igen, bár hozzá kell tennem, hogy a „kivonás” nem abszolút. Ha a boltvezető kéri, hogy egy meghatározott típusú hűtőgépet, tévét kapjon, mert arra konkrét vevő van, akkor — ha egyáltalán szövetkezetünk rendelkezik olyan cikkel — egy-két napon belül kivisszük, és a vásárló helyben veheti át. Az ilyen nagy értékű cikkek szakáruházban történő koncentrálása egyébként nem volt hátrányos a falvakban lévő kis üzletekre. A Van lehetősége például egy kis falu szö- w vetkezeti üzletének arra Is, hogy a tévében, rádióban reklámozott új cikkeket, mondjuk üdítőket, piperecikkeket bemutassa, árusítsa? — Erre is van példa. A gyakran reklámozott üdítő italt sokan szeretnék megkóstolni legalább egyszer, de keresik az új dezodort, mosószert is. Ha a reklám és a kereskedelem összhangban van és az új cikket kapni lehet, először mutatóba igyekszünk beszerezni. Ha meg is kedvelik, tartunk a készleten. Tartósan elmaradni egy-egy új, de fontos közszükségleti cikkel a legkisebb faluban sem lehet. Elsősorban a fiatalok miatt, akik esetleg a városban, Budapesten dolgozó és rendszeresen hazajáró társaik révén is sok új áruról tudnak. A Hogyan tudják megszervezni, hogy az ^ ilyen néhány darabos tételt rendelő boltba is eljusson az áru? — Ha a nagykereskedelmi vállalatokra lennénk utalva, szinte nem is lehetne. Több száz kilométert kellene futni egy autónak ahhoz, hogy annyi árut kiszállíthasson a határszéli, három-négyszáz lakosú települések boltjaiba, mint amennyit egy nagy község vagy város egyetlen boltja igényel. Nem is kapkodnak a kis megrendelésekért. Ezért létesítettünk mi egy központi raktárt, ahol az ilyen árukat átvesszük, tároljuk, csoportosítjuk és más cikkekkel együtt a mi túrajáratainkkal szállítjuk ki — viszonylag rendszeresen. Ez a helyzet például egyes üdítő italokkal, tűzhelyekkel, edényárukkal és még több más cikkel. A Egyre több önkiszolgáló bolt működik ™ már a falvakban. Mi a tapasztalat: kedvelik, hamar megszokják a vásárlók? — Szerencsére régi tapasztalataink vannak e téren. 1960-ban a megye falvai közül elsőként mi alakítottunk ki önkiszolgáló élelmiszerüzletet Fehérgyarmaton. Akkor szokatlan volt, ma már egyáltalán nem az. Sőt egy-egy átalakítás után rohamosan nő a forgalom. Sonkádon például két kis boltunkból alakítottunk ki nemrégiben egy tetszetős önkiszolgáló egységet. A forgalom az első évben 65 százalékkal nőtt. Hasonló tapasztalataink voltak Botpaládon és Tiszabe- csen is. 0 Mi lehet erre a magyarázat? — A legfontosabb, hogy sokkal nagyobb választékot tudunk teremteni. Ezeket a boltokat már nemcsak hűtőgépekkel, hanem hűtőpultokkal is felszereljük, jelentősen megnő az áruskála. Csak egyetlen példa: az idén már mintegy 12—13 vagon mirelit baromfit hoztak forgalomba boltjainkban — ilyen áru a falvakba néhány éve még nem is kerülhetett. Egy másik ok, hogy ezekben az üzletekben több árut lehet bemutatni, kulturáltabb körülmények között. Ám igaz az is, hogy esetenként a vevőnek talán eszébe se jutna, ha kérni kellene egyik-másik árut, ám ha csak le kell emelni — megveszi. A A falvakban sok helyen nincs húsbott, ~ ritkán lehet szalámit, jobb minőségű kolbászt kapni. Tud-e változtatni ezen az ÁFÉSiZ? — Alapvetően egyedül 'megváltoztatni, úgy vélem nem tudjuk. Javítani azonban mindenképpen. Eddig, ha húsról beszéltünk, az emberek szinte önkéntelenül a sertéshúsra gondoltak. Az utóbbi évek eredménye, hogy változott a forgalom összetétele. Például az idén a sok mélyhűtött áru mellett 400 ezer darab naposbaromfit hoztunk forgalomba. A központi keretekből kapott hús és töltelékáru mennyisége jelenleg már évi 15 vagon. Ami ezen kívül viszonylag új és jó hír: megyei segítséggel húsbontó és -előkészítő üzemet létesítettünk, ahonnan 4—5 ezer sertést hozunk fogralomba. Húsboltunk ugyan mindössze 3 községben van és csak további 2 helyen tervezünk kialakítani — sajnos egy-egy ilyen üzlet létesítése nagyon sokba kerül. Húsüzemünk révén azonban valamennyi, az ellátási körzetünkhöz tartozó településen minden héten lehet friss húst vásárolni. Hűtőkocsink ugyanis az újabban szokásos tálcás-fóliás csomagolt húst előre meghatározott időben — csütörtökön, pénteken — viszi az üzletekbe. A lakosság az időpontokat ismeri, akkor vásárolja meg a hét végére szükséges húst, amit boltjainkban tartósan nem tárolhatunk. A Mint említette, Fehérgyarmaton, a nagy- ” község központi szerepköre miatt az átlagosnál lényegesen nagyobb a forgalom, s itt rendszeresen jelentős fejlesztések is vannak. Mit terveznek a járási székhelyen a közeljövőben? — Ruházati áruházunk, műszaki, vas-, edény-, és vízvezeték-szerelési szaküzleteink és kisebb szakboltjaink mellé szeretnénk egy igazán rangos élelmiszer áruházat építeni, amivel hozzájárulnánk a városiasodási folyamathoz is. Ez nemcsak elképzelés, hanem már konkrét terv: a SZÁÉV hamarosan kezdi az építkezést és jövő év augusztus 20. tiszteletére szeretnénk is felavatni a több mint ezer négyzetméter alapterületű ABC-áruház jellegű bevásárló központot. Ez megnyitásakor minden bizonnyal a megye legnagyobb ilyen típusú létesítménye lesz. Reméljük, hogy olyan nagy minőségi változást hoz majd Fehérgyarmat és környékének ellátásában, mint amilyet 12 esztendeje az iparcikkáruház jelentett. A A vendéglátást nagyon sok településen ma még változatlanul a kocsmák jelentik, az italbolt, falatozó név többnyire csak szépítés. Várható-e változás e területen? — A kocsmajelleget mindenképpen szeretnénk felszámolni, de ebben nehezebben tudunk eredményeket elérni. Sajnos, az átalakításokat sem mindenütt követte számottevő változás. Ennek oka, hogy az ételválaszték (hidegétel, egytálétel, étlap szerinti ajánlat) a helyi lehetőségeknek, igényeknek sem felelt meg á legtöbb helyen, erőtlenek voltak a kezdeményezések. Ettől függetlenül nem adjuk fel, mindenképpen változtatni akarunk. 1980-ig a községek felében történik meg az átalakítás, s a többi olyan helyen pedig, ahol számottevő a forgalom, 1985-ig. A A fehérgyarmati Szamos étterem a szövetkezet legnagyobb, forgalmas vendéglátó helye. Jó hírnévnek örvend, de esetenként már zsúfolt; alig bírja a forgalmat. Terveznek-e itt fejlesztést? — Az ilyen típusú étterem fő feladata, hogy az átmenő forgalmat kiszolgálja és kulturált körülmények között teremtsen étlap szerinti étkezési lehetőséget. Erre ez az étterem még hosszú időn át képes lesz. Jelenleg főleg az üzemi étkeztetés jelent óriási terheket. Kívánatos lenne — és feltehetően válozás is lesz, — hogy az üzemekben létesítsenek üzemi konyhákat, mert jelenleg csak a MEZÖGÉP-nek és a téglagyárnak van. A szaporodó munkahelyekkel nem fejlődött együtt az üzemi étkeztetés, amelyet viszont központi éttermünk véglegesen nem is vállalhat át. Jelenleg az étlap szerinti étkezés mellett az az erőssége az étteremnek, hogy ügyesen szerveznek rendezvényeket. Esküvői ebéd, vacsora, érettségi bankett és különböző kollektívák rendezvényei két-há- rom hónapra előre megtöltik az előjegyzési naptárt. Titka nincs ennek, hacsak az nem, hogy a szokásosnál jobban elébe mennek a vendég igényeinek. Esküvői levesbe elfogadják az otthon készített csigatészták netán az erre a célra hizlalt kacsát, s abból készítik. Nem a szokásos vendéglői töltött káposztát csinálják, hanem' apró darabokat, mert a környéken esküvőre ilyet szokás. Lehetővé teszik, hogy a vendégsereg kóstolót is vigyen a lakodalmi ételekből, süteményekből, mert ezt sok helyen elvárják. A Többnyire kedvező dolgokról szólt, s ez w lényegében természetes is egy olyan nagy szövetkezetnél, amely egy évben közel 600 millió forint értéket forgalmaz, s kilenc esetben érte el a „Kiváló Szövetkezet” címet, a legutóbbi hét évx ben folyamatosan. Mégis, milyen gonja- ik vannak? — Legnehezebb a munkaszervezés, amelyet középvezetőinknek jobban meg kellene tanulni, színvonalasabban szeretnénk szervezi a munkát az üzletekben is. Több jól képzett szakemberre lenne szükségünk. Fontos, hogy már 17 főiskolát, egyetemet végzett dolgozónk van, s ösztöndíjasaink tanulnak közgazdasági és jogtudományi egyetemen, számviteli, valamint kereskedelmi éa vendéglátóipari főiskolán. Nagy szükség is lesz a munkájukra, mert úgy érezzük, hogy még nem eléggé színvonalas az elvégzett munka elemzése, a következtetések levonása. Az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítanunk a szakmunkásképzésre, és jobban szövetkezetünkhöz kell kötni a dolgozókat. Az iparfejlesztés, a munkaalmak szaporodásának hatására már korántsem olyan kedvező a munkaerőhelyzetünk, mint régen volt. Ebben nemcsak bérkérdések játszanak közre, hanem a munkakörülmények, hogy például még viszonylag sok a nehéz fizikai munka is. Tennivaló tehát bőven van, de úgy érezzük, jó terveink vannak, s megvalósításukhoz jó kollektívánk. £ Köszönöm az interjút. Marik Sándor KM o
