Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-01 / 206. szám
1978. szeptember 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tartósan dinamikus és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés csak a hatékonyság erőteljes fokozásával érhető el. Á következő időszakban a hatékonyság emelkedésének fő forrása a termelési szerkezet hazai adottságainak és a nemzetközi feltételeknek is megfelelő, a külföldi piac követelményeit kielégítő változtatása, továbbá a meglévő tartalékok kihasználása, a rendelkezésre álló termelőberendezések és a munkaerő jobb hasznosítása. (ÁZ M$ZMp KB 1977 október 20.j határozatából) A hatékonyság jegyében Á szálkái „csoda" Lehet 50 mázsa! Gazdaságos kemizálás Vencsellőn R övid részlet a gyár történetéből, minden megjegyzés nélkül: 1977 első felében a raktárak tömve vannak az elkészült, de el nem adott bútorokkal, emiatt akadozik a termelés. A következő hónapok hajrájától várják, hogy egyenesbe kerüljön a gyár, minimális nyereséget érjenek el. Egy évvel később 1978 első felében: új bútorcsaládokkal jelentkeznek, nincsenek eladási gondjaik. A termelés másfélszeresére növekszik, emelkedik a munkások fizetése, a nyereség több millió forintra tehető. Az igazgató véleménye: „Nem biztos, hogy a látványos eredmények takarnak több munkát. Mindez beérése a korábbi fejlesztésnek, eredménye a következetes, tervszerű munkának”. A Szatmár Bútorgyár krónikájából idéztük a fentieket, összehasonlítva két év munkáját, eredményeit és gondjait. A gyár olyan útra tért, hogy állandóan javul a termelés, a munka minősége, s ennek az elismerését a kelendő bútorokban, a gazdálkodás eredményeiben látják. A létszám alig emelkedett, az alig több, mint 800 ember ebben az évben mégis négyszázhatvan milliós termelésre vállalkozik, az export hatszorosa az egy évvel ezelőttinek, s eléri a 25 millió forintos értéket. A folyamat nagyon egyszerűnek tűnik. Először számításokat végeztek, megvizsgálták a termelést, az egyes bútorfajták jövedelmezőségét. Ennek alapján új gyártmányokat vezettek be, többnek megszüntették a gyártását. Ezt követte újabb számítások alapján a felmérés, hogy milyen nagyságú termelés felel meg legjobban a gyár méreteinek. Az eredmény: ebben az évben százmillióval kell növelni a termelést, hogy elérjék a kellő nyereséget. Harmadszor: az előbbiek következményeként jobban kellett alkalmazkodni a megváltozott piaci helyzethez, új kereskedelmi szervezetet alakítottak ki. A Szatmár Bútorgyár a korábbi, kis tanácsi vállalatból fejlődött nagyüzemmé. Tulajdonképpen az 1977-es esztendő volt az első, amikor elérték a fejlesztésnél tervezett termelési nagyságrendet. Ez adta meg az alapot arra, hogy kialakítsák az új önköltségszámítási rendszert, s ennek alapján elemezzék az egyes üzemrészek, az egyes gyártmánycsaládok jövedelmezőségét. Kiderült az is, hogy néhány, a munkások által már jól ismert gyártmány- családnál, mint a Szatmár IV. garnitúránál, a Szalka kárpitos bútornál veszteséges, vagy csak nagyon kevés nyereséget adó a termelés. Helyettük jött a Szeréna, a Szilvia és a Komplex lakószoba, a Rebeka kárpitos garnitúra. Csakhogy az új termékek bevezetése, az átállás gyáron belül és kívül jelentős szervezést kívánt meg. Elég csak. azt említeni, hogy a középvezetői garnitúrának majd a fele kicserélődött, sokan nem tudtak felnőni a magasabb feladatokhoz. A számítások azt mutatták, azzal, hogy az idén az új termékek a teljes termelés közel felét teszik ki, mintegy tízmillió forinttal nő a vállalat nyeresége. A hatékonyabb gazdálkodásra való átmenetet jelzi, hogy a létszám csak 30—40 emberrel nőtt, miközben a tavalyinak másfélszerese a termelés. Ehhez tipizálni kellett az egyes alkatrészek gyártását, folytatni a korábban kiépített kooperációs kapcsolatokat, aminek révén méretre vágva kapják a bútorlapokat, a kárpitoshab is méretre szabottan kerül a gyárba, a heverők keretét másutt állítják össze — hogy néhány példát említsünk, ami eltér más bútorgyárak általános gyakorlatától. A bútor egyre inkább divatcikk. Ezt kell követnie a kereskedelmi munkában. Olyan piackutató hálózatot alakítottak ki, amelyik érdekelt a forgalom növelésében. Igen nagy a részaránya a közvetlen kiskereskedelmi eladásnak. Üj utakat is kerestek. amikor nemcsak lakásbútorokat készítenek, hanem szállodai berendezéseket A Magyar Acélárugyár ti- szaszalkai üzeme első pillanatban inkább virágoskertnek, mintsem gyárnak tűnik. Tágas udvarok, dísznövényekkel szegélyezett utak, fák és augusztusi napfény. Belülről azonban nem virágoskert. Egy üzemrész kivételével sötét és zsúfolt minden, zaj, füst, a köszörűk nyomán szállong a vaspor. Hűtőipari berendezéseket és Ikarus-alvázakat gyártanak többnyire, de van új termék is, a fúrók és a Warszava- szelepek. Adatok helyett maradjunk annyiban: régi gyártmányaikból túlteljesítették a tervet, ami új, abban nehezen mérhető még a teljesítmény. Egy dolgot vizsgáljunk csak: hogyan gazdálkodnak az emberekkel? Mert alighanem, a hatékonysághoz tartozik ez is. Hatszázból termel: 280! — Hatszáz főből áll a gyár létszáma — világosít fel Eördögh György, termelési csoportvezető —, ebből 280 a termelésben tevékenykedők száma. Mit csinál az a 320, aki nem termel? Százan műszaki állományba tartoznak. Számvitellel, bérelszámolással, szállítással ugyanennyien foglalkoznak. Ipari tanulójuk van negyven, a fennmaradó nyolcvan viszont az igazgatási részlegben dolgozik. — Nem túlzott ez az arány? — kérdem, míg a csoportvezetővel az udvaron ballagunk. — Nem. Mert a száz műszakiból hatvanan karbantartók. Akad házilagos kivitelezésű beruházásunk is, kell tehát az ember. Mi tagadás, a többire nem kérdezek rá. Mert bármi is a válasz, aligha fogadható el. Még akkor sem, ha ez egy is gyártanak. A Szatmár Bútorgyár rendezte be Budapesten az EMKE és a Metro- pol szállodákat, a Balaton partján szintén két szálloda berendezését végezték. A Budapesti Nemzetközi Vásáron a legújabb, a gyártásba igen rövid idő alatt bevezethető bútorokat állítják ki. O ** sztönzik a helyi alkotókedvet is. Egy újítás révén az egyedi munkahelyeket két szalag váltotta fel a kárpitosüzemben. Ezzel egymillió forintos eredmény várható. A termékszerkezet változtatásának, a hatékonyabb munkának számokkal bizonyítható eredményei vannak: amíg 1977-ben az első fél évet 3 millió forintos veszteséggel zárták, addig az idén 18 millió forintos nyereséget értek el fél év alatt. Lányi Botond automatizált üzem lenne. Attól pedig messze járnak. Mintha az életben megbicsaklott volna a lexikon precízen fogalmazott szöyege. — Hány műszakban dolgoznak? — Kettőben. — Nem volna szükséges egy harmadik is? „Nincs munkaerő..." — Nincs munkaerő ... és az emberek sem szívesen vállalnák. „Egy fél műszakra való talán még házon belülről is kitelne” — gondolom, amikor abba a műhelybe lépünk, ahol a húsfüggesztő gerendákat, rakoncákat gyártják. Nézem az egymásra halmozódó, összehegesztett darabokat. — Ezek még nem készek — mondja Eördögh György —, mert innét Mosonmagyaróvárra kell még vinni, ugyanis ott galvanizálják a szerkezeteket. Bárhogy számolom, ez Ti- szaszalkáról vagy ötszáz kilométer. Galvanizáltatni pedig Kállósemjénben is lehet ... — Kidolgozzák a nyolc órát? — Ogy hetven százalékban. A műhelyirodában ismerős ember vár, Kovács György lakatos, akivel egy éve beszélgettem már. Tíz éve szocialista brigádvezető, a hatékonyság fogalmát majdnem a lexikon pontosságával határozza meg: — Még sosem ment ilyen jól, mint azalatt a huszonhat év alatt, amióta a gyárban dolgozom. Csak az a furcsa, amíg rosszul dolgoztunk, volt prémium, amióta megy a verkli, nincs jutalom. Pedig kell az ösztönzés, mert így mindenki csak azt csinálja meg, amit muszáj. Épp ma dicsértem az embereket, M egszoktuk, különösen az elmúlt évtizedben, hogy minden évben 10—14 százalékkal nőtt a szabolcsi Ipar termelése, hogy üzemeink, vállalataink egyre több terméket állítanak elő. A mezőgazdasági terméshozamok, az állattenyésztés eredményei Is mind nagyobbak. Mindez a növekedés első, extenzfv szakaszában természetes. Manapság viszont egyre inkább előtérbe kerülnek a termelésnek a gazdálkodásnak a minőségi oldalai is. Nem mindegy, hogy a világpiaci versenyben hogyan tudunk helytállni, hogy a termelés szerkezete mennyire felel meg adottságainknak, hogy a szükséges termék előállítása mennyibe kerül stb. Szabolcs-Szatmárban a magasabb termelés javarészt a munka termelékenységéből adódik. Minden vállalatnak, szövetkezetnek feladata, hogy felkutassa a termelés tartalékait, olyan gyártmányszerkezetet alakítson ki, amellyel mindenütt eladható terméket tud előállítani. Mindez a hatékonyság fokozásával, a rugalmasabb gazdálkodással függ össze, amikor egyaránt hasznosítjuk az anyagi és szellemi erőforrásokat. A megye néhány üzeméből vett példákkal kívánjuk megmutatni, milyen útjai vannak a hatékonyság növelésének. mert úgy látom, hogy mindent hibátlanul csinálnak... Szerintem jobb ösztönzéssel növelni lehetne a hatékonyságot. Legutóbb az igazgató elvtárstól hallottam, hogy mi jobban teljesítjük a tervet, mint a központ... Átvágunk az udvaron, és a jókora acélszerkezetek, mint valaha a céhjelvények mutatják, mit gyártanak az ajtó mögött: Ikarus-alvázakat. A magasan a falba épített sínen daru gördül, alig győzzük a fejünket kapkodni: újabb darab érkezik az amúgy is jókora kupacra. A zaj elől az emeleti irodába menekülünk. Két hét anyag nélkül — Hatékonyság? — kérdezi kissé bizonytalanul Tóth János géplakatos és hegesztő. Amit mond, az idevág: — Már egy éve készen kellene lenni az új csarnoknak, de még várhatunk egy ideig, azt hiszem. Nagyon rossz körülmények között dolgozunk. Tizenhárom hegesztő egy kis műhelyben, nagyon sok. Elhiszi? — kérdi. „El”. — gondolom, hiszen láttam. Folytatja: — Áprilisban és májusban csak két-két hetet dolgoztunk, mert nem volt anyag. Ráadásul márciusban 130 százalékot teljesítettünk, azt mondták, tizenötöt vigyünk át áprilisba, mert nem lehet kifizetni, aztán áprilisban beütött az anyagínség, és mi csak órabérben dolgoztunk; nem volt hova csapni a tizenöt százalékot. Sokat emlegetjük, kevés a munkás. Arról is beszélünk, hogy házon belül van még tartalék. Létszámban és a munkaerő hatékony kihasználásában is. Csak élni kellene a lehetőségekkel. Speidl Zoltán VALAHOGY ÍGY FOGALMAZOTT tizenhét évvel ezelőtt a venesellői termelőszövetkezet akkori elnöke a zárszámadáson: a búza termésátlagával alig maradtunk el a holdankénti 10 mázsától (megj.: ez hektáranként 17 mázsát jelent), amit mindenképpen túl kell szárnyalnunk. A jövő évi zárszámadáson — 1979 februárjában — már a következőket mondhatja el Novák László, a gávaven- csellői Szabadság Termelő- szövetkezet elnöke a tagságnak: mindössze 40 kilogramm hiányzott a hektáronkénti 50 mázsás búzatermés eléréséhez. Minden összehasonlítás sántít valahol,, ez is. Nehéz egyeztetni a 60-as évek elejét a hetvenes évek végével. Akkor csak termeltek az emberek, nem volt elegendő mennyiségű és jó minőségű műtrágya és a közel két évtized több új, nagy hozamú vetőmagot produkált, ami szintén eltolja az összehasonlítás mértékét. Most már nem is a 17 mázsás búzaátlag érdekes, hanem az, hogy hogyan lehet elérni, sőt túlszárnyalni Szabolcs-Szatmár megyében is az 50 mázsás átlagot? — Ez év tavaszáig a szak- irodalom és a meliorizációs talajvizsgálat alapján végeztük a műtrágyázást — kezdi a beszélgetést a termelőszövetkezet fiatal növényvédő és agrokémiai ágazatvezetője, Gdí György. —Ezután mára növényvédelmi és agrokémiai állomás talajtani laboratóriumának vizsgálatai alapján használjuk fel a műtrágyákat, pótoljuk a tápanyagot. Mi megadjuk mit és mennyit akarunk termelni, ők megmondják milyen és mennyi műtrágyát adagoljunk a talajba. TAVASSZAL A KUKORICA területét vizsgáltatták, most pedig a kalászos területe van soron. A növényvédő ágazat nyolc éve működik a szövetkezetben, s tavaly kapcsolódott be ágazati szinten az agrokémia. Egy jellemző adat: a jövő évi műtrágyamegrendelésük megközelíti a 10 millió forintot, ami 185 vagont jelent hatóanyagban számolva. Nyolc évvel ezelőtt, 1970-ben ez a szám mindössze 2 és fél millió forint volt. — Szükség van ilyen nagy mennyiségű tápanyagra — folytatja Gál György —, hiszen a termelőszövetkezet 5750 hektáron gazdálkodik, s ebből 3500 hektáron rendszerben, a KITE technológiája alapján termelünk. Csak a búza területe 1590 hektár volt és 428 kilogramm hatóanyagban számolt műtrágyát kapott. — Három évvel ezelőtt elkészítettük a termelőszövetkezet genetikus talajtérképét — mondja Nagy Zoltán növénytermelési főágazatvezető. 1— Azt lehet mondani, főként homokos-vályog talajon gazdálkodunk. Megállapították, hogy nitrogénből a közepestől nagyobb mértékben feltöltöttek a talajaink, a foszfor és a kálium feltöl- töttsége pedig közepes. A gyümölcsösre külön készítettünk tápanyag-feltöltési tervet. AZ ÖNTÖZŐFÜRT ELKÉSZÜLTÉVEL 1300 hektáron öntöznek: burgonyát, cukorrépát, kukoricát, a 120 hektár téli almát, 30 hektár kajszit. — Ahhoz, hogy az öntözőfürt közel 2 millió forintos éves amortizációja megtérüljön — mondja Keresztes Sarolta üzemgazdasági osztály- vezető — és még nyereséget is képezzen, 30 százalékos többlettermést kell elérnünk az önköltségen felül. Hogy ez mennyire sikerült, azt bizonyítja a múlt évi burgonya- termésünk. Jól ki tudtuk használni az öntözést, s a megyei átlagon felül, 216 mázsás átlagot produkált a burgonyánk. A termelőszövetkezetben a hatékonyság fokozását jelenti, hogy a műtrágyaszórást repülőgéppel is végzik. A nyár végi, őszi tápanyagvisszapótlást földi gépekkel végzik, amikor a foszfort, a káliumot és a nitrogén egy részét juttatják a talajba. Tavasszal már repülőgéppel, a lombtrágyával együtt kerül a nitrogén a kalászosokra. A gazdaságban — régi óhaj — ebben az évben elkészül a növényvédőszer- és műtrágyatárház. — Erre az évre 140 millió forintos termelési értéket terveztünk — mondja Novák László elnök. — A szövetkezet bruttó jövedelmét 34 és fél, a mérleg szerinti nyereséget pedig 13 és fél millió forintba határoztuk meg az év elején. Ezt tartani is fogjuk, hiszen csak úgy eredményes a termelés, ha a ráfordítások búsásan megtérülnek. A KEZDETI EGYMÄZSÄS műtrágyázás óta nagy utat tettek meg a szövetkezetben. Ám a jelenlegit sem lehet véglegesnek tekinteni. Van még tartalék Gávavencsellőn. Sipos Béla Világos beszéd Á záhonyi átrakómunkások kisebb létszámmal több árut raktak át az előző évinél. A termelékenység 11,5 százalékos növekedése bizonyítja: a munkaidő jobb kihasználásával az átrakási teljesítmények további növelésére van lehetőség — állapította meg legutóbb az üzemi pártvégrehajtóbizottság. Anyagukban ilyen megállapítások szerepelnek: „A gépek száma, az üzemóra növekedett, de nőtt a forgalmi és műszaki okból kiesett veszteségidő is, így a gépkihasználás foka csökkent.” Majd a rövid bevezetés után következik az elemzés, milyen módjai vannak a hatékonyság növelésének a munkások foglalkoztatásában, az eszközök kihasználásában, a gazdaságosságban. Az útmutatóval valamivel hosszabb lett az írásos anyag, de segítette azokat, akik nem gazdasági szakemberek, nem mindig ismerik az egyes kifejezések jelentését. Ám amikor meghatározták a hatékonysághoz vezető legfontosabb feladatokat, már mindenki egy nyelvén beszélt. Azonos felfogásban szólt arról, hogy a mennyiségi és minőségi követelményeknek milyen összhangját szükséges megteremteni a jobb munkához. Mert a hatékonysághoz tartozik a világos beszéd is. Kevés-e a munkás? Tartalék — házon belül
