Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-01 / 206. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. szeptember 1. Intő figyelmeztetés I ngerült, szinte felháborodott hangon csattan fel mellettem valaki az autóbuszon: „Már megint háborús film!” Indulatából érezni: nem akar többet hallani a 33 évvel ezelőtt befejeződött világégésről. Pedig az ő számára aligha lehet más a háború, mint olvasmányélmény, néhány film. Másik kortársam 30 éves és boldog apa. Négyéves kisfia élethű, fahangon kereplő játék géppisztollyal rémiszti a ház lakóit. A statisztikák szerint ma már mi, háború után születettek vagyunk többségben a világon. Vannak országok, ahol az átlagéletkor a harminc alatt van. A 33 évvel ezelőtt befejeződött, 39 éve kezdődött háború számunkra, számukra egyértelműen történelem. Vagy talán mégsem? A háború utáni években születettek is csontjukban hordják a pusztító évek iszonyatát. Szülők, nagyszülők elbeszélései, a deportálások, hadifogság, front és az ostrom emlékei sokunk első emlékezetes meséi. De talán már valóban nem kellene annyit emlékezni, talán ideje már, hogy a háború valóban végltjg történelemmé váljon? Aligha. Hiszen tény: az elmúlt S3 évben sem volt egyetlen olyan nap, amikor földünkön ne ropogtak volna a fegyverek, valahol mindig háborúztak, valamelyik kontinensen mindig gyilkolt az erőszak. Igaz világháború, általános, mindent elpusztító fegyveres küzdelem nem robbant ki, s Európa, szintén „háborúmentes” maradt. A veszély azonban nem múlt el. A föld lakói számára soha nem volt ennyire világos mint ma a világháború kirobbanásának veszedelme. Az atomkorszak fegyverei elől nem lehet elbújni, nincsenek többé olyan „félreeső helyek”, amelyeket elkerül a pusztítás. A hirosimai és nagaszaki atombombák mai utódai sokezerszeres pusztításra képesek, a nagy hatósugarú rakéták, bombázó repülőgépek rövid pillanatok alatt a föld legtávolabbi sarkaiba is eljuttatják a halált. Az elmúlt évtizedben született meg az angol szó: overkill. Ez azt jelenti, többszörösen képes az emberiség egyik fele elpusztítani a másikat. A hatalmas mennyiségű atomfegyver, a rakéták egyre korszerűbb változatai önmagukban hordják a háború kirobbanásának lehetőségét. Ez a veszély tudatosodott az emberiségben. Az elmúlt évtizedekben a Szovjetunió és a szocialista országok egymás után tették meg békejavaslatukat, leszerelési indítványaikat. Az, hogy ezek nem lehettek eredményesek, nem rajtuk múlott. Az viszont igen, hogy erejükkel megakadályozták a háború legagresszívebb híveit a végzetes gomb megnyomásában. Több mint egy évtizede már, hogy a nyugati világ józanabb politikusai számára is világossá vált: a békés egymás mellett élésnek nincs alternatívája. A Szovjetunió aktív békepolitikája, s ez a felismerés vezetett el ahhoz a folyamathoz, amelyet enyhülésnek nevezünk. Ma ez a folyamat került veszélybe. Jól látható: vannak olyan, igen jelentős erők az Egyesült Államokban, amelyek nem az államok és állampolgárok közötti sokoldalú, kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztését kívánják, hanem egy új hideg-, vagy „langyos” háborút akarnak. Erre mutat a fegyverkezési verseny fokozása a Nyugat országaiban, a szocialista országok elleni sajtókampány az „emberi jogok védelmének” ürügyén, s az-a viszony, amely ezeket a köröket a „NATO 16. tagállamához”, Kínához fűzik. Ma ugyanis egyedül Peking vezetői azok, akik nyíltan az új háborút hirdetik, s a kínai társadalom militarizálása, a szomszédokkal szembeni hegemonisztikus politikájuk valóban iszonyú következményekhez vezethet. S zomszédom, aki kattogó géppisztolyt ad csemetéje kezébe, aligha akar belőle katonát nevelni — de biztos, hogy nem neveli a békére sem. S az ingerült utastárs, aki lezárja a tévét, ha ott háborús filmet mutatnak, elzárja magát a történelem mának szóló tanítása elől is. 1939. szeptember 1. a legpusztítóbb világháború első napja volt. Azoknak, akik még fülükben hallják a szirénák sikoltását — mindmáig a rombolás, a halál napja. Azoknak, akik számára „csupán” történelem: legyen intő figyelmeztetés. P. G. Kenyatta temetése Csütörtökön eltemették Jo- mo Kenyattát, a Kenyai Köztársaság első és az ország függetlenségének 1963-ban történt elnyerése óta egyetlen elnökét. Kenyatta a múlt hét keddjén halt meg életének 87. évében. A köztársasági elnök holttestét a nairobi parlament épületében felállított üvegfalú mauzóleumban helyezték örök nyugalomra. A gyásszertartáson 82 ország képviselői vettek részt, közöttük nyolc állam- és kormányfő. (Kelet-Ma- gyarország telefoto). TELEX MOSZKVA Elsősorban orvosi-biológiai kísérletek szerepelnek napirenden csütörtökön a Szaljut —6 űrállomáson, ahol vasárnap este óta dolgozik az állandó személyzet mellett Bi- kovszkij és Jähn nemzetközi űrkettőse, ezek a kísérletek elsősorban számukra jelentenek feladatot, végrehajtásukban azonban részt vesz a harmadik hónapja dolgozó Kovaljonok és Ivancsenkov is. GENF Genfben befejeződött a 30 ország képviselői részvételével folyó leszerelési értekezlet nyolchetes nyári ülésszaka. Á tanácskozást januárig elnapolták. KOPPENHÁGA Tiltakozó sztrájkokkal fogadták a dolgozók a kedden hivatalba lépett dán szociáldemokrata mérsékelt liberális kormánykoalíció kilátásba helyezett gazdaságpolitikai intézkedéseit. Az ország egyik nagy hajógyárának munkásai munkabeszüntetésükkel a megfigyelők szerint várhatóan nagyarányú sztrájkhullám kibontakozását vezették be. o Lassan visszaül a székére, s szomorú pillantást vett a gyerekre. — És hol találsz még ilyen munkahelyet, fiacskám? — Milyet? — kérdi a fiú. — Olyat, mint a miénk! — emelkedik meg ültében. — Ez a mi vállalatunk valóságos állam az államban, kisfiam ! Olyanok vagyunk, mint egy hatalmas család! Pesttől az országhatárig hálózzuk be az egész országot! Ha a legeldugottabb faluba vetődöl el, és felkeresed a postát: otthon vagy! A fiú riadtan néz rá. — És mit keresek én a legeldugottabb faluban, főnök? Elégedetten felnevet; pedig már a hal a horgot pedzi... — Ugyanannyit, mint Pesten — mondja lelkesen. — Ez a nagyszerű nálunk, fiú Egységes fizetési rendszer az egész országban! És — elégedetten hátradől — és micsoda fejlődési perspektíva, te fiú! Nézz rám! Mit gondolsz, hogy kezdtem én, ezelőtt harminc évvel? — Fogalmam nincs, főnök. Lila gőzöm sincs, ne haragudjon. Kihúzza magát ültében. — Mint egyszerű táviratkihordó, fiam! — Szünet. — És nézz meg most! ■ — Nézem, igen... — A hivatal vezetője vagyok! — Kifelé mutat a kis irodából; a fiú, karja intése nyomán, szemügyre veszi a sokszor látott helyiséget; az ügyfelek két kopott asztalát, az ablaksort, a négy kis munkahellyel: kettő a levél- forgalom, kettő a pénzforgalom számára. — És ki tudja, még meddig viszem, hiszen még csak ötvenéves vagyok, van még tíz év szolgálatom! — Megragadja a fiú karját. — A te zsebedben is ott a marsallbot, Lajcsikám! Húsz—harminc év: és te lehetsz itt az utódom! A fiú megint kipillant az üvegablakon; szeme végigfut a négy munkahely négy székén, amelyből kettő üres, hja, hiányzik a munkaerő ... — Itt? — kérdi bizonytalanul, s kifelé mutat. — Itt? Felpattan, mert érzi: most kell a vasat verni és a fiú vállára ü# — A világ legdemokratikusabb intézményének egyik vezető embere lehetsz, képzeld csak! A fiú pislog. — Izé... ezt, hogy kell érteni, főnök? — Ügy, fiacskám, aranyos Lajcsikám, hogy nálunk nincs különbség, nincs rangsor a kézbesítendő anyagok között! Nekünk egyformán fontos a kinevezési okmány, a PÁRTUNK TÖRTÉNELMI HARCÁNAK EPIZÓDJAI Harc a kisemberért O Ez a cigarettahiány teljesen megokolat- lan, hiszen a Dohányjövedék az elmúlt 30 nap alatt 480 millió cigarettát gyártott, 120 millióval többet, mint az előző hónapokban. Nyersanyaghiány sem fenyeget, mert a megfelelő mennyiségű papír rendelkezésre áll, a régi dohánytermésből is nagy készletek vannak. Közlésünk nyomárt a Dohányjövedék igazgatósága azonnal vizsgálatot indított. Megállapították, hogy szervezett akcióval vásárolják össze a dolgozók elől az olcsóbb cigarettafajtákat. Ismeretlen ügynökök trafikról trafikra jártak, és három-négyezres mennyiségben vették a cigarettát. A trafi- kosokat utasították, hogy egy-egy személynek egyszerre 200 darab cigarettánál ne adjanak el többet. Az intézkedést a Dohányjövedék polgári ruhás nyomozói szigorúan ellenőrzik. Az a trafikos, aki nem tartja meg az utasítást, elveszti jogosítványát. A DOHÁNYGYÁR MUNKÁSAI egyébként napi két órával többet dolgoznak azért, hogy visszaverjék a reakció választási mesterkedését, s már hétfőtől kezdve minden aknamunka ellenére az olcsó cigarettafélék is megfelelő mennyiségben ' álljanak a dolgozók rendelkezésére.” 1947. augusztus 26.: „A lilafüredi Palota-szálló előcsarnokában megállunk és arra gondolunk: menynyi szegényparaszt, éhező munkás dobra vert házába, utolsó székébe került, míg majd húsz évvel ezelőtt urak szórakozására elorzott adófilléreikből felépült ez a pazar pompával berendezett szálló, amelynek még a külföldről is csodájára jártak. És milyen hatalmas — adófillérekből összerakott — vagyont nyelt el nem messze az épülettől az a feneketlen kút és a még feneketlenebb lilafüredi panama és korrupció. A pénz eltűnt, sokszor annyi, amennyibe az épület, a kútforrás került — mert valamiből Bethlen grófnak és politikus klikkjének is élnie kellett. Aztán eltűntek a szórakozó urak — a történelem sodorta el őket —, csak az épület maradt meg — az is kifosztva —, és előtte egy vasoszlop, amelyet nem a névtelen adózónak, de József főhercegnek, Magyarország nádorának emeltek, annak emlékére, hogy valamikor, 1847-ben a habsburgi birodalom helytartójaként erre is elméltóztatott utazni. Pár héttel ezelőtt Dusek László megjelent a Nehézipari Központban. — Nekünk azt mondták, mikor nyaralót akartunk a diósgyőri dolgozóknak létesíteni hogy nincs megfelelő nagyságú épület. Nos, itt van a Palota-szálló.” Karádi Gyula főtitkár jónak találta az ötletet, Vas Zoltán támogatta. Az ország összes NIK-üzemeiből jelentkező dolgozók rövid pár hét alatt kitakarították az épületet, hetven szobát berendeztek. Aztán az épület büszke tornyára kiírták, hogyha demokrácia visszaadta a népnek, amit elvettek tőle Horthy panamista miniszterei. Az avató ünnepségen Dinnyés Lajos miniszter- elnök beszámolt annak a parlamenti bizottságnak munkájáról és tapasztalatairól, amelynek egyik tagjaként ő is személyesen győződött meg az ellopott pénz nagyságáról. Üdvözölte a NIK dolgozóit és kívánta, hogy szerte az országban minél több ilyen munkásnyaralót létesítsenek .. AZ IDÉZETT SZEMELVÉNYEK összegezésének tekinthetjük a kommunista íróknak, művészeknek és tudósoknak a magyar értelmiséghez intézett felhívását, amely 1947. augusztus 17-én jelent meg a Szabad Nép harmadik oldalán: ^ „A Magyar Kommunista Párt a valóság pártja. Nemcsak a politikai, hanem a történelmi valóságé is. A valóság aprólékos részleteit egy átfogó nagy történelmi látomás szemszögéből értékeli, gondosan tanulmányozza az arányokat, felméri a részletek helyét és értékét. A felszabadulás óta eltelt időben bizonyságát adta ennek — három nagy történelmi ténnyel: a földosztással, a stabilizációval és most a hároméves tervvel, hogy nemcsak szeme és türelme van a részletekhez, hanem céltudatos teremtő ereje is a nagy művekhez, amelyek nélkül a legügyesebb reálpolitika is elposványosodik : ezért van bizalmunk hozzá .. Kőszegi Frigyes (VÉGE) Iskolát, óvodát, lakóházakat avattak Bogorodcsáoyban Bogorodcsányban, az Oren- burgból induló Szövetség gáz- távvezeték legnépesebb magyar telephelyén csütörtökön reggel építők és szovjet lakosok százai sereglettek össze az iskolaavató tanévnyitó ünnepségre. Az ünnepségen jelen voltak Ivano-Frankovszk megye, valamint a járás párt- és állami vezetői is. Kobel Mi- roszlav, a Bogorodcsányi Járási Tanács elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Sztepan Lukjancsuk, a járási pártbizottság első titkára intézett meleg szavakat a magyar építőbrigádokhoz. Hangsúlyozta, hogy a magyar építők kezdettől fogva kimagasló munkasikerekkel bizonyítják tehetségüket, helytállásukat, szakmai hozzáértésüket. Pavel itajkán, Ivano-Fran- kovszk megye Tanácsának elnöke beszédében kiemelte: az országhatárokat átívelő szocialista összefogás élő példája az orenburgi gázmező hasznosításában kialakult együttműködés. Az edddigi legnagyobb közös beruházás megvalósításán együttmunkálkodó 18 ezres kollektíva tagjai már eddig is sokat tanultak egymástól — helytállást, és nem utolsósorban új ismereteket mesterségbeli tudásuk fejlesztéséhez. Valamennyien mélyen átérzik azt az igazságot, hogy azonosak érdekeink, közös a cél, amelyért küzdünk és nagy horderejű feladatainkat csak együttes erővel tudjuk megoldani. Ezen a napon befejeződött az építők küldetése a bogorodcsányi kompresszorállomás 7 és fél hektárnyi területén — jelentette be az ünnepségen Bagdi Márton telepvezető. Most, hogy a kompresszorállomást környező parkok, járdák, a létesítményeket összekötő utak utolsó méterei is elkészültek, az üzembe helyezést végző szakembereken a sor. szerelmi vallomás, az adófelszólítás, és az ötszavas üdvözlőlap! A reklámnyomtatvány. Mi azt is kézbesítjük! Pedig ha csak a fontos küldeményeket juttatnánk célba talán egy csapásra megszűnnének a munkaerő-gondjaink. — Az asztalra csap. — De mi demokraták vagyunk! A fiú hallgat. Ö odaáll szorosan melléje. ... És ezt az intézményt akarod te rútul cserbenhagyni! Mint a gázoló autós az áldozatát! Csend. Lajcsi lehorgasztott fejjel áll, majd lassan az asztalra dobott táskája után nyúl. — Hát akkor azért alszok még egyet erre a dologra, főnök ... Csak azzal a demokráciával ne fűzte volna az agyamot. Csuda egy dumája van. ★ A háziipari szövetkezet kopott kis irodájában ketten ülnek; egyik íróasztalnál az elnök, másiknál az idős adminisztrátomő. Csöndesen tízóraiznak, eszegetnek. Tizennégy éven át napi nyolc óra: csak kiszámítani is iszonyú feladat, mennyi jönne ki mindet összevéve... Ennyi idő alatt a világ minden gondját meg lehet beszélni, töviről hegyire, akár százszor; jobban is ösmerik egymást, a másik minden nyílt és rejtett gondolatát, mintha házasok volnának ... Az ember a házas- társával három—négy óra hosszat van együtt naponta, ebből is lemegy legalább kettő a tévénézésre — munkatársával tehát ennek az időnek éppen a négyszeresét tölti. Az elnök magában számolgat. Ha Kauczinéval az utóbbi tizennégy évben négyszer annyi időt töltött együtt mint a feleségével, akkor ez voltaképpen ötvenhat évnyi házasságnak számít... Elmélázva nézi az idős hölgyet, s ha megölnék, sem tudná megmondani, melyiket unja jobban: ezt az asszonyt- e, vagy amazt otthon, a hites feleségét... Az álmos egyhangúságba az hoz most némi mozgalmasságot, hogy nyílik az ajtó és belép Ispánkiné, a szövetkezet egyik legrégibb és leghűségesebb bedolgozója. Alig tudja beszuszakolni magát az ajtón: egy-egy puffadásig tömött szatyor van mindkét kezében. — Jó napot, Szatymazi elvtárs — köszön barátságosan. — Jó reggelt, Kakucsi néni. Az öregasszonyt, mintha megcsípték volna, felkattan. — Miért mondja nekem, hogy jó reggelt, aranyoskám? Csak nem arra céloz, hogy nekem még reggel van? Hogy Szatymazi elvtársnak már javában nappal van, amikor még nekem reggel? Ha mindent akar tudni, tudja meg, hogy korábban vagyok itt reggelenkint, mint az elnök elvtárs! Amikor az olyan nagyságos asszonyok, mint maga, aranyoskám, még javában a párnát dagasztják, sőt, akkor fordulnak a másik oldalukra, aranyoskám, akkor Kakucsi néni már javában itt van! Kakucsi néni ugyanis nem maga osztja be az idejét, aranyoskám, mint a boldog bedolgozók, mert a Kakucsi néninek a Munka Törvénykönyve írja elő, hogy mikor kell ide belépnie, és mikor húzhatja le itt a rolót, de úgy ám, aranyoskám! (Folytatjuk)
