Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. szeptember 24. A hét címszavakban : HÉTFŐ: Négy hónappal meghosszabbították az ENSZ kéksi­sakosainak libanoni megbízatását — Púja Frigyes Oslóba utazott — Phara Van Dong vietnami miniszerelnök hiva­talos tárgyalása Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában KEDD: Megkezdte munkáját az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszaka — A Salamon-szigetek felvételével 150-re emelkedett a világszervezet taglétszáma — Fidel Castro hazatérőben Etiópiából, megállt Líbiában, majd hivatalos látogatást tett Algériában SZERDA: Vance amerikai külügyminiszter a jordániai fővá­rosban Husszein királyt igyekezett megnyerni a Camp David-i megállapodás ügyének — Damaszkuszban meg­nyílt a „Szilárdság Frontjához” tartozó arab országok csúcsértekezlete — Lemondott a dél-afrikai kormányfő, Vorster CSÜTÖRTÖK: Véget ért Todor Zsivkov ausztriai hivatalos lá­togatása — Washingtonban összeült az Amerikai Államok Szervezetének külügyminiszteri értekezlete a nicaraguai válság megvitatására — Ismét fellángoltak a harcok Li­banonban a jobboldali milícia és a palesztinok között PÉNTEK: Leonyid Brezsnyev nagy beszéde Bakuban — Kad­hafi és Arafat egy jordániai légitámaszponton találkoztak Husszein királlyal — Begin hazatérőben Callaghan brit kormányfővel tárgyalt — Szadat Marokkóban Hasszán királyt tájékoztatta a Camp pavid-i tárgyalásokról SZOMBAT: Elhalasztották Vapce tervezett damaszkuszi láto­gatását — Véget értek Pham Van Dong indonéziai tár­gyalásai — Callaghan és külügyminisztere, Owen Nigé­riában megbeszéléseket kezdett Zambia elnökével. Kaun- dával A hét három kérdése O Milyen konkrét ered­ményeket hozhat az ENSZ-közgy ülésén az immár 150 állam küldötteinek a ta­nácskozása? December máso­dik feléig üléseznek New Yorkban, a sokat emlegetett üvegpalotában az ENSZ tag­államainak küldöttei. Az első hetekben számos ország kép­viseletében külügyminisztere foglal helyet a közgyűlési te­rem padsoraiban. Az első konkrét eredményeket éppen az hozhatja meg, hogy a köz­gyűlésen a külügyminiszte­rek külön is találkozhatnak egymással. A legfontosabb minden bizonnyal a Gromi- ko—Vance-megbeszélés lesz. amelyre szeptember 27-én és 28-án kerül sor New York­ban, (a SALT-megállapodás- ról és a szovjet—amerikai viszony más kérdéseiről lesz szó köztük.) Ezt követően al­kalom nyílhat arra, hogy Gromiko Washingtonba, a Fehér Házba is ellátogasson. Minden bizonnyal a nica­raguai dráma éppúgy szóba kerül az ENSZ közgyűlésé­nek szónoki emelvényén még a folyosói eszmecseréken, mint a namíbiai helyzet, a libanoni s általában a közel- keleti problémakör, s ezek­ben a kérdésekben jelentős állásfoglalásokra kerülhet sor. Továbbra is napirenden szerepelnek a leszerelés elvi és gyakorlati részletei, ezen­kívül a közgyűlési viták előr terében ott lesznek a fejlődő országok aggodalmai, nehéz­ségei, igényei. Az ENSZ-közgyűlés első heteiben az úgynevezett álta­lános vita lehetőséget ad egy időszerű világkép megrajzo­lásához: úgyszólván minden állam megnyilatkozik a leg­fontosabb kérdésekről. Lesz mód összehasonlításra az el­múlt években elhangzottak és a különböző államok kép­viselői által ma elmondottak egybevetésére. Természetesen a legfonto­sabbak a világszervezet leg­magasabb fóruma elé terjesz­tett konkrét javaslatok és ezek vitái, a sorsukról döntő szavazások lesznek. A meg­annyi kezdeményezésből pél­dának egy: a Szovjetunió az atomfegyverrel nem rendel­kező államok biztonságának szavatolására nemzetközi konvenció megkötését java­solta. O Sikerül-e normalizál- nia az ASEAN-államok­kal kapcsolatait Vietnamnak? Előbb betűszó-magyarázat: az ASEAN a délkelet­ázsiai térség államainak új szervezetét jelöli. A SEA-be- tűk utalnak a részt vevő or­szágok földrajzi elhelyezke­désére. Nem nehéz felfedez­ni a SEATO-ban is ezeket a betűket. Ez pedig a régi, a gyakorlatilag megbukottnak tekinthető, tegnap és ma egy­formán imperialista célokat szolgáló koalíciónak az elne­vezése. A SEATO (a délke­let-ázsiai NATO) annak ide­jén különösen azzal járatta le magát, hogy teljes mérték­ben támogatta az amerikaiak vietnami agresszióját. Tagjai többségükben jelképes vagy tényleges katonai egységek­kel maguk is részt vettek a vietnami nép elleni háború­ban. S most az ASEAN új cé­gére mögött azok is megta­lálhatók, akik a múltban a SEATO zászlaja alatt sora­koztak fel. Még azt is érdemes emlé­kezetünkbe idézni, hogy a SEATO valaha nemcsak a Szovjetunió — és mondjuk Vietnam — ellen, hanem a Kínai Népköztársaság ellen is fenyegetést jelentett. A pe­kingi vezetők a 70-es évek elején viszont már szoros kapcsolatokat teremtettek előző ellenségeikkel — még azon az áron is, hogy Indo­néziától Thaiföldig minde­nütt lemondtak a délkelet­ázsiai térségben a felszabadí­tó népi mozgalmak támoga­tásáról ... A Vietnami Szocialista Köztársaság is „nyit” most délkelet-ázsiai közelebbi és távolabbi szomszédjai irá­nyában. Ez természetes szük­ségesség: Vietnamnak a há­borús szenvedések, pusztulás után békére van szüksége az újjáépítéshez és széles körű nemzetközi kapcsolatokra, hogy méltón tölthesse be po­zitív szerepét a Csendes-óce­án térségében. Pham Van Dong miniszterelnök ered­ményesen látogatja végig Délkelet-Ázsia országait, Thaiföld után a Fülöp-szige- teken járt, majd pedig Indo­néziában. mindenütt hangsú­lyozva, hogy az együttműkö­dés erősítése hozzájárul a térség stabilizálásához, béké­jéhez. © Miben lehet összegezni a Camp David-i meg­állapodás világvisszhangját? Amerikában és a Camp Da­vid-i hármas találkozó má­sik két résztvevőjének orszá­gában, Egyiptomban és Izra­elben egyformán világtörté­nelminek minősítették a megállapodást, ennek alap­ján aztán igyekeztek Carter, Szadat és Begin államférfiúi nagyságát egekig magasztal­ni. Az USA közvélemény-ku­tatási intézetei például siettek nyomban közölni, hogy az elnök népszerűségi mutatója felszökött. . . Már a megállapodás utáni első három nap elteltével be­bizonyosodott, hogy ez a cso­da is három napig tartott. Egyre-másra jöttek a hírek az értelmezési különbségek­ről, szólaltak meg a hírma­gyarázók, akik felhívták a figyelmet a megállapodás hi­ányosságaira. Kezdve azon, hogy Camp Davidben szán­dékosan túltették magukat a résztvevők az egyik legérzé­kenyebb kérdés, Jeruzsálem sorsának megvitatásán, egé­szen odáig, hogy a paleszti­nok nélkül a palesztin ön- rendelkezésről dönteni nem lehet. (Begin kijelentette, hogy a hivatalos dokumentu­mokban a „palesztin” szó használatába sem menne be­le, ő csak „Izrael földjének arabjairól” hajlandó beszél­ni.) Rómában, Párizsban fenn­tartásokat hangoztattak, Washington szövetségesei közül csak Londonban mu­tattak lelkesedést a Camp David-i eredmény láttán. Világszerte nagy figyelmet keltett, amit Leonyid Brezs­nyev bakui beszédében mon­dott a közel-keleti rende­zésről: csak látszatrendezest hozhatnak az olyan kísérle­tek, amelyek kizárják az ér­dekeltek egy részét a megol­dásból. P. J. (Folytatás az 1. oldalról) Korszerűen, hatékonyan olyan minőségű termékeket gyár­tunk, melyeket gazdaságosan értékesíthetünk. Az ipari ter­mékek 37 százaléka külföldi piacokon realizálódik. Szocia­lista mezőgazdaságunk is gyors ütemben fejlődik. Ez évi terméskilátásaink bizta­tóak, bár az idei év nagy pró­bára tette a mezőgazdaság­ban dolgozókat. Nehéz volt az aratás, de fegyelmezett mun­kával, szervezett összefogás­sal az elmúlt évit meghaladó átlagtermést takarítottunk be. A két terület közötti kap­csolatokról elmondta, hogy ezek az idén is rendszeresek voltak. Kiemelkedő jelentősé­gűnek tartjuk, hogy J. V. II- nyickij elvtárs vezetésével magas szintű pártdelegáció lá­togatott megyénkbe. Majd a következő szavakkal fejezte be beszédét: „őszintén kívánom, hogy ez az ünnepség erősítse to­vább barátságunkat, kölcsö­nösen segítse elő Szabolcs­Az útépítő vállalatok vezetői­től a két terület pártvezetői átveszik a Barátság-almautat. (Hammel József felvételei) Szatmár megye és a Kárpá- tontúli terület dolgozói közöt­ti kapcsolatok gazdagodását.” A beszédek elhangzása után Petrás Erzsébet, a szov­jet terület brigádvezetöje és Gulyás Gyula, a beregdaróci Barátság Tsz brigádvezetője jelentést tettek a kertben vég­zett munkáról, illetve java­solták, hogy a nagygyűlés küldjön levelet és ajándék- kosarat a két ország párt- és állami vezetőinek. Veres Gá­bor, a beregszászi járási pártbizottság első titkára és Illés Elemér, az MSZMP Vá- sárosnaményi járási Bi­zottságának első titkára' ki­tüntető zászlót adott át a ver­senyben győztes szovjet és magyar ifjúsági brigádnak. A szovjet, magyar és ukrán ve­zetőknek küldendő levél szö­vegének ismertetése után az Internacionálé hangjaival ért véget a politikai nagygyűlés. Betiltják a fasiszta szervezeteket Portugáliában 0 — Jaj, gyerekek, jut eszembe — néz hirtelen kö­rül az öreg. — Kinek mennyi pénze van dugeszben? — Nekem semmi! — kiált­ja Jani. — Miért? — Nekem sincs — rázza feját a facéron maradt meny­asszony. — Nekem van valamics­kém, Karcsikám. Miért kér­dezed? — Mert ehhez az átírás­hoz, valami pénz is kell majd... Meg az ügyvédnek is, természetesen! — Körül­néz. — Na, gyerekek, ez ko- ■tnolY dolog! Janikám! Meny­van? Jani az abroszt nézi. — Mondom, hogy semeny- nyi... Az öreg rádörren. — Akarsz nyaralni? — De mennyire! — Akkor ide a dohányt! Jani feláll, kelletlenül ki­megy, s egy kis könyvecské­vel jön vissza. — Micsodát? — bámul az apja. — Hát a stekszet! — Miért kapnád vissza? A kocsi megért volna ötezret — a villa nem? Számolj, fiacs­kám! — Az más! — mondja Jani dühösen. — A kocsi az enyém lett volna! Az öreg biccent. — Egyszer ez is a tiéd lesz! — az asszonyhoz for­dul. — És te, Ilonkám? A mama lassan feláll, át­megy a másik szobába, aztán durcás arccal ledob az asz­talra egy postai takarékköny­vet. — Én nálatok tartom! — szól szemrehányón. A férfi belenéz, majd int. — Ez igen! Négyezer-öt­száz ! Ilonkám, Ilonkám... Nem is szóltál róla! Mire ne­ked ez a rengeteg pénz? A mama Kati felé bök. — Jön az érettségije, nem? Egy külföldi utat gondoltam neki utána, Bulgáriába vagy Constanzába... Hadd lássa a tengert, ha már az anyja nem látta... A családfő ezt a könyvet is zsebrevágja. — Majd nézi a magyar ten­gert! Az sem utolsó látvány! — Az anyósához fordul. — És a nagymami? A néni feláll, a kredenc- hez lép. — Kettőezer-nyolcszáz, Karcsikám. De csak kétezer­ötszázat tudok adni, mert há­rom kell a fogorvosra. Ki­lyukadt egy fogam. Jani számol. — Tizenkettőezer. És te, apa? Mennyit dobsz fel? — Hallod! — néz rá az apja. — Emellett a háztartás mellett?! Spórolni? Miből? — Na, lányom, férjhez me­hetsz! Perfekt asszony vagy máris! — Fejét csóválja. — „A jutalmak!?” — Zsebébe nyúl, elővesz egy betétköny­vet. — Odabent tartottam, hogy ki ne kutathassátok ... Kati lecsap rá. — Hétezer! — Vagyis összesen tizenki­lenc! — számol Jani. Kati, boldog mosollyal: — Akkor az én nyolcszá­zam már nem is kell! Apja riadtan nézi. — Neked van nyolcszáz fo­rintod? — Csak úgy csattan a hangja: — Honnét?! — Még tavaly nyárról, amikor a konzervgyárban dolgoztam. — Ja... — dől hátra szé­kén megkönnyebbült sóhajjal az öreg. Aztán rágyújt, s kö­rülnéz, elégedetten. — Hát így élünk, látjátok, gyerekek? Húszezer! Az első szóra egy egész kis vagyont dobtunk össze! És folyton panaszko­dunk. Odakint csengetnek. Az öreg fölhorkan, Janira san­dít. — Valamelyik kisasszony? Vagy — s egy szemvillantás Katira — ez a francia huli­gán? Jani feláll, kimegy. Kati, duzzogva: — Az nem huligán! Van annak tisztességes foglalko­zása, és biztos kenyere! — Nofene! — nézi merőn az apja. — Már erről is volt szó? Halk kopogás. És Jani be­tessékeli az ügyvédet, aki a dúsan terített asztal láttán riadtan megáll az ajtóban. — Elnézést... jó estét kí­vánok, kezüket csókolom... És ismételten elnézést... A ház ura feláll. — Csak nem valami rossz hír, ügyvéd úr? Minden ránc egyetlen ol­vadó mosollyá ömlik össze doktor Hermányi arcán. — Egy poharat az ügyvéd úrnak, Janikám! — vedlik egy pillanat alatt házigazdá­vá a ház gazdája. — Igyék ő is egyet a mi kis házunk­ra! Van még a pezsgőből? — Éppen egy pohárral! — mondja Jani és ugrik, hogy töltsön. Gyöngyözve habzik a patakzó lé az üvegből. — Egészségedre, ügyvéd úr! — olvadozik a család. Az ügyvéd leteszi üres po­harát, órájára pillant és így szól: — Nos, akkor a tárgyra. Utánajártam a dolognak, kedves Ispánki uram. Mint már délután is jeleztem, az örökség megnyílásának az új körülmények között sincs semmi akadálya, hiszen a végintézkedésben kifejezés­re jutott végakarat... — A végrendelet — súgja oda a ház ura a nagymamá­nak. — .. .egyértelműen ren­delkezik. Az örökös minden­képpen Ispánki Károly! — Probléma? — emeli fel szemöldökét Ispánki. Az ügyvéd rámosolyog. — Mert az ingatlant ugyan kétségkívül Ispánki Károly és neje örökli — ám ők, mint ez legutóbb sajnálatosan ki­derült, semmi néven nevez­hető rokonságban nem állá­nak az örökhagyóval... — Ez az egész probléma? — legyint a családapa meg­könnyebbülten. — Már vala­mi komolyabb bajtól fél­tem. .. — Nem, kérem, nem. Mondtam, hogy semmi na­gyobb zűr! — És? Ilyenformán körül­belül mekkora összegre szá­mítsunk, kedves doktor úr ? A vendég felemeli a kezét. — Kérem, semmi gond, pontosan utánajártam! Fel­hívtam a bogárdi tanácsot — hálisten, hatig van ma foga­dóóra! — és megtudakoltam az objektum árát, amiből pontosan kiszámítható az örökösödési illeték... — Pompás! — veri össze tenyerét az öreg. — ön az­tán előrelátó ügyvéd! Hermányi szerényen meg­hajol. Igyekszik' az ember, ha ilyen aranyos ügyfelekkel van dolga... — És? Mekkora lesz az összeg? Mégis, hogy tudjunk kalkulálni! A vendég zsebébe nyúl egy céduláért, s a hangja szinte elhal, ahogy leheli: — Háromszáznyolcvanezer forint, drága Ispánki úr. öt szempár mered rá moz- díthatatlanul. — Mennyi? — kérdi aztán a mama, biztosra veszi, hogy valamit nem jól hallott. Vagy az ügyvéd úr nézett el egy nullát... Talán harminc­nyolcezer? — Mennyi? — kérdi mégegyszer. — Háromszáznyolcvanezer. — Körülnéz, még mindig ezek a hüllőmerevségű sze­mek! Hát hol élnek ezek?! — Sok? — kérdi nagysokára. — Pedig tessék elhinni, iga­zán megéri! Gyönyörű kis ház, ahogy a lentiek mesél­ték __ A családi sokk csak most oldódik, egymást nézik már, nem az ügyvédet. Előbb csak a mosoly, aztán már nevet­nek, végül fuldoklón haho- táznak. A könnyük potyog, s a térdük csapkodják. — Na, mama — öleli át fe­leségét a ház ura —, hát idén is a Dagályon nyaralunk! Ott se házasságlevelet nem kér a gondnok, se négyszázezret az adóhivatal... A nap vi­szont ugyanúgy barnít! — Vége — demokraták ellenzésével sza­vazták meg. A jogszabály előírja a fasiszta jellegű szer­vezetek betiltását és lehető­vé teszi, hogy vezetőiket és tagjaikat kettőtől 8 évig ter­jedő börtönbüntetéssel sújt­sák. Eanes köztársasági elnök aláírta az új, fasiszta szerve­zeteket betiltó törvényt, amely ezzel életbe lépett. A törvényt, mint ismeretes, a múlt év júniusában a kom­munista és szocialista csopor­tok támogatásával a szociál-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents