Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-03 / 208. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. szeptember 3. HÉTFŐ: Újra nemzetközi személyzet a Szaljut—6 fedélzetén: az űrveterán Bikovszkij és Jähn, az NDK kozmonautája csatla­kozik a Kovaljonok—Ivancsenkov pároshoz — Arafat közvetí­teni próbál a két Jemen vitájában KEDD: Khaddam szíríai külügyminiszter Moszkvába érkezik — Sztrájkok és fegyveres összecsapások Nicaraguában, Somoza diktátor háromhónapos „szabadságot*' kér — Hua Kou-feng iráni látogatása SZERDA: A szocialista országok külügyminisztériumainak prágai konzultációja, az ENSZ-ülésszakkal kapcsolatban — Átalakítják az afgán kormányt — Az Egyiptomi Nemzetbiztonsági Tanács ülése Iszmailíában CSÜTÖRTÖK: A Biztonsági Tanács tagjainak nem hivatalos meg­beszélés-sorozata Namíbiáról — Uj koalíciós kormány alakul Dániában és Izlandon, ez utóbbiban a kommunistákat is ma­gába foglaló pártszövetség is részt vesz. PÉNTEK: Sorozatos tiltakozások Hanoiban a halálos áldozatokat is követelő kínai provokációk miatt — A laoszi külügyminisz­ter moszkvai tárgyalásai SZOMBAT: A VSZK nemzeti ünnepe, amelyet világszerte a viet­nami szolidaritás napjaként ünnepelnek — Lázár György a Mongol Népköztársaságba utazik — Tüntetések Iránban Á hét három kérdése O Hogyan állnak a fron­tok két nappal Camp David előtt? Valamennyi érdekelt fél sietett tenni. Vasárnap az izraeli kabinet csaknem négy­órás ülésén véglegesítette huszonhat pontos tervét, szer­dán, Iszmailíában az egyip­tomi nemzetbiztonsági ta­nács állította össze kívánság- listáját, majd csütörtökön Carter nyilatkozott az Egye­sült Államok, mint teljes jo­gú Camp David-i résztvevő nevében. A kiszivárgott rész­letek szerint a legújabb ja­vaslatok tulajdonképpen régi­ek. árnyalatnyi finomításokkal Kairó illetve Tel Aviv ko­rábbi álláspontját tükrözik. Joggal felvetődik a kérdés, ha az eddigi, különböző tárgya­lási formák kudarcba tor­kollottak, vajon a marylandi elnöki rezidencián bekö­szönt-e a várt csoda? Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy túl nagy kockázatot vál­laltak s a teljes holtpontot valamennyien jobbnak lát­ják elkerülni. Szadatnak szá­molnia kell Egyiptom gazda­sági csődjével, s a mestersé­gesen felkorbácsolt békere­mények meghiúsulásának visszahatásával; Begin koalí­ciója a napokban 77-ről 69- re fogyott a százhúsz . ta­gú knesszetben s mások is elhagyhatják a vesz­teglő hajót, ha a minisz­terelnök makacssága és szél­sőségessége miatt véglegesen zátonyra kerül; Carter tétje az amerikai befolyás kiszéle­sítése a Közel-Keleten, kül­politikai tekintélyének nö­velése s az arab olajállamok­kal való kapcsolat, ami nem mellékes az amerikai gaz­daság szempontjából. O Mi történt a vietnami— kínai határon? Ha Vietnamról beszélünk, rossz emlékek fűződnek az eszkaláció kifejezéshez, amellyel annak idején az amerikai hadviselés lépcső­zetes kiterjesztését jelölték. A világsajtó nem egy orgá­numa manapság a pekingi provokációk eszkalációjáról ír. Joggal, hiszen Kína, a nagyhatalmi sovinizmus je­gyében, fokozza nyomását a szomszédos Vietnamra. A kambodzsai csapatok pekingi sugallatra és jóváhagyással történt betöréseit a megígért gazdasági segítség leállítása, a propagandaháború, majd a határterületeken felidézett feszültség követte. Peking nem válogatós a módszerek­ben: először hisztériát szított a hoák között, hogy Vietnam elhagyására késztesse őket, utána lezárta a határokat, hogy a politikai eszközül fel­használt emberek kétségbe­esését még inkább fokozza, legújabban mindenkit vissza akar telepíteni s a hazatérni kívánkozókkal együtt alig­hanem számos ügynököt is küldenének A kínai politika tehát még az eddiginél is súlyosabb helyzetet teremtett a két or­szág határain: ezért váltott ki olyan nagy visszhangot és egyetértést a Béke-világta- nács felhívása, hogy szep­tember 2-át, a vietnami nép nagy nemzeti ünnepét nyil­vánítsák a szolidaritás napjá­vá. Hiszen az ellenséges kí­nai magatartás nemcsak Vi­etnamot sújtja, a pekingi lé­pések közvetve és közvetle­nül veszélyeztetik a világbé­két, az enyhülést, a népek érdekeit. A Vietnam elleni fellépés, a fegyverkezési haj­sza dicsőítése, a feszültség csökkentésére javasolt akciók ellenzése, a NATO-országok- kal való katonai és politikai együttműködés, reakciós re- zsimek támogatása, a fasiszta Pinochet-csoporttaí kialakí­tott barátkozás — egyazon pekingi politikának különbö­ző megnyilvánulási formái. 0 Hogyan áll Namíbia függetlenségének ügye? Az afrikai egységszerve­zetnek a kontinens negyven­kilenc független országa tagja. Az ötvenedik minden bizonnyal Namíbia vagy Zimbabwe lesz. (Inkább Na­míbia, miután a zimbabwei „belső rendezés” hívei a szem­mel látható időhúzásra ját­szanak, legújabb reményük, hogy egy konzervatív győze­lem az esetleges októberi brit választásokon, Londont jobb megértésre bírja irá­nyukban.) Waldheim a héten elhang­zott üzenetében 1979 nyarát jelölte meg Namíbia függet­lenségének előrelátható dá­tumául. Eredetileg még az idei esztendőről volt szó, de csúszás mutatkozik a terve­zett menetrendben. Ügy tű­nik azonban, hogy nem is annyira a néhány hét vagy a néhány hónap a perdöntő, hanem a függetlenség kikiál­tásának körülményei. A dél­afrikai hatóságok, akik vi­lágszervezeti mandátumuk­kal visszaélve gyakorlatilag gyarmatosították az országot, ha már nem térhetnek ki a függetlenség elöl, szeretnék azt a maguk módján létre­hozni, a SWAPO, a hazafiak harcos szervezetének kire­kesztésével. A vita most azon folyik, hogy dél-afrikai rész­ről a SWAPO teljes korláto­zását kívánják, míg a szerve­zet fenntartja magának a jo­got a fegyveres akciókra, a valódi függetlenség elérésé­ig­A héten sorozatos nem hi­vatalos konzultációk folytak a Biztonsági Tanácsban, s nemsokára szabályos ülések­re is sor kerülhet. Odáig már eljutottunk, s ez sem kevés, hogy Dél-Afrika többé nem tarthatja a régi gyarmati fel­tételek között Namíbiát. De. mint annyi más esetben is, nem elég a formai független­ség — valódi önrendelkezést kell biztosítani Namíbia so­kat szenvedett népének. o — És te? — kérdi a leves­nél Jani. — Veled mi van, apóca? Hová akartál menni ma este? — Valamelyik zenekarhoz. Ide a Horgany utcai klubba például. Azt mondják, állati klassz csajok vannak___ — Igen? Kik mondják? — Hát például Lengyel Palya. Azt mondja, szédüle­tes csajokat lehet ott felcsíp­ni! — Kis csönd; csak a ka­nalak dolgoznak. Aztán, a fiú hangja, könyörögve: — Hol­napután esetleg lemegyünk, Janikám? Minden második nap van műsor. Bólint. — Nincs kizárva. De miért nem mégy le már ma este, Tónikám? Ha annyira esz a fene azokért a babákért? A másik ránéz — Nélküled? — Nélkülem. A kanál megcsörren, ahogy Tóni a tányérjába csapja. — Ne röhögtess, Janikám! Hát mire mennék én nélkü­led? Mi? Egész este csak tá­masztanám a falat.. Hát ki­re buknak a csajok; terád vagy énrám?! ★ — Ezt az anyagrészt akkor még egyszer átvesszük, gye­rekek! Az érettségin, de fő­leg a felvételin gyakran me­rülnek fel ilyen, vagy ehhez hasonló problémák. Tehát — emeli fel hangját a tanárnő — a logaritmusfüggvény nö­vekvő, ha az alap egynél na­gyobb, de — és most figyel­jetek, mert itt szoktátok el­rontani! — de csökkenő, ha az alap egynél kisebb pozitív szám! Világos? — Igen zúgja az osztály. — Tehát az egyenlőtlenségek megoldásánál... — folytatja a tanárnő, de hogy ezután mit mond, azt Kati, sajnos rtem hallja, mert Varga Rózsa oda­hajol hozzá, és súg valamit. Szeme áhítattal függ tovább is a tanárnőn, s kezét a szá­ja elé teszi, úgy kérdi: — És mikor láttad? A válasz úgyanúgy megy, tenyér alatti súgópostán. — A múlt héten. — Hol? — Moziban voltunk. Kis csend; Pápaszem most kifejezetten idenéz. — És mit láttatok? — Egy francia filmet. Franciául, hogy ő is értse. — És te? Te is értetted? Halk nevetés. — Majd pont a filmet fi­gyeltem !... — S most már ketten nevetnek. — Ispánki fiam! Kati arcáról nyomban le­olvadt a mosoly; kihúzza magát. — Tessék, tanárnő. PALESZTIN MOZGALOM Véres hullámvölgyben Mint csepp a tengert, a palesztin arabok nemzeti mozgalma úgy tükrözte az arab világban végbemenő társadalmi folyamatokat, a pillanatnyi politikai állapoto­kat. így, sajnos, az egység nagyfokú hiányát is, amely — Szadat egyiptomi elnök ka- pituláns békekezdeményezé­se óta különösen — jelenleg az arab országok kapcsola­tait jellemzi. A palesztinok társadalma — s így ellenállá­si mozgalmuk is — sohasem volt monolitikus: a stratégiai célt, az önálló palesztin állam megteremtését leszámítva egy sor taktikai kérdést ille­tően kezdettől fogva élesen megoszlottak a vélemények a különböző csoportok között. Az utóbbi időben azonban a politikai viták fegyveres le- számolásokká fajultak. KICSODA ABU NIDAL? Ebben az évben London­ban, Párizsban, Karachiban és Bejrutban merényleteket követtek el iraki diplomaták ellen. Ugyanakkor viszont Londonban. Kuvaitban, Pá­rizsban és Iszlámábádban a Palesztinái Felszabadítási Szervezet állandó irodái funk­cionáriusai váltak a terroris­ta támadások célpontjaivá. (Megjegyzendő, hogy minden egyes esetben előbb a. PFSZ irodáit támadták meg.) E titkos háború látszólag Irak és PFSZ között folyik, való­jában azonban Iraknak csak közvetett köze van hozzá, amennyiben menedéket és támogatást nyújt annak a szakadár , palesztin csoport­nak, amelyet a PFSZ az ellene irányuló terrorcselek­mények megszervezésével és végrehajtásával vádol. Az elfogott merénylők val­lomásai is megerősítik, hogy a PFSZ elleni terrorhadjára­tot az Abu Nidal vezette, magát elutasítási frontnak nevező csoport irányítja. Ki­csoda ez az Abu Nidal, aki­nek nevét nemcsak az előbb említettekkel, hanem több tucatnyi más merénylettel — repülőgéprablásokkal, túszok foglyul ejtésével stb. — hozzák összefüggésbe? Há­rom évvel ezelőtt e sorok írójának Nagdadban egy éj­féli beszélgetésre nyílt alkal­ma a most 40 éves, gazai születésű (eredeti neve Sza- lah Banna) Abu Nidallal. Be­vezetésül azzal dicsekedett el, hogy négy érvényes halá­los ítélet Damoklesz-kardja lóg a feje felett: távollété­ben ugyanis így ítélkeztek felette Jordániában, Szíriád ban és Libanonban, s halá­los ítélettel sújtotta a PFSZ is, amelynek egykori tagja volt, de 1974-ben kivált so­— Téged nem érdekel a logaritmusfüggvény menete? — Dehogynem. A tanárnő lelép a dobogó­ról; közeledik. — Talán felállnál, ha már így elbeszélgetünk .. . Tétován felemelkedik; kö­rülötte néhányan —a dögök! — mosolyognak. — Tessék. A tanárnő már itt van mel­lette, a harmadik padnál. — Szóval; mennyire érde­kel ez a probléma Ispánki fi­am? — Nagyon is, tanárnő ké­rem. Amaz jóságosán bólint. — Helyes! Akkor talán is­mertesd a kérdés mibenlé­tét... — Igen, tanárnő. Izé ... Szóval, hogy a logaritmus­függvény menetéről volt szó. — Bravó! — tapsol a ta­nárnő. — Bravó! És mire hívtam fel a figyelmeteket? Kati a padot nézi. — Hát erre a problémára, tanárnő kérem ... Az asszony szó nélkül há­tat fordít, s megy vissza a raiból. (Abu Nidal arról nem szólt, hogy a PFSZ elnöke, Jasszer Arafat meggyilkolá­sára szőtt összeesküvés és parancsmegtagadás vádjával ítélte őt el...) Ez a fanatikus benyo­mását keltő ember ennek megfelelő politikai nézeteket is vall: teljességgel tagadja Izrael állam létjogosultságát, elveti a palesztin kérdés tár­gyalásos úton történő rende­zésének a gondolatát, s a „végső győzelemig tartó” fegyveres harc kizárólagossá­gát. valamint a totális ter­ror jogosságát hirdeti? A mérsékelt szárnyhoz tartozó palesztinokat — Arafatot el­sősorban — és más arabokat Abu Nidal „árulónak” bé­lyegzi, más szélsőséges pa­lesztin szervezeteket pedig „opportunizmussal” vádolja. A palesztin ellenállás e vadhajtásának tekintett szer­vezet számlájára írják töb- bek között az olajexportáló országok szervezete (OPEC) minisztereinek bécsi elrab­lását, a „Lufthansa” repülő­gépének elrablását és Moga- dishuba való leszállítását, az ammani „Intercontinental” Szálloda elleni támadást, va­lamint Szadat élnök tanács­adójának, Juszef el-Szibai- nak nicosiai meggyilkolását. Ezek a terrorcselekmények azt a célt szolgálták, hogy gáncsot vessenek a palesztin ellenállás mérsékelt erőinek, illetve „kemény vonalra” te­reljék azokat. A PFSZ elle­ni mostani, frontális támadás azonban arra vall, hogy Abu Nidal a szervezet vezetésé­nek a megkaparintására tör. Veszélyessége abból adódik, hogy az iraki kormány, amely a közel-keleti válság rendezését illetően vele ro­kon nézeteket vall, támogatá­sában részesíti. SZERVEZETEK TÉRKÉPE A palesztin mozgalmon be­lül zajló — és sokszor ellen­tétes — folyamatok jobb megértése érdekében szükség van a nép és harci szerveze­tei feltérképezésére. Becslé­sek szerint 3,6 millió Palesz­tinái arab él a Közel-Kelet országaiban, valamint más államokban. Ebből 400 ezren Izraelben, 700 ezren az iz­raeli megszállás alatt, Cisz- jordániában és 450 ezren a Gázai övezetben, 1,1 millió­nyian Jordániában. 320 ezren Libanonban, 200 ezren Szí­riában, 175 ezren Kuvaitban, a többiek pedig más arab or­szágokban, illetve a tengeren túlon. A palesztin arabok kulturális szintje jóval ma­gasabb, mint a testvéror­szágoké: ők adják az egész arab világ diplomásainak 10 katedrára. Onnét vet csak egy lesújtó pillantást Ka­tira. — Ülj le, Ispánki! És ha egyszer lesz időd, hogy ma­gaddal "is csevegj, ne csak Vargával, hívd fel szíves fi­gyelmedet arra, hogy hat hét múlva itt az érettségi! ★ A varrógép egyenletesen zümmög, egyik papucs hull le a másik mellé, a nagyma­ma keze, akár a motolla. — Ilonka? — kérdi a szom­szédasszony. — Bent a szövetkezetben, Julikám. Árut vitt. —És a nagymami besegít? — Hát mit csináljak, mondja? Örülök, ha néha egy kicsit könnyíthetek Ilonká­mon, szegényen ... Most is fél éjszaka fent volt... Alig pihen szegénykém, csak a tutyik mindig a tutyik... Ez a sok ronda mamusz itt! Az­tán ha ráérek, leülök egy ki­csit, és segítek rajta. A szomszédasszony moso­lyog. — Bedolgozik a bedolgozó­nak ... (Folytatjuk) százalékát. Sokan töltenek be közülük fontos posztokat az arab országok közigazga­tásában, gazdasági életében. Többségük azonban — ha nem is mindenki sátortábor­ban — szegénynegyedek la­kója, aki növeli a vendéglátó országok foglalkoztatási gondjait. Határozottabb szervezeti kereteket az Izrael által 1948 —73 között több lépcsőben hontalanná tett palesztinok 1964- ben teremtettek, amikor Kairóban az Arab Liga csúcs- értekezletén megalakult a különböző politikai csopor­tokat — mindmáig eléggé la­zán — egyesítő Palesztinái Felszabadítási Szervezet. Ek­kor már a palesztin tömegek vezetése a hagyományokra támaszkodó félfeudális klán­vezérek kezéből a kompro­misszumokra törekvő cent­rista mérsékeltekből és a kispolgári radikálisokból álló értelmiségi elitébe csúszott át. A Rabatban 1974-ben megtartott arab csúcsértekez­let a PFSZ-t a Palesztinái arabok egyetlen törvényes képviselőjévé ismerte el s ez történt nemzetközi síkon, az ENSZ-közgyűlést is beleért­ve. Izrael azonban mindmáig határozottan elveti a PFSZ elismerését. A mintegy tíz szervezetet tömörítő PFSZ-ben a követ­kező hat a legjelentősebb; az 1965- ben megalakult, Jasszer Arafat (egyben a PFSZ elnö­ke is) vezette Al-Fatah, amelynek 8 ezer gerillahar­cosa van, s további 15 ezer mozgósításra képes. A leg­mérsékeltebbnek tartják, nem zárkózik el a közel-keleti vál­ság politikai eszközökkel va­ló rendezésétől. Elveti azon­ban Szadat különutas politi­káját — különböző pozíciók­ból ugyan, de ezt teszi a töb­bi szervezet is — és a „for­radalmi térségen kívüli” erő­szakot. Az erős Szíriái befo­lyás alatt álló Al-Szaika — vezetője Zuheir Mohszin — közel áll az Al-Fatahhoz, bár előfordulnak köztük nézetel­térések is. A Demokratikus Front Palesztina Felszabadí­tásáért, melynek élén dr. Nadzsef Havatmeh áll, a dr. Georges Habbas vezette Népi Front Palesztina Felszabadí­tására nevű szervezetből vált ki s az Al-Fatahhoz felzár­kózva a palesztin arabok és az izraeliek közötti demokra­tikus párbeszéd híve. AZ ELUTASÍTÓK * A már említett Habbas-féle szervezet a nacionalista szí­nezetű kispolgári radikaliz­mus zászlóvivője a mozga­lomban s az úgynevezett El­utasítási Front motorjaként az Izraellel való megbékélés ha­tározott ellenzője. Az Irak tá­mogatta másik palesztin cso­port, az Arab Felszabadítási Front — vezetője Abdul Aziz Ahmed — szélsőséges nézete­ket vall s nincs jelentősebb befolyása. Végül a Nemzeti Front Palesztin Felszabadítá­sért — főparancsnokság, amely a libanoni polgárhá­ború során egy centrista és egy Szíria-barát frakcióra szakadt. A palesztinok soraiban dú­ló véres belviszály azoknak az erőknek kedvez, amelyek érdeke a palesztin ellenállás felbomlasztása és a Szadat különutas politikáját ellenző, a Szilárdság Frontjába tömö­rült arab országok összefogá­sának a megbénítása. A pa­lesztin ellenállási mozgalom, amely egyebek közt a szocia­lista országok sokoldalú tá­mogatását is élvezi, sok sú­lyos megpróbáltatásokon ment már keresztül, de eddig nagy vitalitásról tett tanúsá­got. Minden remény megvan arra, hogy most is sikerül újrarendezni sorait s erőtel­jesen hallatja szavát a közel- keleti válság rendezésekor. Annál is inkább, mert ez utóbbi a palesztin kérdés megoldása nélkül illúzió ma­rad csupán. Pálfi Viktor

Next

/
Thumbnails
Contents