Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. szeptember 3. HÉTFŐ: Újra nemzetközi személyzet a Szaljut—6 fedélzetén: az űrveterán Bikovszkij és Jähn, az NDK kozmonautája csatlakozik a Kovaljonok—Ivancsenkov pároshoz — Arafat közvetíteni próbál a két Jemen vitájában KEDD: Khaddam szíríai külügyminiszter Moszkvába érkezik — Sztrájkok és fegyveres összecsapások Nicaraguában, Somoza diktátor háromhónapos „szabadságot*' kér — Hua Kou-feng iráni látogatása SZERDA: A szocialista országok külügyminisztériumainak prágai konzultációja, az ENSZ-ülésszakkal kapcsolatban — Átalakítják az afgán kormányt — Az Egyiptomi Nemzetbiztonsági Tanács ülése Iszmailíában CSÜTÖRTÖK: A Biztonsági Tanács tagjainak nem hivatalos megbeszélés-sorozata Namíbiáról — Uj koalíciós kormány alakul Dániában és Izlandon, ez utóbbiban a kommunistákat is magába foglaló pártszövetség is részt vesz. PÉNTEK: Sorozatos tiltakozások Hanoiban a halálos áldozatokat is követelő kínai provokációk miatt — A laoszi külügyminiszter moszkvai tárgyalásai SZOMBAT: A VSZK nemzeti ünnepe, amelyet világszerte a vietnami szolidaritás napjaként ünnepelnek — Lázár György a Mongol Népköztársaságba utazik — Tüntetések Iránban Á hét három kérdése O Hogyan állnak a frontok két nappal Camp David előtt? Valamennyi érdekelt fél sietett tenni. Vasárnap az izraeli kabinet csaknem négyórás ülésén véglegesítette huszonhat pontos tervét, szerdán, Iszmailíában az egyiptomi nemzetbiztonsági tanács állította össze kívánság- listáját, majd csütörtökön Carter nyilatkozott az Egyesült Államok, mint teljes jogú Camp David-i résztvevő nevében. A kiszivárgott részletek szerint a legújabb javaslatok tulajdonképpen régiek. árnyalatnyi finomításokkal Kairó illetve Tel Aviv korábbi álláspontját tükrözik. Joggal felvetődik a kérdés, ha az eddigi, különböző tárgyalási formák kudarcba torkollottak, vajon a marylandi elnöki rezidencián beköszönt-e a várt csoda? Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy túl nagy kockázatot vállaltak s a teljes holtpontot valamennyien jobbnak látják elkerülni. Szadatnak számolnia kell Egyiptom gazdasági csődjével, s a mesterségesen felkorbácsolt békeremények meghiúsulásának visszahatásával; Begin koalíciója a napokban 77-ről 69- re fogyott a százhúsz . tagú knesszetben s mások is elhagyhatják a veszteglő hajót, ha a miniszterelnök makacssága és szélsőségessége miatt véglegesen zátonyra kerül; Carter tétje az amerikai befolyás kiszélesítése a Közel-Keleten, külpolitikai tekintélyének növelése s az arab olajállamokkal való kapcsolat, ami nem mellékes az amerikai gazdaság szempontjából. O Mi történt a vietnami— kínai határon? Ha Vietnamról beszélünk, rossz emlékek fűződnek az eszkaláció kifejezéshez, amellyel annak idején az amerikai hadviselés lépcsőzetes kiterjesztését jelölték. A világsajtó nem egy orgánuma manapság a pekingi provokációk eszkalációjáról ír. Joggal, hiszen Kína, a nagyhatalmi sovinizmus jegyében, fokozza nyomását a szomszédos Vietnamra. A kambodzsai csapatok pekingi sugallatra és jóváhagyással történt betöréseit a megígért gazdasági segítség leállítása, a propagandaháború, majd a határterületeken felidézett feszültség követte. Peking nem válogatós a módszerekben: először hisztériát szított a hoák között, hogy Vietnam elhagyására késztesse őket, utána lezárta a határokat, hogy a politikai eszközül felhasznált emberek kétségbeesését még inkább fokozza, legújabban mindenkit vissza akar telepíteni s a hazatérni kívánkozókkal együtt alighanem számos ügynököt is küldenének A kínai politika tehát még az eddiginél is súlyosabb helyzetet teremtett a két ország határain: ezért váltott ki olyan nagy visszhangot és egyetértést a Béke-világta- nács felhívása, hogy szeptember 2-át, a vietnami nép nagy nemzeti ünnepét nyilvánítsák a szolidaritás napjává. Hiszen az ellenséges kínai magatartás nemcsak Vietnamot sújtja, a pekingi lépések közvetve és közvetlenül veszélyeztetik a világbékét, az enyhülést, a népek érdekeit. A Vietnam elleni fellépés, a fegyverkezési hajsza dicsőítése, a feszültség csökkentésére javasolt akciók ellenzése, a NATO-országok- kal való katonai és politikai együttműködés, reakciós re- zsimek támogatása, a fasiszta Pinochet-csoporttaí kialakított barátkozás — egyazon pekingi politikának különböző megnyilvánulási formái. 0 Hogyan áll Namíbia függetlenségének ügye? Az afrikai egységszervezetnek a kontinens negyvenkilenc független országa tagja. Az ötvenedik minden bizonnyal Namíbia vagy Zimbabwe lesz. (Inkább Namíbia, miután a zimbabwei „belső rendezés” hívei a szemmel látható időhúzásra játszanak, legújabb reményük, hogy egy konzervatív győzelem az esetleges októberi brit választásokon, Londont jobb megértésre bírja irányukban.) Waldheim a héten elhangzott üzenetében 1979 nyarát jelölte meg Namíbia függetlenségének előrelátható dátumául. Eredetileg még az idei esztendőről volt szó, de csúszás mutatkozik a tervezett menetrendben. Ügy tűnik azonban, hogy nem is annyira a néhány hét vagy a néhány hónap a perdöntő, hanem a függetlenség kikiáltásának körülményei. A délafrikai hatóságok, akik világszervezeti mandátumukkal visszaélve gyakorlatilag gyarmatosították az országot, ha már nem térhetnek ki a függetlenség elöl, szeretnék azt a maguk módján létrehozni, a SWAPO, a hazafiak harcos szervezetének kirekesztésével. A vita most azon folyik, hogy dél-afrikai részről a SWAPO teljes korlátozását kívánják, míg a szervezet fenntartja magának a jogot a fegyveres akciókra, a valódi függetlenség eléréséigA héten sorozatos nem hivatalos konzultációk folytak a Biztonsági Tanácsban, s nemsokára szabályos ülésekre is sor kerülhet. Odáig már eljutottunk, s ez sem kevés, hogy Dél-Afrika többé nem tarthatja a régi gyarmati feltételek között Namíbiát. De. mint annyi más esetben is, nem elég a formai függetlenség — valódi önrendelkezést kell biztosítani Namíbia sokat szenvedett népének. o — És te? — kérdi a levesnél Jani. — Veled mi van, apóca? Hová akartál menni ma este? — Valamelyik zenekarhoz. Ide a Horgany utcai klubba például. Azt mondják, állati klassz csajok vannak___ — Igen? Kik mondják? — Hát például Lengyel Palya. Azt mondja, szédületes csajokat lehet ott felcsípni! — Kis csönd; csak a kanalak dolgoznak. Aztán, a fiú hangja, könyörögve: — Holnapután esetleg lemegyünk, Janikám? Minden második nap van műsor. Bólint. — Nincs kizárva. De miért nem mégy le már ma este, Tónikám? Ha annyira esz a fene azokért a babákért? A másik ránéz — Nélküled? — Nélkülem. A kanál megcsörren, ahogy Tóni a tányérjába csapja. — Ne röhögtess, Janikám! Hát mire mennék én nélküled? Mi? Egész este csak támasztanám a falat.. Hát kire buknak a csajok; terád vagy énrám?! ★ — Ezt az anyagrészt akkor még egyszer átvesszük, gyerekek! Az érettségin, de főleg a felvételin gyakran merülnek fel ilyen, vagy ehhez hasonló problémák. Tehát — emeli fel hangját a tanárnő — a logaritmusfüggvény növekvő, ha az alap egynél nagyobb, de — és most figyeljetek, mert itt szoktátok elrontani! — de csökkenő, ha az alap egynél kisebb pozitív szám! Világos? — Igen zúgja az osztály. — Tehát az egyenlőtlenségek megoldásánál... — folytatja a tanárnő, de hogy ezután mit mond, azt Kati, sajnos rtem hallja, mert Varga Rózsa odahajol hozzá, és súg valamit. Szeme áhítattal függ tovább is a tanárnőn, s kezét a szája elé teszi, úgy kérdi: — És mikor láttad? A válasz úgyanúgy megy, tenyér alatti súgópostán. — A múlt héten. — Hol? — Moziban voltunk. Kis csend; Pápaszem most kifejezetten idenéz. — És mit láttatok? — Egy francia filmet. Franciául, hogy ő is értse. — És te? Te is értetted? Halk nevetés. — Majd pont a filmet figyeltem !... — S most már ketten nevetnek. — Ispánki fiam! Kati arcáról nyomban leolvadt a mosoly; kihúzza magát. — Tessék, tanárnő. PALESZTIN MOZGALOM Véres hullámvölgyben Mint csepp a tengert, a palesztin arabok nemzeti mozgalma úgy tükrözte az arab világban végbemenő társadalmi folyamatokat, a pillanatnyi politikai állapotokat. így, sajnos, az egység nagyfokú hiányát is, amely — Szadat egyiptomi elnök ka- pituláns békekezdeményezése óta különösen — jelenleg az arab országok kapcsolatait jellemzi. A palesztinok társadalma — s így ellenállási mozgalmuk is — sohasem volt monolitikus: a stratégiai célt, az önálló palesztin állam megteremtését leszámítva egy sor taktikai kérdést illetően kezdettől fogva élesen megoszlottak a vélemények a különböző csoportok között. Az utóbbi időben azonban a politikai viták fegyveres le- számolásokká fajultak. KICSODA ABU NIDAL? Ebben az évben Londonban, Párizsban, Karachiban és Bejrutban merényleteket követtek el iraki diplomaták ellen. Ugyanakkor viszont Londonban. Kuvaitban, Párizsban és Iszlámábádban a Palesztinái Felszabadítási Szervezet állandó irodái funkcionáriusai váltak a terrorista támadások célpontjaivá. (Megjegyzendő, hogy minden egyes esetben előbb a. PFSZ irodáit támadták meg.) E titkos háború látszólag Irak és PFSZ között folyik, valójában azonban Iraknak csak közvetett köze van hozzá, amennyiben menedéket és támogatást nyújt annak a szakadár , palesztin csoportnak, amelyet a PFSZ az ellene irányuló terrorcselekmények megszervezésével és végrehajtásával vádol. Az elfogott merénylők vallomásai is megerősítik, hogy a PFSZ elleni terrorhadjáratot az Abu Nidal vezette, magát elutasítási frontnak nevező csoport irányítja. Kicsoda ez az Abu Nidal, akinek nevét nemcsak az előbb említettekkel, hanem több tucatnyi más merénylettel — repülőgéprablásokkal, túszok foglyul ejtésével stb. — hozzák összefüggésbe? Három évvel ezelőtt e sorok írójának Nagdadban egy éjféli beszélgetésre nyílt alkalma a most 40 éves, gazai születésű (eredeti neve Sza- lah Banna) Abu Nidallal. Bevezetésül azzal dicsekedett el, hogy négy érvényes halálos ítélet Damoklesz-kardja lóg a feje felett: távollétében ugyanis így ítélkeztek felette Jordániában, Szíriád ban és Libanonban, s halálos ítélettel sújtotta a PFSZ is, amelynek egykori tagja volt, de 1974-ben kivált so— Téged nem érdekel a logaritmusfüggvény menete? — Dehogynem. A tanárnő lelép a dobogóról; közeledik. — Talán felállnál, ha már így elbeszélgetünk .. . Tétován felemelkedik; körülötte néhányan —a dögök! — mosolyognak. — Tessék. A tanárnő már itt van mellette, a harmadik padnál. — Szóval; mennyire érdekel ez a probléma Ispánki fiam? — Nagyon is, tanárnő kérem. Amaz jóságosán bólint. — Helyes! Akkor talán ismertesd a kérdés mibenlétét... — Igen, tanárnő. Izé ... Szóval, hogy a logaritmusfüggvény menetéről volt szó. — Bravó! — tapsol a tanárnő. — Bravó! És mire hívtam fel a figyelmeteket? Kati a padot nézi. — Hát erre a problémára, tanárnő kérem ... Az asszony szó nélkül hátat fordít, s megy vissza a raiból. (Abu Nidal arról nem szólt, hogy a PFSZ elnöke, Jasszer Arafat meggyilkolására szőtt összeesküvés és parancsmegtagadás vádjával ítélte őt el...) Ez a fanatikus benyomását keltő ember ennek megfelelő politikai nézeteket is vall: teljességgel tagadja Izrael állam létjogosultságát, elveti a palesztin kérdés tárgyalásos úton történő rendezésének a gondolatát, s a „végső győzelemig tartó” fegyveres harc kizárólagosságát. valamint a totális terror jogosságát hirdeti? A mérsékelt szárnyhoz tartozó palesztinokat — Arafatot elsősorban — és más arabokat Abu Nidal „árulónak” bélyegzi, más szélsőséges palesztin szervezeteket pedig „opportunizmussal” vádolja. A palesztin ellenállás e vadhajtásának tekintett szervezet számlájára írják töb- bek között az olajexportáló országok szervezete (OPEC) minisztereinek bécsi elrablását, a „Lufthansa” repülőgépének elrablását és Moga- dishuba való leszállítását, az ammani „Intercontinental” Szálloda elleni támadást, valamint Szadat élnök tanácsadójának, Juszef el-Szibai- nak nicosiai meggyilkolását. Ezek a terrorcselekmények azt a célt szolgálták, hogy gáncsot vessenek a palesztin ellenállás mérsékelt erőinek, illetve „kemény vonalra” tereljék azokat. A PFSZ elleni mostani, frontális támadás azonban arra vall, hogy Abu Nidal a szervezet vezetésének a megkaparintására tör. Veszélyessége abból adódik, hogy az iraki kormány, amely a közel-keleti válság rendezését illetően vele rokon nézeteket vall, támogatásában részesíti. SZERVEZETEK TÉRKÉPE A palesztin mozgalmon belül zajló — és sokszor ellentétes — folyamatok jobb megértése érdekében szükség van a nép és harci szervezetei feltérképezésére. Becslések szerint 3,6 millió Palesztinái arab él a Közel-Kelet országaiban, valamint más államokban. Ebből 400 ezren Izraelben, 700 ezren az izraeli megszállás alatt, Cisz- jordániában és 450 ezren a Gázai övezetben, 1,1 milliónyian Jordániában. 320 ezren Libanonban, 200 ezren Szíriában, 175 ezren Kuvaitban, a többiek pedig más arab országokban, illetve a tengeren túlon. A palesztin arabok kulturális szintje jóval magasabb, mint a testvérországoké: ők adják az egész arab világ diplomásainak 10 katedrára. Onnét vet csak egy lesújtó pillantást Katira. — Ülj le, Ispánki! És ha egyszer lesz időd, hogy magaddal "is csevegj, ne csak Vargával, hívd fel szíves figyelmedet arra, hogy hat hét múlva itt az érettségi! ★ A varrógép egyenletesen zümmög, egyik papucs hull le a másik mellé, a nagymama keze, akár a motolla. — Ilonka? — kérdi a szomszédasszony. — Bent a szövetkezetben, Julikám. Árut vitt. —És a nagymami besegít? — Hát mit csináljak, mondja? Örülök, ha néha egy kicsit könnyíthetek Ilonkámon, szegényen ... Most is fél éjszaka fent volt... Alig pihen szegénykém, csak a tutyik mindig a tutyik... Ez a sok ronda mamusz itt! Aztán ha ráérek, leülök egy kicsit, és segítek rajta. A szomszédasszony mosolyog. — Bedolgozik a bedolgozónak ... (Folytatjuk) százalékát. Sokan töltenek be közülük fontos posztokat az arab országok közigazgatásában, gazdasági életében. Többségük azonban — ha nem is mindenki sátortáborban — szegénynegyedek lakója, aki növeli a vendéglátó országok foglalkoztatási gondjait. Határozottabb szervezeti kereteket az Izrael által 1948 —73 között több lépcsőben hontalanná tett palesztinok 1964- ben teremtettek, amikor Kairóban az Arab Liga csúcs- értekezletén megalakult a különböző politikai csoportokat — mindmáig eléggé lazán — egyesítő Palesztinái Felszabadítási Szervezet. Ekkor már a palesztin tömegek vezetése a hagyományokra támaszkodó félfeudális klánvezérek kezéből a kompromisszumokra törekvő centrista mérsékeltekből és a kispolgári radikálisokból álló értelmiségi elitébe csúszott át. A Rabatban 1974-ben megtartott arab csúcsértekezlet a PFSZ-t a Palesztinái arabok egyetlen törvényes képviselőjévé ismerte el s ez történt nemzetközi síkon, az ENSZ-közgyűlést is beleértve. Izrael azonban mindmáig határozottan elveti a PFSZ elismerését. A mintegy tíz szervezetet tömörítő PFSZ-ben a következő hat a legjelentősebb; az 1965- ben megalakult, Jasszer Arafat (egyben a PFSZ elnöke is) vezette Al-Fatah, amelynek 8 ezer gerillaharcosa van, s további 15 ezer mozgósításra képes. A legmérsékeltebbnek tartják, nem zárkózik el a közel-keleti válság politikai eszközökkel való rendezésétől. Elveti azonban Szadat különutas politikáját — különböző pozíciókból ugyan, de ezt teszi a többi szervezet is — és a „forradalmi térségen kívüli” erőszakot. Az erős Szíriái befolyás alatt álló Al-Szaika — vezetője Zuheir Mohszin — közel áll az Al-Fatahhoz, bár előfordulnak köztük nézeteltérések is. A Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért, melynek élén dr. Nadzsef Havatmeh áll, a dr. Georges Habbas vezette Népi Front Palesztina Felszabadítására nevű szervezetből vált ki s az Al-Fatahhoz felzárkózva a palesztin arabok és az izraeliek közötti demokratikus párbeszéd híve. AZ ELUTASÍTÓK * A már említett Habbas-féle szervezet a nacionalista színezetű kispolgári radikalizmus zászlóvivője a mozgalomban s az úgynevezett Elutasítási Front motorjaként az Izraellel való megbékélés határozott ellenzője. Az Irak támogatta másik palesztin csoport, az Arab Felszabadítási Front — vezetője Abdul Aziz Ahmed — szélsőséges nézeteket vall s nincs jelentősebb befolyása. Végül a Nemzeti Front Palesztin Felszabadításért — főparancsnokság, amely a libanoni polgárháború során egy centrista és egy Szíria-barát frakcióra szakadt. A palesztinok soraiban dúló véres belviszály azoknak az erőknek kedvez, amelyek érdeke a palesztin ellenállás felbomlasztása és a Szadat különutas politikáját ellenző, a Szilárdság Frontjába tömörült arab országok összefogásának a megbénítása. A palesztin ellenállási mozgalom, amely egyebek közt a szocialista országok sokoldalú támogatását is élvezi, sok súlyos megpróbáltatásokon ment már keresztül, de eddig nagy vitalitásról tett tanúságot. Minden remény megvan arra, hogy most is sikerül újrarendezni sorait s erőteljesen hallatja szavát a közel- keleti válság rendezésekor. Annál is inkább, mert ez utóbbi a palesztin kérdés megoldása nélkül illúzió marad csupán. Pálfi Viktor
