Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
1978. szeptember 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 DRÁGA, AMI ROSSZ A TORONYBAN — melyet jelképes tanulságai miatt érdemes e gondolatsor elején fölidézni, s mely Prágában, a Károlyiad közelében emelkedik —, különös rendeltetésű vasketrec látható. A minőségvédelem sajátos eszközeként, arra szolgált hajdanában ez a zárka, hogy benne állítsák pellengérre a céhtagot, aki nem átallott az előírtnál rosszabb minőségű, vagy kisebb súlyú terméket forgalomba hozni. Nem tudni mire vezetne, ha ezt a módszert a mi kereskedelmi felügyelőségeink is átvennék; annyi bizonyos, hogy kohászatunk aligha győzné anyaggal a vasketrecgyár- tást. _ \ ; De hát ne tréfálkozzunk azon, aminek a fele sem tréfa; maradjunk inkább a prágai muzeális emlék mélyebb jelentésénél — annál, hogy a minőségrontással szemben a társadalomnak már évszázadokkal ezelőtt is nyomatékos szankciók alkalmazásával kellett védekezni. Nos, ilyen védekező intézkedésekben éppenséggel ma sincs hiány: legutóbb 1974-ben szabályozta átfogó határozatban a kormány az áruk és szolgáltatások minőségvédelmével összefüggő teendőket, 1976-ban ugyancsak minisztertanácsi rendelet rögzítette a lakossági javító-karbantartó szolgáltatások minőségi biztosítékait, az anyagi következményeket pedig részint újraszabályozta a Polgári Törvénykönyv. Szabályokat és határozatokat még jócskán sorolhatnánk, ám az olvasó méltán tűnődhetne e szabáyok nem éppen vas- ketrecszigorán, a boltokban szerzett, olykor baljós tapasztalataira hagyatkozva. ÉRDEMES AZONBAN most egy olyan szankcióra, következményre utalnunk, amely a minőséget termelői oldalról már ma is nagymértékben befolyásolja, s hatása a jövőben — bizonyossággal állítható — mind nyomatékosabbá válik. Ez pedig ama közhellyel fejezhető ki, hogy ami rossz, az egyszersmind drága is. Közelebbről ez azt jelenti, hogy a nem kielégítő minőség egész sor hátrányos következménnyel jár a termelő vállalat számára, beleértve bizonyos közvetett következményeket is. Ami a közvetlen hátrányokat, tehát a költségnövelő hatásokat illeti, az ezzel kapcsolatos tények olykor nem fejezik ki elég megbízhatóan a helyzetet. Egy kohó- és gépipari vizsgálat megállapította például, hogy vállalatainak minőséggel kapcsolatos vesztesége — ide sorolva a selejt, a minőségi kötbér, a garanciális költség forinthatásait —, összevetve a nettó árbevétellel, 1970-ben 1,86 százalék volt, 1976-ban pedig 1,54-re mérséklődött. A mutató részint a csekély aránnyal, részint csökkenő mértékével okot adhatna a derűs elégedettségre, ha azok a bizonyos közvetett — és mutatókban aligha kifejezhető — hatások nem csatlakoznának az előbbiekhez. Erről szólva nem árt közelebbről szemügyre vennünk a minőség mai, korszerű fogalmát, mert ily módon kitűnik, hogy a piaci értékesíthetőség tömérdek feltétele sűrűsödik ebben a szóban. A technikai színvonaltól az esztétikai hatásig, a megbízhatóságtól a termék újdonságértékéig, az árral egybevetett tartósságtól a csórna^ golásig tucatnyi tényező rangsorolja a minőséget. Jellemző, hogy az Európai Minőségi Szervezet számításai szerint ma már az optimális minőség garantálása, feltételeinek folyamatos megteremtése a korszerű vállalatoknál eléri a termelési költségek 12—15 százalékát. A minőség egyenetlensége, vagy tartósan alacsony színvonala — az imént emlí- lített „minőségköltségek'’ lefaragása — végül is ahhoz a következményekhez vezet, amit a közmondás oly szemléletesen érzékeltet: olcsó húsnak híg a leve... A gyenge minőség ugyanis előbb-utóbb mindenképpen korlátozza az értékesítést, vagy mérsékeli az elérhető árat. Átmenetileg bizonyos hiányzó termékek piacán ezt a hatást ellensúlyozhatja a kereslet. Ám ezúttal is közbeszól az a tartósan hátrányos következmény, hogy az ilyen típusú értékesítésre berendezkedő vállalat technológiailag elmarad, korszerűségben meg- reked, s ezért előbb-utóbb magas árat kell fizetnie. AMI PEDIG A KÜLFÖLDI ÉRTÉKESÍTÉST illeti — s ehhez napjaink exporttapasztalatai bőséggel nyújtanak példákat —, a minőség, illetve az elérhető ár viszonya érzékletes pontossággal igazolja: ami rossz, az drága — más szóval: a gyenge termékminőség mindenképpen visszahat a bevételekre. Előbb-utóbb ez a következmény töltheti be azt a nyomatékosító szerepkört, amit hajdanán, ott a Károly-híd mellett a vasketrec volt hivatott a társadalom védelmében teljesíteni! T. A. gondom volt jóformán. Étel mindenkinek volt bőségesen, ha nem éppen teljesen friss, este, hát akkor bent a hűtő- szekrényben, csak melegíteni kellett. Soha nem főztem olyan ételt, amit Samu nem szeret. Galambos Lajos: Kezes bárány S most egyszerre csak huzigálja az orrát? Egyszerre csak italosán kezd hazajáro- gatni. Egy szeget a rossz kerítésbe be nem verni? Az ételt el-ellökdösni? Este befordulni a fal felé és csak horkolni? — Na, hékám — mondtam neki —, hát mi bajod van teneked, szóljál csak. — Én herékre nem keresek! — Nézzünk csak oda — mondtam —, ki itt a here? — Mind, ahányan vagytok. — A két lányunk szakmunkás, megkeresik a kelengyére valót. Én elvégzek itthon mindent. — Herék vagytok — mondta ő — és befordult a fal felé, horkolni. így ment még egy darabig. Hát ki nem unja meg azt, hogy az ura egyre ittasabban jár haza, sőt már nevetnek olykor a bukdácsolásain. Én tiszta, egészséges ember vagyok, még csak negyvenéves; csak nem hagyom, hogy bárki is szekerezzen a hátamon! — Jól van, Samu — mondtam neki, — vigyél magaddal kulcsot, mert én bezárom az ajtót, holnaptól nem leszek here. Legyintett, horkolt. De már a következő napon rá kellett jönnie, hogy nem egy máriás huncut lökte ki azokat a szavakat, hanem én. Reggel a lányaimmal be a városba. Felvesznek ebbe a cukrászüzembe? Ö, ha tegnap jött volna, az is későn lenne. Orvosi papírok, meg mindenféle más papírok elvégzése után, már be is állhattam a finomsüteményes részlegbe a tésztagyúrók közé. Samu megszeppent. — Az állatokat ellátom — mondtam neki —, a kert és udvar továbbra a te gondod. Amikor az első fizetésemet megkaptam, megkérdezte: aztán mennyi? — Mi közöd hozzá? Megvan, ami kell. S meglesz a nyugdíjam is, nem hagyatkozom rád. — Ó, Juliskám, én ezt nem gondoltam így! — így lett, Samu. H a valaki el tudja képzelni, milyen egy kezes bárány, hát Samu azóta olyan. Rendezkedik, takarít, még az ágyat is beveti, nem beszélve a kerti munkáról. S este az állomáson mindenkor megvár, hisz ő a korábbi vonattal érkezik. Miért izgalmas az új tanév? Naponta vizsgázók A régi mondás, „nem az iskolának, az életnek tanulunk”, — napjainkban vált igazában sürgetővé és válik mindinkább valósággá. Ezért születtek meg alapos kísérletező, tapasztalatösszegező munka után az ősztől fokozatosan életbe lépő új nevelési és oktatási tervek. A tanárok már megismerkedtek az új tankönyvekkel, a tanévnyitó tantestületi értekezleteken megvitatták az indulás legfőbb tennivalóit. Következik a nagy munka, a mindennapos nevelés, a tanítás... — Érti-e minden nevelő, hogy nem holmi apró változásról van szó? Nem kísért-e a rutin, a megszokás? — kérdeztük Nagy Bertalan nyíregyházi matematika—fizika szakos tanártól, városi szak- felügyelőtől a 12-es iskolában. — A nevelők többsége, véleményem szerint nemcsak belátta, hanem várta is az új tantervek bevezetését. Nem közhely, hogy az élet tette sürgetővé, hogy változtassunk a tanítási anyag tartalmán, koncepcióján, hogy felkészültebb fiatalokat nevelhessünk. Tavaly, a felkészülés időszakában még akadtak nevelők, akikkel vitázni kellett, kételyeik voltak. Azt gondolták, jó volt az úgy. ahogy eddig csináltuk. Talán a játékosságtól a tanulás „komolyságát” féltették? — Azt hiszem, igen. Az új tantervek jobban építenek a játékos elemekre is. Úgy gondolták, végül is.nem tudják megtanítani a gyermekeket, mondjuk számolni... Mi az új a matematika és a fizika tanításában? — A matematikában az, hogy alapokra, összefüggésekre vezessük rá a gyermeRévész Dezső keket. Biztos fogódzókat adjunk a problémamegoldó gondolkodáshoz, hogy az életben rugalmasan eligazodjanak, megoldják a rájuk váró feladatokat. A fizikában szintén a nevelési oldal a legfontosabb. A gondolkodási képesség mellett a képzelőerőt is fejlesztenünk kell, — biztos talajt adni a világnézet megalapozásához. De nem kinyilatkoztatások tanításával, hanem önálló ismeretszerzéssel. Jobban kell láttatni a gyermekkel a fizikai jelenségeket, összefüggéseket, s többet tenni azért, hogy mindent kritikus szemmel nézzenek... Keményebb munka vár a nevelőkre is. Több gondot kell fordítani a képzésre, önképzésre? — Bizony, nem lesz elég a továbbképzés. Úgy gondolom, csak az a nevelő tud eleget tenni kötelességének, aki egy percre sem feledkezik meg önmaga folytonos megújításáról, az önképzésről... Az új tanterv a korábbinál lényegesen jobban épít a nevelői szabadságra. Hogyan lesz ez a valóságban? Miben van szabad keze a nevelőnek? — A törzsanyag megtanítására a tanterv bevált módszertani utasításokat ad, de a nevelők válogatnak osztályaik sajátosságai szerint, hogy melyiket választják közülük — magyarázza Riczu Andrásné tanítónő, alsó tagozatos munkaközösség-vezető a Baktalórántházi Általános Iskolában. így folytatja: Bárdi Sándorné — Most már nemcsak beszélünk róla, hanem a gyakorlatban Is alkalmazhatjuk a differenciált tanítást, a csoportokra, vagy egyénekre szabott módszereket. Különösen nagy a nevelői szabadság a törzsanyagon felüli kiegészítő anyagok kiválasztásában, a tehetséggondozásban. De a házirend összeállításában- is jobban építhet az osztályok, a csoportok közreműködésére, saját háza tája sajátosságaira. Van-e elegendő új tanterv, és egyéb kiadvány az iskolákban, és a megváltozott tartalmat szolgáló taneszköz? — Sajnos, nincs elegendő belőlük — folytatja Riczu Andrásné. — De a „dokumentumcsaládot”, ahogy mi nevezzük őket, igyekeztünk eljuttatni a leginkább érdekelt nevelőkhöz, azokhoz, akik az első osztályokban tanítanak. Amiből kevés van, azt ketten-hárman közösen Nagy Bertalan Riczu Andrásné tanulmányoztuk, vitattuk meg, többek között az alsó tagozatos munkaközösségi megbeszéléseken. Nincsenek még a kezünkben az új egységdobozok, amelyek már a változások szerinti anyag alapján készültek. A tanításnál aligha nélkülözhető taneszközökről van szó. Jó lett volna, ha már a nyár végén megérkeztek volna, hogy megismerjük jobban a használatukat, mert erre túl sok időnk nem lesz, amikor megkezdjük a tanítást... Nagyobb feladat vár a napközis nevelőkre is. Hogyan tud partnere lenne a napközis nevelő az órát tartó nevelőnek? — kérdeztük Nyírtéten Révész Dezső tanítótól, aki hosszú évek óta a napköziben tanít. — Ami eddig jó volt, azt szerintem folytatnunk Kell — mondja. — Eddigis jó kapcsolatom volt az órát tartó nevelőkkel. Nem röstell- jük visszajelezni, ha valamelyik gyerekkel gond van. Nem akarunk „minőségi ellenőrök” lenni, hanem nevelőtársak, akik tudatosan együtt kell, hogy működjenek. A szülők is azt várják tőlünk, hogy a napközi vegye le a vállukról az otthoni foglalkozás gondját... Nem tapasztalja, hogy néha a napközis nevelés rangja, erkölcsi megbecsülése nem kielégítő? — Nem könnyű munka ez, különösen faluhelyen, ahol jóval több gyermek van egy napközis csoportban, mint városon. Azt tapasztalom, ha a napközis nevelő jól dolgozik, törődik a gyermekekkel, akkor megbecsülik a kollégák is és a szülők is... Bárdi Sándorné baktalórántházi általános iskolai igazgatótól azt kérdeztük, mennyiben nyílik nagyobb lehetősége az igazgatónak, hogy a lényeges nevelési ügyekkel foglalkozzék? — Nálunk iskolai gondnokság működik, amely leveszi az igazgató válláról a gazdasági és egyéb, nem szorosap vett nevelési munkát. Minden lehetőség megvan ajrra, hogy az igazgató ne aprózza el a munkáját, hanem a legfontosabb nevelési feladatokkal foglalkozzon. i — Szeretnénk az iskola nyitottságát tovább növelni, erre az új tanterv és nevelési terv is ösztönöz bennünket. Többet szeretnénk tenni a felnőtt lakosság iskolai végzettsége ügyében is. A fő cél nálunk is, a tankötelezettségi törvény teljesebb végrehajtása. A gyermekek 95 százaléka végzi el Baktán 16 éves korig az általános iskolát. Ezzel együtt a tehetségesek gondozását, egyáltalán a tehetség fogalmát is állandóan napirendben kell tartanunk. Néhány „előzetes” vélemény az új tanév küszöbén. Két nap és megkezdi vizsgáját az új tanterv. Vele együtt több mint nyolcezer szabolcsi pedagógus is naponta vizsgázni fog. Reméljük, sikeresen. Páll Géza S zeretek beszélni, nagy igazság, de tőlem hangos szót sem a családi házban, sem azon kívül nem hallott még soha, senki. Van ez a két nagy lány, húszévesek, ikrek: most lesz az esküvőjük egyszerre a jövő szombaton. Nyár elején, idejében megvettem az előnevelt csirkéket, hogy a disznó mellé, amit majd vágunk, legyen a lakodalomra jó, rántani való baromfi. Otthoni költéssel már nem próbálkoztam, babra munka, meg aztán hát más dolgok is közrejátszottak ebben. Az az igazság, mostanában kevesebbet törődök a házi munkával. Kicsit későn jöttem rá arra, amire már előbb rá kellett volna jönnöm. Hogy egymásba ne öltsem a szót: jó, dolgos emberhez mentem én férjhez, Káplán Samuhoz; ó, de nem szerették a szüleim a neve miatt! — pedig hát mi van abban? ' A Sámuel éppolyan név, mint a János, vagy a többi. Na, építkeztünk hatszáz öles telekre, neveltük a két gyereket rendesen, cukrász lett a városban mindkettő. A nagy kertben olyan gyönyörű a szőlő mintha virágoskert lenne az egész. Meg leheí nézni. Még a két lány kezének megkérése előtt látom én egyre, hogy a Samu húzogatja az orrát. Minden este, mind gyakrabban látom rajta, amint hazajött a városi munkájából, hogy nem csinál semmit úgy, mint azelőtt. Hát én a ház körül, meg a kertben elvégeztem mindent, a metszéstől a permetezésig, a bakolástól a kocsányozásig, még a szüretelés is az én
