Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-20 / 222. szám
1978. szeptember 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 E lindult a vonat az egyik szatmári végállomásról, Zajtáról. Most még tetszés szerint lehetett válogatni kocsik és hely között. Szeptemberi vasárnap délután, mikor a nap hol enyhe meleggel sütött, hol foszlányos felhők mögé tűnt. A tájon gyorsulva kígyózott a szerelvény, befelé a megye, az ország vérkeringésébe. Ablak mellett foglaltam helyet. Mindjárt feltűnt, hogy az idei tavasz, nyár, bizony nem remekelt. Sajnálkozva mutatja a kukorica- tábla késői vetését: most bontogatja címerét, indítja a selymes bojtú csöveket. Fagymentes, hosszú őszre vágyik. Barnásán sötétlik — szeptembert idézve — a jánki erdő vonulata. Fölötte varjúcsapat kóvályog. Az egyik szélső tölgy alatt néhány fogoly ácsorog. Jánkmajtison jóval többen szállnak fel, mint az előző Gacsályban. Nagy részük fiatal, kézitáskától hátizsákig mindenféle batyuval, s némelyik gitárt is szorongat. Nem konganak már a kocsik az ürességtől. A jókora almáskert egy részét már megszabadították a drága terméstől. Ismert ládák halmazai a sorok közt. A házikertek is tele alma- és diófákkal. Egyáltalán nem unalmas napokra várnak. Fasor és a vasút között széles állathajtó út kanyarog. Az agyagos sárba mélyen bevágódtak az állatok nyomai. Áttetsző víztócsák állnak a mély fekvésű legelőn. A betongyűrűs kút környékét elhagyta az idő: az ágas félredőlt, a gém ostor nélkül bukik előre. Felálló tetején dolmányos csóka gubbaszt. Aztán három sárga színű, erős gép is mozog a tekintélyes nagyságú szántáson. Tárcsát vontatnak, zúzzák, szabdalják az erős földet. Bizonyára búzavetést készítenek elő. Látványuk feledteti a vasárnapot. Megálltunk még párszor Gyarmatig. Utasok mindenütt kerültek. Várták a vonatot, s leszálló csak elvétve akadt. S itt látszott a nagyobb helység jelentősége. Két iparvágányon is átcsattogott a szerelvény, buszok, személykocsik az állomás előtt és jóval megnövekedett az utasok tábora. A Szamos hídjához érve, alaposan lassított a motorvonat. Több percbe tellett, míg átértünk a keskeny, régi hídon. (Jó, hogy már épül a felmentő új híd.) A közúti kocsik sora addig mindkét oldalon hosszúra nyúlt. Matolcsnál, a Holt-Számos vizét alaposan elborította a békalencse. A karzat nélküli híd mellett azonban három horgász is áztatta a zsinórt. S a holtághoz közel, nagy libafarm; a több ezer szárnyas mint gomolyfelhő fehérük. A takaros házak kertjeiben pedig — Penyigétől kezdve —, itt a szilvafák vannak többségben. Amelyekről még nem szüreteltek, az ágak mélyen lehajolnak a bő terméstől. Éréshez közelítő napraforgóerdő után megint egy híd — s egyben az utolsó ezen a szárnyvonalon —, a Krasz- na folyón. Ami itt talán megszokott jelzés is: a tömöttre telt kocsikban megkezdődött a készülődés a leszálláshoz. Mátészalka következett. Szatmár központja. Ennek a járatnak a végállomása. T ülekedés, rohanás. Vigyázni kell minden lépésre. Harsant a hangosbemondó lármája. Legtöbben a Pest és Nyíregyháza felé irányított szerelvényeket ostromolták. Hogy mire kezdődik az újabb hét munkája, a szatmári vég „képviselői” is ott legyenek a fővárosban, Nyíregyházán, a borsodi iparvidéken. .. Ér a folyamban, a teljességben. Asztalos Bálint kétszázra emelkedett számuk! A nézők száma is rohamosan emelkedett: 1956-ban túlhaladta a négymilliót. A csúcsév az 1965-ös volt: ekkor ötmillió 300 ezer ember ült be a nézőterekre! Igaz, ekkor már 284 mozija volt megyénknek, és emellett sok éves múltja volt a vándormoziknak is. Több helyen a „hősidőkben” lovas szekér jelent meg időről időre a falvakban, s az emberek már tudták: este vetílés lesz, (Erre ma is van példa! Csakhogy most gépkocsi jön — a tanyákra, kis településekre.) S hol tart ma Szabolcs- Szatmár e téren? Kétélű a válasz. Egyrészt a moziüzemi vállalat munkája révén (mely éppen huszonöt éve kezdődött a megyében)- lényegesen szervezettebb, változatosabb a mozik műsora, és tucatnyi ötlettel terjesztették ki vetítéseiket a legkülönfélébb helyekre. Ám az említett csúcs óta nagyot csökkent a nézőszám — most átlagosan hárommillió körüli egy évben. A mozi is kevesebb, és sajnos, éppen a nagy települések sínylik meg ezt leginkább. A megyeszékhelynek mindössze négy mozija van, köztük a Kert mozi idényjellegű, a Móricz Zsigmond bérelt helyiség, a Béke düle- dezik — csak a Krúdy elfogadható. (Egyébként az ország kevés 70 milliméteres filmszínházainak egyike!) A többi városunkban egy-egy mozi van ... A művelődési házak építésével tartott lépést általában a mozihálózat fejlődése az elmúlt évtizedekben: szinte mindenütt van ezekben mozi is. Szabolcsból indultak Az újjászületett magyar filmművészet ünnepe is ez a jubileum, így nem hagyhatjuk említés nélkül, hány jeles színészt, alkotót adott megyénk az. országnak — Pécsi Ildikót, Kozák Andrást, Hegedűs D. Gézát, hogy csak néhányat említsünk, vagy például Kása. Ferenc filmrendezőt, aki rendszeresen Nyíregyházán tartja új filmjei ősbemutatóját. Emlékezzünk csak a Tízezer napra, a Hószakadásra vagy éppen a Küldetésre. De itt rendezték a Szindbád ősbemutatóját, a Zalka Mátéról készült film és a megyei születésű Balázs József regényéből készült Magyarok című alkotás első vetítését is. A moziüzemi vállalat idei tervei roppant változatosak — s ez csak részben köszönhető a jubileumi évnek. Magyar filmekből sorozatokat vetítenek másfél száz megyebeli moziban az év végéig, és kilenc (!) új magyar filmet mutatnak be. Több gondot fordítanak a fiatalokra: a kedvezményes árú bérletek mellett odafigyeltek például a kéthetenkénti szabad szombatok adta lehetőségekre, s Nyíregyházán filmvetítéseket szerveznek az alsó és felső tagozatos iskolásoknak. A középiskolások számára magyar filmsorozat indul hétfőnként. Ha a kezdeményezés sikeres lesz, kiterjesztik a megye más településeire is. Segítik a munkás- művelődést A munkásművelődésben is segítséget nyújtanak saját eszközeikkel: mintegy húsz üzemben szerveznek idén munkás filmklubot, tartanak sorozatvetítéseket. De a téeszek sem maradnak ki a sorból: nyolc helyen indul filmklub! Jelentős kezdeményezésnek ígérkezik, hogy az üzemek, intézmények párt-, vagy szakszervezeti oktatásaihoz is segítséget adnak, ha igény van rá: egy-egy mai témájú, társadalmi kérdéseket feszegető film vetítése minden bizonnyal előbbre viheti a gondolatokat... T. Gy. P. Szabó József, Szamos- sályi gulyása: — Már kölyök koromban kijártam a rétre apám mellé őrizni a teheneket. Bizony 5 éves sem voltam még, mikor már rendszeresen segítettem a jószág vigyázásá- ban. Azután múltak az évek, s a gulyát — apám halála után — én örököltem. Sza- mossályi teheneit 26 éve hajtom reggelente a legelőre, este meg haza. Okos jószágok ezek, már tudják, mikor indulunk vissza a faluba. Alkonyaikor alig várják, hogy gazdasszonyuk Tisztelet az öregeknek Téved aki azt hiszi, hogy a munkából kiöregedett emberek most távol a világ zajától, félrevonultan élik világukat. Nemrég Geszteréden jártam, s a községi tanács szépen gondozott parkjában öregekkel, a szomszédos napközi otthon lakóival beszélgettem. Gyomot kapáltak, gereblyéztek, egyszóval csinosították a parkot; nevetve mondták, alig várják már hajnalonként a nyolc órát, hogy jöhessenek a napközibe. S tévednék, ha azt hinném, hogy csak tétlenül üldögélnek a kényelmes fotelekben, bizony dolgoznak ők még. Meg is lehet nézni a község utcáit, a mindenütt díszlő virágok, az ő keze munkájukat is dicsérik. De az öregek megbecsülésére, nagy tapasztalatuk okos hasznosítására is vannak példák. A napokban a TESZÖV találkozót szervezett Nyíregyházán a megye nyugdíjas tsz-elnökei részére. Csaknem negyvenen jöttek el azok közül, akik ott voltak a hőskorban, a tsz-ek szervezésénél, s nem ritkán 10—15—20 évig álltak egy- egy szövetkezet élén. Tevékenységük során rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek, amit a mostani vezetőknek a szó szoros értelmében bűn lenne hasznosítatlanul hagyni. Bodnár Gyula, a nagycserke- szi termelőszövetkezet volt elnöke mondta tréfásan, hogy ők nagyon szívesen segítenek, hiszen tudásuknak úgy sem veszik semmi hasznát a másvilágon. A legtöbb helyen igénylik is ezt a segítséget. Mint ahogy Fodor András Kótajból elmondta, őt is megkérdezték, mikor a tsz földjeit táblásították, hogyan hajtsák azt végre, hol kezdjék, hol fejezzék be. Sajnos, nincs igaza annak, aki azt hiszi, hogy nálunk már minden rendben van az idősek körül. Lehet-e felejteni azt a nyírségi öregembert, akinek akkor jön el a szép idő, mikor érik a szőlő? Mert azzal a sovány kenyér is sokkal kívánatosabb. Vagy el lehet-e felejteni azt a szatmári öregasszonyt, aki a 90-hez közeledve tanácsi segélyen él, s gyerekei hónapok óta felé sem néznek. Persze, arra nem lehet kötelezni egyetlenegy ereket sem, hogy szeresse %apját, anyját. De arra már igen, hogy megfelelően gondoskodjék róluk, ha rászorulnak. Éppen ezek az emberek titkolják, hogy rászorulnak a segítségre, talán azért, mert szégyellik gyermekeik hálátlanságát. B. G. megszabadítsa őket nehéz terhűktől, a tejtől. — Van három okos pulim, azok nélkül semmire sem mennék. 140 jószágra vigyázni nem is lehetne egyedül. De ezeknek már szinte inteni sem kell, előre tudják az ember gondolatát. Szeretem nagyon a természetet, hisz volt idő 52 év alatt megszeretni. Most 57 éves vagyok, de remélem, még egy ideig engedi egészségem, hogy életemet folytassam az eddig kijárt úton. Mikita Viktor Népfront a társközségben T íz év távlatából is jól emlékezhetünk még rá, milyen jelentős társadalmi, gazdasági változások mentek végbe hazánkban a hatvanas és hetvenes évek fordulóján. Valójában ez a folyamat jelezte, hogy olyan mérföldkőhöz érkeztünk, amelyen túl már egyetlen területen sem felelnek meg az eddigi követelmények. A X. párt- kongresszus azért iktatta annak idején határozatai közé az államélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztését is, s alkotta meg az országgyűlés a harmadik tanácstörvényt 1971 februárjában. E jogszabály birtokában a tanácsszervek már szerencsésebb körülmények között szolgálhatták a települések érdekeit. Ezt segítette elő a tanácshálózat korszerűsítése is, s ezen belül talán mindenekelőtt a községi közös tanácsok kategóriájának a megteremtése, aminek révén kedvezőbb esélyek nyíltak az anyagi eszközök és a szellemi erők koncentrálására, a helyi igazgatási munka szakszerűségének fokozására. Főleg a kisebb települések — a későbbi társközségek — szempontjából volt ez döntő változás, hiszen egymagukban aligha tudtak volna lépést tartani az általános fejlődéssel. Nincs tehát abban semmi csodálnivaló, hogy ma már az összes községi tanácsoknak mintegy a fele közös tanács. Ilyenformán az aráfiy megnyugtatónak tűnik, s az is, hogy a több mint 700 közös tanácshoz 3222 falusi település tartozik. A községek összevonásában rejlő lehetőségek azonban mindaddig csupán vágyálmok maradnak, amíg a tanács — a társközségekben működő más politikai és társadalmi szervek, de elsősorban a népfrontbizottságok segítségével — nem talál módot a sok-sok helyi kérdés megoldására'. Márpedig a tapasztalatok arra utalnak, hogy ez nem csekély erőfeszítést követel. A társközségekké vált települések lakossága ugyanis nem mindig érti meg, hogy a tanácsuk megszűnése és a fejlettebb székhelyközséghez való kapcsolódásukkal inkább erősíti, semmint gyengíti helyzetüket. Hiszen az ő tanácstagjaik is ott vannak a közös tanácsban, ahol képviselhetik választóik érdekeit, nem utolsósorban akkor, amikor a közös fejlesztési tervekről döntenek. Ellátási gondjaikon pedig a székhelyközség ma már könnyen megközelíthető boltjai, intézményei, vállalatai enyhítenek. Az utóbbi években bebizonyosodott, hogy az összetartozás érzésének elmélyítésében, a lakosság és a közös tanács kapcsolatainak erősítésében igen jelentős szerepet játszanak a társközségi népfrontbizottságok. Mint ismeretes korábban a népfront helyi szervei jobbára csak a képviselő- és a tanácstagi választások idején hallattak magukról, mindenekelőtt a jelöléseknél és a szavazás lebonyolításakor — ma már azonban más a helyzet. Amióta a társközségekből „kivonult” a tanács, az ott működő népfrontbizottságoknak újszerű, az addigiaknál összetettebb, s nagyobb felelősséggel járó tennivalóik adódnak. N em kisebb feladat hárul rájuk, minthogy ezekben a falvakban a társadalmi és a közélet „első számú” éltetői, szervezői legyenek, s egyben — a társközségi tanácstagokkal és a tanácstagi csoportokkal közösen — mindenkori szószólói is az ottani állampolgárok érdekeinek, gondjainak, ügyeinek. Amiből az is következik, hogy a társközségi népfrontbizottságnak szoros kapcsolatot keli tartania mind a település lakosságával, mind a közös tanács vezetőivel, mind pedig az adott köz- igazgatási terület valameny- nyi népfrontszervével. Enél- kül a közvetítő és összehangoló „hálózat” nélkül aligha lenne biztosítható a társközségek arányos fejlődése. Uj átrakóvonalak fedett csarnokát építik a HIXNGAROFRUCT tuzséri tárolójá telepén. Hárommillió szabolcsi a nézőtéren 1978: a magyar film éve — harminc esztendeje államosították hazánkban a filmgyártást, a mozikat. Ez nagy változást hozott mindenütt, így Szabolcs-Szatmárban is. A megye területén a felszabadulás előtt összesen tizenkilenc mozi működött — évente körülbelül 800 ezerre tették a nézők számát. (Érdemes egyébként megjegyezni: Szabolcsban először nyolcvan esztendővel ezelőtt láthattak mozgófilmet az emberek — Nyíregyházán 1898-ban jelent meg egy budapesti vándormozis.) Lovas szekér, vetítés Az államosítás után rohamos fejlődésnek indult a mozihálózat fejlesztése: 1950- ben már nyolcvan moziban vetítettek. Igaz, ekkor még a mozik többségében áramfejlesztővel működtették a gépet. Valójában a falvak villamosítása hozta meg a nagy ugrást: 1952-ben 108, a következő évben már 132 mozi vetített, s három év alatt Oszt utazás MOZIKRÓNIKA Fél évszázad a legelőn
