Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-20 / 222. szám

4 KELET-MAGYAROBSZÄG 1978. szeptember 20. Púja Frigyes norvégiai programja Kommentár Camp David után K éthetes kötélhúzás után befejeződtek a hár­mas (amerikai—egyip­tomi—izraeli) csúcstalálkozó tanácskozásai. Akik az ame­rikai propagandagépezet alapján tájékozódnak, azt hi­hetik, hogy Camp Davidben valóban frontáttörés történt. Az amerikai lelkesedés oka nem a tárgyalások kimene­tele, hanem egy logikus jö­vendölés: már régen nem látszott kétségesnek, hogy a konferenciát összehívó Wash­ington „fut a pénze után” és mindenképpen megakadá­lyozza majd a tanácskozás látványos kudarcát. Mi hát a valóságos ered­mény? Várható-e, hogy Camp David közelebb hozza a zaklatott térség helyzetének igazi rendezését? Sajnos, a válasz egyértelmű nem. Ahhoz ugyanis, hogy a problémák valóban megol­dódjanak, két elkerülhetet­len lépés szükséges: 1. az, hogy az izraeli csapatok vég­legesen kivonuljanak vala­mennyi megszállt arab terü­letről és 2. hogy a felek ér­demben számoljanak a pa­lesztin nép — és a törvé­nyes képviselőjéül elfogadott PFSZ — követeléseivel. A Camp Davidben kidol­gozott két dokumentum egyik féltételt sem valósítja meg. A Jordán folyó nyugati part­ján és a Gázai övezetben az ötéves átmeneti időszakban az izraeli katonai jelenlét fennmarad — bázisok for­májában — és az időszak le­járta után sem tűnik bizto­sítottnak a részleges kivo­nulás sem. A második pon­tot illetően a helyzet még egyértelműbb: a megállapo­dásból nemcsak a palesztin követelések említése hiány­zik, hanem a palesztin nép és a PFSZ létezésének pusz­ta ténye is. Camp David alapvető fo­gyatékossága ráadásul az, hogy három résztvevőre szű­kítette egy olyan probléma­köteg megoldását, amelyhez ennél sokkal több érdekelt jóváhagyása vagy legalábbis aktív részvétele lenne szük­séges. Moszkvában ezért hangsúlyozzák» változatlanul, hogy az igazi lépés a széles körű genfi konferencia össze­hívása lenne. H. E. Knut Fryedenlund norvég külügyminiszter hétfőn este vacsorát adott a hivatalos lá­togatáson Norvégiában tar­tózkodó Púja Frigyes magyar külügyminiszter tiszteletére. Fryedenlund a vacsorán elhangzott pohárköszöntőjé­ben meleg szavakkal emléke­zett vissza két évvel ezelőtti budapesti látogatására, amely alkalmat adott egymás véle­ményének jobb megismerésé­re. Hangsúlyozta, hogy Púja Frigyes jelenlegi látogatása hozzájárulhat a két ország kapcsolatainak további bőví­téséhez. Púja Frigyes pohárköszön­tőjében megköszönte a meg­hívást, s leszögezte, hogy a magyar—norvég kapcsolatok Az ENSZ Biztonsági Taná­csa hétfőn este négy hónap­pal hosszabbította meg a márciusban Libanon ellen el­követett izraeli agresszió után létrehozott ENSZ-béke- fenntartó haderők, az UNI- FID megbízatását. A Bizton­sági Tanács döntése alapján Libanon déli részén a „kék­sisakosok” így 1979. január 19-ig teljesítenek szolgálatot. A nicaraguai érseki tanács hétfőn felszólította Carter el­nököt, hogy szüntesse be a Somoza-rezsim támogatását. A Costa Rica-i fővárosban San Jóséban nyilvánosságra hozott üzenetében a tanács Carter figyelmét felhívta ar­ra, hogy a nemzeti gárda pél­dátlan terrort alkalmaz a polgári lakossággal szemben. A közlemény élesen elítélte a kivégzéseket, a kegyetlen kínzásokat, a sorozatos ma­gánlaksértéseket, valamint a lakosság magántulajdoná­nak lefoglalását a nicaraguai városokban. Végezetül figyel­meztetett arra, hogy mindez tovább súlyosbodhat, ha So­moza hatalmon marad. Hírügynökségek kedden hajnalban arról számoltak be, súrlódás- és problémamente­sek. A világban még mindig fennálló válsággócok felszá­molásának szükségességét hangoztatva részletesen ki­tért a közel-keleti helyzetre. Rámutatott, hogy a különutas politika nem vezet megol­dáshoz. Púja Frigyes az enyhülés komoly akadályának nevezte a pekingi vezetés politikáját, s utalt a harmadik világhá­ború elkerülhetetlenségének kínai tételéből adódó veszé­lyekre. Egy kérdésre válaszolva Púja Frigyes hangoztatta, hogy a helsinki záróokmány összegezi az emberi jogokat, de nem jogosít fel a más or­szágok belügyeibe való be­avatkozásra. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára jelentésében erede­tileg hat hónappal javasolta a térségben állomásozó ENSZ-erők mandátumának meghosszabbítását. A lerövi­dített határidő néhány olyan ENSZ-tagállam türelmetlen­ségét tükrözi, amelynek csa­patai a kilenc ország katonai erőiből álló UNIFIL-ben te­vékenykednek. hogy a nemzeti gárda alaku­latai légi és szárazföldi tá­madást indítottak a Mana- guától mintegy 130 kilomé- terrel északra fekvő Esteli visszafoglalására. A városban elkeseredett harcok folynak, s emiatt a nicaraguai vörös- kereszt mentőautói sem tud­tak bejutni Estelibe. A jelen­tések kiemelik, hogy a sandi­nista nemzeti felszabadítási front harcosai továbbra is ellenőrzésük alatt tartják a Costa Ricával határos terüle­teket. Leónban, az ország máso­dik legnagyobb városában és Chinandegában a felkelők továbbra is ellenállást fejte­nek ki a nemzeti gárda ke­gyetlen mészárlással kísért előrenyomulásával szemben. TELEX BRNO Szeptember 18-án a XX. brnói nemzetközi gépipari vásáron jól sikerült szakmai napot rendezett a Videoton Rt. A meghívott ipari és külkereskedelmi szakembe­rek előtt az új fejlesztésű ESZ—1011 típusú számítógé­pet és a VDT típusú displayt ismertették a magyar mérnö­kök. Ezt a berendezést egyéb­ként jövőre kezdi szállítani Csehszlovákiába a Videoton Rt. BERLIN Berlinben bejelentették, hogy Hafez Asszad, a Szíriái Arab Köztársaság elnöke, az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának főtitkára október elején párt- és kormánykül­döttség élén hivatalos, bará­ti látogatást tesz a köztársa­ságban. Asszad elnököt Erich Honecker, az NSZEP KB fő­titkára, az NDK államtaná­csának elnöke hívta meg. MOSZKVA Hatalmas erdőtűz fenye­gette pusztulással a világ egyik legismertebb jégpályá­ját, az Alma-Ata közelében lévő Medeot. A szombatra virradó éj­szakán fellobbant erdőtüzet vigyázatlan kirándulók okoz­ták. A száraz őszi erdőben a tűz nagy gyorsasággal ter­jedt. A hatóságok helikopte­reket és különleges ejtőer­nyős tűzoltó alakulatokat is bevetettek. A nagy erők mozgósításá­val a tűz terjedését sikerült megállítani, de a harc az ele­mek elten az egész hét végén át tartott. BELGRAD Hivatalos adatok szerint Jugoszláviában, ahol Európa legnagyobb cigánynépessége található, 700 000 cigány él, legtöbbjük a Szerb Szocialis­ta Köztársaság területén. A kormány különös figyelmet szentel egyenjogúságuk biz­tosítására, társadalmi, gazda­sági, kulturális és oktatási helyzetük javítására. A teto- vói rádióadó rendszeresen — és a világon elsőként — su­gároz cigány nyelvű műsoro­kat, a nisi adó pedig cigány nyelvű híreket. Szvetozare- von „Rom” címmel cigányok­nak szánt képes újság jelenik meg szerb-horvát nyelven. Előkészületek folynak egy ci­gány nyelvű hetilap kiadásá­ra is. II „kéksisakosok” tovább maradnak Libanonban NICARAGUA A felkelők továbbra is ellenállást fejtenek ki — Ha mégis éhes volnál, kisfiam... Jani leül, szel a sajtból, csak úgy, zsemle nélkül be­falja, s kanalaz hozzá a jog­hurtból. — Koszi, mami? — megint a joghurt, s most a zsemléből is harap. — Képzeljétek, majdnem megnősültem! Két szempár, négy szem mered rá riadt döbbenettel. — Hogyhogy? — sikolt a mami. — Mi történt? — brummog az öreg. Jani röhög, élvezi az aré­nát. — Megkérték a kezem! — És te? — kérdi az apja gyanakodva. — Fej vagy írást játszot­tam, képzeljétek! — És? — Az öreg hangja nyomott. — Szerencsére a fej jött ki, így megúsztam a dolgot. . . — És ha az írás jött volna ki? — kérdi dermedten a mama. — Elveszed Magdit? Jani nevet. — Először is: Mártát, nem Magdit. — Az ki? — kérdi az öreg. — Nem is ismerjük! — így a mami. — Majd megismeritek. He­lyes kis jószág. — Hogy beszélsz te a lá­nyokról, fiam? — Jól: helyes kis csaj. Az öreg nem veszi le róla a tekintetét. — Az anyád kérdezett va­lamit, fiam. Hogy ha az írás jött volna ki, elvennéd-e azt a kislányt? Határozottan bólint. — Persze, hogy el. Szava­mat adtam rá. A két szülő egymásra néz. — No, de hát Janikám ... — kezdi az öreg —. az ilyes­mit csak úgy? — ... Játék­ból? — De Janikám! — int két­ségbeesve a mama —, az is­tenért, Janikám! Az ilyesmi csak hülyéskedés! Ezt nem szabad komolyan venni! Határozottan élvezi a hely­zetet, fölényesen int. — Hát nem tőletek tanul­tam, hogy az adott szó — szentség ?! A két öreg hallgat, most kerülik egymás tekintetét. — Na ugye! — mondja Jani elégedetten. Ebben a pillanatban fel­pattan a konyhaajtó. és be­ront a nagymami, azon pon- gyolásan. — Hát itthon vagy, Jancsi­kám? Ide figyelj, kisfiam! Hogy én ezt megérhettem! — És öleli, csókolja a fiút. — De mit? — kérdi Jani. — Hogyhogy mit? Hát az esküvőt! Legyint. — Dehogy lesz esküvő, nagymami. A fej jött ki, nem az írás ... — Mi jött ki? — kérdi der­medten az idős hölgy. — Mi­féle fej? Miről beszélsz? — A fej vagy írásról... — Eh! — legyint dühösen nagymami —, ne idétlenkedj már folyton! Dehogyis nem lesz esküvő! Apád elveszi anyádat! — Na! — biccent Jani. — Épp ideje! Látja, nagymami, erről van szó: ő már nősül­het, benne van a korban... De engem még tessék ezzel hagyni! — Senki sem piszkál téged, kisfiam — mondja a nagy­mama sértetten. — Pláne most, hogy apádék végre ész­hez tértek! ★ Janinak igazában most jut a tudatáig, mi is történt, ha­talmasat rikkant. — Óriásiak vagytok, ma­mi! És kik lesznek a tanúk, apa? Megint nyílik az ajtó, ez­úttal Kati borzas feje tűnik fel az előszoba fekete hátte­rében. — Mi van? — kérdi hu­nyorogva. — Mi ez itt? Örül- tékháza? Egyszerűen nem hagyják aludni azt a szegény középiskolást! Mihez kell ta­nú, Janikám? A fiú ragyog. — Bé szüléink esküvőjé­hez, Katikám! — Gratulálok — mondja Kati. — És hol lesz az eskü­vő? — Hogyhogy hol? — kérdi a nagymami. — Hát a Bazi­likában ! A ve je ránéz. — Miket beszél? Nagyon jól tudja, hogy legalább hu­szonöt éve nem voltam templomban! — Na és? — rántja meg vállát a nagymama. — Maty- tyasovszkyék egyenesen is­tentelenek, mégis milyen gyö­nyörű esküvőt rendeztek a lányuknak a Mátyás-temp­lomban! Egész Pest ott volt! A legjobb ateista körök! A vő dühösen int. — Mi akkor se csináljuk! — Ugyan, Karcsikám, hol vannak már azok az idők! — legyint a nagymama. — Ma így divat. Te mindig, min­denben ilyen végletes vagy! (Folytatjuk) Római levelünk Képtelen történetek M aria Palombo harmincéves, háromgyerekes gros- settói fiatalasszonyt másfél évvel ezelőtt nagy öröm érte: a községi városi tanács által meghir­detett pályázaton elnyerte az egyik állást. Takarítónő lett. (Itáliában még ehhez a munkakörhöz is erkölcsi bizonyítvánnyal ellátott pályázatot kell beadni.) Maria öröme azonban nem sokáig tartott, pedig már azt tervezgette: lassan összegyüjthet magának any- nyi pénzt, hogy három gyermekével önálló lakásba köl­tözzön, hiszen egy háromszobás lakásban együtt laknak szüleivel, bátyjával, nővérével és annak négytagú csa­ládjával. Bár Maria családi pótlékot nem kapott — azt különélő férjének fizetik — így is elég szépen keresett ahhoz, hogy az önállóság gondolatával foglalkozhasson. Csakhogy életének korábbi eseményei évek múltán köz­beszóltak, meghiúsították terveit. Maria első két gyermekét lányanyaként szülte. Utá­na férjhezment. A férfi vállalta mindkét apróságot, de saját gyermeket is akart. Az asszony is szerette volna, ha gyarapodik a család, de előbb, úgy gondolta, teremt­senek maguknak saját otthont. Am mielőtt ez megtör­tént volna, Maria teherbe esett. A nyomorban nem akart újabb picit a világra hozni, ezért felkeresett egy „angyalcsináló" asszonyt. Ekkor már különvált férjé­től, aki bosszúból feljelentette. Mariát tettenérték, per­be fogták. Ez még 1972-ben történt. Az asszonyt 5 hó­nap és 10 napi büntetésre ítélték. De a fellebbezések miatt az ügy csak nemrég zárult le. Ekkor Mariá­nak börtönbe kellett vonulnia, állásából pedig elbocsá­tották. Még ma is érvényes ugyanis az a Mussolini- időkből származó törvény, amely szerint a különböző bűncselekményekért elítélteket kizárják a szavazati jog­ból. E bűncselekmények közé tartozik az abortusz is. így olyan nő, akit ilyesmiért elítélnek, büntetett előéle­tűnek számít, nem kaphat erkölcsi bizonyítványt sem, tehát Maria Palombo a korábban megnyert takarítónői állását elvesztette. A városkában ezután mindenki meg­mozdult. Még Toscana tartományból is odasereglettek lányok, asszonyok, s Grossetto utcáin százával tüntettek Maria Palombo mellett. A városka kommunista pol­gármestere kétszeresen is igazságtalanságnak nevezte az ügyet: először is az asszonnyal szemben tartja annak, másrészt pedig a tanáccsal szemben. A hivatal ugyanis elégedett volt Mariával, szívesen alkalmaznák tovább­ra is, de a törvény betűihez ragaszkodniuk kell. Maria Palombo esete volt az első, amely még a szakszerveze­teket is egységes állásfoglalásra késztette: követelték visszavételét a munkahelyére. Ez utóbbi tény azért is figyelemre méltó, mert a szószólók között ott volt a ke­reszténydemokrata szakszervezet is. Márpedig a régóta húzódó abortusztörvény megszületését elsősorban a ke­reszténydemokraták akadályozzák. Talán sikerül ki­harcolni az új jogszabályt, esetleg Maria Palombo is kézbefoghatja ismét a vödröt és a felmosórongyot a ta­nácsházán. Az alábbi történetnek is nő a főhőse. Neve Anna- marita Bisterzo. 22 éves, egy gyermek anyja. Egy cipő­gyárban dolgozik, szabad idejében judozik. Egy késő őszi napon Annamarita éppen munkába készülődött, amikor zörgettek házuk ajtaján. Kinyitotta, két felfegy­verzett csendőr állt a küszöbön. Se szó, se beszéd, ka- ronfogták Annamaritát és egyenesen a börtönbe cipel­ték. A vád, amivel letartóztatták: a biztosítóintézet ká­rára elkövetett csalás. Az olasz lapok azonnal szenzá­cióként találták az eseményt, mivel Annamarita az első olasz állampolgár, akit a munkából való távolmaradás miatt börtönbe csuknak. Mégpedig meglehetős sietség­gel, hiszen a járásbírónak, aki az elfogatási parancsot kiadta, elegendő volt egy üzemi feljelentés. Am a fia­talasszony ügye hamarosan egy másik bíróhoz került, aki visszavonta a letartóztatást parancsot. Mi az előzménye Annamarita perének? Egy évvel ezelőtt megbetegedett, s az orvos gyomorpanaszokkal néhány napra kiírta. Annamarita ekkor már jó ideje felhagyott a judozással, elfoglaltsága és egészségi álla­pota miatt nem tudott edzésekre járni. Ám ezekben a napokban országos versenyre készülődött csapata és ed­zője rábeszélésére elutazott. Ott azonban rosszul lett, nem vett részt a küzdelemben. Tavaly az eset megis­métlődött. Ismét betegállományból hívta edzője egy Cagliariban tartandó versenyre. Annamarita előbb hú­zódozott, majd engedett a kérésnek, de már későn ért Cagliariba, a verseny megkezdődött, így ismét részvé­tel nélkül hazautazott. Valamelyik jóakarója tudomást szerzett erről és az üzemben feljelentette. A többit már tudjuk. A mi miatt figyelemre méltó az ügy, s amiért az olasz sajtóban is nagy visszhangot kapott, az nem más, mint hogy hasonló „bűncselekmények" nap mint nap megtörténnek. Mindenki tud róla, hogy ezrek veszik fel a biztosítást anélkül, hogy betegek len­nének. Többen úgy nyilatkoztak: neveket tudnának vég nélkül sorolni például Rómából a telefon- és postahiva­tal dolgozói közül, vagy a poliklinikák alkamazottai kö­zül, akik nem betegség miatt, de betegség ürügyén ma­radnak távol, közben „feketén” vállalnak munkát má­sutt. őket nem bünteti senki. Akkor Annamarita Bis- terzot miért? JflÁti 'DuxLit

Next

/
Thumbnails
Contents