Kelet-Magyarország, 1978. szeptember (35. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-15 / 218. szám

1978. szeptember 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Válasz cikkünkre: II „Fellebbezés” rendezése Orbán Júlia „Fellebbezés” címmel je­lent meg július 15-én a Ke- let-Magyarországban az az írás, amely Gergely Pál ló- nyai lakos panaszos ügyével foglalkozott. A MÉM igazga­tási és jogügyi főosztálya az ügyben vizsgálatot kért. A vásárosnaményi járási hivatal megállapította: a helyi termelőszövetkezet fő­mérnöke jogsértő módon járt el, amikor Gergely Pált, aki nem termelőszövetkezeti tag, engedély nélküli fűkaszá­lásért pénzbüntetés fizetésé­re kötelezte. Erre feljelentés alapján szabálysértési ható­ság illetékes. A Gergely Páléhoz ha­sonló fizetési meghagyást kapott még egy kívülálló és nyolc termelőszövetkezeti tag. A téesztagokkal kap­csolatos fegyelmi végzés sza­bálytalansága volt, hogy ki­zárta a fellebbezési lehető­séget, holott érvényes ren­delet alapján, a termelőszö­vetkezeti tagok és családtag­jaik, a számukra elfogadha­tatlan intézkedések ellen a döntőbizottsághoz fordulhat­nak. Az ügyet kivizsgálták és rendeződött. Nem lehet ad akta viszont a jövőt illető­en is néhány tanulság. Tör­vényeink, az azokban meg­határozott jogok és köteles­ségek mindenki számára kö­telezőek. A törvénysértés el­kerülésének legbiztosabb módja, ha ismerjünk jogain­kat és kötelességeinket, a törvényeket és rendeleteket megalkotásuk szellemében alkalmazzuk. Sok valódi és vélt sérelem maradna el, ha egyesek az ügyeket nem tör­vényellenesen, de a jogsza­bályok keretein belül is em­berségesen intéznék. A z öreg humorista egy életen át nevettette az embereket. Mikor pá­lyáját kezdte, az volt a di­vat, hogy tollára tűzhette akár koronás fők gyöngéit, furcsaságait is, kikezdhette komoly államférfiak szemé­lyét és cselekedeteit, meg- szúrkálhatott mérges hatal­masságokat, kipellengérez­hette pénzfejedelmeknek túl­kapásait. Egyszóval a humorista tol­lával oda döfött, ahová akart. Micsoda beszéd? Nagyságok meg is nehez­teltek a humoristára, ha mellőzte őket. Mert népsze­rűségük csappanását észleU ték abban, ha a humorista nem tartja érdemesnek fog­lalkozni velük. Meg aztán az­zal is tisztában voltak, hogy olyan nagyságok, akik na­gyon óvják a nyilvános ki­gúnyolástól tökéletlenségei­ket, azokat éppen a tökéle­tességük fogyatékosságával gyanúsítják meg embertár­saik. *90 éve született Ter- sánszky J. Jenő. Illés Sándor testnevelő ta­nár: — Azt tartják a faluban értelmiséginek, aki nem vé­gez fizikai munkát, vagyis hivatala van. íróasztala. Bujdosó Lászlóné függetle­nített könyvtáros: — Azt, akinek az átla­gosnál magasabb az iskolai végzettsége. Nekem például nincs főiskolám, de érettsé­giztem. Értelmiséginek tar­tanak. E rétegen belül van-e még további rétegződés? Például, ki kivel barátkozik? Jakabóczki István agrár­mérnök: — Van pedagógus barátom is, de gyakran találkozunk az orvosékkal is. Majdnem mind helybeliek vagyunk... A könyvtáros vajon kivel jár közös társaságba? — Csak a rokonsággal... És aki bekerült, mint Or­bán Júlia tanárnő? — A pályakezdés nem volt túl nehéz, sok volt itt az is­merős. Egy tanárnő legfel­jebb jobban szem előtt' van mint az orvos, vagy az ag- ronómus, ami a magánéletét illeti. Egy—két pedagógus családdal van közelebbi kap­csolatom, persze nem vagyok magányos. Mit vár el a község az ér­telmiségiektől? Rácz Jánosné tanárnő válaszol: —Azt, hogy munkaidőn túl is tegyen valamit a közössé­gért. A pedagógustól ezt ter­mészetesnek, szinte kötele­zőnek is veszik. Ha mások is végeznek hasonló munkát, azt inkább csak elfogadják, vagy igénylik. Jakabóczki István agrár­mérnöknek az egyik legfon­tosabb dolga az volt, hogy népi táncegyütteseket szer­vezzen a faluban. Elvárták ezt vajon egy agronómustól? — Azt hiszem, nem. De én nem is tudtam volna ma­gamban tartani, amit tudok. Népi táncos voltam előbb a debreceni együttesben, aztán az egyetemen. Valahogy úgy Szóval a humorista mará­sa vagy csipkelődése majd­nem annak a fémjelzése volt nagy embereken, hogy való­diak. Ámde az idők változtak. Az emberi lelkeken általá­ban áldatlan érzékenység lett úrrá. Ha a humorista régi hitével és merszével piszkált meg tollával hatal­masságokat, itt is, ott is ala­posakat koppintottak rá. Hát erre szegény humoris­ta, ahogy határtalan terepe szűkült a legmagasabb kö­rök körével, az alsóbb kö­rökben keresett csupán azon­túl élcalanyokat. Hogy talált-e elég anyag­ra? Jóval többre, mint a hajt a legjobb időkben. Ámde mi történt? A kis­van ez, hogy aki egyszer el­kezdte nemigen tudja abba­hagyni. — Hadd mondjam el — ve­szi át a szót Illés Sándor — hogy nagyon sokat változott mindez az utóbbi évtizedben. Én huszonhárom éve kezdtem tanítani. Az egyetlen nőtlen nevelő voltam akkor itt a tantestületben. Mindent ne­kem kellett elvállalni, akár tetszett, akár nem. Ez az, ami változott. Sokan vállalnak társadalmi munkát, sok felé oszlik a falu gondja. Kovács László népművelő­nek más a véleménye: — Ma is a pályakezdés dönt el mindent. Aki kezdetben aktív, arra számítanak ké­sőbb is. Érvényes a mondás: amelyik ló jobban húz. arra többet raknak. Beszélgetésünk résztvevőit közelebbről is bemutatva: Orbán Júlia az úttörőcsapa­tot vezeti, ezért nyolc óra óra. kedvezményt és 350 forintot kap. Ráczné gyermekklubot és irodalmi színpadot vezet, két-két órában, összesen 200 forint tiszteletdíjért. Jaka­bóczki István egy gyermek- és egy felnőtt tánccsoporttal próbálta elsajátíttatni az ér­tékes népművészeti hagyo­mányokat, csoportokat veze­tett a legutóbbi időkig — el­lenszolgáltatás nélkül. Ko­vács László számos társadal­sebb nagyságok tanúsítottak csak igazán és rögtön för­telmes érzékenységet a hu­morista jóakaratú munkája ellen. Sőt, nem is egyes sze­mélyben, bár abban is, ha­nem inkább testületileg. Ha például valami hivata­lában félkézkalmárkodó pol- í'ármesterecskét döfködött meg kissé a humorista tol­la, már nemcsak ő maga akasztott sajtópört rágalma­zás és egyéb címen a nya­ltába, hanem a polgármeste­rek egész testületé emelte föl szavát a humorista el­len, meg hát kutyakorbácsa­it is ... Vagy ha például nekiment a humorista tolla teljes jog­gal, mondjuk, egy fogorvos­nak, aki a pályájának szá­mi szervezet aktív tagja, vagy tisztségviselője — in­gyen és bérmentve — akár­csak Bujdosóné, aki a könyv­tárban szervezett hímző szakkört. Illés Sándor a hely­beli sportélet fellendítéséért tevékenykedik, s mert nem csak foci van a világon, a kézilabda-szakosztály edzője, gyúrója, ügyintézője, minde­nese. De részt kér a közéleti munkából a körzeti orvos — előadásokat tart a művelődé­si házban, vagy a vízgazdál­kodási vállalat főkönyvelője is, aki a helybeli sportelnök. Tehát minden nagyon szép, minden nagyon jó? Vajon van-e lehetőség az egyéni el­képzelések megvalósítására? S marad-e erre még tartalék energia? Jakabóczki István: Mosta­nában ötkor kelek, tízkor fekszem. A tánccsoportot is elhanyagoltam. Pedig van­nak olyan hagyományok a faluban, amelyeket érdemes ápolni. Azt is tudom, nincs más, aki ezt folytatná. Ta­lán, ha a nagy munkákkal végzünk és több időm lesz .. . Rácz Jánosné: Színjátszó­rendezői tanfolyamra járok. Egy pódiumjáték betanítását tervezem. Izgulok, hogyan fo­gadja majd a falu ... Bujdosó Lászlóné: Az izgat, miért hiányoznak a könyvtá­ri olvasók közül a negyven éven felüliek? Még nem tu­dom hogyan, de azért szeret­nék valamit tenni, hogy azok is megszeressék a könyveket, akik eddig nem olvastak rendszeresen... Kovács László: Egyszer már kísérleteztünk egy ér­telmiségi klubbal. Ügy indult, hogy az inkább csak kártya­parti hely lett volna. Ilyet nem érdemes támogatni. Va­lami más kellene, talán az, hogy az értelmiségiek na­gyobb arányban kérnének részt a közművelődésből. Ak­kor még „virágzóbb” lehetne a falu ... be — mv gyenére kontárkodott, és az ép fogak kirángatásával az összes odvas fogat az áldo­zatok állkapcsában hagyta benne... Hiába! Nemcsak ő maga, de pályatársai is a hu­morista ellen zúdultak, ádá­zul csattogtatván csiptetői- ket... A boldogtalan humorista viccelődési köre így egyre szűkült és szűkült. Végre már odáig jutott, hogy csak közvetlen körében kereshe­tett viccelődéséhez alanyo­kat. Pincéreket, tarhásokat a törzskávéházából. És amikor ezekből is kikopott, hát a szerkesztőségéről és szer­kesztőjéről izzadt ki élceket, mert ezek kényszerűségből és könyörületből tűrték... Persze ebben az utolsó körben is kifogyott végre a kevés lehetőségből a humo­rista. Eltekintve attól, hogy csupa ellenséges indulatot kavart itt is maga körül, és fenyegetéseket hallott itt- ott, ha nem hagyja abba ok- vetetlenkedését. A kétségbeesés utoljára is vad ötletet sugallóit a hu­Alkatrész VAJON HÁNY EZER, vagy hány tízezer, netán száz­ezer háztartási gép áll bénán, mert alkatrész hiányában a szervizek nem tudják megja­vítani? Ilyen statisztika nem áll rendelkezésre, de szemé­lyes tapasztalatai mindenki­nek vannak. Az idén sok minden tör­tént annak érdekében, hogy a tartós fogyasztási cikkek hosszabb életűek legyenek. Az országgyűlés tavaszi ülésszakán megtárgyalta és elfogadta a belkereskedelem- ről szóló törvényt, amely er­re vonatkozóan is tartalmaz előírásokat. A törvény, amely július else- jén életbe lépett, kimondja, hogy az üzemben tartáshoz, illetve javításhoz szükséges alkatrészekről és tartozékok­ról a termelőnek, illetve az importálónak — együttmű­ködve a kereskedelmi gaz­dálkodó szervezetekkel — az áru szokásos élettartama alatt folyamatosan gondos­kodnia kell. A forgalomba hozatallal egy időben meg kell teremteni a karbantar­tás és a javítás feltételeit Is. A TÉMA NEM SOKKAL KÉ­SŐBB a Minisztertanács elé került, amely rendeletben szabályozta a leglényegesebb részletkérdéseket. Tisztázta például, hogy mit értsünk a „szokásos élettartamon”, vagyis, hogy mennyi ideig kell egy-egy tartós fogyasz­tási cikkhez" alkatrészekről gondoskodni. Az ötezer fo­rintnál olcsóbb termékek ese­tében legkevesebb 6, a drá­gább cikkekhez legkevesebb 8 évig kell'gyártani, illetve a kereskedelemnek beszerez­nie az alkatrészeket. Amennyiben ez nem törté­nik meg, a KERMI megtilt­hatja a termék árusítását, a vásárló pedig polgári pert indíthat a vállalat, vagy a szövetkezet ellen, amelyiktől a tartós ’fogyasztási cikket Vásárolta. A kormányrende­let már hatályba lépett, de csak 1979. január 1. után gyártott termékekre vonatko­zik. A sűrűbben szükségesek legyenek széles körben kap­hatók, a nagyobb terjedelmű és értékű alkatrészeket vi­szont szakáruházakban kell kínálni. Ilyen szakáruháza­kat a közeljövőben minden nagyobb városban, elsőként a megyeszékhelyeken szüksé­ges létrehozni. A szakszerű árusításhoz, tanácsadáshoz jó szakemberek is kellenek; képzésük módját most dol­gozzák ki. A megoldás tehát nemcsak a tulajdonosok érdeke, ha­nem a népgazdaságé is: a la­kosság gépállománya a nem­zeti vagyon nem is csekélj része. moristának. Ha senkin sem lehet már viccelni, és egye­dül áll viccelő hivatottságá- val, hát ezentúl saját magá­ról gyártja a viccet. Megtorlódott élcelhetnék- je vérbe és epébe mártatta vele a tollát, és írt egy olyan kegyetlenül röhögtető dol­gozatot magáról mint humo­ristáról, hogy az kápráztató! D e mi történt? Pár nap múlva a legsötétebb lelkű és agyú irodal­mi, művészeti és szerzői szakértő ügyvéd irodájából kap egy hivatalos levelet. A Humoristák Országos Szer­vezete szólítja föl, hogy amennyiben a humoristák sorsáról megjelent cikkének idézett állításait nem vonja vissza, illetve nem helyesbí­ti, az esetben a sajtó útján elkövetett becsületsértés és hitelrontás stb., stb., stb. Az öreg humorista, az em­berek hivatott nevettetője azóta búskomorságban síny­lődik! Hát nem borzasztó nevetséges is? ...!... (1941) Tersánszky 3. Jenő: A buskomor nevettető* R égen az orvos és a pap volt a faluban a tanult ember. A test és a lé­lek ápolói. Ki tartozik most a falu szemében az értelmiségiek közé? Van-e további rétegződés? Mit vár tőlük a község? Van-e lehető­ségük egyéni céljaik megvalósítására, s vajon vannak-e még szunnyadó tar­talékok? — Ezekre a kérdésekre kerestünk választ Geszteréden. Értelmiségiek Geszteréden Rácz Jánosné Bujdosó Lászlóné Illés Sándor Jakabóczki István Kovács László Földünk termőképessége Q föld termőképességének növelése kémiai szerekkel csak rövid távon lehetséges. A növény nemcsak nit­rogénre, káliumra és foszforra éhes, kívánja a szer­ves anyagokat is. Mindez sokak által tudott, hiszen a föld­művelők évszázadokon keresztül szerves anyagokban visz- szaadták a talajnak azt, amit a növények által elvettek tőle. A szakszerű talajerő-gazdálkodás a mezőgazdasági termelés mai körülményei között is az egyik legfontosabb feladat. A szakszerűséghez nem csak az tartozik hozzá, hogy messzemenőig hasznosítjuk a technikai, kémiai lehetősé­geket, de az is, hogy megtartva a hagyományos talajmű­velésből a jót, azt fejlettebb szinten alkalmazzuk. Külö­nösképpen vonatkozik ez a szerves trágyára. Az állattenyésztés fejlődésével nagyüzemeinkben és a háztáji gazdaságokban ma évente több mint 10 millió mázsa szerves trágyát termelnek Szabolcsban. Ez a meny- nyiség, ha hektáronként 450—500 mázsát számolunk, 100— 120 ezer hektár talajerő visszapótlásához elegendő. Más szóval a megye egész szántóterületén négyévenként megtörténhet a növények számára nélkülözhetetlen szer­ves anyag talajba juttatása. Ezzel szemben mi a gyakor­lat? Egy panaszos levélben Tarcsa Lajos nagyecsedi lakos arról írt, hiába ajánlotta fel többször is a közösnek a mint­egy 200 mázsa szerves trágyát, nem vitték el az udvará­ról. Egy tanácskozáson termelőszövetkezeti elnök arról be­szélt, hogy a gazdaságok napjainkban nem tulajdonítanak megfelelő jelentőséget a szerves trágya tárolásának, keze­lésének, baj van a kiszórással. Nem egyedi esetek az említettek. Vannak termelőszö­vetkezetek, gazdaságok, ahol a szerves trágyát évről évre összegyűjtik, kiszórják, hasznosítják. De ahány ilyen terme­lőszövetkezet van, legalább annyi az olyan, ahol az állat- tenyésztés nagy értékű ^melléktermékének tárolására, keze­lésére nincs ember, kihordására és kiszórására nincs jár­mű és gép. Az egyoldalú talajerő-gazdálkodás sokszorosan kárt okoz. Kezdődik azzal, hogy a talajerőpótlás csak ké­miai szerekkel, jóval drágább, mintha kombináltan, szer­ves trágyával és műtrágyával együtt történik. Az egyolda­lú tápanyag-visszapótlás idővel a föld termőképességének leromlásához vezet. A talaj elsavanyodik, mészszegény lesz, s ezt csak fokozatosan, több évig tartó munkával lehet is­mét helyrehozni. Szerves trágya van elég, hogy mégsem hasznosítják kellő mértékben, az nemcsak a nagyüzemeken múlik. Az igazsághoz tartozik, hogy sem országosan, sem megyei szinten nincs megoldva a kihordás, kiszórás technikai hát­tere. Különösen a kiszórással van probléma. A legtöbb üzemben arról panaszkodnak, hogy a kereskedelemben kapható gépek gyengék, gyorsan eltörnek, elhasználódnak, egyetlen szezont sem bírnak ki. Márpediglen nagy mennyi­ségű szerves anyag kihordása, kiszórása lófogatokkal ma már nem megoldható. □ talajerő-gazdálkodás javítása érdekében tehát két helyen is előbbre kell lépni. Részint az üzemeknek kell nagyobb gondot és energiát fordítani a meglévő szerves trágya hasznosítására, másrészt a gyártó cégeknek és a kereskedelemnek kell olyan eszközöket biztosítani, amelyek a szerves trágya kihordását és kiszórását egyszer és mindenkorra biztonságosan megoldják. Mindezek ha bekövetkeznek, földünk termőképessége növekszik, az ed­dig elért jó eredmények termésátlagokban fokozhatok. S.E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents