Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. augusztus 6. e Szabadságolás C súcsforgalom a nyári vásár első napján, mozdulni is alig lehet a megyeszékhely legrégebbi, köz­ponti nagyáruházának emeleti önkiszol­gáló cipőosztályán. Tíz óra sincs, de az eladók idegesek, egyik-másik enyhén szólva udvariatlanul szól a vevőknek, vagy egymásnak, olyanformán, hogy „lányomnak mondom, menyem is értsen belőle”, mi ez az igényes válogatás, ami­kor ötméteres sor áll a pénztár előtt... A nyári vásár már-már nemzeti sport lett, aki teheti, félreteszi pénzét, és ek­kor vásárol — igazán nagy kedvezmény. De úgy tűnik, a kereskedelemben nem minden üzletben, áruházban tudnak még felkészülni. Ezt mutatja, hogy más­fél, kétórás csúcsforgalom — ami lehet véletlen, okozhatja létszámhiány, lehet szervezetlenség — már felborzolja sok eladó idegeit. Pedig ha valamikor, az esőről káni­kulára forduló szabadságolási csúcsban is figyelmesnek kell lennünk egymással szemben. Ha lehet, még jobban, mint egyébként. S nemcsak a kereskedelem­ben. Ám nagyon sok helyen tapasztalja az ember, hogy nem volt jobb az idei szabadságszervezés, mint a tavalyi, vagy a szomszéd vállalatnál sem jobb a hely­zet, mint a sajátnál. A szabadságolási ütemtervek mit sem érnek — az utolsó percben kapott SZOT-beutaló, vagy rög­tönzött egyéni, külföldi út is mindent borít, a szabadságot adni kell... Aztán az idén divatos bolgár—görög —jugoszláv autóskirándulások sem len­nének az igaziak, ha nem július—au­gusztusban kerülnének sorra — pedig ekkor a legzsúfoltabbak a kempingek, ekkor mondhatja szerencsésnek magát az is, akinek csak másfél-két órát kell állnia a határállomáson, s nem hármat, négyet. Mert időpontot választani tud­ni kell... Persze talán mondhatnánk, hogy jó is ez a kis nyári szünet, hadd menjen mindenki, mert nagyon sok helyen úgy sem leuet intézkedni — a főnök helyet­tesének helyettese sem található a he­lyén. Igaz, mindez már júniusban kez­dődött, a vizsgaidőszak idején — egy­szerre szabadságol egyetemet, főiskolát, szaktanfolyamot végző, azaz manapság a dolgozók, vezetők legszélesebb tábo­ra. Az meg egészen egyszerű, hogy von­juk össze a kétféle szabadságot, hiszen dolgozunk egész évben... Az már — szerencsére — legfeljebb csak egy nehéz aratás idején vetődik fel, hogy a legnagyobb csúcs idején ne men­jen el szabadságra mezőgazdasági, élel­miszeripari vezető, kulcsfontosságú munkát végző beosztott, mert a verejté­kező, megfeszítve dolgozó munkásnak is jóleső érzés látni, hogy vele együtt „húz” mindenki, a teljes kollektíva. Tulajdonképpen érdekek összeegyez­tetéséről is beszélhetnénk, jelen esetek­ben egyéni és közösségi érdekek egyez­tetéséről. Mert ugye, igaza van annak a dolgozónak, aki azt hangoztatja, hogy az idén elmegy főszezonban kempingez- ni, üdülni, vagy kikapcsolódni, hiszen tavaly nem volt. Manapság — sajnos — kevésbé van igaza annak a középveze­tőnek, aki azért morcos és kibírhatatlan, mert megoldhatatlan „sakkozásokra” kényszerül a brigáddal, az osztályon, mert ugye, mindenkit el kell engedni. Ilyenkor valóságos „istencsapása” egy munkahelyi gond, egy csúcs, netán egy vizsgálat, ami esetenként óhatatla­nul lezajlik nyáridőben is, vagy egy fe­lelős döntés, amit több — szabadságon egymást váltó — vezetővel egyeztetni kell. Ezek ugyanis elodázódnak, borzol­ják az idegeket. Ezért aztán könnyebben fogy a türe­lem mindkét oldalon, aminek csak egyetlen, éppen most látványos bizonyí­téka az egyik-másik áruházunkban na­ponta lezajló, szerencsére szokatlannak nevezhető vásárizgalom. V adonatúj dolgokról, megoldási lehetőségekről szólni nyári ügyekben talán már nem is le­het. Bár tulajdonképpen lehetne, hiszen négy-öt hónap múlva, a tél kellős köze­pén, év végi prémiumértékeléseknél, nyereségosztásnál már szóba sem kerül, hogy a nyári munkaelosztás kicsit egyenlőtlen volt. Hogy egyesek két em­ber helyett dolgoztak, hogy öt-tíz éve sem jutottak el nyár közepén a Balaton­ra, vagy egyszerűen szabadságra. Ilyenkor nyáron is kicsit több figye­lem kellene egymásra, és a köz ügyei­re... A Össze tudná-e foglalni egy mondatban a w kádermunka lényegét? — Ezt megtette helyettem pártunk XI. kongresszusa, a Központi Bizottságnak a ká­dermunkáról szóló, illetve több, azzal kap­csolatos határozata. Mégis megpróbálom: minden területen felkészült emberek legye­nek, akik felelősséggel látják el munkájukat. £ ön most jött Nyírcsaholyból, s ahogy be- W szélgetésünk elején mondta, ott a helyi vezetőkkel tanácskozott. Mi volt a célja ennek a találkozásnak? — Városunkhoz tartozó település lévén, a nyírcsaholyi párttitkárokkal, tanácselnök­kel, tsz-elnökkel, KISZ-titkárral, iskolaigaz­gatóval találkoztunk. Ezek a beszélgetések rendszeresek, s tulajdonképpen nem szolgál­nak mást, mint azt, hogy a helyszínen is­merkedjünk meg a munkával, illetve azok­kal, akik végzik. Nyilvánvalóan nem tudok a községi vezetők helyett gondolkodni, dolgoz­ni. Ezért nagy szükség van arra, hogy párt- bizottságunk vezetése időközben véleményt cseréljen a lakóhelyeken, a munkahelyeken az ottani vezetőkkel, s közösen alakítsuk ki a legjobb megoldást. Azután ezek a beszél­getések arra is jók, hogy alaposabban meg­ismerjük a kádereket, hogy megtaláljuk a legjobban megfelelőt, s hogy lehetőleg hely­ből neveljük az utánpótlást. Ha máshonnan helyeznek valahová egy tsz-elnököt, vagy ta­nácsi vezetőt, nagyobb a valószínűsége, hogy ott van egy-két évig, s majd kiderül: még­sem tud beilleszkedni a környezetbe, azután jöhet a csere. Ez pedig nem lehet megoldás. A Tiszteletre méltó törekvés. Milyen kész- w séggel kell rendelkeznie a jó vezetőnek? — A káderek iránt támasztott hármas követelményt közvéleményünk már jól isme­ri. A megbízhatóságot, a felkészültséget, a rátermettséget joggal követeli a társadalom azoktól, akiket bármilyen közösség élére ál­lít. És joggal követeli a párt azt is, hogy a vezető együtt tudjon élni azzal a közeggel, legyen szerény, ne próbálja érzékeltetni, hogy ő a káder, a többi beosztott. A Gondolom, ilyen helyzet kialakítása kü- v Ionosén aktuális Mátészalkán, amely né­hány évvel ezelőtt bizony nem éppen jó példákkal szerepelt az ország nyilvános­sága előtt... — Erről a pártkongresszuson is szóltam. Kellemetlen, ha a sajtóban szerepel egy rosz- szul dolgozó gazdasági vezetőnk, de a leg­kellemetlenebb mégis csak az, ha a szerep­lésre okot ad valaki. Nem tapsolunk a bírá­latnak, de nem kendőzzük el a valóságot, és mint az azóta eltelt idő bizonyítja, az embe­rek hisznek nekünk. A Tehát ha őszintén és konkrétan elmond- w juk a dolgainkat, annak pozitív a hatá­sa? — Feltétlenül. A politikánk jó, olyan, amelyben nagyon sokat lehet alkotni. A fej­lettségi szintünk, feltételeink nemcsak hogy nem igénylik, de nem is tűrik a magyaráz­kodást. Régen túl vagyunk azokon az időkön, amikor frázisokkal is lehetett boldogulni, el­ütni a dolgokat. Azaz az elmúlt harminchá­rom évben sok minden történt, de még olyan is tapasztalható, amit nem igénylünk, ami akaratunk ellen való. Az embereket ma már nem kell arról győzködni, hogy kétszer kettő négy. Fontos, hogy észrevegyék: jót akarunk és ezt hozzáértéssel csináljuk. Az embereken nem múlik a továbblépés, ök akarnak, ha látják az értelmét, ha megkérdezzük őket, s a véleményükre reagálunk. Mátészalkán is ezernyi példát tudnék felhozni arra, milyen könnyen lehet mozgósítani a város dolgozóit okos, értelmes célokra. A Ha egyáltalán feltehetek ilyen kérdést: w miben látja e mozgósítás sikerének tit­kát? — Nincs titka. Legfeljebb annyi, hogy közvetlenül, mindig az ott élő, dolgozó em­berek példáján szólunk, az ő sikereikből vagy' kudarcaikból vonunk le tanulságokat. Tud­nunk kell a szocializmust igenlő emberek nyelvén, otthon kell lenni közöttük, tisztelni kell őket úgy is, hogy megtanulom a prob­lémáikat. Nem a fellegekben, hanem a föl­dön kell járni a ma pártmunkásának, veze­tőjének. Lehet együtt futballozni, szórakozni is velük. Az emberek ezt szeretik, s nem azt, ha csak akkor találkozunk velük, amikor be­számoltatjuk őket. Itt van például a MOM gyáregysége, ahol 1307-en dolgoznak. Ponto­san ennyien, s mindennap ennyi emberrel kell számolni. Ennyivel kell együtt élnie az igazgatónak, a párttitkárnak, a szakszerve­zeti és a KISZ-titkámak. Az igazgató kivéte­lével — aki az iskolapadból került az üzem­be — mind munkás volt. Mind a négyen munkásőrök, részt vesznek az üzem társadal­mi életében, úgyszólván jó barátai a mun­kásoknak. Mindemellett mindenki előtt tisz­ta, hogy ha rosszul dolgozik, meg is büntet­hetik. 0 Miben látja a kádermunka gondjait? — Egyes területeken hosszú ideig elma­radt az utánpótlás. Ebben. Városi bizottsá­gunk két éve dolgozik szisztematikusan a helyzet javításáért, összeállítottunk egy név­sort azokról a képzett munkásokról, akik majdan vezetőként jöhetnek számításba. Van közöttük pártbizottsági tag, végrehajtóbizott­sági tag, többen tagjai különböző testületek­nek. Képezzük őket. És ez nem statisztikai, hanem alkalmassági kérdés. A legutóbbi vá­lasztás után négy munkás jött be pártbizott­ságunkba. Mind a négy elvégezte az esti egyetemet, s kettő, akinek nem volt közép­iskolája, leérettségizett. Ezek az emberek gyakorlatilag beértek. Közülük került ki a városi költségvetési üzem vezetője és az ISG szb-titkára. A A kádermunka nem elhanyagolható ré- w sze, hogy kellő számú jó szakembert si­kerüljön nevelni, szerezni és megtartani. Elégedett-e ezzel a városi első titkár? — Különösen a fiatal szakemberek foga­dása meghatározó. Én is voltam fiatal, s ne­kem is elvették, vagy megsokszorozták a ked­vemet. Nagyon fontosnak tartom, hogy kel­lően megismerjük a munkájukat, hogy a gondjaikat is megismerhessük. A fiatalok többsége nagy akarattal kezdi a munkáját és az a legkevesebb, hogy leüljünk velük, tájé­koztassuk őket, hogy ne tekintsék magukat idegennek, hogy lássák, érezzék: a munká­jukra nagyon nagy szükség van. Ez nem for­mai, hanem elsődleges tartalmi kérdés. A fia­tal szakember még nincs legyökerezve, hol­nap egy másik járásba, városba, esetleg me­gyébe is mehet, rosszabb helyre is, ha ott jobban fogadják. Nekünk pedig minden szak­ember égetően fontos. A Elegendő felső végzettségű szakemberük w van? — Mind szívesebben jönnek. Háromszá­zan vannak, ami egy ilyen fiatal kis város­ban nem kevés, de a jó szakemberből ter­mészetesen soha sincs elég. Örömmel hal­lottam, hogy például a sütőiparhoz meghir­detett műszaki vezetői állásra az országból tizenheten jelentkeztek. De persze a helyzet nem mindenütt gond nélküli. Ahol jól megy a munka, jók a körülmények, az üzemnek jó a hírneve, ott nem nehéz magasan kvali­fikált szakembert szerezni. Állami gazdasá­gunkban több mint hatvan agrármérnök dol­gozik, műszakiak tekintetében ipari üzeme­inkben sincs gond. Közgazdászokból hiány van. Ezen kell majd segítenünk. A szövetke­zeteknél már korántsem ilyen jó a helyzet. Az ipari szövetkezeteknél a vezetői szemlé­let a hibás, a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező káderek magukhoz mérik a kö­vetelményszintet, s emiatt is akadozik az utánpótlás. Ez egy-egy tsz-ben is tapasztal­ható. A Ezekre a helyekre érvényes a, mondás, amely szerint gyenge embernek gyenge a barátja... ? — ... valahogy így. A tételt megfordít­va: ahol jó a vezetés, ahol jól fogadják a fia­tal szakembert, ahol felkészült vezetők, idő­sebb szakemberek vannak, ahol olyan mun­kakörben foglalkoztatják a fiatalt, amely méltó hozzá, ahol a követelményszintet is magasra emelik, ott ezzel nem lehet baj. A Makarenko mondta: „Követelek tőled, w mert becsüllek...” — „ ... lehetőséget adok, hogy gondol­kodj, számon kérem, mit csináltál.” Ha igaz, hogy az embert a munka neveli, akkor az is igaz, hogy megfelelő szintű munka nélkül nem fejlődhet az ember. Rutinmunkával mindinkább nem lehet megélni. Vagyis kész­tetni kell az embert, hogy ne gyepesedjen be. ^ Es késztetik is? — Feltétlenül! Hogy ne menjünk mesz- sze a „háztájitól”, nálunk a városi bizottsá­gon hét munkatárs van, közülük öt végzett egyetemet, főiskolát. Nagyon buta vezető az, aki nem tűri az okos munkatársat, s hogy a város gyakorlatából szóljak,-az sem okos, aki nem beszéli meg a párttitkárral a káderügye­ket, hiszen ez neki segítség. És miért ne fo­gadná el, ha okos dolgokat mond a pártszer­vezet? Mindenkinek nagyon szükséges a kontroll! A Nálunk a kádermunkában régóta a sta- w bilitásra törekszünk. Hogy értelmezik ezt Mátészalkán? — Jó, hogy a Központi Bizottság ki­mondta: ez nem a nyugalom stabilitása. Az élet törvénye szerint is folyamatos a káder­csere, hiszen öregszünk, elfáradunk. Van, akit egy bizonyos helyről le kellett, vagy le kell váltani, mert abban a funkcióban nem felel meg, más területen még jól alkalmaz­hatjuk. Emiatt nem haragszunk egymásra, a pártbizottság kádere marad továbbra is, ha csalt nem Követ el olyat, ami miatt alkalmat­lanná válik a funkció betöltésére. A Milyen gondokkal küzdenek mostaná- w ban? — Nem minden üzemünknél sikerült egy csapásra kinevelni az első számú vezetőt, ta­nácsi területen is van még kádergondunk. Ezenkívül behatóan kell foglalkoznunk a középvezetőkkel. A Korábban szólt néhány fiatal munkás vezetővé válásáról. Mennyire beszélhe­tünk erről általánosságban? — A pártszervezeteknél erőteljes fiata­lítás következett be, több üzemben, intéz­ményben harminc éven aluli a párttitkár. A gazdasági vezetésnél ez lassúbb folyamat Ahol leginkább szükség volt rá, megtörtént, és tapasztalataink nagyon kedvezőek. Felké­szültebb, frissebb, a mai igényeket jobban érzékelő, a változások szükségét jobban fel­fogó vezetők kerültek jó néhány munkahely­re. Itt az emberi kapcsolatok is javultak. Jobb lett a légkör. Üzemeink egy részénél a fiatalítás folyamatban van, mégpedig úgy, hogy a jelenlegi vezetők tudják, kik jönnek utánuk, akik a legtöbbször mellettük is dol­goznak. A Mennyire érvényesül a kádermunkában a szubjektivitás, az elfogultság? — Szerencsére mind kevesebbszer. Mind több helyen rájönnek: magukat büntetik, ha a kiszemelt vezetőjelölt nem felel meg a kö­vetelményeknek. A Es akit leváltanak? Nem. kerül másutt vezető beosztásba? — Nem! A négy év alatt alkalmatlanság miatt leváltott öt vezető közül ez egynél sem fordult elő. A Hogyan tudják ellenőrizni a káderek munkáját, magatartását? — Mint ön is tudja, ennek számos mód­ja van. Most csak egyet, amiből szintén le lehet vonni a következtetést. Évenként vizs­gáljuk, hogy a pártbizottsághoz, a tanácshoz, a NEB-hez és máshová érkezett panaszos le­velek száma hogyan alakul. Vagy a névtel«» leveleké. Hozzánk több panaszos levél jön, mint korábban. Jó-e ez,,vagy rossz? Szerin­tem, aki hozzánk jön, azért teszi, mert bízik bennünk. Ahová nem fordulnak bizalommal, vagy amelyik munkahelyről sok a bejelentés, azt meg kell néznünk. Miért nem lehet hely­ben elintézni valamit? Az általánosítás sem­miben sem jó, mégis: az emberek nem men­nek oda, ahol meg se hallgatják, le sem ül­tetik, figyelembe se veszik őket. A jó légkört tehát nem nehéz elrontani. Ha az ember lát­ja, hogy intézem a gondját, baját, utána jó­val fizet, messze el tud menni a munkában. Ha nem?! Egyetlen vezetőnek vagy szervnek, egyetlen közalkalmazottnak sincs ahhoz jo­ga, hogy elriassza az embereket. A maga te­rületén mindenki a politikát képviseli. A párttal, a kormánnyal az emberek többsége a brigádvezetőn, a tsz-elnökön, a városi párt­titkáron át érintkezik. És közülük ki enged­heti meg magának azt a luxust, hogy a jó politikát eltorzítsa? A Ez jelenti, hogy a munkásember minde­nütt érezze a szocializmust? — Állandóan néznünk kell, mindenki ve­lünk tart-e ebben a lüktető életű városban! Hogy érzik-e az emberek: minden értük tör­ténik. Nem a könnyebbet, hanem éppen azt, hogy mindenütt kell dolgozni, munkából kell élni. De amit 33 év alatt kiharcoltunk, azt nem ronthatja el egyetlen szubjektív maga­tartásé vezető. Nálunk sok a fiatal, a képzett munkás, akik számára a ma is hőskorszak. Nagyon tudnak örülni az üzem sikereinek és bánkódni, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. Velük állandó kapcsolatot szükséges tartani. Másrészt sokszor úgy tű­nik, mintha már mindenki megismerte vol­na a szocializmust. Pedig ha túl sok általá­nos szöveget hallanak, a lényeget sem kapják meg. Egy emberben lehet, az emberek­ben nem lehet csalódni. Q Végezetül: mit tart a papírmunkáról? — Nem szeretem. A bürokrácia bénítja a cselekvést és az iratokból nem érzem, hogy az én én vagyok. Többet kell lennünk az em­berek között. A személyes találkozást nem pótolja semmi. £ Köszönöm az interjút. Kopka János KM Forgács Andrással, a mátészalkai városi pártbizottság első titkárával a kádermunkáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents