Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. augusztus 6. HÉTFŐ: A libanoni kormánycsapatok megindultak Dél-Libanonba, hogy átvegyék a terület ellenőrzését, de a jobboldali milícia és az izraeli hadsereg támadása megállította őket — Fidel Castro találkozott a VlT-re érkezett latin-amerikai delegá- ciók vezetőivel KEDD: Eanes portugál köztársasági elnök rádióbeszédben figyel­meztette a pártokat, új választásokat írat ki. ha rövidesen nem egyeznek meg a kormányválság megoldásában — Fahd herceg, szaúd-arábiai miniszterelnök Szadattai volt tárgya­lásai után Damaszkuszba utazott, hogy Asszad szíriai elnök­kel találkozzék SZERDA: Teng Hsziao-ping harcias beszédet mondott a kínai nép­hadsereg évfordulóján — Az etióp hadsereg újabb helysé­geket szabadított fel Eritreában — Washington a Letelier- gyilkosságban való bűnrészesség miatt a chilei titkos szol­gálat volt főnökének kiadatását kérte CSÜTÖRTÖK: Brezsnyev—Gierek-megbeszélés a Krím-félszigeten — Vietnami bejelentés a kínai—vietnami határon történt kínai provokációról — Izraeli légitámadás libanoni palesztin tá­borok ellen — Az amerikai képviselőház is feloldotta a Tö­rökországnak szánt fegyverek szállításának eddigi tilalmát PÉNTEK: Kairóban aláírták a szerződést 50 F—5-ös amerikai harci repülőgép szállításáról — Eredménytelenül végződött Khad- dam szíriai külügyminiszter bejrúti tárgyalássorozata — Köl­csönösen egymást vádolják a merényletek szervezésével Irak és a Palesztinái felszabadítás! szervezet SZOMBAT: Dzsallud líbiai alelnök Pekingben tárgyal — Vance amerikai külügyminiszter újabb közel-keleti ingajáratra indul Á hét három kérdése Gazdasági együttműködés Helsinki után O Miért nem tud érvényt szerezni akaratának a libanoni kormány, ha egyál­talán tudja, hogy mit akar? Alighanem az a helyzet tragikus vagy tragikomikus, de mindenképpen döntő ele­me, hogy nincs egységes és határozott akarata a libanoni kormánynak. Khaddam szír külügyminiszter egy francia hetilapnak, a Nouvel Obser- vateur-nek adott nyilatkoza­tában azt mondta, hogy a li­banoni lakosság 95 százaléka ki akar keveredni már ebből a .véres - polgárháborúból. Hogy ez megtörténhessen, ahhoz az kellene, hogy a bel- viszályt kereső öt százalékot leverjék... A jobboldali milicia Bej­rutban, a fővárosban sem tétlen. A héten újabb össze­csapásokat robbantott ki az arabközi fegyveres erők zász­laja alatt Libanonban tartóz­kodó stíriai csapatokkal. S mert Szíria természetesen a libanoni kormányt támogatja, s mivel a kormánycsapatok­nak Dél-Libanonba küldését is helyesli, tulajdonképpen az újabb libanoni polgárháborús jelenségek mögött az izraeli— szíriai erőpróba rajzolódik ki. O Mit jelent a kínai—vi­etnami határon végre­hajtott kínai provokáció, ösz- szefüggésben van-e azzal, hogy Kambodzsa fokozza tá­madásait vietnami területek ellen? Ügy látszik, a vietnami nép történetében visszatérő foga­lom az eszkaláció. Valaha az USA volt az, amely a Viet­nam elleni háborút ilyen lép­csőzetesen kiterjesztve új meg új, mindegyre súlyosabb el­lenséges cselekedetekre vál­lalkozott. Most, ha természe­tesen a méretek sokkal ki­sebbek is, de az események­ben megmutatkozó irányzatot alapul véve, a kínaiak Viet- nam-ellenes akcióiban látható ilyen eszkaláció. Minden hé­ten történik valami a pekingi vezetők „jóvoltából”, ami eggyel súlyosabb, eggyel ve­szélyesebb, eggyel kockázato­sabb, mint amit addig Kína a déli szocialista szomszédja el­len tett... Most a vietnami— kínai határon történt olyan incidens, amely arról a pe­kingi szándékról tanúskodik, hogy még inkább mérgezzék a két ország viszonyát, ugyanakkor megkíséreljék megfélemlíteni a maga útját járó szocialista Vietnamot. Szomorúan hangzik, hogy a „barátság” határátkelőhelyen hatoltak be vietnami terület­re kínai fegyveresek és viet­nami határőröket akartak el­hurcolni... Hol van már az az idő, amikor Pekingben a pro­paganda azt állította: „Viet­nam és Kína olyan közel ál­lanak egymáshoz, mint az aj­kak és a fogak...” Ha Kínát a fogak jelképezik, akkor ezek a fogak ma igenis fenyegetik Vietnamot... És Kína keze van abban, hogy a kambodzsai hadsereg ismételt támadásokat vezet vietnami területek ellen. Két ezred betört Tay Ninh tar­tományba. A vietnami fegy­veres erők ellentámadása visszavetette őket. A kam­bodzsaiak mintegy 400 em­bert vesztettek. Nyugati táv­irati irodák jelentése szerint kambodzsába özönlik a kínai fegyver és lőszer, kínai ta­nácsra a kambodzsai had­erőnek eddig Thaiföld hatá­rán felvonultatott egységeit átdobták a vietnami határ közelébe, főként a hírekben sokat szereplő papagájcsőr- térségbe. Son Sen, a kam­bodzsai hadügyminiszter a héten Pekingben közvetle­nül is átvehetett „jótanácso­kat”. 40. Egy pillanatra most Tibor­ra nézett. — Nem igaz! Valóságos csók volt, nem jutalompuszi! Aztán vissza se pillantva a két fiúra, határozott léptek­kel elindult az úton vissza a csónákház felé. Most jött vissza a kerékpá­ros kislány nagy csengetéssel. Tibor és Laci utat engedtek neki. De Kati nem; talán nem is hallotta. A kislánynak csak nagy üggyel-bajjal sike­rült kikerülnie. Mikor vissza- evickélt az ösvényre, megint nagy csengetésbe fogott. De ez most nem a köszönet jel­zése volt. Laci szerette volna a pofo­nok helyét megdörzsölni, de a kezében voltak a kannák, nem tehette le őket. Tétován még Tiborra is nézett, hátha ő is akar valami leszámolást; de mint ahogy gyanította is, Tibornak nem voltak ilyen szándékai. Lassú, megfontolt léptekkel elindult hát a kan­nákkal Kati után; de egyálta­lán nem igyekezett csökken­teni a távolságot. Tibor még állt egy darabig egy helyben, földbegyökered­zett lábakkal, míg arra nem jött egy asszony; az elől lé­pett ki aztán a fűre, s ha már egyszer megmozdult, lassan ő is visszafelé indult. ★ Közben Gitta, aki úgy ta­lálta, hogy műve még nincs tökéletesen befejezve, Lajos bácsival együtt elkezdte visz- szahordani a házba az elmo­sogatott edényt és evőeszkö­zöket. — Megint a tanácsodat ké­rem, Lajos... — Kérjed, Gittám. — Láttad, beszélgettem ez­zel a Marival... aztán Guszti­val meg Barnával is... — Nem figyeltem, tudod, a szakácskodással voltam el­foglalva... dehát mindegy. — Szóval ez a lényeg, hogy a Tibor szülei a házasságot egy öröklakással akarják kezdeni... hogy adjuk össze... dehát ez a két apa engem nem sok jóval bíztat... érted? — Értem én Gittám — mondta Lajos, aki máris job­ban értette, mint Gitta re­mélte volna. — Nézd, az a legjobb, ha én most rögtön megmondom neked kerek pe­rec... A három évvel ez­előtt lezajlott Helsinki ta­nácskozás komoly, türelmes, a felek érdekeit figyelembe vevő, a realitásokat tükröző, nagyszabású politikai munka befejezése volt, amely ked­vező feltételeket teremtett egyebek mellett a gazdasági együttműködéshez. Azóta az európai országok gazdasági kapcsolatai a vi­lágátlagot meghaladó ütem­ben fejlődtek. Ezt bizonyítja, hogy jelenleg a KGST és a Közös Piac tagállamai között az áruforgalom nagyobb, mint mondjuk az EGK és az Egyesült Államok között. Az összeurópai együttmű­ködés keretében jelenleg olyan jelentős tervek való­sulnak meg, mint a II. transzeurópai gázvezeték, az Irán—nyugat-európai gázve­zeték, a Kámai Autógyár, a Sztarooszkolszki Fémkombi­nát, tovább bővül a lengyel réz- és szénlelőhelyek kiak­názása, befejezéséhez köze­ledik az Adria Olajvezeték stb. Fejlődött a kelet—nyu­gati ipari kooperáció is: az egyezmények száma ma már meghaladja az 1200-at. In­tenzívebbé vált a tudomá­nyos-technikai együttműkö­dés, amelynek bizonyítéka például az űrben végzett kö­zös szovjet—amerikai, szov­jet-francia kutatómunka. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a helsin­ki záróokmány aláírása után jelentős mértékben aktivizá­lódtak azok az erők, amelyek minden áron el akarják te­metni az enyhülést, vagy leg­alábbis olyan engedmények­re szeretnék kényszeríteni a szocialista országokat, ame­lyeknek semmi közük nincs a két társadalmi rendszer ál­lamai közötti kapcsolatok normalizálásához. Ellenkező­leg! A szocialista országok ellen irányuló katonai, poli­tikai és ideológiai nyomás eszközeként kívánják fel­használni azokat. Ráadásul a kölcsönösen előnyös gazda­sági együttműködést akadá­lyozó diszkriminációs rend­szert is szeretnék fenntartani — mindenekelőtt az Egyesült — Persze, Lajoskám, per­sze... — Nekem pénzem nincsen. Semmi. De ezt úgy értsd, hogy semmi, hogy teljesség­gel semmi. A csónakház, a javítások, lakk meg minden... ez az én keresetemhez viszo­nyítva éppen elég... De azt is tudod, hogy nekem más örö­kösöm nincsen... Ha megha­lok, minden a te lányodé lesz, Katié... de addig is hasz­nálhatják... Amikor csak akarnak, a fiatalok ide min­dig kijöhetnek... csak az eve­zőt, azt nem adom ki a ke­zemből... egyébként mindent... Ezt, ha akarod, akár most rögtön meg is mondhatod ne­kik. De ha akarod, én mon­dom meg... Gitta, miközben a helyük­re rakta az edényeket, azon gondolkozott, hogy vajon ezt a választ várta-e, vagy vala­mi ilyesmit, vagy éppen tel­jesen mást. De mindegy, ha egyszer Lajos ezt mondta, ez olyan, mint a szentírás. Töp- rengenivalója neki éppen csak annyi maradt, hogy most akkor hát mit is akar­jon: megmondja, vagy meg­mondassa ? Visszafelé jövet az az öt­lete támadt, hogy legelőször is Marival közli ezt a végül is egyáltalán nem lebecsülendő tényt. A mosogatást már úgy­is befejezték; Mari még vala­mit törülgetett... Leült mellé az áldozati körbe. — Mit szólsz itt ehhez az egészhez, drágám? — Nekem nagyon tetszik. — Mit gondolsz, miért ép­pen itt rendezzük ezt a mai kis családi összejövetelt? — Hát... itt mindenki na­gyon jól érzi magát... a te férjed meg az én férjem pél­dául nem tudják abbahagyni a tollaslabdázást... Legalább Államok és a Közös Piac kö­reiben. Ügy látszik, vannak, akik Nyugaton szívesen elfelejte­nék a nemrég kapott törté­nelmi leckét. A szocialista országokra már több alka­lommal nehezedett különbö­ző nyomás, ám a kiábrándu­láson kívül ez semmilyen eredménnyel nem járt. A Szovjetunió például tudomá­nyos, ipari és katonai terüle­teken egyaránt gyorsan fej­lődött az embargó éveiben, de a többi szocialista ország szakadatlan fejlődése is szemléletesen bizonyította, hogy az ellenük viselt gazda­sági háború reménytelen vállalkozás. A szocialista országok ter­mészetesen az együttműkö­dés hívei. A kontinensen nagy érdeklődést váltottak ki például a Szovjetunió ja­vaslatai az energetika, a közlekedés és a környezet- védelem területén folyó együttműködés összeurópai tanácskozásainak összehívá­sára. Egyre világosabbá vá­lik ugyanis, hogy e problé­mák minden országban lé­teznek és megoldásuk kol­lektív erőfeszítésekkel lehet­séges. A KELET—NYUGATI GAZ­DASÁGI KAPCSOLATOK bővülése — mint látjuk — hosszantartó, objektív ten­dencia, amelyen belül termé­szetesen lehetnek visszaesé­sek, ám ez mit sem változtat e kapcsolatok elkerülhetet­len jellegén. A hosszútávú együttműködés területén az érdekek egybeesnek a tudo­mányos-technikai haladás objektív folyamatával. Egy­szersmind az egyenjogúsá­gon, a kölcsönös előnyökön és az egymás belügyeibe va­ló be nem avatkozás elvein nyugvó kapcsolatok bővülé­se a feszültség enyhülésének jelentős tényezője. A más társadalmi rendszerű álla­mokkal aktív, kölcsönösen előnyös együttműködésre tö­rekvő szocialista országok te­hát méltóképp járulnak hoz­zá e fontos történelmi folya­mat megvalósulásához. Nyikolaj Smelev (APN — KS) kopik a pocakjuk... A gyere­kek meg... te, hol is vannak a gyerekek? — Nem mindegy? Ök tud­ják. — De mindegy — mondta Mari — szóval nagyon jó öt­let volt... gondolom, ez is a te érdemed. — Értem... — legyintett Gitta. — Csak azt akarom mondani, hogy ez is, az egész, úgy ahogy van, a fiataloké. Része a hozománynak. Na, mit szólsz? — Szóhoz sem tudok jutni. Ezt Mari komolyan mondta, de közben eléggé bizalmatla­nul sandított Gittára. Vajon nem akarja-e a csónakház fejében csökkenteni az örök­lakásra befizetendő részüket? Mari meglátta Katit, aki egyedül lépett be a kapun. — Gyere már Katikám! — mondta — Hova tetted a fia­mat? Ki is tárta feléje a kezet, nyájas anyósi kedvességgel. Kati odament hozzájuk és leült, de nem melléjük, a deszka ülőhelyre, hanem fel, a fűasztalra, még mindig pi­ros volt, felsóhajtott, nem szólt. Gitta rögtön látta, hogy ez nem játék, valami van a lá­nyával. Valami, egyelőre az o számára is megfejthetetlen. Talán éppen ez a megfej the- tetlenség ingerelte annyira, hogy idegesen rászólt: — Mért nem válaszolsz, ha kérdeznek?! Gitta felemelte a fejét, rá­bámult. Szemben, a kapun éppen jött be a két fiú, nem együtt, csak egymás után. Kati hosszan kinyújtott kéz­zel rájuk mutatott. (Folytatjuk) Megiiiusftott szökési kísérlet Szombaton reggel, néhány perccel 7 óra előtt a soproni közúti határátkelőhelyen két NDK-beli állampolgár: Reus- ner Axel Eberhadt és felesé­ge Ausztriába próbált szök­ni Magyarországon lopott gépkocsival, amelyre NSZK- rendszámot tettek. A szol­gálatot teljesítő határőrök felszólításának nem tettek eleget, ezért azok kénytele­nek voltak fegyverüket hasz­nálni, hogy a szökést meg­akadályozzák. Reusnel Axel Eberhardt, valamint egy osztrák állampolgár — akit szökés közben a gépkocsival elütöttek — megsérült. A szö­kési kísérlet tetteseit őrizet­be vették. A vietnami álláspont az, amit a szovjet—vietnami ba­ráti társaság megalakulásá­nak 20. évfordulóján Hoang Min-diam kifejtett: a VSZK a Kambodzsával és Kínával fennálló ellentétek tárgya­lásos megoldására törekszik. © Az etióp hadsereg erit- reai sikerei azt jel- zik-e, hogy visszavonulóban lenne itt az arab reakció és az imperializmus? A héten az etióp fegyveres erők folytatták előrenyomu­lásukat eritreában. Elfoglal­ták az eritreai tartományi központtól, Asmarától 40 ki­lométerre fekvő várost, De- kemharét. Ezután a szakadá- rok nem tudják zavarni a Tigre-tartományban levő Makalle és az eritreai szék­hely forgalmát. Ugyancsak felszabadították a kormány­csapatok a másfél éve a sza- kadárok kezén volt Barentu erődöt. A döntő támogatást Szaud- Arábiából kapták azok, akik a haladó etióp kormány el­leni támadásra használták fel az eritreai problémát. A rijadi uralkodó pedig ameri­kai szövetségeseinek szándé­kai szerint járt el, ugyanak­kor pedig megjátszotta az „arab és mohamedán szoli­daritás” bajnokának szere­pét. Az eritreai partizánok természetesen tényleg ara­bok és mohamedánok, rá­adásul vannak soraikban haladó gondolkodású, szo­cialista képzést kapott fér­fiak is. A békés végkifejlet alig­ha lehet az imperialis­ták és reakciós arab szövet­ségeseik ínyére. Nincs ki­zárva, hogy eritreai első je­lentős veszteségük után — emelni fogják a tétet. Pálfy József A békeharang _ mementéja jj □ irosima neve ma már jelkép — szűnni nem akaró figyelmeztetés az emberiség számára. 1945. augusztus 6-án reggel 8 óra 15 perckor ebben a japán városban robbant fel az első atombomba, amely­nek pusztítása mindennél meggyőzőbben és megrá- zóbban bizonyította, mi­lyen szörnyűséges fegyver került a Föld lakói birto­kába. Amerikai bevetői mégsem elégedtek meg a csodafegyver egyszeri „bi­zonyításával”: hihetetlen cinizmussal és felelőtlen­séggel néhány nap múlva egy másik japán várost, Nagaszakit is hasonló sors­ra juttatták. Ez az őrült „játék” Hirosimában 140, Nagaszakiban pedig 70 ezer emberéletet követelt, s kö­rülbelül 300—400 ezerre te­hető a sebesültek száma. Hirosima és Nagaszaki tragédiája azonban mintha mégsem szolgált volna ele­gendő tanulsággal a világ reakciós, militarista, újabb és újabb „csodafegyverek­kel” játszadozó erői számá­ra. Ma, amikor a két japán város ártatlan áldozatainak emléke előtt tisztelgünk, egyszersmind ismételten meg kell sokszoroznunk erőfeszítéseinket a fegyver­kezési hajsza megszállott­jai ellen. Gondoljuk csak meg: a világon jelenleg fel­halmozott nukleáris fegy­verek hatóereje több mil­liószorosa a 33 éve Hirosi­mára ledobott atombom­báénak. Az emberiség létét fenyegető veszély tehát nem múlt el, ellenkezőleg, nap­jainkban minden korábbi­nál jobban fenyegető. Az Egyesült Államok vezetői­például mintha nem is ven­nének tudomást az embe­riség létérdekeiről: meglévő hatalmas arzenáljukat most újabbakkal — neutronbom­bák, cirkáló rakéták szá- zaival-ezreivel — kívánják „gazdagítani”, s attól sem riadnak vissza, hogy ezek­kel a veszedelmes fegyve­rekkel ismét megpróbálják zsarolni, terrorizálni a világ haladó erőit. Tény ugyan­is, hogy akkor, 1945. au­gusztus 6-án a japán fa­siszta hódítók már elbuk­tak, s az atombomba a má­sodik világháborúban leg­nagyobb áldozatot vállalt szovjet népnek és a szocia­lizmus eszméivel barátkozó országoknak szólt... I T la reggel Hirosimában I , i | ismét megszólalt a UU békeharang, s min­den bizonnyal Nagaszaki­ban is sokan állnak némán, meg-megborzongva a béke- szobor előtt. A 15 méter magas szoborember jobb keze a tragédiára — az atombomba gomba formájú felhőjére — emlékeztetve az égboltra mutat, vízszinte­sen kinyújtott balkeze pe­dig békére inti az emberi­séget. <K.)

Next

/
Thumbnails
Contents