Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. augusztus 6. HÉTFŐ: A libanoni kormánycsapatok megindultak Dél-Libanonba, hogy átvegyék a terület ellenőrzését, de a jobboldali milícia és az izraeli hadsereg támadása megállította őket — Fidel Castro találkozott a VlT-re érkezett latin-amerikai delegá- ciók vezetőivel KEDD: Eanes portugál köztársasági elnök rádióbeszédben figyelmeztette a pártokat, új választásokat írat ki. ha rövidesen nem egyeznek meg a kormányválság megoldásában — Fahd herceg, szaúd-arábiai miniszterelnök Szadattai volt tárgyalásai után Damaszkuszba utazott, hogy Asszad szíriai elnökkel találkozzék SZERDA: Teng Hsziao-ping harcias beszédet mondott a kínai néphadsereg évfordulóján — Az etióp hadsereg újabb helységeket szabadított fel Eritreában — Washington a Letelier- gyilkosságban való bűnrészesség miatt a chilei titkos szolgálat volt főnökének kiadatását kérte CSÜTÖRTÖK: Brezsnyev—Gierek-megbeszélés a Krím-félszigeten — Vietnami bejelentés a kínai—vietnami határon történt kínai provokációról — Izraeli légitámadás libanoni palesztin táborok ellen — Az amerikai képviselőház is feloldotta a Törökországnak szánt fegyverek szállításának eddigi tilalmát PÉNTEK: Kairóban aláírták a szerződést 50 F—5-ös amerikai harci repülőgép szállításáról — Eredménytelenül végződött Khad- dam szíriai külügyminiszter bejrúti tárgyalássorozata — Kölcsönösen egymást vádolják a merényletek szervezésével Irak és a Palesztinái felszabadítás! szervezet SZOMBAT: Dzsallud líbiai alelnök Pekingben tárgyal — Vance amerikai külügyminiszter újabb közel-keleti ingajáratra indul Á hét három kérdése Gazdasági együttműködés Helsinki után O Miért nem tud érvényt szerezni akaratának a libanoni kormány, ha egyáltalán tudja, hogy mit akar? Alighanem az a helyzet tragikus vagy tragikomikus, de mindenképpen döntő eleme, hogy nincs egységes és határozott akarata a libanoni kormánynak. Khaddam szír külügyminiszter egy francia hetilapnak, a Nouvel Obser- vateur-nek adott nyilatkozatában azt mondta, hogy a libanoni lakosság 95 százaléka ki akar keveredni már ebből a .véres - polgárháborúból. Hogy ez megtörténhessen, ahhoz az kellene, hogy a bel- viszályt kereső öt százalékot leverjék... A jobboldali milicia Bejrutban, a fővárosban sem tétlen. A héten újabb összecsapásokat robbantott ki az arabközi fegyveres erők zászlaja alatt Libanonban tartózkodó stíriai csapatokkal. S mert Szíria természetesen a libanoni kormányt támogatja, s mivel a kormánycsapatoknak Dél-Libanonba küldését is helyesli, tulajdonképpen az újabb libanoni polgárháborús jelenségek mögött az izraeli— szíriai erőpróba rajzolódik ki. O Mit jelent a kínai—vietnami határon végrehajtott kínai provokáció, ösz- szefüggésben van-e azzal, hogy Kambodzsa fokozza támadásait vietnami területek ellen? Ügy látszik, a vietnami nép történetében visszatérő fogalom az eszkaláció. Valaha az USA volt az, amely a Vietnam elleni háborút ilyen lépcsőzetesen kiterjesztve új meg új, mindegyre súlyosabb ellenséges cselekedetekre vállalkozott. Most, ha természetesen a méretek sokkal kisebbek is, de az eseményekben megmutatkozó irányzatot alapul véve, a kínaiak Viet- nam-ellenes akcióiban látható ilyen eszkaláció. Minden héten történik valami a pekingi vezetők „jóvoltából”, ami eggyel súlyosabb, eggyel veszélyesebb, eggyel kockázatosabb, mint amit addig Kína a déli szocialista szomszédja ellen tett... Most a vietnami— kínai határon történt olyan incidens, amely arról a pekingi szándékról tanúskodik, hogy még inkább mérgezzék a két ország viszonyát, ugyanakkor megkíséreljék megfélemlíteni a maga útját járó szocialista Vietnamot. Szomorúan hangzik, hogy a „barátság” határátkelőhelyen hatoltak be vietnami területre kínai fegyveresek és vietnami határőröket akartak elhurcolni... Hol van már az az idő, amikor Pekingben a propaganda azt állította: „Vietnam és Kína olyan közel állanak egymáshoz, mint az ajkak és a fogak...” Ha Kínát a fogak jelképezik, akkor ezek a fogak ma igenis fenyegetik Vietnamot... És Kína keze van abban, hogy a kambodzsai hadsereg ismételt támadásokat vezet vietnami területek ellen. Két ezred betört Tay Ninh tartományba. A vietnami fegyveres erők ellentámadása visszavetette őket. A kambodzsaiak mintegy 400 embert vesztettek. Nyugati távirati irodák jelentése szerint kambodzsába özönlik a kínai fegyver és lőszer, kínai tanácsra a kambodzsai haderőnek eddig Thaiföld határán felvonultatott egységeit átdobták a vietnami határ közelébe, főként a hírekben sokat szereplő papagájcsőr- térségbe. Son Sen, a kambodzsai hadügyminiszter a héten Pekingben közvetlenül is átvehetett „jótanácsokat”. 40. Egy pillanatra most Tiborra nézett. — Nem igaz! Valóságos csók volt, nem jutalompuszi! Aztán vissza se pillantva a két fiúra, határozott léptekkel elindult az úton vissza a csónákház felé. Most jött vissza a kerékpáros kislány nagy csengetéssel. Tibor és Laci utat engedtek neki. De Kati nem; talán nem is hallotta. A kislánynak csak nagy üggyel-bajjal sikerült kikerülnie. Mikor vissza- evickélt az ösvényre, megint nagy csengetésbe fogott. De ez most nem a köszönet jelzése volt. Laci szerette volna a pofonok helyét megdörzsölni, de a kezében voltak a kannák, nem tehette le őket. Tétován még Tiborra is nézett, hátha ő is akar valami leszámolást; de mint ahogy gyanította is, Tibornak nem voltak ilyen szándékai. Lassú, megfontolt léptekkel elindult hát a kannákkal Kati után; de egyáltalán nem igyekezett csökkenteni a távolságot. Tibor még állt egy darabig egy helyben, földbegyökeredzett lábakkal, míg arra nem jött egy asszony; az elől lépett ki aztán a fűre, s ha már egyszer megmozdult, lassan ő is visszafelé indult. ★ Közben Gitta, aki úgy találta, hogy műve még nincs tökéletesen befejezve, Lajos bácsival együtt elkezdte visz- szahordani a házba az elmosogatott edényt és evőeszközöket. — Megint a tanácsodat kérem, Lajos... — Kérjed, Gittám. — Láttad, beszélgettem ezzel a Marival... aztán Gusztival meg Barnával is... — Nem figyeltem, tudod, a szakácskodással voltam elfoglalva... dehát mindegy. — Szóval ez a lényeg, hogy a Tibor szülei a házasságot egy öröklakással akarják kezdeni... hogy adjuk össze... dehát ez a két apa engem nem sok jóval bíztat... érted? — Értem én Gittám — mondta Lajos, aki máris jobban értette, mint Gitta remélte volna. — Nézd, az a legjobb, ha én most rögtön megmondom neked kerek perec... A három évvel ezelőtt lezajlott Helsinki tanácskozás komoly, türelmes, a felek érdekeit figyelembe vevő, a realitásokat tükröző, nagyszabású politikai munka befejezése volt, amely kedvező feltételeket teremtett egyebek mellett a gazdasági együttműködéshez. Azóta az európai országok gazdasági kapcsolatai a világátlagot meghaladó ütemben fejlődtek. Ezt bizonyítja, hogy jelenleg a KGST és a Közös Piac tagállamai között az áruforgalom nagyobb, mint mondjuk az EGK és az Egyesült Államok között. Az összeurópai együttműködés keretében jelenleg olyan jelentős tervek valósulnak meg, mint a II. transzeurópai gázvezeték, az Irán—nyugat-európai gázvezeték, a Kámai Autógyár, a Sztarooszkolszki Fémkombinát, tovább bővül a lengyel réz- és szénlelőhelyek kiaknázása, befejezéséhez közeledik az Adria Olajvezeték stb. Fejlődött a kelet—nyugati ipari kooperáció is: az egyezmények száma ma már meghaladja az 1200-at. Intenzívebbé vált a tudományos-technikai együttműködés, amelynek bizonyítéka például az űrben végzett közös szovjet—amerikai, szovjet-francia kutatómunka. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a helsinki záróokmány aláírása után jelentős mértékben aktivizálódtak azok az erők, amelyek minden áron el akarják temetni az enyhülést, vagy legalábbis olyan engedményekre szeretnék kényszeríteni a szocialista országokat, amelyeknek semmi közük nincs a két társadalmi rendszer államai közötti kapcsolatok normalizálásához. Ellenkezőleg! A szocialista országok ellen irányuló katonai, politikai és ideológiai nyomás eszközeként kívánják felhasználni azokat. Ráadásul a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést akadályozó diszkriminációs rendszert is szeretnék fenntartani — mindenekelőtt az Egyesült — Persze, Lajoskám, persze... — Nekem pénzem nincsen. Semmi. De ezt úgy értsd, hogy semmi, hogy teljességgel semmi. A csónakház, a javítások, lakk meg minden... ez az én keresetemhez viszonyítva éppen elég... De azt is tudod, hogy nekem más örökösöm nincsen... Ha meghalok, minden a te lányodé lesz, Katié... de addig is használhatják... Amikor csak akarnak, a fiatalok ide mindig kijöhetnek... csak az evezőt, azt nem adom ki a kezemből... egyébként mindent... Ezt, ha akarod, akár most rögtön meg is mondhatod nekik. De ha akarod, én mondom meg... Gitta, miközben a helyükre rakta az edényeket, azon gondolkozott, hogy vajon ezt a választ várta-e, vagy valami ilyesmit, vagy éppen teljesen mást. De mindegy, ha egyszer Lajos ezt mondta, ez olyan, mint a szentírás. Töp- rengenivalója neki éppen csak annyi maradt, hogy most akkor hát mit is akarjon: megmondja, vagy megmondassa ? Visszafelé jövet az az ötlete támadt, hogy legelőször is Marival közli ezt a végül is egyáltalán nem lebecsülendő tényt. A mosogatást már úgyis befejezték; Mari még valamit törülgetett... Leült mellé az áldozati körbe. — Mit szólsz itt ehhez az egészhez, drágám? — Nekem nagyon tetszik. — Mit gondolsz, miért éppen itt rendezzük ezt a mai kis családi összejövetelt? — Hát... itt mindenki nagyon jól érzi magát... a te férjed meg az én férjem például nem tudják abbahagyni a tollaslabdázást... Legalább Államok és a Közös Piac köreiben. Ügy látszik, vannak, akik Nyugaton szívesen elfelejtenék a nemrég kapott történelmi leckét. A szocialista országokra már több alkalommal nehezedett különböző nyomás, ám a kiábránduláson kívül ez semmilyen eredménnyel nem járt. A Szovjetunió például tudományos, ipari és katonai területeken egyaránt gyorsan fejlődött az embargó éveiben, de a többi szocialista ország szakadatlan fejlődése is szemléletesen bizonyította, hogy az ellenük viselt gazdasági háború reménytelen vállalkozás. A szocialista országok természetesen az együttműködés hívei. A kontinensen nagy érdeklődést váltottak ki például a Szovjetunió javaslatai az energetika, a közlekedés és a környezet- védelem területén folyó együttműködés összeurópai tanácskozásainak összehívására. Egyre világosabbá válik ugyanis, hogy e problémák minden országban léteznek és megoldásuk kollektív erőfeszítésekkel lehetséges. A KELET—NYUGATI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK bővülése — mint látjuk — hosszantartó, objektív tendencia, amelyen belül természetesen lehetnek visszaesések, ám ez mit sem változtat e kapcsolatok elkerülhetetlen jellegén. A hosszútávú együttműködés területén az érdekek egybeesnek a tudományos-technikai haladás objektív folyamatával. Egyszersmind az egyenjogúságon, a kölcsönös előnyökön és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvein nyugvó kapcsolatok bővülése a feszültség enyhülésének jelentős tényezője. A más társadalmi rendszerű államokkal aktív, kölcsönösen előnyös együttműködésre törekvő szocialista országok tehát méltóképp járulnak hozzá e fontos történelmi folyamat megvalósulásához. Nyikolaj Smelev (APN — KS) kopik a pocakjuk... A gyerekek meg... te, hol is vannak a gyerekek? — Nem mindegy? Ök tudják. — De mindegy — mondta Mari — szóval nagyon jó ötlet volt... gondolom, ez is a te érdemed. — Értem... — legyintett Gitta. — Csak azt akarom mondani, hogy ez is, az egész, úgy ahogy van, a fiataloké. Része a hozománynak. Na, mit szólsz? — Szóhoz sem tudok jutni. Ezt Mari komolyan mondta, de közben eléggé bizalmatlanul sandított Gittára. Vajon nem akarja-e a csónakház fejében csökkenteni az öröklakásra befizetendő részüket? Mari meglátta Katit, aki egyedül lépett be a kapun. — Gyere már Katikám! — mondta — Hova tetted a fiamat? Ki is tárta feléje a kezet, nyájas anyósi kedvességgel. Kati odament hozzájuk és leült, de nem melléjük, a deszka ülőhelyre, hanem fel, a fűasztalra, még mindig piros volt, felsóhajtott, nem szólt. Gitta rögtön látta, hogy ez nem játék, valami van a lányával. Valami, egyelőre az o számára is megfejthetetlen. Talán éppen ez a megfej the- tetlenség ingerelte annyira, hogy idegesen rászólt: — Mért nem válaszolsz, ha kérdeznek?! Gitta felemelte a fejét, rábámult. Szemben, a kapun éppen jött be a két fiú, nem együtt, csak egymás után. Kati hosszan kinyújtott kézzel rájuk mutatott. (Folytatjuk) Megiiiusftott szökési kísérlet Szombaton reggel, néhány perccel 7 óra előtt a soproni közúti határátkelőhelyen két NDK-beli állampolgár: Reus- ner Axel Eberhadt és felesége Ausztriába próbált szökni Magyarországon lopott gépkocsival, amelyre NSZK- rendszámot tettek. A szolgálatot teljesítő határőrök felszólításának nem tettek eleget, ezért azok kénytelenek voltak fegyverüket használni, hogy a szökést megakadályozzák. Reusnel Axel Eberhardt, valamint egy osztrák állampolgár — akit szökés közben a gépkocsival elütöttek — megsérült. A szökési kísérlet tetteseit őrizetbe vették. A vietnami álláspont az, amit a szovjet—vietnami baráti társaság megalakulásának 20. évfordulóján Hoang Min-diam kifejtett: a VSZK a Kambodzsával és Kínával fennálló ellentétek tárgyalásos megoldására törekszik. © Az etióp hadsereg erit- reai sikerei azt jel- zik-e, hogy visszavonulóban lenne itt az arab reakció és az imperializmus? A héten az etióp fegyveres erők folytatták előrenyomulásukat eritreában. Elfoglalták az eritreai tartományi központtól, Asmarától 40 kilométerre fekvő várost, De- kemharét. Ezután a szakadá- rok nem tudják zavarni a Tigre-tartományban levő Makalle és az eritreai székhely forgalmát. Ugyancsak felszabadították a kormánycsapatok a másfél éve a sza- kadárok kezén volt Barentu erődöt. A döntő támogatást Szaud- Arábiából kapták azok, akik a haladó etióp kormány elleni támadásra használták fel az eritreai problémát. A rijadi uralkodó pedig amerikai szövetségeseinek szándékai szerint járt el, ugyanakkor pedig megjátszotta az „arab és mohamedán szolidaritás” bajnokának szerepét. Az eritreai partizánok természetesen tényleg arabok és mohamedánok, ráadásul vannak soraikban haladó gondolkodású, szocialista képzést kapott férfiak is. A békés végkifejlet aligha lehet az imperialisták és reakciós arab szövetségeseik ínyére. Nincs kizárva, hogy eritreai első jelentős veszteségük után — emelni fogják a tétet. Pálfy József A békeharang _ mementéja jj □ irosima neve ma már jelkép — szűnni nem akaró figyelmeztetés az emberiség számára. 1945. augusztus 6-án reggel 8 óra 15 perckor ebben a japán városban robbant fel az első atombomba, amelynek pusztítása mindennél meggyőzőbben és megrá- zóbban bizonyította, milyen szörnyűséges fegyver került a Föld lakói birtokába. Amerikai bevetői mégsem elégedtek meg a csodafegyver egyszeri „bizonyításával”: hihetetlen cinizmussal és felelőtlenséggel néhány nap múlva egy másik japán várost, Nagaszakit is hasonló sorsra juttatták. Ez az őrült „játék” Hirosimában 140, Nagaszakiban pedig 70 ezer emberéletet követelt, s körülbelül 300—400 ezerre tehető a sebesültek száma. Hirosima és Nagaszaki tragédiája azonban mintha mégsem szolgált volna elegendő tanulsággal a világ reakciós, militarista, újabb és újabb „csodafegyverekkel” játszadozó erői számára. Ma, amikor a két japán város ártatlan áldozatainak emléke előtt tisztelgünk, egyszersmind ismételten meg kell sokszoroznunk erőfeszítéseinket a fegyverkezési hajsza megszállottjai ellen. Gondoljuk csak meg: a világon jelenleg felhalmozott nukleáris fegyverek hatóereje több milliószorosa a 33 éve Hirosimára ledobott atombombáénak. Az emberiség létét fenyegető veszély tehát nem múlt el, ellenkezőleg, napjainkban minden korábbinál jobban fenyegető. Az Egyesült Államok vezetőipéldául mintha nem is vennének tudomást az emberiség létérdekeiről: meglévő hatalmas arzenáljukat most újabbakkal — neutronbombák, cirkáló rakéták szá- zaival-ezreivel — kívánják „gazdagítani”, s attól sem riadnak vissza, hogy ezekkel a veszedelmes fegyverekkel ismét megpróbálják zsarolni, terrorizálni a világ haladó erőit. Tény ugyanis, hogy akkor, 1945. augusztus 6-án a japán fasiszta hódítók már elbuktak, s az atombomba a második világháborúban legnagyobb áldozatot vállalt szovjet népnek és a szocializmus eszméivel barátkozó országoknak szólt... I T la reggel Hirosimában I , i | ismét megszólalt a UU békeharang, s minden bizonnyal Nagaszakiban is sokan állnak némán, meg-megborzongva a béke- szobor előtt. A 15 méter magas szoborember jobb keze a tragédiára — az atombomba gomba formájú felhőjére — emlékeztetve az égboltra mutat, vízszintesen kinyújtott balkeze pedig békére inti az emberiséget. <K.)
