Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

1978. augusztus 6. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Jobb takarmányozás: több élelmiszer következhet be. Nem fogadható el az a szemlélet sem, amit egyes üzemekben már most is lehet hallani, hogy „már van ele­gendő tömegtakarmány”, tehát nincs to­vábbi feladat. A termés betakarításának szervezése az üzemi vezetés elsődleges fel­adata. Sehol nem engedhető meg, hogy ter­més bármilyen okból megsemmisüljön. Sürgős feladat valamennyi üzemben, hogy áttekintsék a határban meglévő, tö­megtakarmányozásra alkalmas termékeket és készítsenek konkrét feladattervet azok gyors betakarítására. Azokon a helyeken, ahol nagyüzemi gépekkel nem lehet a ka­szálást elvégezni, a helyi tanács bevonásá­val gondoskodjanak arról, hogy a kisterme­lők betakarítsák a termést. Ezt a feladatot a termőföld-hasznosítás ellenőrzésére hiva­tott földhivatali szervek figyelemmel kísé­rik, ellenőrzik. Időszerű feladat a meglévő takarmá­nyok beltartalmi értékének laboratóriumi vizsgálata. Mindezt azért kell sürgősen el­végezni, hogy az esetleges fehérjekiegészí­téshez szükséges karbamid, vagy a szén­hidrát pótláshoz a melasz beszerzéséről időben tudjanak gondoskodni. Ahol tö- megtakarmány-hiány van, célszerű a je­lenlegi nedves talajállapotot tarlóvetések céljára fokozottabban kihasználni. A tar­lóvetéshez felhasználható takarmánynövé­nyek vetőmagvai a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalatnál korlátlanul beszerez­hetők. A tarlóvetések tervezésénél külön figyelmet érdemes fordítani a késő őszi, té­li és kora tavaszi juhlegelök biztosítására. Ezzel olcsóbbá, gazdaságosabbá és szaksze­rűbbé tehető a nagyüzemeinkben igen je­lentős juhágazat. Valamennyi nagyüzem­ben figyelmet kell fordítani a takarmányo­zásra alkalmas melléktermékek betakarí­tására, szakszerű tárolására. □ takarmánybiztosítás feladatainak ki­alakításánál csak a nagyüzemekről tettem említést, bár közismert, hogy a megyében a tömegtakarmányokat fogyasz- tóejparvasmarha-állománynak mintegy fe­let a kistermelők tulajdonában van. Tettem ezt azért, mert terveink ugyan a kisterme­lői állattenyésztés fejlődésével is számol­nak, viszont az ehhez szükséges takarmányt csak a földterület nagyrészén gazdálkodó nagyüzemek tudják biztosítani. Az általam felvetett feladatok alapve­tően a nagyüzemek vezetőinek és az állat- tenyésztés irányítóinak szóló szervezési feladatok. Az ez irányú munka eredményes­sége elsődlegesen rajtuk múlik. Rajtuk mú­lik, hogy jobb takarmányozással a tervek­ben megszabott hús- és tejmennyiséget mindenütt megtermeljék. Bacsu József D él van. A távolból halk harangszót hoz a bá­gyadt szellő, annál erő­sebben hallik a közeli kom­bájnok és traktorok zúgása. A Nap épphogy átváltott a meridiánon, a melegét nem sajnálva küldi a földre éltető sugarait. A hőség szinte már elviselhetetlenné válik. Las­san — mintha a nagy meleg­től kidőlnének a sorból — a táblaszéli fasorhoz gördülnek a kombájnok és szállítójár­művek. Legbiztosabb óra a gyomor, a gépek vezetői ér­zik, hogy nemsokára megér­kezik az e.béd. A zöld Nysa negyed egykor áll meg a kislétai határban, az akácok árnyékában. Már mindenki leállította a motort, mire Dávida Pálné megkez­di az ebéd osztását. — Mi a mai menü? — Gulyásleves és krump­listészta. A kállósemjéni ét­teremből hozzunk minden­nap. Az akácos hűvösében ül­nek az aratók, és esznek. — ízlik a leves — mondja Pekk János szemszállító — mert van benne hús, de lehet­ne még több is. — Nem bánnák ezek az emberek — szól közbe Dávi­da Pálné, — ha csak húst hoznék. Vasárnap ilyen darab rántott húst kaptak — s mu­tatja a kezével, — minden­ki szívesen ebédelt. Persze húst mindennap kapnak va­lamilyen formában. Csak a krumpli lenne több ezen a tésztán. Biztosan hiányolni fogják. S milyen igaza van, látszik, ismeri már az aratók étvá­gyát és ízlését. Nemcsak a mai tésztáról hiányolják a krumplit, hanem szívesebben megennék a rizs helyett is. — Krumplis magyarok va­gyunk mi — mondja tréfásan Oroszt János kombájnos. — Megeszünk mindent, nem vá­logatunk, hiszen az egész na­pos munkában kiéhezünk. Szükség van a kalóriára. Ebéd a tarlón Azt mondják, nem váloga­tósak. Hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja a válto­zatos menü. Egyszer bable­vest máskor lebbencslevest, harmadszor tavaszi zöldség­levest kapnak ebédre. Ugyan­ilyen változatos a második fogás is. Jobb lesz a helyze­tük, ha elkészül Máriapócson az épülő étterem, hiszen ak­kor a termelőszövetkezet megrendelheti aratóinak az ebédet: annyi tésztát tesznek majd a levesbe, amennyi kell, s talán akkor rizs helyett több krumplit kapnak, és a húsadag is nagyobb lesz. A jövő évben aratók már az új konyhán főtt ételt ehetik. A máriapócsi Rákóczi Ter­melőszövetkezetben arat há­rom hajdúnánási Claas-Do- minátor is. — Egy napja kezdtük itt a búza vágását — mondja Oláh Tibor, a Micsurin Ter­melőszövetkezet kombájnosa, aki az ezredik magyar mező- gazdaságban dolgozó Claas- Dominátort vezeti, — s már az első nap után látjuk, hogy jo dolgunk lesz itt. A téesz mindent megad, emire szük­ségünk van, jó az ellátás, és talán ami a legfontosabb, meleg, száraz az idő. A melegre tényleg nem le­het panaszkodni. Vagy talán mégis? Vanczák Imre egy fa mellett állva költi el az ebédjét. — Ülök egész nap eleget a gépen, jó egy kicsit állni a hűvösön. A kombájnban ku­tya meleg van. Enyhít vala­mit a ventillátor, de izzadunk, és felfővünk a hőségtől. Per­sze inkább legyen ilyen me­leg, mint hogy az eső essen. A krumplistészta után bő­ven fogy a ballonokból a szó­da. Naponta négy—öt tartály is kiürül. — Ebéd után jól esik meg­pihenni, nyugodtan elszívni egy cigarettát — mondják többen is. E z a pihenő sem tart öt percnél tovább. Fel­állnak, mintha nem tudnának egy helyben ülni. Valami furcsa, megmagya­rázhatatlan kényszer hajtja a kombájnosokat gépeik felé. Akkor érzik igazán jól ma­gukat, ha már a nyeregben ülnek, és jár a motor. Sípos Béla Impozáns látványt nyújt az Újpesti Gy apjúszövőgyár újfehértói új üzemcsar­nokának cérnázó gépsora. (Hammel József felvétele.) VEZETÉSI HIBÁK UTÁN TISZTA LAPPAL Rendteremtés a BEÁG kisvárdai gyárában Áprilisban szavaztak Kisvárdán, a termelési tanácskozásokon: arról döntöttek a munkások, hogy a BEAG Faipari és Akusztikai Elemek gyáregysé­gében ki legyen a kiváló dolgozó. Majd az üzemi demokrácia írott és Íratlan szabályait felrúgva két dolgozónak a gyáregység vezetői megtagadták az el­ismerés kiadását. Az indoklás tulajdonképpen reális volt, ám az eljárás teljesen szabálytalan. Az egyik üzemrészben a tavaszi béremelések idején a művezető nem volt hajlandó (!) megszakítani szabadságát, amelyet otthon töltött, hogy döntsön az irányítása alá tar­tozó húsz ember órabéreme­léséről. Erre hárman — ma­guknak egy-egy forint eme­lést javasolva — megtették a javaslatot úgy, hogy többek­nek csak tíz-húsz filléres óra­béremelés jutott. Termelés helyett torzsalkodás A múlt évben a gyáregység akkori igazgatója és több ve­zető beosztásban lévő dolgo­zója belekeveredett egy lo­pási ügybe, melyet azóta jog­erős bírói ítélet zárt le, el­marasztalva a vétkeseket. Mindez így, együtt azt mutatja, hogy igencsak meg­romlott a vezetés a gyáregy­ségben. Egészen ez év július 1-ig igazgató nélkül dolgoz­tak, majd amikor tavasszal megbetegedett a főmérnök, kinevezett helyettes nélkül folytatták egy darabig a ter­melést. Csoportok, klikkek alakultak ki, ahol már nem a termelés céljai voltak az el­sődlegesek, hanem az, hogy ki milyen kapcsolatban áll a másik emberrel. — A mi hibánk is, hogy nem rendeztük időben a gyáregység dolgait — vallja Kovács György, a BEAG mű­szaki igazgatója. Az új igazgató, Tóth Sán­dor Budapestről érkezett, te­lepedett le Kisvárdán. Most tőle várják, hogy a gyáregy­ség lársadalmi szerveivel karöltve hozzákezdjen a rendcsináláshoz, eleget te­gyen a termelési feladatok­nak. — Nem kemény kéz kell ide, hanem logika és szak- szerűség — állítja. — Ám ha a íogika úgy kívánja, ne fél­jünk népszerűtlen döntést hozni, de számoljunk annak a következményeivel is. Ha csak érintőlegesen is, de erről esett szó a városi pártbizottság júliusi ülésén, ahol a munka- és üzemszer­vezésről hozott határozat végrehajtását vizsgálták a város üzemeiben. A hibák visszaütnek A korábbi időkben elköve­tett hibák most éreztetik a hatásukat. A BEAG előtt igen nagy feladatok állnak, elnyerték a moszkvai olimpia hivatalos szállítója megbíza­tást. Kisvárdáról többek kö­zött 1200 kommentátorasz­talt kell szállítani, ezenkívül még több berendezés faipari részét ők készítik el. A gyár­tásra való felkészülés viszont nem volt megfelelő. — A vezetési hibák követ­kezménye: nem tettek szinte semmit azért, hogy a műsza­ki színvonalat növeljék — ál­lapítja meg a műszaki igaz­gató. Mindazt az intézkedést, amit helyben kellett volna megtenni — inkább elodázták. Elég csak arra utalni, hogy a múlt év végén megszüntették a bútorgyártást, s most kel­lett intézkedni, hogy a majd­nem kész garnitúrákat befe­jezzék, eladják, ne raktáron tartsák a félkész bútorokat. Kiderült, hogy a raktározás­ra szolgáló terület ugyanany- nyit tesz ki, mint ahol a ter­melést folytatják. Ezen is változtatni szükséges. A korábban kialakult helyzetnek egyik tényezője, hogy a szakszervezeten belül is változás zajlott le, új szak- szervezeti bizottságot válasz­tottak. A pártalapszervezet sem állt feladata magasla­tán, amikor intézkedni, a párt vezető, szerepét érvé­nyesíteni kellett volna. Mind­ez kihatott arra, hogy a mun­kások között nagyfokú bi­zonytalanság alakult ki a jö­vőt illetően, hogy egyes rész­legeknél akadozott a terme­lés, magas volt a selejt ará­nya. Pedig a jövőt illetően abból kell kiindulni, hogy a gyáregység termelésére szük­ség van, a következő években még nagyobb feladatoknak kell eleget tenniük. Biztató tervek Az olimpiai termékeket már említettük, ahol nem le­het késedelem, rossz minősé­gű munka. A vállalat számí­tásai szerint a faipari termé­keknek mintegy két-három- szorosára lesz szükség a nyolcvanas évek elejére. Mel­lette az akusztikai berendezé­sek termelését is szeretnék meghonosítani Kisvárdán a jelenleg folyó képkeretgyár­tás helyett, amit a következő években felszámolnak. Most szeptembertől indul az egyik típusú hangszóró szerelése, többezres tételben. Később újabb típusok szerelése kerül Kisvárdára — mintegy száz embernek ez fog munkát ad­ni — amihez az alkatrészeket Budapesten és Nyíregyházán készítik. De az alkatrészgyár­tás egy része is lekerül a gyáregységbe — konkrét te­lepítési tervek alapján. Az előbbiek megkívánják, hogy legyen elég szakember, kellően szervezett vezetés. Mindez a helyieken múlik el­sősorban. Rátermett középve­zetői gárdát szükséges kiala­kítani, olyan embereket ta­lálni, akik betanítják az új dolgozókat. A döntések elő­készítése idején az emberek megnyerése, a célok ismerte­tése a feladat. A végrehajtás során viszont fegyelemre, jól végzett munkára van szükség. Mérce a munka Meglehet, hogy a mai fe­gyelmezés nem tetszik a BE­AG kisvárdai gyáregységében azoknak, akik lógni szeret­nek. Ám biztos, hogy a be­csületes dolgozók egyetérté­sével találkozik, akik a vég­zett munka alapján, s nem a különböző csoportok, isme­retségi körök szerint ítélik meg társaikat. A vállalatve­zetés, a gyár irányítása tisz­ta lappal indítja a második fél évet. Nem a múltban szer­zett érdemek, vagy elkövetett hibák, hanem a jelen teljesít­ményei alapján kívánja meg­ítélni az embereket. Lányi Botond A z 1978. évi rendkívül szeszélyes idő­járás a közvélemény által is ag­gódva figyelt próbatétel elé állítot­ta a mezőgazdaság dolgozóit és vezetőit. Nem lesz könnyű az ágazatnak a megyei pártbizottság által meghatározott, az üzemi kollektívák által elfogadott és megterve­zett 3,5—4 százalékos termelésnövelést pro­dukálni. Ilyen viszonyok között minden ed­diginél nagyobb szerepet kap az állatte­nyésztés. Az elmúlt évben az állattenyésztésben bekövetkezett ugrásszerű fejlődésnek alap­vetően egyik oka volt a jobb takarmányo­zás. Ebből az is következik, hogy amennyi­ben tovább kívánjuk az eredményeket nö­velni, javítani kell a takarmányozást. A megyénkben jelenleg mintegy 220 ezer vegyes számosállat található. Sajátos adottságaink következtében az ossz állat- állománynak mintegy 70 százaléka a tö­megtakarmányt fogyasztó kérődző állat. Az állattenyésztés eredményeit tehát döntően a tömegtakarmány-termesztés színvonala, minőségi tartósítása, szakszerű felhasználá­sa határozza meg. Tapasztalataink szerint termelőüzeme­ink a tél és tavasz folyamán nagy gondot fordítottak a nagyobb mennyiségű tömeg- takarmány-termesztésének előkészítésére. Már az elmúlt évben 48 termelőszövetkezet -igen jelentős saját erő és állami támogatás felhasználásával, mintegy 5500 hektár terü­leten végzett gyeptelepítést és felújítást. A télen 97 termelőszövetkezet és 4 állami gazdaság több mint 13 ezer tonna műtrá­gyát szórt ki a rét- és legetőterületekre. Mindezek együttesen eredményezték azt, hogy fűtermő területeink a megye egész te­rületén nagy termést adtak. A megtermelt takarmányok betakarítása viszont igen ne­hézkes és problémás volt. Üzemeink jelen­tős része még nincs kellően felkészülve a nagy mennyiségű takarmány gyors beta­karítására. A kalászosok aratása sok he­lyen elhúzódott, a renden lévő termés több esetben megázott, elmaradt az összegyűj­tött takarmány behordása, kazlazása. összességében a nagy termés ellenére az üzemek többségének tömegtakarmány- ellátottsága — különösen minőségileg — ez ideig kedvezőtlenebb az előző évinél. Ha így marad, ennek egyenes következmé­nye lehet az állattenyésztés hozamainak stagnálása, sőt egyes helyeken visszaesése. Kétségbeesésre még nincs ok. Még jelen­leg is vannak betakarítatlan fűtermések, a megye egész területén jó kilátások van­nak a sarjútermésre, az évelő pillangósok további növedékére. Nagy tömeg várható a takarmányozásra alkalmas melléktermé­kekből is (kukoricaszár, répafej). Ilyen helyzetben bármely üzemben a takarmányhiány csak vezetői mulasztásból

Next

/
Thumbnails
Contents