Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. augusztus 6. I.akótelep-avató ünnep előtt a nyíregyházi Jósavárosban: készül az Ungvár sétány asz­faltszőnyege. (Gaál B. felv.) Csillagképek aranyba vésve Antik órák javításától az ékszerkészítésig Fiatalasszony nyit be az üzletbe. Alig zárja be maga mögött az ajtót, már mond­ja is: — Jaj . . . tessenek már va­lamit csinálni velem. Meg­csípett egy darázs és úgy megdagadt az ujjam, hogy nem tudom lehúzni a kari­kagyűrűt. Levenni valóban nem le­het, hiszen a bőr is vele jönne, el kell vágni a gyű­rűt. Persze, sajnálja is a tu­lajdonosa, de mit lehet ten­ni? — Hat éve már, hogy megkezdtük itt, Nyíregyhá­zán az ékszerek javítását — mondja Vinnai József, a Vasszerkezeti Gépipari Szol­gáltató Vállalat központi óra- és ékszerjavító üzemé­nek, vezetője. — Eleinte csak két-háromszáz volt havonta, most már egy év alatt húsz­ezren is hoznak javításra fülbevalót, gyűrűt, karkötőt, nyakláncot és egyéb arany­tárgyat. Kerekített karikák Ahány ékszer, annyi kí­vánság. Az egyik karikagyű­rűt nagyobbra, a másikat kisebbre kell venni. A vé­konyabb gyűrűk sokszor egy erősebb kézfogástól is elde­formálódnak. „Egyengeté- sük” nem probléma. Akár meg is várhatják a kerekí­tést. — A legtöbb probléma a fülbevalókkal van. Szinte na­ponta jönnek a szülők a gye­rekekkel. „Csinálják már meg úgy, hogy ne akadjon ki mindig. Ügy félek, hogy egyszer el­hagyja ...” — Évente mintegy húsz kilónyi aranyékszert javíT tunk, s a javításokhoz fél ki­ló anyagot használunk fel. Természetesen tizennégy ka­rátos aranyat, amelyet le­mez, vagy huzal alakjában kapunk az Állami Pénzver­déből. Régiből újat Az aranyékszerek divatja egy másik szolgáltatás beve­zetésére, a vésésre is inspi­rálta a vállalatot. S a kíván­ság itt is eléggé változatos, néha szinte kivihetetlen. Például: aranyból mono­gram a pecsétgyűrű kövére, vagy versidézet a karikagyű­rűre ... Leggyakoribbak a pecsét­gyűrűre kerülő monogramok. Feliratok, dátumok a serle­gekre, zenélő, vagy egyéb ékszeres dobozokra, ballagá­si, esküvői, születésnapi ajándékokra, ezüst- és arany­lakodalmas évfordulókra. Aztán a 25 éves törzsgárda- tagságra készült gyűrűk pe­csétjére a babér, vagy a búzakalász koszorú. — Vannak persze speciális kívánságok is, amelyeket — ha lehet — szívesen válla­lunk. Az egyik már divatos­sá váló kérés: a karikagyű­rű belső falára bevésni a keresztneveket és a nász napját. Vagy csillagképek a medálon. A Szűz képe pél­dául a meztelen nő, kezében tükörrel. Vagy az Ikrek csil­lagképének jegye két meztelen gyermek; egy fiú és egy lány, háttal egymásnak. Kedves, maradandó emlék mind a kettő ... S a legújabb tervről, az ékszercsinálásról is szól az üzemvezető: — Már régen tervezzük, de a negyedik negyedévben minden valószínűség szerint meg is kapjuk az engedélyt. Az ékszer természetesen ho­zott aranyból készül. Nem kell már tört aranyként el­adni a megkopott, megron­gálódott, vagy párjavesztett ékszereket, mert a kiválasz­tott mintára újat készítünk belőle. Sőt hitelesítési pró­bát is üttetünk az új ék­szerbe. Stiftes és kvarc A hajdani órajavító he­lyén, a Kossuth téren ma virágbolt van. Nyíregyházán összesen négy üzletük van már, de Mátészalkáról, Kis- várdáról és Tiszalökről sem kell már órajavításért a me­gyeszékhelyre utazni, sőt Nagyecseden is működik egy felvevőhely. Az ékszerkészí­tés és -javítás központja ugyan Nyíregyházán, a Széchenyi utca 3. szám alatt marad, de a javítást kiter­jesztik Mátészalkára is eb­ben az évben. S bár az üzletekbe olykor­olykor beviszik még javítás­ra a század elején készült Stiftes járatú zsebórákat is, de ott van már a legújabb, a kvarcóra is. S amit hu­szonöt évvel ezelőtt négyen is meggyőztek, azt már — a tanulókkal együtt — közel hetvenen végzik... Tóth Árpád Póruljárt aratási „ügyeskedők" Kilopták a kombájnból az árpát Napjainkban a mezőgazdasági üzemek legmegbecsültebb és leg­jobban fizetett dolgozói a kom- bájnosok. Meg is érdemlik a megbecsülést, mert nehéz és nagyon fontos munkát kell vé­gezniük ezen a nyáron is a jó gabonatermés szemveszteség nél­küli betakarításáért. A sok derék, becsületes kom- bájnos között persze akadnak „ügyeskedők” is, akik a munká­val megszerezhető — nem lebe­csülendő összegű — keresetet il­legális módon igyekeznek megnö­velni. Lényegében ez történt a Nyírlugosi Állami Gazdaságban is. 1978. július 14-én a gazdaság kombájnosai őszi árpát arattak. Az egyik gép elromlott és ezért a vezetője. Lesku István beállt a gépműhely mosójára, de előtte „elfelejtette” kiüríteni a tartály­ból az addig csépelt árpát. Mivel a gazdaságban nem vették elég komolyan az ellenőrzést, így a jelentős mennyiségű takarmány 4 papig a kombájn tartályában la­pult. A kombájnos július 17-én este a nyírmihálydi italboltban találko­zott sógorával, Petrohai Ferenc kőműves kisiparossal, akinek sö­rözés közben elmondta, hogy a kombájnjában maradt kb. 13 zsák árpa és azt neki adná, mivel úgy is sokat segített az építkezésnél. A kapzsi kisiparos rögtön vál­lalkozott az üzletre, bár tudta, hogy az árpát a gazdaság gép­udvaráról kell kihozni a kom­bájn tartályából. Petrohai nyom­ban felkereste Mikulcza Péter nyírmihálydi lakost, és megkérte, hogy apja lovas fogatával menjen velük Nyírlugosra. Mikulcza anélkül vállalkozott az „éjszakai” fuvarra, hogy előbb tisztázta vol­na, mit és honnan kell szállítani. Ezután a társaság fogattal elment Petrohai lakására, ahol feltettek a szekérre 13 üres zsákot és egy műanyag vödröt, majd elindultak Nyírlugosra. A fuvarosnak ekkor már kéte­lye támadt, hogy valamilyen gyanús üzletbe keveredett, ennek ellenére nem tisztázta küldetésük célját. Amikor mellékúton az ál­lami gazdaság gépudvarát meg­közelítették, és a szekeret az erdő szélén leállították, a „sógorok” a szekéren lévő zsákokkal és vö­dörrel a géptelepre indultak. Zsá­kokba rakták az árpát és vállon hordták az erdő szélén várakozó szekérre, majd éjféltájban elin­dultak nyírmihálydi lakásukra. A kombájnos a „zsákmány” si­keres átadása után szintén haza­indult nyírlugosi otthonába és lefeküdt. Nyilván arról álmodott, hogy sógorától karácsonyra mi­csoda „felséges” kóstolót fog kapni, a lopott árpán hízott ser­tésekből. Alma azonban rosszul végződött, mert hajnali 1 óra táj­ban rendőrök ébresztették és szá­mot kellett adnia az esti „kiruc­canásról”. Társait ugyanis útköz­ben a rendőrök „lefülelték” és az elszámoltatás során a lopást nem tudták letagadni. A nyírbátori városi-járási ügyészség 1978. július 19-én tet­testársi minőségben elkövetett lopás bűntette miatt bíróság elé állította a tetteseket. A rendőrség a 654 kg árpát bűnjelként lefog­lalta és azt visszaadta az állami gazdaságnak, így a 2154 forint kár megtérült. A járásbíróság bűnösnek mond­ta ki a vádlottakat lopás bűntet­tében, mint társtetteseket, illetve a fuvarost, mint bűnsegédet, ezért a kombájnost 4 hónapi sza­badságvesztésre, a kisiparost 4 hónapi szabadságvesztésre és 4000 forint pénzmellékbüntetésre, a fuvarost 3000 forint pénzfőbünte­tésre ítélte, a Petrohai Ferenc tu­lajdonát képező és a lopáshoz használt 13 zsákot elkobozta. Kö­telezte a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költsé­gek megfizetésére. A Leskura és Petrohára kisza­bott szabadságvesztés büntetés végrehajtását a járásbíróság 3 évi próbaidőre felfüggesztette, tekin­tettel büntetlen előéletükre, nős, családos állapotukra. A kihirde­tett ítéletet az ügyész és Mikul­cza Péter fuvaros tudomásul vette, míg az I—II. rendbeli vád­lottak enyhítésért jelentettek be fellebbezést. Dr. Pálfy Ferenc ügyész Többet „fizettetett“ az ellenőrrel... Mennyibe kerül a sült és a főtt kolbász, a hur­ka, a sült hal a strandon? Lehet-e folyamatosan venni üdítő italt, hideg sört, tejterméket, péksüte­ményt? Mit kínálnak a sóstói strandon nyitvatartó kereskedelmi és vendéglátóipari egységek? Ezt vizsgálták a Nyíregyházi Városi Tanács termelés­ellátásfelügyeleti osztálya és a hozzájuk tartozó pi­ac- és vásárgazdálkodási iroda kereskedelmi és tár­sadalmi ellenőrei augusztus 3-án délután a sóstói strandon. A Strand bejáratánál lévő étteremben háromnegyed kettőkor ötféle ételt — köz­tük az olcsóbb bográcsgulyást — és hat különböző üdítő italt, valamint sört tudtak ad­ni a fogyasztóknak. A bősé­ges rántott szeletről látszik: nem spórolták ki a vendégek adagjából a hús egy részét. Az öltözők utáni pavilon­sornál hurkát-kolbószt árusít az állatforgalmi és húsipari vállalat boltja. A tetszetős külsejű, modern strandon hosszú sor kígyózik az eláru­sítóhoz. A próbavásárlásnál májas és véres hurkát, kol­bászt és kenyeret „kér” az ellenőr. Savanyúság, mustár nincs. Az ellenőr felmutatja az igazolványt, a kiadott árut visszamérik. Az eladó i 41,60 forintot fizettetett. Gyors számolás, majd még egyszer utánaszámolnak, nem stim­mel. A valódi ár 34,20 lenne... Egyetlen vásárlásnál 7,40 a „többlet”. A kenyér kivételé­vel mind a három árunál fel­felé kerekített az eladó... Ez a próbavásárlás a szabálysérté­si csoportnál zárul. A ZÖLDÉRT Vállalat 29- es pavilonjában sárgadinnyét, paradicsomot, barackot, al­mát, zöldpaprikát, hagymát, káposztát, karfiolt és üdítő italokat kínálnak a vásárlók­nak. A rendezett polcokon kívül a.fogyasztói árak kiírá­sáról is meggyőződhetnek az ellenőrök. A próbavásárlásnál mindössze 30 filléres eltérést találtak. Ez a darabos zöld­ségárunál a kerekítésekből jött össze. A szálloda és vendéglátó vállalat standja 12 órán át tart nyitva. A kolbászon, hurkán, sült halon kívül fél háromkor tejet, kakaót, cuk­rász- és péksüteményt, sört és üdítő italt árusítottak. A próbavásárlásnál a valós 25,10 helyett csak 23 forintot kért az elárusító... Ilyen a legritkább esetben fordul elő. A pavilon vezetője a leggya­koribb gondjukat említi: — Naponta átlagosan 30 (!) A nyírbátori szolgáltatá­sok elmaradásán segít az az 1500 négyzetméter alapterüle­tű szolgáltatóház, mely a vá­ros centrumában, a Szabad­ság téren épül fel 1980-ig. A szanálás már megtörtént, így nincs akadály a hét szolgál­tató egység, közöttük a pa­tyolat, a GELKA, a fényké­pészműterem megépítése előtt. Az üzletház felső szint­jein 72 lakás is készül. Az idegenforgalom jelentő­sen megnövekedett, Nyírbá­tor vendéglátási lehetőségei azonban nem jók. A mostani két vendéglő már az eredetileg tervezett söröskorsót „felejtenek el” visszahozni a vendégek. Az a jobbik eset, ha reggelenként a bokrokban megtaláljuk. Minden pillanatban várjuk a papírkorsót; ez, remélhető­leg enyhít a gondokon. A strand másik oldalán a Nyíregyházi ÁFÉSZ pavilon­ja előtt alig akad vevő. Nem mintha messzebb lenne, ha­nem az árjegyzéken szereplő 8 féle áruból mindössze egyet, a legdrágább főtt kolbászt le­het kapni. Pedig keresik a virslit, a debrecenit is. Az ellenőrök azt tapasztal­ták, hogy a nagy melegben bőven van üdítő ital, sört is több helyen árusítottak. A meleg ételekért hosszú sort kell állni, az egyetlen lángos- sütőről nem is szólva. A leg­több helyen gyors, pontos ki­szolgálást találtak, de előfor­dul, hogy többet fizettetnek a vásárlóval, még az ellenőrrel is... T. K. ételmennyiség kétszeresét ké­szíti. Ezen a gondon enyhít az ugyancsak 1980-ig tető alá kerülő, szintén 1500 négyzet- méternyi vendéglátó kombi­nát, melynek feladata a köz- étkeztetés és a munkásélel­mezés megoldása is lesz. Az ÁFÉSZ beruházásában mint­egy 30 millió forintért épülő kombinát a Szabadság téren kap helyet. A város — a szolgáltatás és az étkeztetés melletti —har­madik gondján, a szállodahi­ányon sajnos a közeljövőben nem tud segíteni. S. Z. Szolgáltatóház épül Nyírbátorban Vendéglátó kombinát 30 millióért Indul a félkészlakás-akció 3ó szervezéssel meggyorsul az építkezés Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium a kö­zelmúltban részletes tájékoz­tatót állított össze az üzemi dolgozók félkészlakás- akciójának szervezési és egyéb feltételéi röl. Ennek alapján információt kapnak az érdeklődők a félkészla­kás-akció lehetőségeiről, a vállalatok pedig az eddigi­nél szélesebb körben nyújt­hatnak segítséget dolgozóik lakásgondjainak megoldásá­hoz. Az említett tájékozta­tót a megyei tanács illetékes osztálya és több szaboícs- szatmári vállalat vezetősége is megkapta. A lakásépítés legújabb módját a terv sze­rint először Záhonyban al­kalmazzák. A félkészlakás-építés olyan sajátos építési (kivitelezési) módszer, amelynek lényege az, hogy az építőipari vál­lalatok vagy építőipari szö­vetkezetek elvégzik a szer­kezetépítő munkákat és az épületet meghatározott ké­szültségi fokon átadják a befejező munkákat végző al­vállalkozóknak. Példával él­ve ez azt jelenti, hogy a SZÁÉV Záhonyban felépíti tíz munkáslakás falát, el­készíti a tetőszerkezetet is. A vízvezeték beszerelését, a vakolást, a parkettázást és az egyéb befejező munkákat a vasúti pályafenntartási fő­nökség dolgozói végzik el. Félkész lakást a jövőben például a Nyíregyházi Do­hányfermentáló Vállalat is építtethet dolgozóinak, mivel a vállalat fenntartó részle­gében kőművesek, villany- szerelők és más szakmunká­sok is dolgoznak. Az akció egyik célja az, hogy az építőipari vállalatok, szövetkezetek szabad kapa­citást nyerjenek a nagyobb építkezésekhez, ugyanakkor a lakásépítések üteme is nö­vekedjék. Az akcióba az üze­mi dolgozók, vagyis az épít­tetők is bekapcsolódhatnak munkájukkal. Erre elsősor­ban a területelőkészítési és a befejező munkálatoknál nyílik lehetőség. A munká­latok minőségéért a kivite­lezők külön-külön is felelős­séget vállalnak. Az építkezések beruházó­ja lehet az OTP és a lakás- szövetkezet egyaránt. A vál­lalatok, üzemek az előírt módon anyagilag is támo­gathatják az építkezéseket. A később bevezetésre kerülő félkészlakás-akció részle­teiről a szociális ügyekkel foglalkozó alkalmazottak és a szakszervezeti vezetők tudnak felvilágosítást adni. OXIGÉNGYÁR. Dunaföldváron, a dissous-gázgyár szom­szédságában, 140 millió forintos beruházással, felépült az oxigéngyár. Az új üzemben évente 4 millió köbméter oxi­géngázt állítanak elő, 99,5 százalékos tisztaságban, az ipar és az egészségügy számára. (MTI foto, Gottvald Károly felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents