Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-05 / 183. szám

1978. augusztus 5.

KELET-MAGYARORSZAG

3

II nevelők

alkotó

pihenése

A pedagógusokat irigyelni szokták. Nem másért, a nyárért. Pedig nagy szükségük van rá. Ha megkérdeznénk bármelyiket, mibe fáradt bele, volna mit mondania.

A nyár a feltöltődés időszaka. A pedagógus az év folyamán mindig ad. Önmagából, érzéseiből, élményeiből. Holt anyag lenne a tantárgy a nevelő megelevenítő, anyagba életet lehelő igyekezete nélkül. S láttatni csak az tud, aki önmaga is lát, országot, világot, életeket, alkotásokat, szép élményekkel, közös családi örömökkel gazdagodik.

A pedagógusok mondják, derülnek és elmerengnek rajta, hogy az iskolát nyáron sem lehet letenni. Ahol két pedagógus összejön, ott terem az iskola is, a gyerek.

S bármit lát is, benne a gondolat: „mit tudok ebből felhasználni munkámban?” A nevelőmunka természetéből adódik ez, a felelősség tudata ez, mert a pedagógiai szituáció egyszeri, az „akkor, átt és úgy” hatása formálja a gyermeket, s nagyon körültekintően kell kiválasztani a sok közül az egyetlen módszert, formát, mellyel a legkedvezőbb hatás, legjobb eredmény érhető el.

A jó pedagógust az jellemzi, hogy képes megújítani önmagát. Gazdagodik emberileg, munkájában, s egyre többet, értékesebbet tud nyújtani a következő nemzedéknek, a százszor tanított anyagot úgy tudja közvetíteni a gyermekeknek, hogy a felfedezés élményét teremti meg. Ehhez is kell a nyár.

Pihen a kréta, a könyv. Azaz a könyv nem pihen, csak ezt hisszük. Sőt: előkerülnek az év közben fájó szívvel félretoltak, az összegyűjtött cikkek. A pi- hentetők, a „nehéz” könyvek, a tudományosak, amelyekre nem volt idő, amelyekre nem volt energia, s megkezdik munkálásukat. A következő évi gyermek- ,sereg is gazdagodik ezzel.

És olvas a tanító, a matematikus, az irodalom tanára, a biológus, barkácsol, kapál felszabadultan, lesi az eget aggódva, megláthatja gazdagodó, szépülő városainkat, merenghet rég letűnt kultúrák emlékei fölött, aranybarnára süttet- heti magát a nappal — ha az ég kegyes hozzánk. És az életnek ezer szépségével, gazdagságával telítődik az ember.

M

egtartották a nevelő- testületek záróértekezleteit, megtörtént az évi oktató-nevelő munka értékelése. S ezekben az összegezésekben már formálódtak az új tanév feladatai, hogy kisebb vagy nagyobb lépéssel, de előbbre lépjünk. Megtörtént a nyári munkák elosztása, hiszen a napközis táborok, gyermeküdülők, úttörőtáborok nyáron sem nélkülözhetik a nevelőket. Az iskolák folyosóin még csend van. Felfordított padok, egymásra fektetett táblák jelzik, hogy a festők, a mesterek dolgoznak.

De augusztus közepén már elkezdődik a felkészülés az új" tanévre, szakfelügyelők, igazgatók értekezletére kerül sor, esküt tesznek az új pedagógusok. És elkezdődik minden elölről. De addig még jó pihenést valamennyi nevelőnek.- i 2 ' -.SfiOi

K. A.

— Hát rendben van — mondtam, — de legalább azt engedje meg, hogy kifizessem a ruhája javításának és vegy- tisztításának a költségeit.

— Badarság — mondta versenytársam, — hiszen az egészről én tehetek.

— Te? — sziszegtem, s két kézzel megragadtam a zakója ujját, és teljes erőből megrántottam; a kabát ujja félig leszakadt. — És erről, erről ki tehet? — A túláradó gyűlölettől a lélegzetem is elakadt. — Megint csak te ..., te piszok!

— Én — mondta az illető konokul, s úgy fordult, hogy kényelmesebben a tövéig letéphessem a zakója ujját. — Az egészet magam provokáltam ki.

Letéptem egy pad támláját, és fejbe vágtam vele. A férfi a földre rogyott, de közben szüntelenül mosolygott.

— Hát most?! — üvöltöttem torkom szakadtából. — Most ki tehet róla?

— Én — suttogta ő. — Ha nem születtem volna erre a világra...

Sírva fakadtam. Hát mégis legyőzött ez a gazember, legyőzött! És bármennyire szomorú, de most már tudom, hogy nem én vagyok a legelső gentleman a világon. A második vagyok — ez igaz, de nem az első ...

Fordította: Gellért György

ÁZ EMBER BIZTONSÁGA A LEGFONTOSABB

A megye további dinamikus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasági munka színvonala, hogyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erőforrásokat. Csak a termelékenység növelésével, a termék- és termelésszerkezetnek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg munkásokat és vezetőket, hogyan lehetne jobban dolgozni, gazdálkodni?

II bejárók helyzete

— Ahhoz, hogy a napi nyolc órámat ledolgozzam, nekem sokkal több idő kell, mint aki Nyíregyházán lakik. Reggel fél négykor kelek ahhoz, hogy elérjem a fél ötkor induló vonatot, ugyanis az állomástól mesz- szebb lakunk. Nyíregyházán ismét gyalogolni kell a gyárig. Kettőig tart a munkaidő, de mire hazaérek Kemecsére, fél négy van.

— Hat évvel ezelőtt, amikor idejöttem dolgozni, szó volt arról, hogy az állomás és a gyár között buszjáratot indítanak. Nem csak az UNIVERSIL-be, de a gumi gyárba is igen sokan járnak vonattal, biztosan lenne rá utas. Akkor azért maradt el a busz, mert még nem épült meg a felüljáró. Most viszont elkészült, mégsincs változás.

— Mostanában előfordul, hogy rossz az anyagellátás, az egyik hónapban alig van munkánk, a másik hónapban pedig túlórázni kell. A múlt hónapban is nagyon sok volt a túlóránk. Ilyenkor megint a bejáróknak a rosszabb, mert megesik, hogy este fél nyolcig dolgozunk benn az üzemben, de csak háromnegyed kilenckor indul a vonat, addig feleslegesen várunk. Mire hazaérünk, fekhetünk le, hogy másnapra kipihenjük magunkat.

— A férjem is bejáró, de ő busszal jön NyíregyházáTARDI LÁSZLÓNÉ

ra. A buszmenetrend valamivel jobban alkalmazkodik a munkaidőkezdéshez, kevesebb a várakozási idő, viszont drágább a bérlet. Nekem például külön helyi járatú bérlet is kellene, hogy kijöjjek a gyárba.

— Ugyancsak a bejáróknak okoz gondot, ha van valamilyen rendezvény az üzemben. Én ugyan mindig részt szoktam venni a szak- szervezeti gyűléseken, termelési tanácskozásokon, mert ha a dolgozók felvetik a problémájukat, akkor többnyire segítenek rajta, de a rendezvény miatt előfordul, hogy csak a későbbi vonattal tudunk hazamenni. Pedig a bejárókra gondolni kell, mert nem biztos, hogy mindenki be tud költözni a városba.

— Most a magam bőrén tapasztaltam, hogy a bejárásnak milyen hátrányai vannak, bár általában meg lehet szokni ezt is. Ugyanis betanított dolgozó vagyok, és járhattam volna iskolába. De van egy kétéves kisfiam, azzal is baj volt, hiába a szüleimnél lakunk, s ők igyekeznek segíteni. Az iskolában viszont este fél hétig tartottak az órák, utána még két órát várhattam volna a vonatra, s ez nem ment, nem sikerült a tanulás.

— Szerintem biztosan lehet a menetrendeken úgy változtatni, hogy kevesebb legyen a várakozási idő. Már az is könnyebbség lenne annak, aki mindennap utazik.

Elmondta: Tardi László- né, a BEAG nyíregyházi gyárának munkásnője.

Lejegyezte: Lányi Botond

Százezer kiesett munkanap

A szállítókocsikról tűsorkeretekben kerül a termés a szárítókamrákba.

Ha jól válogatnak, nincs vita az átadók és átvevők közötti

(Hammel József képriportja)

Megdöbbentő és elgondolkoztató a kép, amely a múlt évi üzemi baleseti helyzetet tükrözi. Tavaly a különböző szakmákban több mint négyezer-ötszáz (!) baleset történt. Legtöbben a kereskedelemben dolgozók közül szenvedtek sérülést. Ezt követi az építőipar, a mezőgazdasági üzemek, az élelmiszeripar, a vasasok, a vasút és így tovább.

A valódi okot kell feltárni

A bekövetkezett balesetek miatt kiesett munkanapok száma a múlt esztendőben meghaladta a 100 ezret. A figyelmetlenség, az óvó rendszabályok megszegése, a védőfelszerelések mellőzése sok áldozatot szedett és nagyon sokba került. Életeket követelt. Huszonegy dolgozó halt

meg és még több volt a csonkulásos balesetet szenvedettek száma.

Javult, vagy romlott a helyzet? Egyikre is tudnánk példát említeni és a másikra is. Ha számításba vesszük, hogy tavaly több pénzt fordítottak az üzemek, a vállalatok munkavédelemre, akkor még inkább nem megnyugtató a kép. Főleg szemléletbeli hibák akadályozzák az üzemi baleseti helyzet javulását. Számos helyen nem tárják fel a balesetek valódi okát. A helyet objektív ismerete nélkül átfogó intézkedést sem tesznek (nem is tehetnek) a hasonló balesetek elkerülése érdekében. Pedig ez elsőrendű vezetői kötelesség. Megengedhetetlen, hogy az üzemi balesetek után a gazdasági vezetők sokszor „mossák a kezüket” és a felelősséget a dolgozó nyakába próbálják varrni. Ez a helyzet a balesetek 60 százalékában. És jellemző, hogy megfelelő, hatékony intézkedések nélkül zárják le a balesetek kivizsgálását több üzemünkben.

Bürokrácia nélkül

Tapasztalható könnyelműség, nemtörődömség a munkavédelmi törvényesség körül is. Nem tartják meg a biztonsági szemléket. A sérült dolgozók jogait nem megfelelően érvényesítik. A munkások, a balesetet szenvedettek panaszait bürokratikusán intézik.

Vajon elég szigorú és következetes-e ellenőrzései során az SZMT munkavédelmi osztálya? Ha igen, egyedül üdvözítő lehet-e a balesetek megelőzésében a hivatalos ellenőrzés? Az elmúlt esztendőben 332 esetben ellenőrizték az üzemi munkavédelmi helyzetet az SZMT felügyelői. Csaknem 250 ügyben intézkedtek. Még úgy is, hogy üzemrészek, gépek, berendezések működését függesztették fel. Idáig egy üzemnek,' vállalatnak sem szabadna jutnia. A gépek rendeltetés- szerű működtetése, az óvó rendszabályok megtartása szolgálja az emberek védelmét, ugyanakkor fontos feltétele a korszerű üzem- és munkaszervezésnek a termelékenység növelését is befolyásoló tényező.

Mi múlik a vezetőkön?

Elsősorban a szemlélet megváltozásától várható, hogy az üzemi baleseti helyzet javuljon. Mindaddig, amíg a munkavédelem nem válik az üzem- és munkaszervezés szerves részévé, nem így kezelik a gazdasági vezetők, döntő fordulatot alig remélhetünk. Az intenzív termelésben az ember és a gép kapcsolatában is elsődleges szerepe van a munkásnak, a berendezéseket működtető embernek. Egyáltalán nem lehet mindegy, hogy üzemi balesetek miatt hány ezer nap esik ki a termelésből, hány munkás válik hosszabb- rövidebb időre munkaképtelenné. Ezeket megelőzni, ebben intézkedni nemcsak joga, hanem kötelessége is minden gazdaságvezetőnek.

F. K.

Dohányáfvétel Nyírtasson

A Nyírtassi Állami Gazdaságban eddig mintegy 2500 mázsa aljdohányt törtek le és raktak a szárítókamrákba. A gazdaságban szerdán megjelentek a dohányipar szakemberei és az 1978-as évi Virginia dohány minősítése után megkezdték az átvételt. Az első tapasztalatok szerint az ipar elégedett az osztályozás eredményével. A gazdaság úgy adta át a termést, hogy az export „A”-minőség külön van válogatva. Képeink Nyírtasson készültek.

A sorok között halad a betakarítógép. A dohánytörő lányok ülve dolgoznak.

— Ne nyugtalankodjon, hiszen semmi bajom sem történt.

— Hogyhogy semmi? Felkarcolta a homlokát. Meg a ruháját is bepiszkította ...

Stefan Bitman:

A legjobb ember

— Semmiség — legyintett a férfi, — szóra sem érdemes ... Magam tehetek az egészről, nem kellett volna a buszmegálló mellett mennem.

Ez már több volt a soknál, egyszerűen nem tudtam elviselni.

— Maga tehet róla?! — üvöltöttem. — Hát ki ugrott le az alig megálló buszról? Én vagy maga?

Rájöttem, hogy méltó ve- télytársra akadtam, aki tetőtől talpig gentleman, mint jómagam. De nem akartam átengedni az elsőség babérját. Már hajlandó lettem volna elismerni, hogy a nagyvilágon ' csupán két, igazán jól nevelt ember van, de az elsőségét nem ismerhettem el.

LEHETNE JOBBAN ?

N

emrég találkoztam valakivel, aki a legjobb ember a világon. Százszázalékos gentleman és emberbarát, s elevenemre tapintott, mivel eddig a napig mélységes meggyőződésem volt, hogy a legtökéletesebb gentleman jómagam vagyok.

Roppantul drámai körülmények között találkoztam vele. Amikor menet közben leugrottam a buszról, olyan erővel ütköztem neki, hogy teljesen lehetetlen volt bármivel mentegetőzni, az élet rohanó tempójára, a mindennapok hajszájára hivatkozni... Még ha ki is tudtam volna nyitni a számat, akkor sem hallotta volna szavaimat, mert az összeütközéstől valahogy furcsán felrántotta a karját, váratlanul felszökött és néhány métert repült. Amikor végül sikerült meg- állnunk, én így szóltam:

— Bocsánatot kérek ... Remélem, nem sérült meg ... Rendkívül ügyetlen voltam — mentegetőztem és arra törekedtem, hogy minden szavam a lehető legszívélyeseb- ben csengjen.

— Á, szóra sem érdemes, semmiség — felelte az illető, miközben feltápászkodott a földről és lerázta a ruháját.

— Hogyhogy szóra sem érdemes?! — kiáltőttánt fél izgatottan. — Hiszen én esetleg bugris voltam ...