Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-05 / 183. szám
4 KELET-MAG YARORSZÄG 1978. augusztus 5. Atomcsend Tizenöt esztendeje, 1963. augusztus 5-én a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia külügyminiszterei országaik nevében Moszkvában ünnepélyesen aláírták a légköri, világűrbeli és a víz alatti nukleáris fegyver- kísérletek betiltásáról megkötött szerződést. Moszkvában akkor „első lépésnek” nevezték az atomcsendszerződést —, amelyet a Szovjetuniónak az általános és teljes leszerelésért vívott évtizedes küzdelme tett lehetővé — ezzel is érzékeltetve, hogy első győzelemként értékelik; olyan első lépésként, amelyet hamarosan követnie kell a következőknek. 1967-ben született meg a „békés kozmosz”-szer- ződés, amely a kozmikus térség atommentesítéséről szóló fontos okmány. Egy év múltán pedig Moszkvában, Washingtonban és Londonban számos ország képviselője aláírta a nukleáris fegyverek elterjedését akadályozó „atom- sorompó”-megállapodást. (Ez arra kötelezte az aláírókat, hogy atomfegyvert nem adnak át más államnak, az ilyen fegyverekkel nem rendelkezők pe- dik kötelezik magukat, hogy nem vesznek át és Pénteken befejezte repülését a Progressz—2 jelzésű szovjet automatikus teherszállító űrhajó. Az üzemanyag- és oxigénutánpótlást szállító Progressz—2-t 1978. július 2-án bocsátották fel, majd huszonöt napig tartó együttes repülés után augusztus 2-án táv- irányítással kapcsolták le az nem is gyártanak nukleáris fegyvereket.) A hetvenes évek elején a nemzetközi erőviszonyok változása következtében megnőtt a nagyhatalmak közötti engedményes tárgyalások lehetősége. A SALT-tanácsko- zások első menete a hadászati fegyverrendszerek első, részleges korlátozását eredményezte. A további feltételek a második és a harmadik SALT- egyezmény aláírására is adottak, annak ellenére, hogy megtorpanás tapasztalható az enyhülés nemzetközi folyamatában. Ma a világ teljes nukleáris fegyverkészletének pusztító ereje meghaladja az 50 ezer megatonnát. Ez 2,5 milliószor nagyobb, mint a Hirosimára ledobott atombombáé volt. Egy nukleáris fegyverekkel folytatott világháború az emberiség teljes pusztulásához vezetne. 1963-ban az atomcsend egyezmény egy folyamat kezdetét jelezte, amely bizonyítja : a katonai és a politikai enyhülés szoros összefüggésben van egymással. Az emberiség fennmaradása érdekében a folyamatnak nem szabad megszakadnia. L. L. űrkomplexumról, amely a Szaljut—6 űrállomásból és a Szojuz—29 űrhajóból áll. A teherszállító űrhajót távirányítással visszavezérelték a Föld légkörébe. A Progressz—2 az atmoszféra si^i-ű rétegébe hatolva, a Csendes-óceán előre meghatározott területe fölött megsemmisült. MADRID Spanyolországban 1978. augusztus 3-tól kezdve 10 százalékkal emelkedett a cukor ára. Az utóbbi időben 10—15 százalékkal drágult a kenyér és a pékáru, valamint a hal. LUANDA Angola ratifikálta a Portugáliával kötött keretmegállapodást, amely előirányozza a két ország gazdasági, műszaki, kulturális és tudományos együttműködésének fejlesztését, rendezi az állampolgársággal kapcsolatos kérdéseket és szabályozza portugál szakemberek angolai tevékenységét PEKING „Nagy változást” követel a káderek — azaz a kínai szó- használatban a vezető beosztásúak és a többi közalkalmazottak — munkájában a Zsenmin Zsipao pénteki vezércikke. A lap szerint a központi bizottság vidéken elvégzett vizsgálatai azt igazolják, hogy egyes helyeken mindmáig nem hajtják végre a parasztságra nehezedő súlyos terhek csökkentését szolgáló irányvonalat. A központi bizottság ezért körlevélben szólította fel a vidéki párt- és állami vezető szerveket, amelyek legalább hatszázmillió ember életét és munkáját irányítják, vessenek véget „az erőszakoskodás, a parancsuralom és más törvénysértések” helyenként még előforduló gyakorlatának, mert enélkül lehetetlen a tömegek szocialista kezdeményezőkészségének felszabadítása és a „négy modernizálás” feladatainak megvalósítása. KABUL — Az afgán nép a Népi Demokratikus Párt vezetésével jelentős sikereket ért el az áprilisi forradalom óta eltelt időszakban. Az ország történelmében első ízben népi kormány alakult és a ha39. Hogy mernek ezek vele szemtelenkedni? Kedve lett volna megállni és megvárni, jönnek-e.utána? De csak ment tovább unott ajkbiggyesztéssel, amit senki sem látott. Szóval Tibor... vagyis Anyu az egész mai ügyeskedésével... Látta, hogyan tárgyal egymás után az érdekelt felekkel a felajánlásokról. Igazán mindent megtesz, hogy az egyetlen kislányának jól induljon a házasélete. Lakás .. . összkomfort... jólkereső, tudós férj . .., aki még ráadásul a legjobb káder is, hiszen munkásszármazású. Ezen önkéntelenül elmosolyodott. Tibor, a munkásgyerek ... Az alma a fájától egészen messze is el tud gurulni. Az az igazság, hogy még Tibornál sokkal mesz- szebbre is. De már ott is volt a kút- nál, már neki is dőlt, nyomta, a víz erős sugárban zúdult a kannába. Megtelt, kicserélte, a másikat is telenyomta. Mire letette az első mellé, hogy felemelje a két karjával, addigra futva megérkezett Laci. Piros trikó nélkül, csak úszónadrágban, még vizesen, ahogy a Dunából kimászott. — Hé, csak nem hagyok egy hölgyet két kanna vízzel cipekedni! Kati megállt, ránézett. Izmos volt, barna volt, jókedvű. Nagymama jutott eszébe: Katikám, te még nem tudod, hogy egy jóképű, izmos, barna fiú mennyire más. .. mennyire más ... igen, talán így mondta ... Megvonta a vállát és félreállt. — Ne, hagyj...! De nem gőgös volt, tréfás, vagy kacér. Inkább szomorkás. Laci megragadta a kannákat. — Meg se vagy illetődve? — Meg legyek? — Nem is tudom. Éppen elbírtad volna. Es egyáltalán nem is sajnáltalak azért, mert cipelned kell. — Hanem miért sajnáltál? — Hát, amiért, azért sem túlságosan. Ebben a korban az ember maga felelős a cselekedeteiért. Csak... csinos vagy, tudod, és ... — És? — Egyszerűen azt gondolom, hogy ott a nagy hársfa árnyékában majd megállunk picit megpihenni... Kati oldalról ránézett. Vállat vont. — Álljunk. Egy kislány jött velük szemben kerékpáron. Kitértek, hogy ne kelljen lefordulnia a keskeny ösvényről, ami kerékpárúinak is a legalkalmasabb volt. Mikor elment közöttük, hosszan csengetett; ez talán jelentette: köszönöm. Talán semmit. Odaértek a nagy hársfához. Nagy, erős törzse volt, hatalmas koronája, széles árnyéka. Kati szó nélkül megállt alatta és szembefordult Lacival. Laci erre letette a kannákat és ösztönösen körülpillantott. Csend volt, ebéd utáni mély csend, és senki... sehol senki, csak a kerékpáros kislány csengője szólt még mindig valahonnan messziről. Az izmos barna karok a meztelen válla köré fonódtak, Kati felnézett a vidáman — vagy talán diadalmasan? — csillogó szemekbe és odanyújtotta a száját. A forróság szétáradt egész testében ... Ügy érezte, ezt a csókot várja reggel óta ... napok óta... évek óta. Körmével kapaszkodott a fiú hátába és amikor Laci lélegzetet akart venni, és ki akart pillantani a világba, hogy nem jön-e mégis erre valaki, utánakapott, és nem engedte el a szájával a száját. ★ Anyu mosogatás közben megkérdezte Tibort: — Miért nem mentél el Katival vízért, Tiborka? Tiborka erre feltápászko- dott és szó nélkül elindult. Mikor a nagy hársfához közeledett, természetesen meglátta a két kannát a füvön, de embert egyelőre nem látott. Megállt. Óvatosan kiáltott: — Kati, hol vagy? Laci akkor megint felkapta a fejét, de Kati mind a két kezével utánanyúlt és visszahúzta. A körmét a nyakába mélyesztette. Egész testével hozzásimult a félmeztelen fiúhoz; nem engedte el. talom a dolgozók kezébe került — állapította meg Nur Mohamed Taraki afgán útiam- és kormányfő a népi fegyveres erők tisztjei előtt mondott beszédében. A miniszterelnök leszögezte, hogy a kormány és a népi fegyveres erők teljes mértékben ellenőrzik a helyzetet. Hangsúlyozta, hogy határozottan el kell utasítani az áprilisi forradalom befeketítésére, a társadalmi-gazdasági átalakulások megakadályozására törekvő belső és külső reakció provokatív célú koholmányait. BUKAREST Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára csütörtökön Bukarestben beszédet mondott az RKP központi aktívaértekezletén. Felszólalásában áttekintette a nemzetközi élet kérdéseinek széles körét, szólt a világ különböző térségeiben kialakult helyzetről, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom kérdéseiről, a szocialista országok egymás közötti kapcsolatairól, valamint Romániának és az RKP-nak más szocialista országokhoz, illetve kommunista és munkáspártokhoz fűződő kapcsolatáról. NEW YORK Az ENSZ apartheid bizottságának New York-i ülésén behatóan vizsgálják a Dél-afrikai Köztársaság és Rhodesia fajüldöző politikáját. Nepál küldötte felhívta a figyelmet arra, hogy a Délafrikai Köztársaságban politikai foglyok ezrei sínylődnek a börtönökben. Az NDK küldötte és a ghanai delegátus bírálta a tőkés országokat és monopóliumokat, amiért azok gazdaságilag együttműködnek a pretoriai és a salisbury-i rezsimmel. Különösen az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és az NSZK felelősségét hangsúlyozta. Tiborban motoszkált egy olyan kellemetlen gondolat, hogy vajon Laci hol van? De határozottan emlékezett, hogy benn úszkál a Dunában. Azon nem mert gondolkodni, hogy mi van a hársfa törzse mögött. De elszántan elindult, kezét ökölbe szorította. Laci már hallotta is a közeledő, kissé csoszogó lépteket. Újra megpróbált kibontakozni, de Kati még mindig nem engedte, erre a vállát fogta meg, hogy szelíden eltolja a lányt. De közben Tibor, akármilyen lassan ment, mégis odaért. Látta, hogy Kati még mindig ellenkezik, amikor Laci szelíden, de határozottan elszakítja magától. Látta Kati kapaszkodó körmét, amint árkot mar Laci vállába. Tibor megállt, megdermedt, lába reszketett. A szája is. Csak attól félt, hogy ki ne törjön belőle a zokogás. Érezte, hogy most valamit tennie kellene, valami férfiasat, de azt is érezte, hogy tökéletesen meg van bénulva. — Csak olyan jutalompuszi volt... — igyekezett elmosolyodni Laci. Lehajolt és megragadta a két kannát a két kezével; kicsit keresni kellett, mert a szemét még nem tudta levenni Katiról. Mert a lány mereven őt nézte, s mintha most egy kicsit el is pirult volna; Tibort figyelembe se vette. Nem, Kati még a csók — a csókok — ízét érezte, teste a másik test forróságát. Karját még mindig nem engedte el teljesen, s mintha csak éppen erre a mozdulatra készült volna, váratlanul nagy lendületet vett, és teljes erejéből két hatalmas pofont kent le Lacinak. Akkorákat, hogy szinte nem is pofonok voltak, hanem valóságos ökölcsapások. (Folytatjuk) Amerikai levelünk TELE X... Befejezte munkáját a Progressz—2 A kenőpénz és a „rab nemzetek" L evelet kaptam — mint ahogy a borítékon áll — „tiszteletre méltó Dániel J. Flood pennsylvaniai képviselő”-től, amelyben figyelmeztet, hogy az „1978. július 16—22. közötti hét a rab nemzetek hete”. A képviselő úr emlékeztet rá, hogy az amerikai kongresz- szus határozati javaslata, majd Eisenhower akkori elnök aláírása nyomán az idén immár huszadszor rendezik meg a rab nemzetek hetét. Nyilván, hogy a dolgokat félre ne értsem és csakis az ő értelmezése szerint értékeljem. Flood úr rövid nyilatkozata mellé csatolt hosszú cikkben közli a rab nemzetek névsorát is. A névsorban csak szocialista országok szerepelnek, köztük Magyarország is. Megköszönöm Flood képviselő úrnak, hogy emlékeztetett erre a 20 éves törvényerejű rendeletre, mert őszintén bevallom, egyébként megfeledkeztem volna e hidegháború szülte papírról. Ezzel kapcsolatos feledékenységemnek az az oka, hogy a magyar nép — a többi szocialista ország népével együtt — már végérvényesen eldöntötte, hogy a szabadságot választotta. Ez a döntés teszi lehetővé számunkra, hogy a népi hatalom megvalósulásával a szocializmus, az emberi értékeket megbecsülő társadalom építésének útját járjuk. De mivel ismerem Flood úr figyelmeztetésének és az egész „rab nemzetek hetének” a szocialista országokat célzó ellenséges szándékát, kénytelen vagyok én is kifejezést adni a levél által keltett érzelmeimnek. Nem kívánok polemizálni a csak gyűlöletet sugárzó kongresszusi torzszülemény eredetével, tartalmával, csak bizonyos összefüggések miatt — egy törvényre emlékeztetem Flood képviselő urat. Egy régi, még mindig érvényben lévő, de nem mindig tiszteletben tartott amerikai törvényre. E törvény neve „Federal bribery law”, azaz szövetségi megvesztegetési törvény. Meggyőződésem ugyanis, hogy Flood képviselő úr nagy aktivitása a „rab nemzetek” ügyében, szorosan összefügg saját személyes szabadságának védelmével. Az utóbbi időben fény derült rá, hogy emberi és hivatali ténykedése alatt hosszú időn át és sok esetben megfeledkezett a szövetségi megvesztegetési törvény tiltó szavairól. Most a régi, hidegháborús reflexével úgy érzi, hogy ha hangoskodva csatlakozik a konzervatív és cionista körök szovjetellenes kampányához, elnézőbb elbírálás alá esik törvény- sértéseiért. A 75 éves, hegyesre pödört bajszú képviselő, aki már 30 éve a kongresszus tagja, az utóbbi időben — a törvény iránti feledékenységéért — sokat szerepelt az amerikai lapok hasábjain. Nagy feltűnést keltő ügye véletlenül derült ki. Flood egykori munkatársa és tanácsadója, Stephen Elko összeütközésbe került a törvénnyel és ennek kapcsán feltárta, hogy volt főnökével együtt követték el a csalásokat, a megvesztegetéseket. Elko és a kivizsgálást végző nyomozók szerint Flood több százezer dollár „kenőpénzt” fogadott el különböző közbenjárásaiért. Pedig ő, mint törvényhozó tudhatta, hogy a „megvesztegetési törvény illegálisnak tekinti azt, ha a kongresszus tagja bármilyen értéket elfogad bármilyen hivatalos tevékenységéért”. Az ellene felhozott vádak között szerepel: 1. bizonyos rész vény kö tegek fejében Flood közbenjárt, hogy egyik magáncég állami megrendeléseket kapjon igen kedvező feltételekkel; 2. bankok összeolvadásának segítéséért titokban utaltak részére kb. 50 ezer dollárt; 3. mintegy 50 ezer dollárt kapott állami megrendelés szerzéséért egy másik magáncégnek; 4. közpénzeket szerzett egy magán- vállalkozásra konferenciaközpont építéséhez, amiért hálapénzként 59 ezer dollár Flood, 18 ezer dollár tanácsadója, Elko zsebébe vándorolt; 5. hétezer dollár Floodnak, 3 ezer Elkónak egy bizonyos Leib Pintér nevű úrtól, aki „átképző programot tartott kelet-európai menekültek részére”. Az antikommunista program keretében 300 emigránssal foglalkoztak, amihez Flood 1,2 millió dollárt szerzett a munkaügyi minisztériumtól. Pintér úr e „jótékony célú” program végrehajtása közben nagyarányú csalásokat követett el, s lebukott, így számára már megoldódott a kérdés: „rabok leszünk, vagy szabadok”. Flood úr azonban nemcsak hogy szabad, de továbbra is képviselő és — saját szabadsága miatt izgulva — a „rab népekkel” foglalkozik. Helyzete azonban még bizonytalan, mert volt tanácsadója — saját szabadsága érdekében — súlyos vádakat sorakoztatott fel ellene. Ennek fejében Elkót felmentették büntetésének letöltése alól. Flood, hidegháborús tapasztalatai alapján, mint szalmaszálba kapaszkodik a „rab nemzetek hetébe”. Az amerikai politikai dzsungelt tekintve lehet, hogy nem is rossz számítással. S okan úgy vélik, hogy Flood úr jobban tette volna és ma is jobban tenné, ha egyrészről tiszteletben tartaná a szocialista országok tiszteletre méltó népeit, másrészt, mint törvényhozó, tiszteletben tartaná az általa és elődei által hozott amerikai törvényeket, beleértve a megvesztegetési törvényt is. Ez esetben továbbra is emelt fővel szolgálhatná választókörzetének szavazó- polgárait, s nem lenne szüksége arra, hogy a „rab nemzetek” szalmaszála után kapkodjon. Washington, 1978 július.
