Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-05 / 183. szám

2 KELET-MAG YARORSZÄG 1978. augusztus 5. ARATÁSI ELLENŐRZÉSEK Tűzoltók a kombájnon — Kérem, mutassa meg, hogyan kezelné a kézi tűz­oltókészüléket, ha szükség lenne rá! Üveges Gábor kombájnos készséggel tesz eleget a fel­szólításnak, ügyes mozdulat­tal csatolja le a készüléket a kombájn oldaláról, és látszik a mozgásán: villámgyorsan kizúdulna az oltóanyag, ha valóban használnia kellene. Az aratási tűzvédelmi ellen­őrzést végző két tűzoltó: Hu- micskó István őrnagy és Pó- csi József százados elégedet­ten bólint. Előkerül a kis fü­zet is, melyet minden dolgo­zó megkapott, aki gépével részt vesz a betakarításban — a bejegyzés rövid: minden rendben . . . összenéz a kombájnos a tűzoltók kísérőjével, mind­ketten elmosolyodnak — Kondorost Konrád tűzvédel­mi felügyelő is elégedett le­het. Lényegében az ő mun­káját ellenőrzik, amikor a megyei, illetve a járási-vá­rosi tűzoltóparancsnokság képviselői bekopognak a Ti- szalöki Állami Gazdaság központjába. — Az aratás előtt minden részt vevő gépet — legyen az kombájn, szemszállító teher­autó vagy traktor — kötelező terhelési próbára, illetve biztonságtechnikai ellenőr­zésre küldtünk. Emellett a dolgozóknak oktatást tartot­tam, hiszen ilyenkor a tűz­védelmi szabályok megtartá­sa különösen fontos — az aratás fokozottan tűzveszé­lyes munka. Ki-ki megkapta a szabályzatot is, és az igazo­lást az oktatásról. — Rendben is találtunk mindent, csak azt kérem: a belső tűzvédelmi ellenőrzést is jegyezzék be a füzetbe, A kézi tűzoltókészülék használatát magyarázza Üveges Gábor kombájnos. maradjon nyoma — mondja Humicskó őrnagy, a megyei parancsnokság tűzmegelőzé­si csoportvezetője. — No, nézzük meg ezt a szemszállí­tó gépkocsit is. — Nagy Sándor — mutat­kozik be a sofőr, majd elő­veszi a füzetkét. Közben vizslatekintettel járják körül a tűzoltók a kocsit, és Pócsi százados figyelmeztetően int a vezetőnek. — Ez veszedelmes lehet — mutat a csordultig töltött, fénylő oldalú üzemanyagtar­tályra. — Rárakódik a por, a törek, s a legkisebb szikra belobbanthatja. Az állami gazdaság Dan- kó-pusztai üzemegységében folyt az aratás ottjártunkkor — már a nagy munka finisé­Különkiadás — gólyáknak Diákújság a tanárképző főiskolán Megjelent a tanárképzős fiatalok lapja, a „Tanítani” című diákújság nyári külön­kiadása „Tenni” címmel. En­nek az a legfőbb érdekessé­ge, hogy mint már több éve, az új elsőéves hallgatóknak szánták a szerkesztők a la­pot: a gólyák'tájékoztatója. Jól szerkesztett, érdekes lapot kapnak az új főiskolá­sok, minden lényegesebbet megtudhatnak ebből új isko­lájukról. Térképet találnak a főiskola épületeiről, házi „Ki kicsodá”-t a legfontosabb ne­vekkel, beosztásokkal: a fő­igazgatótól a tanulmányi osz­tály vezetőjéig... Ezen kívül röviden megismerkedhetnek a Bessenyei György főiskola történetével, névadójával, a KISZ-élettel, a kollégium rendjével, a főiskola kulturá­lis életének eseményeivel. Bemutatja a lap a klubokat, a könyvesboltot, a könyvtá­rat, a sportélet részleteit is. Ugyanakkor jó néhány meg­szívlelendő tanácsot is kap­nak a gólyák: és néhány alapvető fogalmat „félreér­telmező szótárból” ismerhet­nek meg. Például: uv — az­az utóvizsga: „A nehezebb felfogású tanár számára a hallgató többször is előadást tart egyazon témából...” Jó hangulatot árasztó, fiatalos hangvételű a „Tanítani” kü­lönkiadása — bizonyára jól szolgálja az új hallgatók mi­előbbi beilleszkedését a fő­iskola életébe. (így) Kártalanítás kisajátított ingatlanért A városi tanács igazgatási osztálya egy vállalat kérel­mére kisajátított egy házas ingatlant. Három tulajdonos szövetkezeti lakást kapott, a vállalat 348 ezer forint kár­talanítást fizetett ki, amit azonban az illetők kevesel- tek. Az első fokú bíróság 230 ezer forintot ítélt meg ré­szükre. Fellebbezésre a Leg­felsőbb Bíróság az ingatlan forgalmi értékének megálla­pítására szakértőt hallgatott meg. E szerint ez — beköltöz­hetően — 860 ezer forintot tesz ki. Ezek után a Legfel­sőbb Bíróság ebből az ösz- szegből levonta a kifizetett összeget és a vállalatot a kü- lönbözetet képező 512 ezer forint megfizetésére kötelez­te. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság El­nökségi Tanácsa elé került, amely mindkét ítéletet hatá­lyon kívül helyezte és az el­ső fokú bíróságot új eljárás­ra kötelezte. A döntés szerint, ha a ki­sajátított épületben lévő la­kás használójának elhelye­zéséről nem tanácsi bérlakás, hanem más állami lakás biz­tosításával gondoskodnak, a csereingatlannal történő kár­talanításra vonatkozó ren­delkezéseket kell alkalmazni. Mindhárom tulajdonos szö­vetkezeti lakást kapott. A Legfelsőbb Bíróságnak tisz­táznia kellett volna e lakások értékét, és azt az egyes tu­lajdonosok részére járó kár­talanításból le kellett volna vonnia. Minthogy ezt elmu­lasztotta, döntése érdemben nem helytálló. M. E. nél tartottak. Mint összegző véleményükben aztán a tűz­oltók elmondták: bárcsak mindenhol ilyen rendben ta­lálnák az aratási tűzvédel­met ... Igaz, idén még csak egyetlen aratási tűz fordult elő a megyében, nem túl je­lentős kárral, ám az ördög nem alszik. Egyetlen mód van a megelőzésre: szigorú­an megtartani a szabályo­kat. A tiszavasvári Munka Tsz aratói éppen ebédeltek, ami­kor megállt mellettük a tűz­oltók gépkocsija. Moravszky György elnökön nem lát­szott meglepetés, nyugalmát igazolta is az ellenőrzés. Mindössze egyetlen kom­bájnnál találtak kifogásol­ni valót: a motorrész szeny- nyezett, sürgősen meg kell tisztítani. Sem az állami gazdaság­ban, sem az említett téesz- ben nem volt aratási tűz hosszú esztendők óta. Ez az ellenőrzés — melyhez ha­sonlót gyakorta tartanak az állami tűzoltók — azt mutat­ta: valóban megváltozott a szemlélet. Nemcsak a tűzol­tóság feladatának tartják már a tűzvédelmet, a meg­előző munkát a mezőgazda- sági üzemek, hanem rájöt­tek: nem elfecsérelt idő a dolgozók oktatása, a rend­szeres ellenőrzés, nem kido­bott pénz a felszerelések ára. Tarnavölgyi György Ananász­leves VIT-kirakat A VIT ideje alatt különle­ges élményben lehetett része jó néhány vendégnek Nyír­egyházán, az éttermekben. Granma szeletet, Havanna serleget kínáltak a cukrász­készítmények között, kubai fűszerezésű ételeket kóstol­hattak a kíváncsiak, sajá­tos koktélféléket kortyol­gathattak az ínyencek. Több étteremben — a Zöld Elefánt­ban, az Ezerjóban vagy a Koronában — úgynevezett VIT-menüt fogyaszthattak a vendégek — mégpedig ked­vezményes áron! Ebben pél­dául ananászleves, különféle könnyű szárnyasételek, tejes, zöldséges készítmények sze­repeltek — a korszerű táplál­kozási követelményeknek megfelelően. A VIT idejére sajátos fel­adatot vállaltak a Nyíregyhá­za kereskedelmében, ven­déglátásában dolgozó fiata­lok: ennek jegyében kerülhe­tett sor az említett különle­gességek felszolgálására. Ugyancsak ehhez kapcsoló­dik, hogy a város jó néhány pontján tarka látványosságot jelentettek a VIT-es kiraka­tok. Tájak — korok — múzeumok Tavaly, év végén egy hasznos mozgalom indult útjá­ra: Tájak—Korok—Múzeumok címen. Fő célja: minél többen ismerjék meg hazánk természeti értékeit, műem­lékeit és múzeumait. E nemes program plakátjai még ma is láthatók az utcákon, tereken. Figurája egy stilizált fiú­alak, kinek vándorbotra akasztott tarisznyájában a mű­emlékek, természeti ritkaságok és múzeumok vannak. A résztvevők a mozgalom keretében a különböző tájak, ko­rok és múzeumok megismerésével szórakozva gyarapíthat­ják ismereteiket. Hazánkban a belföldi turizmus fejlődésével egyidejű­leg nő a természetvédelmi területek, műemlékek és a mú­zeumok látogatottsága is. Az elmúlt öt évben a múzeum- látogatók száma megkétszereződött. A látogatók száma — a különböző időszakokban — egyenlőtlenül oszlik meg. A KSH adatai szerint egyes rétegek egyáltalán nem ér­deklődnek a múzeumok iránt. A látogatók túlnyomó része a fiatalok közül kerül ki. A mozgalom egyik fő célkitű­zése pedig éppen az, hogy minél szélesebb rétegek kap­csolódjanak be az országjárásba, a természetvédelmi te­rületek, műemlékek, múzeumok megismerésébe, látoga­tásába. A szervező bizottság a mozgalom elősegítése érdeké­ben százezer példányban színes Magyarország térképet ké­szíttetett, melyen feltüntették az ország 800 műemlékét, múzeumait és természetvédelmi területeit. Egy 48 olda­las kis füzetből megtudhatjuk valamennyi múzeum nyit­vatartási idejét és a velük kapcsolatos egyéb hasznos tud­nivalókat. A mozgalomban részt vevők kis könyvecskét kapnak, melyre valamennyi meglátogatott helyen pecsétet tesznek. A betelt kis könyvecskét más színűre cserélik. A mozgalom értékelésekor a látogatók teljesítményüktől füg­gően — különböző fokozatú jelvényeket (csoport esetén oklevelet) nyernek. A T—K—M-mozgalmat négy évre tervezték. Az első szakaszát 1977 októberében, a múzeurtjj hónap keretében hirdették meg. Részt vehetnek a mozgalomban gyerekek is — 10 éves kortól, csoportok (például iskolai osztályok, úttörőcsoportok és KISZ-szervezetek. szocialista brigádok, honismereti közösségek, szakkörök, természetjáró szak­osztályok), és természetesen egyénileg is bárki bekapcso­lódhat e nemes mozgalomba. A gyerekek és a nyugdíja­sok teljesítményét külön értékelik. A nevezési lapokat a múzeumokban és az idegenforgalmi hivatalokban szerez­hetik be az érdeklődők. Sz. E. A múlt felderítői Krónika a honismereti táborról — Meglepetésemre, az idén nem szökött meg senki — mondta félig viccesen, félig komolyan dr. Gyarmathy Zsigmond, a Hazafias Nép­front megyei honismereti bi­zottságának elnöke. — Ko­rábban mindig akadtak, akik unták magukat, vagy más­ként képzeltek el egy honis­mereti tábort. Komolyra fordítva a szót, azt foglaltuk össze a táborzá­rás után: mi jellemezte az idei munkát, s milyen haszna van ebből a megyének? Jóval nagyobb volt az ér­deklődés a korábbiaknál. Már hagyományai vannak a vásá- rosnamény-gergelyiugornyai honismereti tábornak, melyet a honismereti szakkörök ve­zetőinek továbbképzésével kapcsoltak össze. A tovább­képző tanfolyamnak először voltak vendégei más megyé­ből — most Békésből és Sza- bolcs-Szatmárból összesen csaknem harmincán hallgat­tak előadásokat. A fő téma az üzemtörténeti krónikaírás volt. Ez a témakör kapott nagy szerepet az ifjúsági táborban is, ahol összesen csaknem száz diák — általános iskolás, gimnazista, szakközépiskolás és szakmunkástanuló vett részt. Ök hét téma között vá­laszthattak, hét csoport ala­kult. A falukutatók Vásáros- namény egy napját örökítet­ték meg, az üzemtörténeti krónikaírók ugyanezt tették a ládagyárban. (Itt jegyezzük meg, hogy a ládagyár dicsé­retes módon segítette a diá­kok utazását.) Értékes a szel­lemi és tárgyi néprajz gyűj­tőinek zsákmánya, ízes stílu­sú paraszti életrajzok készül­tek. Milyen volt régen a jándi iskola? A tavalyi táborlakók a múlt századtól 1930-ig már feldolgozták az iskola törté­netét, a mostaniak innen foly­tatták. Vásárosnamény úttö­rő- és KISZ-mozgalmi emlé­keit is kutatta egy csoport. A gyermekjátékgyűjtők még érintetlen területre találtak Tarpán — olyan népi játé­kokat rögzítettek, melyeket a szakirodalom még nem ismer. A búcsúesten már ezzel szó­rakoztatták társaikat. Egy csoport pedig elkészítette a tábori képes krónikát — le­gyen mit olvasni az utódok­nak. A legtöbben már felkészül­ve jöttek, s hozták magukkal gyűjtő és feldolgozó munká­juk eredményét: dolgozatu­kat. A legsikerültebbeket már a táborban díjazták. Nyolc­ezer forint értékű könyv ta­lált gazdára. Ezenkívül még további sikerekre tarthatnak számot, hiszen a táborban ké­szült legjobb dolgozatokkal együtt részt vesznek a követ­kező múzeumi pályázat me­gyei, sőt talán országos érté­kelésén is. Megyénket elsősorban azzal gazdagították, hogy felvállal­tak egy részt hagyományaink ápolásából. Ezen túl a diákok által felfedezett sok értékes tárgy a vajai úttörőmüzeum, illetve a Beregi Múzeum, a többi anyag pedig a levéltár és a megyei múzeumi adattár gyűjteményét bővíti. A tábor gazdái megtalálták a módját annak, hogyan tehetnék mind több érdeklődő számára hoz­záférhetővé az itt bemutatott pályamunkákat. A kiemelke­dő színvonalú dolgozatokból hamarosan egy sokszorosított eljárással készülő kiadványt jelentetnek meg. Valamelyik kisdiák talán éppen ezzel kezdi majd el a tudományos kutató munkát. (be) Farmer a bőrönd alján A Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezetben új típusú ADIDAS-táskák gyártását kezdték el francia megrendelésre. (Fotó: Dfikita Viktor) Szedlár András nyíregyhá­zi lakos 1976 januárjától dol­gozott kiküldetésben a Szov­jetunióban. Ez év áprilisá­ban szabadságát töltötte itt­hon. Április 28-án szándéko­zott repülővel visszautazni külföldi munkahelyére. A Ferihegyi repülőtéren tartott vámvizsgálat során Szedlár nem tett vámáru­nyilatkozatot, a vámtiszt kér­désére is úgy nyilatkozott, hogy kereskedelmi jellegű árucikket nem szándékozik kivinni az országból. Az ezt követő ellenőrzés során bő­röndje aljából 20 farmernad­rág, 87 női nadrág, 8 női gar­bó került elő 23 708 forint ér­tékben. Mivel engedély nélkül, a vámhatóság megtévesztésé­vel akarta kivinni a kereske­delmi jellegűnek minősülő árut, ezért azt az eljárás so­rán elkobozták tőle és a bí­róság devizagazdálkodást sér­tő bűntett miatt 3000 forint pénzbüntetést szabott ki rá. Az ítélet jogerős, (m) A Legfelsőbb Bíróság döntéseiből

Next

/
Thumbnails
Contents