Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-29 / 203. szám
1978. augusztus 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A rugalmasság titka Á káder: olyan személy, akire társadalmi vagy szakmai téren feltétlenül számítani lehet • Űzemépítés—emberépítés A betonvázak mögött m ár embereket látnak. Kire lehet számítani? És miért pont őrá? És ha kiderül, hogy tévedés? Ha szakmailag jó, vajon emberileg is kifogástalan? És mit igér a gondolkodás? Fiatal legyen? Jobb, esetleg a tapasztaltabb? Iskolai végzettség, vagy gyakorlat a mérce? Ok a gondolkodásra A Vörös Október Ruhagyár naményi üzemében nem eny- nyi, tízszer nyolc kérdés is elhangzott a beszélgetések során. A pártszervezet és a gazdasági vezetés hetekig mérlegelt. Mérlegelt, mert kádereket kerestek. A mának és különösen a holnapnak. Ha vita közben kinéztek az udvar végi faházból, ami ma az iroda, ott látták: napról napra nő az új üzemépület. Az alap, aztán az első szint, majd a következő. A nyitott falak mögé könnyen odaképzelhették a majd működő szalagokat, a 250 új dolgozót, a korszerű gépek sorát. Az épület becsületes tempóban nőtt és növekszik. Már csupán egy év, s átadják. De mi lesz akkor? Az üzem vezetője, Farkas Gézáné röviden így summáz: kétszeres lesz a munkáslétszám. önálló elszámolású gyáregységgé alakul a naményi. A legkorszerűbb nyugatnémet szervezési rendszer szabályozza a termelést. Ehhez viszont kellenek a középvezetők is. Kis családból nagy család A jelenlegi familiáris körülményeknek tehát hamarosan búcsút kell mondani. A mindenki ismer mindenkit szép gyakorlata valószínűleg véget ér. Jönnek az új leányok és asszonyok, akik tanulni, majd termelni akarnak. És megérkeznek a különböző szakemberek, műszakiak, közgazdászok, szervezők, pénzügyiek. — A kisüzemről áttérni egy nagyobbra azt is jelenti — így Farkasné —, hogy a mi gondolkodásunkat is alakítani kell. A többen leszünk nem egyszerűen létszámkérdés. Gondok láncolata, amiben a legfőbb szerep annak jut: meg tudjuk-e teremteni a tárgyi feltételek mellé az emberieket is. A munkásnőket a környékről várják, hívják. Importra szorulnak egy sor műszakiból, közgazdászból is. Amit Ígérni tudnak nem megvetendő. De bizony nagy baj lenne, ha mindent a „behozzuk” jelszóra építenék. Nem is gondoltak erre egy percig sem. Az épülő gyárral egy időben kezték építeni az emberi, személyi feltételeket is. A pártszervezet titkára, Vezse Jenő így beszél: — Kis családból nagy leszünk. Világos, hogy ezt megelőzően szétnéztünk, kikre számíthatunk. Azt hiszem, szégyell- tük volna magunkat, ha nem találunk lányaink és asszonyaink között olyanokat, akikből a jövő művezetőit, főművezetőit, meósait nevelhetjük. Ez a fejlesztés némiképpen annak is próbája volt: mit tettünk az évek során tehetséges munkásaink nevelésében. Ők tizennyolcán A párt- és gazdaságvezetés harmincnyolc nevet írt fel a K ubiel festőművész, egybehangzó vélemény szerint reménytelenül középszerű ember volt. Tehetsége nem volt. Ahol nincs, ott ne keress. Mivel a művészetben kudarcot vallott, könyvelésre adta a fejét. De itt sem termett számára babér. Űjabb helyén mint könyvtáros sem igazolta a hozzá fűzött reményeket, összekeverte y szerzők és az olvasók nevét. Kubiel eléggé sokáig kereste helyét az életben. Végül akkor találta meg, amikor egy bizonyos Ruczka úr az ajánlotta, hogy lépjen fel a cirkuszban. — Görkorcsolyán fog kari- kázni — mondta. — Min? — tudakolta Kubiel. — Görkorcsolyán — ismételte Ruczka. — Még sohasem látott görkorcsolyát? — Láttam, de sohasem sejtettem, hogy az ilyesmin ka- rikázni lehet. — Lehet, bizony lehet. Holnap elkezdjük. Kubiel első fellépése valóságos szenzáció volt. Asztalon kellett görkorcsolyáznia. Minden lépésnél lepottyant Anaiol Potekowski: lehetetlenség volt jegyet szerezni a cirkuszba. A városban másról sem beszéltek, mint a tüneményesen görkorcsolyázó bohócról. — Bámulatos komikus teÁz őstehetség az asztalról, és orrát a fűrészporba fúrta. Aztán feltá- pászkodott, felkapaszkodott — és megint lehuppant. A közönség üvöltött az elragadtatástól. Számának vége felé Kubiel annyira kifulladt, hogy a cirkuszi alkalmazottak lábánál fogva vonszolták ki a porondról. Kubiel népszerűsége előadásról előadásra fokozódott. Nemsokára a műsor fénypontja lett. Ismeretség nélkül hetsége van! Az arckifejezése pokoli — a lába pedig akár a tuskó. Falrengető! Óriási őstehetség! A bírálók világhírt jósoltak Kubielnek. A jóslatok azonban nem váltak be. Kubiel idővel megtanult görkorcsolyázni. Sajnos, ezt megint csak meglehetősen középszerűen csinálta. Jelenleg áruházban dolgozik. A sportáruosztályon. Fordította: Gellért György papírokra. Asszonyok és lányok neveit. Aztán kezdték sorbavenni őket. Szakmailag, politikailag, emberi szempontból. Erényekről és gyengeségekről esett szó, képességekről és az emberekben rejlő lehetőségekről. Számba vették eddigi tapasztalataikat, kit miért kellett középvezetői posztjáról leváltani, nem rejlenek az ezekhez az okokhoz hasonlóak a mostani jelöltben. Vita volt a javából. Felelősségteljes eszmecsere, melyben ott hallatta a szavát a KISZ-titkár csakúgy, mint a szakszervezeti vezető. És a harmincnyolc lecsökkent tizennyolcra. Ennyien maradtak végül is azok, akiket a művezetői tanfolyamra kijelöltek. — Nemcsak emberben gondolkodtunk, közben az ablakon kinézve már azt is látni véltük, kit hová, mire szánunk. Nem is hiszi, de így van — mondja Farkasné — már a betonvázak között mi látjuk a kész üzemet. Nem hirtelenkedve — Amit most elmondtunk — folytatja a párttitkár —, az nem egy-két nap munkája volt. Jó másfél év állott rendelkezésre ahhoz, hogy megpróbáljunk a legjobban mérlegelni. És ha azt hiszi, hogy most vége, akkor téved. Már most számba vesszük azokat, akik a következő hullámot jelentik. Nagy baj ha valahol csupán éppen annyi embert nevelnek, ami a mának kell. Az izgalmas folyamat első lépcsőjét láttuk eddig. Az épülő falakkal egy időben megkezdődött az emberépítés, s a holnapra való felkészülés után most a holnaputánt célozzák meg. A következő részben: Illúziók nélkül. Bürget Lajos SZVT értekezlet Nyíregyházán Kétnapos országos munka- értekezlet kezdődött augusztus 28-án Nyíregyházán. Bakonyi Sebestyén, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője elnökletével a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság pénzügyi és ellenőrzési szakosztálya tanácskozik a megyeszékhelyen. A munka- bizottságok számot adnak .a közelmúltban végzett munkájukról, majd kidolgozzák a következő évekre szóló feladatterveket. TE J a presszókban és a cukrászdákban Mintegy tíz éve érvényes a belkereskedelmi miniszter utasítása, amely — a tejértékesítés fokozása és a fogyasztók érdekében — az eszpresszókban, cukrászdákban kötelezővé tette a poharanként! tej árusítását. A rendelkezés alól az évek során sok érdekelt üzlet bújt ki, illetve kapott felmentést azért, mert nem voltak meg a megfelelő feltételek. Az utasítás széleskörű érvényesítésének a hűtés, a raktározás hiánya most már nem lehet akadálya. A tejipar kelet-pesti üzeme — mint ismeretes — 9 hónapja gyártja a steril, hűtés nélkül is 42 napig elálló úgynevezett tartós tejet. Miután már naponta 30 ezer doboz ultrapasztőrözött tej készül — s a fővárosban körülbelül 10—12 ezer liter fogy belőle — országszerte árusítják a kereskedelmi hálózatban. A tartós tej termelése lehetővé teszi, hogy legalább a megyeszékhelyeken, a városokban és a kiemelt üdülőterületeken, a vendéglátásban is bevezessék árusítását. A Belkereskedelmi Minisztérium felhívta a vendéglátó vállalatokat, hogy ahol eddig nem foglalkoztak poha- rankénti tej értékesítésével — az érvényes utasítás értelmében — tartós tej bontásával kezdjék meg folyamatos árusítását. A minisztérium kívánatosnak tartja azt is, hogy a tej és a péksütemény vasárnapi árusítására kijelölt vendéglátó üzletek a választék bővítése érdekében szintén tartsanak tartós tejet, de kizárólag a normál csomagolású, tasakos pasztőrözött tejjel együtt, amelyet ugyanis nem helyettesíthet a drágább termék. Ruhaexport NSZK megrendelésre 3500 darab leányka, és felnőtt női ruhát gyárt a Nyíregyházi Divat Ruházati Vállalat Csá- lyi Ferenc utcai üzeme. Csonka Sándor és Gál Tibor szállításra készítik elő a kabátokat. (Cs. Cs.) O vállalati gazdálkodás rugalmassága a világ minden táján a versenyképesség elsőszámú feltétele. Ez a rugalmasság nagyjából azt jelenti, hogy a vállalat mindig képes gyártmányválasztékát, árait, szállítási határidőit, és fejlesztési programjait a piaci igények szerint alakítani még akkor is, ha ezek gyakran és gyorsan változnak. Vagyis képes gyorsan átvenni és alkalmazni a műszaki haladás új eredményeit, bevezetni azokat a termelésbe, felhasználni a gyártmányok konstrukciójához. Kissé eltúlozva a rugalmasság követelményét még azt is állíthatjuk, hogy a világpiacon eredményesen tevékenykedni óhajtó vállalatnak az állandó változás állapotában kell lennie: szüntelenül új termékeket indítani, régieket megszüntetni, a gépparkot aránylag rövid időközönként felújítani, kicserélni, a gyártási eljárásokat folyamatosan korszerűsíteni s persze mindezzel együtt a vállalati belső irányítási szervezetet is szüntelenül racionalizálni. A vállalati rugalmasság tulajdonképpen technológiai feladat: hiszen nem a „felépítménynek” kell elsősorban alkalmazkodni — hanem a gyártmányoknak. S ha az alkalmazkodás végső fokon a termékek rugalmas változtatását jelenti — s nem például az árakét —, akkor ez a technika és a technológia változtatására való képességet is jelenti. Nálunk a vállalatok egy részénél — többnyire éppen a nagyobb vállalatoknál — a belső felépítés nemegyszer eleve gátja a rugalmasabb gazdálkodásnak. Például az, hogy egy-egy nagyvállalat 6—8—12 gyáregysége lényegében külön-külön dolgozik, mindegyik készterméket állít elő, a gyártás első fázisától az utolsóig saját „kebelében” végezve minden szükséges teendőt. Egyébként emiatt — emiatt is — a nagy gyárak többsége óriási gyártmánylistával rendelkezik, s ha egy-egy új terméket bevezetnek, többnyire egyetlen régit sem „húznak ki” a listáról. Ezért egyre nagyobb kapacitásokat működtetnek, óm ennek a kapacitásnak egyre nagyobb részével régi terméket gyártanak. Ez a 6—8—12 — egyre több készterméket kibocsátó — gyáregység nehezen mozdítható, téríthető le a megszokott munkamenetről, illetve a letérítésükhöz egyszerre nincs is elég pénz. Nem is lehet valamennyi régi terméket kicserélni, s ehhez a gyártókapacitást korszerűsíteni egyszerre, mindegyik gyáregységben. Igazuk van azoknak, akik a vállalatok egy részének gyökeres technológiai átszervezését sürgetik, s nem csak a szabályzók, a pénzügyi feltételek stb. módosítását. Javaslatuk lényege, hogy ne 8—12 késztermék-kibocsátó gyáregysége legyen egy-egy vállalatnak, hanem esetleg csak kettő-három. És persze ezzel együtt a termékskálának is szűkülnie kell, a gyáregységek pedig ne készgyártmányokra, hanem különféle tecnológiai feladatra, vagy részegységek gyártására szakosodjanak. Az egyik telephely például csak fessen, a másikban helyezzék el a vállalat összes sajtológépét, a harmadik lehet a forgácsológyáregység, a negyedik esetleg csak kötőelemeket gyártson és így tovább. És mindegyik kiszolgálná az összeszerelő gyáregységet. Vagyis az egész vállalat lényegében egy zártciklusú futószalaghoz válna hasonlóvá — szakosodott munkahelyekkel, gyáregységekkel. Ezáltal koncentrálni lehetne a beruházásokat, a fejlesztési összegeket, nem kellene a pénzt állandóan szétaprózni, s így egymás után valóban korszerű központi sajtoló-, forgácsoló- stb. üzemet lehetne kialakítani, amelyek képesek kitűnő minőségű munkát végezni, nagy termelékenységgel és gyorsan változtatni is a részterméket, a résztechnológiát — ha az szükséges. Ilyen szervezettel megteremthető lenne az a termelési színvonal, gyártási kultúra, technológiai szervezet, amely a szükséges rugalmasságot megalapozhatja a vállalatoknál. □ áltoztatni kell-e ehhez például a szabályozókat, vagy az árrendszert? Igen. Feltétlenül. Azért, hogy a vállalatok az eddiginél jobban rákényszerüljenek a rugalmas gazdálkodásra, arra, hogy azon törjék a fejüket, hogyan lehetnének rugalmasak. Erre az imént vázolt vállalati belső technológiai szervezetre azonban mindenképpen szükség van, s'az előrelátó vállalat önmaga fog hozzá a megszervezéséhez. G. F.
