Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-27 / 202. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. augusztus 27. Kötelékek „Laci! Téged tegez az ablakmosó? !” — képedt el a vezető, amikor meghal­lotta a baráti csevegést a mérnök és a „kisember” között. A mérnök így vá­laszolt: „Miért ne? Tegezi Pityu Bal- czót is. Együtt jártunk iskolába. Egymás mellett ültünk.” Évtizedek múltak el azóta, s tartja a barátságot a mérnök az ablakmosóval. Együtt pecáznak. Nem változott meg a viszonya Pityuhoz csak azért, mert ő a társadalmi ranglétrának egy másik fokán van. Barátkozhat-e munkás értelmiségivel? Lehet-e jó barátja a hivatalnok a tsz- tagnak? Egy jó nevű mérnök mondta el: találmányából semmi sem lett volna, ha a lakatosok, esztergályosok nem se- gítenek rajta. így szövődtek a baráti szálak, s ma már természetes, ha mű­szaki újdonság jelenik meg valame­lyik külföldi lapban, elsősorban ezek­kel a remek emberekkel konzultál. Egy­másra találtak, közös érdeklődésüket, alkotó energiájukat kölcsönösen kama­toztatják. Mi az mégis, ami egyes emberek ma­gatartását, életsorsukban, osztályhely­zetükben hekövetkezett változásaik után megváltoztatja? Nem hiszem, hogy az életviszonyuk. Nem kizárólag az, hogy munkás-e, vagy értelmiségi va­laki. Nem is a jólét. Nem, mert ez nem morális tényező, nem áldás és nem is „átok” az emberi kapcsolatok építésé­ben. Eszembe jut egy régi közmondás, amely így hangzott: „Suba subához, guba gubához”. Valamikor nemcsak a szerelmeket kötötte béklyóba, a barát­ságokat is. A megkülönböztetés alapja az osztályhelyzet volt. Divatjamúlt, nem jellemző már. Bár fel-felvillannak, hiszen ma is akadnak rangkórságban szenvedők. Olyanok is, akik csak a saját szakmai és vélt rang­minősítésük szerint hajlandók baráti kapcsolatot építeni, fehér asztal mellé ülni. Lehetne a pillanatnyi érdekekre épü­lő, a csak ehhez fűződő, kérész életű barátságok sorát említeni. Olyanokat, amelyek mögött a kapcsolat teremtésé­nek nem igazi szocialista, humanista szándéka van. De most szóljunk egy más esetről. Magdika türelmetlenül várta név­napjára vendégeit. Birkapörköltöt fő­zött. Remélte, új barátokat szerez, kel­lemes ismerkedések szövődnek ezen az estén. Kíváncsi is volt, hogy érzi majd magát a takarító Margit nénivel az or­vos felesége és a mérnök húgával a pos­tát hordó Irénke. Régen együtt dolgoz­tak már, de most nyílt alkalom, hogy együtt töltsenek egy estét. Lassan en­gedett fel a feszültség. Később annál melegebb, közvetlenebb lett a hangulat. A táskákból előkerültek a fényképek, a családok megismerték egymást. Olyan körülményeket teremtett Magdika, amely igazán segítette a közeledést, a barátkozást. Életmódunk, társadalmi helyzetünk változásával változik, alakul baráti kö­rünk is. Elszakadtak, vagy fellazulóban vannak azok a kötelékek, amelyek el­választották egymástól a munkást, az értelmiségit, a paraszt embert. És mindezen pozitív tendenciák elle­nére kísértenek bennünket letűnő er­kölcsi normák, jelenségek, rossz bei­degződések, szokások, előítéletek. Olyan szellemi-etikai melléktermékek, amelye­ket magunk termelünk ki. Bennünk van a hiba. Ha csak „felfelé” építkezünk, keresünk barátot, „oldalt” vagy „lefelé” már nem. Régen a gazdag ember volt az ideál. Ennek helyét most az emberi gazdag­ság ideáljának kell elfoglalnia. Társa­dalmi értékrendünkben első helyen az ember, az embernek egymáshoz való vi­szonya és barátsága áll. Életmódunk úgy válhat mindinkább szocialistává, ahogyan az emberek érintkezésének kulturáltsága fejlődik. Ez nemcsak az ab­lakmosó és a mérnök barátkozására vo­natkozik, hanem Magdika új barátokat kereső névnapi estéjére is. Mert a szo­cialista kultúra olyan fogalom, amely­ben benne van az emberek barátság­építkezése is. A Azt mondják, két dologhoz ért minden v ember: a labdarúgáshoz és az építő­iparhoz. Éppen ezért a szakemberek munkájáról igen könnyen alkot min­denki véleményt, nemegyszer joggal bírálva a tapasztalt jelenségeket. Az építkezéseknél, a beruházásoknál elég csak olyan példákat említeni, mint á megyei művelődési központ több év óta húzódó építkezése, vagy a nyíregyházi városközpont építkezéseinek sok-sok bizonytalansága, hogy máris megszü­lessen a vélemény: baj van az előké­szítéssel, ezért van sok gond a beruhá­zásokkal. ön szerint egy jól előkészí­tett beruházásnak melyek az ismérvei? — A beruházás előkészítését két oldalról vizsgáljuk meg. Azt nézzük, milyen a pénz­ügyi és milyen a műszaki előkészítés. Pénz­ügyileg jól előkészített az a beruházás, amelynél a finanszírozó források megfelelő összegben, időben és ütemezésben rendelke­zésre állnak. A jó pénzügyi előkészítés el­sődleges, mivel pénzügyi fedezet hiányában beruházást kezdeni nem lehet. A műszaki előkészítésbe beletartozik a programkészítés, kivitelezési tervek, költségvetések, terület­előkészítés, engedélyezési eljárások, megfe­lelő kivitelezői kapacitás, jól szervezett munkaterület, átadás stb. Műszakilag jól előkészített beruházásnak tekintjük azokat, amelyeknél a kezdésnek a tervezett határ­időben való feltételei fennállnak, a kivite­lezés folyamatos, ütemes megvalósítása biz­tosítható. A Ebből a rövid felsorolásból kitűnik, w hogy az előkészítésnek ezernyi tenni­valója van. Vagyis könnyebb bírálni, mint jó eredményeket felmutatni, ön ebből a szempontból melyik oldalon áll? — Mint a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának dolgozója, pénzügyi vona­lon magam is részt veszek bizonyos fokon a beruházások előkészítésében. így munkám során magam is részese vagyok egy jó vagy egy gyengébben sikerült előkészítés összes előnyének és hátrányának. Ám mondhatom azt is, hogy az idén „kívülállóként” is fog­lalkoztam az előkészítéssel, amennyiben mint a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság egyik tagja, én vezettem azt a vizsgálatot, amely az 1979. évi fontosabb beruházások előkészítésének, kivitelezésének helyzetéről, a beruházásban részt vevő szervek együtt­működésének tapasztalatairól készült. A Véleménye szerint mi okozza a leg- w több gondot az előkészítésnél és miért? — A pénzügyi előkészítésnél például em­líthetem, hogy a szükséges források egy ré­sze hiányzik. A NEB-vizsgálatban szereplő 21 beruházásnál azt kellett megállapítani, hogy a döntések meghozatalakor a szüksé­ges pénzügyi fedezet nem állt rendelkezésre a beruházások 40 százalékánál. A műszaki előkészítésnél gyakori hiányosság, hogy ké­sik a munkaterület átadása, nincs megfelelő kivitelezői kapacitás, nem áll megfelelő idő­ben és ütemben rendelkezésre kiviteli terv és költségvetés, elhúzódnak az észrevétele­zési eljárások. A Mennyire általánosíthatók az említett w NEB-vizsgálat eredményei? — A 21 beruházás között szerepel vállala­ti új telephely építése, termelőszövetkezeti istálló, baromfitelep, az exportalapot bővítő beruházás, vendéglátó kombinát, vízmű- és iskolaépítés. Maga a szám nem mondható túlzottan széles körűnek a megyében meg­valósuló összes beruházáshoz képest. Min­denesetre a vizsgálat lényegében azokat a tendenciákat tárta fel, amelyeket a közvet­len szakmai területen, a banki finanszíro­zásnál is tapasztalok. A A gazdálkodó egységek középtávú fej- w lesztési terveket készítenek. Milyen a kapcsolat ezek a tervek és a beruházá­sok megvalósítása között? — A vállalatok és szövetkezetek konkrét középtávú fejlesztési elképzelései többnyire megfelelnek a népgazdasági és területfej­lesztési céloknak. Akkor van gond, ha az egyeztetett és jóváhagyott középtávú válla­lati tervek nem a- céloknak megfelelően va­lósulnak meg, ha a fejlesztési források nem ott és nem olyan mértékben képződnek, ahogy azzal a terv számol. Napjainkban ere­detileg tervezett, szükséges beruházásokat kell elhagyni, későbbre átütemezni, mert a beruházási piacon kialakult feszültség, a népgazdaság lehetőségei azt követelik. Me­gyénkben például jelenleg elmaradnak vagy később valósulnak meg olyan szükséges lé­tesítmények, mint éttermek, egy-két ipari üzem rekonstrukciója. A Szabolcs-Szatmárban szerencsére nem ^ általános, de előfordul, hogy úgy kez­denek hozzá egy beruházáshoz, hogy nincs meg a kellő anyagi alap. Ilyen­kor aztán „futnak a pénzük után”, ki­lincselnek a beruházók, hogy befejez­zék a megkezdett építkezést. A hitel- nyújtáskor mennyire tudják elbírálni, hogy reális-e a beruházás költségigé­nye? — A mai gyakorlat szerint a legtöbb be­ruházáshoz a saját erő mellett bankhitelt, esetleg állami támogatást vesznek Igénybe. A hitelkérelmek bírálatakor az egyik döntő kérdés, hogy mennyibe fog kerülni a beru­házás. Ennek meghatározása alapos felké­szültséget és nagy gondosságot igényel min­den közreműködőtől. Természetesen a beru­házás költségeit a műszaki tervdokumentá­ciót készítő tervezők állítják össze, hisz eh­hez nekik kell rendelkezniük a megfelelő tárgyi és személyi feltételekkel. Az is nyil­vánvaló, hogy egy-egy beruházás költség­igényét nem lehet teljes pontossággal meg­határozni. Erre szolgál a 20 százalékos tar­talék, amelyet külön kell tervezni és erre is biztosítani kell a pénzt. Akkor van problé­ma, ha az előkészítés — főleg a tervezés — során nem kellő gondossággal jártak el. Is­mét a vizsgálatra utalok, ahol a kiviteli terv­dokumentációk kétötödénél költségnövekedés tapasztalható a beruházási alapokmányhoz képest. Ennek oka részben árváltozás, rész­ben előkészítési hiányosság. Előfordul, hogy az építésre kijelölt területen nem vizs­gálnak meg minden tényezőt, s utólag derül ki, hogy jelentős mértékű többletmunkát szükséges elvégezni, s a költségek az eredeti tervhez képest erősen megnövekednek. Saj­nos ehhez hasonló eset van jelenleg a Raka- mazi Cipőipari Szövetkezet beruházásánál. A Vannak-e bürokratikus kötöttségek, ^ amelyek akadályozzák az előkészítést? — Az akadályozó adminisztratív tényezők között elsősorban a kisajátítási eljárást szükséges megemlíteni. Az államigazgatási eljárás a gyakorlatban elég hosszú, ezt kö­veti a jogerőre emelkedés határideje, ami szintén lehet hosszú. Hasonlóan sok időt vesz igénybe a különböző hatósági engedé­lyek megszerzése. A különböző eljárások hosszadalmassága a kivitelezésnél — figye­lembe véve a kínálatot'— akár egyéves el­tolódást is eredményezhet. A Kínálatot említett. Nem jobb lenne úgy ^ fogalmazni, hogy túl kicsi a kivitelezői kapacitás ahhoz, hogy ez ne üssön visz- sza az építkezések indításakor?- Általában megállapítható, hogy a beru­házási piacon feszültség van, nincs összhang az építőanyagipar, az építőipar kapacitása és a jelentkező igények között. Ugyanez sok­szor elmondható a gépbeszerzéseknél is. A tervszolgáltatás is akadozik néha. Említhe­tem a VAGÉP Vállalat új telepének II. üte­mét, ahol az eredeti tervező visszamondta a további munkákat. Mindez késést von ma­ga után. A Indulnak-e úgy beruházások, hogy a ki- ^ vitelezési szerződéseket még nem kö­tötték meg? Ha igen, akkor annak a rugalmasság az oka, vagy az elhúzódó, nemegyszer óvatos kivitelezői magatar­tás, amely így akar magasabb nyeresé­get elérni? — A beruházások szerződéskötés előtti megkezdésével néhány esetben találkoztunk. Ezek nem mindig a kivitelező azon törekvé­sét takarják, hogy ezzel magasabb nyeresé­get érjenek el. A korábbi munkakezdés ál­talában a sürgőssé vált beruházásoknál ta­pasztalható, s különböző körülmények miatt jelentkezik (pl. nem volt meg a szükséges pénzösszeg a szerződéskötéshez). A kezdést a kivitelezés határidőben való befejezése ér­dekében teszik, legtöbb esetben a jó beru­házó-kivitelezői kapcsolatra építve. A A gyakorlat sokszor bebizonyította, ^ hogy egy beruházás sikere attól is függ, mennyire érzi magáénak a munkát a beruházó, a bonyolító, a tervező és a kivitelező. Milyennek látja ma ezt a kapcsolatot? — Egyaránt vannak jó, követésre méltó példák, de vannak kevésbé jónak mondható tapasztalatok. Jónak tartom azt, ha a beru­házás megvalósításában részt vevők minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy a szerződésben rögzített határidőre el­készüljenek, s megindulhasson az üzemszerű termelés. Ehhez az kell, hogy a résztvevők rugalmasan, egymás érdekeit kölcsönösen fi­gyelembe véve szervezzék meg a munkáju­kat. Tudom, ez nem könnyű, de nem is le­hetetlen. Példaként említem a Taurus nyír­egyházi mezőgazdasági abroncsgyárának be­ruházását, ahol a kivitelező folyamatosan adja a munkaterületet a gépek szerelését végzők részére, s jól megférnek egymás mel­lett. Ennek az együttműködésnek az az ered­ménye, hogy jó ütemben halad a beruházás. De más, hasonlóan jó példákat lehetne még említeni a SZAÉV és az ÉPSZER Vállalat által kivitelezett könnyűipari üzemek eseté­ben is. Nem tartom jónak azt, ha a beru­házás megvalósításában résztvevők elkülö­nülnek, csak a saját érdekeiket tartják szem előtt. Ilyen esetekben nagyon nehéz a koor­dináció. Sem az előkészítés, sem a kivitele­zés nem halad jó ütemben, aminek a több­szöri szerződésmódosítás, befejezési határ­időcsúszás és végül termeléskiesés az ered­ménye, s a betervezett haszon egy része is elmarad. ^ Miben tud segíteni a Magyar Nemze­ti Bank a gyorsabb megvalósulás érde­kében? t— Természetesen minden gondot, aka­dályt nem lehet banki eszközökkel elháríta­ni, de sokat lehet tenni ezek mérséklésére. A folyamatban lévő beruházásokat rendsze­resen ellenőrizzük. A tapasztalt, a megvaló­sulás tervszerűségét akadályozó tényezők el­hárítása érdekében jelzéseket adunk az irá­nyító, az érdekvédelmi szervek részére. Ezen túl bizonyos mértékű „menet közbeni” koordinálást is végzünk. Ez azt jelenti, hogy az akadályozó tényezők esetén egyeztető megbeszélésre hívjuk össze az érdekelt fele­ket, s megállapodunk abban, hogy kinek mit és milyen határidőig kell megtennie, hogy az akadályok elháruljanak vagy minimális­ra csökkenjenek. A Hogyan látja a tervezők és kivitelezők közötti kapcsolatot? Elég egyeztetés van-e az építkezés indítása előtt? — Azoknál a beruházásoknál, amelyek tervezését maga a kivitelező végzi, a terve­ző és kivitelező részlegek közötti együttmű­ködés megfelelő. Az önálló tervező szervek által készített tervek esetében a kivitelező és a tervező közötti együttműködés nem te­kinthető mindig teljesen megfelelőnek, ami a későbbi szakaszban a kivitelező részéről gyakori és aránylag nagy összegű észrevéte­lezésben jut kifejezésre. Ennek pénzügyi ki­hatása is van. A vizsgálatunknál például a Kisvárdai ÁFÉSZ étterme, a Nyíregyházi Bútoripari Szövetkezet új telephelye, a kis­várdai városi művelődési ház beruházásai esetében a tervkészítés időszakában becsült költség és időtényezők irreálisak, illetve alá­becsültek voltak. A Ha nem készül el az eredeti határidőre w egy beruházás, akkor az indokok között leggyakrabban a menet közbeni módo­sítások szerepelnek. Mi az oka a gya­kori módosításoknak? — A kivitelezési szerződések módosítása iránti igények a beruházó és a kivitelező ré­széről egyaránt megjelennek. A beruházó ré­széről legtöbb esetben a pótmunkák elren­delése okoz szerződésmódosítást. Ez előfor­dulhat a teljesen szabályosan indított beru­házásoknál is, amennyiben menet közben jobb műszaki megoldást javasolnak. Előfor­dul az is, hogy a beruházónak több lesz a pénze, így menet közben megnöveli a beru­házást. A kivitelező részéről a szerződések módosítására az igény leginkább valamely tervezői pontatlanság, kivitelezés közben felmerült problémák, árkérdések miatt ta­pasztalható. £ Személy szerint — mintegy az eddigie- w két összefoglalva — mely beruházáso­kat említené jó, illetve rossz példaként — az előkészítést értékelve? — A kivitelezés gyors, határidőben törté­nő megvalósítására — a minőségi követel­mények betartása mellett — pozitív példa­ként említem meg a nyíregyházi, Tiszavas- vári úti felüljárót. A beruházás határidő előtt elkészült, annak ellenére, hogy a mun­kában számos alvállalkozó együttműködését kellett biztosítani. A jó eredmények eléré­séhez a határozott, magas szinten megtar­tott, rendszeres koordináció is hozzájárult, a munka megfelelő pénzügyi és műszaki elő­készítésével együtt. A nem megfelelő előké­szítés példájaként említhető a Rakamazi Ci­pőipari Szövetkezet üzemházának építése. A tervező téves költségbecslése miatt nagy összegű forráshiány, szerződéskötési problé­mák, a kivitelezés elhúzódása jelentkezik. ^ — Köszönöm a beszélgetést. Lányi Botond © KM Filep György osztályigazgatóval A beruházásokról

Next

/
Thumbnails
Contents