Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-27 / 202. szám
A KELET-MAGYARORSZÄG 1978. augusztus 27. Áz események címszavakban: HÉTFŐ: Angolai—zaire-i megállapodás a kapcsolatok normalizálásáról — 240 ezer ember bevonásával megkezdődik a nagyszabású északi NATO-hadgyakorlat — Nehézségek a vietnami— kínai tárgyalásokon KEDD: Szovjet—amerikai megbeszélések a vegyi fegyverek tilalmáról — A kenyai államfő, Kenyatta halála — Amerikai képviselők Vietnamban SZERDA: Brezsnyev és Cedenbai találkozója a Krím félszigeten — A PFSZ Központi Tanácsának ülése Damaszkuszban — Hua Kuo-feng Belgrádban CSÜTÖRTÖK: Fokozódik a feszültség Libanonban — Portugáliában népszavazás elé bocsátják az új választási törvényt, kormányalakítási gondok PÉNTEK: Sikerre vezet a Sandinista Felszabadítási Front nicara- gual gerillaakciója — A Vatikánban megnyílik a pápaválasztó konklávé SZOMBAT; Világszerte megemlékeznek Namíbia napjáról és elité- Ük a dél-afrikaiak Zambia-ellenes provokációit — New Yorkban Zambia ügyéről tanácskozik az ENSZ Biztonsági Tanácsa — Az iráni belpolitikai krízis A hét három kérdése El kell szigetelni a fajüldöző rezsimeket Befejeződött a genfi világkonferencia Szolidaritásra felhívó dokumentumok — a nyugati küldöttségek támogatása nélkül A Krím félszigeten lebonyolított csúcstalálkozók sorában a héten szovjet—mongol eszmecserére került sor, Brezsnyev és Cedenbai részvételével. Elegendő magunk elé idézni a térképet annak magyarázatául, hogy e megbeszélések során miért hangsúlyozták a veszélyeket, amelyek a békebontó, agresszív kínai politikából következnek. Pekingnek a nemzetközi politikában elfoglalt, egyértelműen negatív szerepére vallottak más nyilatkozatok is, valamint a kínai félnek az a magatartása, amellyel lehetetlenné teszi a kibontakozást a vietnami—kínai tárgyalásokon. O Hogyan állnak jelenleg a vietnami—amerikai kapcsolatok? Miközben Kína s a Peking által bújtatott kambodzsai vezetés részéről Vietnam állandó katonai és politikai provokációknak van kitéve, Hanoi mind aktívabb szerepet vállal az ázsiai együttműködés, valamint a békés egymás mellett élés fejlesztésének érdekében. Magas rangú vietnami diplomaták tettek körutat Japánban és az ASEAN-országok- ban s rövid időn belül immár a második, fontos amerikai küldöttség kereste fel a VSZK-t. (Az első delegációt Edward Kennedy szenátor vezette, a második élén ugyancsak a kongresszus egyik befolyásos személyisége, Montgomery állt.) A vietnami—amerikai kapcsolatok még nem jutottak el a diplomáciai viszony felvételéig, Washington nem teljesítette a korábbi kormányzatok több ígéretét, nem oldotta fel a Hanoi ellen elrendelt kereskedelmi embargót sem. Vannak szélsőséges hangok az Egyesült Államokban, amelyek szinte a beavatkozás csúcspontjának érveire emlékeztetnek s újabban egy sajátos kínai lobby is jelentkezik. Miközben Brzezinski és mások a „kínai kártyát” próbálják keverni, ezek Vietnam-ellenes lépéseket javasolnak, hogy ily módon járjanak Peking kedvében. Ez természetesen ugyanúgy játék a tűzzel, ahogyan a józan amerikaiak is érthetetlennek találják, miért ajánlotta olyan nyomatékosan Washington Tokiónak a kínai—japán béke- szerződés aláírását. Egészen odáig mentek, hogy meg akarták akadályozni a Világbankot döntésének végrehajtásában, amikor az öntözési kölcsönt ajánlott Vietnamnak. Más kérdés, hogy a Vi- lágbank-kölcsön a jelek szerint mégis folyósításra kerül s annak a MacNamará- nak aláírása szentesíti majd, aki jelenleg bankelnök, de hadügyminiszterként dicstelen szerepet játszott az Indokínai eszkalációban. Ilyen körülmények között, vietnami oldalról, nem a múlt felemlegetésére, hanem a jövő lehetőségeire tették a hangsúlyt. Pham Van Dong vietnami kormányfő az amerikai kongresszusi tagok előtt elhangzott nyilatkozataiban, majd egy külön levelében megerősítette: Vietnam hajlandó minden előzetes feltétel nélkül tárgyalni az Egyesült Államokkal és rendezni a kétoldalú kapcsolatokat. Az ésszerű kezdeményezések gyarapították mindazok táborát az amerikai politikában,' akik józanabb vé- 1 leményt vallanak s az embargó feloldása körül heves viták várhatók — az Egyesült Államok kongresszusának sorain belül. © Mi a jelentősége a sandinista akciónak Nicaraguában? Vannak furcsa fintorai a politikának. Ez történt Managuában, amikor a cenzoroktól zsúfolt hivatalos rádió, vagy a Somoza-család tulajdonában lévő Novedades című lap felhívást tett közzé a diktátor megdöntésére. Ez is hozzá tartozott a Sandinista Nemzeti Felszabadító Front követeléseihez, amelyeket a parlament épületének elfoglalása után tettek közzé. Az akció teljes sikerre vezetett. A gerillák politikai menedékjogot kaptak Panamában. Kiszabadultak a politikai foglyok és — az átmeneti rabság után — a túszok is hazatérhettek. Ami pedig nem kevésbé lényeges: ország-világ előtt ismét lelepleződött a Somoza-diktatúra terroruralma s egyben gyengesége is. A sandinisták (nevükben az indián származású Cesar Augusto Sandinóra emlékeztetnek, akit a rezsim meggyilkoltatott) ugyanis nem elszigetelt fegyveres csoportot jelentenek, hanem élvezik a tömegek, a szakszervezetek, a többi illegalitásba szorított erők rokonszenvét is. Miközben az ország egyes körzeteiben fegyveres harcot vívnak, részt vettek a politikai küzdelemben is, csakhogy az véres fordulatot vett, amikor az idei esztendő kezdetén, január 10-én végeztek a legális ellenzék vezéralakjával, Pedro Joaquim Chamor- róval. Somoza emberei a nyílt utcán lőttek le a fő- szerkesztőt s a tiltakozásképpen kirobbant sztrájkokat a nemzeti gárda fojtotta vérbe. Rövid idő alatt több, mint 350 politikai személyiség nyomtalanul eltűnt. Ilyen előzmények után választották a sandinisták a parlament elfoglalásának hatásos és dráHúszoldalas nyilatkozat és akcióprogram elfogadásával szombaton a hajnali órákban befejeződött a fajüldözés és a faji megkülönböztetés elleni genfi konferencia. A konferencia két dokumentuma egyebek között kimondja: — Az apartheid a fajüldözés legszélsőségesebb formája, bűntett az emberiség ellen, veszélyezteti a világ békéjét és biztonságát. — Az ENSZ meghatározta szankciók szigorú betartásával még jobban el kell szigetelni a fajüldöző rezsimeket ; a kormányoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a nemzetközi monopóliumok elálljanak Pretoriának és Salisbury-nek nyújtott támogatásuktól, az Afrika déli részén élő népek kizsákmányolásától és a térség természeti forrásainak kihasználásától. — A konferencia felszólítja a Biztonsági Tanácsot, hogy hozzon kötelező érvényű szankciókat Rhodesia és Dél-Afrika ellen. — Minden ország tiltsa be zsoldosok toborzását és küldését a fajüldöző rendszereknek. Az értekezlet elítélte a fajüldöző dél-afrikai rezsim és a cionista körök egyre növekvő kapcsolatait — kiemelten gazdasági és katonai területeken — és figyelmeztet a két ország nukleáris téren is megvalósuló együttműködésére. Mély aggodalommal szólt a palesztínai nép tragédiájáról és megbélyegezte Izraelt az elfoglalt arab területek népeivel szemben alkalmazott diszkriminációért és elnyomó politikáért. A dokumentumok szorgalmazzák az összes államoknak, hogy vállaljanak szolidaritást az elnyomott népekkel és felszabadítási harcukkal. Felhívja a figyelmet a fasiszta és az újfasiszta csoportok aktivizálódására. Szükségesnek tartják, hogy vessenek véget a nyugati iparosodott országokban dolgozó „vendégmunkások” megkülönböztetett bánásmódjának és biztosítsák törvényes jogaikat. Végezetül a világkonferencia felkérte az ENSZ-et és a Biztonsági Tanácsot, hogy mihamarabb fogadják el az értekezlet nyilatkozatát és akcióprogramját. A két dokumentumot a konferencia plenáris ülésén szavazták meg. Ezen már nem vett részt a Közös Piac kilenc tagállamának, valamint Ausztráliának, Kanadának, és Üj-Zélandnak a küldöttsége. A nyilatkozat és az akcióprogram ellen csak négy nyugati ország szavazott, illetve Malawi és San Marino tartózkodott. Az említett tizenkét tőkés állam még a két munkabizottságban — ezek a szervek voltak hivatottak megfogalmazni a dokumentum- tervezeteket — történt szavazás előtt bejelentette, hogy a továbbiakban nem vesz részt a világkonferencia munkájában. Több állam képviselője keményen bírálta a nyugati küldöttségek magatartását. (Folytatás az 1. oldalról) tett Mongóliában, s egyezményben állapodtak meg a kettős állampolgárság kérdéseinek rendezéséről. Ez év júniusában Mangalin Düger- szüren mongol külügyminiszter viszonozta a magyar diplomáciai élet vezetőjének 1977-es útját. Mongol parlamenti delegáció 1958-ban, 1966-ban és 1977-ben járt Budapesten. Magyar parlamenti küldöttség 1961-ben és 1968-ban látogatott Mongóliába. Élénk együttműködés alakult ki a társadalmi szervezetek között is. A gazdasági kapcsolataink különösen az utóbbi tíz esztendő során váltak jelentőssé. A kereskedelmi forgalom az elmúlt 15 év alatt több mint kétszeresére emelkedett. Gazdasági együttműködésünk során négy jelentős mongóliai létesítmény, az Ulánbátort ruhagyár, a szon- ginói biokombinát, a darhani húskombinát és a harhorini malom terveit és berendezéseit magyar szakemberek készítették, létrehozásukhoz így nyilatkozott Sri Lanka követe, a Szovjetunió képviselője pedig rámutatott, hogy nyilvánvalóan nem volt minden állam tisztában a világértekezlet politikai súlyával. Nigéria szóvivője kijelentette: ezzel a lépéssel a nyugati országok gyakorlatilag azt bizonyították, hogy nem támogatják az afrikai népek harcát az apartheid ellen. Keményen elítélte a tizenkét ország kivonulását Szíria küldötte is. Hírügynökségek mindezzel kapcsolatban felhívják a figyelmet a vezető tőkés államok döntésének súlyosságára, hiszen ilyen még nem fordult elő a világszervezet égisze alatt eddig tartott tanácskozásokon. műszaki irányítást, valamint szakmunkás-segítséget adtunk. Részt veszünk a Mongólia ásványkincseinek feltárására — a KGST-n belül — létrehozott nemzetközi földtani expedíció munkájában. Jó ütemben bővült kulturális, oktatási és tudományos együttműködésünk is. Ennek során Magyarország — egyebek közt — segítséget nyújt Mongólia szakembereinek képzéséhez: eddig száz mongol fiatal szerzett felsőfokú végzettséget hazánkban. Jelenleg mintegy száz mongol egyetemi hallgató és aspiráns tanul Magyarországon. Különösen élénk szakmai kapcsolatok alakultak ki a két ország között az orvostudományban, a zoológiában, az orientalisztikában, a régészetben és a néprajztudományban. írószövetségeink és képzőművészeti szövetségeink együttműködését munkatervek szabályozzák. Két évvel ezelőtt öt évre szóló együttműködési megállapodást írtak alá a tudományos akadémiák képviselői. A mikroelem naplója Töredékek egy exkluzív krimiből o 78. 01. 08. Négy hónapról négy . évre elhúzódott magzati fejlődésem veszteségstatisztikájaként feljegyezhetem, hogy bábáim közül túléltem: — két városi tanácselnökhelyettest, egy ÉVM-fő- osztályvezetőt, két városi építési osztályvezetőt, egy megyei főépítészt, két lakásszövetkezeti főmérnököt, két építésvezetőt, egy beruházási vállalat teljes felszámolását, — és egy Illúziót; hogy csupa őröm manapság alkotni. Meggyőződésem, hogy nemcsak az „Edzett ifjúság” sportmozgalom, hanem a hosz- szadalmas beruházási vfvógya- korlatok is megóvtak a korai szívinfarktustól. 78. 01. 08. Pályaválasztási vágyaim: 1985-re a prognosztizált személygépkocsi-állomány 1,5 millió lesz. Remélem, hogy ez az ijesztő számadat rokonaimat is ráébreszti arra, hogy sorsommal figyelmesebben kell foglalkozni, hogy kibontakoztathassam és igazolhassam különleges szervezetemet, képességeimet és előnyös tulajdonságaimat. Többek közt: — olcsó, fordított rendszerű nedvességszigetelő bórrétegemet, mely árban 1/5-e a lakóépületeknél használt műanyag szigetelések árának, és melyek hiánypótlást és károsodás! javítása állandó pluszterheket ró az építőiparra, — speciális vasbetét szisztémám és laboratóriumi eredményeim sikeres felhasználást Ígérnek. Biztató, hogy ígéretes képességeim már a szomszéd város orvosainak érdeklődését is felkeltette. (Debreceni Városi Tanács.) Remélem, hogy sorstestvéreim a közeljövőben már terjedelmes naplókísérlet nélkül fognak világra jönni, ugyanis azt az élettapasztalatot is leszűrtem, hogy azért drágulnak rohamosan Magyarországon az építési beruházások, mert azokba építőanyag helyett nagyon sok papírnyersanyagot építünk be, és sok értékes munkaórát fe- csérlünk el megszületésükre. A SZERZŐ UTÓSZAVA: Kedves Olvasóim! Önök most kétkedéssel kérdezhetnék: hol ebben a KRIMI? A kriminológia tárgykörébe tartozó filmek, regények elkényeztették ízlésünket. Az izgalmak fokozásával szemünk előtt kavarognak egymás mellett és egymásra hatva, bűnözők és nyomozók logikai elméletei. E naplóban nincsenek homályban bujkáló gyanúsítottak, nem dördülnek el hangtompítós gyilkos lövések, nem szaglásznak pipás detektívek, csupán megbecsült állampolgárok ártatlan cselekményei bukkannak elő. Az események mozgatói mi magunk vagyunk. Egy személyben töltjük be a műszaki fejlesztés gyilkosának és a gyilkos sikeres üldözőjének szerepét. A nyomozást önmagunkban kell befejezni, önmagunkat kell esküdtszék elé állítani és javító-nevelő munkára ítélni. Bocsássák meg nekem, hogy a beharangozott „exkluzív krimi” története még nem mesélhetett a felcseperedett föld alatti garázsgyermek szerkezeti és anyaghibáinak felderítéséről, csak az építőipart övező környezeti magatartás és gondolkodás nyomszennyező hibáiról tudósíthatott. Kalocsai István — Vége — Lázár György Mongóliába utazik mai módját — a nicaraguai helyzet ismertetésére, társaik kiszabadítására. Figyelemre méltó az a visszhang, amelyet a mana- guai események Latin-Ame- rikában kiváltottak. Jóllehet egy parlamentfoglalás, a túszszedés formai jegyeivel általában nem értenek egyet, ezúttal mégis a lényeget érintették. A Somoza- rendszer tarthatatlanságának jelét, a családi diktatúra alkonyát vélték felfedezni a történtekben. ^|h Milyen előkészületek folynak a Camp Da- vid-i találkozóra? Az idr al fitr, a ramadanböjti hónap végét jelzik majd szeptember 4-én az iszlám világban. S a következő napon a marylandi Camp Davidben, nem messze Washingtontól megkezdődik a Carter—Szádat— Begin hármas találkozó. Jóllehet addig még tíz napot mutat a kalendárium, már az elmúlt hét is a közvetlen előkészületek jegyében állt. Kétségkívül új elem, hogy ezúttal hármas megbeszélés következik, s az amerikai elnök is teljes mértékben vállalja a részvételt a nem könnyű közel-keleti eszmecserében. Kérdés azonban, hogy ez a szinte utolsó adu képes lesz-e megmenteni a különtárgyalásokat, amelyek immár tíz hónapja a legkülönbözőbb formák között, de egyértelmű kudarccal folytak. A kockázat ugyanis kétségtelen: a sikertelenség nemcsak kül-, de belpolitikai tekintetben is visszaüt, főként az amerikai és az egyiptomi elnökre. Egyelőre nincs sok jele a hajlékonyságnak, de tíz nap nagy idő s a színfalak mögött folyik a „gyúrás”. Az amerikai sajtó általában arra a véleményre hajlik, hogy időnyerés történhet: a lényegbeli viták feloldása nélkül egy olyan nyilatkozat vagy formula elfogadása, amely nem hagyja elveszni az arcokat. Ám egy ilyen idő- nyerés tulajdonképpen időhúzás lenne, hiszen a valóban célravezető tárgyalási lehetőségeket, például a genfi értekezletre szeretné továbbra is látványos helybenjá- rással pótolni. Réti Ervin
