Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-20 / 196. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 1978. augusztus 20. Q Lakatos tanulásai 1. kép Szamosszegen Lakatosék- nak 11 gyermekük született. Mihály, az ikergyerek épp úgy cseperedett fel, mint a többi. Semmi szokatlan nem volt abban, hogy őszi napokon mezítláb rótta a deres utat, mint a többi cigány- gyermek. De az iskola valami különösen jót ígért neki mindennap. Járt is szorgalmasan. Már gyermekfejjel elhatározta, hogy elvégzi az általános iskolát, és szakmát is tanul. Nem akart zenész lenni... — ötvennyolcban végeztem el Hajdúdorogon a mezőgazdasági szakmunkás- képzőt. Az akkori nagyecse- di állami gazdaságba kerültem, az állattenyésztésbe. Időszaki munkán dolgozott itt akkor vagy háromszáz cigány. Velük voltam mindennap. És nem hagyott nyugton valami: miért is van ez így, miért élnek a cigányok úgy, ahogy élnek ... Lakatos Mihály egy a sok közül, aki amolyan tanúk nélküli fogadalmat tett: továbbtanul. Leérettségizik a munka mellett. És megpróbál segíteni a többi Cigányon. Különbözetivel felvették a mezőgazdasági szakközép- iskola második osztályába. De nagyon megkínlódott a matekkal. Szerencsére akadtak segítőtársak. 2. kép 3. kép Lakatos Mihály akár elégedett is lehetett volna, hisz „évszázadokat lépett” — néhány év alatt — előre. De ő úgy akart továbbmenni, hogy nem szakad el a fajtájától. S ehhez, úgy gondolta, egyetlen út vezet: tanulni... Először a szálkái Egyesült Erő Tsz-ben helyezkedett el. Itt nem kínálkozott jó lehetőség, hogy továbbtanulási elképzeléseit beváltsa. Nem támogatták a tanulását. A Szamos menti Állami Tangazdaság vezetői segítettek: itt kapott munkát és aláírták a továbbtanulási papírját is. — Eredetileg a nyíregyházi tanárképző főiskola volt a célom. Biológiai-mezőgazdasági szakra jelentkeztem. Sajnos a felvételem nem sikerült. Nem adtam fel, tovább próbálkoztam. Megtudtam, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetemnek van egy kétéves tanárképző intézete, ahol szakoktatókat képeznek. Jelentkeztem, felvettek. Nap közben a tangazdasági húsüzemben dolgozott, este tanult. És tanított is. Teljesen öntevékenyen, amolyan házi iskolát alakított az Ecsedi úton, a cigánytelepen. Betűvetésre, olvasásra tanította a cigányokat, akikkel először azt kellett elhitetni: képesek arra, hogy a kereszt helyett betűket is formáljanak. És a húsz-huszonöt jelentkezőből tíz-tizenöten le is vizsgáztak az alapismereti tanfolyamon. Később a Hősök terei általános iskola ad- <ta a termet, Huszti Irénke pedagógussal együtt tanították a cigányokat — A legnagyobb öröm volt nekem, hogy a magamfajtabeliek végre le tudták írni a nevüket. aki a vezetőség tudta és közös egyeztetés nélkül szervezte meg a dolgozók általános iskoláját, és munkaidőben brigádgyűlésre is hívta az embereket. Az, hogy jót akart, elismerik, legfeljebb a hogyanra ingatták néhányan a fejüket. Közvetlen munkatársai, Kiss Jenő, Antal László, Máté Bálint, Iván László rendes, jó munkásem- bemek tartják. Mindenkin segíteni akar, jár-kel, a Ci- nevég tanácstagja, a népfrontelnökségben is benne van ... Egyik munkahelyi vezetője, Veres Gyula nem titkolja, hogy nincs túl jó véleménye Lakatos Mihályról. „Nem azért, mert cigány, hisz én vettem fel ide — mondja —, de nem bizonyít, többször van távol, mint dolgozik.” Ehhez annyit tettek hozzá a munkatársak, hogy tavaly ősszel hónapokig táppénzen volt Mihály; s való igaz, a sok tanulmányi szabadság, az államvizsgák jócskán távoltartották a húsüzemtől... Dolgozott, tanult. De ki tudja átlépni az árnyékát? Elég korán, 19 évesen megnősült. Hat gyermekük született. Közben a vándorélet is megcsapta őket, Nagyecsedet itthagyva, Hódmezővásárhelyen kötöttek ki, ahol az egyik testvére dolgozott Az állami gazdaság adott kenyeret és lehetőséget a tanulásra. — Én bíztam Mihályban, hogy sikerül neki leérettségizni — mondja a felesége, aki elég beteges és sok áldozatot hozott, amíg férje a nehéz munka mellett tanult Tizenkét évig éltek Vásárhelyen, aztán mégis hazavágyódtak. Mezőgazdasági technikusi oklevéllel a zsebben kopogtak Mátészalkán. Először albérletben laktak az egyik testvérénél, a Dobó utcában, majd a tanács, kérésükre, telekhez juttatta őket. — De nehezen kezdtük — emlékezik Lakatos Mihály — mert nem volt meg az „indulópénz” a házépítéshez. Írtam is a pártközpontba, segítettek, szociális hitelt kaptunk, és a havi törlesztésünk mindössze 260 forint. Meg1 van a szép, kétszobás lakásunk itt, az új Keleti lakónegyedben, a Kozma Ignác utcában... Néhány héttel ezelőtt Lakatos Mihály megkapta jeles osztályzatú oklevelét a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanárképző szakán. Az állattenyésztési ágazaton műszaki oktatói képesítést szerzett. Hogy két évig éjjelnappal tanult, olykor a kosztpénzből vett el az útra, mert sokat kellett járni konzultációra, gyakorlótanításra, a záródolgozat is kemény munka volt — mindezt csak tőmondatokban említi. — Azonnal táviratoztam a feleségemnek, hogy sikerült A postáskisasszony, amikor a táviratot feladtam, ismeretlenül is gratulált Itthon, a húsüzemben, ahol jelenleg fizikai munkás, sokan örültek Lakatos Mihály vizsgájának. Bár nem egyöntetű róla a vélemény. Némelyek túlbuzgónak találják, Lakatos Mihály „karrierjének” ötödik képét még nem lehet megrajzolni. Ez a további hetekre, hónapokra vár. Az élet rajzolhatja meg. Választ adva arra, hogy a putrik világából kiemelkedő, diplomás Lakatos Mihály 38 éves korában eléri-e régi vágyát, taníthat-e valamelyik szakmunkásképzőben, vagy mezőgazdasági szakközép- iskolában? Vagy marad a húsüzemben, esetleg máshol keres munkát? — Nem a magam mutogatására tanultam, higgye meg — mondja búcsúzóul. — De érzem, tudom és most már egy kis alapom is van hozzá: úgy tudnék a legjobban a hasznára válni a cigányságnak, ha taníthatnék. Mindegy, hogy hol, csak taníthatnék ... Páll Géza Életformák a tanyán Egy fedél alatt János-bokor 24. A ház az út mentén épült. Külsőre olyan, mint a többi szomszédos épület, nem emelkedik ki közülük semmivel sem. A kapu előtt őrt álló fák, azon túl az aprójószág birodalma a külső udvar. Van is belőlük bőven, elférnek a hatalmas, szabad térségen. Ebből nyílik a kisebb, szőlőlugassal fedett belső udvar és maga a ház. Ahogyan errefelé mondják, elöl van a hátsó ház, majd a konyha és következik a másik szoba. Közvetlenül a házhoz ragasztották a kamrát és az istállót. Egy fedél alatt van minden. A tanya nem egyedülálló, körülötte több más tanyai ház nyúlik el hosszan a kertekkel együtt. A 24. szám alatt Ferkó István a gazda. Vele lakik kilencvenegy éves apja és a három leánygyermeke is. Három generáció együtt. Idős Ferkó József — a nagyapa — teljes szellemi frisseségében, ereje teljében van még. Nem látszik meg rajta a „lehúzott” kilenc évtized. Idekötő emlékek — Ezerkilencszázhuszonhá- romban építettem én ezt a házat. Akkor ez volt itt a legszebb, most már a többiek túlhaladták, de nekem ez a legkedvesebb. Ez érthető, hiszen itt élte le életének nagyobb részét, ide köti a munka, az emlékek, itt születtek a gyerekei és itt halt meg a felesége tizenegy évvel ezelőtt. — Most a fiam lakik a házban a családjával együtt A család öttagú. A férj negyvenhét éves és az almatároló fűrészüzemében dolgozik. A feleség két évvel fiatalabb, háztartásbeli. A lányok — mint az orgonasípok — tizennyolc, tizenhét és tizenhat évesek. A családfő — munkája révén — a város felé orientálódik, de véglegesen nem tudja elhagyni a tanyát. Télen-nyá1 ron naponta kerékpárral jár a munkahelyére dolgozni. Buszon még csak kétszer' utazott, azt is megbánta. — Szívesebben vagyok a tanyán, hat kilométerre a várostól. Nehéz a munka, hiszen itthon vár a „második műszak”, de alig várom, hogy hazajöhessek. Várja a munka. Igen, sok a teendő a hétszázöles kertben és a másfél holdas kukoricásban. — Sokszor két-három órát alszom, többre nem jut idő. Kell a takarmány a disznónak, a tehénnek, a lónak. Nem lehet megállni, vagy leülni pihenni. Csinálni, tenni kell. Hiába, nagy a gazdaság, és ha egyszer már megvan, nem lehet elhanyagolni. A feleség még soha sem dolgozott máshol, csak otthon. De ott aztán bőven akad munka. Reggel fél ötkor már talpon van. Ellátja a családot, a jószágot. Délelőtt ebédfőzés, takarítás, bevásárlás, beszerezni az állatoknak a takarmányt. Szerdán és szombaton piac van, mindig van egy kis zöldség, gyümölcs eladni való! „Vonzódunk a városba" Ilona, Júlia és Zsuzsa az általános iskola felső tagozatát már a városban járták. Ilona a háziipari szövetkezetben szerzett szakmunkásbizonyítványt, most ott is dolgozik. Júlia a kereskedelmi szakközépiskolában tanul, a legkisebb, Zsuzsa pedig női szabónak készül. — Más már a mi életünk, mint az anyukáéké — vallja Ilona. — Mi jobban vonzódunk a városba, munkahelyünk, iskolánk teljesen odaköt. Azért persze segítünk itthon a házimunkában, mi is kivesszük mindenből a részünket. A munkát korán megszokták. Csinálják azt, ami sorba jön. Júlia például legszívesebben a tehénnel jár, szereti legeltetni, mert bőven van ideje azalatt olvasni, de megfejni már nem tudja. Ilona — ha szükség van rá — telefeji a rocskát. DolgozÍ |jc otthon mind a hárman. mellett nem tagadják meg ifjú mivoltukat sem, szívesen elmennek szórakozni. — Felfedeztük magunknak az ifjúsági parkot, leggyakrabban odamegyünk. Itthon, marad a rádió, a televízió és a könyv. Erre mondja azt a nagyapa: — Csak legalább ne hallgatnák olyan hangosan, elég nekem az útról bejövő nagy zaj. Meg a slágerek mellett néha hallgathatnának jó magyar nótát is. Azokat én is szeretem, nem bánom, ha egy kicsit hangosabb. Be az iparba Nemzedéki ellentét. Oly divatos kifejezés, fogalom ez manapság. Beszélnek róla idősek és fiatalok. Van-e a Ferkó családban nemzedéki ellentét? — Kevésbé lehet nálunk ilyenről beszélni — mondják a lányok. — Nagyapával, a zenehallgatástól függetlenül jól kijövünk. Édesanyánk sem szigorú. Igaz, eleinte ellenezte a körömlakkozást, most is szól néha érte, de végül is megérti, beletörődik. Mi sem vagyunk jobbak, vagy rosszabbak a többi fiatalnál. Ez a három lány véleménye. Mit szólnak mindehhez a szülők? — Három generáció lakik egy fedél alatt. Lehet, hogy ez valahol sok, nem tudnak egymással kijönni, nálunk nincsen vita, mindenki egyenlő. Vita nincsen, de egy kis ellentét azért van a második és harmadik generáció között. A szülők még sohasem nyaraltak, üdültek, első volt a munka, ami nyáron a legégetőbb. Nem költöznének be a városba semmi pénzért. A gyerekek ezeknek éppen az ellenkezőjét vallják. És el kell mondani, nagyon sok, most még tanyán élő fiatal gondolkozik így. Be a városba, az iparba. A Ferkó-szü- lők látják a két életforma közötti különbséget, de ők már nem akarnak, nem tudnak új életet kezdeni. A fiatalok előtt még ott a jövő. Sípos Béla S okan emlékeznek még Bubura. Ez volt a beceneve Szász Ferinek, az egykori jóhírű Nyíregyházi Munkás NB II-es labdarúgócsapat jobbfedezetének. Tizenkét esztendeig kergette kemény csatákon a bőrt úgy, hogy mindössze egyszer küldték az öltözőbe. Játszott Demeter Jancsival, Pokrovenszkivel, Füle Lajossal, ö fogta azon az emlékezetes meccsen Albert Flórit, amelyen a Munkás l:l-es döntetlent játszott a válogatott ellen. Bubu volt a zöld gyepen és közben udvaros munkás a nyíregyházi dohánybeváltó és fermentáló vállalatnál. Takarító-sepregető-kertész- kedő segédmunkásként kötötte össze életét a gyárral. És megmaradt Bubunak, amikor a ranglétrán elindult felfelé — a maga emberségéből. Az maradt bérelszámolóként, pénztárosként, így becézték, amikor fermen- tőrgyakomok lett, s előlépett művezetőnek. És a tmk fő- művezetőjeként is Bubu. Pedig már mérnöki diploma is van a zsebében. Harminchét éves. Gyerek- emberként került a gyárba. Huszonnégy éves volt, amikor a híres Május 1. többszörös aranykoszorús szocialista brigád, a vállalat kiváló brigádja tagjának befogadta. Szerelők, lakatosok, esztergályosok közt nevelkedett a gépgyártás-technológus üzemmérnökjelölt. És amikor Szilágyi Pista bácsi, a brigádvezető nyugdíjba ment, rá szavazott a brigád. Bubu és csapata Hogy hol a nehezebb? A zöld gyepen vagy az életpályán? Nem keresi a választ rá. „Itt az életpályán. Emberekkel bánni, gondjaikkal törődni, brigádot irányítani úgy, hogy a hagyományait is ápoljuk és közben tanulni is, nem volt könnyű. így szereztem meg munka mellett a mérnöki diplomát is. El sem tudja képzelni, mennyit segítettek nekem az emberek. Miskolcra jártam a műszaki egyetemre. Egyhetes éjszakai műszak után bizony fárasztó volt a felkészülés, tanulás, utazás. Hol az egyik, hol a másik váltott le. Jött Iván Imre: — Bubukám, kivagy, látom alig állsz a lábadon. Menj haza, tanulj. — És beállt helyettem.” Így lett diplomás mérnök Szász Feriből. S vajon mit tudhat egy friss diplomás, ha végez? Csak az elméletet. A munkások tapasztalatai nélkül semmire sem jutott volna. „Mentem Máté Bandihoz, hogy nem értem a lakatosmesterséget. Bevezetett a fortélyokba. Papp Aladártól a szervezést tanultam. Mindegyiktől valamit. Hét végén hoztam a .kedvezményes’ jegyet. Ott ültek a lelátón. Biztattak. Éreztem, hogy bizonyítanom kell. És persze előfordult, hogy kikaptunk. Letörtem, de vigasztaltak. Számomra a meccs utáni harmadik félidő sokszor többet jelentett, mint egy taktikai megbeszélés.” Ez a brigád összeforrott. Itt nincs „sumák”, őszintén a fejére olvassák az embernek a hibáit. És ha kell, olyan precízen, óraműpontossággal dolgoznak össze, hogy csodálni való. Telefonon érdeklődtem Jóna Pál igazgatónál: mikor beszélhetnék a brigáddal? Azt válaszolta, hogy halasszam máskorra mért most olyan munkán dolgoznak, amitől az egész gyár üzembiztos működése függ. Egész Európában egyedülálló angol— amerikai gyártmányú gépsort szerelt a Május 1. brigád Szász Ferenc irányítása mellett. „Magas szakmai képességet igényel ez a munka. Egyetlen tévedés, és már nem működik a gépsor. Ügyelni kellett mindenre. Sikerült és nem túlórában. Erre mi nagyon vigyázunk. Tizenhárom tagú a brigád, tizenháromszor nyertük el a szocialista címet. Két hónapig szereltük az angol—amerikai gépsort. És mégsem ez a legnehezebb, hanem az emberek nevelése. Komplex brigád a mienk. Van benne lakatos, vízvezeték-szerelő, műszerész, villanyszerelő, műszakiak.” Ez a brigád a vállalat műszaki üzembiztonságának az őre. Tizenhárom tagja közül öt a párttag. Szász Ferencet is itt vették fel a pártba. ők kezdeményezték a munkavédelmi őrhálózat megszervezését. Ezzel jócskán szaporodott a munkájuk. „A brigád tagjai nyitott szemmel járnak, jelentik, hol mit kell pótolni, de szólnak arról is, ha a treppen védő- burkolatot kell felszerelni, hogy megelőzhetők legyenek a balesetek. Ha egy gépen hiányzik a védőburkolat, azonnal csináljuk.” Ebből a brigádból hét közben nincs kilépő. Hét végén intézik, munkaidő után végzik ügyes-bajos dolgaikat az emberek. A brigádban egyébként minden munkásnak megvan a nyolc általánosa. „Ennyivel nem elégedtünk meg. Máté András és Vidoven Pista ösztökélésünkre kompresszorkezelő lett Ez tanulással járt. Érettségizni fognak. Fejlődik a technika és nekünk sem szabad lemaradni. Lazítani nem lehet. Ha egy modern gép meghibásodik, száz-kétszáz ember áll. A szolgálatos lakatosnak, szerelőnek gyorsan és meghatározott percre kell a javítást elvégezni. Szigorú a brigáderkölcs. Aki az ellen vét, elmarasztalják. „Parkosítást végeztünk az üzemben. F. J. és K. J., két brigádtagunk hiányzott. Megtudtuk, hogy elmentek maszekolni. Azzal büntettük őket, hogy a legközelebbi brigádjutalomból a nekik járó pénznek csak a felét kapták. Elestek 600 forinttól. Látja, még a jó családban is előfordul ilyesmi. De van ellenpélda is. Patronáljuk a kisegítő iskola Vll/b. osztályát. Kijárunk oktatni. A jó tanulóknak apró ajándékokat, tollat, füzetet veszünk. Kirándulni vittük őket Aggtelekre. Elhoztuk őket a gyárba. Segítünk a pályaválasztásban. Hat fiú itt akar majd dolgozni. No és, hogy el ne felejtsem, van egy .kislányunk’, Medgyasz- szai Mária. Minden családos brigádtagunknál volt már vendégségben Marika. A brigád összegyűjtött pénzéből vásároltak neki a lányok farmeröltönyt” Restellkedne-e a kis kollektíva akkor is, ha egy ötletnap úgy múlna el, hogy ők egy-egy újítással ne jelentkeznének. Huszonhat újítást nyújtottak be eddig. B ubu és csapata, a 13 tagú vállalati kiváló brigád a zöld gyepen Is pályára lép: a szocialista brigádok kispályás labdarúgó- bajnokságában kergeti a bőrt. Szász Ferenc megmaradt e remek kollektíva egy tagjának: egyszóval — Bubunak. Farkas Kálmán Árnyékod elkísér mindenhová? KM 4. kép 5. kép
